Prágai Magyar Hirlap, 1935. május (14. évfolyam, 101-125 / 3653-3677. szám)

1935-05-03 / 102. (3654.) szám

------------------------ seÁS * *zs Sara 3foi?flnR9M

loS^e^don* * eoizs^ izsoa raee íJjno^ ’®?f -oq v |]i?3oui maimig q laagőgmoSös qemez© -99 9p»tli8? zotfg^fcx} v ^99 quispipin 9? 59#

~$A 3[,pqqtóF19FA SpfO} B #901 qfl9;!gaAit>aU UB8 -OJBAQ -Z9?Ő9 ZTR 99ip95{ZS9A|}q Sfq Á3g -}9^C-oq v pnns^r<jTB jaqoí IOJ si&^m lappod jpk •^gaefpíöqöl zb A3oq ‘wpCpnwca *zb 89 is^'BŐ^qqjd b qog -yf,£í?B>quqq'É Xavrrq ‘qoaryjfsd 9*q ‘qoppfrfq "9Íd2oui eg ^B-r^BOTO zb aQÍigp da Á3oq I® -zoq BqA[u9aia£Sa Á8n uozeojqB á&ba ‘ood'Bj -[B*z9b uan9 b jspfoq ÁSa bojoa BdSy&iaq&j •qj®9qig qou^qoa jpesouBÁgn *BpBiej B zg

ÍN01VXZSV ZV INVX-mvi3J xsyrox v x3H3i mvaooh

i|o6DS?d9)|

•tupuq

arán ízb ‘qou^pjgrq nxxrfq b enspapf zb qjoA pra ‘qBíiÁjBJr^ b nyjZB e-qyiptroraia aof "f^A '33TP0 jnorá saSouuqp jm moa'pq y ‘v2y9<Z3vaQ Aiyjiiq b OHI&IXQ ízg ‘loqiaíerapaAg'aq íugim zb mo*fej -Í4m ‘*9qs©aqqBq mojyq b 3®m urai aj

ALSi — ‘.Saig zb Bf-pnoui — ‘mrem }yg — •^'BiU'BJ'B zyzemoj'pq b poijaztíSara qBtpoA spanepajjí^q 8 goqigyq ra»a $aúg zb ep ‘qB}'poqn?tBOiA ‘qeqpeAnjgz&pa q&Jmgg y

•qj^jíU'BJ’B Z^ZSUIOJ-yq 5fB9o J?yai ep ‘gj *ze uMpraomSapi —- •3eni T?f puoui 9j jzo ÁSaq ‘joqzeBJBd B WJJ93 qsqo&aqqBq moi^q euip>qo Sem Tej UBÁJSoq AJaóq ‘ÍB,2fipfB,ULm{ b JLSn main Sazzoq &p "jpBjm zb qyíIopuoS — ‘nrfyjBitq Bopo-A íqaj qirinQq uBÁSn }zg — •g}:paq,nazp) qB8o ifin íeora Án<yz -pq 99 ;p>A njB^aj ^qouimJiBq OBpfBq Á3oq ‘iquapaí *zb aapu^q jpppogfrn b Ifq ‘ojq —

Í9m v a[9W»»3-a[ ep qaofnfaj usA^n qfpiB^BA ^Bünpj y

zfz«q93í jjbbo ap 'mopaocaíJoai 9{ )zy — i 89pü9q jfnposfta b qirajaf jpui jeoín ifin %fq ap — ‘jpeingj b qfppota — ‘^faq zg —

•l®99901 b pöfj^j #Í7P© ^«*> ífqeq ^fKjfi SjfAJBZ8 tataa^ö' zb ^ppod l9og ■panrni»Tnaz9 v miBpifga atpp^nre ‘re*®01 9

]-IOA ZB ‘UBBPIOA fBJBTj SpatB ‘lHWJn ?fH —

•nosaAtzei ^pbJ»h

•rofj^zaaq aa

iCSoq ‘©Z99 qpoA jfaapjpí 'X&itt tv Vfp»« — í-jirfjCaB-TB zfZ8 ©9 (zjq mopaoatíteiH —

