Prágai Magyar Hirlap, 1935. június (14. évfolyam, 126-148 / 3678-3700. szám)

1935-06-05 / 129. (3681.) szám

2 1935 jtmlns 5, azetéa. A jobboldali pártok nagy győzelmet arattak Budapest törvényhatósági választásán ii——ni Zongora Pianínó Kfftooa-töi Harmónium IS ^SanB J 75 óta foga lom |tg|§§^ijjf§ ii minőség tekintetében.1 |Í Knssoct-tó) _ Kinyim— havi MhaU—h. Georqswalde tS.B_ Cw»a. Btfkai vdtefl MSíM^Í. 3600j­Budapest, junius 4. (Budapesti szerkesz- tőségünk tel efon jelentése.) Vasárnap és hétfőn folytak le Budapesten a törvényhatósági válasz­tások. A választások eredménye alapján megál­lapítható, hogy a jobboldali pártok fölényes győ­zelmet arattak a baloldali pártok fölött és a 108 mandátumból a jobboldali pártok 68 mandátu­mot kaptak. A mandátumok a következőképpen oszlanak meg: a keresztény községi párt (Wolf pártja) 59.102 szavazattal 33 mandátumot ka­pott, a NÉP 55.620 szavazattal 29 mandátumot, a keresztény ellenzék (Friedrichék) 5.949 sza­vazattal 4 mandátumot és Ripka pártja 1874 szavazattál 2 mandátumot kapott. Megjegyzen­dő, hogy Ripkáék csak egy kerületben indultak. A baloldali pártok összesen 40 mandátumot kap­tak a következő elosztásban: egyesült ellenzék (Rassayék) 42.682 szavazattal 18 mandátumot, a szociáldemokraták 48.643 szavazattal 21 man­dátumot, Kiár Zoltán szabadságfrontja 3261 sza­vazattal 1 mandátumot szerzett. A jobboldali pártok tehát közel 123.000 szavazatot nyertek, mig a baloldaliak közel 95.000-et* . Londonban megkezdődött az angol-német flottakonferenda Az angol közvélemény barátságosan fogadta Ribbentropot - Franciaország és Anglia egységes szellemű választ adott a német paktumjavaslatra London, jurnius 4. Annakidején jelen­tettük, hogy Ribbentropot, Hitler külpolitikai megbízottét nagykövetté nevezték kj. és rá­bízták a londoni angol—német flottakonferen­cia német delegációjának vezetését. Ribben- trop és kísérete hétfő óta Londonban van és felvette az érintkezést az angol flottalcürökkel. A brit közvélemény Baldwin és Sir John Simon németbarát beszédeinek hatása alatt tartózkodó rokonszenwel figyeli a flotta­tárgyalásokat és a lapok leszögezik, hogy nines ok a nyugtalanságra. A Times keddi vezércikke szerint a nyílt eszmecsere minden­képpen üdvös lesz. Hitler kijelentette, hogy nem lép Tirpitz tengernagy nyomdokaiba és nem akarja maga ellen ingerelni az angol közvéleményt. Vannak emberek Angliában és Franciaországban, akik minden német közeledést olyannak tartanak, ami megzavar­ja a francia—angol jóviszonyt. A Times most megállapítja, hogy ilyenről a flottakonferen­cián szó sem lehet. Anglia tekintettel lesz francia szövetségesére és bármiben egyezik meg Hitler megbízottával, nem fog az angol— francia viszony rovására történni. Mint ismeretes, Németország olyan flottát követel, amely az angol flotté 35 százalékát teszi ki. A tonmaszám ellen az angolok nem emelnek kifogást, csupán a flotta összetétele körül merültek föl nehézségek. A Deutsch- land tipusu úgynevezett zsebeirkálók azok, amelyekkel az angolok nincsenek megelégedr ve. Egyébként Hitler flottéterveit úgy állí­totta össze, hogy az angolokat nem nyug­talanítja, ellenben csaknem elviselhetetlenek a franciák szempontjából. A legnagyobb ne­hézségeket a tengeri megegyezés terén tehát a francia—német flottaellentétek jelentik. A kibontakozás felé Páris, junius 4. Németország a közelmúlt­ban jegyzéket intézett az európai nagyhatal­mak kormányaihoz és vázolta álláspontját az európai szerződésrendszerre vonatkozóan. E jegyzékre ma Anglia és Franciaország is válaszol. A két válasz szelleme egyforma. Anglia a locarnoi paktumot garantáló hatal­mak álláspontját vázolja, Franciaország vi­szont a locarnoi paktum által garantált hatal­mak felfogását. Laval