Prágai Magyar Hirlap, 1935. május (14. évfolyam, 101-125 / 3653-3677. szám)
1935-05-07 / 105. (3657.) szám
4 a Megkezdődött a balti konferencia Kaunas, május 6. Litvánia, Lettország és Észtország képviselői ma délelőtt megkezdték a balti államok közös konferenciáját, A balti politika és a három balti állam összefogása szempontjából e konferencia messzemenő következménnyel járhat. Venizelost és társait halálra Ítélték Athén, májas 6, A haditörvényszék Venizelost, Plastirast, Kundurost és Canakist — in contumatiam — halálra ítélte felségsértés és hazaárulás miatt. Ezenkívül 12 személyt 2—20 évig terjedő fegyházbüntetésre Ítéltek, A elitéltek között van Venizelos fia is. Valamennyi elitéit vagyonát elkobozták, Venizelos és fia tudvalévőén Párában tartózkodik. 1935 május 7, faedd. Perlik a várost a komáromi nyugdíjasok, mert január óta nem kapták meg jogos illetményeiket A keresztényszocialista párt a járási választmánynál is sürgeti a tarthatatlan helyzet orvoslását Komárom, május 6, (Saját tudósitónktól.) Komárom város nyugdíjasai hónapok óta hiába kérték nyugdijuk folyósítását. Végre is, végső elkeseredésükben értekezletet tartottak, amelyen elhatározták, hogy perrel támadják meg a várost emiatt. Beadványukban jelzik, hogy a januári nyugdijak kifizetése óta illetményt nem kaptak s az elmaradt négyhavi nyugdíjnak végrehajtás melletti megtérítését kérik. Előadták, hogy legnagyobb részük teljesen vagyontalan, többgyermekes családapa vagy özvegy nő, akiknek az egyedüli megélhetését a nyugdíj képezi. Utaltak arra, hogy a városnak kell hogy több százezer koronát kitevő nyugdíjalapja legyen, amely — dacára a tényleges tisztviselők fizetéséből állandóan levont nyugdijjárulékoknak .—- ma már nincs meg. Ugyanebben az ügyben Király József plébános, az országos keresztényszocialista párt járási választmányának tagja a komáromi járási választmányhoz terjesztett be indítványt, amelyben azt kéri, utasítsa a járási hivatal, mint felügyeleti hatóság, Komárom város képviselőtestületét arra, hogy tisztviselőit, munkásait, alkalmazottait és nyugdíjasait rendesen s ne csak apróösszegü bonokkal fizesse. A megokolásban kijelenti, hogy a város zilált gazdasági helyzetének oka a városi vezetőség tervszerűtlen működésében keresendő. Ez antiszociális állapot, amely adósságokba kényszeríti a város tisztviselőit. Utal az indítvány arra, hogy Komárom városának szervezési szabályrendelete több, mint egy évtizede a tervezés állapotában van s még máig sem készült el. Az elkeseredett városi tisztviselők érthető érdeklődéssel várják sorsuk jobbrafordulását. Király József járási képviselő inditvá-! nyának megokolásában utalt arra is, hogy! a városi alkalmazottak számának időközi' növelése csak elitélhető, mert az alkalma- í zott illetményének folyósítását törvényes határidőben nem remélheti. Ez az állapot egyébként a város, mint erkölcsi testület tekintélyét is mélyen aláássa, mert ilyesmi a korábbi időkben soha nem fordult elő. — A város alkalmazottainak, munkásainak, nyugdíjasainak a várossal mint munkaadóval és erkölcsi testülettel szemben, kétoldali szerződése van, melynek értelmében az alkalmazott jogot formálhat az esedékesség napján való fizetésre, melyről gondoskodni a képyjselőtestület feladata. Indítványa végén Király József azt javasolja, hogy a város szervezési szabályrendeletének ügye a járási választások után megalakuló uj járási képviselőtestület egyik első ülésének napirendjére tűzessék. A VISSZAVONT FIZETÉSEMELÉS A komáromi városi tanács legutóbbi ülé-< sén a számvevőségi tisztviselők felemelt illetményeiről volt szó. 1930-ban ugyanis egyes tisztviselőket magasabb fizetési osztályba helyeztek, holott a szabályrendelet szerint erre nem volt igényük. A felemelt fizetésű tisztviselők fizetéséből évi 1030 koronát le fognak vonni mindaddig, amig a járási bizottság e kérdésben nem dönt. — A városbiró bejelentése szerint a szervezési szabályzat elkészítése befejezéséhez közeledik. — A tanács elhatározta, hogy a szociális biztosítótól felvett adósságok törlesztésére halasztást kér. Elhatározták azt is, hogy kiírják a pályázatot a városi tiszti ügyész