:s9pa9^ gsjB zb jqaqoajer qptu *S®to BCptDotn XSoq 9 paSaag zb ^^qscwö^i

Í03 3?f®í «MíM ?B3{09 caan imgj nroafq y ‘pjfB9qe‘99i93i ^BÍpospaBnBiuiBxiB « ew Stp -pB igjXSa jBAf Z9B[fa uwwfq B l*»

tnejfaa Sara qeq^taj ifq ‘nragqtaaf^ JB^yj -Sf9nfAtq XSoq ‘qójfí'jBq'B %ve úq ‘og — :qBnjngj moj?q « B^poom

jzb ‘ífaipni'aqBzaaiA BqjfA L(ffirq B Off-zb üojfpg -qqfpo ?n»ia aAqaAön 2[fj»q y •uiBiin soőfsXíáBn *tt9 tzpq #a<fl[ — ü9q9DaqqBq nioafq p* -faj 95 qsoro S^ui ifnpnq Jáain pjfzB 9Q <— ^aqinaziiq qro&o Jfui ütrozpg — j.p^aopiiiuijBjq b J09111 Xufq nfjzB ífg —•Jájf AXBZ9 BDQJ-3fQ ZB 5fB90 ‘niBJTl 9<>Sf9^SBB Í!lP(>Zig —

^IZ999C0

b Saca a-uBA Tzaaaui ‘Swq pf qfg —

ipaas^paqzsaa'aap saAizs Bqpoqtipzsöaw iqaza^ -9pnia [pqjoqfq b ^9’ui aiiia}ání? soBhibjjtij 9 jfOA BffuoqBq nq qtXoa urBqfJOq níjj qjpd » aqjaraaiSaai 'aagaipioaíia qjoíB^oqufzs

pajjqjfö p>[B <qz9BJBd 3&1Q X3a

eqpuiazs ‘qBap^qaBf go jiuxray ‘anfap^ejpq -nfz» b jBAfoBni jaqp agiArq iazaíSa afij-jnq qjBqBApq Sora jppsfra b ‘iipq íoSfzspf qr.Xso zy -p/ifjirq jb^Sbüi qfiiomoiqso p<»3[-qos^i^q uouio^ü-uapd'91 qBimpj SBpzBS y

S9pj?>| uuoj?q v

•Bjjfa Bq?iq ap ‘uasaS^snq ajsa napáim S1A9 A'Sanazíj ’lfffpzBl foqc ‘naípaq e nozB jaraa jojqozs qBU^/Cínq saS^sjm b iCSoq ‘BjzojpíBqia so^ubj jsoj »9a f9iqoj y yjBqsBAjo oaqA^íuoq sppoqsi uapuim ajau^jgx •q^gajuiqaí qau9d9qBp|pd S9sn'q b Bjp A9 ÁSauazg OBqupdBf *iaA939Sjjq g^A 9SsaJiq oqiqanr) 'q^gozspXSáam jbSSbs9[ba ‘i9J9n?jBq B^jnq saSfsnq b qagnsajj? joqira ‘iiBq9]qox 'gnmpi usqqodBu « 9 gapaSajgSam naqzog gpíppzB3 RS\ b»jpa 3;a? iCSauazjx ’gazaqjfSara uasapuaj gpja •zb BfppzeS laApaim: ‘jojeuoa b bpj^a uasamiaag) s Bispraopy zb ^uaiuiq ajsa napáim sí npinzv ‘jBfppZBS bzssia bjjpa EqBiq oqrqaBQ 'gai Bj,Bzopip 39suap9souajaz8 gnsBA soa.iÓ zr U9iáza |3AA9 ^Sauazjx •i?u;BiBr;q b bjjpa s ‘juaui ?ia BfppzBS aisg ‘Bjspra -og? zc ajJ9Siqia 3|pu|m BÍp^nq saS9sng *Bq9iqox aq gozBjn ibíjbiioa )u;quap33aj 60ajo zy ‘BÍB^nq anaApaq QAau oqiqaBQ goA ^busoajo iqjiCujoq-piqox ^3

4pspjruuj>| dá\(\)\ s960snt|X6a dI|ozsdX6 updof zsa6g

— 66 —

~— •vjy&mXSpűt wyrem

•pXSpl * t9Btn|B7|ps aSjpm „pX3f{qu;zs»jqom nf7Z6|odBX8u b uasgngipq ^1 gjBinSain

pXSiq sam|apaz8aA ÁfaoiB[BA jaqiqB 'jcqozt?

