Prágai Magyar Hirlap, 1935. május (14. évfolyam, 101-125 / 3653-3677. szám)
1935-05-11 / 109. (3661.) szám
2 1935 május 11, szombat. <M«CM.MA.C^ARHna^ Választást botrány Prágában Állítólag az olasz követségtói kért százezreket Kút szerkesztő Stribrnyék politikai céljaira Az olasz követség azonnal jelentést tett az esetről a csehszlovák külügyminisztériumnak TT1 q t t.p ni'fl 0(líshubl r t világhírű természetes ásványvíz hogy patologikus dühhel a magyaT vezérek ellen fordul, nem abban, hogy belép a magyarság gyengítését hozó csehszlovák pártokba, nem abban, hogy duhajkodik, hanem a valódi munkában és kény ér kér esésben. Megélhetést egyetlen ; árt sem tud a tömegeknek adni, a kenyeret cjyénenkint, két kéz veritékes munkájával lehet csak biztosítani, akár cseh, akár szlovák, akár német vagy magyar az ember. A fiatal, dolgos magyar had Széchenyi realizmusának szellemét követi, s tudja, hogy a belső nagy átértékelés nehéz és lassú munkájának befejezésekor friss, boldogabb, kiegyensúlyozottabb világot teremt Szlovenszkón. A ,,batacipős“ ifjúság, az uj ma- qyarság nem megy a szertelen ködlovagok után, mert ismeri életüket, ismeri a mérhetetlen ellentmondást, ami a politikai sakkhuzásként szájjal hirdetett „józan, gyakorlati magyarság", s a mindennap látott és tapasztalt, ható és ágáló valódi életük és moráljuk között van. A magyar ifjúság bévülről, munkával reformál. Saját erejében és nemzetének értékeiben bízik. Nem a szaval le csillagokat az "eg^rT^em^lcozza azt az örömet a magyarság ellenfeleinek, hogy frázisok gőzébe burkoltan gyilkos támadást intézzen a meglévő magyar vezetők ellen. Arra törekszik, hogy bévülről valósítsa meg az ujjat, még akkor is, ha ezért az ellenfelek „szolgalé- leknek", „talpnyalónak" nevezik. Meglátjuk, kit igazol a jövő: a ködlovagokat, az „uj“ hangos, de üres hírnökeit, vagy a csendes, nyugodt bévülről dolgozókat. Magyar ellenfeleink működésének első fázisa: a destrukció. Második, lényegesen higabb és bizonytalanabb fázisa: néhány szép frázis minden realizási kísérlet vagy eredmény nélkül. S a harmadik fázis? Ó, az csak egy szégyelt, elrejtett, bizonytalanul elődadogott mondat, amely azonban mindennek a kulcsa és az ágálás egész magyarázata. Egy mondat, amelyet Id kellett mondani, akar akarták, akár nem. S ez a mon- dat úgy hangzott, hogy a szebb magyar jövő megvalósítása helyett a kormánypártok támogatására szólította föl a magyar szavazót. Prága, májúé 10. Tegnap megírtuk, hogy Yrany- volt szenátor, az agrárpárt sajtófőnöke azzal vádolta meg a nemzeti egyesülés prágai listájának második jelöltjét, Kút szerkesztőt, hogy egy idegen hatalom prágai követétől százezres összegeket kért Stribrny sajtója vagy politikai akciója támogatására. Ez a hir óriási feltűnést és visszhangot váltott ki a csehszlovák sajtóban. Mint jelentettük, a megvádolt Kút szerkesztő az „Express“-ben tiltakozott a vád ellen s a Vrany híradását választási blöffnek nevezte. A lapok jelentése szerint Vrany- szenátor kérdést intézett a külügyminisztériumhoz, hogy van-e tudomása arról, hogy Kút szerkesztő egy idegen hatalom képviselőjétől pénzbeli támogatást kért volna a Stribrny-féle politikai ak- caió támogatására. Erre a külügyminiszter pártjának egyik lapja „Telegráí“ a következőket írja: „Megbízható értesülésünk szerint Vrany szenátor vádja igaz. A prágai külügyminisztériumban bizonyos idővel ezelőtt tényleg megjelent egy diktátorí rezsimre berendezközölte, bogy'kut'-SrUzli!™^^ £ százezres összegeket kért. Ezen hivatalos jeA csehszlovák jogászegyesület második titkára került sikkasztás vádjával a bíróság elé Prága, május 10. A Telegraf Írja : ,,A fasiszta vezetés alá került „Váehrd" nevű csehszlovák jogászegyesület titkárát, Ko- pecnyt, a prágai büntető bíróság nemrégen tizhavi börtönre ítélte sikkasztás miatt* A „Vsehrd" az elitéit Kopecny helyére Bartl joghallgatót választotta titkárul, azonban ezzel is megjárták. A Bartl titkár által kezelt pénzben 8559 korona hiány mutatkozott s az lentésröl azonnal értesítették az összes politikai minisztereket, de minthogy olyan idegen hatalomról van szó, I amellyel jó kapcsolatot tartunk fel, nem lehetett annak prágai követségét kitenni az esetleges sajtótámadáeoknak és ezért az volt a megállapodás, hogy az eset titokban marad. Az agrárpárti sajtó a megállapodást nem tartotta be és az akkori esetet ma hozta nyilvánosságra 1 apjában. “ Mint a fenti híradásból kitűnik, — írja Vrany szenátor a „Venkov“-ban — az esetet hivatalosan jelentették a külügyminisztériumnak és arról referáltak a politikai minisztereknek is. — Én semmit sem tudtam arról, hogy a dolog titokban marad. Ha ezen szándékról tudtam volna, tiltakoztam volna ellene, mert elképzelhetetlen, hogy egy képviselőjelölt idegen hatalomtól bármilyen összeget is kérhessen. Végül azzal a sajtónyilatkozattal foglalkozik, melyben Kút szerkesztő bejelenti, hogy büntető feljelentést tesz maga ellen az ügy tisztázása érdekében. Erre a cikkíró megjegyzi, hogy a feljelentést már megtette az olasz követség hivatalnoka. Vrany- volt szenátor, nyilatkozatához a szerkesztőség- a következő megjegyzéseket fűzi: „Kút ur egyáltalában nem felel a másik vádra, amelynek semmi köze az olasz követséghez. Hí 1.050-tól kezdőé 21 napig kezeltetheti magát Luhacovice-győgyfiirdőben FetcHágositással díjmentesen szolgál a fürdőigazgatóság ————CT—— i !IIIIBi»rilBEg—BBWB—B Sokkal inkább a nemzeti liga taggyűléséről van szó, amelyen Kút referátuma alapján rezoluciót fogadtak el. Ebben a rezolucióban, amelyet Kút adott át a. liga vezetőségének, a Hitlerrel való kapcsolat azonnali megteremtését kérték és pedig tekintetnélkül az államra. Az elnökség a rezoiució sugalmazok kizárta a pártból, elleniben Kutot nem. Stribrny a „Poledini List“-ben válaszol Vran$ volt szenátor leleplezésére 6 igyekszik az egész ügyet bagátéldzálni. Cikkében az egész kam- ■ pányt megfontolt választási manővernek nevezi. Szerinte már csak azért se lehet komoly a vád, mert Kahánek eredeti előadása szerint Kút szerkesztő nyilvános telefonibódéból hívta fel az olasz követséget, márpedig ilyen ügyet nem szoktak telefonon elintézni. Gömbös iüisfé^rás kihallgatás®!! volt a magyar kormányzónál Budapest, május 10. (Budapesti szerkesz* tőségünk telefonjelentése.) Politikai körök* ben úgy bel-, mint külpolitikai vonatkozás* bán igen nagy jelentőséget tulajdonítanak annak a körülménynek, hogy Gömbös Gyula miniszterelnök ma másfél órás kihall* gatáson . jelent meg Horthy Miklós kor* mányzónáL A. .miniszterelnök az összes aktuális kormányzati kérdésekről tájékoztatta a magyar államfőt* , s. Az „Esti Kurír" híradása szerint Gömbös Gyula döntött kettős mandátumáról és el" határozta, hogy szegedi mandátumáról fog lemondani és régi abádszalóki mandátumát tartja meg. ügyészség sikkasztás miatt vádat emelt a fiatal fasiszta titkár ellen is. A prágai büntető bíróság előtt ez ügyben mára volt kitűzve a harmadik tárgyalás, melyre a tanuk nem jelentek meg s ezért a tárgyalást el kellett halasztani. Bartl különben azzal védekezik, hogy hivatalos helyiségébe más funkcionáriusok is bejártak s igy a hiányzó pénz könnyen el is veszhetett. || Regény * IRTA: KOMLÓS ALADÁR i ABSANÜ — De komolyan, — erősködött tovább a férfi. — Aki ilyen szép és fiatal, mint maga! Hiszen még maga élőt áll az egész élet! desett a világban, mohón kapaszkodott az első kínálkozó fatörzsbe. (6)1 — Nézze, — folytatta — maga hasonlít Mei- selnéhez, ami elég érthető ... S erre nekem minden eszembe jutott s ki akartam önteni a szivem . . . Persze arra nem számíthattam . . . De mit akar maga? Nem hiszem, hogy kettőnk közül magának van több oka a panaszra. Végre mégis csak én vagyok az, aki majdnem két évtizede hordok magamban egy szerelmet s még egy meleg szót sem kaptam jutalmul, ellenben . . . Maga azt mondja, hogy közléseimmel tönkretettem a múltját. Jó, elismerem, lehetséges, leromboltam valamit a múltjában. De mi volt az? A múltja hazugságai. S máris adtam helyette valamit, amiről nem tudott, illetve amit, mint értéktelent, elfelejtett, egy szerelem emlékét, amely igaz volt és hűséges, noha semmi legbecsülés- ben nem volt része eddig még soha. — Jó, jó, nem hiszek én már a férfiaknak soha, — ragaszkodott uj jelszavához az asszony s keze önkénytelenül a férfié után nyúlt, amely a páholy pamlagán nyugodott. Félénken és résztvevőén érintette a férfi ujjait. Révésznek ismét valami rossz érzése volt. ö egy ügyes, ravasz, törvényszéki beszédet mondott s most ez talán mégsem volt a helyén ... Milyen szomorú ez ... hogy efféle ügyeskedéssel kénytelen megkozmá- sitani ennek a találkozásnak az izét... Hogy az ember csak bajt okoz, ha meggondolás és vigyázat nélkül átengedi magát az érzéseinek s végre is, ilyen csalafintaságokra kényszerül,— különösen, mihelyt nő és férfi konfliktusáról van szó — ha mégugy őszintén s a szive szerint szeretne is cselekedni. De mit tegyen? Nem hagyhatja ezt az asszonyt ilyen összetört állapotban s ha ő törte össze, neki is kell összeragasztania. — S elárulok magának még valamit, — folytatta suttogva — én magam tudok még vagy öt fiút, aki Kassán annak idején titokban szerelmes volt magába. Maga alighogy ismerte őket, éppúgy, mint engem, de bizony, mi a harctéren is, ha összejöttünk, másról sem beszéltünk, mint magáról, a maga gyönyörű bokáiról... Meiselné arcán most csillant meg az első mosoly. — Mutassa csak a bokáját, —* mondta az ügyvéd. Meiselnének jólesett a melegség, amit a férfi hangjában érzett. Kissé előhúzta az asztal alól s felemelte a lábát. — Hát mit akar maga? — lelkesedett Révész, — ilyen bokái vannak és még sírni merészel? 