Prágai Magyar Hirlap, 1935. június (14. évfolyam, 126-148 / 3678-3700. szám)
1935-06-01 / 126. (3678.) szám
«*/• Na: Nagy rádiómelléklet — Gyermekmelléklet 20 oldaI ápa Ké i*2° mm H WK^jp gg KK|| wHp ras| wjj^ B iBjfo jjftj||| íjjj? Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyede Szerkesztőségi Prága 11, Panská évre 76, havonta 26 Kö„ külföldre: évente 450, ^4 SzloVCTlSzliÓÍ 6S ITISZÍTISzIcÓÍ TnCLQUCLYSáQ a 11 c e 12, a emelet • Kiadóhivatal: félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Kő. • _ ® Prága II, Panská alice 12, ÜL emelet, fl képes melléklettel havonként 2.50 Kö-val több. politikai napilapja • • TELEFON: 303 -11. •<* Egyes szám ára 1.20 Ki, vasárnap 2.-Ki. SÜRGÖNYCIM HIRlfiP, PRflHfl. Francia kormányválság (sp) Prága, május 31. A hórihorgas miniszterelnök sem tudta megvalósítani, ami a pöttöm Doumergue- nek nem sikerült: a francia nép képviselőiből nem irtotta ki a szabadság és szabadosság ősi gall tradícióinak paprikás fellobba- násait, azt a makacs ragaszkodást a tiszta joghoz és jusshoz, amely néha, veszedelmes helyzetekben, szinte tragigroteszken hat a Palais Bourbon csarnokaiban. A középeurópai stílusoktól meggörnyedt háttal alig értjük a francia képviselők csökönyösségét, a „fiat justitia pereat mundus“ mentalitást, amely mit bánja, hová szédül a világ, — a világ, ami Franciaországban egyet jelent a frankkal, —» csak az igazság, a juss maradjon meg. Régen átszereltük európai életünket a „fiat mundus, pereat justitia'" húrjaira, nem-igen értjük a múlt alapelvénél megrekedt francia képviselőket. — Pedig a maguk szempontjából sem együgyüség az, amit cse- lekesznek : ha a szívós csökönyösség a parlamenti jogok mellett az első pillanatban veszélyesnek is látszik, a következmények mindig igazolják, mert egyrészt sikerül megőrizni a jogokat, — másrészt azonban az ügy sem szenved csorbát, mert végeredményben a parlamenti status quo segítségével a franciák állandóan megtalálják a bajból kivezető utat, talán tökéletesebben és tisztábban, mint a jogfeladással történt volna. Ez a francia recept, amely bevált 1926-ban, most sem fog hatást téveszteni. A franciák szívesen játszanak a veszedelemmel. Hazárdjátékosok, izgatja, felpezsdíti lelkűket a bizonytalanság. Csak akkor nagyok és erősek, ha a sors ellen küzdenek, akkor tűnik el szivükből a léhaság és az „ennuie", az unatkozás nagy betegsége. Olyanok, mint a macska, játszanak az egérrel. El-elengedik, csaknem kicsúszik karmaik közül s ők hoppon maradnak, “de nem bánják, mert érzik, hogy végeredményben ők az ügyesebbek és felülkerekednek. A francia parlamentarizmus különös hazárd- játszmáit akkor értjük meg, ha ismerjük a franciák politikai ügyességének véghetetlen lehetőségeit. Kormányt buktatni nem nagy eset Franciaországban, mert kormányt alakítani sem az. Másutt egy-egy kormány kezében messzemenő nehézkes hatalom van, egyedülálló gyakorlat, az összefüggések és a praktikák egyetlen és oszthatatlan értése. Ha megbukik a kormány, megbukik a „vezér", nincs ki átvegye a helyét, senki nem ért hozzá, fejetlenség támad. Francia- országban a parlamenti tradíció és mechanizmus a hozzáértő egyéniségek egész légióját termelte ki, s amint tűnik az egyik, előugrik a másik, hogy ugyanolyan képességekkel, ugyanolyan hozzáértéssel, ugyanolyan hazafisággal és az elmúlt munkát tisztelve folytassa a munkát. Ez az igazi demokratikus nevelés legszebb eredménye. Nem egyetlen kimagasló egyéniség van, hanem száz egyforma érték, mind ugyanazt tudja. A miniszterek és a kormányok örökös rotációja pompás politikuskart termelt, s az „egyéniség hiányának" primitív meddősége sohasem válhat katasztrófává a kollektív szellemi tökéletesség magas fokát elért Franciaországban. Nincsen szükség Führerre. A Briand ugyanolyan jó, mint a Paul-Boncour, a