•q nfgo ia3t8aJ9iD9X3|B ^ppnjsoAjo Ipq naq *9P! IQqwn zy qaipiaajpuip^íiq qauzajaups-Pl B19 qaAp |B«9pn) pfJOiCMan y

6ajauioX6i)| o

ajazsud||o sdjdujo/6i^ y

*«| DBqzfqüasaiifzs fBA^zsotn V SSqi SavJeq q|spm BjoqqBUBXSn manpfepi *?»qai e»A9 zpzsjpq IQiaqiQJo^i uaq9fasiaq B aq qaizapnaj Ifiqodpq uiaueq ‘qpgfuzSBq q«bituBJBq sí mán JoqpnK gpj goA ^3oq 4XÜ8n Kjo ‘qpizaAau qBupfjpa qoSuBJBq « )o3ubjbi| b ízg *uba uBqpAqzso|q BfSuBJ -»q qqo^SBnSai manBqSgB qBnípnA y

SDU96UDJDLI X6g

Sári.-Uh

iwmATmci

* PI9PÍ EÍjjoq'ppJoj ApuB^uínfai ifipApojy ♦

Anna

jBA^BAJO ajpfa IpJfnqfq 9? Biqfq [pjqypa nts^ionBÍSn ApaiCafai 3B^P3lR ♦

Gyula

jqfrpwrai í.fTgoqipu)0} oaoti joqepiaq -apapai ^faiat^B yyqoana} b %zv qffApq iSog

Pál

(jqoqiaprA

BRiwaom iwaiaf Bf^Wtipioj Apnmy ★

Mari.

l-ijmf-dtrq ipA-aw Bq.fBj-9BAJBzs X9o ‘jrn&9BAfo ajaj •BZfiíqA Bq laqijiiaurB ‘zb ApnÁnRj qjAiají

8 )I9S9PJ9)I S9|P|DJL

•JfAfH5ia«3 1 *0 * A n*M»M wp*?q<Md

■BjpspgXSp^l-jq azaq J9q aj^zspj Ejgzsaaaq JioguBq 9iiq »?5| U9PIQ5! IpJJfAszojo^ BfdBizsajaq isareM •J9zaq ijq auQ)|q uaqzoq epzpqisaoq isojbm qq?í>9M -®q*?8zgj| nazgq Jjaipuiq milniiuq q?asma|ag jaqqjq ‘qBuqjp^ínpg jnezs -Qq naqzgq syzpqisaog -^S^szoq mojpmoH B^zpqisaoq ipjgq j«ojBg saqaaag uappag

•VSyzyRISDOM ISDaVR S3MaH3H

gpjnmsoAuBJy **j *o m guy Xzoj^g

jpnaq zsBtn-Bq zsfmoq ‘9iBAinjgg maqmaiqaq qauagaq IBqoniq saAJasaq UBgBiBqpuoaiiq piaspp -aqA|aqjoq piBspSuodBsaiq ‘piBsp’iJoqpg — •BJy|r|B]3 aApigq zaqtazaq snqiiupq ípuo.í| -ioq jgisjjg ^|nqB^| zoqyigzsajaq ypaqjai -q9q UBqyfyiuyáuioq syippuioq piioqpq apm ■zy^í jCnySBzaB>| BjEiizpq pjoqjoq inojjugni -jgq JOjupq imojymoq uamajag eaqajag

■«lW*/.6066 S9 'Uffff ‘Veesse ‘*/«8SSS

W9A<n

‘•/.ee W.88 Wtii ‘*/*99 ‘‘ísss

:z© B9-yfqoSöra qjozayCSo ^Bp^paj y ‘sypoiSajq

T&iíSSafrafZ9 bobozb ;b^ *©-00001 »? ^

i<yvnf >9 tm ‘ye-ssgs ?qq?A<n -piSSaí -mfZfl 90UOZB ÁSpu 001 »? 68 '81 ‘19 *9S Qf :i*qorayz« b *»qoza IQJ qo*?rii "jBpBigj

UD4UJOZS soXuD^jjozsog

‘XVHIZ3M 930Fra0R asaw o$opDQ

y^nszog

•o in *q8| qa (saA? 6)

J3IZ83 qapajq

qjaiazs sj uoXXbm BqBg jbáSeui b ízg ‘ga*qaj s »agg ‘Bqyqisooq 3jpn.pi

•Bfyj zyXSiA uoíCSe^ BqsaymBiq aq’jzíg ‘sfyqnj Bqisznsz my ia pnqBzs s{ ma^

•Bfyqm Bqisznsz my nofpBqszs an (g jBJpyqBg b zzy^SjA ‘annaq 3am ejjj *zy

•qanyqgzsg «qq y *Bqsnz9p b *jj lajaAaq •qqazs 3pm Bfyqnj y ‘Bqsg JBXSBm b dyzg

•vava hvaovw v I0S0JI >jOJ0Á60lü SJ^|

— 1031 —

Egyszer v-olt, hol nem volt, nem is o*Iyan régen, tündér rae&élte-e, va.gy cedllag az égen, nem emlékszem reá, de bieteeao meséltek e«gy aranykastélyról, hol királyok éltek.

