Prágai Magyar Hirlap, 1935. június (14. évfolyam, 126-148 / 3678-3700. szám)

1935-06-02 / 127. (3679.) szám

19 1M5 Imrim 2, vasárnap. _____________________________________________________________________UUÍXGXI-AVmASR-TÍIRIíAR AS SZONYOK LAPJA iUjáti — Vasárnapi divatle vél — Akár csak Parisban, Bécs'beai is szokásban van, hogy a nagy szalonok néhány héttel a hivatalos be­mutatókat megelőzően, a szakmához közelálló ter­vezők és tudósítók előtt házi bemutatóik formájá­ban vonultatják fel a küszöbön álló szezon féltve őrzött újdonságait. Az Így kitüntetett kevesek nagy figyelemmel nézik az újdonságokat és jegyziik a je­gyezni valókat. A cég alkalmazottai viszont éles szemekkel őket figyelik, nehogy egy vonalat vagy egy ruhát lerajzolhassanak. Bizony, a bizalom a divatszakmabeliek körében egészen ismeretlen fogalom. De okkal és joggal... Mert a múltban, mikor még nem őrködtek a mos­tani, cerberuszi figyelemmel és nem voltak pénz- büntetéssel szigorított model-védelmi törvények, gyakran előfordult, hogy a legügyesebb modeleket lerajzolták. Mire pedig elérkezett a nyilvános be­mutató, a model büszke tulajdonosa arra eszmélt, hogy a „szenzációsnak** őrzött modeljét a konku­rencia számos tagja utána dolgozta .... Egy ilyen, fokozott figyelemmel ellenőrzött nyári házi divatbemutatón voltam jelen. Az ott látott nyári toalettekről és újításokról számolok be. Első. ami feltűnt, hogy a ruhák ■ akár angolos, akár franciás szabásnak — jóval bővebb szoknya- résszel készülnek, mint eddig. Egyenes vagy szűk szabású ruhaaljat nem is látni. Ettől eltekintve, a nyári dávatirény átvette a tavaszi egyszerűségét és nőies jellegét is. Szinösszeállitásban, anyagban, szabásban és díszítésben fiatalos tendencia nyilván nul meg. Ennyi örvendetes tény betetőzéseképpen közlöm még, hogy a változások annyira nem szem- beötlőek, hogy a tavalyi nyári ruháinkat is köny- nyen átalakíthatjuk. övékkel vagy élénk színű övszalagokkal emelik ki. Az ujjak szabása igen változatos. Látni ismét be­húzott vagy lerakott puffos ujjakat is. Sokat sze­repelnek a kimonó-, a ragián- és a behasitoít un­jak is. Tehát majdnem minden ujjváltozat „meg­engedett", kivéve azokat, melyek a váltakat túl­zottan megszélesitik vagy a váll nőies vonalát el­fedik. Ezért a puffos ujjakat a vállon aljúiig húz­zák he, igy a kipuffosodás csak pár centiméterrel a vállvonal alatt kezdődik. Ujjak mellett — mint váildiszt — a körgallérc- kat és íélpelerineket is előszeretettel alkalmazzák. A szoknyarész az idei nyári ruháknál is egészen a csípőn alulig szűk. A kibővítés tulajdonképpen csak innen kezdődik. A „mibe" különböző: több­nyire haramgrészekbe, ritkábban behúzásba vagy plisszóbe. A behúzást és plisszét inkább mint díszítést al­kalmazzák. Némely nyári modell háromszög vagy félhold alakban bedolgozott, félcentiméternyi tá­volságban behúzott részek diszitik. Ezek a bedolgo­zások nemcsak a felsőrészben, de a szoknyán is megismétlődnek. A ruhákat kiegészítő nyitott pa­lettákat is behúzás-dísszel készítik. Amennyiben a ruha behúzott diszü, a kabátját vagy a pelerin- jét behúzással élénkítik. Látni pelerineket, me­lyek jóval a vállon alul érően sürü behúzással ké­szültek. . Plisszé-fodordasz is igen gyakori. A kivágástól kezdve, az ujjakat, a derékrészt és a szoknya al­ját plisszéfodrokkal szegélyezik. Az összhang ked­véért a plisszészegélyezés a ruhákat kiegészítő bő kábátokon vagy pelerineken is megismétlődik. Ha a nyári ruha anyaga egyszínű selyem vagy