Prágai Magyar Hirlap, 1935. június (14. évfolyam, 126-148 / 3678-3700. szám)
1935-06-23 / 143. (3695.) szám
<pi^gmJN^oíarhtrmk 1935 fttnioa 23, vasárnap. Ezen a címen egy cikk jelent meg a Magyar Minerva májusi, — köyvnapi számában, Vaj- lók Sándor tollából. Hogy miért tartom fontosnak a „könyvnapi szám" hangsúlyozását, ki fog derülni alább. Egyelőre legyen elég annyi, hogy egy bizonyos alkalomból megjelent lapszám vezető helyén látott napvilágot egy bizonyos cikk s igy, — ha annak a lapnak van egyáltalában határozott programja, — ezt a tényt félreérthetetlen állásfoglalásnak kell tekinteni, úgy az iró, mint a lap részéről. Mégpedig ama bizonyos alkalomhoz illőnek. Miről is v’an tulajdonképpen szó7 Ar^ól, hogy a csehszlovákiai magyar kisebbségi irodalmi élet nem tudott eddig egyöntetűen és a kisebbségi társadalmat dokumentálón kikristályosodni. Ez nem csak egyéneken múlt, mint ahogy a cikk írója gondolja, de azon, hogy maga a kisebbségi társadalom sem tudott eddig kollektív közösséggé összeforrni s igy hiányzik az életet élő és azt forrásként igénylő kisebbségi irodalom teremtő ereje és termő talaja. Ezért lényegében senki ma élő embert felelőssé tenni nem lehet, mert’ az egységes életszemléletet történelmi tényezők alakíthatják csak ki s ezek, Szlovenszkónak, — mint a mai földrajzi egységnek, — rövid múltjából ma még hiányzanak. Tizenhat év még nem történelem, ez csak az életet sürgető, tehát az idő folyását lassúnak észlelő fiatalság távlati tévedése. Nekünk, öregeknek, — akiknek szintén „Sietni, sietni, sietni muszáj", — ám nem azért, mert mi akarjuk siettetni az időt, de mert minket sürget az élet delelője táján megváltozott időszemlélet, — az a tizenhat év egy perc az idő végtelenségéhez viszonyítva és egy epizód a háromszor annyi életünk teljességében. Nem akarok „generációs ellentéteket" kiélezni, csak azt kell konstatálnom, hogy bennünk, kényszerből siető, „öregekben" ma is több a hit, több az optimizmus és a teremtő szándék, mint abban a fiatalságunkban, melyhez a cikkíró is tartozik. A társadalmi és irodalmi dezolálátságunk kezd hova-tovább általánosan ismert tény s ezzel fájó pont lenni kisebbségi nemzettestünkön. Mi öregek tudjuk, hogy valamikor még rosszabb volt a helyzet, mert a felfordulás után való „kezdetben minden puszta és üres vala" s igy a mai helyzet, magával azzal is, hogy öntudatossá kezd lenni benne a szervezetlenségünk, a mi szemünkben már fejlődést jelent. Az irodalmi életünk is a semmiből indult. Megpróbáltuk a kisebbségi élet- és irodalmi egység kialakulásának történelmi folyamatát kényszer-tenyésztéssel siettetni. Nem exotikus virágokat termelni üvegházban, üvegházi életre, de melegágyban, honos palántát arra, hogy ki lehessen később a szabad földbe ültetni. Ez volt és ez lehet minden próbálkozásnak célja az irodalmi élet mesterséges megszervezésére, ami másutt, ahol volt ideje a történelem kényelmes tempójában, természetesen, szinte magától fejlődik ki. Nem sikerült négyszer, — írja Vajlok Sándor, — és ebben az egyben igaza van. Csak a következtetésben tér el a kétféle felfogás. Mi, öregek, elszántan, nekivágunk ötödször is, mert nagy optimizmusunk négy sikertelen kísérlet után sem kókkadt le. A fiatalság pesszimizmusa viszont előre kimondja „csalhatatlan" Ítéletét, hogy ötödször sem fog sikerülni. Lehet, hogy neki lesz igaza, de az a múltból, nulából elinduló számsor nem áll meg az ötnél, mint primitív népeknél, de megy tovább mindaddig, amig valahol önként félbe nem szakad a teljesülés által. Az a kérdés, van-e jogosultsága ennek a mi fiatalos optimizmusunknak? Hiszem, hogy van. Mert