Prágai Magyar Hirlap, 1935. június (14. évfolyam, 126-148 / 3678-3700. szám)
1935-06-16 / 138. (3690.) szám
Előfizetési árt évente 300, félévre 150, negyed* évre 76, havonta 26 K&, külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Kő. • H képes melléklettel havonként 2.50 KC-val több. Egyes szám ára 1.20 KE, vasárnap 2.— KE. A szlovenszkói és ruszinszkóí magyarság politikai napilapja A LEGKISEBB MAGYAROK LEGSZENTEBB JOGA Irta: Darvas János A tanév végén, uj beiratkozás küszöbén vagyunk. A szülők most töprengenek, most határoznak gyermekeik jövő esztendei iskoláztatása felől. A gyermek sorsába elhatá- rozólag nyúlnak bele azzal, hogy megválasztják számára az iskolát, ahol egész alsó-, illetve középfokú tanulmányait végezni fogja. Az iskola megválasztása sokszor nem a szülőktől, hanem a helyi körülményektől függ, de vannak esetek, amikor a szülők szabadon választhatnak két, sőt több intézet között, magyar, német vagy csehszlovák tannyelvű oktatás között. S itt a gyermek nemzeti nevelése szempontjából a szülő mérhetetlen nagy felelősséget vállal. Mert hogy a zsenge gyermekből egészséges lelkű egész ember váljék, ahhoz nemcsak szilárd erkölcsiséget és világnézétet kell adni neki, nemcsak egyéni képességeit kell kifejleszteni a leendő szakmatudás és társadalmi érvényesülés érdekében, hanem nemzeti nevelést is' kell biztosítani számára Nincs szánalmasabb, félszegebb teremtménye az Istennek, mint az az ember, akin a helytelen nevelés következtében alsóbbrendűség érzetével táplált gátlások uralkodnak el, akiben nincs meg az önérték és az emberi méltóság tudata. Éppen ilyen félszeg félember az is, aki nincs tisztában nemzeti hovátartozásával, mert felemás nevelésben részesült, akinek közössége van egy más kultúrával, de nincs lelki közössége a saját népével. Hullott, esett, talajtalan lelkek, ingatag, önző korcsemberkék ezek, hiányzik belőlük a gerinc. Ezért nagyon nagy bűnt követnek el a szülők gyermekükkel szemben, ha az iskolaválasztás pillanatában csak az anyagias érvényesülés szempontjaira néznek és megfeledkeznek arról, hogy gyermekükből nemzeti gerinccel is biró jellemet neveljenek. Sajnos, igen sok magyar szülő csehszlovák iskoláknak ajándékozza oda gyermekét. A hivatalos csehszlovák statisztika szerint 1933—34-ben Szlovenszkón 6015 magyar polgári iskolai tanuló közül 1805 járt nem-magyar polgári iskolákba. Az összes magyar polgári iskolások harminc százaléka I A szlovenszkói 99.812 elemi iskolás magyar gyermek közül 8588 szintén más tannyelvű iskolában szívta magába a műveltség elemeit. A magyar elemisták 8*6 százaléka. Az alsófoku oktatásban eszerint 105.827 iskolás gyermek közül 10.393 veszett el a magyar iskola számára ; 9*82 százalék. Kárpátalján még szomorúbb a helyzet. Az 1669 magyar polgári iskolai tanuló közül 1062 tanult nem-magyar nyelvű iskolákban. Európai ember szinte el sem hiszi: 63*63 százalék! Az elemi iskolák 18.743 magyar tanulója közül 2990, azaz 15*95 százalék nem anyanyelvén tanult. S ha a polgári és elemi iskolásokat egybefoglaljuk, akkor azt látjuk, hogy Kárpátalján 20.412 gyermek közül 4052, azaz 19*85 százalék veszett el a magyar iskola és a magyar kultúra számára. Minden ötödik kárpátaljai kis magyar! Lesz-e gyümölcs a fán, melynek igy hull a virága ? Ismételjük, nem minden esetben a szülők a hibásak. Sokszor kényszerhelyzet dönt helyettük: a helységben nincs magyar iskola. De igen-igen sok esetben a szülők okozzák, hogy; gyermekeik hibás anyanyelvű, sőt anyanyelvtelen emberekké fejlőnek. Politikai föladataink között egyike a legégetőbbeknek az, hogy a magyar iskolahálózat rendszerét kiépíttessük, hogy megszűnjön az olyan áldatlan állapot, hogy egy egész országrész magyarajku polgári iskolai tanulóinak hatvanhárom százaléka anyanyelvétől idegen nyelven legyen kénytelen megszerezni az általános műveltséget, s ne legyenek a csécsihez, makrancihoz, borsaihoz, magyargurabihoz, győrödinez hasonló iskolaesetek. De