Prágai Magyar Hirlap, 1935. június (14. évfolyam, 126-148 / 3678-3700. szám)
1935-06-16 / 138. (3690.) szám
7 'PPKGST-AVwAarhiriíAI? Egy polgár vallomásai írja: Márai Sándor A lákás butórait jótciit a Dróuót-éruházhán szedtem össze, árverésikért; vásáröltam pőm* pás selyémfüggönyökét, a hefcéíji lákái ablakfüggönyeihez hasónló drapériákat, melyeket aztán zavaromban a fáira szögeltém, mert méreteik meghaladták az ablakok arányait; vásá- róltam tálaló asztalt, s általában mindenfélét, ami fölösleges volt, nem fért el a lakásban s kétségbeejtette Lolát. Egyidőben kutyákat is szorgalmasan vásáröltam; éjszakai kóbórlásaim- bői szívesen tértem haza jutányosán szerzett korcs kuvaszokkal, melyeket az Avénue Wag- ram éjjeli árusai dugtak zsebembe. A kutyákat egyidö múlva elajándékoztuk, mert az ötödik emeleten, szüntelen szobafogságban rászoktak a kedélybetegségre. Kutyát és macskát csak házmester tartott, minden párisi házmester, igy a miénk is; különösen selejtes, többnyire háromlábú, bicegő kutyákat, mert ezt a fajtát, a házmester-kutyákat, minduntalan elütötték az autók. A mi házmesterünk is állandóan dédelgetett cgy-egy ilyen korcs, nyomorék, kövér dögött. Borravalóval, ajándékkal és kutyákkal engeszteltem ezt az ünepélyes, szigorú embert, mert én is féltem a házmestertől, a párisi rend- örspiclitől, mint minden külföldi. Henriquet ur, — igy nevezték életemnek ezt az emlékezetes házmesterét, — állandóan szalónkabátban járt, hétköznap is, már korán délelőtt is elnöki díszben távozott hazulról. Foglalkozása titkát nem árulta el; kérdésemre tartózkodó méltósággal annyit felelt csak, hogy „rendkívül szeriőz vállalat" szolgálatában áll; párisi magyar ismerőseim egyidőben tudni vélték, hogy 5 a hóhér ... Évek múlva találkoztam egyszer véle, a mont- martre-i temető kapujában, amint éppen sok méltósággal igazgatott egy temetési menétét. A lépcsőházban nem égett a villany, s minden éjjel koromsötétben tapogatózva másztuk meg az öt emeletet. „Cordon, s'il vóus piait!" — órditottam minden éjjel a sötét lépcsőházban s költögettem Henriquet urat, aki gyűlölt és megvetett éjszakai mászkálásaim miatt, mint aféle kósza idegent. De fönn a két szobában a Code civile védelmé alatt állottunk, s csaknem a francia polgárok előjogait élveztük. Lassan clfrandásodtunk: délután jártunk a moziba, politizáltunk, pénzt gyűjtöttünk és télen-nyáron zöld salátát ettünk, mert soká akartunk élni. 10. A „cséndcs élét", a vie doute időszaka köszöntött ránk. Ezek az évék, mikór az ember mintegy szándéka ellenért békét köt az élettel. Lola munkát keresett; bátortalan kísérletek után a baip3rton, a rué des Saintes Peres égjük régiségüzlétébén alkalmazták. Néger szobrokat árultak itt, normandiai kovácsolt vas-nyársokat, középkori aquamanilokat, feszületeket, mélyekkel a Lajosok indultak a Szentföldre, fegyvereket a frank hódítások idejéből, ebédlőasztalokat, melyeken még Negyedik Henrik alattvalói könyököltek s fogyasztották azt a bizonyos vasárnapi tyuklevest; de árultak Renoir- és De- lacroix-képeket is, mexikói cserepeket és tüz- földi aranyékszereket... A szomszéd üzletek „brocanteur"-jei és ,,couftier“-i kaszinóztak naphosszat e profán kis múzeumban; Lola megszerette a légkört,'a régi tárgyak lassan beszéltek és üzentek számára is. Én megszerettem a régiségüzlet francia alkalmazottját, Privát urat, a szolgát. Privát ur elmúlt hatvanéves, nős volt, szabadkőműves és kommunista; ő volt az első francia kommunista, akit alkalmam volt közelebbről megismerni. Addig még nem találkoztam forradalmárral, aki lelkiismeretesebben respektálta volna a francia kispolgári élet szemléletét, ízlését és szokásait, mint ahogy Privát ur engedelmeskedett az education civile