mi, akik az előző sikertelen próbálkozásoknak részesei, vagy megfigyelői voltunk, — magyarok vagyunk s igy tudunk tanulni a magunk kárán. És annyi okosságot talán mégis föltételezhet rólunk Vajlok Sándor is, hogy nem a múlt hibáit akarjuk újra elkövetni, de azok helyes megismerése és leplezetlen beismerése alapján, éppen el akarjuk kerülni, kiküszöbölni őket. Akármennyire felületesnek látszik is majd ez ^ fejtegetésem a pozitívum-imádóknak, — ez a lényeg. Taktikai szükségesség, hogy ne akarjunk dobbal verebet fogni s ne „kiáltsunk meg" nagyhangú programot, mely elméletben oly szép, akár a Vajlok Sándor cikke, de a gyakorlatban meg nem valósítható. Tapasztalatból tudjuk, hogy minden eddig nagydobra vert elméleti programba annyi más, szintén elméleti élősködő akaszkodik bele, hogy a vita rostáján kiesik minden magja. Tehát a legszebben kicirkalmazott í program sem ér többet egy fabatkánál. A kisebbségi irodalmi életben kettő a fontos: az egység és a munkatér. A tiszta mag és a melegágy. Ezt a kettőt akarja az előre elparentált Csehszlovákiai Magyar Irodalmi Szövetség — (tehát nem „Magyar Iró-Szövetség Szlovenszkó- ban!“) — semmi mást. Ha valaki valamiről valamit imi akar, legalább azt nézze meg, hogy mi az, amiről szó van. Ki mondott csak egy szót is „irói rend“-ről, vagy „érdekvédelem"-ről? (Talán éppen szakszervezeti alapon?) Arról van szó, hogy a három, vezető, a háború előtti időben született és még máig is meglévő, tehát időt és vihart álló irodalmi egyesület, a Kazinczy Társaság, a Toldy Kör és a Jókay Egyesület szövetségbe tömörült. Az irodalmi egység magját vetettük el ezzel a melegágyba: —* * a három egyesület köré csoportosuló szlo- venszkói magyar intellektüell társadalomba, Szlovenszkó keletén, déljén és nyugatján. Ez az első lépés. E nélkül lehet a föld kitűnő, lehet a melegágynak betonfala és tükörablaka, csak kiállítási tárgy, de nem haszon-berendezés. Ha ez az első lépés sikerül, a második lesz kiültetni a palántákat, a „megszületendő írókat", -— ahogy Vajlok Sándor mondja, holott jócskán mutatkoznak már a 16 éves kisebbségi életben, — a szabad földbe, a termő talajba, az egész kisebbségi társadalomba, a nép körébe is. Ennek a „szabad földnek" a „feljavítása" más kulturszervezet dolga, nem az irodalmié s ez a talajjavítás a SzMKE és egyebek segítségével Óriási választéki Legolcsóbb árak! Pausz T., KoSlee Üv@cj — popcellán — villany csillárok! Modern képkeret esés, üvegezés |]|Ulíll[|IIIIIIIIIIIIIIII!IIIIIHIIIIIIIII!llllilíilUlllllllinUllllllllllllllllWyi|l|[llUII(lUllllUliItllllHlllllliltlliIl|l|il!llllllll!lllillllilillllllllllliUl Telefon 2423 dlapttva 1833 serényen folyik szintén. De a jó gazda, aki egy élet tapasztalata árán ismeri szülőföldje minden meteorológiai viszonyát, mevárja a három fagyos szentek — talán ennek vehetjük az első három sikertelen kísérletet — és — Orbán elmúlását s akkor fog a termelő munkához. Nos, mi, göthös, időváltozást jósló térdű öregek, valahogy meg éreztük, hogy elérkezett az idő, mondjuk, a lélektani pillanat, arra, hogy elkezdjük a haszon-termelésre való munkát és — a gyomlálást. Ki a gazzal! Ebből a szempontból egyforma elbirálás alá esik a haszontalan gyom (tehetségtelen dilettáns) — és az ágyba, a mi kisebbségi virágos ágyunkba nem illő, — egyébként talán értékes növény, melyet a kósza szél vetett el benne (emigráns). Az Irodalmi Szövetség, illetve az ezt megalakító irodalmi egyesületek révén, ebben az izig-vérig kisebbségi irodalmi szervezetben csak azok az Írók juthatnak szóhoz, akik „százszázalékosan felérzik" a kisebbségi sorsparancsqt, de akik egyúttal