Prágai Magyar Hirlap, 1935. május (14. évfolyam, 101-125 / 3653-3677. szám)

1935-05-29 / 124. (3676.) szám

4 Verdíer bíboros pápai legátus a prágai katolikus kongresszuson? Olaszország és Ausztria veszi át Magyarország idei búzatermését Prága, május 28. Több prágai lap jelenti ' a Havas ügynökség ama római hírét, hogy a szentatya a jimiusvégi prágai katolikus kon­gresszusra Verdietr biborost, párisi érseket küldd ki rendkívüli pápai legátusként. A Li- dové Noviiny szerint a kinevezés csak akkor tekinthető véglegesnek, ha aat az Osservatore Romano is közli. Budapest, mláijus 28. (Budapesti szer­kesztőségünk telefon jelen tése.) A magyar­országi sajtó egybehangzó jelentése szerint Magyarország elvileg megállapodott már Olaszországgal az idei búzatermés egy részé­nek átvétele tárgyában. Olaszország a meg­állapodás szerint ezidén egymillió méter­mázsa búzát vesz át és opciót biztosit magá­nak további egymillió mázsa esetleges meg­vásárlására. A megállapodás véglegesítésére tegnap kezdődtek meg a tárgyalások a két állam kiküldöttei között Rómában. Ez®el egyidiileg Ausztriával is megtörtént már a megállapodás. Az osztrákok ezidén 2.2 millió métermázsa búza átvételére köte­lezték magukat. A részletekre vonatkozólag most folynak a tárgyalások,' Fenaik Istvánt felmentették az ukrán cserkészcsapat sajtóperében Kassa, május 28. (Kassai szerkesztősé­günk telefonjelentése.) Az itteni felsőbíró­ság két politikai természetű sajtóügyben ho­zott ma ítéletet. Mindkét sajtóperben Ber­nét Pál ungvári újságíró, a Kárpáti Magyar Hirlap szerkesztője és Fenczik István, az orosz nemzeti liga képviselője szerepelt vádlottként. A nevezett lap Bernét Pál tol­lából egy cikket közölt, amelyben állam­ellenes cselekedetekkel vádolta meg a bul­gáriai táborozásból visszatérő ukrán cser­készeket. A csapat vezetőségének feljelen­tésére az ügyet már tárgyalta az ungvári kerületi biróság és Bernét Pált, mint cikk­írót, Fenczik Istvánt, mint informátort, Ko- váts Miklóst pedig, mint felelős szerkesztőt el is Ítélte. Fellebbezés folytán foglalkozott most az üggyel a kassai felsőbíróság. A cserkészcsapat jogi képviselője, dr. Dolin- sky, sértő módon aposztrofálta a tárgyalá­son dr. Fenczik Istvánt, miért is annak jogi képviselője, dr. Gagatkó becsületsértés címén feljelentést tett. Az incidens után a biróság letárgyalta az ügyet és mindhárom vádlottat felmentette. A második pert Bircsák tanár, cserkész­parancsnok saját személyében folytatta a vádlottak ellen és ebben az ügyben az ung­vári biróság úgy Bernátot, mint Fencziket kétheti feltételes fogházra ítélte. A felső­bíróság ezt az ítéletet is megváltoztatta, amennyiben Fencziket felmentette és csupán Bernátot ítélte el feltételesen. „Magyar munkát Széchenyi szellemében* mondotta a pozsonyi MAKK uj elnöke Jelentős eredményekben gazdag munkaév záróülésén megválasztották az uj vezetőséget Pozsony, május 28. A pozsonyi MAKK (Magyar Akadémikusok Keresztény Köre) vasárnap tartotta évzáró rendes közgyűlését és egyben tisztújító köz­gyűlését az 1005—1936-ik tanévre a tagok nagy és lelkes érdeklődése mellett. A közgyűlést Nemecz Miklós ügyvezető alelnök nyitotta meg és rövid beszédben visszapillantást