1 •— Az ezredparancsnok is azt mondta 17-ben, — kezdte újból az emlékeivel az asszony s ezúttal még arról is megfeledkezett, hogy nem hisz a férfiakban többé — hogy egész Kassán senkinek sincs ilyen bokája. — No látja! — hagyta rá a férfi, aki most tisztikari emlékeket is hajlandó volt engedélyezni, ha csak kis mennyiségben is. — Akinek ilyen bokája van, azt nem érheti baj az életben. — Nagy huncut maga —< felelt Meiselné és újból barátságosan elmosolyodott. Nélkülözhetetlen volt számára az a hit, hogy rajonganak érte s feltétlen áldozatául esett minden férfinak, akiből némi szeretetet érzett maga felé áradni. Meiselné kinyitotta a retiküljét s a fedél belső oldalán lévő tenyérnyi kis tükörbe nézett. — Szent Isten, — sikoltott fel, —- milyen zsíros az arcom! Rúzst és púdert vett elő és sokáig dolgozottt magén velük. — Lassan vissza is mehetünk majd, — mondta, — a barátnőm már nyugtalankodni fog, ha nem talál sehol. — Ó, maradjunk még kissé, — felelt a férfi s izmos ujjaival átfogta az asszony kezét, amely ellenállás nélkül, mozdulatlanul pihent a tenyerében — oly jó itt kettesben magával. Oda- fönn mingyárt elvinnék -tőlem ... — Nem, nem, soha többé — rázta meg a fejét az asszony. Arca már teljesen kisimult s mosolygott, de a kétségbeesett szavak megszokásból s most már meglehetősen értelmetlenül még felhangzottak ajkairól. — Megengedi, hogy a keresztnevén szólítsam? —• kérdezte Révész. Az asszony szótlanul biccentett a fejével, — Edit!... Drága Edit. Nemsokára felmegyünk a táncolok közé s mivel nem szeretném magát megint oly hosszú időre elveszíteni... Egy pillanatig elhallgatott. Epedve nézett az asszony szemébe s közben arra gondolt, hogy hát sosem lesz már vége ennek a farsangnak... S hogy ideje volna abbahagyni már. Értelmetlen és nem tisztességes dolog tovább csinálni ezt" Meiselné csak úgy csüngött Révész ajkain. —• Hátha elvesz feleségül! — gondolta, ahogy nők a leglehetetlenebb helyzetben is szokták.— Milyen rokonszenves ember ez. Milyen erős és okos ... Az erejét abból érezte meg, hogy olyan alaposan meggyötörte, a jóságát pedig az mutatja, hogy olyan régen szerelmes belé... Már szinte szerette a férfit... Igaz, mit is tehetett mást! Szegény leikecskéje, mely árván jreg-l Mikor megállapodtak, hogy ezentúl találkozni fognak, kis, tikkadt csönd állt be. íme, mindent elér az ember, amire, csak vágyott életében, gondolta a férfi, csak máskor és máskép, mint ahogy szép lett volna . . . Egy mese jutott eszébe, amelyre homályosan emlékezett gyermekkorában: egy királyfiról szólt, akinek az , volt a betegsége, hogy folyton sirt. Ha a macska miákolt, vagy a kutya megütötte a lábát, sírva fakadt. Egyszer aztán egy varázsló vette kezelésbe s ime, három év múlva a királyfi egyáltalán nem tudott sírni többet. S ez épp olyan rossz volt . * . ő is átment egy ilyen kúrán s ma ott tart, hogy minden mindegy neki. Edit most már szerelmesen várta a férfi ujjait s csak annyi ereje volt még, hogy az illem kedvéért — amely, érezte, egyelőre a társalgás folytatását kívánja — annyit mondott: — Mondja, igaz, hogy Darvas válik Molnártól? A férfi körülnézett, hogy látja-e őt valaki. Sötét páholyok során futott keresztül a szeme. A pincér még mindig a pénztárnál állt, háttal feléjük... Révész erre Meiselné felé fordult* Két csillogó, megadó, meleg szem tekintett rá. Most kezeivel átfogta az asszony fejét s a szája felé közeledett. S aztán eljött, eljött a majdnem két évtizeddel megkésett pillanat. Meiselné szája forró volt és puha. Az ügyvéd sokáig nyugodott rajta, szemét behunyva, karjaival átfogta az asszony fejét, aki a csók után rögtön újból felsóhajtott: —• Soha, soha többé . *, S a megtiport asszony egyre vidámabb lett, a győzelmes férfi pedig egyre szomorúbb. Révész a kávéskanállal megcsenditette a vizespoharat: —- Két tea, — mondta a pincérnek s fizetett. . IVége.2 %