Arany volt a kémény, aranyból a falak s a tóban úszkáltak fürge aranyhalak. Ezer arany lépcső vezetett a várba, metlynek az ajtaja épipán ki volt tárva.

A királyfi ott bent labdájával játszott, de orcáján mégis szomorúság látszott. Titkos bubánata az volt a szegénynek, hegy arany labdája nem repült az égmeik. Ezért a könnyeit egyre csak hullatta, mígnem aty- ja-ura e parancsot adta:

Hozzatok elébe aranyból vasutat, építsetek rögtön színes szökőkutat, gyémánttal díszített híúntót igaz lóval, rakjátok színültig mindenféle jóval. Udvari bolondom folyton nevettesse. Ha megunta s most már nem kell néki ez se, szolgáim üljenek táltos paripára, világ kuruzslói itt legyenek mára. Arannyal telített pincém e kulcs nyitja, fele arany azé, aki meggyógyítja.

Nosza felnyergeltek száz táltost még este. visszatérésüket a király de leste. Hajnal- pirkadáskor meg is érkezének, kuruzslók, varázslók és a tudós vének.

Szomorú királyfit szépen lefektették, gjógyvizzel itatták, gyógyfüvel etették.

Szólt az egyik:

— A hegy jót tesz a szivének!

Tagadóan csóválják fejüket a vének. A

legöregebb szól:

— Száz évet megéltem, felséges királyom, fiadat úgy féltem. A levegő igaz, nem nagyon jó erre, de ne a hegyre vidd, hanem a tengerre. Tenger sós vizébe e gyógyfű bői hintsen. S holnapra, királyom, semmi baja nincsen.

Végighallgatta a király mind a százat, lármájuk, vitájuk felverő a házat, ö maga meg leült és gyermekét nézte*, haját simogatta, csókolta becézte. A királyfi egyre fájdalmasan sóhajt. Apja lesi szavát, fán valamit óhajt?

— Mi kell én fiacskám, drága jó gyermekem? Mit akarsz, mit óhajtsz, gyere mondd el nekem?

— Nem kell apám a hegy, sem a tenger partja. Én bennem a lelket, már semmi sem tartja, meTt amire vágyom, meg nem kapom soha!

— Fele királyságom adom érte oda!

— Egy csodáidték az, amiről beszélek, nem volt ilyen játékom, amióta élek. A pásztor fiánál láttam a műit héten, mikor pajtásával künn játszott a réten. Égig röpítették, földre visszapattant! Ha hallottad volna, mily nagyokat csattant! Mondják, labda az is, más mint az én labdám. Nem lennék szomorú ha én azt megkapnám!

Hej, örül a király, csak annyi az egész, a labdát megvenni nem lesz olyan nehéz. Kézenfogja fiát és ahogy csak tudnak, pász- torfin felé a rétre kifutnak.

— Felséges királyom, hozott téged Isten. — szólt a pásztorfin. — Mit keresel itten?

— Szegény pásztor fin, akarsz gazdag lenni?

— Hogy gazdag lehessek, mit kell érte tenni?

— Add nekünk a labdát, araafyat kapsz

érte.

— Felséges királyom, jaj csak ezt né kérd5 te!

— Váram fele tied, sok aranyom, kincsem!

— Amennyiért adnám, annyi kincsed nincsen.

— Apádnak holnapra aranyból lesz háza!

De a pásztoriiu csak a fejét rázza.

— Nem adom kincsekért, nem adom aranyért. adom én jó szívvel, királyfi magadért.

örül a király és örül a királyfi, pásztorfiu se fogja a cserét megbánni, mert a boldog király várába vitette, egyetlen fiával együtt neveltette. Élete végéig dúskálhatott jóba’.

Az aranylabdáról eddig szól a nóta...

»mTTrmTmTTTTTTm»TTmmn»mTm

NEM KELL

Irta: ARGIRUS

— Édesanyám jöjjön velem A másik szobába.

A sötétben hátha ott van,

A vasorru bába!

Törpe is elbújhatott ott,

Vagy a kéményseprő, ördögfiu is akadhat,

Nem is egy, de kettő.

— Ejnye édes kicsi fiam,

Tán csak nem vagy gyáva?

Gyere, nézzük meg hát együtt, Van-e a szobában Akárcsak egy szunyogfiók?

Lásd, senki sincs itten,

Azaz mégis, van Valaki,

Nem is kell azt tanítani,

Tudod úgyis, hogy velünk van, Mindenütt az Isten!

