Prágai Magyar Hirlap, 1935. június (14. évfolyam, 126-148 / 3678-3700. szám)
1935-06-02 / 127. (3679.) szám
■»■—^■■iMgggiLi ..'.."■■■■I»—■ sének megtagadására semmilyen szemfényvesztő ravaszkodással és destruáló okoskodással nem lehet megejteni. A csehszlovák pártoknak sohasem volt költségesebb és nagyszabásubb magyarnyelvű sajtóaparátu- suk, mint éppen most, de ugyancsak sohasem volt siralmasabb a csehszlovák pártok választási eredménye sem a városok magyarsága körében, mint éppen most. Erre a látszólagos ellentmondásra a magyar ember gerinces, egyenes jellemét még tizenhat év múltán sem eléggé ismerő csehszlovák körök csodálkozva tehetik föl a kérdést : miképp lehetséges az. hogy ilyen nagyszabású .,sajtóelőkészités“ dacára a magyarság pártjai Pozsonyban például néhány év előtti választási eredményüket majdnem megduplázták s az 1920 és 1923 évi rekorderedményeket is magasan túlszárnyalták. Erre a kérdésre kassai vonatkozásban a Lidové Noviny fantasztikus tudósítással igyekszik válaszolni. Eltekintve attól, hogy c tudósítás minden állítása szöges ellentétben áll a valósággal (csak mosolyogni lehet az olyan beállításon, hogy a magyarság pártjainak vezetői meg nem engedett eszközökkel agitáltak volna a kassai választók körében), semmilyen irányban sem szolgálhat az illetékesek számára kielégítő magyarázatul. De azok az „aktivista" önbiztatások sem nyújthatnak „megnyugvást", amelyek szerint. Szíjllő, Szent-Ivány, Esterházy és Jaröss a kisebbségi magyarság politikai történetében csak múló epizódot jelentenek. (Epizód, amely már tizenhat éve tart...) Erre a csehszlovák többségi politika szempontjából is elsőrangú fontosságú kérdésre a hivatottaknak meg kell érteniök az egyetlen elfogadható, észszerű választ : A magyar intelligencia magas műveltségű, európai látókörű, gerinces, jellemes és önérzetes magyar. Ezt az intelligenciát nem lehet félrevezetni, elkoptatott dajkamesékkel beugratni. Ehhez az intelligenciához csakis úgy lehet közeledni, mint egy egyenrangú nemzet szellemi vezető-rétegéhez. Ez az intelligencia és ez a magyarság nem sorozható be leltári tárgyként a csehszlovák pártok maradékszavazat-káderébe. Ezzel a magyarsággal az elintézetlen magyar kérdés csakis úgy oldható meg, ha igazi vezéreivel mint egyenrangú féllel (egyenlő az egyenlők között) leülnek a belpolitikai-zöldasztalhoz — kiegyezni és megegyezni. Az uj francia kormány TUDÓSÍTÁS ELEJE AZ 1. OLDALON* és minden eszközt megragadott lehetetlenné tételére. Többek között a legintimebb jellegű szerelmes levelek közlését jelentette be, ami Caillaux feleségét, akiről a levelek szóltak, annyira fölizgatta, hogy a Figaro szerkesztőségébe rohant és agyonlőtte Calmettc főszerkesztőt. Bíróság elé állították, de az asz- szonyt a rendkívül szenzációs pör végén fölmentették, Caillauxnak mindazonáltal le kellett mondania. A háború alatt az expénzügyminiszíer heves kritika tárgyává tette a francia kormány politikáját és emiatt Cíemenceau szabadulni akart veszélyes vetélytársától. Caillaux régóta a német-francia szövetség híve volt s ezt a beállítottságát fölhasználták, hogy hazaárulással vádolják. Internálták, majd a háború után elítélték. A háború utáni politikában Caillaux ugyancsak szerepet játszott Legutoljára 1926-ban Briand kabinetijében volt pénzügyminiszter. Franciaországban mindenki erőskezü embernek tartja a radikális szenátort, aki az ellenzékben is nagy tekintélynek örvend. Ma mindenki tudja róla, hogy határozottan a devalváció ellensége s éppen ezért a kormány remélt, hogy vaskezével le fogja törni a frank ellen megindult spekulációt. gálóblrák hatalma* anyagot foglaltak le, köztük számos utasítást, amely küllőidnek szólt a francia devalvációs politikusok részéről. A rendőrség házkutatást tartott a „Petit Journal" szerkesztőségében is, mert ez a lap propagálja a leghatározottabban a devalvációs politikát s állítólag összeköttetést tart fönn a spekulánsokkal. A lap bevételeit szigorúan átvizsgálták. A lap igazgatója közölte, hogy mindént a rendőrbivatalnokok rendelkezésére bocsátott. Egyúttal erélyesen tiltakozott a beállítás ellen, mintha a lap kiadóhivatala valu- táznék. Az Elysée-paletában Pár is, junius 1. Pálmádé dezignált pénzügyminiszter ma délelőtt közölte Fernand Bouisson miniszterelnökkel, hogy nem vállalhatja a pénzügyminiszteri tárcát. Pénzügyminiszterré ezután Caillaux államminisztert, a szenátus pénzügyi bizottságának elnökét — nevezték ki. Jacquiert, a lemondott Flandin-kor- mány munkaügyi miniszterét földművelésügyi miniszterré nevezték ki, mert Roy nem vállalta a tárcát. Fernand Bouisson miniszterelnök és a többi miniszter délelőtt tizenegykor megjelent az Elysée palotában a köztársasági elnöknél. HegkezdQdötf 11 akció a spekulánsok ellen Pár Is, junius 1. Nyolc vizsgálóbiró és ti-1 tekben, de ezenkívül pénzügyi magánszemé- zenöt rendőrtisztviselő tegnap óta erélyes ráz- lyeknél is, főleg külföldieknél. A razzia áUitó- ziákat tart a párisi bankokban és pénzintéze-1 lag meglepő eredménnyel végződött, A vizaEckhardt Tibor provokálta Gombos miniszterelnököt Gróf Bethlen leve snek következményei Budapest, junius 1. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) A magyar politikai életnek mai szenzációja és mintegy gróf Bethlen Istvánnak Eckhardt Tiborral történt kibékülésének folyománya, hogy Eckhardt Tibor lovagias elégtétek kért Gömbös Gyula miniszterelnöktől, A provokációra gróf Bethlen Istvánnak a Prágai Magyar Hírlapban is ismertetett tegnapi levele adott okot. Gróf Bethlen ebben a levelében ugyanis azt irta, hogy nagyatádi beszédének Eckhardt Tiborra vonatkozó részét a miniszter- elnöktől származó információi alapján mondta. Eckhardt Tibor ma elutazott Budapestről, de elutazása előtt — mint az Esti Kurír jelenti — megbízta Klein Antal és Szent-Iványi Lajos független kisgazdapárt képviselőket, hogy a Bethlen-féle levélnek említett kitételével kapcsolatban magyarázatot, illetve lovagias elégtételt kérjenek a miniszterelnöktől. A két megbízott ma déli félegy órakor megjelent a miniszterelnökségen, de a miniszterelnökkel nem tudtak tárgyalni, mert az hétvégi pihenőre Téténybe utazott és csak hétfőn reggel érkezik vissza Budapestre. Eckhardt Tibor megbízottai ezért levélben adták át megbízójuknak magyarázat- kérését és azt a kívánságukat, hogy a miniszterelnök szintén nevezze meg megbízottait. Erre az Esti Kurír értesülése szerint még déb után vagy vasárnap folyamán sor' fog kerülnie A magyar namzefi párt köszöneté a pirt faijaihoz A magyar nemzeti párt kassai kerületének vezetősége őszinte köszönetét nyilvánítja mindazoknak a párthiveknek, akik a most lefolyt választások alatt, akár mint népgyülési szónokok, akár mint választási bizottsági tagok vagy bizalmi kiküldöttek buzgó és lelkiismeretes tevékenykedésükkel pártunk győzelmét elősegítették. Hálás köszönetünket fejezzük ki azoknak a magyar választónőknek és választóknak is, akik igazságunkba vetett hittel, öntudatosan és fegyelmezetten tettek tanúbizonyságot magyar nemzeti érzésükről. Kassa, 1935 május 31. Münsíer Tivadar, s. k. Kristóf! Sándor s. k. örsz._ és ker. elnök. orsz. pártigazgató. mIH rH I IfflT " I niMIIIHIWMBIIiliyypiywIllMBIillillllillÉlMiWIilWIIIBBIBiaBlilMMMWIMIMBBBMBWWIBBWWMMIBBBMMinBWIBiMi'llilhllllliiai A KTOÜAIASZ AIZJt GREEFF BŰNÜGYI REGÉNYE (4) — A maga fiatal hölgye megugrott a Yardról, Flips. Menjen csak nyugodtan haza s ilyen ba- gatell ügyekkel máskor ne zavarjanak. Elvégre négy órája a Scotland Yard főnökének is lehet. A fiatal rendőrtisztviselő pirulva