Prágai Magyar Hirlap, 1935. június (14. évfolyam, 126-148 / 3678-3700. szám)

1935-06-28 / 147. (3699.) szám

4 1935 Junius 28, péntek. Petrásek: A törvényeket és a demokráciát nem csak hirdetni kell, hanem az egész vonalon be is kell tartani A keresztényszocialista párt papképviselőjének felszólalása a kormányexpozé vitájában Prága, junius 27. Jelentettük, hogy a mi­niszterelnöki expozé képviselőházi vitájában Petrásek Ágoston országos keresztényszo­cialista párti képviselő is felszólalt. Petrásek Ágoston közérdekű beszédét szlovák nyel­ven mondotta el általános figyelem köze­pette. Beváltatlan ígéreted — Elismerem, — kezdte beszédét Petrá­sek képviselő — hogy a kormányelnök ur­nák nem volt könnyű a feladata a koalíciós program felállításánál, mert ez oly sok kü­lönböző világnézetű pártból áll, sőt némelyi­kének osztályharc az alapja. Már stilisztikai szempontból is művészet ilyen programot összeállítani. Objektíve elismerem, hogy a programban ígért dolgok jók, hiszen rosszat senkisem szokott ígérni és a legyeket nem ecettel, hanem cukorral fogják. De az ígé­retet be is kell váltani ! Elismerem azt is, hogy a törvények jók és a demokrácia az egyetlen lehető rendszer államunkban. De a törvényeket és a demokráciát nemcsak hirdetni kell Prágában, hanem azt az egész vonalon a legkisebb tisztviselőnek is be kell tartania ! Aláírom azt is, hogy ,,az ellenzék nem lehet államellenes, hanem csak kormányellenes". Sőt én egyenesen tiltakozom, hogy engem akár a miniszter, akár az utolsó falusi írnok államellenesnek minősítsen, amikor például bármely tisztviselő igazságtalan működését bírálom. — XIV. Lajosnak sem volt igaza, amikor magát az állammal azonosította, annál ke- vésbbé lehet ezt tenni egy demokratikus re- publikában! Vagyok a kormány ellen és nem az állam ellen, sőt szolgálom az álla­mot, amikor küzdők a jogtalanságok ellen ! Ha az állam és a kormány azonos fogalmak volnának, akkor a kormányból kilépő párt államellenessé válna ipso facto s megfor­dítva az eddigi ellenzéki párt a kormányba- lépéssel ipso facto államalkotóvá lenne. digi működésében, valamint programjában nem ezek az elvek irányítják. — Úgy látom, hogy az unalomig csépelt demokrácia ellenére nálunk felülről lefelé építenek} az egész politikát a külügyminiszter vezeti a földművelésügyi, kereskedelmi, pénzügyi s népjóléti minisztertársai helyett. I politika fojtogatja, sM agyoncsapja a gazdasági kérdéseket A korszerű irányelvek — ígéreteket kritizálni nehéz, inkább le­het a kormány eddigi politikáját bírálat tár­gyává tenni, mert hiszen a programja saját kijelentése szerint nem változott. Azt hi­szem, hogy egy kormányprogram összeállí­tásánál a mai helyzetben a következő irány­elveket kellene szem előtt tartani: 1 2 3 1. Morális és gazdasági válságban síny­lődünk s elbirhatatlan a munkanélküliség. Ez ellen szisztematikus munka kell ! 2. Nem nemzeti, de nemzetiségi állam va­gyunk. 