Prágai Magyar Hirlap, 1935. június (14. évfolyam, 126-148 / 3678-3700. szám)
1935-06-15 / 137. (3689.) szám
1935 janim t5» Bzorribofc. Kémkedésért őt és félévi fegyházra ítéltek Kassán egy napszámost 4 Minden este gondoljon arra, hogy másnap szép lehessen. Használati utasítási Esténként mossa arcát a LETON szappan krémszerü habjával. E gyengéden ható krémes habot hagyja arcán néhány másodpercig. Utána öblítse le bö melegvízzel, majd közvetlenül hidegvízzel. Ez az egész! Másnap reggel friss, bársonyosan üde arc fogja a tükörben mosolyogva üdvözölni. Rövid idő múlva szert tesz az annyira vonzó és irigyelt „leányos arcbőrre" Főleiakat: D. Engel, Bratislava, Veniurská 12 és Masarykovo 6. A magyar iskola nélküli Csécs és Makranc Kassa, junius 14. Junius végével ismét ránk- köszöntött az iskolai beiratások ideje, amely a magyar szülőkre felelősségteljes gondot ró. Ennék a gondnak főrészét, eltekintve az anyagi kérdésektől, az képezi, hogy valamennyi magyar gyermek magyar iskolában tanulja meg a betűvetés tudományát, magyar iskolában folytassa tovább elkezdett tanulmányait. A magyar szülők legelsőrendübb kötelessége, hogy gyermekeiket magyar iskoláikba írassák be, mert megcáfolhatatlan pedagógiai tény, hogy a gyermek csak anyanyelvén sajátíthatja el eredményesen a szükséges iskolai ismereteket. De mit csináljon az a magyaT szülő, akinek nincs alkalma arra, hogy gyermekét magyar iskolába járassa? Mert ilyen szülők is bőven akadnak Szlovenszkó magyarlakta vidékein, azokban a magyar többséggel biró községekben, melyeknek máig sincsen magyar iskolájuk. Ezeknek a községeknek a sorába tartozik a szepsá járósbeli Csécs és Makranc is, ahol a magyar lakosság kezdettől fogva elkeseredett küzdelmet folytat azért, hogy a kormány végre állítson fel részükre magyar iskolát. Köztudomású ugyanis, hogy Csécsén és Makran- con, — annak ellenére, hogy az 1930. évi nép- számlálás 55.12, illetve 56.08 százaléknyi magyarságot mutatott ki a két községben. •— csak szlováknyelvü iskola van és a szinmagyar gyermekek szlovák iskolákat kénytelenek látogatni. Elképzelhető tehát a magyar szülők egyre fokozódó elkeseredése. Az országos ke resztén y s zociald st a párt kezdettől fogva teljes erejével sietett a két község segítségére a magyar iskolákért folytatott harcában és minden követ megmozgat azért, hogy e két község végre megkapja a törvények által nekik biztosított magyar iskolákat. Mind a két község lakossága az ügyhöz méltó komolysággal fogtia fel ezt a harcot és eddig minden iskolai év végén összeírta azoknak a gyermekeknek a neveit, akiket a szüleik magyar iskolába kívánnak járatni. Az 1934-35 iskolai évre Csécsén 150 iskolaköteles gyermek közül 113, Makrancon pedig 120 iskolaiköteles gyermek közül 90 gyermeknek a szülei jelentették ezt, és ezt az össze- irási eredményt az országos keresztényszocialista párt minden évben továbitotta az illetékes iskolaügyi kormányzati szervekhez, mint a két község jogos 'kívánságának bizonyítékát. Az eredmény azonban az volt, hogy az iskolaügyi kormány nem vette figyelembe a két község jogos követelését és a magyar iskolát máig sem állította fel egyik községben sem. Sőt az történt, hogy mindazon gazdák ellen, akik gyermekeik részére magyar iskolát követeltek, bűnvádi eljárás indult ismeretlen egyének följelentése alapján, valamint bűnvádi eljárást indítottak dr. Kátra Kálmán, az országos keresz- tényszocialista párt kassai kerületi főtitkára ellen, aki évek óta vezeti a két község nehéz harcát a magyar iskolák fölállításáért. A kassai ügyészség azonban nem vállalta a vád képviseletét dr. Kátra