Prágai Magyar Hirlap, 1935. április (14. évfolyam, 78-100 / 3630-3652. szám)

1935-04-07 / 83. (3635.) szám

s

1935 április 7, vasárnap

Látogatás a csillagok földi városában...

Az ógyallai csillagvizsgáló és meteorológiai állomáson ■ A Kingyes-puszta, ahol Mikszáth Kálmán is eltévedt * ■ Tavaszi verőfény a Kisalföldön

ógyalla, április hó, A tavaszi szél alig hullámzik a napsugárban. Zöldelő vetések suhannak el a vonat ablakai alatt, s a gőzparipa hangos zakatolása megállítja a magasba szálló pacsirták énekét. A semlyékes földek fölött jöszagu illatok terülnek, amelyeket csak boldogult Móra Ferenc tudott egészen kiérezni, a sok messze fehérlő puszta régi világok derűjére és gazdagságára emlékeztet. Emitt.a hetényi. templom tornya, amott a martosi, avatott szemek a szetpé- terit is látják, két oldalról pedig a két város elmosódott vonalai: Komárom és Érsekújvár. A két város között a harmadik kisebb helyen, Ógyallán kötünk ki.

Az állomáson autó vár valakit, s fölveri a nehéz tavaszi port. Közvetlen az ut mellett szántóvető boronálja egy lovon a friss vetést, látjuk á libegő pacsirtát, "s érezzük a tavasz igazi lehellétét. Kossányi József, a tehetséges, fiatal költő a kalauz. Acélos szeme úgy issza magába az egyszerű természet gyöngybokrétás gyönyörűségeit, mintha finom asszonandákat hintene Mécs László legfiatalabb barátjának verses kedvébe.

Első utunk Ógyalla híres időjósához, dr. Ke- nessey Kálmánhoz vezet, aki kerek huszonkét esztendeje őrzi itt az idők folyását vagy vártálja a csillagos éjszakát. Mint maga irta egyik kis könyvében, boldogult emlékű Konkoly Thege Miklós járt elől jó példával, s tőle tanulta meg a végtelen birodalmát sziweldélekkel szeretni és megtisztelni.

A meteorológiai állomás tornyában vidáman libeg a széljelző készülék, amint a hat emeletet végigjártuk. Mi nem érezünk szelet, csak az üde, napsugaras levegő simogatja az arcunkat, de az apró, elektromos rezgésekre hajló szélvitorlák megérzik a „fuvalmat" is és sűrűn kergetőzve játszanak egymással. Alant a könyvtár egy része kisebb-nagyobb termekben, magyar, német, angol és francia müvekkel, a tudományos világ folyóiratrengetegével, amelyeket ma már nem olvas senki, mert a tudomány mérföldes csizmákkal haladt előre. Az embernek akaratlan eszébe •jut Bismarck; a németek-vaskancellárja. . Araikor Bezold tanár, aki a porosz meteorológiai intézet igazgatója volt, intézetét át akarta szervezni, tervét bemutatta a vaskancellárnak is. Bismarck a terv minden pontját elfogadta, csak az „időjóslá- si osztály" neve nem tetszett neki, a szokása szerint kereken meg is mondta a véleményét:-----In das gehe ich nicht ein. Ein königlicher

pr

eussischer Staatsbeamte darf sich nicht irren! — Ami zengzetes magyar nyelven annyit jelentett: Ebbe nem megyek bele, mert egy porosz királyi tisztviselő nem tévedhet.

Pedig az időjóslás nélkül ma már a mindennapi élet alig lenne elképzelhető. A hétvégi kirándulók seregén át a rádiót hallgató földművesig majdnem minden ember meghallgatja a rádióállomások időjárás-jelentéseit. Azért mosolyog talán magában tudós Kenessey Kálmán főmeteorológus is, amint az avatatlanok csodálkozásával nézzük a műszereit. ,

Hivatalos űrlap pihen az egyik asztalon, látszólagos hieroglifokkal.

— Hieroglifok ezek tán, — mondom. — Ítéletnapig se tudnám őket kibogozni.

Tudós Kenessey Kálmán jóizüt nevet és mondja:

— No várj csak, pajtás, majd utbaigazitlak én benneteket.

S azzal szép sorjában elmagyarázza, hogy a Cl. C2 o, O, h, H, és egyéb csodálatos jelek az időjárás ezerféle fázisára vonatkoznak, s a titkos jelek egyszerűen csak az időt jelentik.

