Prágai Magyar Hirlap, 1935. április (14. évfolyam, 78-100 / 3630-3652. szám)
1935-04-07 / 83. (3635.) szám
2 (H *ipr\<iai--A\\<Aar-hiri»ap 1935 április 7, vasárnap Apor Gábor báró lesz a magyar külügyminiszter állandó helyettese Hóry András a varsói követség élére kerül * Apor helyét Becsben Rudnay Lajos foglalja el. Matuska Péter pedig szófiai követ lesz Rákóczi korában elragadta a temperamentumuk. Ha gondolkoztak volna, kénytelenek lettek volna felismerni, amit Rákóczi csak később ismert fel levelében : a magyar nép a 18. század legelején nem volt elég erős és elég felkészült, hogy egyedül háborút viseljen a Habsburgok világbirodalmával. A felkelés kezdete érthető és indokolt, mert a nép spontán elkeseredése robbantotta ki. De később békét kellett volna kötni, amire többször nyílt alkalom, különösen Lipót halála után. A nyugati követek kérve-kérlelték a kurucokat nem egy béketárgyaláson, hogy térjenek észre és fogadják el a kedvező békeföltételeket, de a büszke főurak presztizsokokból minden közeledési kísérletet visszautasítottak. Pedig akkor látták már. hogy a komoly csatákban Rákóczi összefutó és szétfutó nomád hadserege nem állja meg a helyét még akkor sem, ha túlerőben van, a guerilla-hadjára- tok, a falu- és városégetések pedig nem érnek semmit. A kurucság elavult taktikával, ósdi eszközökkel harcolt, — eredményt nem érhetett el. A Rákóczi-felkelésből hiányzott a Deák Ferenc, aki tudta volna, meddig szabad menni s mikor kell kiegyezni. A magyarság a kurucok nagy experimentumában megismerhette előnyeit és hibáit. Ha az ember átolvassa a Rákóczi-korról szóló uj müveket. Szekfü, Markó. Lukinich, Asztalos Miklós, Bállá Antal, Mályusz Elemér, Polner Ödön, Molnos-Müller. Haraszti Emil, Gaspariková könyveit, — és tisztán gondolkozik, körülbelül látja, mi az, amit a magyar fajnak céltudatos önneveléssel le kell vetkőznie, s mi az, amit energikusan fejlesztenie kell. Ez az egyéniokulás, amit a kuruc korból leszűrhetünk. De vannak álta-' lános princípiumok is, amelyeket e kor meghatároz. Bármily csőddel végződött a Rákóczi-felkelés. a 18. és a 19. század fejlődése szempontjából nem volt elveszett idő. Nem baj. hogy szerencsétlen és ügyefogyott epizódok torzították. Lendület volt, óriási felrázás, tanujele a nép fejlődő energiájának. Rákóczi nélkül elaludt volna a magyarság. Az ébresztés ugyan kegyetlen formákban bonyolódott le : mintha valakit dézsa hideg vízzel nyakonöntenck.. vagy tüt szúrnak a karjába, hogy vére kiserken. — egyre megy : az alvó felébred tőle. Á kuruc felkelések folyton levert és mégis lebírhatatlan láncolata volt az. ami egyrészt elsőnek fejlesztette ki a dunai népek közül a magyarban a nemzeti érzést s ezzel a 18. és a 19. században behozhatatlan előnyt Budapest, április 6. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) A napokban megírta a Prágai Magyar Hírlap, hogy a magyar diplomáciai szolgálatban a közeli napokban nagyobb változások lesznek. A inai hivatalos lap már közli is ezeket a változásokat. Eszerint a kormányzó báró Apor Gábor bécsi magyar követet megbízása alól fölmentette és a bécsi magyar követség i vezetésével Rudnay Lajos szófiai magyar követet bizta meg. Távozik helyéről Matuska Péter varsói magyar követ is, akit a kormányzó a szófiai magyar követség vezetésével bízott meg. Varsói magyar követté a kormányzó Hóry Andrást nevezte ki. Beavatott helyen úgy tudják, hogy Hóry András helyére báró Apor kerül mint külügyi államtitkár és a külügyminiszter állandó helyettese. Mandzsúria császára bevonult Tokiéba ünnepélyes fogadtatás * Négy Tokió, április 6. Mandzsúria császára ma éjjel 5 óra 25 perckor Csicsibu herceg kíséretében japán íöldre lépett. Két Órával később külön vonattal Tokióba érkezett. A pályaudvaron Japán császára, a császári hercegek és a miniszterek fogadták. A császári vendég és kísérete ünnepélyes bevonulása négy állami hintón történt a magas diadalívek alatt. Az uccákon katonaság állt kordont. A néptömeg mindenütt lelkesen ünnepelte a vendéget. Az Oszaka Majmisi cimü lap négy munkatársa Mandzsúria császárának partraszállásánál eltűnt. A négy újságíró motorcsónakon i követte a hajót, de nem érkezett meg a kikötőbe. Valószínű, hogy a csónak felborult és a hullámok a négy túl kiváncsi újságírót elsodorták. Tokió, április 6. A Tokióba érkezett biztosított