Prágai Magyar Hirlap, 1935. május (14. évfolyam, 101-125 / 3653-3677. szám)
1935-05-19 / 116. (3668.) szám
1935 májas 19, vasárnap. 17 Az emberi kultúra gigantikus, ezerszinü képe a brüsszeli világkiállításon Minden eddigit felülmúl a kiállítás szinpompája és gazdagsága „Az egész világ képe mosolyog ránk*4 Brüsszel, május 18. Már több, mint agy hete megnyílt a brüsszeli viiágkiáliltás, de még mindig nagyarányú építkezés folyik a kiállítás óriási területén. Koránt sincs még kész az ' egész nagy mü, de igy, a kalapács és emelő- daruk zuhanásának zaja közben talán még hatalmasabb benyomást tesz az emberi munkának, az emberi alkotóképességnek ez a kissé ma még hevenyészetten összehordott bizonyítéka. Repülőgéptávlatból Enyhe zöld bokrok és fák veszik körül a kiállítás területét, körülötte termő szántóföldek és virágzó rétek terülnek el. A ragyogó kék ég alatt kábitó benyomást tesz a sokszinü, hatalmas mü. Madártávlatból, helyesebben repülőgépből nézve azt a benyomást szerzi az érkező, hogy egy óriás kéz hordta össze fantasztikus terv szerint az emberi kultúra legkülönfélébb alkotásait: egy marokkói mecsetet, egy néger templomot, hollandiai gazdasági udvart, svéd vadászkastélyt. török minarettet. a legkülönösebb épületek százait és százait, szobrokat, műalkotásokat, templomokat és mintha mindezt játékos kézzel szórta volna szét ezen a kis darab földterületen. Békésen, tesvériesen állnak egymás mellett a legváltozatosabb épületek, lobognak rajtuk a legkülönféle színű zászlók, mintha egy uj népszövetség jevényelt tűzték volna ki az alkotó munka példás eredményeire. A világ minden népe . •. A friss májusi levegőben látszólag terv nélkül — a tervrajz szerint azonban pontosan kimért helyen — feküsznek egymás mellett a különböző országok épületei. Svájc Anglia mellett, Ausztria Görögország mellett, Hollandia közvetlenül érintkezik Kongóval és Olaszország közvetlen szomszédságot tart Svédországgal. Képtelenség leírni mindenegyes pavillont, alakjukat, építési módjukat, berendezéseiket, a különféle panorámákat, biorámákat, statisztikai rajzokat, amelyek pedig a legfontosabb szerepet játsszák az egyes országok kiáílitási helyiségeiben. A diagrammok rajzai úgy hatnak, mint veszélyes betegek lázkimutatásai. Lehetetlen részletezni valamennyi képet, amit a káprázó, gyorsan jóllakó szem felfogott, akár a fényképezőgép lencséje, olyan gép, amellyel egy ügyetlen amatőr ugyanarra a lemezre veszi fel a különböző képeket. Színek és anyagok bevételével lehet megelőzni és leküzdeni. A kiállítási hangulatot azonban érezni kell, ez olyan, mint valami felszabadulás, könnyű kitobzódás, enyhe részegség, amit valószinüleg a szép és kellemes képek tömege okoz. A benyomások zűrzavarában leomlanak az egyes termek, sőt az épületek válaszfalai is, egyetlen gondolat marad meg, hogy a világ beláthatatlanul színes, csodálatosan élő és az élet szépsége oly közel van hozzánk, hogy csak a kezünket kell kinyújtani utána. Kongó? Itt lobog a sötétkék csillagos zászlója, láthatjuk asszonyaik agyagba öntött alakjait, istenszobraik ijesztően és titokzatosan mosolyognak ránk a bejárat díszített oszlopairól. Hollandia? Tulipánokat látunk a vörös téglából készült mintafarm előtt. Ausztria? Mesz- 6ziről hallani a Kékduna-keringőt, az arcok mosolygóssá válnak, bécsi virsli szaga terjeng a levegőben. Magyarország? Cigányzene, aranyló borok, tarka és Ízléses népviseletek, a gulyás édeserős átható illata, szinpompa, ragyogás, jókedv, — külön, utolérhetetlen világ. Együtt az egész világ••• Együtt van valamennyi ország, a legismertebbek é6 a legegzotikusabbak, érezni