Laval ugyanolyan, mint Barthou. Mindegyik tudja azt, amit elődje tudott, egyforma szónok, tárgyaló, müveit, reális, hazafi, szép- lélek, egyforma minőség, legfeljebb árnyalati különbségek vannak köztük, egyébként Drámai fordulat a francia frankért vivőit küzdelemben Flandin megbukott, Bouisson kormányt alakit A bizalmi kérdés felvetésénél 353-an a kormány ellen, 202-en mellette szavaztak - A beteg miniszterelnök beszéde elmondása után elájult - Lebrun még az éjjel a kamara elnökét bizta meg a koncentrációs kormány megalakításával A frank helyzete egyelőre változatlan Páris, május 31. Flandin miniszterelnök elvesztette a csatát, amit a frank megmentése érdekében vívott. A csütörtökről péntekre virradó éjjel hajnali két órakor beteljesedett a kormány sorsa és a kamara drámai vita után 353 szavazattal 202-vel szemben bizalmatlanságot szavazott a kormánynak. Flandin a végkifejlődést nem várta meg. Amikor elmondotta nagy beszédét, amelyet csupán erejének utolsó összpontosításával tudott befejezni, elájult és az orvosoknak kellett elszállítani az ülésteremből. Mint ismeretes, az elmúlt hetek autószerencsétlensége óta Flandin eltört felsőkarral feküdt a kórházban s csupán a veszedelmes helyzetre való tekintettel hagyta el betegszobáját, hogy szembeszállhasson politikai ellenfeleivel. A drámai lefolyású parlamenti küzdelem egyes fázisai ismeretesek. A francia frank ellen az utóbbi napokban a spekuláció heves rohamot intézett és a miniszterelnök politikai ellenfelei felhasználták az alkalmat, hogy a kritikus helyzetbe került kormányt eltávolítsák. Flandin pénzsemmi. Szívesen folytatják elődjük munkáját az egyformán rátermett Herriot-k, Tar- dieu-k, Doumergue-ek, Daladier-k, Chau- temps-ek, Flandin-ek, Bouisson-ok. Mussolini látta be az élgarnitura kifejlesztésének nagy szükségességét és igyekszik lehetőleg gyorsan cserélni felelős munkatársait. Franciaországban a parlamentarizmus automatikusan elvégzi a váltogatás munkáját. A mai francia kormányválságot sem kell tulkomolyan venni. Beletartozik a francia parlament technikájába és a francia lélek hazárd-mentalitásába. A veszedelem ez alkalommal nagy, a franciák egyetlen stabil elképzelése, a pénz forog kockán, ami egyébként öt-tiz éves intervallumokban örökké esedékes a szívesen holtpontra futó francia fináncpolitikában. A veszedelem nagy, annál izgatóbb játszani vele. Annál jobb stimuláns pont most megbuktatni a kormányt, s másra bízni a vezetést. Hiszen a macska tudja, nem marad hoppon, ha ki-kiengedi az egeret, — bárki ugrik a francia kormány élére, ugyanúgy elintézi az ügyeket, mint az előd. Se jobban, se rosz- szabbul. A krízis, amibe a francia pénzügyek kerültek, nem mély és elvetemült természetű. Ezerféleképpen lehet segíteni rajta, s a vita, ami a frank körül megindult, tulajdonképpen nem a frank megmentésére, hanem a frank megmentésének módjaira ügyi teljhatalmat kért december 31-ig a parlamenttől, hogy a spekulációt letörhesse. A képviselők nem adták meg a kivételes hatalmat, amely szerintük alkotmányellenes, A pénzügyi bizottság szerdai ülésén már látszott, hogy a kormány aligha kerekedik felül, mert a pénzügyi bizottság 25 szavazattal 15-tel szemben leszavazta. Flandin tört karja ellenére megjelent a csütörtökön este kezdődő döntő Ülésen, amelyen a különböző pártok szónokai már hevesen támadták a kormányt. A pénzügyminiszter lemond A kamara este hat órakor lázas érdeklődés mellett kezdte meg tárgyalásait. A miniszterelnök sápadtan és szemmelláthatóan szenvedve jelent meg a szónoki emelvényen. Állandóan két orvos állt mellette készen az azonnali beavatkozásra. Az ülés elején nyomban drámai helyzet keletkezett, amikor Germain Martin pénzügyminiszter hirtelen elhagyta a tanácstermet és Flandin bejelentette, hogy a pénzügyminiszter