Prágai Magyar Hirlap, 1935. május (14. évfolyam, 101-125 / 3653-3677. szám)

1935-05-07 / 105. (3657.) szám

4 a Megkezdődött a balti konferencia Kaunas, május 6. Litvánia, Lettország és Észtország képviselői ma délelőtt megkezd­ték a balti államok közös konferenciáját, A balti politika és a három balti állam össze­fogása szempontjából e konferencia messze­menő következménnyel járhat. Venizelost és társait halálra Ítélték Athén, májas 6, A haditörvényszék Veni­zelost, Plastirast, Kundurost és Canakist — in contumatiam — halálra ítélte felségsértés és ha­zaárulás miatt. Ezenkívül 12 személyt 2—20 évig terjedő fegyházbüntetésre Ítéltek, A elitél­tek között van Venizelos fia is. Valamennyi el­itéit vagyonát elkobozták, Venizelos és fia tud­valévőén Párában tartózkodik. 1935 május 7, faedd. Perlik a várost a komáromi nyugdíjasok, mert január óta nem kapták meg jogos illetményeiket A keresztényszocialista párt a járási választmánynál is sürgeti a tarthatatlan helyzet orvoslását Komárom, május 6, (Saját tudósitónktól.) Komárom város nyugdíjasai hónapok óta hiába kérték nyugdijuk folyósítását. Végre is, végső elkeseredésükben értekezletet tar­tottak, amelyen elhatározták, hogy perrel támadják meg a várost emiatt. Beadványukban jelzik, hogy a januári nyugdijak kifizetése óta illetményt nem kap­tak s az elmaradt négyhavi nyugdíjnak végrehajtás melletti megtérítését kérik. Elő­adták, hogy legnagyobb részük teljesen va­gyontalan, többgyermekes családapa vagy özvegy nő, akiknek az egyedüli megélheté­sét a nyugdíj képezi. Utaltak arra, hogy a városnak kell hogy több százezer koronát kitevő nyugdíjalapja legyen, amely — dacára a tényleges tisztviselők fizetéséből állandóan levont nyugdijjárulékoknak .—- ma már nincs meg. Ugyanebben az ügyben Király József plébános, az országos ke­resztényszocialista párt járási választmá­nyának tagja a komáromi járási választ­mányhoz terjesztett be indítványt, amely­ben azt kéri, utasítsa a járási hivatal, mint felügyeleti hatóság, Komárom város képviselőtestületét arra, hogy tisztviselőit, munkásait, alkalmazottait és nyugdíjasait rendesen s ne csak apróösszegü bonokkal fizesse. A megokolásban kijelenti, hogy a város zi­lált gazdasági helyzetének oka a városi ve­zetőség tervszerűtlen működésében kere­sendő. Ez antiszociális állapot, amely adós­ságokba kényszeríti a város tisztviselőit. Utal az indítvány arra, hogy Komárom vá­rosának szervezési szabályrendelete több, mint egy évtizede a tervezés állapotában van s még máig sem készült el. Az elkesere­dett városi tisztviselők érthető érdeklődés­sel várják sorsuk jobbrafordulását. Király József járási képviselő inditvá-! nyának megokolásában utalt arra is, hogy! a városi alkalmazottak számának időközi' növelése csak elitélhető, mert az alkalma- í zott illetményének folyósítását törvényes határidőben nem remélheti. Ez az állapot egyébként a város, mint er­kölcsi testület tekintélyét is mélyen alá­ássa, mert ilyesmi a korábbi időkben soha nem fordult elő. — A város alkalmazottainak, munkásainak, nyugdíjasainak a várossal mint munkaadóval és erkölcsi testülettel szemben, kétoldali szerződése van, melynek értelmében az alkalmazott jogot formálhat az esedékesség napján való fizetésre, mely­ről gondoskodni a képyjselőtestület fel­adata. Indítványa végén Király József azt java­solja, hogy a város szervezési szabályren­deletének ügye a járási választások után megalakuló uj járási képviselőtestület egyik első ülésének napirendjére tűzessék. A VISSZAVONT FIZETÉSEMELÉS A komáromi városi tanács legutóbbi ülé-< sén a számvevőségi tisztviselők felemelt il­letményeiről volt szó. 1930-ban ugyanis egyes tisztviselőket magasabb fizetési osz­tályba helyeztek, holott a szabályrendelet szerint erre nem volt igényük. A felemelt fizetésű tisztviselők fizetéséből évi 1030 koronát le fognak vonni mindaddig, amig a járási bizottság e kérdésben nem dönt. — A városbiró bejelentése szerint a szervezési szabályzat elkészítése befejezéséhez közele­dik. — A tanács elhatározta, hogy a szociá­lis biztosítótól felvett adósságok törleszté­sére halasztást kér. Elhatározták azt is, hogy kiírják a pályázatot a városi tiszti ügyész