3. Államunk demokratikus köztársaság. —- Bizonyos, hogy a világválságot ma­gunk meg nem oldjuk, de igenis enyhíthet­jük a keresztényszocializmus igazságon és szereteten alapuló irányelveivel ! A széttagolt társadalmi osztályoknak, a nemzeteknek és az államoknak közeled­niük kell egymáshoz. Kereskedelmi, kulturális és politikai kapcso­latokat kell keresniük a felebaráti szeretet alapján. A sportolók kölcsönös barátsága Szegeden s Prágában, valamint az összes nemzetiségek katolikus kongresszusa, <— hogy csak a legújabb eseményeket említ­sem, — például szolgálhatnak a politiku­soknak is, hogy megbéküljenek. . A nép is ezt kívánja tőlük. Világos, hogy a kormány cseh radikális nacionalizmusa nem erre a malomra hajtja a vizet. — Megállapítható, hogy a kormányt ea­<— A külügyminiszter elfelejti, hogy csak a jó belpolitika erősiti az államot. Ő jobban ismeri a külföldet, mint valamennyi belső bajunkat. Állandóan utazik, de jellemző, hogy min­dig a messze távolba és sohasem a szom­szédokhoz. Utoljára Oroszországban volt. Mindenün­nen optimizmust, békét hoz. (Ezekért mint pacifista megdicsérem.) t —• Amikor azonban m$st készül a modus vivendi s a Vatikán delegátusát éppen ma fogadja ünnepélyesen a külügyminiszter ur, még a katolikus cseh sajtó is örül neki, váj­jon diplomatikus eljárás volt-e barátkoznia ott, ahol Judásnak szobrot emeltek ?! Ha már nem is hálából a Vatikán iránt, legalább taktikából nem kellene-e kiaknáznia a kato­licizmus konstruktív erőit ? Például miért nem lehetne visszaadni a hitvallásos középiskolákat, s államsegéllyel fenntar­tani a hitfelekezeti népiskolákat ? Vagy talán őszintébb az, ha a külügymi­niszter ur egyszerre hideget és meleget is lehel. Ha a barátkozás Oroszországgal csak a békét és a gazdasági fejlődést szolgálja, all right ! De használhat-e államunknak a szovjet-kultura ? A nyitrai példák — Ha a kormány őszintén keresné a nemzetiségek közötti közeledést itt bent s odakint a suum cuique elve alapján, ideális demilitarizált és boldog Svájcot teremthet­nénk magunknak. Ehelyett azonban Szlovenszkó és Ruszinszkó másodrendű gyarmatként kezeltetik s a csehszlovák egység neve alatt — tagadva a szlovák nemzet létét — dühöng a cseh nacionaliz­mus s a pártpolitika. Például Nyitrán a munkanélküli hivatal már nem titkos, hanem nyilt titkársága az agrárpártnak, főleg a választások idején. Terrorizálja az aratógazdákat, reverzálist •követel tőlük írásban is, s csak igy ad ne­kik szerződést. Nemcsak a vetőmaggal, korpával, de aa élelmezési jegyeikkel is korteskedtek. —• Jellemző a nyitrai vasútállomás esete. A főnök cseh, a vendéglős cseh, a trafikos cseh, az újságárus cseh, a ruhatáros cseh, a lámpakezelő cseh és ennek két fia hordár, így adták ezt elő nekem a nyitrai munka- nélküliek s megerősítették a vasutasok. Hát már hordár is csak cseh lehet ? Lehet-e megindulás nélkül nézni, amint a két cseh hordár kergeti és pofozza az állo­másról a szegény nyitrai munkanélküliek sovány gyermekeit, amikor ezek éhező any­juk részére egy koronát akarnak keresni kenyérre ? —' Itt hozzátok fordulok, cseh testvé­reim, — nem a szlovák ,,informátoraitok­hoz", —» akiknek szive és esze helyén van és keresitek igazi okát Szlovenszkó elége­detlenségének. Gondolkozzatok. <— A kormányprogramban nincs rendsze­res intézkedés a szlovenszkói mezőgazdá­sági munkások érdekében. Ezért a követ­kező javaslatot terjesztem elő. (ítt felol­vasta Petrásek képviselő a tegnapi szá­munkban ismertetett javaslatát.) „A korntáaygtfesrasRGt nem fogadom ei“ —> Miután a kormány eddigi munkájában nem lá­tom az igazság és a szeretet jeleit, s főleg Szlovenszkót és a kisebbségeket il­letőleg nincs még ígéret sem, hogy az adók­ban rend lesz és enyhülés, nincs garancia, hogy az adminisztráció s a gazdasági élet pártpolitikamentes lesz, nincs remény, hogy a paragrafusok beígért unifikálása helyett unifikálva lenne a szlovenszkói lakosok élet­standardja, hogy