előírásainak. Egész nap ivott, eltartotta feleségét, a féltékeny Privat-né asszonyt, s korhely és kártyás fiát, kit végül is a francia gyarmatok egyikére száműzött, a Cőte d'Ivoixe-ra; állandóan keménykalapban és fekete sáccoban sétált, szabadkőműves jeleket váltott az üzlet látogatóival, esténként a kommunista párt gyűléseit látogatta, az üzletben méltóságteljesen ült egy karosszékben, csiptetővel orrán, s tücsköt-boga- rat elolvasott, minden könyvet, mely kezeügyé- be került, lelkiismeretesen megemésztett, s aztán hazacipelte a zsákmányt „könyvtáradba. Amellett pénzt hordott a takarékba, minden hónapban félretett néhány száz frankot nyomorúságos fizetéséből; típusa volt a tudákos, rendíthetetlen nyugalmu kis franciának. Feleségét, az clvirult Privat-né asszonyt megcsalta egy ,ügyvéd özvegyéivel s mindenki, a courtier-k és brocanteur-ök, Lola és magam is falaztunk e veszedelmes viszonynak. Egy nnpon lógó orral érkezett az üzletbe, s elmesélte szerelmi tragédiáját: felesége „errdhaí V1* -n!" meghir-am-o*-'? • dott hűtlenségéről. „Észrevette, hogy harisnyát váltottam" — mondotta szomorúan. A mótoros világban, amely körülöttünk sis- térgett, s valamilyen hirtelen kerekedett nagyzási hóbort rögeszméjének engedelmeskedve, vásároltunk egy autót. Lakásom volt és autót tartottam Párisban... a gépkocsit persze lefényképeztük és mint valami győzelmes hadjárat trófeájának jelképét, elküldöttük a fotográfiát haza. A messzeségből szépen hangzott és tekintélyesen hatott ez a siker; a valóságban belerokkantunk. Az autót valamikor Ford gyárában készítették, s egy párisi ismerősöm erede- tieskedő, különös felvázzal díszítette; szemre úgy festett, mint egy versenykocsi, autósok és Prága, junius 15. Nemrégiben számoltunk be Gódin Imrének, a bécsi operaház újonnan felfedezett kiyáló énekesének gyors karrierjéről és felfedezését megelőző különös prágai kalandjáról. A szlóvenszkói magyar fiatalember a prágai nemzeti színháznál igyekezett elhelyezkedni, mielőtt Becsbe került volna, de itt legfeljebb kardalos- pak akarták szerződtetni. Rövjddel később rpár címszerepben aratott nagy sikert a bécsi operaházban és ekkor a cseh sajtó harsonával adott hirt a számukra egyszeriben szlovákká vedlett művész sikeréről. A napokban ismét megjelent Prágában egy szlóvenszkói magyar, — ezúttal művésznő, aki már előre megszerezte a nagyjelentőségű külföldi sikereket ahhoz, hogy Prágában is tudomást vegyenek róla és elismerjék. A pozsonykörnyéki magyar leány Vivian van Gray művésznéven szerepelt a külföldön óriási sikerrel. Ő is megkísérelte a belföldön való boldogulást, tizennégy éves korában már a pozsonyi szlovák színház szóló táncosnője volt Nedbal igazgatásának idejében. A kislányt idejében felfedezte és külföldre vitte egy nagy hollandi színház igazgatója, még mielőtt idehaza csalódások érhették volna művészi pályáján. Kétségtelen nagy sikerek után tért haza, igy tehát — bizonyára *— érvényesülésének mi sem áll többé útjában Prágában. Vivian van Gray régi, volt nemesi család sarja, de kérésére csak művésznevét közöljük. A hölgy Pozsonyban született, majd egy pozsonykörnyéki faluban nevelkedett, ahol édesapja gyógyszerész volt. Családja még ma is e faluban él. A még egészen fiatal művésznő igy mondja el gyors karriérjének történetét : —' Igen, tizennégy éves koromban Nedbal balettjében működtem mint szólótáncosnő. Sokszor felléptem Pozsonyban és Kassán, később Zsolnán önálló táncestélyt adtam és ekkor fedezett föl a legnagyobb hágai ope- rettszinház német igazgatója. Azonnal le- szerződtetett és a következő szezonban már Hágában játszottam. Megszagoltam a nagyvilágot, nem volt sokáig nyugtom egy helyben, Berlinbe vágyódtam, a nagy lehetőségek városába. A következő