Prágai Magyar Hirlap, 1935. június (14. évfolyam, 126-148 / 3678-3700. szám)
1935-06-30 / 148. (3700.) szám
13 1935 jtinius 30, vasárnap* Magyar tanítók között a Rima völgyében és a Mátyusföldön Késői beszámoló négyszáz magyar tanító nemzetépitő munkájáról ■■ ■■ A rimaszécsi nótaköltő ■ A mindentudó központi elnök, aki nyugdíjba megy, hogy tovább dolgozhasson ■ A galántai Tanítói Szövetkezeti Könyvesbolt 1935 június. Ami'ikor az Jpolyvölgybői, Szondy drégelyi vára alól elindultam, hogy hét nap alatt az ország két különböző vidékén látogassam meg a tanitógyüló- seket, útközben hozzámezegődött a múlt Múzsája és pazar kezekkel osztogatott előre az eljövendő ajándékokból. Mikszáth Kálmán ma újjáépített szülőházában fecskék csicseregtek az eresz alatt s mesélő kedvükben kifecsegték a pletykálkodó Filcsik újabb osinytevéseit. Egy arasznyival odébb, a szelíd gesztenyék és a hársak árnyában Balassi lovagvárából hozott le üzenetet a nyári szellő s Bálint uir istenes és világias énekeit zengedezte a kékkői völgy. Minden dal benne rengett az azuros levegőben, csak az öszii harmat után maradt el> mert még gyerekcipővel léptünk csak a nyárba. Három faluval odébb a csak most világhírűvé lett és mindenütt előtérbe került sztregovai remetének, Madách Imrének szellemével beszélgettünk. A sztregovai rét és a völgyben folydogáló, tisztavizü Tiszovnyik patak egyformán a nagy remete életéről mesélt, csobogott és zengett és az éter messzire megtud a nagy múlt fényességének dallamaival . . . S mintha a pesszimizmus költőjének árnya borongott volna odébb is fölöttünk, az országúira bemlegetett egy korhadó kis fakereszt a jelsőci temetőből, a kisfiam keresztje . . . Ó, illatos, szelíd és szomorú emlékek, amelyek hol tiszta Örömmel, hol halk bánatokkal töltitek el az embert, ti tudnátok legjobban mesélni arról, hogy mielőtt örömre ébred az ember, először saját énjének énjébe öltözött fajtájának egész szomorúságát át kell éreznie. De amint a szomorúság után szétválik a bánat kárpitja, azonmód derültünk fel első állomáshelyünkön Losoncon A város eleven, mintha mi sem történt volna benne. Mintha a Mezőgazdasági Gépgyár, a Rakoty- tyay- és Sternlich-féle edénygyárak ma is éppúgy iSzálliíanák az árut a Balkánra, mint egy negyedszázaddal ezelőtt, a korzó szépei eleven kacagással kérnek részt a nekik életet jelentő mából, csak a régen elszokott vándor szeme szokja meg a látszólagos élet alatt bujkáló csalódást, az elmaradt teremtés és elmaradt munka föl-föltörö sóhaját. A Herzogsféle szeszgyár mögött villasorok emelkedtek, szelíd és virágokat kedvelő emberek lakják a osinos házakat. Persze hogy itt lakik a Gömör-nógrádi Tanítóegyesület elnöke, Oosovay Imre losonci római katolikus tanitó is. Nevetőarcu kisleány, mosolygásszemü asszony, rózsák és szegfűk, sok-sok könyv és barátságos otthon varia a fáradt utasemhert. A szerény házigazda a világért sem dicsekedne múltjával, pedig markáns arcára mintegy rá van írva, hogy sokat élt át már valamikor, csak az ajkak nem nyílnak hangos szóra. És ime, a falon, fölfedezek egy apró, egyszerű búzavirágokkal ékesített oklevelet, amelyet az egyik Lyon melletti erőd Hadifogoly Segítő