tegnap a német és az orosz nagykövettel tárgyalt. Köstler német nagykövetnek igyekezett bebizonyítani, hogy a francia—orosz szerződés nincs ellentétben a locarnoi paktummal és a népszövetséggel. Németország sokoldalú konzultatív paktumok megkötését ajánlotta, továbbá támadást ki­záró szerződéseket, de a kölcsönös megsegí­tés elvét nem fogadta el. Laval a német javas­latról Varsóban és Moszkvában már tárgyalt s mig Beck lengyel külügyminiszter elfogadta azokat, Sztálin és Litvinov bizonyos ellenve­téseket tett, de elvben szintén csatlakozott a német javaslathoz. Ilyen körülmények között nem lehetetlen, hogy az európai tárgyalások diplomáciai utón folytatott előtárgyalásai a nyár folyamán befejeződnek és ősszel sor kerülhet az Anglia által javasolt európai konferenciára, amely végérvényesen tisztázza a kontinens uj rendjét Az első konferencia London, juürins 4. A Foreign Office épü­letében kedden délelőtt megkezdődtek A német—angol flotta tárgyalások. Német rés*, ről Ribbentrop nagykövet, Sehuster tenger, nagy, Kideien korvettkapitány és Wassneff kapitány vess rajta résit. Az angol delegá­ciót Craigie, a külügyi hivatal helyettes államtitkára, Láttle altengemagy, a tengeré, saeti vezérkar helyette* főnöke és Danek. werts kapitány vezeti. A délelőtti ülésen Sir John Simon küliigy* miniszter üdvözölte a delegációkat a brit kormány nevében, majd átadta a szót a szak­értőknek. A német—angol flottatárgyalások tizennégy napig fognak tartani, Kassa város parlamentje 158 ezer koronát szavazott meg uccacsatornázásra Kassa, jonfius 4. (Kassai SBedkjeszrtőségtüuk tei&- fbnjetenrtéeia) Kassa vámos kópviieelöteebülete teg­nap dékiitóún folytatta a pénteken féiibáhagyott közgyűlést A térgysono&ait első pontja a kasea- Qnánruoírd vasuitálLoimás Jdíbövitéséimeik. tárgyalása volt. A vsusiuitiga-zgaitóság 1500 négyszögölnyi vá­rosi terület átengedését 'kérte a vasait kiiibővité- eéruek céljaira, anniit a kötzgyüilés meg 'is &zav«- zott. Ugyancsak kedvezően intézte el a közgyű­lés a kassai vegyes ipamtársiulatnaik azt a kérel­miét, hogy az iparospaloba építéséinek ttuaitóiröde- jéifc három évvel hossizabhitea meg. Az ipantársre- liatt oigyamis kölcsönt kapott enne a célra a vá­rostól és városi telket is aizzal a Mtétellel, hogy a palotát bizonyos határiidőn belül fel keli épí­teni. A közgyűlés most a palota, fölépítésének határdidiejét meghosszabbította. Hosszabb vita támadt, a hivartajlos ténykedések után járó illetékek ügyében. A vánosd tanács azt javasolja, hogy a jövőben öt kánona illetéket számítsanak különböző iraámésoiliatokért. Eizzed szemben a magyarság pártjai két koronában ja­vasolták megáll api tani ezt az illetékeit. A köz­gyűlés a csehszlovák blokk szavazataival a ma­gyarság pártjainak javaslatát elutaen tattá és a tanács indítványát fogadta el A képviselőtestület 158.000 koronát irrá/nyzottl elő csatornázási mánk álatokra. A kórház vidé­kéin elterülő nij uecákban építik ki a csatorna­hálózatot ebből a pénzből A Gesztenye^uecábao, az Iírgalmaseág-oiccában, a JávorJuooában, a Ka- lincsák-uccáJban és a Kapeozky-nceában kezdik meg legközelebb a miunkát. A költségek félét a háztnilajdonosok fogják viselni. Nagyobb vita volt még Balogh István váméi gazda nyugdíjazása tárgyában. A városi tanács azt javasolta, hogy Bailogh Istvánt miár most nyugdijazák, míg a magyarság pártjai dir. Halmi Béla felszólalásában ezzel szemben azt indítvá­nyozták, hiogy a nyugdíjaztatásra csak 1936 ja­nuár l-ével kerüljön sor. A közgyűlés kétszeri szavazással a tanács javaslatát fogadta eb A KODHAIÁSZ aiex ©nggFP ByasüQYi regénye (6>í A lépcsőket is vastag szőnyeg borította és a fából készült alkotmány egyet sem reccsent, mig könnyed ugrásokkal felfelé haladt rajta. Nyom­ban