évben, 1930-ban már Berlinben léptem fel. Herczeg Géza világhírű ,,Cso- dabár"-jában kaptam az első nagyobb szerepet a Renaissance-Theaterben. Innen át- szerződtettek a Grosses Schauspielhausba, amelynek akkor Charel volt az igazgatója. Itt a ..Víg özvegy“-ben. ..Hoffmann meséi“- *:■> ■' maid a ;.TTv*nt«r pm Nóflknsportemberek fejcsóválva bámulták az uccán s nem tudták törzskönyvezni... Világoszöldre lakkozták, s ha égyszer már elindult, virgoncán és kitartóan szaladt; csak éppen elindulni nem szeretett. Mennyit szenvedtünk ezzel az autóval; azt hiszem, ebben az esztendőben gyógyultam ki mondén hajlamaimból, minden világi becsvágyamból. Az autó mindennap kért valamit; hol benzint, hol olajat, vagy anyacsavart; ma a villamos tülök romlott el, másnap a gummik lyukadtak ki, fizetni kellett a garázst, az adót és a biztosítást; fogcsikorgatva, kétségbeesve fizettünk. otthon harisnyára nem tellett pénzünk, de mindegy, autót tartottam Párisban ... Időnként bevittem autómat a zálogházba, ahol a dorfplatz"-ban játszottam el több szerepet és különösen a „Traum einer Nacht" című operettben volt komoly sikerem. — A színpad nem elégített ki, csakhamar átsodródtam a filmhez, mint minden fiatal művész, aki igyekszik valamit elérni. 1931-ben a „Mese az Írógépről" cimü magyar .származású filmbén -kaptam nagyobb szerepet. Renate Müller mellett játszottam az utána következő legnagyobb szerepet. Röviddel ezután már egész komoly sikerem volt: a „Westfront 1918“ cimü filmben, amely az egész világot bejárta, a francia verzió női főszerepét játszottam. Az utóbbi időben a „Schloss im Süden" és a „Boszporusi éjszakák" cimü filmekben játszottam nagyobb szerepeket. — Igazi formámat az elmúlt szezonban futottam ki. A Scala-szinház hivott meg, hogy játszani el „A cirkusz csillaga'* német verziójában a női főszerepet, amelyet Budapesten Rökk Marika játszott. A darabban tökéletes sikerem volt, ragyogóan csináltam végig az összes akrobata- mutatványokat is, sajnos, a darabot hamarosan le kellett venni a műsorról, a sikertől egészen független okok miatt, A ragyogó szép, fiatal szőke lány a legközvetlenebb módon, minden színésznői affektáció nélkül beszél kétségtelen nagy sikerének érdekes állomásairól. Friss, természetes modora is mutatja, hogy valódi művésznő, akinek nem kell a primadonnás- kodás trükkjeihez folyamodnia. <— Most itt vagyok — mondja szerény mosollyal — és szeretnék itt maradni Csehszlovákiában. Semmi bajom nem volt Berlinben, az utóbbi két évben még jobban ment nekem, mint azelőtt est a jövő szezonra is több szerződést kínáltak. Még sem akarok visszamenni. Hogy miért ? Ennek egyáltalán nem politikai okai vannak. Egészen más okok miatt nem szándék- szóm többé Németországba menni. Igen, személyes okok miatt. Szerelem ? Nem, ennek is az ellenkezője. Az ok az, hogy nem vagyok szerelmes. Semmiesetre sem abba a befolyásos emberbe, aki kissé kellemetlenné tette az utóbbi időben berlini napjaimat. — Azt remélem egyébként, hogy Prágában is sikerem lesz, mert úgy tudom, hogy az én szerepkörömben alig van verseny. Valóban, a friss, üde szlóvenszkói tehetség itt van, most már igazán nem nehéz felfedezni. A felfedezés már megtörtént külföldön Hozzáértő, nagynevű színigazgatók már elvégezték ezt a felelősségteljes feladatot. FORRÁS becsüs mintegy ujjheggyel, fitymálva vizsgálgat- ta csak, mint valamilyen tisztátalan tárgyat, s végül kegyesen hitelezett reá néhányszáz frankot. Az autóért éltünk, dolgoztunk, s közben gyorsan tönkrementünk, mert az autó miatt kevesebbet dolgoztunk. Végül kínáltam francia és idegen ismerőseimnek, de ajándékba sem kellett senkinek. Éjszakára elhagytam gyanúé hirü uccák szögletén, abban a reményben, hogy ellopják; de reggel