A csillagvizsgáló torony bent van a Konkolyparkban. Az állam 1928-ban tökéletes teleszkóppal szerelte föl. A hatalmas csillagászati távcső olyan könnyen kezelhető, hogy akár egy hatéves kisgyerek is elmozdíthatja a helyéről. Vendéglátó gazdánk a tudós gyönyörűségével magya- rázgát, félrehúzza a kupola egyik fedőszárnyát, s- már mutatja is, hogy derült estéken hogy nézik itt a csillagokat. A hold és a csillagok ezrei jelennek meg nappal is álmokat látó lelki szemeink előtt, s a teleszkóp nyúlánk, fehér testével zajtalanul óvja hangtalan gondolatunkat.

A könyvtárban vendégkönyv van. Darányi Ignác mellett ott irta be nevét tudós Kenessey Kálmán boldogult édesapja, az erdélyi református püspök is. Idegen államok 7vendégtudósai neve után hirtelen jellegzetes aláirás, Mécs László nevét látjuk. A másik oldalon hivatalos, gyerekes betűkkel három sorban tudatja, egy prágai főszámtanácsos, hogy ellenőrzés céljából járt az ógyallai intézetben Az indiai mahardzsák se írják hosszabban a nevüket, mint ez a vendég, aki I Árpád látogatására indult. A komáromi bérkobizonyára a porszemeket is megszámolta a küszöbön, mielőtt a csillagdába belépett volna.

A Feszty-kurián

A falu másik végén áll a Fesztyék kúriája. Minden magyar ember kikötő állomása, ahol egy hosszú percre révbe jut a fáradt vándor, csakúgy mint a kedvesen várt vendég.

A kastélyban épen Mihola Gyuszi próbál az ógyallai zenekarral, mert a SZMKE dalestet rendez a tiszteletére. A magas, barna nótaköltő fiú komolyan magyarázza saját nótáinak ütemét a hümmögető ógyallai cigányoknak. Feszty Edit, a SZMKE helynöke örül jöttünknek, s máris tervezi a SZMKE különböző előadásait A falak tele képekkel, egy-egy pompás kompozíció szinte kirí a megszokott keretekből, s egy mesebeli kék tó borzongást kelt az emberben.

Mikszáth a Kingyesen

Már javában fönt vannak a csillagok., amikor odahagyjuk a Feszty-kuriát. Eszünkbe jut, amint Kenessey Kálmán buzgón magyarázza az intézet tornyából, látható messze vidéket. Kingyest is mutatta, amelyet Mikszáth Kálmán olyan jóizü humorral örökített meg, amikor egyszer Bársony István, a nagy természetimádóval Feszty

csis egy darabig csak vitte őket, de Kingyest sehogy sem tudták megtalálni. Feneketlen sár volt

talán Sternberk professzor most éppen ott ül a kupola alatt és beirányitja a fehér teleszkópot á miriádnyi fényesség közé. Néma vándorok az éjszakában, hallgatagon ballagunk egymás mellett. Csupa valóság és mégis csupa költészet most minden. Még Mézes Károly bácsi, a legfiatalabb- lelkű ember is velünk együtt hallgat, Az Isten keze nyúlik fölénk a derűs éjszakában, és simogató tenyerével magához ölel. Érezzük a tavasz csókját és ébren álmodunk. Ógyalla álomra tért* csak a csillagok világát őrzik tudós és fáradhatatlan emberek, hogy megbeszéljék velük tán az emberek jobb sorsát. A csillagok értik a távcsövek beszédét, mert megértőleg hunyorgatnak

Óriást választéki Legolcsóbb áraki

Pausz T., Kosice

Üveg — porcellán — villany csillárok!

illllllllllllllllllllllllllli!llllllllllllllllllllllillllinnnillll!lllllllllillllllllllllll!llllllllll!!!llllillllillllllll!llii!llllllllllilillllillllll!illillllllllllli!lt

Modern képkéretezés, üvegezés

Telefon 2423 Alapítva 1833

■—————a>—M—MM—M—M—H—mmtl ' I WlafiMWini ■!——■—■■■ rwrf ——«—■ i n i aMtáfc—lHCSMWMfertTe illett a<I^T

akkoriban, meg vaksötét. A puszta még ma is I az alvó földre. A tavasz kiterítette melegebb pacsak a nevében él, vendégek nem igen járnak oda. s ha nemrégen iskolát nem kapott volna, neve végleg feledésbe merül.

Ragyognak az ógyallai .csillagok az enyhe, tavaszi éjszakában: Nemcsak Ógyalla, hanem az egész szelídült világ fölött igy ragyognak

lástját az éjszakára., Még mindig megyünk hallgatag, máslelkü költő-emberek, s a nagy csendben mondja a költő, egyik szép verssorát: „Meg- állott az Isten csendesen felettem

___“

FA

RKAS ISTVÁN.