Kálmán főtitkárral szemben és a szepsi járásbíróság is felmentette a csécsi és makraméi gazdákat az ellenük emelt vád alól. Ezzel a csehszlovák független bíróság is szentesítette és törvényesnek Jelentette Csécs és Kassa, jinnikus 14. (Kassai erorfceeztSségriink telefon jelentése.) A kerületi bíróság ma két kémkedési ügyet tárgyalt. Az egyikben Koleszár Sándor napszámos volt a vádlott, akit rövid zárt tárgyalás után katonai árulás büntette miatt öt és félesztendei fegyházbüntetésre Ítélt el a blróKassa, junius 14. (Kassai ezerkeszifcő&égüink telefonj elöntése.) Véres szerelmi tragédia színhelye volt ma » kora hajnali órákban a Nagyraihály melletti Rákóc község. Batajsa Mihály ottani legény gyilkos merényletet követett el volt kedvesének családtagjai ellen, majd az erdőibe menekült s még most is ott bujdosik. Ma hajnaliban nem sokkal három óra előtt a község éjjeli csöndjét több revoJjverlövés verte föl, majd kétségbeesett eegélykiáltások hangzottak Bumenik rákóoi gazda udvarából. Az álmukból fölvert falusiak riadtan szaladtak Humenikék portájára s ott találták Huimenikiniét és János nevű fiát vérző sebekkel. Ab asszonynak arca vérzett, fiának pedig kezefeje volt szétronc&olva. A tettes közben már elmenekült. A nyomban előhívott ceemdőrség megállapította a sebesültek vallomása alapján, hogy a merényletet Batajsa Mihály követte ©I. A legény régebben udvarolt Humenikék 18 esztendős leányának. A szülők azonban s elsősorban az Amerikában élő apa, ellenezte a fiatalok ismeretségét. A legényt nagyon bántotta az elutasítás s elkeseredését csak fokozta, amikor megtudta, hogy az öreg Humenik kiszemelte leánya jövendőbeli-, Éjszaka, ha idegen helyen alszunk és föl- 1 riadunk álmunkból, néhány másodpercre a megsemmisülés riadalma környékez. Tudjuk, hogy valaki él, de nem tudjuk, hogy az a valaki mi magunk vagyunk. Tájékozóképességünket még nem szereztük vissza. Öntudatunk és testünk szinte külön-külön van, oly zsibbadt állapotban, mint a szélütött ember lehet. Ezt éreztem én is a fülledt hajófülkében, künn a tengeren, amikor egyszerre fölriadtam. Valahol vadul ordítoztak. Hálóköpenyemet magamra kapva, ingben, papucsban kiszaladtam a födélzetre. A födélzet koromsötét volt. Ilyenkor tilos minden fény. A kapitány még a társalgó kivilágított ablakait is befüggönyözteti. Csak igy tud haladni a sötétben, a csillagokra, az ősi kalauzokra és a világítótornyokra ügyelve. Minden egyéb világítás zavarja, mint valami oktondi, illetéktelen „fölvilágositás". A hajó már állt. Épp akkor dobták a köteleket a kikötő-bakra. Hullámok zúgtak és emberek kiabáltak. Arbe szigetére érkeztünk. Hajnali három óra volt, de még nem Maikranc községek lakosságának követelését és küzdelmét. Ez a küzdelem természetesen azóta sem lanyhult el és a két község lakosságának ma is változatlan kívánsága az, hogy az iskolaügyi kormány respektálja végre azt a tényt, hogy a két község a népszámlálás hivatalos adatai szerint magyar többséggel bir és ezen az alapon a törvények szerint joga van arra, hogy magyar iskolákba járathassa gyermekeit. Az országos keresztényszocialista párt természetesen most az iskolád beiratások ideje előtt ismét megmozgat minden követ, hogy az évek óta folyó harc végre eredménnyel járjon, annak ellenére, hogy Dobránszky János v. nemzetgyűlési képviselőnk a múlt év őszén beadott interpélitációjára az íis- kolaügyá miniszter máig sem adott választ. Nem hallgathatjuk el a fentiekkel kapcsolatban, hogy a szociáldemokratákat és az agrá- i rókát terheli a legtöbb felelősség azért, hogy a sóg. —< A másik ügy vádlottja Hasal Nándor sofőr