Bizottsága állított ki Ocsovay Imre urnák, mert olyan sokszor gyönyörködtette hegedűjével a magúkra maradt magyar és német foglyokat. Egy pillanatig a még napfényes szoba elsötéte- dlik, Kuncz Aladár Fekete kolostora vetül a virágos falakra s benne a nyüzsgő-mozgó, önmagát kereső embertömeg. Igen, ezek a szemek többet beszélnek az élő és felejthetetlen könyvemléknél is, akik a francia erődök lakói voltak egykor, azok mindnyájan nagyon jő emberek. Előkerül Oszvald Emil, az országos egyesület alelnöke és Pásztor Mihály, a losonci gimnázium magyar tanára is és összehangoljuk fiatal aibib-öre- gebb szivünket, úgy örülünk egymásnak, mintha ünnepestére ébredtünk volna. Pásztor tanár ur boldog mosollyal emliti az időket, amikor d.r. Szik- lay Ferenccel együtt járt a kolozsvári egyetemre s mindegyikük Madáchot bújta, akit különböző oldalról, különböző megvilágitásban tanulmányoztak. Bizony, az idő már elhaladt Pásztor tanár ur fölött is, de mint mondja, kivételesen egészen fiatalnak, sőt majdnem diáknak érzi magát. Még a kisbaba is bele-beleszól Örömteli hangján a beszédünkbe, komolyan nézegeti az arcokat s miikor álomba szenderül, mintha a szobába lopta volna a kint fényeseégesen. derülő csillagot. A Rima völgyében Másnap reggel korán kelünk, hogy immár együtt folytassuk utunkat a Rima völgyébe, a csinosan fejlődő városikéba, Rimaszóosre. A vonat vidáman halad el a füleki vár alatt. Az ajácskői és eőregi vár is elmaradt mögöttünk, Várgede fürdőjében bólogató, évszázados fák köszöntének a túl a Gortva völgyén átkanyarodunk a Rimához. A rl- maszéosi állomáson Gáspár János, a magyar tanítók országszerte ismert nótaköltője vár, Tulajdonképpen az ő ünneplésére sereglett itt egybe a tanítóság, mert hiszen nemrégen ünnepelte tanítói működésének harminc éves évfordulóját. Százötven-kétszáz tanitó, vendégek és barátok előtt nyitja meg a gyűlést Ocsovay Imre elnök. És sajnálom, hogy ezer meg ezer magyar ember nem vett részt a gyűlésen, nem hallotta, hogy a magyar tanítók — akik ismeretlen szürkeségben róják a mindennapot és építik a magyar kisebbség jövőjét — milyen gazdag lélekkel, milyen roppant felkélyét mintha a háború előtt emelt tanítóképző-palota vette volna át, mert ablakai a vár magasságával világítanak ki a síkságra. Most már egyhangúbb a vidék, csak Érsekújvár városa emeli a hangulatot. És alig vesszük észre, amint odaérünk a 4 Ullérért garantáltan elsőrangú borotválkozás nyugodhszavu, pompáé elnök, Kovács Alajos, az ÁMTE (Általános Magyar Tanító Egyesület) országos elnöke, Boross Béla, a Magyar Tanitó fő- szerkesztője, ifj. Szkladánvi Károly, a szövetkezeti eszme mátyásföldi fiatal élharcosa, Janiit® István, a komoly deáki tanitó, Csapiár István, a jóezándéku és kedves falusi közgazdász és kritikus, olyan előadásokkal fűszerezték a programot, hogy az idő észrevétlenül telt, mert mindenki otthon érezte magát. Ez a gyűlés ünnepelte volna előre szükebb hazájában Kovács Alajos negyedi református igazgatót, az országos elnököt, aki most tölti be hatvanadik életévét és nyáron már nyugdíjba készül. Nyugdíjba is megy, de nem azért, hogy pihenjen, hanem, hogy öreg napjaira átvegye dédelgetett