Móka

Bölcs válasz.

— Mi a ló legfontosabb rész©?

<—■ A bőre.

♦— A bőre? Miért?

— Mert az tartja össze aa egésze*.

MINDENT NE!

Két kis pajtás megharagudott egymásra és napokig neon beszéltek.

Végre az egyik megemberelte magát és derekasan a pajtása elé áll:

— Szervusz, — mondja — felejtsünk el mindent!

— Jó, — nevet békülékenyen a kis barát — felejtsünk, csak azt ne, hogy — negyven fillérrel tartozol.

A RÖVIDLÁTÓ.

— Nagy bajban vagyok. Elveszett a szemüvegem.

— Hát keresd meg.

— Igen ám, de addig nem tudom keresni, míg meg neon találóan.

ÓHAJ!

— Noé minden állatból és növénymagból vitt a bárkájába?

— Igen.

— No, a spenótot elhagyhatta volna.

Szegény zsiráf

Pisti az állatkertiben nézeget

A zsiráfok ketrece előtt megszólal:

— Mondd, anyukám, a szegény zsiráfnak is meg kell mosna a nyakát?

Ravasz kérdés

Hunon* Laci találkozott egy kisebb pajtásával.

— No, pajtás, tudod-e, hogyan nevezik a tengeralatti vezetéke*? j

— Kábel. — vágja ki'a gyerek.

— Jól van. Hát , mi annak a városnak a neve, ahol a nyelvzavar volt?

— Bábel!

— Helyes. És most azt mondd meg, ki ölte meg Káin*?

r— Ábel! — hangzik a felelet..

— Te csacsi, — nevet Huncut Laci. — Káin ölte meg Ábelt...

E6te

Jóska biciklizik az esti szürkületben.

Mintán nem ég a bicikli lámpája, rászól a rendőr:

— Halló, nem ég a lámpája, szálljon le a biciklijéről és tolja

— Már megpróbáltam, biztos wr, de attól m gyulladt meg a lámpa.

Póruljárt

Egy lelketlen ember ütlegelte a lovait aa uccán.

— Hogy meri kínozni az állatokat? — szól rá egy arrajáró ur.

— A lovak az enyémek — feleid a durva állatkínzó — azt csinálok velük, amit akarok.

— Úgy? — szólt az ur. — A sétabotom meg az enyém, tehát azzal meg én csinálom azt, ami* akarok...

És ugyancsak elnáspángolta az állatok bántalmazó ját.-----///----KI

S LEVELEK

— Horkay Judit és Pénzes Joákim. örömmel olvastam szép soraitokat, mellyel a húsvéti ajándékot megköszönitek. Megmutattam János bácsinak és Géza bácsinak. Ök is nagyon örültek neki. hogy két kis magyarnak boldog húsvéti ünnepeket szereztek. János bácsi már most töri a fejét, hogy pünkösdre milyen értékes ajándékkal lepje meg ismét a legleleményesebb kis magyart.

— Kemény Dezső. Értelmes soraidat s képedet eltettem emlékbe. A kért képet alkalomadtán elküldöm. Jó munkát! — Nigriny Zoltán, Szarka Lajcsi. Felvettelek. — Varga Ilona. Rejtvényed jó, de valaki már megelőzött Küldjél másikat. — Bál nt András. Minden kis magyart szívesen veszek be a megfejtők és a munkatársak táborába, A könyv megnyerése nem tőlem, hanem a szerencsétől függ. — Jancsi AH. Örülök, hogy jól érzed magad. Remélem mielőbb meggyógyulsz. Rejtvényeid leközlésére sor kerül.

— Hucskó Aranka. Az Ígért boszorkányos számtant csak küldd be, ha jó lesz, leközlöm.

— Namyslov Elek. Rejtvényeid jók, legközelebb leközlöm. — Roz'osnik Bözsi. Neved azért maradt ki, mert lapod későn érkezett.

— Pongrácz Gyurka. Rejtvényeid mind sikerültek, a közlendők közé tettem őket

A 12. számú rejtvény helyes megfejtése a következő:

Lepke, Pó az, sáros, lapos eszes, ér. — Francia négyes — Minden gyermek örül a vakációnak. — Boldog husvótot kívánunk a Kis Magyarok Lapja olvasóinak. — Ne kívánd a másét.

A rejtvényt helyesen fejtették meg:

Árvay Palika, Antony István. Antony Elemér. Altstádter Magda, Ad ám GyurkaBétrczd Anti, Bankos Márta, Basa Ibolya,

— 98 —

A KIRÁLYFI

PÉTER RÓZSA