sötétebb szinósszeállitásu imiprimié, a nyak kivá­gását világos gallérkával vagy az idén annyira di­vatos virágtüzékkel dászitik. Úgy a gallérkák, mint a virágok előállításához az organdit alkalmaz­zák. A húzott vagy plisszérozott organdi gallér­kák csinos keretet adnak az arcnak, a nagy or­gandi ezalagcsokrok fiatalos jellegűvé teszik a sötét ruhákat is. A laza, organdivirágok pedig ki­mondottam nyáriasak és ami a legfontosabb, min­den korosztálynak jól állnak. A tavaszi komplédivat a nyárra is átterjedt. Ke­vés olyan nyári ruhát látni, amely nyitott kabát, vagy pelerin nélkül készült. A kabát vagy pelerin és a ruha közötti összetartozóságot úgy fokozzák, hogy a ruha anyagából szabják vagy bélelik alá., A kabátok bosszúsága nincsen pontos méretekhez kötve. A valamivel a derékon akiiig érő nyitott és bő kabátkától kezdve a ruhával egyenlő hosszú­ságúig minden változat megengedett. Ugyanez áll az ujjakra is. Inkább az érdekes eziuösszeállításra helyezik a fősulyt. Ha a kabát a ruha mintás anya­gából készült, úgy egyszínű, elütő anyaggal bé­lelik alá. A divatbemutatón láttam egy szürkés alapon cerizmintás imiprimé ruhát, amelynél a hozzáillő félhoeszu kabátka is a ruha anyagából készült. A nyitott, bő kabátot fekete lakkozott tafttal bélelték alá. Ha a helyzet fordított és a ruha sima anyagú, akkor nikntásbóJ szabják a kabátot vagy bélelik ki a peileniinjét. Merít az elütő anyagú ailáibétMés nemcsak a kabátoknál, de a peterinekmél is di­vatos. Az ellentétet nemcsak az anyagok sima vagy mintás voltával, de elütő mimőségével is fokozzák. Könnyű crépo de cháne, mongol, georgette vagy museliine ruhák kabátját, vagy pelerdnjét többnyi­re nehéz esésű szatinnál vagy cnloquévail bélelik alá. Az egyszínű selyem, mosóselyem vagy francia vájsztomnulüiákhio z pedig élénk mintás taifit. vagy Capri, május hé. Sötéten, alattomosan me­rednek ki a tajtékzó hullámok közül a „Sziré­nek Sziklái". De haliga! Mi ez? Felhangzik a fatális bűbájos ének! .. . Vitorlásunk kapitá­nyát pedig — nincs viasz a fülében és nagy zenebolond — annyira megbabonázza az ezüs­tös csengésű hang, hogy minden tiltakozásunk ellenére ceavarint egyet a konmánykeréken és a „Delfm“-t a „Grotta Verde" helyett a szikla- csoport mögötti öbölben levő strand felé irá­nyítja. Megkerüljük a mitológia híres szikláit, feltűnik a strand, feltűnik az éneklő szirén. Megnyugszunk. Nincs veszély, bár a szirén epedén mosolyog csinos kapitányunkra s vér­vörösre lakkozott ka rm ócskái kihivóan csillog­nak a napfényben. A szirén — bites római operaénekesnő — legfeljebb a vitorlás egyen súlyát boríthatná fel, a kapitány szivét aligha: lehet vagy 100—110 kiló. (Ha annakidején a vérengző halfarku csábító nők is ilyen opera- énekesnői idomokkal ékeskedtek volna és Ulixes történetesen nem nagyon rövidlátó, alig­ha lett volna szükség a viaszra, az árcbóchoz való kötözésre, — az antik görögöknek igen fejlett esztétikai érzékük volt...) A strand képe annyira megkapóan színes, vidám, hogy a „Delfin" most már közkívánat­ra, lehorgonyoz. Felkapjuk a fürdőtrikóinkat, zsupsz, be a vízibe s uszunk egy nagyot. (Azt talán mondanom sem kell, hogy ez a váratlan gesztus az egész strand figyelmét felkelti, de követőink ugyancsak nem akadnak. Hogy hát akkor mi a csodát csinálnak a fürdőzök? Naiv kérdés! „Strandolnak", kérem, strandolnak. , Heverésznek a napon, fogyasztják a szendvi­szatám kabátokat, esetleg peJieirinekeit aduiak. Ez- ■nel, hogy a kabát, különösein sima n.yáni