állására. Emberek fagytak meg Kárpátalján a tavaszi hóviharban Beregszász, május 6. (Saját tudósitónk- tóL) Megírta a P. M. H., hogy az elmuit na­pokban Hátmeg község erdőkerülője egy osz­lásnak induló női holttestet talált az erdőben. A holttest kilétét először nem tudták megálla­pítani, tegnapra azután kiderült, hogy a szeren­csétlen asszony Forgóéi Háfia 38 éves rókame­zői lakos, aki néhány héttel ezelőtt gyalogosan útnak indult Beregszászba. Útközben utolérte a tavaszi hóvihar, az asz- szony eltévedt és megfagyott az erdőben. Pénteken hajnalban egy 20—25 éves ismeret­len férfi holttestére bukkant három tiszabökényi gazdálkodó. Jelentésükre bizottság szállt ki, amely megállapította, hogy az ismeretlen férfi megfagyott a falu közelé­ben levő füzesben. Személyazonosságát eddig nem sikerült megál­lapítani. Valószínű, hogy vándorló munkanél­küli volt, aki munkát keresett és útközben ke­rült a hóviharba. A kimerült embert a falu közvetlen közelében érte a halál. A csendőrség megindította a nyomozást. Elfogyott a kecskeméti barack és a gyöngyösi csemegeszőlő Kecskemét, május 6. A május eleji nagy éjszakai fagyok a Kecskemét határában levő gyümölcsösökben mintegy ötmillió pengős kárt okoztak, A kecskeméti polgármester kijelentése szerint hetven év óta nem volt hasonló pusztu­lás az ottani gyümölcsösökben. Barackban mintegy négyszáz vagonnal kevesebbre lehet számítani, meggyből pedig ötven vagonnal lesz kevesebb. Gyöngyösről érkezett jelentések szerint a fagykárok a jövőre is kihatnak, mert az elfa­gyott szőlőtőkék legalább két esztendőn át semmi termést nem fognak hozni. Gyöngyösről az idén nem fognak tudni csemegeszőlőt ex­portálni. A fagykároknak emberáldozatuk is van. Sü­megi Imre 83 éves gazda a komárommegyeí Ócsa községben levő birtokán afölötti elkesere­désében, hogy gyümölcsöse elfagyott, az egyik cseresznyefára fölakasztotta magát KOMLÓ S ALADÁR rs t«i«—■■ ... ........ l<pv-ons-agsxafam nw—mán——————g—————————■——■ar»«yvtv>c-rTr.pp' (2 ) 3. — Azt ajánlom, üljünk félre beszélgetni •— mondta táncközben — és egy pohár pezsgőre, ha szabad meginvitálnom ... de félek, a férje ... — Nekem nem parancsol senki, — felelte Meiselné és kacéran nevetett. — Hogyhogy? ~ Vigyázzon, a kíváncsiság megárt. — Várjon ... ha elsőre kitalálom, elismeri majd? — El . .. de úgysem találja el, kár a fárad­ságért — s izgatott kíváncsisággal nézett az ügyvédre. Ez tréfás fontoskodással s mintha az asszony vonásainak titkait kutatná, mélyesztette tekin­tetét Meiselné arcába: — Várjon. .. várjon csak . . . mingyárt... — játszott Révész. — Megvan! Elvált asszony! Igazam van? — Maga jövendőmondó lehet civilben — ál- ímélkodott őszintén s érdeklődött ugyanakkor ravaszul az asszony. — Oh nem, csak ügyvéd — szerénykedett Révész. — Most pedig jutalmul fogadja el meg­hívásomat. Jöjjön. — Tudja, — adta vissza Meiselné — én men­nék, de attól tartok, hogy a felesége...- Nekem nem parancsol senki — tréfált vissza az ügyvéd. — Hogyhogy? — Találja ki maga is. Az asszony táncközben végigtapogatta a férfi ujjait s igy szólt: ■— jegygyűrűje nincs, aírt látom. Otthonhagytam, útra nem hozom magam­mal, felelte Révész, de egy mosollyal érez­tette, hogy ezúttal nem mond igazat s valójá­ban legényember. — Hogyan? Maga sem idevaló? — Maga nem is tenyérjós, de egyenesen bo- í szorkány lehet, civilben! — mondta elismerően Révész. Meiselné hangosan felkacagott. — Boszorkány? Lehet — és jelentősen nézett a férfi szemébe. Mialatt kifelé mentek a bálteremből, a férfi az asszony nevét tudakolta. — Nem mintha éppen nem tudnám azt is ki­találni, ha nagyon összeszedném magamat — kötekedett jókedvűen. — Csak a keresztnevét kérdezem. — Még én sem tudom a magáét, — felelte az asszony. — Flórián Péter a nevem, — rögtönzött egy nevet az ügyvéd. — Doktor Flórián! — javította ki Meiselné, mintha aggodalmasan vigyázna partnere címei­re és társadalmi rangjára. — Tudja mit? — mondta most hirtelen az ügyvéd. — Hagyjuk a neveket, felejtse el az enyémet és én sem kérdezem a magáét. Nem szebb igy? Maga is idegenben van itt, én is, nem tudjuk egymásról, kik vagyunk, mintha egy erdőben találkoztunk volna ... Az asszony arcán látszott, hogy