vetett az elmúlt év munkájára. Utalt a belső fejlődésre és a társadalmi kapcsolatok felvételére, azonban sajnálattal állapí­totta meg, hogy az egyesület belső életében nem volt teljes a szolidaritás. Majd Holénia György tar­totta meg beszámolóját. Többek között örömmel jelentette, hogy a tagok száma az elmúlt évben 55 taggal gyarapodott. Utána Dallos Géza pénztáros számolt be a pénztár állományáról. Az évzáró közgyűlést követőleg a lelépő választ­mány indítványára az uj vezetőséget a szokástól el- térőleg már most választotta meg a közgyűlés. A választás eredménye a következő: elnök Rékay Ká­roly, alelnök Nemecz Miklós, titkár Simbodh Béla, pénztáros Dallos Géza, jegyző Krongih Dénes. Vá­lasztmányi rendes tagok: Moravek Samu, Pingitzer Károly. Pohl Ferenc, Stiffmayér Rezső, Dióéi Kor­nél, Sólyom László, Janits Kálmán, Rédl Jenő, Ve- zselák Károly, Takács István. Választmányi pótta­gok: Madarász László, Holénia György, Deák Já­nos, Luxlwig Aurél, Rád vány i István. Az uj vezetőség nevében Rékay Károly, az uj el­nök mondott köszönetét a feléje és társaival szem­ben megnyilvánult bizalomért, melyet a nagy jel­szavaktól mentes önzetlen, szerény, de mindég épi- tő munkával kiván viszonozni. „Azokat az irányel­veket akarom leszögezni — mondotta többek kö­zött— amelyeket a MAKK-nak mindig szeme előtt kell tartania s amelynek alapján a jövőévi munka­tervet összeállítani készülünk. Magyar munkát aka­runk végezni keresztény erkölcsi alapon. Magyar munkát, Széchenyi szellemének megfelelő uj, konstruktív magyar munkát, mert az ő re­formeszméi a legalkalmasabbak arra, hogy a ki­sebbségi sorsiban élő magyarság egy kis csoport­ja ideálként tűzze maga elé. A korszerű haladás szolgálatában állunk és éppen ezért a nemzeti eszmét tartjuk a társadalom egyik legfontosabb mozgató erejének, de ugyanakkor valljuk, hogy a nemzeti eszme csakis a valláser- kölcei alapon képes megmaradni a népek mai har­cában a megértő, alkotó munkában.** A MAKK ezévi működésének mérlegét a követ­kezőkben állíthatjuk föl: A legnagyobb eredmény, amit ebben az esztendőben a MAKK elkönyvelhet, a SzMKE pozsonyi fiókjának életrekeltése •’ volt, amelyhez az egyesület jelentékenyen hozzájárult. A MAKK vezetősége felismerte azt az óriási kultu­rális jelentőséget, ami ebben a legnagyobb magyar kulturszervezetben rejlik, memorandumot nyújtott 1935 utalta 3% azenkw át a SzMKE vezetőinek és a pozsonyi fiók részébe pontos és könnyen megvalósítható munkaprogra­mot dolgozott ki. Ezt a munkaprogramot az SzMKE komáromi vezetőségi ülésén nagy tetszéssel elfo­gadták. Eltekintve ettől a jelentős eredménytől, más eredményeket is elkönyvelhet a- MIAKK. Mig az előző év megfelelő vezetés híján meglőhe* tősen szerény programot tudott csat megvalósita* ni, addig ebben az esztendőben a nevelő és isme* retterjeszto előadások egész sorát vonultatta fel az egyesület vezetősége. Az előadások főleg a szlovenszkói -magyarság kulturális és gazdasági kérdéseivel foglalkoztak. (A magyarság kulturális öntudatáról, a csehszlová>- kiai közkönyvtártörvény alkalmazása a magyar nyelvterületen, a járási közművelődési egyesületek­ről szóló törvény és annak alkalmazása a magyar* ság életében, a