a hatálytalan messzeséget, az idegenséget és mégis az az érzése az embernek, hogy sokkal közelebb vannak ezek az idegen országok, mint az ember hitte volna. Sokat beszélnek az úgynevezett egységes kiállításokról. Lehet, hogy hasznosak, lehet, hogy jól betöltik céljukat, de itt úgy érzi az ember, hogy nincs vonzóbb valami, mint ez az összevisszaság a maga gigantikus méreteiben. Néhány tucat különböző fajta mutatja meg létezését, müvét, különféle vallások emelik az égnek jelvényeiket, néhány tucat hordta itt össze munkáját, múltját és jelenét és tesz hitvallást a jobb jövő reménye mellett. A kiállítás még igy tökéletlenségében is gyönyörű. Képei, épületei, gépei, alkotásai kábítanak és megnyugtatnak. A legszebb mégis az, hogy minden lélegzik, él és szinte növekszik. Egy kicsiny ország megmutatta mennyi élet, mennyi bizakodás van a világon. És az egész világ képe világit felénk a tarka tükörből és mosolyog ránk. PILSUDSKI a XX.=ik század Panteonjában A lengyel szabadsághös bevonulása a történelembe a világháború alatt-aá- Prága, május 18. Pilsudskiról most, hogy már eltemették és alakja végképp szoborrá merevedett, talán el szabad mondani nagy szerepének néhány intimitását. Például azt, hogy kevés olyan államférfiu akad Európa múltjában és jelenében, aki olyan szívós, sőt szenvedélyes céltudattal készült volna a történelmi szerepre, mint ő. Állítólag babonás volt, hitt a kártyában és a cigányasszonyban, vagy csak nem tudott megszabadulni a sorstól, amivel talán akarata ellenére kötelezte magát, mikor nem térhetett ki előle ? Ki tudna felelni ezekre a kérdésekre ? Az azonban egészen bizonyos, hogy Lengyelország felszabadításának gyakorlati kérdéseivel kevesen foglalkoztak olyan aprólékos részletességgel, akkor, amikor még három megingathatatlannak látszó világbirodalom bástyái zárták körül a független Lengyelország ködképét, — mint Pilsudski. Már 1905-ben felvetette az önálló lengyel inzurgens hadsereg tervét és közel tiz esztendeig fáradozott a terv megvalósításán. Közben legközelebbi barátai is javíthatatlan álmodozónak és ködlovagnak tartották. Kicsit Don Quihotte-szerü jelenség volt valóban, hosszú, szikár alakjával és ködös lovagábrándjaival ezekben az években. De csodálatos Don Quihotte, aki nélkül talán soha nem lett volna valóság a lengyel szabadság eszményéből. Egy fikciót amelyből valóság válik Don Quihotte-szerü volt megjelenése a történelmi színen 1914 augusztusának elején, pontosan augusztus hatodikén hajnali 3 órakor, amikor csapataival átlépte Galícia határát és elkezdte a légiók verbuválását. Reggelre lepedőnyi plakátok borították Kielce házainak falait. ,.Lengyelek — harsogta a plakát — a következő kiáltványt hozzuk tudomásotokra: Varsóban nemzeti kormány alakult. Minden lengyelnek kötelessége szolidárisán csatlakozni a nemzeti kormányhoz. A lengyel haderők parancsnokává Pilsudski József polgártársat neveztük ki. Mindenki teljesítse parancsait. Varsó, 1914 augusztus 3. Aláírás : a nemzeti kormány." Ez a kiáltvány tette lehetővé Pilsudski- nak, hogy katonákat sorozzon hadserege számára. Természetesen Varsóban nyoma se volt nemzeti kormánynak, ez a nemlétező kormány nem nevezhette ki a lengyel haderők parancsnokává Pilsudskit, a felhívás tehát első betűtől az utolsóig Pilsudski agyában született meg, — de a történelem neki adott igazat. És minden történelmi nagyság ezen fordul meg. Pilsudskinak igaza volt, mert e fiktiv varsói kormány nélkül soha nem született volna meg a valódi lengyel kormány sem. Aminthogy sok minden tragikusan alakulhatott volna nem is egyszer a lengyelek történetében, ha Pilsudski