amig ezt kiharcoljuk, addig a magyar szülőknek is meg kell tenniök azt, ami a helyzet megjavításához szükséges és egyedül ő tőlük függ. Ne értessünk félre. A mi tanácsunk nem irányul a másnyelvü iskolák ellen. A saját nemzeti körén belül minden iskola nélkülözhetetlen és pótolhatatlan. De hibás az a fölfogás, hogy a nyelvtanulás kedvéért a magyar gyermeket másnyelvü iskolába kellene járatni. Nincs magyar ember, aki azt merné tanácsolni, hogy gyermekeink ne tanuljanak nyelveket. Ellenkezőleg, mindenkor azt hangsúlyozzuk, hogy minden csehszlovákiai magyarnak anyanyelvén kívül legalább még két nyelvet kell tudnia : az államnyelvet és Franciaország tiltakozik az aiiii-német flottaegyezmény ellen A stresai határozatok megsértését látják kenne - Az angol-német barátság - Ribbentrop első sfeere (sp) Ribbentrop, a londoni német flottadelegáció vezére meglátogatta Hoare-t, az uj angol külügyminisztert és a londoni lapok azt írják erről a látogatásról, hogy a háború befejezése óta alig volt német-angol eszmecsere, amely szívélyesebb hangon folyt volna le, mint ez . a találkozó.. Hoareról különben is azt mondják, hogy németbarát, Ribbentrop pedig éppen azért került Hitler mellé a német külpolitika egyik legbefolyásosabb helyére, mert ő volt az, aki két év előtt a német-angol kibékülést lanszirozta és az elmúlt időben be tudta bizonyitani, hogy kitűnő összeköttetéseivel, tárgyalási képességével és az angol lélek ismeretével meg tudja valósítani, amit ígért. A német külpolitika irányelvei legújabban világosan kibontakoznak. A birodalom mindent elkövet, hogy megnyerje Angliát és hajlandó a cél érdekében mcsz- szemenő kedvezményeket tenni a brit impé- riumnak. A német-angol közeledés utjának legjelentősebb lépését kétségtelenül a londoni flottatárgyalások jelentik. Amikor Németország az év tavaszán szakított a versaillesi békeszerződés lefegyverzési rendeletéivel, átmenetileg úgy látszott, hogy Anglia és Franciaország engesztelhetetlen haraggal fordult a birodalommal ellen és hallani sem akar a tárgyalásokról. Ribbentrop elérte, hogy Anglia mégis közeledést mutatott Németország felé és Páris nagy szörnyülködésére hamarosan megkezdődtek a francia szempontból mindennél veszedelmesebb angol-német különtárgyalások. Anglia valószínűleg azért mutatott engedékenységet, mert a birodalom fegyverkezési programja időközben sokkal szelidebbnek és elfogadhatóbbnak bizonyult, mint a francia partner az idegesség és a túlzások első pillanatában beállította.. Páris rémképekkel ijesztgette Londont, de kitűnt, hogy a németek sem anyagilag nincsenek abban a helyzetben, sem erkölcsileg nem akarnak oly túl messze menni, hogy az orosz, vagy a japán fegyverkezés szédületes arányait kövessék. Szakítás Tirpitz flQttapoSstikájával Ez az alapelv elsősorban a flottatárgyalásokon vált nyilvánvalóvá. A birodalom szerényen megelégedett az angol hadiflotta harmincöt százalékával és a többi angol kívánságot is teljesítette, amikor kijelentette, hogy az arányt nem az ossz tonaxaszámra érti, hanem az egyes hajókategóriákra, azaz nem épít — mondjuk — tisztán t eng e r alatt járókból, Vagy a hírhedt német „zsebpáncélosokbol'4' álló Hadiflottát,, ami kellemetlen helyzetbe. hozhatta volna Angliát. Ezen- ' kívül 'a német flottaépitést hosszú évekre- elosztották, az elavult angol hajókat pedig nem számították be abba az angol tonnatartalomba, amelyhez a német tonnatartalmat arányitották. Ilyen körülmények között Anglia valóban megnyugodhatott és a londoni közvélemény, amelyre az elmúlt hónapokban lidércnyomásként nehezedett az a tudat, hogy a birodalom ismét a tirpitzi flottapolitikát akarja felújítani és ver- senytfegyverkezni a grand fleettel, valóban föllélegezhetett és aggodalma megkönnyebbült barátsággá változott, A német flottadelegátusokat valósággal ünnepük Londonban. Az angol király jubileuma mellett a brit főváros legnagyobb társadalmi szenzációja ez a flottakonferencia, mely végesvégig