volt, aldt ugyancsak zárt tárgyalás után a rendtörvény 6. §-ának harmadik bekezdésébe ütköző bűncselekmény miatt hat és félhónapi börtönbüntetésre ítéltek el. jét. Nagy elkeseredésében Pisztolyt vett magához s ma a hajnali órákban megjelent Humenikék portáján. Megzörgette az ajtót, mire Hmmemikné rosszat sejtve, kiment a pitvarba s útját állta a legénynek, aki erőnek erejével be akart hatolni a lakásba. Amikor a feldülbödlt legényt az asszony megállította, Batajsa az asszonyra szegezte a pisztolyt s több lövést adott le reá, A lövések szerencsére nem találtak. Erre a legény a pisztoly agyával az asszony arcába vágott, aki vérbe bomltan menekült ki az udvarba és segítségért kezdett kiabálni. A kétségbeesett kiáltásra kijött a lakásból az asszony fia, de a legény erre is rálótt és a golyó a fiatalember jobbkezefejét roncsolta széjjel, A fel dühödt Batajsa még tovább lövöldözött, mindaddig, amíg golyó volt a pisztolyában. Végül betörte a lakás valamennyi ablakát s a közeli erdő félé menekült, amelynek sünijében elrejtőzött. A csendőrség eddig még nem találta meg a merénylőt. derengett. Egy teret láttam magam előtt a parti lámpák fényében, két tornyot, zegzugos uccácskákat, sikátorokat. Sohase jártam ezen a dalmát szigeten, de igy álomból serkenve egyszerre oly kívánatosnak tetszett, mint semmi a világon s szerettem volna örökre itt maradni. Hallottam, hogy csak öt percig időzünk a kikötőben. Szememet tágra meresztettem. A parancsnoki hídon kigyulladt egy fényszóró s éles sugarait egyenesen arra a parton álló csoportra vetette, ahonnan a lárma jött. Halászok voltak. Az éjszakai hajót várták, hogy fogásukat fölrakják, sok-sok ezer halat, fehérhasu, kék-zöld fejű tengeri pisztrángot, mely hosszú, födéltelen, lapos, fiókokhoz hasonló ládákban csillogott. Lehetett vagy száz ilyen láda, mindegyikben legalább három-négyszáz hal. A halászok mellett álltak az asszonyaik. Velük együtt virrasztottak s most velük együtt emelgették a ládákat. De a berakodás kissé lassan ment. A ládákat a partról nyújtották át a hajóra s az éppen csak odaállt, úgy két méternyi távoltak az iskolaügyi minfeztériuim élén, de nem tartották fontosnak, hogy kedvezően intézzék el a két községnek magyar iskola felállítására irányuló folytonos kérelmeit. A két vezető kormánypárt csak a választások előtt „viseli a szivén" a kisebbségi magyarság sorsát, olyankor pedig, amikor nincsenek választások és komolyan tehetnének valamit ezért a magyarságért, következetesen megfeledkeznek saját Ígéreteikről. Ezzel szemben az országos keresztényszocialista párt keményen és becsületesein tovább folytatja nemzetmentő harcát a csécsi és makraméi magyar iskola ügyében is, s addig nem fog nyugodni, amíg a két község magyarságának az alkotmánytörvényen alapuló jogos követelését az illetékesek nem teljesítik. Ságban. Le is szóltak nekik, hogy iparkodó janak, mert késünk, nem várhatunk tovább* Erre a csoport felüvöltött kétségbeesésé* ben. Beppo -—• ordították — Kurtics, Kttr- tics. Egy halász, aki súlyos ládájával vágtatva közeledett a hajóhoz, orra bukott s a sok-sok síkos hal szétgurult a partön* egyenként kellett fölszedegetni, visszadobálni a ládába. Ha nem tudják elszállítani Fiúméba, a reggeli piacra, rájuk rohad. A hal olyan romlandó holmi, mint az újság. Huszonnégy óra múlva már semmit sem ér. Valóban, csak az újságok továbbitó hivatalaiban van ily lázas munka, a hajnali órákban, amikor a cimszalagokat ragasztják rájuk s az induló vonatokhoz küldik. Beppo, ne hagyd magad és Kurtics, te sem, különben végünk, éhen döglünk valamennyien. Beppo, Beppo. Beppo, az, akit