CSELLÓ

Irtat Belfai Jenő

Negyedik napja esett, már az eső a hegyek között. Odakint, vigasztalanul szürke volt a világ. A hegyek közé ékelt, magányos kis Grand Hotelban alig lézengtünk nyolcan- tizen, akinek esze volt elmenekült, csak egykét elszánt hegymászó bizakodott még abban, hogy egy szer majd csak kisüt a nap. A ragyogó étteremben mindéit tizedik asztalnál ha ült valaki, az is egyedül Senki sem ismerte a másikat, senkisem akart ismerkedni. Mérges, barátságtalan és szomorú emberek verődtek itt össze, inkább férfiak, mint nők. A hotel igazgatója a fejét vakarta, még a bridzshez való négy embert se tudta összetoborozni. Kétségbeesetten, a szomszéd városba telefonozott muzsikáért. Az ügynök megígérte, hogy harmadnapra összeállt neki egy kvartettet. Egyelőre csak csellistája van, ha tetszik nyomban kiküldi. Az igazgató megint megvakarta a fejét azután azt mondta:

_ Ilyen időben a csellista is jobb a semminél.

4z esti vonattal kellett megérkeznie. Azt vártuk. A homályos hallban ültünk vacsora előtt, hat férfi és két idősebb uő. Mindegyiknek megvolt a maga asztala és asztalán a mulatsága. A férfiak olvastak vagy kereszt- rejtvénnyel bajlódtak. Az egyik nő kézimunkázott, a másik pasziánszozott. Mindakettö- nek ez volt az utolsó estéje, az igazgató keservesen panaszolta, hogy reggel elutaznak. Még egy nő lakott a szállóban, de azt ritkán* láttam, alig mozdult ki a szobájából, többnyire ott étkezett is. Bécsi nő volt és csinos, válófélben volt az urától, egész nap Beccsel telefonozott. Mindezt, fontoskodó titkolózással az igazgató mesélte el nekem és alaghanem a szálló többi vendégének is. Kötelességének látta, hogy mulattasson minket, azért szerződtette a csellistát is. Nagyon megsértődött, amikor bejelentettem neki, hogy a bécsi nő viselt dolgai nem érdekelnek.

Ezen az estén, alkalmasint a csellista reményében a bécsi nő is lejött a hallba. Nem ült le, izgatottan, idegesen sétált föl-alá, eltűnt az olvasószobában, visszajött, lement a portáshoz, bement a telefonfülkébe, ide-oda kóválygott, a rádióval bíbelődött, de az csak krákogott és hortyogott, a nő nem bírt vele. Karcsú, sápadt, fekete asszony volt, egyszerűen és finoman öltözött, ékszert nem viselt. Az igazgató rögtön csatlakozott hozzá, kisérte, hajlongott mellette. A bécsi asszony megint eltűnt a telefonfülkében, aztán kinyitotta az ajtót, és hátraszólt az igazgatónak:

— Magát keresik.

Az igazgató berohant a fülkébe és egv perc múlva földultan jelentette be, hogy a csellista holnap érkezik csak. Ma még a régi helyén, játszik.

A hall nyomban kiürült. A bét hölgy fölment a szobájába csomagolni, egy-két ur bement az étterembe, hogy megvacsorázzon. A evikkeres német lehozatta szobájából a lóden- köpenyét, fejére húzta a csuklyát és kiment az esőbe sétálni. -^A hécsi asszony Jgült egy karosszékhe, cigarettára, gyújtott, egy kiesit- hátrahajtotta a fejét, úgy nézte a füstöt. Nagy szomorúság látszott az arcán.

Mialatt a vacsorát fölszolgálták, rendbehozták a rádiót. Valahonnan tánc-muzsikát közvetítettek. Egy elkeseredett vendég fölkérte a bécsi asszonyt, de az a fejét rázta csak, nem táncolt. Otthagyta a vacsorát, eltűnt. A tánc-muzsika után gramofon-lemezekkel boldogítottak minket Leültem az üres hallban. Dalok és opera-áriák röpködtek, az oszlopok és a fülkék között, láthatatlan, édesszavu madarak a márványerdöben. Carmen és Hamlet, Tosca és Szevillai borbély egyetlenegy végtelen operába olvadt össze az áriák forgásában. Megszólalt Caruso is, a Sole miot énekelte, fájdalmasan, szivtépön. ahogy távoli halottak énekelnek nagy elhagyatottságuk reggeliden éjszakájában. Itt, az Isten háta mögött, a magányos és homályos fogadó halijában, a nagy üvegablakokat csapkodó eső kopogásában kisértet-ize volt az éneknek. Valaki nagyot sóhajtott, azután zokogást hallottam. Nyugtalanul ugrottam föl, egy lélek se volt a hallban, a hang messzebbről jött, az olvasó-szoba felöl. Megálltam az olvasó küszöbén, odabent egy asztalra borulva, hangosan sirt a bécsi asszony. Nagyon megsajnáltam, de nem mertem bánatába beavatkozni. Hirtelen fölemelte a fejét, kisirt szemét rám- meresztette. Röstelkedtem, hogy rajtakaptam valamin, amit titkolni szeretett volna. Ügyetlenül dadogtam egy-két szót... bocsánatot kértem ... hallottam a sírást, nem tudtam, nem történt-e valakinek baja ... hozzak egy pohár vizet?...

