Prágai Magyar Hirlap, 1935. június (14. évfolyam, 126-148 / 3678-3700. szám)
1935-06-26 / 145. (3697.) szám
n JL 'P)«A.<iAiyv tACiYARHIUIiA]? ICTM-ti-tmillió ||, 1935 Janira 26, szerda. csak társadalmi egyesület, — mondják sokszor ha kifogást emelünk tevékenysége ellen. A Slovenská Liga azonban teljes mértékben élvezi a hatóság táaoogaíását; a járási főnökök kivétel nélkül vezető tagjai, a községi jegyzők, szlovák tanítók helyi előharcosai, országos vezetői pedig többnyire felelős állásban lévő állami hivatalnokok, vagy politikusok. — Igazolásul említem, hogy a liga 1930-ban Pozsonyban tartott közgyűlésén Predmersky István, a jegyzőszövetség hivatalos szónoka szóról-szóra a következőket mondotta: „Annák a testületnek a nevében, amely kisebbségi területen a Slovenská Liga programja szerint dolgozik, üdvözletemet hozom a kongresszusnak azzal, hogy mint eddig, agy a jövőben is, kéz a kézben együttt akarunk dolgozni a Slovenská Ligával Szlovenszkó megújhodásának munkájában." A liga szinte a kezében tartja ma nemcsak a tanügyi hatóságot, hanem az egész közigazgatási gépezetet Sz 1 ovenszkóban, olyan, mint egy mellékkor mány, amely láthatatlanul, de mindenütt érezhetően ott áll az események hátterében. 1925- ben Bella Metód, a liga elnöke meglátogatta a somorjai tagozatot. Krcmár helyi elnök üdvözlő beszédében ezekkel a szavakkal fogadta: „Nagyon megnövekednék tagjaink száma, ha felparcelláznék a közeli gancsházai birtokot, mely a somorjai határban van. Ezért azzal a kéréssel fordulunk Önhöz, mélyen tisztelt Zsupán ur, méltóztassék gondoskodni a gancsházai és fakópusztai nagybirtok parcellázásáról. Ezzel nemcsak tagjaink száma növekednék meg, de a somorjai szlovák iskolának is megvethetnénk alapját." Nem kell külön hangsúlyozni, hogy azóta mindez megtörtént. — A szlovák kulturakció nem állt meg a magyar nyelvhatárnál, ellenkezőleg, felhasználva a földreform által előidézett uj néprajzi helyzetet, mélyen benyomult a magyar nyelvterületre j és egymás után létesítette a telepes, kisebb- j ségi és határvidéki iskolákat, mikor is 10— 20-ig menő tanköteles gyermek esetében uj iskola nyilt, mig a magyar iskolákban 70—S0 gyermek szorongott és szorong még ma is egy-egy osztásban és Tótmegyeren, Borsán, Alsógyőrödön, Csécseu, Makrancon százon felüli magyar gyermek jár még ma is szlovák iskolába, annak ellenére, hogy a szülők, község, iskolaszék és politikai pártok együtt szorgalmazzák évek óta a magyar osztályok megnyitását. A telepes, kisebbségi és határvidéki népiskolák egyrészt a földrajzi helyzet, másrészt az évente és ünnepenként osztott ajándékok hatása alatt magyar gyermekekkel vannak kitöltve, akik így kénytelenek anyanyelvűk helyett államnyelven tanúink — Ezt a filmet sokáig és érdekesen lehetne tovább pergetni, hogy feltárulhatna az egész képviselőház előtt az elnemzetlenités mai, modern módja- De talán ennyi is elég, hogy lássuk, hogy mint működik a harapófogó másik foga. Gazdasági elnyomás, kulturális ellenhatás sodrában él a magyar kisebbség. A felelősség azokat terheli, akik a demokrácia égisze alatt, a törvény előtt való egyenlőség és kisebbségi szerződések ellenére a csehszlovák nemzet erőgyarapodása érdekében nemcsak szedet hunytak eme rendszer mellett, hanem an- nu; kifejlődését elősegitették. Css»szloviltiéitak elsősorban inazépeurőpai politikát kell ■ folytatnia — A belső helyzeten kívül pár rövid szóval kívánnék miéig foglalkozni azzal a külpolitikai helyzettel, melyet Benes miniszter ur oroszországi útja domborított ki a leg- kirivóhiban. A francia—orosz szerződés tipikus katonai megállapodás, szolgálja Francia- ország biztonságát Németország ellen és Oroszország biztonságát Németország és Japán ellem. Franciaország