Prágai Magyar Hirlap, 1935. május (14. évfolyam, 101-125 / 3653-3677. szám)

1935-05-04 / 103. (3655.) szám

Nincs dilemma! Prága, május 3. Nagy riadalom van a kormánypártok­ban. Amit másfél évtizede több-kevesebb sikerrel űztek, most csődöt kezd mondani. A magyar választó kezd megközelíthetetlen lenni számukra. A magyar választóban oly elemi erővel csap föl a magyar nemzeti gon­dolat, amilyenre még nem volt példa. Szálló igeként, lelkiismereti parancsként száll ház- tól-házig, magyar szívtől magyar szívig a tétel, hegy ezen a választáson magyar sza­vazó csak a magyarság pártjaira szavazhat s„a nem-magyar- pártokra nem eshet többé magyar szavazat. Gazdák, iparosok, keres­kedők, munkások ezrei, tizezrei hirdetik, hogy nincsenek többé osztálypártok, ame­lyekbe magyar betévedhet, csak csehszlo­vák nacionalista pártok vannak, amelyek tiszteletre méltó módon képviselhetik a csehszlovák gazdák, csehszlovák iparosok, csehszlovák munkások érdekeit, de semmi­képpen nem a magyarokét. Termékeny má­jusi viharként vonul be a lelkekbe ez a nagy fölismerés, a magyar kisebbségi élet uj, re­ményteljes tavaszát jelentve. Amilyen öröm ez minden magyarnak, ugyanolyan meg­döbbenést vált ki az „osztálypárt" színtelen álarca mögött magyar voksokra pályázó kormánypártokban. Belátták, hogy a magyar nem ámitható tovább. A magyar nem hajlandó többé rá­juk szavazni azért, hogy szavazata révén magyar kerületekben egy Iván Dérer, Juraj Slávik, Stefan Stunda jusson mandátumhoz s hogy ezek a magyar szavazatok jóvoltá­ból képviselősködő urak aztán a szlovák nemzeti politikát hirdető Hlinkák és Rázu- sok ellenében, akiket bizony a lég ő~gyöke- resebb igazi szlovákság küldött a parla­mentbe, a szlovákság szószólóinak ad áic ki magukat és a világ előtt dezavuálják az igazi szlovák kerületek képviselőinek nem- j zeti programját. A magyar választó nem nyújthat többé segédkezet erre. Az agrárok észrevették már a magyar tömegek. nekik megl pő öntudatra ébredését s ezért már nem is mertek mást jelölni Érsekújvárt első helyen, mint-— magyart. (Az már más kér-’ dés, hogy az illető magyar egy maradékbir- | tok birtokában vállalkozott erre á szerepre.) A kormánypártok a nemzeti előtörés lát­tára sietve mozgósították betegállomány­ban levő sajtójukat s azt tűzték ki fölada­tául, hogy az osztályközösség jelszavával csalogassa a magyarokat a cseh agrárpárt és a cseh szociáldemokrácia táborába. De jellemző agitációjuk teljes csődjére és ki- látástalanságára, hogy ezt már csak igen köntörfalazva és nagyon szemérmesen me­rik föltálalni. A pozsonyi „Magyar Újság" például csak ilyen csinos kacskaringóval meri ajánlani a magyarság pártjaival szem­ben a csehszlovák „osztálypártokat" : „Tá­volról sem mondjuk azt, hogy magyar em­ber és magyar osztály számára ideális le­hetne valamiféle csehszlovák pártkeret. Ezt még szlovák viszonylatban sem valljuk. Dl: ultíma ratio-képpen inkább vállaljuk ezt, mint. ..