az első ajtó előtt állott meg, amely a lép­csőtől jobbra nyílott, mert ez az ajtó nyitva volt és tompa fény szüremkezett ki a félhomály­ba burkolt körfolyosóra. Habozás nélkül lépett be a szobába. Tágas helyiség volt ez s ahogy szeme hozzászokott a gyér világításhoz, rögtön látta, hogy a lunch-roomban van. Szabályos trapéz alakjában nyúlt el ez a helyiség s a kö­zepét hatalmas terített asztal foglalta el, ame­lyen vagy tizenkét teríték állott és minden terí­ték előtt vert ezüstből készült gyertyatartó, tö­vig égett gyertyákkal, úgy hogy már csak kettő lobogott közülük. Ezért volt a teremnek ilyen gyér világítása. Az asztalon csak a zsardinettós tálakban volt meg a bizonyára dús lakoma maradványa. A le­vegőben finom dohányfüst illata terjengett és amint az asztal mellé állott, az egyik teríték mellett egy egyszerű üveghamutartóban cigaret­tavéget talált,, amely füstölgött. Parazsa mutatta, hogy az, aki ezt a cigarettát szívta, néhány perc­cel ezelőtt még itt volt. Alighanem most fejező­dött be a vacsora s azok, akik résztvettek rajta, talán a társalgóba vonultak, vagy pedig nyugo­vóra tértek. Mégis jobban teszi, ha visszafordul. — Halló, van itt valaki? — szólalt meg erős hangon, melynek visszhangját visszaverték a né­ma falaik. Nem kapott rá választ és gyöngébb idegzetű ember ugyancsak rosszul érezte volna mag^t az üres teremben, amelyben sem élő, sem halott. Eddig ott állott az asztalfőnél, ahol a két gyertya is égett és a szoba túlsó vége teljesen homályba veszett. Csak annyit látott, hogy a hosszú asztal túlsó oldalán, a székek mögött pamlag húzódik s arról valami hosszúkás dolog nyúlik le. Ahogy innen a távolból jobban szem- ügyre veszi, mintha egy emberi kar volna. A pamlaghoz siet és most látja, hogy a pamlagon egy emberi test hever. A test a háton fekszik, feje alatt párna sincsen, lábai kissé összehuzód- nak, térde magasan áll, jobbkarja a melle fölött, a szivéhez kap, a balkar pedig lelóg a pamlag- ról és az öt ujj szétállva, megmerevedve kap az üres semmibe. Egy ugrással visszarohan előbbi helyére, kezébe kapja az egyik gyertyatartót a rövidre égett gyertyával és a pamlaghoz siet. Megvilágítja a testet s mig baljában magasra tartja a geyrtyatartót, jobblábával kissé a pam- lagra térdepel és mélyen a test fölé hajlik. Aki itt nyúlik el a pamlagon, nem lélegzik, semmi­féle életjelt nem ad, nyilván halott. Kikapja zsebtíilkrét, a száj fölé tartja, s figyel. Az üveg nem homályosodik el. A szivet is hiába tapo­gatja, nem dobog. Átkozott eset! Itt van egyedül egy idegen pa­lotában,’ annak étkező helyiségében, egy magfá- nyos hulla társaságában. Hát mégsem tarthatta meg Sir Alfrédnek tett ígéretét. A halott görcsös, merev arcvonásait nézi. Van valami elrémitő ebben az arcban. Az ajkak szét­húzódtak és kilátszottak az apró egérfogak, amelyek erős harapásban szorulnak egymásra, mintha kin préselte volna egybe őket. A nyitott szemek ■ megnevezhetetlen rémületben vesztették él a látás képességét és ez a rémület ömlik el az egész szakállas arcon. Kurtára nyírott körsza- káll övezi az állat, mely a fültőnél kezdődik. Vö­röses a szakáll színe, vörhenyes a gyér hajzat is, amelybe csak oldalt vegyül egy-egy ezüstösen csillogó hajszál. Az ember, aki itt fekszik, egy gazdag, bőséges lakoma után kiszakadva az ezer gyönyörűséget és ezer szenvedést nyújtó életből, úgy ötven év körüli lehetett. Termete zömök s olyan szokatlanul áll rajta a szmoking, mintha nem igen forgolódott volna társaságok­ban, melyekben kötelező az evening-dress. Captain Burkenak nagy gyakorlata van a hul­lák terén, volt már dolga több százzal. Biztosan tudja, hogy ez az ember nem természetes halál­lal halt meg. Nincs szüksége a boncolás ered­ményére, amely bizonyára megerősítené