tervének, az immár megvalósult Tanítók Házának gondnokságát, s ha eddig a tanítókat segítette egész életében, most a gyerekeiket őrizze simogató gonddal, féltő szeretettel. És csoda-e, hogy immár egész Csehszlovákia magyar tanitósága tisztelettel és szeretettel vallja vezérének ezt az igazszivti embert, aki kitüntetésképpen viselheti „az első magyar tanító*1 nevet. És most, egy fáradtnak látszó élet első igazi pihenő állomásán is tele van derűvel, sziporkázó kedve önti az anek- dótákat. Gyűlés után az egész különleges eljárással előállított és ennek következtében a legérzékenyebb bőrre is alkalmas Nana Shaving-gel, amely kiváló tulajdonságai dacára sem drágább, mint a többi S'having, amelyeket azonban minőségileg messze fölülmúl. A Nana Shaving ezenkívül rendkívül gazdaságos, mert egy 6 Kö-ás Nana Shaving elég 150-szeri borotválkozásihoz. A tudományos kozmetikai téren is a legnagyobb vivmány a törvényesen védett „Erlegin.** Ez a bőrnek kellemes simulékonyságot kölcsönöz, gyógyító hatású a bőrhibáknál és megakadályozza a bőrbajok képződését. A Nana-króm az egyedüli, amely a törvényesen védett „Er- legint“ tartalmazza, a bőrön könnyen elkenhető és nem teszi zsírosán fénylővé azt. A Nana-króm használata igy igazi kozmetikus hatást biztosit és nélkülözhetetlen urak számára, mert használatával elkerülik a borotválkozással járó viszketést és az arcbőr égetését. Az „Erlegin“-nel előállított Nana-krém semmi mással nem pótolható. A Nana Shaving és Nana-krém használata a borotválkozást élvezetté teszi. A Nana Shaving 6 Ke, Nana krém 5 Ke és 9 Ke. Kérje minden drogériában. Ha nem kapható forduljon közvetlenül a csehszlovák gyári lerakathoz: SjMargaitX“, Praha-Smíchov, Píístavní 21. szültséggel, mennyi életiennerettel és tudással sereglettek egybe, hogy számot tegyenek egy elmúlt tél munkásságáról. Ki ismeri vájjon Gérecz látván református tanitó nevét, aki Rákócziról olyan előadást tartott,, amelyet lebilincselve hallgatott végig mindenki. Ilyen huszonhatéves fiatalemberrel van telítve a kisebbségi magyar tanitótársadalom. máról-holnapra jelennek meg, nőnek és nevelnek másokat is emberséges formára. Vagy Kovács Lajos tanitó előadása nem csupa élet volt-e. És nem joggal mondta Majoros János, a csoltói plébános, bogy érzi, a tanítók messze fölötte állnak hivatásuknak s ha betöltik hivatásukat, azt ezerszeres felelősséggel töltik be. És ezek között a munkás, dolgos, müveit tanitóenvberek között nincs egy sem, aki a pályáján magasabbra is vihetné, kisebbségi sorsunk örök közkatonái maradnak, mert a politikai viszonyok még mindig nem tisztultak le odáig, hogy értéküket ívelésben is elismernék. Amkor félkettő tájban a gyűlés véget ér, száz vidám magyar ember marad együtt a fehér aszial mellett, hogy Gáspár János költői pohár,köszöntőjét és a sok derűs történetet meghallgassák. A kari összetartozás egyetlen osztálynál sincs auy- nyira kifejlődve, mint éppen a tanítóságnál 3 igy az egész nap egyetlen ünnepnek számit, amelyen kinyílt sziveik örülnek a találkozásnak. De nem sokáig örülhetünk az együttlótnek, a verőfényes nappal már késő délutánba hajlik s a Rima völgyén lefelé robog a gyors, hogy továbbvigyen