“ Szóval csak ultima ratio gyanánt, azaz magyarán : a sok rossz közül a legke- vésbbé rossz gyanánt meri ajánlani a ma­gyaroknak a nem-magyar pártkereteket. Helyénvaló szemérmetesség e* mert hall­gatólagosan elismeri és megerősíti a nem­zeti alapon való szervezkedés felsőbbrendű­ségét afölött, amit hangos fenntartásokkal és néma arcpirulással ajánl. Ha egy kor­mánylapnak a szeméremérzete is ennyire Tizenhét párt indul a nemzetgyűlési választásokba A fflünraMiémei blokk egy ka Két híján mindenütt leüli I magyarság tztoventzkói is kárpátaljai l@l®iüei Pozsony, május 3. (Pozsonyi szerkesztősé­günk telefonjelentése.) Ma déli tizenkét órakor ! járt le a jelölőlisták benyújtásának határideje. I Szövetkezett választási csoportunk: „Az orszá­gos keresztényszocialista párt, a magyar nem­zeti párt, Einheit des Bodenstandigen Deuísch- tums in Slovensko und Podkarpatská Rus és Su- detendeutscher Wahlblock" kerületi választási I megbízottai valamennyi választókerületben be- ■ nyújtották határidőre a listákat s azokat el is fogadták. A választási csoport jelöltjei az egyes kerüle­tekben a következők: A hlpv’setőhí bs: A nagyszombati kerületben: 1. Petrásek Ágoston plébános, Nyitracgerszeg, 2. dr. Gyűr- | ky Ákos ügyvéd, Nyitra, 3. dr, Szvatkó Pál j szerkesztő, Prága, 4. Kontsek György földbir­tokos, Pozsony, 5. Király József plébános, Csi- csó, 6. Jankovich Imre, nyugdíjas, Nyitraiván- ka, 7. dr. Hulényi János ügyvéd, Nagytapol- csány, Prokopec József földműves, Tótmegyer és Rezsdovics Ágoston kőművesmester, Nagy- surány. Az érsekujvári kerületben: 1. dr. Szüllő Gé­za, földbirtokos, Bacsfa, 2. Jaross Andor föld- birtokos, Csehi, 3. dr. Porubszky Géza plébá­nos, Kéménd, 4. dr. Holota János városbiró, Ér­sekújvár, 5. dr. Jabíoniczky János ügyvéd, Po­zsony, 6. Koczor Gyula ipartestületi elnök, Ko­márom, 7. Vircsik Károly munkás, Pozsony, 8. Veress Vilmos munkás, Ujbars, 9. Haulik György gazda, Farkasd, 10. Bartal Iván föld- birtokos, Etrekarcsa, 11. Szloboda Károly tiszt­viselő, Pozsony. A turócszentmártoni kerületben: 1. Mihalik János okleveles gazda, Vágsellye, 2. Brogyányi Gyula földbirtokos, Bastyánka-puszta, 3. Donát Kálmán gépész, Nyitranováki, 4. Wohliand József gazda, Handlova, 5. Vrban Pál földmű­ves, Felső Lalovce. A besztercebányai kerületben: 1. Muliczky István, iparos, kereskedő, Besztercebánya, 2. Majthényi László földbirtokos, Léva, 3. Fer- jencsik Gy. Dániel iparos, Zólyom, 4. Gregus Antal iparos, Selmecbánya, 5. dr. Bárczy Emil földbirtokos, Besztercebánya, 6. Heppner Fe­renc gazda, Ujlehota, 7. Mokos János pékmes­ter, Janóvá Lehota. A lipíószentmiklósi kerületben: 1. Szent­ív ány József földbirtokos, Beje, 2. Esterházy János földbirtokos, Nyitraujlak, 3. Nitsch An­dor földbirtokos, Kakaslomnic, 4. Fedor Mik­lós nyugalmazott igazgató, Lőcse, 5. Papp Mi­hály kisgazda, Nagykapos. 