A bécsi nő megint csak a fejét rázta, mint előbb, amikor táncra kérték. Kisvártatva halkan megszólalt:

— Köszönöm ... nem kell semmi.

Másnap nemcsak a két idős hölgy utazott el, hanem két ur is. Az eső ucm állt el. A csellista nem érkezett meg. A rádió megint elromlott. A evikkeres német megfenyegette az igazgatót, ha reggelre nem süt ki a nap, elutazik ö is. Este a hallban ketten ültünk csak a bécsi asszony meg én. Megint nyugtalanul járkált föl-alá. Egyszer csak megállt az asztalom előtt:

— Magát nem őrjíti meg ez az eső? 1

Nekem csönd és magányosság kell. Az idővel nem törődök. 1

Leült, rágyújtott, hallgatott egy kicsit. Azután megint megszólalt:

•— Maga miért van itt?

— író vagyok, valami megírni valóm van. Nagyobb munka, ilyenkor elvonulok a magányosságba, semmivel és senkivel sem törődök, Csak a munkámmal.

— Akkor ez a Grand Hotel éppen magának való.

— Még mindig sokan vagyunk itt.

';Kűrtári, majdnem vadul elnéyette magát;

t - ’ v:6 SáJiO.’I: i.£ l:2Crüs- . V

livi-gé- Vigasztalódjon, nemsokára kevesebben leszünk. Ha holnap is esik az eső, megölöm magamat.

— Miért nem utazik el?

Dacosan nézett rám.

— Nem azért jöttem ide, hogy elutazzak.

Másnap elutazott a német, elutazott a másik vendég is. Az eső nem állt el. Délben megérkezett a cselllista. Csinos, fekete fiú volt, ahogy később megtudtam, magyar. Hogy késlekedését jóvátegye. ebédidő alatt is játszott Csajkovszky Chanson Triste-jét, Schumann Tráumereijét, Godard Berceuse-ét, szívhez szóló, szép, szomorú dalokat. Ahogy mondani szokták, érzéssel játszott. Beszédes, dús hangja volt a csellójának, húrjairól bőven, szélesen ömlött a muzsika. A bécsi asszonynak játszott, ki másnak játszhatott volna! Az asszony tenyerébe hajtotta fejét, ugv hallgatta. Egyszerre fölugrott, odaszólt hozzám:

— Nem birom ezt a gyilkos muzsikát!

Felrohant a szobájába, bezárkózott, este se jött le. Aggódni kezdtem miatta, de megtudtam, hogy vacsoráját a szobába rendelte. Este egyedül hallgattam a csellistát, a délutáni vonattál elutazott az utolsó vendég is. A hallban ketten ültünk csak, a csellista meg én. A változatosság okáért most Chopin Noc- turne-ját és Rubinstein Melodieját játszotta. De mielőtt rátérhetett volna Schubert Ave Máriájára, megkértem, hogy ne fárassza magát fölöslegesen, miattam nem érdemes, köszönöm, inkább elhiszem neki. Szivesen abbahagyta. Beszélgettünk egy kicsit. A csellista rosszkedvű volt:

— Atkozott egy hotel ez. Nem tudom meddig birom ki itt.

Megint csőre virradtunk. De a bécsi asszony délben valamivel nyűgödta-bh volt már. Nem volt olyan sápadt, mint addig, erősebben rúzs ózta a száját is. Talán jó hirt kapott Becsből. A csellista belekezdett Massenet Elégie- jébe és nem vette leszemét az asszonyról. Az asszony megkérte, hogy játssza cl neki Bach Airjét. Én fölmentem a szobámba dolgozni. Este megtudtam, hogy az asszony elutazott a csellistával.

A hallban megint ketten maradtunk. Én és a cselló.

%

TRXGM-MAC^ARHIRLaá

____________