nemzetvagyon megmentése és nö­velése, az erdélyi magyar bankok hálózata és szer­vezettsége, a magyarnyelvű iskoláztatás a demokrá­cia tükrében, vetitettképes előadás Csallóköz tör­ténelmi gazdagságáról és etnográfiái érdekessé­geiről, a prágai filozófiai kongresszus és Nietzohe, a gyermeknevelés vezérgondolatai, stb„ stb.) A fel­sorolt Cimek is mutatják, hogy az előadások úgy­szólván csakis egy óéit szolgáltak: közéleti érettségre nevelni a főiskolásságof. A tagok kérésének engedve, a következő tanfolya­mokra sikerült szakelőadókat szerezni, akik in­gyen, tisztán az ifjúság iránti szeretettből vál­lalták ezt a feladatot: ó-görög nyelvkurzus a reál- gimnáziumot végzett és latin szakra iratkozott filo- zaptarek számára, német nyelvkurzus, ó-szláv kur­zus a szlovák-magyar szakosok számára, röntgen- kurzus, melynek gyakorlati óráit az evangélikus kórház röntgenológusának vezetése mellett élvez­hették a kórházban a magyar medikusok, egyedül a magyarnyelvű jogi terminológiai kurzus nem tudott megalakulni előadó hiiján. A magyar diákság egy-egy ünnepélyes estét szen­telt Rákóczi Ferencnek és Ady Endrének. Felújí­totta és megerősítette a pozsonyi magyar társada­lom széles rétegeivel való kapcsolatát, tánekurzust, Miklős-estét és pompásan sikerült bált rendezett. A zenét ápoló MAKK-tagokat nyolctagú cigány- és ugyanannyi tagú jazz-zenekar foglalta magába. Sok társadalmi estén szolgáltattak szórakoztató és tánc­zenét, ezenfelül a pozsonyi magyar rádióóra keretén belül kétezer is felkérték őket 40 perces szereplés­re. A farsangi munlatság jövedelméből 3500 koronás vizsgadijalapot létesített a vezetőség. A vagyontalan magyar diáknak nem kell vizsga, előtt zálogházba sietnie, hogy a vizsgára való pénz­összeget megszerezze. Óriási jelentősége van ennek a látszólag jelentéktelen kiindulásnak, mert gya­korlati kezdetét jelenti az egyedül lehetséges ön­segélynek. Már eddig is G főiskolás nyert ezer koronán felüli segélyt, melyet állásbajutás után egyéven belül vissza kell téríteni. A sportélet terén a futball vezetett. A MAKK a po­zsonyi Tornaegylet labdarugó pályáján tartotta trér ningjeit. Sőt két Ízben meccset is. Teljesen ren­dezték idén az egyesület könyvtárát is, amelyet kartotékalapra helyezett a könyvtáros. A KODMAlálS ALEX QREEFP BUNUOYI REGÉNYE (2) — Arthur SkeTmerton, te már harminchat éves vagy és eddig úgy élted le fiatalságodat, hogy poros hivatali szobában akták fölé görnyedtél és nagyitóüvegen át böngésztél titokzatos betű­ket. A szemed elromlott és már nem volt érzé­ked a színek iránt, az agyad begyepesedett, az érzékeid megromlottak. Itt az ideje, Arthur Skel- merton, hogy a ,,the other side"-ot, az élet má­sik oldalát is kissé figyelembe vedd. És ugyaneznap délelőttjén Sir Arthur sürgős ügyben magánkihallgatást kért és kapott Sir Georgetól. A Forreign Office mindenható főnö­ke elcsodálkozva hallgatta végig Sir Arthur mon­danivalóját. Próbálta őt elhatározásának megmá- sitására bírni, de mindhiába. Sir Arthurnak nem volt más felelete, mint a kategorikus „no". Visz- szaadta a még gondjaira bízott ügyiratokat és még aznap délután otthagyta a Green Park mel­letti legénylakását és átköltözött a Skelmertonofc