ruháik­nál. elütő anyagból készülhet, sok tavalyi nyári rulhát lehet az idei diivatkávánalmakinak megfe- teilőon átatliakitaim. A düvatkép elegáns nyári nuihamiodeileket mu­tat különböző összeálltiitás'ban és díszítéssel. A balszélső inuba például egyszámi sárgás-zöld maro- ca.'io-anyagból készült. A nulhát ékaütakbam futó (hajtóházáé és zeabbó-szerü pfissizé födtondiisz élén­kíti. A plásszé todorezegély a ruha alján és a ka­bát kihajtásán is megismétlődik. A második ábra fetoérHp'irospettyes cloqué ruhát visel, elől behúzott szoknyával. Ugyanebből készül a rövid pelerinje, melyet elől két pirossal kombi­nált organdi virág díszít. A harmadik, ülő ábrán, kék margaréta-mimitás koprámé ruha látható. Jel­legzeteseik az ujjal, melyek a vállbáin kis kivá­gással készülnek. Húzott fodrok diszitik. A negyedik modell pezsgószinü, hajtők ázással díszített manooann ruhát Visel és e fölé barna .nagy pettyes szadin kabátot. A kabát érdekes, bosszi- tjott vállal és fel hasított nyakkal készül. Elől kis zsabbó díszíti. Az utolsó ábrán plisszédiszes, hal­vány rózsaszín ruha látható. A kabátja kék ta.ft- ból van. RADVÁNYI MAGDA. olajjal, bridzs élnék, flörtölnek és — néha, csu­páncsak kuriozitás-képen — bemennek a vízbe is derékig, esetleg nyakig. De úszni, nem, azt az egyet nem, úszni, nem úsznak: turisták!) — Egy excentrikus angol fiú van azért itt, aki csak ezzel a csípős, sós vizzel törődik, (váj­jon honnan tudja, hogy csípős, mikor megkért, hogy vigyázzunk, mert fémszálakkal átszőtt trikócsodáján megláteziik minden vízcsepp!? ...) — jegyzi meg bájos duzzogással egy ennivalóan pikáns arcocskáju párisi nő Az angol elő is kerül. Végtelen szimpatikus, csodálatosan kisportolt termetű oxfordi diák. — Másszunk fel „Ligea Sziklájára"? — indít­ványozza (Madame Alim? velünk tart?" Nem, Mme A, nem tart velünk!) Negyedóra múlva már fenn is vagyunk az alulról jóval nyaktöröbbnek látszó szirten. A szírt, lábánál izgatott kis csoport figyel, hol egy zöldpizsamáe, bozontosfejü férfit, aki hevesen gesztikulál. Máikor újra lenn vagyunk, a zöld- pizsamás — Signore M. római festő — meg­rohan. Nincs hőbb vágya, mint lefesteni engem, ugy, ahogy ott ültem, fenn a szírt csucsáu. Mi tagadás, a szirének and idátus hiúságát igen csiklandozza az ajánlat. Már-már el is fogadom. — öt-hat ülésről lenne csak szó, Signorina. (Átkozottul kényelmetlen egy hely, de hát a dicsőséget nem adják ingyen, gondolom ma­gamban.) S még egy kis részletkérdés, a Sig­norina lesz olyan kegyes és az illuziótrontó modern trikó helyett egy stílusos ki6 kék le­pelbe burkolózik majd. A lepel ötlet null-fokra huta lelkesedése­Tiszta arcbőr 14 nap alatt a valódi CORALL CRÉMTŐL (száraz vagy zsíros). Már harmadik nap után javul az arcbőr észrevét­lenül és az összes hiba, u. m. szeplő, pattanás, mitesszer, májfolt, nagy pórus, ráncos bőr, öreges kinézés teljesen megszű­nik. Biztos eredmény. Ara Ké 11.— VÖRÖSRAK GYÓGYSZERTAR Bratialava, Mihály-ncca 20. met. A leplek — tanú rá a történelem, az Ó- szövetség, hogy modern példákra ne is hivat­kozzam — le szoktak hullani... (Még akkoT is, ha hét darab van belőlük!) Ami pedig a szikla megmászását illeti, — nem, erre kár főbb szót vesztegetni. De a mester vigasztal­hatatlan, ugylátszik, nagyon megkapta fantá­ziáját az ötlet. Addig kapacitál, hogy legalább látatlanban ne ítéljek, hogy végül mindnyá­jan felkerekedünk egy kis terep-, illetve lepel­szemlére. Az öt percnyire levő műteremből egy-kettő előkerül az ominózus