6. Tost László he­lyettes polgármester, Kassa, 7. Vitovszky Jó­zsef iparos, Losonc. Az eperjesi kerületben: 1. Dobránszky Já­nos esperes-plébános, Sóvár, 2. Csuha Sándor földbirtokos, Szobránc, 3. dr. Bánó Dezső föld- birtokos, Eperjes, 4. dr. Palásthy Béla ügyvéd, Gálszécs, 5. Engel Imre gazda, Alsómojk, 6. Kirrnák András gazda, Vásárhely, 7. Vályik András gazda, Györke, 8. Varga János föld­műves, Szakaly, 9. Bánovszky György gazda. Magyarsas, 10. Szabó János földműves, Btt­| sovee. Az ungvári kerületben: 1. dr. Korláth Endre ügyvéd, Ungyőr, 2. dr. Siménfalvy Árpád ügy­véd, Nagyszőlíős, 3. Jaczik Miklós iparos, Ung- vár, 4. Fancsik Béla, 5. Rácz Pál szerkesztő, Ungvár. A sientáusba: A turócszentmártoni kerületben: 1. Stricz Jó- ' zsef, nyug. tanító, Szklenó; 2. Richter Leó, bank- 1 igazgató, Nagyszombat; 3. Leporis József, föld- míves, Privigye; 4. Schuster Ignác, gazda, Handlova; 5. Kollárik István, földmives, Nagy- surány. j A liptőszentmiklósi kerületben: 1. Kadlec An- ' tál, tisztviselő, Selmecbánya, j Az eperjesi kerületben: 1. Ganyó István, gaz­da, Szobránc; 2. dr. Szepesházy Bertalan, föld­birtokos, Eperjes; 3. Fábry Viktor, ev. lelkész, Eperjes; 4. Géczy Gyula kerékgyártó, Tőke- terebes. | Az érsekujvári kerületben: 1. Dr. Turchányl j Imre, ügyvéd, Érsekújvár; 2. Dr. Törköly Jó­zsef, ügyvéd, Rimaszombat; 3. Dr. Pajor Mik­lós, ügyvéd, Kassa; 4. Füssy Kálmán, gazda, Komárom. 5. Keresztury József, református es­peres, Nagygéres; 6. Dr Szilassy Béla, föld- birtokos, Lozonc; 7. Kreibich Károly, müiparos, Pozsony; 8. Dr. Salkovszky Jenő, ügyvéd, dilemma elé kerül, amikor a magyar keret, vagy a nem-magyar keret közt az utóbbi­hoz való csatlakozásra kivánja animálni a jó magyarokat, mennyire tisztább a hely­zete minden más szlovenszkói magyarnak, akinek nincs ilyen animálásra való elköte­lezettsége, hanem csak egyetlenegy hatal­masságra köteles hallgatni : saját tulajdon magyar lelkiismeretére. Az öntudatos, a lel­kileg független magyar embernek nincsen semmiféle diemmája : saját kisebbségi nem­zete sorsának intézésére csak a magyarság pártjainak adhat szavazatával megbízatást. Másnak senkinek. Ez számára az egyetlen lehető politikai keret. Ezen kívül nincs szá­mára hely. íme, még a kormánypártok számára kor­teskedő kormánylap sem meri nyíltan azt mondani, hogy azért kell támogatni a kor­mánypártokat, mert azok jók, hanem azért, mert a magyarság pártjai szerinte rosszak, a kormánypártoknál rosszabbak. Egy pil­lanatra meg kell állani e vád előtt. A vá­lasztó előtt emelt vád a következő szavakba van összesüritve : „vitathatatlanul és fáj­dalmasan igaz, hogy aki a választási urnák előtt a hivatalos magyar listával fog vá­lasztani, az a magyar kisebbségi nép to­vábbi pauperizálása és gyöngitése mellett tör lándzsát és a kisebbségi élet parancsoló kenyérérdekeit föláldozza holmi naciona­lista káprázatoknak 1" Homerosnak kellene ! lennem, hogy e vád országkacagtató hatá­sát méltóképpen jellemezhessem. Van-e Szlovenszkón és Kárpátalján magyar em­ber, aki józannak találná ezt a merész állí­tást ? Van-e magyar, aki elhinné, hogy nem a kormánypártok, hanem a magyarság két