keningtoni fényes palotájába, a kerti kiállítás parkjának tőszomszédságába. Ez a bolondosnak nevezett április havában történt. És Sir Arthur 1926 szeptemberében dí­szes meghívón tudatta barátaival és ismerőseivel, hogy október kilencedikén a Westminster Ab- beyben oltár elé vezeti Miss Daisy Paddock-ot. Barátai és ismerősei pedig ugyancsak törték a fejüket azon, hogy ki lehet az a titokzatos Miss Daisy, aki rövid néhány hét alatt elcsavarta ennek a világtól elvonatkozott betümolynak a fejét. Ezen gondolkodott Captain Bürke is, aki Ca- petownban kapta meg legjobb pajtásának meghí­vását a legszomorubb aktusra. Captain Bürke még a zulukafferek földjére készült egy pár iz­galmas kalandra, de hogy Arthur kábelogramm- ja utolérte az ötödrendü fokvárosi szállodában, egy pillanatig sem habozott. A Cook-irodában felvilágosiitották, hogy repülőgépen, ha semmi akadály közbe nem jön, idejében ott lehet és Captain Bürke október nyolcadikén déli tizenkét órakor leszállóit a nyolc utast szállító délafrikai gép kabinjából a croydoni repülőtér pázsitos sző­nyegére. Sir Arthurnak pedig egy oszlop mellől kellett végigszenvednie, hogy ősi angol szokás szerint a lakodalmi fiatalság mint csókolja végig a szép Daisyt, mig vele alig törődik valaki. A leghosz- szasabban Bürke, ez a ravasz fickó szorította a törékeny kis menyasszonyt a keblére. A lako­mán pedig az első felköszöntőt is Captain Bürke mondotta. II. FEJEZET. Captain Bürke megindul a ködben, A Skelmerton -palota fényes termeiben ugyan­csak vig hangulatban volt együtt a lakodalmi társaság. Sir George, akit sohasem látott ember­fia olyan állapotban, mely bizonyos mértékű al­kohol elfogyasztására enged következtetni, ezen az estén valahogy megfeledkezett magáról és da­dogva tartott Captain Burkenak egy igen érde­kes előadást a talajjavításnak iszapolás által való módjáról, amit a franciáik limonázsnak nevez­nek. Már régen túl voltak a vacsorán és a vendé­gek — apró csoportokba verődve — oszlottak meg a különböző fényes, kivilágított termekben, amikor a palota előtt megállott Sir Alfréd Din- ningham autója. Sir Alfréd régi, kedves barátja volt Sir Arthurnak s délelőtt az elsők között volt, akik homlokon csókolhatták a bájos menyasz­szonyt. A jó vacsorának sem volt elvi ellensége és ezért bizonyára nem gondatlanságból, vagy érdektelenségből késte le az igazán elsőrendű esküvői lakomát, hanem azért, mert elfoglaltsága miatt csak most ért rá, hogy a gondtalan társa­ságot felkeresse. Sir Alfréd ugyanis ezekben a napokban egyike volt London legelfoglaltabb embereinek. Hiszen máskor sem panaszkodha­tott arról, hogy tétlenségben kellene óráit hiva­talos helyiségében töltenie, most azonban, hogy elérkezett a fag-nek, a híres londoni ködnek az ideje, különösen megszaporodtak a dolgai. Va­lahogy úgy volt, hogy — talán a gazdasági vi­szonyok romlása, a munkanélküliek számának emelkedése miatt — ezen az őszön ugyancsak megszaporodtak a bűnesetek és Sir Alfréd nem­csak hivatásánál fogva, hanem benső ösztönből is, esküdt ellensége volt a bűnnek. Egy éve ál­lott a Scotland Yard élén és ez az egy esztendő a bűnnel folytatott szakadatlan küzdelemben telt el. Ma este is, csaknem az éjszakába