lepel, amelyben tavaly a bájos Mrs, G. ült modellt. („Neredia" volt. de •a kép addig készült, mig a férj — elvált. így informál a közlékeny Madame Aline. a nerei- daság folytán „válóperes hölgy“-gyé vedlett Mrs. G.. „legjobb barátnője".) — A Louvre-áruházból való, — jegyzi meg a mester gyöngéd pillantást vetve a, némi múlt­tal és némi folytonossági hiányokkal rendel­kező ex-függönyre. Két dolgot nyomban megállapítok. Azt, hogy Mrs. G. férje nem egész alaptalanul adhatta be a válóikeresetet k. neje ellen. S azt, hogy az én modell-jelöltségem halvaszületett ötlet. — De hisz ez szolidabb, mint egy valóságos estélyi ruha — erősitgeti rábeszéljen a mester. Ezt — legalább is a tegnapi, a „Quisisana" ■hotelben lezajlott tánc estély után — megint csak neiB lehet megcáfolni. (Volt ott egy-két, nem egész átlátszatlan, tüli- és muszlinruha, eex-Appeal kivágásokkal itt, ott, sőt — am­ott ...) — Dehát semmiképpen sem sikerül magából modellt faragnom. — kérlel makacsul tovább a festő, akinek valósággal rögeszméjévé vált az ötlet. — Miért nem próbálkozik velem meg, mes­ter, — kérdi édes mosollyal a kapitány szikla- szilárd defenzívájától csöppet el nem csüggedt, 100-on felüli csalogány? — A lyukakat bestop- polnám, — teszi hozzá szende pillantással... — A szirtre pedig felrepülne, — jegyzi meg cseppet sem jóindulatú szarkazmussal a rossz­kedvűi festő. (Nem, Signorina T.-ből modellt faragni. .. Bár — apropó faragás — a modern kozmetikai sebészet valóságos csodákat produkál. Ott van pl. egy római hölgy ismerősöm. Karácsonykor még se széle, se hossza nem volt. Tavasszal el­ment Párisba s ott az egyik elit „Institut de beauté" „clinique plastique“-jén leadott 15 ki- •logramot és 15.000 fr-t. A frankoktól egyszer­re szabadították meg, a kilókat részletekben, innen-onnan faragták le.) De tény, hogy most még a szóbanforgó leplet is megkockáztat­hatná, akár stoppolatfanul . .. (Be is lett „emailirozva" ...) — Szóval nem tudom rávenni. — kesergett a mester, (s itt busán rázta meg impozáns üs­tökét), pedig ez a kép a világhírt jelentette volna! Ó, művészek, örök bohémek, javíthatatlan, felelőtlen álmodozók! Szegény mester! A „Ne- reida“-tól is a világhírt remélte és mit kapott helyette?! Két pofont a férjtől s a kép eredeti­jét pont akkor, amikor már semmi szüksége sem volt a modellre. — Pedig még fizetnék is. — teszi hozzá utol­só Stichpróbakópp. — Azóta (!) mindig fizetek a modelljeim- nek, — igy kevesebbe kerülnek... (No lám, ugy látszik, használt a lecke s mégis több praktikus érzéke van ennek a kedves bohém­nek, mint. gondoltam.) — Signorina.... A modell-jelölt még egy busát sóhajt: — Nem ... 6oha! ZETELAKY SEBESTYÉN. xx 3 perc alatt olyan lesz az arca, mint a tej. ha puderozás, festés előtt néhány csepp I n-arctejet szétsimit arcbőrén s azután err helyezi a púdert. xx Már 100 év előtt is azt ajánlotta a javas- asszony: Ha vesebaja van, igyon „Salvator(í forrásvizet. (1) xx Jó ellátás, kényelem, gondosság Buda­pesten a Park-nagyszállodában a keleti pá­lyaudvarral szemben. Leszállított árak. E Lap előfizetőinek 20 százalék engedmény. Mert maga a ruhák szabása — eltekintve attól a ténytől, hogy a szoknyák kibővültek — nem sok változáson esett át. A felsőrészt, különösen ha egé­szen könnyű anyagról van szó, bluzszerüen bőnek szabják. ATdörékát' élézűlativé dolgozzék és szélé* Egy modell-jelölt vallomásai őse két é6 a fagylaltokat, keneget.ik magukat

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents