Prágai Magyar Hirlap, 1935. május (14. évfolyam, 101-125 / 3653-3677. szám)

1935-05-12 / 110. (3662.) szám

6 1935 május 12, vasárnap. ■MM— III ||| I 'I aaai ■j.^mirihv 'ÜT ■TI II MII IMI i hí il MII !■ I H1IMIIIHII I 'IISB—BB—a—»M— HBHtuMkA ® Ida: Heutauee PM Volt egyszer egy fiú, akinek a szeretője megparancsolta, hogy vágja ki az anyja szivét és hozza el neki. A fiú megtette, sza­ladt a szívvel a gonosz lányhoz, de útköz­ben megbotlott, elesett és a, szív messze gu­rult az ut porában. A fiú feltápászkodott és lassan megindult, hogy megkeresse az anya­szivet. Egyszerre csak megszólalt a szív : „Jaj, nem ütötted meg magad, fiam ?“ Ennyi a mese, ennyi a költemény. Témá­ját sokan feldolgozták. Azt hiszed, mese és költemény és ha szentimentális vagy, ej­tesz egy könnyet. De az élet más, ez a mi mai életünk. Mert nem élet-halálharcról van szó, hanem karriérről, nem arról, hogy vagy én pusztulok vagy te, nem késhegyre menő harcról, hanem közelrohamról, amikor, ha nincs is megengedve minden, de minden érthető és megbocsátható. Itt nincs szó a kreatúra halálos megrázkódtatásáról, ha­nem csak arról, hogy valaki, ember, aki írónak vallja magát és aki még néhány év­vel ezelőtt a német fiatal irodalom roham­csapatát elsőnek vezette, az erkölcsi po­rondon az egész világ színe előtt, ökölcsa­pással Jeteritette anyját csak azért, hogy ál­líthassa, amit eddig állított és aminek a kar- riérjét köszönhette : azt, hogy nem zsidó és hegy nem származik zsidó szülőktől. Ez az iró Arnolt. Bronnen. akit becsüle­tes nevén bécsi korában Arnold Bronnernek hívtak és akinek az apja nyugdíjas bécsi ta­nár. Arnolt Bronnen előbb az áruló „r“- betűt változtatta meg, aztán keresztnevéről leszedte az ugyancsak áruló „d“-betüt és beállt titánnak, Siegfriednek és Wálsung- nak a háború utáni berlini Walhalla ember­telen tülekedésében. Sikerei voltak, mert nem ismert irgalmat és első darabjában, az „Apagyilkosság“-ban megtagadott minden emberi közösséget. Sokan megriadtak az uj hangtól és ijedten behódoltak, különösen a berlini liberális sajtó, amely azt hitte, hogy Bronner pontosan azért jött Berlinbe, hogy véget vessen a Nibelung-monda „ide- jétmulta“ legendájának. Kimondották, hogy szerfelett nagy iró és hogy az uj német iro­dalom gigásza, mig egy napon kiderült.. . Mig egy napon kiderült, hogy nyugdíjas apja, az egyszerű bécsi tanár sokkal na­gyobb iró és sokkal nagyobb ember gigászi fiánál. Mielőtt azonban eljött volna ez a nap, jött egy óra, amelyben döntenie kellett a titánnak, választania kellett anya és kar- riér, erkölcs és érvényesülés, költészet és ököl között. Arnold Bronnert kinevezték Berlinben birodalmi távolbalátási fődrama­turgnak, mert hiszen ma már ez is van, ez is kenyér és karriér. Arnold irigyei ezt nem bírták. Kiderítették, ami eddig a Gondvise­lés csodálatos bölcsesége következtében ti­tok maradt, hogy Bronnen Bronner és Ar­nolt Arnold, tehát nem lehet a birodalmi távolbalátás fődramaturgja. Ezt eddig is rebesgették, de senki sem firtatta, most azonban kiderült, kérlelhetetlenül és kar- riért-megsemmisitően és Bronnernek ki kel­lett állni a fórumra. Nem habozott, nem mutatkozott érzékenynek, úgy cselekedett, mint költő, aki tudja, mivel tartozik a köl­tészetnek, az erkölcsi világrendnek és fő­ként magának. Kiállt és igy kiáltott fel a sajtóban : — Nem vagyok az apám fia ! Anyámnak viszonya volt egy parasztlegénnyel és ebből a házasságtörésből születtem én 1 Nos, ne vegyük tulkomolyan Bronner urat azért, mert igy talált kiutat a dilemmá­ból, hiszen nem Heraklész volt ezúttal a válaszúton, csak Bronner. Mit jelent egy karriérlovagnak az, hogy anyját, aki Bécs- ben hetvenéves nyugdíjas férjével él, há- zasságtörőnek mondja a világ színe előtt, csak hogy továbbra is a távolbalátás fő­dramaturgja Féhessen Berlinben. Mit jelent egy titáni írónak az, hogy az apja becsüle­tét meghurcolja, megtagadja