ott várt az uccasarkon, ázott tan és kopottan, hűségesen. Végül. találtam, egy fűszerest vidéken, s túladtam versenykocsimon; egyszer láttam még, esztendő múlva, amint sár: garépa- és hagymakötegeket fuvarozott. Az autó elvitt mindent: pénzt, munkakedvet; naphosszat bajlódtam vele, s ha néha mégis együtt volt mind a négy kereke, boldogan iramodtam neki Párisnak, a vidéknek, Franciaországnak. Ennek a rozzant szekérnek köszönhetem, hogy megismertem a francia vidéket, s Páris olyan uccáit, kerületeit, ahová különben soha nem kerültem volna el. Gyeplő nélkül engedtem útjára, hónapokon át gurultam vele Párison keresztül, találomra fordultam be uceákba, melyeket a térkép sem jelzett, s egyre uj és uj szögleteiből láttam ezt a monstruózus, félelmes szövevényt, sikátorait és nappali alvilágát, fájdalmas és sivár külvárosait, tereit, ahol mintegy ismeretlen törzsek éltek valamilyen töt? vényen- és társadalmon-kivüli életet Az autó mergmutatta Párisi. És megmutatta a környéket: ebédután elkocogott a tengerhez, át a normandiai falvakon, megismertem a parasztházakat, megyei utakon bukdácsoltam és láttam azt az ősi, paraszt életet, mely lényegében és tartalmában nem fejlődött és nem változott sokat a Merovingok ideje óta; megmutatta Franciaország tájait, megállóit breton templomok előtt, ahol ismeretlen és érthetetlen nyelven procesz- szióztak és énekeltek csipkefőkötős asszonyok, aludtam a „régi torony“-hoz címzett falusi fogadókban, mennyczeíes ágyakban, ébredtem az Ile de Francé kisvárosainak reggeleire, órákat' ültem Chartres-ban a katedrális festett üvegablakai előtt, láttam ősszel a savoya-i erdőket, jártam kora tavasszal az óceánnál, lassan kinyílt előttem az ország, mély és okos rendjével, tiszta formáival, vad és megszelídített tájaival, szelíd egyensúlyával ... az autó megmutatta Franciaországot is. Ebben az évben keveset dolgoztam. Térkép nélkül indultam neki az országúinak, mindenütt ugyanaz a Franciaország nyílt és világosodott meg, emberek modora, vá-. rosok szerkezete, kastély a folyó mellett, vidéki uriház ismeretlen, soha nem hallott kisváros főterén, egy nő mosolya Montoire-ban, a rózsák közül, a kerítésen át, esti borozgatások egy di- jon-i, vagy tours-i korcsmában, hosszú, dialektusban előadott, néha csak félig, vagy alig értett viták idegenekkel egy marseille-i kávéházban, valami futó, illanó kalandszerüség, mozgó- szallagon, mintegy alkatrészeiben elémgördtilő és, felsorakozó élet, egy délelőtt a kofák között a. calais-i halpiacon, a vörös breton sziklák a smaragdzöld tengerparton, unatkozó mondének a deauville-i homokban; ezt mind adta az autó.;. Sokáig azt hittem, Páris minden, az ország, csak ráadás, tartalék. Az autó megmutatta az. országot, s eszmélni kezdtem, miféle tartalékok- , ból táplálkozik Páris, ahová összehordott ez a. vegyes és nyugtalan fajta mindent, a Pyren- neusoktól a Vogézekig, az Alpesektől a normandiai gyümölcsöskertig, föld és ember a primeur-t küldték a párisi kirakatba ... A vidék szelíd volt, bölcs és gazdag; ezek a tájak,, ezek a falvak, ezek a városok küldték másfél évszá- zad előtt a francia konventbe a képviselőket, hogy ajándékozzák meg az emberiséget az „emberi jogok" kátéjával, a civilizációval. Elíogó- dottan, mintegy lábujjhcgycn jártam az ország- bán. (Vége következik jövő vasárnap.) Uj szinésznőcsillagot vetett a világhírbe a szlóvenszkói magyarság Egy szlóvenszkói magyar leány játszotta 5 erlinben Rökk Marika parádés szerepét Pozsonyvidéki udleáíiy volt a „Cirkusz csillaga" a híres magyar darab német változatában • ■ Világhíres filmek főszerepeit is játszotta a magyar Vivian van Gray, aki Csehszlovákiában akarja folytatni külföldi sikerei sorozatát 1935 fcttdas ________