minket. A Rimáiéi a Mátyásföldig Losonc is elmarad már, az alkony pirosló sugarai a gácsi várkastély árnyait nagyítják az égre s mire félénken bújnának ki az első csillagok, már végigrobogtunk a véglesi vár alatt, ahol a solymá- szó Hollós Mátyás király legényei várták egykor a holdvilágon piTospruszlikos babájukat. Elhagyjuk a zólyomi várat is, Nagy Lajos emléke csendesen pihen a vér alatt fi ahol e Szalatnya szelíden torkolik a lefelé siető Garamiba, csak a Pusty Hrad-Pusztavár felírás mutatja a régi vasgyárak helyét s egyúttal az Anjouk első telepítését. A Ga- ram völgyében már este van, mert a hegyek mögé szigorú arccal elzárkózott nap egy jottányit sem enged már a nappali fényességből. Megint csak várrom, a sasikői vár, majd a garamezentereszti kastély, a besztercebányai püspök állandó lakóhelye. Zsarnőca, a kihalt erdőigazgatófiággal, Újbánya, majd egy pillanatra nagyobbat dobban a szivünk, a garamszentbenedekl apátság ketlőetor- nyu temploma mosolyog le a holdvilágban, amelyben egykor — nem is olyan régen — a tudós történész, dir. Haiczl Kálmán mondta a szentmisét. Még egy-két erőltető meredek, majd kiérünk a Ga- ram síkságára, Léva lámpái köszöntenek. A várrom a Koháryak és Dobók emlékét vetíti, de mai heYághoz, itt a Mátyusföld nemsokára 6 annak tulajdonképp eui központja: a Szövetkezeti Könyvesboltot Gatánta Az enyhe reggelben diákgyerekek mennek a régi kastély felé, amelyben iskolák és hivatalok vannak. Az agyonbürokratizált élet belevette magát a régi kastélyba is, a gyerekek nagyobb része szlovákul beszél és egy-egy falon két-három felírás árulja el a szigorú hivatalt. Galántának szlovák polgári iskolája is van és a magyar polgári iskola gyérebben látogatott, akárcsak a lévai. A pozsonyi SzMKE röpirata jut az ember eszébe és némán ballag Je a főuocán, ahol a Kolisoh-féle vendéglőben üléseznek a galántai és vágsellyei járás magyar tanítói. A nagyteremben, amelyben egyébként éppen az ott idéző színészek játszanak esténként, Tlhália vándor papjai nappalra helyet adtak az istenek „gyűlöltjeidnek. Mert a latin szállóige: „Quem dii oderunt", mintha belevette volna magát a maiak tudatába is, a tanítók gyűlésére nem kiváncsi polgárember, még barátokat is alig-alíg látni. Pedig a galántai magyar tanitógyülés bátran odaillett volna a rádió által közvetített előadások sorába, mert annyi fölkészült, tehetséges előadót, mint amennyit ott hallott az ember, nem egyhamar találni egész Szloveaszkón. Oevald Lajos, a nézik meg az idegenebbek. Itt már Berónyi Gyula galántai tanitó a gazda, aki életét mintha ennek a szövetkezetnek szentelte volna. Ezernyi füzet, ezernyi könyv, mindenféle tanszerek várják az uj tanévet s a tavaly megindult tanítói könyvesbolt az első esztendőben is majdnem félmillió korona forgalmat csinált. S mivel a Hanza portája körül Berényi Gyula van legjobban otthon, illendő, hogy saját otthonába is elvezessen, s ott a frissen nyíló rózsák, televirágu jázminok, piros georginák között letelepedjünk vendéglátó asztalánál. Boross Béla ül velünk, aki komoly hozzáértéssel szerkeszti a magyar tanítóság hivatalos lapját éa polgáriisko- lai tanári oklevelével is ott