neki kevés­bé tetszik a társadalmonkivüliség, mint a férfi­nak: — Nem tudom, mi öröme van ebben, doktor ur, — mondta. — Én nem szívesen találkozom az erdőben idegen férfiakkal. Már az első kis étterem terített asztalai fe­hérlettek feléjük. — Semmi „doktor ur"! — erőszakoskodott vidáman az ügyvéd. — Ma farsangot játszunk, maga Pierrétté lesz, én Pierrot. | Meglepetten élvezte, hogy milyen magától- értetődő s biztos fölénnyel bánik az asszonnyal. Ha tizenhét évvel ezelőtt igy tudta volna ke­zelni! Minek tulajdonítható ez most voltakép­pen? A meglett kor biztossága ez? vagy talán ... talán csak nem az ügyvédség varázsa?... Ak­korát zuhant volna ez az asszony, hogy egy ügyvédre már fel kell néznie?... A névötlet kü­lönben jó, jó heccnek kezdett látszani, olyan­nak, amiről az estély után esetleg hetekig lehet mesélni: és az asszony csak egy pillanatig ha­bozott még, aztán felderülő kedvvel belement a dologba. Várakozva és felcsillanó szemmel nézett a férfira: — Doktor Pierrot, szerezzen asztalt. Révész végignézett a kis helyiségen: — Látja, itt nincs hely. Gyerünk minél mesz­szebb a tánctól, — majd bolond jókedvvel hoz­zátette: — Pierette, szeretnék veled kimenni a világból. ’ ­4. A következő teremben Meiselné egyszer csak bocsánatot kért a férfitól, egy asztalhoz lé­pett és valamit súgott egy vele egyidősnek lát­szó estélyiruhás hölgy fülébe. Most Révészhez fordult, aki a társaságtól néhány lépésnyire áll­va maradt: — Jöjjön csak, doktor ur, bemutatom az unokanővéremnek. Doktor Flórián... Révész zavartan hajolt meg: kínosan érintet­te, hogy az álnév, melyet Meíselnével való privát ügyének lebonyolítására akart használni csupán, kezd tulhatolni kettejük körén, igazán kellemetlen volna, ha a törvényszék vagy egyes kliensek ... A leghátsó kis szobában találtak helyet. Ré­vész pezsgőt rendelt egy pincértől, majd elővet­te cigarettatárcáját s megkínálta az osszonyt: — Parancsol? Meiselné körülnézett. Csupa fiatal pár ült az asztalok körül, néhány lány cigarettázott. Erre ő is felbátorodott, a szelence fölé hajolt és egy darabig turkált benne. Rágyújtott, majd igy szólt: — Micsoda vésések azok a cigarettatárcá­jában? —- Harctéri emlék, a zászlóaljtársaim nevei — legyintett a férfi. Az asszony most felélénkülve és olyan roe­l legséggel, aminőt még nem tanúsított eddig, Révészhez fordult: — Volt katona? —1 Természetesen — ismerte el a férfi, kissé húzódozva, talán mert ösztönösen kikerülni igyekezett a közös háborús emlékeket, melyek közt Meiselné esetleg őt is felfedezheti. Ahogy azonban a férfi hüvösödött, az asszony egyre forróbb érdeklődést mutatott: — Milyen rangja volt? — Hadapródjelölt voltam. Az asszony tovább firtatta a dolgot. — Igen? Hol szolgált? Hát jó, gyerünk, lesz, ami lesz — gondolta az ügyvéd, aki véletlenül nagyon kockáztató kedvében volt. — Kassán — mondta halkan s az asszonyra lesett, körülbelül úgy, mint mikor a kártyás ki­teszi az adut az asztalra. Meiselné megrezzent s egy másodpercig majd­nem ijedten meredt a férfira, a száját is kinyi­totta. Mi ez? Ki ez a különös idegen? A pincér most hozta a pezsgőt. A dugót kirántotta a pa­lackból, mire dús, fehér hab öntötte el az üveg nyakát. Az egyik sarokban egy férfi valami megjegyzést tett s utána vihogás hallatszott. A zene a közbeeső szobák zajgásán átszűrve alig hallhatóan jutott idáig. Az asszony közben ösz- szeszedte magát. — Kassán szolgált? — s most végre figyel­mesen szemügyre vette a férfit. Nem ismert rá. Gyanakodva mégis megkérdezte: — Találkoz­tunk mi valahol? — Oh, nem, soha, — felelt a férfi és töltött. Koccintottak. — Egészségére, Pierette ... — Majd miután felhajtották a poharat: — Maga talán kassai? Az asszony tagadta, talán minden meggon­dolás nélkül, pusztán csak mert a hazugság elébb szokott eszébe jutni, mint az, hogy meg­mondja az igazat. Annyit elismert, hogy a há­ború alatt hosszabb ideig tartózkodott Kassán, egy barátnőjénél. Hogy kinél, azt nem árulta el. Miért nem? Csak. — Maga hányban volt Kassán? — kezdte az­tán újból a kérdezősködést. Révész most már vakmerő lett, egyenest örö­mét lelte a veszélyben, megvallotta: (Folytatása következik.) % ■ r

Next

/
Thumbnails
Contents