nálunk is annyi kilogram hús, tej és cukorfogyasztás essen egy fejre, mint a Morván túl, —- a kormányprogramot nem fogadom el! A „modus vivendi" végrehajtása A római Szentszék és a csehszlovák köztársaság közt 1928-ban létrejött „modus vivendi“ végrehaj­tására ujiból megindult és részben befejezett tár­gyalásokról mindenféle, többé-kevéslbé ellenőriz­hetetlen hírek kerültek forgalomba. Mindenesetre hitelesnek kell elfogadnunk Malyipetr miniszterel­nöknek a képviselőház alakuló ülésén tett kor­mánynyilatkozatát, mely szóról-szóra az alábbiakat jelentette ki: „A külpolitikai kérdések közül ki­emeljük a modus vivendi éppen most lezárt tár­gyalásait. Az erre vonatkozó utolsó aktusokat a közeli napok­ban végzik el. A modus vivendi keresztülvitelét a közlejövőben megjelenő pápai bulla vezeti be, amely bulla szabályozza egyházmegyéink uj ha­tárait és hozzáidomitja őket az állami határok­hoz, úgyhogy a külföldi egyházi jurisdictio vég­érvényesen megszűnik.'4 E kormánynyilatkozat maga is csak általánosság­ban mozog és tág teret nyit a magyarázatoknak. Minit jól értesült körökből közük, a modus viven­di tárgyalások befejezetteknek s az összefüggő egy­házi kérdések megoldottaknak korántsem tekint­hetők. Eddigelé mindössze annyi történt, hogy a római Szentszékkel kötött megállapodás értelmé­ben a csehszlovák állam által létesített likvidá- ciós bizottság, mely a kényszer,gazdálkodás alá he­lyezett szlovenszkói egyházi javakat kezelte, eze­ket a katolikus egyház képviselőjének, dr. Jan- tausch Pál püspök, nagyszombati apostoli adminisz­trátornak leltár mellett átadta. A birtokok területe 1019 évtől fogva parcellázás következtében 95.9P8 holdról 65.410 holdra olvadt le és — egyes hírek szerint 40 millió korona, mások szerint ennél is nagyobb — adóssággal van megterhelve. Ez adós­ságok rendezése a legsúlyosabb kérdések egyike, amely megoldásra vár. Az egyházi birtokok na­gyobb megterhelt été se ugyanis csak a Szentszék külön engedélye mellett és csak igen fontos okok alapján történhetik meg. A szlovenszkói egyházi birtokok e megterhelte léséhez pedig a Szentszék engedélyét senki sem kiérte és kapta meg. Ilyen nagymértékű megferheltetésre minden­eseire jogos alapot nyújthatnak pl. a birtokberu- házások és a kegyúri terhek, — de ezekkel szem­ben áll a birtokoknak jövedelme, mely — célva­gyom hozama lévén — csak egyháza célokra volt fordítható. Ennek mérlege pedig csak rendes el­számolás utján állapítható meg, amely munkálat te­kintettel a birtoktest nagyságára, a tulajdonjog különbözőségére és a hosszú, 16 évi időtartamra, maga is előreláthatólag évekre fog kiterjedni. Hogy azonban ily nagy megterhelés e célvagyon rendel­tetését súlyosan befolyásolja és korlátozza, ter­mészetes. A vagyonkérdée tehát még elintézetlen. Éppen úgy elintézetlennek kell tekintenünk a szloven- sakói egyházi birtokok felosztásának kérdését az ahhoz jogot formáló tényezők között. Tudvalevő dolog, hogy a szlovenszkói egyházi birtokok, ame­lyek most a kényszer gazdálkodás alól felszabadul­lak, az esztergomi érsekség és káptalan, az eszter­gomi és budapesti, papnevelő intézetek tulajdonát alkotják. E régi birtoktuLajdonosoknak jogos ér­dekei összhangba hozandók a Szilovensakón, neve­zetesen a régi esztergomi főegyházmegyének ide­került részében létesítendő uj püspökség, esetleg érsekség, továbbá székeskáptalana és papnevelő in­tézete javadalmazásával. Sőt a kassai, roasmyói és szepesii püspökségek és káptalanok, amelyek a mai Magyarországon levő birtokaik jövedelmét elvesz­tették, szintén a szlovenszkói egyházi javakból tá­masztanak jogot a kárpótlásra. Már az elsoroltakból is látható, hogy a vagyon- kérdést ily nagy terjedelme s összefcu&záltsága mel­lett máról-holnapra könnyedén elintézni nem le­het. A Szentszék éppen ez Okoknál fogva a rende­zés sorrendjében a kövétkezőkhez ragaszkodott: először a vagyonkár dós rendezendő, ez a „,prins‘‘, a többi függőkérdés megoldása csak azután követ­kezik. Ilyen további függő kérdésnek tekinthető: az egyes egyházmegyék újabb elhatárolása, vagy uj egyházmegyék, püspökség, esetleg érsekség felál­lítása (a rozsnyói püspökség továbbra is fenrna- rad) és egyéb részletkérdések, amelyeknek megol­dása újabb tárgyalások anyagát fogja alkotni. A katolikus magyar papságnak és híveknek feltétle­nül fel kell újból sorakozniuk az annyiszor kért és sürgetett önálló magyar püspökség vagy legalább apostoli vdkariátus felállítása érdekében. Mindehhez pedig a Szentszéknek a osebszlovák kormánnyal való teljes megegyezése s egyetértése szükséges. Az első lépés, az egyházi vagyon átadá­sa megtörtént, ügy hisszük, hogy a modus vívencU végrehajtásának második és elmaradhatatlan jel^ nete a prágai nunoiatura betöltése kell, hogy le* gyen, hogy a tárgyaló felek közti egyetértés élő bizonyítékát az egész világ láthassa. A lapok ée egyéb híradások azonlbam, míg a messze jövő tejV vei közt szereplő érsekség jelöltjét és székhelyét máris tudni vélik, a prágai namoiatura betöltéséről mélységesen hallgatnak. Holott, ha a Szentszék és a csehszlovák kormány ‘közt a modus vivendi vég­rehajtását illetőleg a teljes megegyezés tényleg már létrejött volna, a ma kezdődő prágai katolikus nagygyűlés igen alkalmas pillanat lenne a prágai nunciatura betöltésére s ekkép e megegyez’s do­kumentálására. Hárem munkácsi korc< rajosnál nagymennyiségű hamisított bort foglaltak le Munkács, junius 27. (Saját tudósítónktól.) Az utóbbi időben Kárpátalján fokozott mértékben ellenőrzik a borkimérések és vendéglők borait. Az ellenőrzések során Munkácson három helyen találtak hamisított bort. Még áprilisban történt, hogy Friedmann Sámuel munkácsi korcsmájá­ban 1589 liter bort vizsgáltak meg és ebből csak 355 liter volt kifogástalan. Megállapították, hogy a többi bor hamisított, ezért a korcsmáros ellen megindult a bűnvádi eljárás. Ugyancsak áprilisban tartottak vizsgálatot Tabák Bence munkácsi borkimérésében is, ahol megállapították, hogy 2292 liter gyümölcsborból hatféle minőség hamisított, hatféle minőség pe­dig eladásra alkalmatlan (tisztátalan, ecetes) volt. Az eljárás Tabák ellen is megindult. Május végén Perlstein Masaryk-uccai ven­déglősnél találtak négy hordó forrásban lévő, hamisított (cukrozott) bort. A korcsmáros kis­korú öccse magára akarta vállalni a manipulá­ciót és kijelentette, hogy bátyja, a korcsmáros, nem tudott semmit arról. A jövedéki hivatal kö­zegei mindkét Perlsteint őrizetve vették, mert összebeszélés veszélye forgott fenn. A törvény értelmében borhamisításért 8 nap­tól 3 hónapig terjedhető elzárás, az iparenge­dély megvonása és mellékbüntetósképen 1000 koronáig terjedhető pénzbüntetés jár. A szőlő- birtokosok és bortermelők helyesléssel fogadják az illetékes hatóság szigorú vizsgálatát. Junius 29-30: a Csehszlovákiai Magyar Dalos- szövetség Hl. országos Érsekújváron

Next

/
Thumbnails
Contents