esztétikai értelemben is irodalmi értéket jelentenek. Azt hiszem, ez eléggé világos tto&ztotáfttyi De&ta: Beutaki Étiéi A magyar östeheteégek budapesti kiállításán járkálok s boldog nyugtalansággal, megindul- ta-n jegyezgetek. * Látok egy képet, melyen vonat rohan át tömör, fekete füsttel, egyik kocsiján óriás, sárga kürt jelzi, hogy az a postakocsi, azon áll széttárt karral egy vasutas a kék ég hátterében s körötte a pipacsos rét olyan, mintha zöld füvét rózsapaprikával szórták volna tele. Látok egy kis faszobrot — cime: „Árpád apánk“, — zömök, vikékj gentry, fejében holmi tüzoltó- s.'sak, rajta bőrbekecs, mint a vadászó urakon s mégis valami irdatlan hatalmat, erőt és rnesz- szeséget éreztet. Látok egy boldvilágos falusi utcát csókolózó párral s egy másik holdvilágos falusi utcát, ahol a parasztgazda a kunyhó előtt hosszú ingben tünödvo tekint a boglyák felé, vájjon mit ugathat a fekete kutya. Látok aztán remekbe faragott faszobrokat, vödröket cipelő asszonyokat, egy lábát- mosó kövér ném- bert, s agyagból formált állatokat is, büszkén ellendülő paripákat, villásszarvu ökröket, kutyákat, melyek oly valószerűtlenek, merevek s mégis oly mozgók és élőek, hogy az őskorba ragadják a képzeletet, abba az időbe, amikor hitrege és valóság még egy volt. * Valamennyi művész selypít itten. De nem könyvből tanulta a selypitést. Láthatólag küszködik az anyagával, a mondanivalójával, a kifejezés eszközeivel. Mindent maga fedez föl, esetről-esetre, mint a gyermekek, vagy ős- állapotu népek. Ebiből az emberfölötti erőfeszítésből olyasmi kársán ki, amire semmiféle műveltség és iskola se taníthat meg. A legnagyobb tapasztalás egy bizonyos ponton érintkezik a legnagyobb tapasztalatlansággal és viszont. Bizonyára ebben rejlik e műalkotások varázsa. * Bereczki András, áld azokat a csodálatos állatszobrokat mintázta, belép. Az imént szállt le a vonatról. Eddig még nem járt- Budapesten. Egyenesen ide jött. Megáll a szobrait tartalmazó üvegszekrény előtt. Haja deresedik. Hatvanihárom esztendős. Vésztőn lakik. Ott kőimiiveekedett egy életen át. Leánya, aki Budapesten szobalány, s már kalapot visel, megható, zavart gyöngédséggel cirógatja az apja átlát. — Hogy csinálja ezeket a szobrokat? — kérdezem az öregtől. — Megnézem az állatokat, aztán elgondolom, aztán kigyúrom. Halkan, de elfogultság nélkül felelget. Nálunk az urak megszokták, hogy a néppel a népszínművek modorában társalogjanak, fölényesen, mint a betegekkel a régimódi rossz orvosok, akik büszkék voltak arra, hogy nem ők a betegek s már csak ezért is nem vették komolyan a betegeket. Vele igy nem lehetne beszélgetni. Amint hozzám szél, nem haisznál cimzést. Tisztesség- tudásból nem mondja: „Nagyságos ur“. Homlokán áhítat van, tisztaság s nagy, évszázados magány. Tarkója redős, mint a lud- gége. Inge kék. Szeme is kék. Vidám, játékos gyermekesség sugárzik belőle. Sohase dohányzott, sohase ivott. Tizenhét gyermeke volt. Tiz él közülük. Nazarénus. Ezt vallja: — Kiskoromtól fogva szerettem fúrni - faragni, barkácsolni. * Füleskosár a kezében, tarka kendővel lebontva. Falusi asszonyok hozzák igy a városba a tojást, ő uj szobrait hozta benne, a harmadik osztályon s folyton reszketett, hátha eltörnek. — Nincs köztük záp? — kérdezem. — Nem, ez mind kikelt —• veti oda, tüstént elértve a 'célzást, végszóra s oly gyorsan, mint a szinósz a színpadon. Máris rakosgatja elénk a szobrait. Különös alakok ezek: a kisbiró dobbal, a huszár, vágtában, a jegyző, széles kalappal a fején s egy nyakig kopasz, sárgaarcu, feketeszemöldökü, mindegyiknél furcsább szerzet, aki dobogón ül s egy fekete táblára mered. — Hát