állására. Emberek fagytak meg Kárpátalján a tavaszi hóviharban Beregszász, május 6. (Saját tudósitónk- tóL) Megírta a P. M. H., hogy az elmuit napokban Hátmeg község erdőkerülője egy oszlásnak induló női holttestet talált az erdőben. A holttest kilétét először nem tudták megállapítani, tegnapra azután kiderült, hogy a szerencsétlen asszony Forgóéi Háfia 38 éves rókamezői lakos, aki néhány héttel ezelőtt gyalogosan útnak indult Beregszászba. Útközben utolérte a tavaszi hóvihar, az asz- szony eltévedt és megfagyott az erdőben. Pénteken hajnalban egy 20—25 éves ismeretlen férfi holttestére bukkant három tiszabökényi gazdálkodó. Jelentésükre bizottság szállt ki, amely megállapította, hogy az ismeretlen férfi megfagyott a falu közelében levő füzesben. Személyazonosságát eddig nem sikerült megállapítani. Valószínű, hogy vándorló munkanélküli volt, aki munkát keresett és útközben került a hóviharba. A kimerült embert a falu közvetlen közelében érte a halál. A csendőrség megindította a nyomozást. Elfogyott a kecskeméti barack és a gyöngyösi csemegeszőlő Kecskemét, május 6. A május eleji nagy éjszakai fagyok a Kecskemét határában levő gyümölcsösökben mintegy ötmillió pengős kárt okoztak, A kecskeméti polgármester kijelentése szerint hetven év óta nem volt hasonló pusztulás az ottani gyümölcsösökben. Barackban mintegy négyszáz vagonnal kevesebbre lehet számítani, meggyből pedig ötven vagonnal lesz kevesebb. Gyöngyösről érkezett jelentések szerint a fagykárok a jövőre is kihatnak, mert az elfagyott szőlőtőkék legalább két esztendőn át semmi termést nem fognak hozni. Gyöngyösről az idén nem fognak tudni csemegeszőlőt exportálni. A fagykároknak emberáldozatuk is van. Sümegi Imre 83 éves gazda a komárommegyeí Ócsa községben levő birtokán afölötti elkeseredésében, hogy gyümölcsöse elfagyott, az egyik cseresznyefára fölakasztotta magát KOMLÓ S ALADÁR rs t«i«—■■ ... ........ l<pv-ons-agsxafam nw—mán——————g—————————■——■ar»«yvtv>c-rTr.pp' (2 ) 3. — Azt ajánlom, üljünk félre beszélgetni •— mondta táncközben — és egy pohár pezsgőre, ha szabad meginvitálnom ... de félek, a férje ... — Nekem nem parancsol senki, — felelte Meiselné és kacéran nevetett. — Hogyhogy? ~ Vigyázzon, a kíváncsiság megárt. — Várjon ... ha elsőre kitalálom, elismeri majd? — El . .. de úgysem találja el, kár a fáradságért — s izgatott kíváncsisággal nézett az ügyvédre. Ez tréfás fontoskodással s mintha az asszony vonásainak titkait kutatná, mélyesztette tekintetét Meiselné arcába: — Várjon. .. várjon csak . . . mingyárt... — játszott Révész. — Megvan! Elvált asszony! Igazam van? — Maga jövendőmondó lehet civilben — ál- ímélkodott őszintén s érdeklődött ugyanakkor ravaszul az asszony. — Oh nem, csak ügyvéd — szerénykedett Révész. — Most pedig jutalmul fogadja el meghívásomat. Jöjjön. — Tudja, — adta vissza Meiselné — én mennék, de attól tartok, hogy a felesége...- Nekem nem parancsol senki — tréfált vissza az ügyvéd. — Hogyhogy? — Találja ki maga is. Az asszony táncközben végigtapogatta a férfi ujjait s igy szólt: ■— jegygyűrűje nincs, aírt látom. Otthonhagytam, útra nem hozom magammal, felelte Révész, de egy mosollyal éreztette, hogy ezúttal nem mond igazat s valójában legényember. — Hogyan? Maga sem idevaló? — Maga nem is tenyérjós, de egyenesen bo- í szorkány lehet, civilben! — mondta elismerően Révész. Meiselné hangosan felkacagott. — Boszorkány? Lehet — és jelentősen nézett a férfi szemébe. Mialatt kifelé mentek a bálteremből, a férfi az asszony nevét tudakolta. — Nem mintha éppen nem tudnám azt is kitalálni, ha nagyon összeszedném magamat — kötekedett jókedvűen. — Csak a keresztnevét kérdezem. — Még én sem tudom a magáét, — felelte az asszony. — Flórián Péter a nevem, — rögtönzött egy nevet az ügyvéd. — Doktor Flórián! — javította ki Meiselné, mintha aggodalmasan vigyázna partnere címeire és társadalmi rangjára. — Tudja mit? — mondta most hirtelen az ügyvéd. — Hagyjuk a neveket, felejtse el az enyémet és én sem kérdezem a magáét. Nem szebb igy? Maga is idegenben van itt, én is, nem tudjuk egymásról, kik vagyunk, mintha egy erdőben találkoztunk volna ... Az asszony