Prágai Magyar Hirlap, 1935. június (14. évfolyam, 126-148 / 3678-3700. szám)

1935-06-20 / 141. (3693.) szám

■V

Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed* évre 76, havonta 26 K&, külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 K£. • n képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. Egyes szám ára 1.20 Ki, vasárnap 2.~ KE*

A szlovenszkói és ruszinszkói magyarság politikai napilapja

Szerkesztőség; Prága (1., Panská a 1 i c e 12, 1L emelet • Kiadóhivatal: Prága II., Panská ulice 12, 1IL emelet • • TELEFOHi 30311 ® ®

SŰRQŐNYCIM HIRlfiP. PRflHfl.

Szüllő képviselő és Törköly szenátor magyar beszédével kezdte meg a két Ház a kormánynyilatkozat fölötti vitát

A két kluitslDök fölolvasta a magyarság deklarációját • A szuöéta- mémet párt föltételekhez köti a kormánnyal vaíó egyttttmüköeSéséi Kusnnsifcó magyarsága nevében Hokky szenátor szálait föl a vitában

„Alkotmányos eszkSzti&kel, a fSanátlá tSrvénirek kecs'el között fogjuk állandóan követetni eifeiii@iusá§iisiit@i“

Prága, jimitts 19. A képviselőház mai ülésén a kormány expozé vitáját kezdték meg. Ülés közben kiosztották a meghatalmazási törvény hatályának meghosszabbításáról szóló kormányjavaslatot. A két szakaszból álló egészen rövid javaslat kimondja, hogy az 1934. évi 108. számú meghatalmazási törvény hatályát 1936 június 30-ig hosszabbítják meg s egyidejűleg kiterjesztik a rendészeti igazgatás és a rendőrségi szolgálat

Ssöllö iáin beszéde

—■ Mint az uj nemzetgyűlés első szónoka — mondotta Szüllő — nem akarok éles hangot első akkordként megütni. Kijelentem azonban azt, hogy a miniszterelnök ur programja minket nem elégített ki. Ez a program nem egyéb, mint szokvány-program, usance-program, amelyet bármely miniszterelnök bármely parlamentben elmondhatott volna.

Nincsen benne sem uj koncepció, sem előrelátás, de különösen nincsen meg benne a legfontosabb, amivel pedig számolni kell: hogy ez a republika nem nemzeti állam, de nemzetiségi állam.

szervezésére is. A törvény jövő év julius 1-ig hatályos.

Ugyancsak nyomtatásban kiosztották a szlovenszkói ipartörvény módosításáról szóló javaslatot. A novella a szolgálati és íanoncviszony szabályozása kérdésében tartalmaz uj intézkedéseket. A javaslatot lapunk más helyén ismertetjük.

A vitában elsőnek szövetkezett ellenzéki pártjaink részéről dr. Szüllő Géza, a közös parlamenti klub elnöke szólalt féL

— Ha a csehszlovák kormányzat fenn 1 akarja tartani ezt a köztársaságot erős államnak, akkor nem szabad azt a politikát követnie a nemzetiségekkel szemben, amelyet a kormány állítása szerint a régi monarchia követeit és amelynek a végét láttuk.

A miniszterelnök urnák és pártjának a programja —■ miként azt ő mondotta legutóbb is a Petit Parisien-ben megjelent nyilatkozatában, — hogy ezt az országot a csehek teremtették meg maguknak, tehát az övék. >.

— Ezt az államot a világháború utáni békekötések hozták létre, de

á német-angol kibékülés után

Prága, június 19.

Az angol-német flottamegegyezést a birodalomban a két év előtti német—lengyel megegyezésnél is fontosabb diplomáciai sikernek tekintik, s szeretik hangoztatni, hogy a flottaszerződés pars pro toto-t. jelent, mert valójában nem csak hajókról van szó, hanem általános és mély német—■ angol közeledésről, sőt együttműködésről, a február 3-iki angol—francia front és a stresai háromhatalmi egység szétveréséről, — miután ezt az utóbbit nem is a németek tették tönkre, hanem Abesszínia miatt az angolokkal összekülönbözött olaszok. A német diplomácia két és fél év óta küzd a birodalmat vasgyürüként szorító ellenségeskedés megszüntetéséért. Egyes helyeken, igy Olaszország oldalán, nem sikerült ez, sőt az 1934 julius 25-iki osztrák események után a vasgyürü keményebbé vált; a szovjet oldalán is vastagabbá kovácsolódik az ellentét páncélja, de máshonnan egyre több szabad levegő özönlik Németország felé. A német—lengyel kiegyezés nagy tett volt, melynek jelentősége akkor bontakozott ki, amikor Varsó és Berlin barátsága el tudta gáncsolni Barthou tervét: a németellenes keleti paktum megkötését. A viszony a két főváros között mindmáig barátságos maradt, sem a német fegyverkezés, sem a danzigi gondok nem aknázták alá, az angol—német fícttamegegyezés sem, aminek ékes bizonyítéka, hogy éppen a londoni eredmény után küldi el Varsó két legszebb torpedóüldözőjét Kielbe, ahol a német Bottá többnapos fényes ünnepséggel fogadja a lengyel egységeket. A meginduló lengyel—'német gazdasági tárgyalások ugyancsak a jó viszony megmaradásának jelei, ugyanúgy, mint az a hir, hogy Varsó két „zsebcirkálót" rendelt sok millió márkás értékben a német hajógyárakban.