pártja csinálta az állam gazdasági politiká­ját. Hát kérdjük, ez a két ellenzéki párt okozta a szlovenszkói híres dezindusztria- hzálást ? A magyarság két pártja mondta föl a csehszlovák—magyar szerződést, amely miatt megakadt a szlovenszkói faki­vitel ? Ez a két párt irányította Szlovenszkó pénzpolitikáját ? Ők szavazták meg az adó­terheket ? „Szlovenszkónak éppen úgy, mint Kárpátaljának sok az orvosolatlan sebe, sok a beváltatlan ígérvénye és megoldásra váró problémája" — írja a kormánylap. Hát vájjon ki orvosolhatta volna e sebeket, kinek lehetett volna beváltania az ígérvé­nyeket, kinek kellett volna megoldania a megoldásra váró problémákat, ha nem a kormánypártoknak, amelyek a politikai és gazdasági hatalmat gyakorolták ? Tizenhét esztendő állt a rendelkezésükre, éppen elég. A tizenhét év mulasztásáért józan fővel se- hogysem lehet azok nyakába varrni a fele­lősséget, akik egész idő alatt nem csináltak egyebet, mint sürgették a sebek orvoslását, követelték az Ígérvények beváltását és az ellenzéki bírálat ostorával, meggyőző ké­pességük minden erejével igyekeztek rá-, I venni a kormánypártokat a halogatás he* lyett az égető problémák gyors megoldá-í sára ? Azt hisszük, nincs mit vitáznunk ezzel a gyenge szofisztikával, amely oknak tünteti fel az okozatot és okozatnak az okot. Nem azért vannak gyógyításra váró sebek, be* váltatlan ígérvények és megoldatlan problé­mák, mert a magyarság ellenzéki politikát folytatott, hanem azért folytat a magyar­ság ellenzéki politikát, mert beváltatlan ígérvények és megoldatlan problémák van­nak. A kormánypártoknak teljesen kifogy­hattak az érveik, hogy ilyen átlátszó rabu- lisztikához folyamodnak. Két hét múlva lesz csak a választás, de érveikkel a magyar vá­lasztók előtt már ma megbuktak. „Holmi nacionalista káprázatnak" mond­ja a kormánylap a magyar kisebbség nem­zeti politikáját. Erre csak azt mondhatjuk, hogy amennyire nem káprázat a magyar kisebbség létezése, éppen annyira nem káp­rázat a kisebbségi magyar nemzeti gé­niusz. Vannak, akiknek csak káprázat. A magyar választónak élő valóság. A múltban negyedmillió magyar választó tett mellette hitet. Meg vagyunk győződve arról, hogy a magyar választó most is önérzettel fogja visszautasítani szent meggyőződésének ki­gúnyolását. Úgy, hogy a gunyolódóknak az eredmény láttára káprázni fog a szemük. Ma: Magy rádió melléklet , 18 oldal ára Ké 1.20 JMl JST J XIV. évf. 103 (3655) szám • Szombat • 1935 május 4 AkxYARfflRMB Előfizetési árs évente 300. félévre 150, negyed* ^ ^ ^ ^ Szerkesztőség: Prága II, Panská évre 76, havonta 26 Ké„ külföldre évente 45a /[ SzlöVeXlSzkÓi és rUSZinSzkÓi 1X10211 QTSág alléé 12. II emelet • Kiadóhivatal: félévre 226. negyedévre 114. havonta 38 Ké. • . ° Prága II., Panská ulice 12. UL emelet R képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. politikai nOpiiOpjO •• TELEFON* 303-11. •• Egyes szám Ara 1.20 Ki, vasárnap 2.- Ki. SÜRGÖNYCIM HIRLRP. PRflHfl.

Next

/
Thumbnails
Contents