arcán látszott, hogy neki kevésbé tetszik a társadalmonkivüliség, mint a férfinak: — Nem tudom, mi öröme van ebben, doktor ur, — mondta. — Én nem szívesen találkozom az erdőben idegen férfiakkal. Már az első kis étterem terített asztalai fehérlettek feléjük. — Semmi „doktor ur"! — erőszakoskodott vidáman az ügyvéd. — Ma farsangot játszunk, maga Pierrétté lesz, én Pierrot. | Meglepetten élvezte, hogy milyen magától- értetődő s biztos fölénnyel bánik az asszonnyal. Ha tizenhét évvel ezelőtt igy tudta volna kezelni! Minek tulajdonítható ez most voltaképpen? A meglett kor biztossága ez? vagy talán ... talán csak nem az ügyvédség varázsa?... Akkorát zuhant volna ez az asszony, hogy egy ügyvédre már fel kell néznie?... A névötlet különben jó, jó heccnek kezdett látszani, olyannak, amiről az estély után esetleg hetekig lehet mesélni: és az asszony csak egy pillanatig habozott még, aztán felderülő kedvvel belement a dologba. Várakozva és felcsillanó szemmel nézett a férfira: — Doktor Pierrot, szerezzen asztalt. Révész végignézett a kis helyiségen: — Látja, itt nincs hely. Gyerünk minél meszszebb a tánctól, — majd bolond jókedvvel hozzátette: — Pierette, szeretnék veled kimenni a világból. ’ 4. A következő teremben Meiselné egyszer csak bocsánatot kért a férfitól, egy asztalhoz lépett és valamit súgott egy vele egyidősnek látszó estélyiruhás hölgy fülébe. Most Révészhez fordult, aki a társaságtól néhány lépésnyire állva maradt: — Jöjjön csak, doktor ur, bemutatom az unokanővéremnek. Doktor Flórián... Révész zavartan hajolt meg: kínosan érintette, hogy az álnév, melyet Meíselnével való privát ügyének lebonyolítására akart használni csupán, kezd tulhatolni kettejük körén, igazán kellemetlen volna, ha a törvényszék vagy egyes kliensek ... A leghátsó kis szobában találtak helyet. Révész pezsgőt rendelt egy pincértől, majd elővette cigarettatárcáját s megkínálta az osszonyt: — Parancsol? Meiselné körülnézett. Csupa fiatal pár ült az asztalok körül, néhány lány cigarettázott. Erre ő is felbátorodott, a szelence fölé hajolt és egy darabig turkált benne. Rágyújtott, majd igy szólt: — Micsoda vésések azok a cigarettatárcájában? —- Harctéri emlék, a zászlóaljtársaim nevei — legyintett a férfi. Az asszony most felélénkülve és olyan roel legséggel, aminőt még nem tanúsított eddig, Révészhez fordult: — Volt katona? —1 Természetesen — ismerte el a férfi, kissé húzódozva, talán mert ösztönösen kikerülni igyekezett a közös háborús emlékeket, melyek közt Meiselné esetleg őt is felfedezheti. Ahogy azonban a férfi hüvösödött, az asszony egyre forróbb érdeklődést mutatott: — Milyen rangja volt? — Hadapródjelölt voltam. Az asszony tovább firtatta a dolgot. — Igen? Hol szolgált? Hát jó, gyerünk, lesz, ami lesz — gondolta az ügyvéd, aki véletlenül nagyon kockáztató kedvében volt. — Kassán — mondta halkan s az asszonyra lesett, körülbelül úgy, mint mikor a kártyás kiteszi az adut az asztalra. Meiselné megrezzent s egy másodpercig majdnem ijedten meredt a férfira, a száját is kinyitotta. Mi ez? Ki ez a különös idegen? A pincér most hozta a pezsgőt. A dugót kirántotta a palackból, mire dús, fehér hab öntötte el az üveg nyakát. Az egyik sarokban egy férfi valami megjegyzést tett s utána vihogás hallatszott. A zene a közbeeső szobák zajgásán átszűrve alig hallhatóan jutott idáig. Az asszony közben ösz- szeszedte magát. — Kassán szolgált? — s most végre figyelmesen szemügyre vette a férfit. Nem ismert rá. Gyanakodva mégis megkérdezte: — Találkoztunk mi valahol? — Oh, nem, soha, — felelt a férfi és töltött. Koccintottak. — Egészségére, Pierette ... — Majd miután felhajtották a poharat: — Maga talán kassai? Az asszony tagadta, talán minden meggondolás nélkül, pusztán csak mert a hazugság elébb szokott eszébe jutni, mint az, hogy megmondja az igazat. Annyit elismert, hogy a háború alatt hosszabb ideig tartózkodott Kassán, egy barátnőjénél. Hogy kinél, azt nem árulta el. Miért nem? Csak. — Maga hányban volt Kassán? — kezdte aztán újból a kérdezősködést. Révész most már vakmerő lett, egyenest örömét lelte a veszélyben, megvallotta: (Folytatása következik.) % ■ r