Az angol—'német közeledés ténye azonban elhomályosít minden más sikert. Bismarck ideje óta nem létezett annyi harmónia Anglia és Németország között, mint Ribbentrop londoni sikerének idején, amikor éppen azt a kérdést oldották meg, amely a háború előtt lidércnyomásként ült az angol lelkeken : a flottaversengést. Soha Anglia nem fordul Németország ellen, ha nincs a Tirpitz-féH flottapolitika, ha Vilmos császár nem kel versenyre a grand fleettel. Németország és Anglia között kizárólag a tengeri ellentétek veszedelmesek, s ezek nem léteznek többé. Anglia fölléleg- zik, de Németország is föllélegzik, mert uj barátot szerzett. Ha a légi Locarno szintén realizálódik — s ezen a téren Anglia és Németország között ugyancsak teljes összhang uralkodik — a két germán nép valóban érdekellentét nélkül állhat egymás mellé s megindulhat a lelki közeledésnek ama folyamata, amelyet a velszi herceg propagál a legforrőbban.

Befelé sem megvetendő a londoni német győzelem. Megtörtént, amit hónapokkal ezelőtt senki nem tarthatott lehetségesnek: Anglia legalizálta a német fegyverkezést. Mint fait ac- compli-t a hatalmak kénytelenségből elfogadták a márciusi német bejelentéseket, de szó sem volt a fegyverkezés legális elismeréséről. Most megtörtént. A weimari köztársaság kormányai álmodni sem merészeltek e lehetőségről, s az erőteljes, de nem hepciáskodó ribbentropi diplomátoknak kellett jönni* amíg a német birodalom fi-,

érkezhetett e győzelemhez. Lengyelország jó barát, Anglia jó barát, a birodalom szabad ország, mely úgy fegyverkezhetik, s úgy nyúlhat bele az európai események csavarjai közé, ahogy Nyugateurópa legnagyobb s teljes erejének tudatában lévő népét megilleti, az eljövendő tárgyalások útjában nincsen akadály, — nem csoda, ha Berlin ünnepélyes fogadtatásban részesíti Ribbentropot, e helyzet megteremtőjét. Németország uj rezsimje tulvan a kezdet nehézségein, de tulvan a kezdet túlzásain is. Egy év óta egyre halkul az emigráns sajtó szava, egyre kevesebb hir érkezik arról, hogy „Németországban a nép morog", „ellentétek vannak a vezetők között", „a rendszer hetek alatt összeomlik", „belső viták ássák alá a rezsimet", mely „gazdaságilag összeomlik". Éppen Malypetr kormánynyilatkozatából tudjuk meg, hogy mig a legtöbb európai országban a kivitel egy év alatt 11.78—25.71 százalékkal emelkedett, addig Németországban 49.67 százalékkal, amit nem a német statisztika jelez, hanem azoknak az államoknak kimutatásai, ahová a német kivitel irányul.

Ilyen körülmények között elérkezett az idő, hogy a világ mint stabilizált és tetemesen megerősödött hatalommal számoljon Németország uj berendezkedésével, mint ^zámolt annak idején az erő első jelei után Mussolini fasiszta Olaszországával, vagy az ötéves terv sikere után Szovjetoroszországgal. Elvégre a német erő stabilizálása együtt jár a túlzások lenyesésével. Magában véve az a tény, hogy Berlin megelégszik az angol flotta 35 .százalékával, mcgcáíotjp&Qér.