az öreget, aki­nek az életét köszönheti és aki nélkül aligha lett volna a távolbalátás fődramaturgja. Egy tehetséges fődramaturg első köteles­sége, hogy a távolba lásson és ezt Bronner már három év előtt megtette, mikor érezte, hogy Berlinben fordul a politikai kocka : ügyesen lecsatlakozott az uj hatalmasokhoz és a siker igazolta. Persze, olyan távolba mégsem látott, hogy mindezek ellenére még akadnak olyanok, akiknél^ semmi sem szent, az sem, hogy mindent megtagadott, — egy ponton elkövette a nagyon gyorsan és min­denáron kapaszkodó, távolbalátó karriérlo- vagok rövidlátási tévedését és ebbe majd­nem belebukott. De a fenegyerek kivere- kedte magát és „bebizonyította*', hogy már születése előtt olyan távolbalátó volt, aki házasságtörésre ingerelte az anyját, csak azért, hogy ne foghassák egyszer rá, hogy távolbalátás ide, távolbalátás oda, de az apja mégis csak az öreg Bronner, aki egy­szer fiatal is volt, de zsidó tanár és nem pa­rasztlegény. Az öreg Bronnert , megrohanták, de a bölcs úgy hallgatott, mint egy rabbi, aki már túl van minden beszéden. Egy újságíró azonban nem hagyta ennyiben a dolgot és mert irodalomról volt szó, felkutatta az öreg Bronnernek egy darabját, amelynek „Schmelz, dér Nibelunge" a cime és amely 1886-ban látott napvilágot. Mert az öreg Bronner is iró volt hajdan és jobb távolba­látó, mint a fia. Ebben a darabjában régen a fia születése előtt megírta, miként tagadja meg egy zsidó diák keresztény kollégáitól való félelmében az apját —» jobban és szer­kezetileg pontosabban, mint Arnold Bron­ner tette, de nem azzal a sátáni ötlettel, hogy : „Házasságtörésből származom, csak hagyjatok élni !“ Ez irodalmi szenzáció volt, de ezzel most már nem elégedtek meg és megrohanták Ar- nold Bronner anyját, hogy valljon, hiszen életről és halálról, azaz karriérről van szó ! Az öregasszony csendesen ült karosszéké­A választási plakátok egyelőre nem „harsog- I nak‘* az uccákon, a választási cikkek nagy álta- j lánosságban szintén nem lendületesek, hanem gondosan megmaradnak a személyes ízléstelen­ség határain belül. Mindez elég, hogy az óva­tos ember menekülni igyekezzék. Hová menekül az óvatos ember? A moziba. Még csak nem is az emberekről szóló moziba, hanem a Miki egér-moziba. Tavaly hónapokon keresztül Budapesten ara­tott sikereket a nagy gárda: Mickey Mouse és társai, elsősorban a három malac. Pesten is lát­tam őket, de megnéztem őket újra itt Prágában, ahol hetek óta szerepelnek zsúfolt házak előtt. A három kis malac itt is kitesz magáért, de leg­nagyobb sikerük a húsvéti tojást készítő nyu- laknak van, ők nyiltszini tapsot is kapnak. A műsor végére mégis a három malacot tet­ték, mint leghatásosabb attrakciót. Valóban, a három kis malac viaskodása a farkassal rend­kívül aktuális, szimbolikus történet, hatásosabb, mint sok választási vezércikk. Akármelyik ház­építő gazda tanulhat belőle. A két könnyelmű kis malac szalmából és fából építi házát, kine­veti a harmadikat, aki keserves verejtékkel kő­téglából épiti hajlékát. Jön a farkas, felfújja tü­dejét és egyetlen fuvással elsöpri a szalmakuny­hót. Fuvolahangon beszél a második malac fa­házánál, ahová az első kis könnyelmű malac is bemenekült, de már tudják a malacok a vesze­delmet: nem hisznek a farkasnak. Riadtan me­nekülnek a harmadik malac kőházába, mikor a faházat is szétrombolja a vérszomjas ordas ha­talmas tüdeje. A kőházat már nem tudja elfujni, akárhogy kékül-zöldül és vidáman táncol a két könnyelmű malac, mikor a leforrázott farkas elmenekül. A komoly malac nem táncol és nem hegedül, ő zongorán kíséri a szélvészt, amit a farkas ereszt ki szájából. A komoly malac be­kapcsolja az ajtót védő láncot, mikor a farkas álruhában fuvolázik enyhe, magas hangon és olcsó portékáját kínálja. Akkor aztán a farkas ledobja az álruhát, kiereszti igazi hangját és döntő támadásra indul. Nem megy semmire, mert a kis komoly, józan malac minden álnok­ságán átlát és minden fortélya ellen megtalálja a védekezést. Az állatmesék mindig a legbölcsebb tanulsá­got szolgáltatják az ember számára és amit sok­ben és állta a rohamot, amelyet a bécsi sajtó intézett ellene. Mosolygott, pedig a maga meg a férje becsületéről volt szó. Jóságos arccal a kézimunkája fölé hajolt és sokáig nem szólalt meg. Vájjon mit is akarnak tőle az urak ? <— gondolta és mit akar még tőle az élet, amely régen befejeződött ? .. . Hogy volt egyszer egy parasztlegény... Mesék kezdődnek igy, de hol vannak már a me­sék ? !... Mit mondott az az Arnold Berlin­ben ? Hogy neki egyszer viszonya volt egy parasztlegénnyel ? Mindig ilyen volt ez a kölyök, erőszakos és önfejű I A legképtele­nebb dolgokat találta ki, ha rossz fát tett a tűzre! Nem használt a szó és a verés, ő már ilyen volt és ilyen is fog maradni... De mit is mond itten egy szerkesztő, hogy az ő vallomásától függ az Arnold berlini karriérje ? Hogyan és miért ? ... Ja, vagy úgy, most már érti! Hogy erre nem gondolt eddig ... Siet válaszolni, siet kielégíteni az urak kíváncsiságát és most olyan élénk, mint egy színésznő, aki nagyon érdekes akar lenni az interjúnál, hiszen a gyerekről van szó! Csak ezt érti és ime, már be­szédes : — Nem nyilatkozhatom, hiszen olyan do­logról van szó... Be fogják látni az urak .. 4 De nyilatkozik! Úgy formálja meg a mondatokat, hogy az uraknak nem lehet többé semmi kétségük az iránt, hogy való­ban házasságtörést követett el és ebből származott Arnolt,... „t“-betüvel, nem ,,d“-betüvel és Bronnen, nem Bronner ... Gyorsan beszél, mindent el akar mondani, hiszen csak kevés ideje van már, közel jár a hetvenhez és meg kell menteni azt a vá­sott fiút! Megmenteni mindenáron és ezt csak ő teheti, az egész világon csak ő, az anya... Az újságírók közt volt egy olyan is, aki a lélek szenzációira vadászott. Mikor tá­voztak, ő volt az, aki csendesen idézte a hí­res költeményt: — Jaj, nem ütötted meg magad, fiam ? szór sok szóval sem lehet megértetni, azt egy egyszerű farkaspéldázat kitünően megmagya­rázza. A nézők elégedetten távoznak, szivükbe zárták a három kis malacot a gonosz farkassal szemben, aztán betérnek egy vendéglőbe vagy büffébe és ott esetleg egy kis malacpecsenyét, vagy felnőtt malacból készült sonkát zárnak — a gyomrukba. Az ember már ilyen, az ember rokonszenwel kíséri a malac sorsát a farkassal szemben, de saját magával szemben? Talán még nagyobb rokonszenwel szemléli a néző a nyulak „aktivista** munkáját, amint a húsvéti tojásokat főzik, díszítik, osztályozzák a legváltozatosabb kivitelben és óriási mennyiség­ben. Az ember nagy gyönyörűséggel szemléli az okos és szorgalmas nyuszikat, minden rokon- szenve a nyulaké, de vájjon bizhatik-e a nyúl az ember jóindulatában, remélheti-e, hogy az ember nem fogja lepuffantani, — a húsvéti to­jásról szóló mese hatása alatt, — ha találkozik vele az erdőben. A nyúl nem bízik ebben, a nyúl fél az embertől, elfut előle és minden oka megvan rá. Aktivista munkát sem végez számá­ra, nem fest neki húsvéti tojásokat, nem találja fel számára a gyönyörű mintás festéket, nem hívja segítségül a madarakat, hogy csokorra kössék a díszítő szalagokat. Mindez csak a me­sében van, a mesében az ember rokonszenves barátjának tekinti a nyulat, a valóságban pedig megeszi vacsorára, pácolva, tejfeles gombóccal. A színes trükkfilmek igen nagy sikerrel jár­ják be a világot és igy számítani lehet arra, hogy az összes állatmeséket meg fogják filme- siteni, az élő, szemléltető állatmesék pedig visz- sza fogják téríteni az embereket az egyszerű, jó­zan gondolkodásmódhoz. Sok mindent megta­nul az ember az állatmesékből, felnőtt korában sokkal többet, mint gyermekkorában. Az ember látja, hogy a malac a malachoz menekül, ha baj­ban van, látja, hogy az ostoba holló kiejti a sajtot a szájából a róka hízelgéseire, a bárány mindenkeppen bűnös a farkas szemében, akkor is, ha a forrás alsó folyásánál issza a vizet és ha nem a bárány volt a bűnös, akkor a nagy­apja ... A ravasz rókáról át lehet térni az os­toba rókára, aki idegen szőlőt akart leszedni, holott a szőlő nem az ő testmagasságában nőtt azon a vidéken, — és ezért savanyúnak találja ,a szőlőt Hivatkozni lehet a bátánybőrbe bujt1 BESZÁMOLÓ írja: Sándor Imre Nem félünk a farkastól Új Csorbató Móry telep Nővé Strbské Pleso. 1320 m. Júniusban virágos tavasz a hegyek alján, teljes üzem, zene, tánc, sportok, pihenés mégis előszezoni árak. Iff. Botyky János t Atomok himnusza Mi legbelül vagyunk a Nap, a vak anyag éber szemei; egy Mindenség van bizva ránk. pályánk az Alkotást szeldesL írott törvény törvénytelen, ott benn mi külön világ vagyunk; megfogalmazatlan végzet késztet, hogy törvény legyünk magunk. Bennünk idő és kor elnyü, betű és ész alánk hullanak; csak ketten állunk meg itten: Isten és mi, — a betöltő mag. farkasra, továbbá a tücsökre, aki egész nyáron tartó mulatozás után elment kölcsönt kérni a hangyához. Itt-ott a modem élet változtatott va­lamit a mesék befejezésén (például ma már a tücsök is kaphat kölcsönt a hangyától, ha meg­tanul hangyamódra énekelni), de azért Aesopus Összes meséit változatlanul is fel lehet használni a választási agitádó céljaira. E propaganda hatásos, megbízható és olcsó. Általában mégis a szabadon élő állatokról szóló példázatokat ajánlom, a háziállatokról szóló mesék kevésbé alkalmasak. A hűséges ku­tya, amely csontot kap, a szamár, amelyik a hátára rakott sós zsákokkal a vízbe merül, az ökör, amelyet hizlalnak és levágnak, mindez kevésbé biztató kép a választó számára. Hatásos és megszívlelendő ezzel szemben á galambról és kígyóról szóló evangéliumi példá­zat, bár a politikai életben a kígyó javára to­lódik el a helyzet Egyébként szolgálhatok egy saját, külön állat­mesével, azzal a kikötéssel, hogy azt nem sza­bad választási propagandára felhasználni. A kövér hörcsög ősszel találkozott a mezőn a kicsiny ürgével. Leereszkedően megszólította: — Nos, milyen a termés, ürge barátocskám? — Köszönöm kérdését, — válaszolt a meg­tisztelt ürge, — már behordtam mindent télire. Tavaszig lesz bőven, a családnak is. — Mondok én valamit, kedves szomszéd, — mondta a hörcsög és barátságosan hozzádörgö- lőzött az ürgéhez, — azt ajánlom, alakítsunk közös raktárvállalatot. Maga behordja az össze­gyűjtött magot az én raktáramba, együtt fogjuk megvédeni a vakondok és az egerek ellen, ma­ga is jobban lesz ellátva, mert az én raktáram­ban tiszta búza van. Az ürge gondolkozás nélkül beleegyezett a kecsegtető ajánlatba. Átszállította mindenét a hörcsög nagy raktárába, amelyben legalább tíz­szer annyi mag volt, mint amennyit az ürge ösz- szegyüjtött. Külön akarta elhelyezni a maga kis készletét, de a hörcsög igy szólt: — Minek az? Sokkal könnyebb együtt kezel­ni, együtt szellőztetni. Nem kell külön raktár­könyvet sem vezetni, ha egyberakjuk. Magának legalább nem lesz gondja semmire, nem kell ta­karékoskodni, itt jut is, marad is. Az ürge szót fogadott. Aztán jött a kemény tél, nem lehetett többé magot találni a megfa­gyott a mezőn, az ürge ellátogatott a közös rak­tárba, hogy két pofazacskó élelmiszert vigyen haza a családjának. A hörcsög mogorván fo­gadta: — Mit keres itt? Csak nem lopni akar? — Eleségért jöttem, amit én hordtam be, —< mondta ijedten az ürge. — Amit maga hordott be? Azt minden jött- ment mondhatja. Itt a raktárkönyv, hol van abban a maga neve bejegyezve? Nem bánom, könyörületből adok egy kis pelyvát, ami ott fekszik a raktár alján, de azt meg kell szolgálni, őrizni kell a raktárt az egerek és a vakondok ellen. Az ürge hüledezett, először arra gondolt, hogy elmegy a sóhivatalba, de eszébe jutott, hogy az egész határban nincs sóhivatal ... Eddig a mese, — elég egyszerű? Kortesek szá­mára, azt hiszem, nem. 'L i n

Next

/
Thumbnails
Contents