első feltevését: ezt az embert megmérgezték. Meg­mérgezték, miközben gyanútlanul ült a gazda­gon megtérített asztal mellett, kedélyes szókat váltott szomszédjaival és nem sejtette, hogy va­lamelyik ételben, vagy a gyönyöző italban, ame­lyet karcsunyaku pohárban raktak eléje, a ki­kerülhetetlen halált issza. Akkor aztán a társa­ság tagjai, mind orgyilkosok, ráfektették a pam- lagra. Moét már megértette a nyitott kapu rejtélyét is. Abban a pillanatban nyitották meg a kaput, amikor ő csöngetni kezdett. És ezért nyitották meg, hogy az uccára vigyék a holttestet és el­szállítsák a palotából. Amikor aztán ő csenge­tett, megijedtek, szétrebbentek és most valahol itt rejtőznek. Talán a palota más helyiségeiben, talán itt körülötte és figyelik minden lépését. Captain Bürke nem volt az az ember, aki meg­ijedt volna a maga árnyékától, de azéTt sokat nem adott volna érte, ha most nála lett volna kitűnő ismétlő pisztolya. így azonban fegyver nélkül ki lenne szolgáltatva a banditáknak, akik — a terítékek számából ítélve — vagy tizen le­hettek. De a kaland határozottan izgatja, ezt kereste, erre vágyakozott. Legalább célja lesz most lon­doni tartózkodásának. Itt egy sötét bűnüggyel áll szemben és ahogy ismeri makacs természetét, tudja azt is, hogy addig nem nyugszik, amíg a titkot minden részletében fel nem deríti. Nincs sok vesztegetni való ideje, mert a ban­diták az első megzavarás után rémületükből bi­zonyára már magukhoz tértek, észreveszik, hogy csak egy magányos eflenfélld yan dolgok és: minden bizonnyal cselekedni fognak. Először te arról kell meggyőződnie, hogy ki a halott? A sok redővel átszántott arc arra vallott, hogy a halott férfi olyan ember lehetett, aki sokat volt tengeren, annak az éles, sós levegője vág ilyen kockaszerü hálót az arcra. A szakáll is ezt ma­tatja, a mai divatos korban, amikor a férfiak legtöbbje megfosztja magát az arc minden díszé­től, csupán az öreg tengeri fókák ragaszkodnak még a szakállviselethez. Legalább az állukat védi meg az éles, maró levegő ellen. Dehát ez még csak édeskevés támpont. Hátha valami írást ta­lál nála, ami tájékoztatná? Hátha a gyilkosoknak már nem volt idejük arra, hogy átkutassák és kifosszák? Gyorsan a hulla fölé hajolt és biztos, szakértő kézzel forgatta ki a zsebeit. De semmi nem volt nála, csupán a revolverzsebben talált egy viharvert bőrtárcát, amelynek egyik reke­szében kétfontos bankjegy húzódott meg. Új­ból a halott balkarjára esett tekintete és most észrevette, hogy a kézelő egyik gombja hiány­zik. A. másik, sötétkék színben csillogó lazzull- kő, még ott volt az összetartó kapocs végén, kupalaíkura faragott Ids jószág, ki tudja, hol le­het a párja? Talán dulakodtak vele és ennek he­vében esett ki a kis kő a csatt végéről? De a holttesten az öltözet rendben, ingmelle is telje­sen kifogástalan és a nyakkendőjének, a kis fe­kete csokornak sincs semmi baja. Valószínű, hogy váratlanul, orvul tört rá a halál. T íjból körülnézett a teremben és most fedezte fel annak végén a zongorát. Régi tipusu, hosz- szura nyúlt hangversenyzongora volt, aminőket Viktória korában szereztek be az angol ottho­nok. A fedele nyitóit és a kottatartón nyitott hangjegy, Beethoven kilencedik szimfóniáját ját­szotta valaki, talán ezen a haláltánc vacsorán. Az egyik gyertya utolsókat sercegett és a másik is már csak nagyon gyéren pislákolt. Itt már nincs keresnivalója és nagyon is veszedel­mes lenne a további itt tartózkodás, mert a sö­tétből könnyen megtámadhatják, árnyak törhet­nek rá és vele is végezhetnek. Ki keresné aztán az előkelő főúri palotában, amikor a Skelmerton házból kijövet mindenki elől eltakarta a süni, tapadó köd az éjszakáinak nekivágó alakját. JRdjtaéáGa következik-) %

Next

/
Thumbnails
Contents