nyúlóan ott tanácskozott a felügyelői kar legjobbjaival a Scotland Yard egyik kis termében. A felügye­lők tapasztalataikat adták elő és az az általá­nos vélemény alakult ki a tanácskozás végén, hogy az a sok-sok felderítetlen bűntény, amely mintegy egy hónap óta különös gondokat oko­zott a Scotland Yard-nak, végeredményben egy pompásan megszervezett bandának a müve. Nagyszabású bűnesetek voltak ezek, nem apró- cseprő rablások és betörések, vakmerő bandi­ták dolgoztak precíz számítással, hidegvérrel és a' legnagyobb biztonsággal London szivében és a Scotland Yard legjobb erői tehetetlenül álltak a bűn lovagjaival szemben. Sir Alfréd még most sem tudta kiverni fejéből a gondokat, ahogy megérkezett a kivilágított palotába, ahol a pa­zar jókedv és külső világról való teljes megfe- ledkezés ütött tanyát. Elegáns szmokingja meg­feszült domború mellkasán, balszemén csillogott a monokli, amelyet fekete selyemzsinór erősített az egyik gomblyukhoz, őszes haja kissé torzon- borz össze-visszaságban fedte merészen kiugró fejebubját, vastag bajsza lekonyult és teljesen befedte a felső ajkat, olyan jellegzetes alak volt Sir Alfréd, hogy aki egyszer szembenállód ve­le, sohasem felejthette el. Kutató, fürkésző 1 szemmel haladt teremről teremre, de most senki­nek sem tűnt fel, mert a sok ember közül talán senki sem figyelte meg, hogy a Scotland Yard nagyhatalmú főnöke csak jóval a vacsora után érkezett. Az egyik kis terem barnak volt berendezve és Sir Alfréd itt megállott, hogy valami pompá­san kevert koktellyel üdítse fel magát. A szoba sarkaiban hatalmas pálmák díszelegtek, alattuk körbefutó pamlagok, a falakon mesés értékű ké­pek, több Hogarth, Gainsborough, Constable és Turner, de egész modernek is. A láb alatt keleti szőnyegek süppedtek. Az egyik hosszanti fal mentén hosszú bar-asztal volt felállítva, amely mellett két néger mixer kotyvasztotta a legfantasztikusabb italkeverékeket. Az asztal előtt magas, piros székeken estélyi ruhás höl­gyek és férfiak ültek pazar összevisszaságban, a termet lárma és jókedv töltötte meg, és ké­kes füst, amely az elfogyasztott rengeteg egyip­tomi cigaretta után ülte meg intarziás mennye­zetig a hatalmas szobát. Sir Alfréd ezt a helyet megfelelőnek találta a megállapodásra és sze­mével hunyorgatva igyekezett megszokni a kör­nyezetet. Hirtelen felfedezett egy üres széket, amely baloldalról számítva a második volt és biztos lépésekkel igyekezett feléje. Korát meg­hazudtoló fürgeséggel pattant fel a szék hátára, az előtte levő talpas pohárt a vigyorgó néger felé nyújtotta és csak akkor nézett körül. Elő­ször baloldali szomszédjára esett pillantása. A következő pillanatban meglepetve ugrott le szé­kéről. •— Halló, Bürke! Ez aztán meglepetés. Hogy van? —- Hogy van, Sir Alfréd? — nevetett vissza a kapitány és szélesen mosolygva nyújtotta ha­talmas tenyerét szomszédja felé. — Valahol Délafrikában tudtam, Captain Bürke és most itt találkozom magával Arthur barátunk esküvőjén. •— Ott voltam az Abbev-ben is, Sir, csak­hogy onnan én késtem meg kissé. Mindenesetre kellemesebb, mintha a vacsorát kellett volna el­mulasztanom, mint magának, old boy. ^Foljftatáöa következik.) %

Next

/
Thumbnails
Contents