ez ki? — firtatom. — Ez egy ősi tanitó — feleli. Csakugyan olyan, mint egy kínai iskolamester a Krisztus előtti ötödik évezredből. * Egy oroszlánt is mintázott. — Látott már oroszlánt — faggatom. — Egyszer, Szolnokon. Mások az afrikai őserdőben látnak oroszlánt, ő Szolnokon, harminc' évvel ezelőtt, egy vándorcirkuszban. Nem is Budapest érdekli, hanem az állatkert. Nyomban oda megy. — Csak az oroszlánt szeretném megnézni — szól. — A többi jószággal nem is törődöm. így mondta: „jószág". beszéd. Csak ez a két összetevő futhat oly eredőbe, mely a kisebbségi életet kifejezi és egyúttal neveli, erősiti is, bele a kisebbségi történelembe, amelynek nagyonis az elején botorkálunk még! Minden más, amiről Vajlok Sándor beszél, gyönyörű elgondolás, de csak — elmélet. Egy irodalmi fejlődés útját nem lehet teoretikusan megállapítani, előre kiszabni. A humanizmus nem követelmény, de eredmény, a népiességet nem lehet csinálni (mert akkor olyan mesterséges „népszinmü“-népiesség lesz belőle) — annak magától kell jönnie, ha a nép, mint termő talaj és az irók, mint teremtő erő egymásra találnak. Szóval a humanizmus és a népiesség előfeltételeit kell megteremteni egy rendezett, ön- és céltudatos irodalmi szervezetben és erre a célra ma csak az Irodalmi Szövetség látszik alkalmas keretnek. Az Irodalmi Szövetséghez eddig csatlakozott három irodalmi egyesület a maga hatósugarának körében becsületesen elvégezte a munkáját. Mivel a kisebbségi életben — országos viszonylatban — nincs meg az egység, természetes, hogy a három egyesület egy szándéka mellett is a munkamenet, módszer más és más, a regionális szükségnek megfelelő volt. Ennek a különbözőségnek kiegyenlítése, az egymás munkamenetének kölcsönös megismerése, összhangolása, országos érdekek szolgálatába állítása a Szövetség egyik célja. Ebből következik logikusan és természetesen minden más cél. összefogni az erőket idebent, közös, kisebbségi munkára és dokumentálni a kisebbségi szellemi erők egységét kifelé: Hogy ne legyen jövőre a könyvnapokon, az egyetemes magyar irodalom seregszemléjén —1 két sátra a szlovenszkói magyar irodalomnak. Magában mindkettő szegényszagu volt, együtt „vallás és vállalás" lehet, mint az erdélyieké. És hogy ne sírjon egy harmadik csoport azon, hogy ő két szék között a pad alá került, de ha valóban a kisebbségi életet akarja szolgálni becsületesen, minden „zsén" nélkül kezet fogjon a tiszta szándékú kisebbségi-irodalmi szervezkedéssel. Hogy egy csalódások és elbukások árán megfogant helyes gondolatnak ne támadjon, — úgyszólván a megszületése előtt — ellenszele, pláne nem olyanok részéről, akik az egyes fejlődési fázisoknak csak a dátumait tudják, de lényegbevágót róluk semmit, és ne szinte kiszá- mitottan akkor, amikor azt a nem létező irodalmi egységet legalább hallgatással dokumentálni lett volna okos dolog. Szerencse, hogy a múlt csalódásai nagyobbak voltak s igy tanulságaik is nagyobbak lehetnek, semhogy az ilyen ellenszél lefagyassza azoknak a kedvét a további, komoly munkától, akik másfél évtized alatt nemcsak posztulátumok elméleti fogalmazásával, de pozitív kisebbség- védelmi és szeílemnevelő munkával töltötték ki az idejüket, —y£— Asguthy Erzsébet: Kiáltás Kiáltok én is valaki után, rohanok én is, mint a többi... De megáll-e megvár-e meglát-e valaki engem, ?og-e valaki élembe jönni? ... Kihalt udvarok, b ám ész ugarok közit riadt tékozlók jaj, mire vártok? őrt váratoknál jaj, mire álltok? Jaj, minden átok, de nagyon szivén talál ma verni: Egy csillag hullott a tenyerembe s nem tudom többé az égre tenni. „Magyar Iró-Szövelség Szlovenszkóba n “ 4