hajolt meg főnöke előtt és olyan gyorsan távozott kudarcának színhelyéről, hogy Bürke kiáltása már nem érte utói. — Ez a nő érdekelt volna engem is, — jegyezte meg Bürke ásítva. — Ki tudja, milyen kaland rejlik egy ilyen éjszakai látogatás mögött? Most azonban már fáradtnak érezte magát. Barátságosan köszönt el Sir Alfrédtől, a ruhatárban magára kapta felöltőjét és megállóit a Skel- merton palota fényesen kivilágított portáléja előtt. A lámpák bűvköre mintegy nyolc méternyire világította meg a járdát, mögötte áthatolhatatlan homály, a híres londoni köd. amely nyirkosán, nedvesen ülte meg az alsó légrétegeket. A kapus levett sapkával állott mellette. — Hozassak autót, Sir? Bürke pillanatig tűnődve nézett maga elé. aztán megrázta a fejét. — Nem, köszönöm. Szeretem ezt az öreg londoni ködöt, amelyből olyan régóta nem volt részem. Ki tudja, miket rejt és miket takar? Leb- bentsük fel egy kissé a fátyolét. Nevetve mondta ezeket és egy papirospénzt nyomott a kapus markába. Aztán vidáman fü- työrészve megindult a ködben. III. FEJEZET. Halászat a ködben. Ez mindig kedvenc időtöltése volt, gyalog nekiindulni a fag-nek, amikor minden jótét lélek vagy otthonában ül. vagy pedig ha már elkerülhetetlen dolga az uccára szólítja, megbízható sofőrt keres, hogy elkormányozza az uttalan utakon. Captain Bürke ilyenkor nekivág a zegzugos uceáknak és olyan biztosan lépked, mintha bálterem parkettjén csúszna tova, táncosnőjével a karján. Csak olykor-olykor töri meg a köd rettentő sűrűségét valami halavány pislákolás, autó lámpája, vagy az uccai lámpa gázfénye, egyébként úgy érzi magát az ember, mintha a világűrben szabadon lebegne. De Captain Bürke úgy ismeri Lindont, hogy akár behunyhatná a szemét és úgy haladhatna előre, egészen bizonyé-. hogy baj nélkül érne otthonáig. És a köd sem néptelen, olykor-olykor érdekes alakok suhannak el mellette, vagy néha elnyújtott, panaszos kiáltás hallatszik valahonnan, vagy feltárul egy hatalmas szárnyas ajtó és az uccára ömlik a jazz-zene, meg a kilépők serege. Mit rejt a köd? — ez mindig izgatta fantáziáját és a néhai jó : kben de hányszor cipelte magával cimboráját, Arthur Skelmertont egy-egy ilyen ködbeli vitorlázásra. Most pedig halászni fogunk, — mondogatta ilyenkor — belenyúlunk a ködbe, az orrunk elé és kifogunk valami érdemes dolgot, amin sokáig törhetjük a fejünket. Sok ember bukik ki ilyenkor az éjszakába, akiknek máskor tanácsos elrejtőzniük, de a köd mindent eltakar és most biztonságban mozoghatunk. — Hát halásszunk most is, magányosan, szegény jó Arthur nélkül, -— mondta magában, amikor nekivágott Prompton zegzugos uccáinak. Botját a hóna alá csapta, cilinderét erősen a fejébe húzta, szivarja pedig lazán lógott fogai között. így haladt előre, bátran és biztosan, pedig öklein kívül semmi fegyver nem volt nála, ezek- ben azonban igazán megbízhatott.-— No lám, no lám, — morfondírozott. —- Csakhamar teljesen magadban maradsz, Bürke kapitány. A jó barátok, a jó cimborák mind el- ódalognak mellőled. Egy-kettő már az égi vadászterületeken kalandozik, - sokat elvetett a hivatás, a kenyér gondja messzi földekre, Indiába, a gyarmatokba, vagy Skócia hegyei közé és ' most ez a legkedvesebbik is, segítőtársad, számtalan kalandok osztályosa, egyszerűen faképnél hagy egy piszeorru szőkeség kedvéért, akit úgy hívnak, hogy Daisy. Mindenesetre kedvesen tud dorombolni, de ezt egy egyszerű angora még nagyobb művészettel tudja megtenni, ezért igazán felesleges megházasodni. — Ám a sorsnak és a végzetnek utjai kifürkész heteti enek. Csak egyben vagyok bizonyos, engem ilyen baleset soha el nem érhet. A Snook-klub előtt haladt el és beleütközött egy szembejövőbe. Az alaposan rámordult. — Talán nem vágtatna úgy ilyen nagy ködben? — Semmi baj, öreg cimbora, — viszonozta