és Oroszország azonban messze esnek egymástól, Csehszlovákia pedig földrajzi fekvésiével kitünően töltheti be az olyan folyosó szerepét, melynek kát ajtaját vagy bejáróját egy háború esetén betöréssel egy idegen országba kell kinyitni és járhatóvá tenni. Európában, ha Oroszország erősebb európai politikát kezd folytatni, két frontra szakadnak az álléimiok; szovjetbarátokra és szovjetellenesekre. Csehszlovákia már lekötötte magát: vállalta a két front közé ékelt előőrs szerepét. Ha bekövetkezne egy világégés, a mi földünk, a mii államunk területe két front közé kerülne. Minden oldalról ellenfelek fegyvere nyúlna ki felénk. Bármi is volna ennek a háborúnak a vége, egy kétségtelen: mii felmorzsolódnánk olyan, ideálok szolgálatában, melyekért nem .......mi... i mi !■ i ihiii mm.....■■■■........ ér demes vért ontaná s melyek nem azonosak I a béke gondolatával. Csehszlovákiának elsősorban középeurópai politikát kell folytatnia. Szomszédainkkal kell megértenünk egymást, meg kell találnunk a megbékélést ázom a síkon, mély egymás érdekeinek a tiszteletben tartásával helyet teremt a középeurópai térben minden nemzetnek. — Mi dolgozni jöttünk ebbe a parlamentibe is, dolgozni a kisebbségi magyar népért, annak becsületes életiéért. Be kell látnia a kormányzatnak, a többségi pártoknak, hogy van jóvátennivaló ezzel a néppel szemben. Kívánjuk a jóvátételt a demokrácia, az igazság és az erkölcs nevében. Gcndo'b’anak a krisztusi igazságra: „Amit nem akarsz, hegy félebarátaid cselekedjenek veled, te se cselekedő azt másokkal!" Egyelőre a hatalom azt oselekszi velünk, ami ellen l évszázados harcot folytattak csehszlovák nemzedékek. Azt hiszem, ez a példa is elég arra, hogy meggyőződjünk, (miszerint nemzeteket és nemzetrészeket sem lehet leradi- rozni a népek térképéről. — A kormánynyilatkozatot él mem fogadhatom! Jaross után Mlöoch cseh iparospárti a régi koalíció választási veszteségeinek kérdését boncolgatja. Mlcoch után Zierhut német agrár megelégedését fejezi ki, hogy a miniszterelnöki expozé a számbelileg lecsökkent aktivista németek törvényhozói csoportját tovább is az aktivista németség reprezentánsának tartja. Dr. Macek cseh szociáldemokrata ismert hitelművelet-elméleteit fejtegette, majd Sandner szudétanémet szemrehányást tett a kormánynak, hogy a miniszterelnök nagyon szűkszavúan intézte el a kisebbségi problémát. ¥ifear Hlieka is Esterházy iseszéde alatt HHnka a sajtócenzura mai gyakorlatát ostorozta s a választási időben a kormány részéről elkövetett atrocitásokat vázolta. Azt mondotta, hogy csak Letanovce faluban 18 személyt 1000—1000 korona pénzbírsággal sújtott a járásfőnök, mert tiltakoztak a csinadratta-tankok szereplése ellen. Hlinka beszédét az agrár- és szociáldemokratapárti képviselők közbekiáltásaikkal folyton zavarták. A szócsata időnkint szóviharrá fejlődött, különösen amikor Hlinka megállapította, hogy nem szavazhat bizalmat oly kormánynak, amely a polgári koalíció által megtakarított kétmilliárdot elköltötte, sőt deficites gazdálkodásba vezette az államot A szóvihar szünet nélkül tartott, amikor Hlinka után a szónoki emelvényen megjelent Esterházy János keresztényszocialistapárti képviselő, Esterházy beszéde alatt a miniszteri padsorok előtt nagytömegű kormánypárti és ellenzéki képviselő gyülekezett össze és fülsiketítő hangorkánt csinált. Esterházy hangja azonban áttört az ellenfelek lármáján is. Onderco elnök sokáig hiába rázta a csengőt, a vihart nem tudta elálitani. A szóvihar Esterházy beszédének második felében lassan elült, de a türelmetlen hallgatók mindvégig közbeszóltak s a közbeszólásaikra minden esetben megkapták a választ „röptiben"* Esterházy beszédét holnap ismertetjük. Kramár besiéi Lapzártakor Kramár