szinte démoni érzékkel nem fordít egyet az események kerékén. Nem volt túlságosan nagy tábora* mert például a világháború kitörésének pillanatában merész ivbén távolodott el volt fegyverbarátaitól, a szociáldemokratáktól, ha mindjárt ez az eltávolodás nem is ment végbe nyíltan. De régi barátai tudták, hogy lehüthetetlen forradalmi temperamentuma más utakra löki azt az embert, — aki már húsz évvel ezelőtt azt irta egyik jóbarátjának : „Egyetlen ágyúval többet érek é!, mint maga egész hegyre való Marx-kötet- tel", — mint amin ők járnak. Az úgynevezett nagy lengyel hazafiak vezére, Dmow- ski pedig egyenesen az ellenség táborába ment. Hiszen Dmowski mindig úgy képzelte el a lengyel szabadság kivívását, hogy a felszabadító Oroszországból fog jönni és orosz fenhatóság alatt, de egyesíti a szétdarabolt lengyel hazát. Az 1887-ben alapított „Lengyel Liga" elgondolása volt ez, kész program, amelyet a lengyel nacionalista körök nagyrésze magáénak vallott. Dmowskinak az volt a nézete, hogy csak az orosz—német háború oldhatja meg a lengyel kérdést. Pilsudski a „barátoku és az ellenségek között A történelem megint egyszer Pilsudskinak adott igazat, aki hideglelős bizalmatlansággal fogadott minden oroszbarát tervet. Amikor az oroszok bevonultak Galíciába, a hires lengyelfaló Bobrinskij lett Galícia katonai parancsnoka. Az országrészt pópák és orosz hivatalnokok özönlöttek el és azonnal becsuktak 3000 ukrán és lengyel iskolát. De voltak még szenvedélyes oroszbarátok ekkor is és mikor Nikolajevics Nikoláj hires kiáltványa, amelyben önrendelkezést ígért a lengyeleknek, megjelent, örömmámorban úszott egész Lengyelország, Pilsudski barátai előtt kijelentette, hogy az orosz kiáltvány üres papiros, amit a történelem ismét véres csalódásokkal fog teleirni a lengyelek számára. Igaza lett, mert amikor az oroszokat a német előrenyomulás kiüldözte Galíciából, négymillió embert hajtottak maguk előtt a kozákok. Hajlékukat kifosztották, a riadt nyájjá aljasitott nép vezetőit pedig Oroszország belsejébe vagy éppen a legtávolabbi Szibériába száműzték. Az úgynevezett nemzeti demokraták oroszbarát programja egy esztendővel a háború kitörése után teljesen összeomlott. Azok a politikusok, akik Lengyelország felszabadítását az antant hatalmaktól, elsősorban Oroszországtól remélték, csak Lehetetlen megtartani mindazt, amit az ember látott. Épületek, szobrok — valósziniitlenül sok és valószinütlenül sok jó —, szövetek, értékes fák, kövek, faragatlan, erezett sziklatömbök, képek, ékszer, virág, élelmiszerhegyek.' — a legegyszerűbb és legegzotikusabb élelmiszerek keveréke, — repülőgépek, gőzmozdonyok. kémiai szerkezetek, mérgek, gyógyitalok, — mi mindent lát az ember, mi minden marad meg az ember agyában rendszertelen zűrzavarban. Ha az ember valóban megbízható képet akar magával vinni, úgy specializálni kell magát egyetlen országra, egyetlen terményre, csak az ilyen látogató számára van értelme annak, hogy osztályok vannak és katalógusok. Nem az egyes országok, nem az egyes szakmák kiállításai kábítják el a nézőt, hanem az egész kép, a színes, tarka, feloldódó atmoszférája valamilyen egységnek, amelynek csak ez a közös név adható: emberi kultúra. Benyomások kábulata Kezdetben elfogja az embert a kiállítási hangulat, amely később, ha nem vigyázunk, kiállítási betegséggé változhatik át. Az utóbbi a túlsók látnivaló fizikai reakciója, a túlsók járás, a túlsók beidegzés fáradtsága. Ezt okos beosztással, pihenőkkel és a számos közlekedési eszköz igényudskl marsall koporsóját éjszaka szállították ünnepélyes gyászmenetben a Szent János székesegyházba.