annyit szólogattak már akkor is. amikor aludtam a hajófülkémben, | egy tornainges, alacsony, izmos halás2, egyszerre kivált közülük s mint az ő kis szigetjének és közösségének megváltója, mint egy hős, hatalmas lendülettel beugrott a hajónkba. Éljeneztek és ujjongtak. Most már ő vette át a ládákat. Égett keze alatt a munka. Hány láda van még ? Húsz, harminc, — lihegték. Mindegy, ha élünk, ha halunk, valamennyi elmegy, ott lesz reggelre Fiúméban. Egy-kettő, egy-kettő. Figyelmeztették őket, hogy indulunk. Ők í azonban rá se hederitettek. Élet vagy ha- j Iái, dolgoztak. Már oldozták a köteleket, a gép már ismét dohogott, akkor nyújtották át Bepponak az utolsó ládát s ő az in- ! dúló hajóról a nyakát kockáztatva vissza- ugrott a partra, vagy három métert ugrott, mint egy leopárd. Beppo, Beppo. Élsz még ? Élt. Ott állt az övéi közt. jj Homlokát törölgette. Izzadt és vérzett. Valahogy megkarcolta magát. Én a távolodó hajóról integettem neki. Sohase felejtelek, Beppo. Ha öt évig lak- ; tam volna közöttetek, akkor se ismerhet- ; telek volna meg benneteket jobban, mint ez öt perc alatt, a hajnali zűrzavarban, a figyelem éber önkívületében, szegény halászok, apostolok, kartársaim. Nem felejtem el a csöndes, idilli szigetet s rajta az őrjöngő üzletet. Kendős asszonyaitokat se felejtem el, akik a veszély pillanatában az égre hörögtek, fölnyujtott karral. Valahányszor halat eszem majd, eszembe jut mindez és visszagondolok rád, Beppo, a te munkádra s a te véres verejtékedre. (Az Adrián.) A kötelességtudó aranyosi éjjeli ör tragikus halála Aranyos, junius 13. (Alkalmi tudósítónktól.) A községet gyász érte a minap: Szigeti József éjjeli őr áldozatul esett kötelességtudásának és belefult a Dunába, mert utolsó lelielletéig meg akarta menteni a veszendőbe menő öj idegen jószágot. Az éjjeli őr Tö'ltésy József gazdától kérte oj kölcsön egylovas fogatát, hogy hazaszállítsa a Duna-parton gyűjtött lápot. Miikor a szekérrel a Duna-partra ért, a kocsi valamiképpen , belecsúszott a Dunába, a ló vele együtt hátrált és a szekér lovastul belekerült az áradatba. Szigeti megkapta a rúd végét és menteni akarta a fogatot, de az egyre bel- - jebb csúszott és csakhamar elmerült. A kötelességtudó éjjeli őr a veszedelemben sem engedte el a rudat és a fogattal együtt ő is alámerült a vízben. A szemtanuk állítása szerint még egyszer fölmerült és ekkor is görcsösen a kocsi - rudjába kapaszkodott. Csakhamar ismét alábukott és többé nem ke- rült fölsziinre. Holttestét mindeddig nem találták meg. * A szomorú halálesettel kapcsolatban egy különös kiszólás történt, amely méltó arra, hogy megörökítsük a falusi élet anekdota- kincse számára. Szigeti halála hírére a köz- ségházára kitűzték a gyászlobogót és meglátta ezt a másik éjjeli őr, Szűcs Dániel, aki jóval öregebb, mint az elhunyt volt. Meg,is ,j kérdezte a tanító fiáit, hogy miiért tűzték ki f a gyászlobogót. — Talán a Szigeti bácsi miatt, — volt a válasz. — Az nem lehetséges ifjurám, — mondta a bölcs éjjeli őr, — én már több idő óta szol- gálom a községet, mégsem tűzték még ki miattam egyszer sem a gyászlobogót. Később ugyancsak a gyász esetiről beszélgetett Szűcs Dani bácsi és ekkor kijelentette: > — Abbul a részből mégis szerencsés volt] az öreg, hogy ibár solisetm volt lova, méghi kocsival, lóval imént a másvilágra. Véres merényletei követett el szerelmese családja ellen egy kikosarazott zempléni legény Mi sMt* U fm Irta: Kosztolányi Dezső két magyar többségű községnek nincsen magyar iskolája. Dérer Iván szociáldemokrata és Hodzsa Milán <agrárpárti vezérek ugyanis éveikig állót-