Károly, a nemzeti egyesülés pártjának elnöke kezdte meg beszédét. Az ősz politikus botra támaszkodva megy föl a szónoki emelvényre és bevezetőül azt kéri. hogy ülve mondhassa el beszédét. A Ház megadja neki erre az engedélyt. Kramár beszédében vitába száll a kormányelnök amaz állításaival, hogy a belpolitikai helyzetben a választások során semmi nevezetesebb esemény nem történt. Igenis sok történt, igen nagy jelentőségű Henlein pártjának győzelme. A szónok figyelmezteti a kormányt a Németország felől jövő veszedelemre. A továbbiakban éles szavakkal bírálja a sajtócenzura gyakorlatát. A legerkölcstelenebb intézkedés az, — mondja szó szerint — hogy a lapokat beszüntetéssel fenyegetik. Az ősz szónok korholó szavakkal illeti a többséget, amely siri csöndben hallgatja Kramár szavait. Egyedül a kommunisták részéről történnek közbeszólások. unagnar gyermek magyar Iskolába valót! A K00XA1ASZ AKIM 11EEFF BUHyfiVI REGÉNYE 21 Heath felvillanó arccal tette zsebre az értékes papirost. Lelkiismeretes munkás volt, de szerette, ha megfizetik. Buzgalma is a várható honorárium nagyságával állott arányban. — Minden úgy lesz, Sir, ahogy parancsolja. És félórán belül már ott állanak a fickók az őrhelyükön. Madár sem repülhet el a palota fölött, hogy ők ne tudjanak róla. Megemelte a kalapját és sietve távozott a buss-megállóhoz. Bürke pedig autójába ugrott és délnyugati irányban vágta át Kilburnt, amig lejutott a willesdeni széles országúira, amelyen a hajnali órákban a halálautón Arthur Skelmer- ton végzete felé robogott. Csúnya októberi délelőtt volt, piszkos fellegek borították az eget és a párából nyirkos, apró esőcseppek csapódtak ki. Az üvegellenzőt hamarosan függönyszerüleg ülte meg a nedvesség. Az autó gyors iramban vágtatott, csakhamar túljutott Willesden gyárain és egyhangú uc- cáin, átrobogott a két vasúti töltésen. majd Neaaden házsorain, Jobboldalt feltűntek a Dol- lis-domb csupasz lejtői, céljához közeledett. Az ut egy kanyarodójában nagyobb embercsoportot pillantott meg, tudta, hogy céljánál van. Lefékezte kocsiját és az országút szélén megállt. Innen mezei ut vezetett fel a domb lejtőjén és az úttól jobbra állott az az embercsoport, amely látható érdeklődéssel állta körül az autó roncsait. % ' Bürke gyors léptekkel sietett fel a menedékes domboldalon a szerencsétlenség színhelyéig. Áttörte a kiváncsiak gyűrűjét, fiatal suhancok, kotnyeles asszonyok voltak ezek, akik mindenfajta szenzáció hírére egyszerre csak összeszaladnak, alaposan megnéznek mindent és aztán napokig rágódnak a látottakon. A gyűrű közepén éktelen romhalmaz meredezett és a roncs felé hajolva Bürke megismerte During felügyelőt, a Scot- land Yard autóbaleset-osztályának szakértőjét. Két rendőr volt vele. —- Jó napot, During felügyelő, —■ szólította meg a tisztviselőt. Hogy van? — Hogy van, Captain Bürke? -— örvendezett fel a tisztviselő, aki nagyon szerette Bürkét, mert a kapitány vakmerő bravúrjaival autós körökben igen nagy tekintélynek örvendett és kiváló szakértője is volt az autózásnak. — Hát csak akad mindig teendője, During. Szomorú azonban, hogy most ez az alkalom adódott. — Hogyan, Sir? Csak nem volt valami köze lebbi vonatkozásban az áldozattal? During nem ismerte Burkának és Skelmert'-— nalc benső barátságát. Különben is csak egy f'l órával ezelőtt közölték vele a Yardról, hogy az áldozat az előkelő angol főur. •— De mennyire, —- válaszolta Bürke, — Sir Arthur még harctéri pajtásom és azóta is a legjobb cimborám. Ott voltam az esküvőjén és az esküvői vacsorán, sót ma hajnalban nálam tett látogatást. Ne mondja, Sir, *— nyúlt csodálkozóra a felügyelő arca. — Beszélt már Sir Alfréddal? Ezek az adatok nagyon fogják érdekelni. — Tőlem indult el erre az