osztálytanító Alsó- sze-liben, holott már régen egy polgári iskola igazgatói székében kellene őt látni. Kovács Alajos még mindig nem fáradt el, nagy derünkre az anekdótázást, amelyben kifogyhatatlan. Mert ki ne hallaná szívesen egykori Falusi Mihály históriáját, aki Érendréden, Lajos bátyánk régi működési helyén volt afféle házi költője a falunak. A szabadságharc idején csapatával Petőfi is ellátogatott a vidékre, s ahogy a faluban pihennének, persze, fölemlítik neki a falu költőjét. Falusi Mihály nagy gyámoltalanul áll az akkor már hírneves költő elé és elszavalja neki egypár újsütetű versét. Persze a fáradt és elgondolkodott költő további munkára biztatta s Falusi Mihálynak ez adott bátorságot, hogy most már csak- azértis tovább szavaljon. El ifi ezavalta egy-két „jobb** versét a nagy kötlŐ nem kis ámulatára, mert hiszen azok saját versei voltak. S Falusi Mihály mit fiem akart tudni a szerzőségről, váltig magáénak vallotta Petőfi szinte közismert verseit, úgyhogy a fáma szerint a hirtelen ihevülő költő egy-két hirtelen nyaklevessel volt kénytelen fizetni Falusi Mihálynak. Még a galántai strandfürdőt kell megnézni, amely felerészben, talán még annál is nagyobban, a Hanza munkája. A hasznavehetetlen terület ma egész nagyvárosi strand képét mutatja, s amivel sok kisváros nem dicsekedhetik, Galánta abban is büszkélkedik, megmutatta, hogy a szövetkezés mindent lebir. ó, magyar tanítók, akik most leteszitek a tollat és fáradt esztendő után pihenőre készültök, megérzitek-e, hogy toliammal együtt százezernyi magyar ember küldi felétek szivének szeretetét? Megérzitek-e, hogy eldugott falvakban, másnyel- vüekkel telített nagyvárosokban, palotaszert! iskolákban, vagy régi iskolaházakban is mindig és mindenütt ott vagytok kisebbségi életünk első katonái sorában? Szorítsátok vissza a sok-sok ezer felétek nyújtott kezet és ne is Ígérjétek semmit, hiszen tudjuk, hogy nincsen kultúra, nincsen szövetkezet, nincsen munka, nincsen falusi ünnep nélkületek. Vigyétek el a pihenésbe óvvégi kapuzáráskor a magyar kisebbség háláját és szeretetét. FARKAS ISTVÁN. Másfélévi börtönre és mandátuma elvesztésére ítélték Stétka kommunista képviselőt Slansky klubtitkár tizenhat hónapot kapott Prága, junius SS. A prágai kerületi bíróság büntető tanácsa ma hirdetett ítéletet Stétka József kommunista képviselő és Slansky Ri- cháird parlamenti kluíbtitkár büinperében. Az ügyész a 'két kommunista politikust köztársaság ellenes üzelmekkel vádolta. A bíróság mind-két vádlottat bűnösnek mondotta ki és Stétka Jóasef képviselőt tizennyolc hónapi, havonta két böjti nappal súlyosbított börtön büntetéssel és ezerötszáz korona pénz- büntetéssel, Slansky Richárdot tizenhat hónapi börtönbüntetéssel és czerötszáz koro* na pénzbüntetéssel sújtotta. Mindkét elítéltet ötévi időtartamra megfosztotta a bíróság polgári jogainak gyakorlásától is, vagyis Stétka József elveszti képviselői mandátumát. A vizsgálati fogságot nem számították be a büntetésbe, mert mind a két elítélt szökésben volt s elfogató parancsot kellett ellenük kiadni, c3 O 0 Í2 3 rs 10 3 S i-i M 0 1 0 +Z sa §*1 Sí V* a 83 O II ^ O »©o ~ 0 1 ^ sp a 0 3 C*H o 0 o 3 0 X 0 0 3 p