lemondott. A lemondást a miniszterelnök kezdetben nem vonatkozik, mert a franciák, akik szeretik a drámai és a patétikus pózokat, lelkűk mélyén meg vannak győződve, hogy a deko- rativan kihangsúlyozott „a haza veszélyben van" szólamok, s a véres kard körülhordo- zása ellenére a frank megmentése játszi könnyű, s a nagy szinészkedés csak azért van, mert szép, lélekemelő s a franciák szeretnek játszani. A világ leggazdagabb országát nem kell félteni. A pillanatnyi megtorpadás a szó szoros értelmében „embarras de richesse", a gazdagság tanácstalansága, ami sohasem mély és sohasem oly végzetes, mint — tegyük fel — a szegénységé. A képviselők azon vitatkoznak, hogy milyen téttel szálljanak a játszmába. Devalválják a frankot? Kitartsanak az aranyalapnál? Adják meg a teljhatalmat a kormánynak? Takarékoskodjanak? Vannak esetek, amikor a kínálkozó lehetőségek egyike sem jó. Franciaországban most valamennyi kínálkozó lehetőség jó és megvalósítható. Csak választani kell közöttük, s ezt halogatják az utolsó drámai pillanat izgalmait élvezni szerető franciák. A nemzetközi spekuláció legfeljebb annyit érhet el, hogy a francia kormány pénzügyi elhatározásait abba az irányba tereli, amely a legmegfelelőbb a külföldnek, de a frank szuverén erejét nem áshatja alá. Legfeljebb arról lesz szó, hogy az olcsón eladni akaró francia ipar győz devalvációs elméletével s nem e meddő akarta elfogadni, de mivel úgy vélte, hogy a közkedveltségnek egyáltalán nem örvendő pénzügyminiszter távozása meg enyhítheti a helyzetet, beleegyezett a lemondásba és átmenetileg maga vette át a pénzügyi tárca vezetését. Flandin ereje utolsó feliobbanásávai beszél Flandin nagy beszédében hanlsulyozta, hogy a frank helyzete nem ad okot a nyugtalanságra. A nemzetközi spekuláció támadásai erősek, de a kormány véget vethet a pánikhangulatnak, ha megfelelő kivételes hatalmat kap a kamarától. Ha a parlament megbuktatja a kormányt, könnyen végzetes helyzet keletkezhetne és a devalváció katasztrófához vezetne. Flandin a frank verduni ütközetének nevezte a csatát. Beszédének második részében a miniszterelnök szemmelláthatóan kifáradt, kétségbeesetten küzdött az elgyöngülés ellen, csak orvosainak támogatásával tudta magát egyenesen tartani, Hangsúlyozta, hogy nem százmilliókról, hanem mii kardokról van szó. A nép nem értené, ha a kormány megbukna és a parlament tagjai francia kistőkés, aki unalmas életében egyetlen szórakozást ismer, csendes nyári estéken, öt ap- peritiv felhörpintése után az aranyat csörgetni az óvatosan lekötözött harisnyában. De a kormánybukás nem jelent „krízist" abban az értelemben, ahogy a szó jelentőségét mi ismerjük. A felszín vihara a francia parlamentarizmus örök körforgásának jellegzetes tünete. Lehet, hogy átmenetileg bajokat okoz, s megnehezíti Franciaország nemzetközi helyzetét, ami francia szempontból az európai problémák mostani döntő vajúdása közben veszélyessé válhatna, — de ez sem valószínű. 1934 februárjából, Franciaország legnagyobb háboruutáni válságából, a Barthou-éra nőtt ki, a francia presztízs legmagasabb háború utáni ragyogása. Laval most sem hajlandó feláldozni a kontinuitást a Quai d' Orsay-n, inkább visszautasítja a miniszterelnöki pozíciót. A legnagyobb fájdalom, ami a francia kistőkést érheti, a frank devalválása, az aranyalap leépítése. S ez a katasztrófa is relatív volna, mert amit a nép vesztene a vámon, megnyerné a réven: az olcsóbbá lett frank uj ipari és idegenforgalmi prosperitást varázsolna a drágaság miatt zsákuccába futott francia közéletbe, — Nem tehetünk mást, mint a párisi helyzettel kapcsolatban most is idézzük a német és nemzeti szocialista Sieburg hires mondását, amit a változatlan francia jólétre célozva mondott: „Az Úristen még ma is a legszívesebben Francia- országban él".