a barátság légkörében bonyolódik le. A velszi herceg akciója Az angolok érzik, hogy. a háboruelőtti borzalmas párviadal a flottaépités terén nem fog megindulni, mert Hitler, bizonyára Ribbentrop bölcs közbelépésére, nem akar Angliával versengeni a tengeréken. A walesi herceg az újonnan éledő német-angol barátság élére állt s abban a pillanatban, amikor az angol frontharcosokat egyenesen lelkes szavak kíséretében elküldte Berlinbe és Berlinből megérkezett az elragadtatásos válasz, a két germán birodalom közötfi társadéi** mi válaszfal leomlott. Franciaországban érthető aggodalommal tekintenek a londoni német-angol barátság kristályosodása elé. Mig Japán és az amerikai Unió már beleegyezett a német flottakövetelésekbe, addig Franciaország hisztérikusan tiltakozik ellenük, holott az újonnan létesítendő német flotta korántsem volna oly erős, mint az utóbbi években, bámulatos szorgalommal és áldozatkészséggel kiépített uj francia flotta. A párisi lapok éles kirohanásokat intéznek London ellen. Megállapítják, hogy a különtárgyalások elelntétben állnak a februári angol-francia jegyzőkönyvvel és a stresai megállapodások szellemével, mert az európai béke problémáját nem nézik egységesen, hanem külön-külön igyekeznek megállapodni a német partnerrel. Egyelőre nem tudni tehát, mi történik majd, ha az angolok és a németek Londonban megegyeztek s a megállapodást a washingtoni flottaegyezmény alapján a flottaegyezményt aláíró többi hatalom elé terjesztik, A német flotta valóban nem veszedelmes és nem túl nagy. A franciák nem beszélhetnek arról, hogy a békét veszélyeztetik, mert amit Berlin kívánt, kevés és nem haladja meg a flottahatalmak egyenkénti építési programját. A tiltakozás tehát inkább elvi jelentőségű és a megbántott- ság érzéséből fakad. Föltehető, hogy az angolok meg fogják győzni a franciákat álláspotjuk tarthatatlanságáról és megnyerik őket a londoni megállapodásoknak, ami által a német fegyverkezés problémája egyszer s mindenkorra megoldódik és szabályos mederbe ömlik. Franciaország agsodafaiai Páris, junius 15. A francia sajtó ma újból állást foglal az angol német flottatárgyalásokkal szemben és egyhangúan megállapítja, hogy a tárgyalások alapját Páris nem fogadhatja el. A félhivatalos Petit Párisién szerint a franciák azért nem fogadhatják el azt, hogy a német flotta az angol flotta 35 százaléka legyen, mert mig a német flotta kizárólag az Északi és a Keleti tengerre van összpontosítva, addig a francia flotta szét van szórva az Atlanti óceánon, a Földközi tengeren s kénytelen fönntartani a kapcsolatot Franciaország és a gyarmatok között, azaz pozíciója gyengébb, mint a németeké. Ezenkívül a német követelés újból megsérti a versaillesi békeszerződést. A francia kormány álláspontja az, hogy a szárazföldi, a tengeri és a légi fegyverkezést nem lehet egymástól elválasztani és igy nem alkothatja az egyik rész a külön szabályozások tárgyát. A február 3-i francia-angol jegyzőkönyv nem engedélyezi, ezt a módszert. Németország diplomáciai utón úgy óhajt nagy engedményekre szert termi, hogy partnereivel külön-külön tárgyal. A stresai hatalmakat ez az eljárás nehéz helyzetbe hozza. A francia lapok ugyanakkor azt is megállapítják, hogy az angol-német tervet be kell mutatni Franciaországnak és csak akkor valósulhat meg, ha Franciaország aláírja azt. Ellenkező esetben Franciaország visszanyeri teljes szabadságát a flottaépités terén és azt teheti, amit akar. Hivatalos jelentés szerint a francia kormány a londoni flottatárgyalások ügyében máris érintkezésbe lépett a római kormánnyal és azt óhajtaná, ha Olaszország és Franciaország közösen lépne föl a német kívánságok ellem _ MajjjÜlWiifli a Képet Héttel 28 a»fc! ■ Ara 2-Ki ÉMméffr I XTV* * évf* 138 (2690) szám • lfasái801®g» • 1935 junius 16 Szerkesztőség; Prága 11., Panská allce 12, 11. emelet • Kiadóhivatal: Prága 11., Panská ulice 12, DL emelet. • • TELEFON: 303*11. • <1 SÜRGŐN YCIM HIRLHP, PRAHR,