Bürke kifejezhetetlen szemtelenséggel a hangjában és mielőtt a morózus járókelő magához térhetett volna méltatlankodásából, megragadta annak puha nemezkalapját és jól a szemébe húzta, aztán galléron ragadta és megpenderitette a tengelye körül. Az öreg ur dühös szitkozód ásba tört ki, ám Bürke már jó messzire járt és igy csak egyes hangfoszlányok jutottak el fülébe. — A mai halászat ugyancsak vékony, —- dör- mögte magában elégedetlenül. — Egy ilyen vén, szálkás ponty az egyetlen zsákmány, Sir Alfréd ugyancsak nyugodtan mulathat miattam, úgy látszik, tényleg nem fogok csinálni semmi galibát. — Térjünk csak vissza Anthurra, — fűzte tovább gondolatait. — Ha már elveszítettük, idézzük fel a múltat. És elmúlt esztendőknek sóik kedves kalandja, sok izgalmas története jutott most eszébe, amelyeket együtt csináltak végig. Mert Arthur hűséges segítőtársa volt, ez volt minden passziója. a titkos Írás, meg az izgalmas kaland. Felszeg, esetlen gyerek, de bátor és végtelenül nyugodt. Ez a nyugalom még a legnagyobb veszély pillanataiban sem hagyta el, amikor már gyakran ö is úgy hitte, úgy érezte, hogy nincs kiút. — Nincs nekem már itt keresni valóm, — dörmögte maga elé elkeseredettenPromptont már elhagyta és Pimlico uceáit rótta a Viktória állomás irányában. Nemsokára célnál lesz és a halászat egy érdektelen sétává züllött. Valahol a katonai rokkantak háza fölött jár- I hatott, amikor valaki fiutva közeledett feléje. Érzékszervei egyszerre vigyázzra feszültek. Apró lépések kopogása hallatszott, női lábak szaladtak szembe vele a járdán és ő, mint halászatain szokta, kinyújtotta két karját, hogy a potyka beleszaladjon. A potyka ez alkalommal is beleesett a kitárt karokba, éppen egy gázlámpa tövében. S amint Bürke az első pillanatban a köd ellenére is meg tudta állapítani, ugyancsak jóképű potyka akadt a horgára, gyönyörű képű lány, magas termetű, nemes arcvonásu, csak az a rendkívüli rajta, hogy annyira fel van izgatva, mintha nem is volna magánál. — Rob bácsi. .. Hát ez lehetetlen... történnie kellett valaminek . .. Rob bácsi... segítsen, kérem, uram ... — és még pár érthetetlen szót is dadogott, aztán kitépte magát Bürke kezéből és elrohant Ghelsea irányába. Bürke megfordult, hogy utolérje, de lehetetlen vállalkozás volt, már az első uccasarkon elveszítette. Lehor- gasrtotta a fejét és szerfölötti bosszúságot érzett. — Egész érdekes halacska lett volna, — motyogta, de ez is kisiklott a hálóból. Vájjon ki lehetett ez a nő? Hogyan tévedt az uccára ilyenkor, amikor a fag a leghirhedtebb uccata- posót is négy fal közé szorítja? Olyan nő volt-e, aki egy giniért éjjeli szállást ad és hozzá reggel brikfesztet tálal fel? Nem tette azt a benyomást, sokkal finomabb volt, mint a Piccadilly bármelyik tündére. Annyira ideges és magából kikelt volt, mintha valami baj érte volna. Egész megza- varodottnak látszott és milyen értelmetlen szavakat motyogott. Valami Rob bácsit keresett. Ej, gyerünk tovább. Előbukkant a ködből és újra elmerült abban. Soha többé útjába nem kerül. — Héj, ki az? — szólt oda egy sötét alakhoz, aki a következő sarkon a gázlámpa oszlopához támaszkodott és olyan kétségbeesett igyekezettel ölelte körül a magányos póznát, mint az óceánra kivetett hajótörött kapaszkodik abba az egy szál gerendába, amely, kezeügyébe kerül. A különös alak igy is alig tudta egyensúlyban tartani magát, lábai majd kisiklottak az oszlop mellől s ilyenkor még kétségbeesettebb. igyekezettel ölelte körül a vasat. Puffadt arca. rendetlenül megkötött nyakkendője, félig kigombolt mellénye elárulta, hogy a köd magányos hajótöröttje illuminált állapotban van. Mintha segélyhajó közelednék feléje az éjszakából, úgy nyújtotta'ki kezét a ködből feléje törő hang irányában. (Folytatása következik.)