útjára, amely aztán katasztrófával végződött, — folytatta Bürke. — De engem lepett meg a legjobban, hogy szerencsétlenség történt vele és hogy ide, Midd- lessexbe került. Hiszen azzal váltunk el, hogy egyenesen hazatér. Egy szóval sem említette, hogy hajnali kocsikázásra gondol és erre veszi az útját... —» Ez nagyon érdekes dolog, Sir és csak megerősíti az én feltevésemet, —» jegyezte meg elgondolkodva a felügyelő. Bürke karonfogta a detektívet és félrehúzta az érdeklődők köréből, akik a rendőrök minden erőfeszítése dacára, kíváncsiságunkban egyre közelebb nyomultak a beszélgetőkhöz. — Nekem is van feltevésem a szerencsétlenség módjáról, — mondta Bürke csendesen. — Hogy Sir Arthur nem ülhetett a kocsiban, amikor a katasztrófa történt, — tette hozzá a felügyelő- — Aki csak egy csöppet konyit az autóhoz, rájön erre. Nézze meg, Sir, a helyszínét. Az autó nekirohant a domboldalnak, nem az utón haladt, hanem a lejtőn ... fölfelé ... és nekirohan egy nagy kőnek, amire bukfencet vet, s úgy szétroncsolódik, mint ahogy a-fánk omlik szét az ember szájában. Nincs hallandó, aki kibírna élve egy ilyen katasztrófát. Hallom, hogy Sít Arthur sérülése súlyos, de mégsem olyan Jellegű, mintha ebből a katasztrófából származhatna. — Szóról-szóra aláírom feltevését, During. A zért is jöttem ki a helyszínére, hogy igazolva lássam a feltevésemet és maga is mindenben megerősíti azt. Van valami gyanúja? —- Ilyen eset nagyon ritkán fordult elő az én praxisomban. Négy évvel ezelőtt történt hasonló. Biztosítód csalás volt. Vadaki felbérelt egy gonosztevőt, hogy hozzátartozóját tegye el láb alól, de úgy, hogy baleset látszatát keltse. A bérgyilkos megleste az illetőt, amikor autójába ült, hirtelen beugrott a már mozgó kocsiba, leütötte a szerencsétlent és amikor a kocsi Kent- ben a Crocken-domb tövébe ért, maga kiszállt az autóból, a kocsit pedig nekáiránjitoitta pl domboldalnak. A különbség csak az, hogy Sir Arthur most nem volt a gépben, különben az ő teste is, épugy a felismerhetetlenségig össze- roncsolódott volna, mint azé a szerencsétlené. — Nagyon érdekes, amit mond, During. Mert ha helyes az a kriminológiai elmélet, hogy a gonosztevők, különösen a gyilkosok önmagukat szokták megismételni, akkor ennek a merényilet- nek a tettese adva van. — A vörös Bili volt, aki hihetetlen módon szökött meg Dartmoorból. Húsz évet kapott, mig a felbujtót, a feleségét kivégezték. Bili három és fél évet töltött ki, egy félévvel ezeíőtt megszökött. A leggondosabb vizsgálat sem tudta megállapítani, hogyan és azt sem sikerült felderítenünk, hogy hol rejtőzik. — Kérdezősködött-e a környéken, felügyelő? — Hogyne! A legbehatóbb vizsgálatot folytattam le. A környék teljesen néptelen volt a katasztrófa pillanatában. Csupán a vasúti sorompó őre tudott hasznos dolgot mondani. Megfigyelte az átmenő kocsit. Negyedóra múlva robbanásszerű zajt hallott, ami fdköltötte ugyan a figyelmét, de arra gondolt, hogy talán kivételesen korábban kezdték a kőbányában a munkát. A robbanás után tiz percre autó vágtatott át nagy sietve a töltésen és Willsedennek tartott. A sorompót éppen le kellett volna ereszteni, de az autó a figyelmeztető jel ellenére még átsiklott rajta. Ezen ülhetett a merénylő és a bűntársa, ki már elrejtőzve várakozhatott valahol a közelben. —- Egészen biztos, hogy igy történt a dolog, —- erősítette meg a rendőr fejtegetéseit Bürke. — És ezután a kocsi után nyomoztatott-e? — Igen embereim már bejárták az egész környéket és az egyetlen adat, hogy fél öt óra tájban a Brent viztartó partján láttak egy kocsit, amely várakozott, majd ötkor megindult a neas- deni országút felé. Bürke eleget tudott. Azt is sejtette, hogy a Vörös Bilit hol kell keresnie! Folytatása következik.