met katonai hegemónia-törekvésekről szóló híreket. A német flotta hosszú évekig inferióris marad, tehát szó sem lehet arról, hogy Németország hamarosan háborút akar, mint preventív beavatkozást kívánó ellenfelei, főleg az emigránsok sajtója kívánja. Ezek az ellenfelek bol- dogak, valahányszor Németországban valami baj történik s például nem tudtak hová lenni a gyönyörűségtől, amikor a napokban azt írhatták, hogy Szászországban „ezer német munkás" a levegőbe repült, mert ez a katasztrófa véleményük szerint ismét hozzájárult a német bizonytalanság növeléséhez. — A túlzások korának' vége van. A harmadik birodalom sok helyütt megégette ujját, nem csoda, ha a ribbentropi és neurathi külpolitika legyőzte Rosen- berg és számos skartba tett „régi" nagyság eltúlzott politikai irányzatát. Németország az osztrák kérdésben is hajlandó a kompromisszumra, mert ma már megelégszik azzal, ha mai formájában, mint 70 milliós szabad, gazdaságilag, katonailag, szellemileg az erő legteljesebb fokán álló, egységes és fegyelmezetten egyakaratu nép jelenhetik meg belső torzsalkodások nélkül az európai politikában. Valljuk be, ha ezt eléri, elég erőt és hatalmat ér el. A szorgalmas, s mindenkinél céltudatosabban dolgozó nagy nép nyomban az első helyre avanzsál, ami nem volt meg a weimari korszakban. A birodalom törekvése a jelen pillanatban nem expanzív többé (mint Oroszországé sem az) s a főcél a belső erő, szabadság, rendezettség, gazdagság elérése. A Vrdr*1^ sákat lsentt rmppy jeieufc te cd

ebbe az államba nemcsak cseheket kebeleztek be* hanem más nemzetiségeket is.

Ezért itt akarom leszögezni azt, hogy mi itt lévő más nemzetiségek választ kérünk arra, hogy akartak-e bennünket is ezen állam tagjainak, vagy csak azt a területet akarták, ahol mi lakunk ? Mert az erre adott válaszból tudjuk meg azt, hogy miképpen akarja ünnepélyes ígéretét a nemzetiségekkel szemben betartani a kormány.

A Bdsslbsigi logok

— Innen kell konstatálnom azt, hogy a békeszerződésekben és a kisebbségi szerződésben garantált jogaink papiroson megvannak ugyan, de az életben nincsenek meg.

Mert innen vagyok kénytelen konstatálni, hogy a kormányzatnak egész kulturpro- gramiában azt az irányt látom, amely a népiskolák keretén túl való művelődését a saját kultúrájában meg akarja akadályozni magyarnak és szlováknak egyaránt.

Kopasz szociáldemokrata közbeszól, mire Szüllő a következő választ adja :

— Nekünk bizonyos szempontból kell hogy több jogunk legyen,

tisztelt képviselőtársam, ezt biztosítja a kielérése felé.

Anglia levonta a konzekvenciát a helyzetből. Németországgal mint egyenrangú világhatalom- mal számol, s igyekszik kiegyezni vele. Igyekszik a saját előnyére kamatoztatni azt a tényt, hogy a feltörekvő birodalom ma hendikeppelt helyzetben van még, s ezért bizonyos engedményekért nagy ellenengedményeket tesz, mint most például a flottainferiocitás elismerését. A többi európai hatalom kötelessége, hogy ugyanúgy levonja a helyzetből a konzekvenciát, mint az óvatos és a diplomáciai okosságban állandóan elöljáró Anglia: a lehető legtöbb kedvezmény alapján végleg kibéküljön Németországgal, mert az európai béke csak igy menthető meg. Nem szabad többe az uszitókra, az elkeseredett és megbántott zavarterem tőkre hallgatni. Hecceléseiket bízvást ad acta szabad tenni, s mint Anglia, számolni kell a realitásokkal, megragadni, lerögzíteni a helyzet következtében ma még kétségtelenül meglevő német békevágyat, a szabad levegő, a gazdasági crvcnycsülés óhaját. A politika megváltozott: nem hajtogatással, gyűlölettel kell sakkban tartani a birodalmat, ezt a módszert legyőzte az erős német rezsim. hanem — mint Anglia — ügyesen megkötött* előnyt és békét biztositó kiegyezésekkel. Bencs legutóbbi moszkvai szavai, amelyben kifejezte azt a reményét, hogy az eljövendő két év alatt' különféle tárgyalások segítségével Németországgal sikerülni fog kiegyezni, azt bioznyitják, hogy az angol módszert és példát mások is követni

Ma; Képes mcllékM

' ^ 16 oldal ára Mi 1.20

I XW. évf. Í41. (3693) szám • Csütörtök ® 1935 junius 20