a magyar nemzetnek a középeurópai térben. másrészt ezek a zendülések határozták meg, hogy Becs sorozatos győzelmei ellenére belsőleg mégis csak számolt a ,,százfejü magyar hidrával", s mert örökké uj és uj zendülésektől tartott, igyekezett keztyüs kézzel bánni a magyarral, amit nem tett a Habsburg-birodalom többi nemzetiségével. A mélypont után eszmélni, szervezkedni kezdtek a nemzet erői : a magyar megutálta hibáit, elhirtelenkedéseit, uj módszereket választott. De eszmélni kezdett Bécs is : békejobbot nyújtott a lovagias ellenfélnek, mert látta belső erejét és elhatározottságát. így követte a mélypontot csakhamar az uj virágzás, a telet a tavasz, valatulklváncsi újságíró tragédiája mandzsu császár tiszteletére szombaton délben ünnepi lakoma volt a császári palotában. A japán császár pohárköszön töjében ^zi vó lyes szavakkal köszöntötte előkelő vendégét, majd a mandzsu császár válaszolt és kijelentette, hogy Mandzsúria hűen kitart Japán mellett. A japán-mandzsu szövetség feloldhatatlan és nagymértékben hozzájárul Iveletázsia békéjének biztosításához. Tokiót a császári látogatás alkalmából ünnepélyesen kivilágították, a posta külön ünnepi bélyegeket hozott forgalomba. Az utcákon mindenfelé transzparenseket és zászlókat látni. Valósággal kelet pompája elevenedett meg a városban. A lapok külön kiadásokban számolnak be az eseményekről s az ország minden részéről kiváncsiak özönlenek a városba, hogy tanúi lehessenek az ünnepségeknek. hogy ugyanúgy, mint 1848 kataklizmáját is az 1867 után megindult fellendülés követte, mely elképzelhetetlen lett volna a negyvennyolcas események nélkül, A magyar történelem egyik legnagyobb okulására, a magyar nemzeti öntudat egyik legfontosabb rugójára, a magyar népkultura első megjelenésére emlékezünk most, ha II, Rákóczi Ferenc halálának kétszázadik évfordulóján visszanézünk a múltba, arra az időre, amely minden tragédiája és fonáksága ellenére a magyar nemzet egyik legnagyobb büszkesége és felejthetetlen tanítómestere marad akkor is, ha csak mint művészeti, társadalmi, irodalmi vagy zenei élményre emlékezünk rá. A belügyminiszter válasza a SzMKE homonnai csoportja ügyében Prága, április 6, Dr. Szüllő Géza nemzető gyűlési képviselő és törvényhozótársai hó* napokkal ezelőtt meginterpellálták a belügyi minisztert a Szlovenszkói Magyar Kultur- Egylet homonnai helyi csoportja működésének a járási főnökség és a szlovenszkói országos hivatal részéről történt megakadályozása tárgyában. Az interpellációra dr. Cem£ belügyminiszter most a következő választ adta : — Az interpelláció a hivatkozott rendelkezések téves jogvéleményezését és jogmagyarázatát tartalmazza. Helytelen mindenekelőtt ama nézet, hogy oly egyesület, amelynek a hivatalosan jóváhagyott alapszabályok értelmében műkedvelői szinielőadások rendezéséhez van joga, a külön elő- Írások szerinti egyéb engedélyre nincs szüksége. Az alapszabályszerü hivatottság még nem pótolja az engedélyt ott, ahol arra szükség van. — Helytelen továbbá azon állítás, hogy a járási hivatalnak ebben az esetben a volt belügyminisztériumnak 15.587/1903 sz. rendeletét kellett volna alkalmaznia, mert eme rendelet ugyanazon minisztérium 64.573- 1901 sz. körrendeletének 1. §-át csupán felolvasások és nem az éppen szóbanforgó szinielőadások engedélyezése tekintetében magyarázza. A járási hivatal a 64.573/1901 sz. körrendelet 2. és 6. §§ értelmében helyesen járt el. Ezáltal a műkedvelői színi- előadást nyerészkedő vállalkozásnak nem minősítette ; a kereseti cél csupán nyilvános helyeken rendezett hangszeres zene engedélyezésének előfeltétele. Azonban a körrendelet 1. §-ában példaképpen felsorolt vállalatok-közé kétségen kívül nyilvános mulatsági és látványossági tagadhatatlan jellegük következtében az állandó színházi vállalattól elütő műkedvelői szinielőadások is tartoznak. — Az előadás rendezése az idézett körrendelet 6. § értelmében csak akkor engedélyezhető, amikor közbiztonsági és közegészségi okok vagy egyéb közrendészeti tekintetek annak megtagadását nem követelik ; minthogy azonban eme feltétel, amint kitűnt, nem teljesült, a humennéi járási hivatal az engedély megadását jogosan tagadta meg. — Az egyesületi alapszabályok kézbesítését illetőleg konstatálni kell, hogy az egyesület működésével szemben akadály fel nem merült, mert az 1875. május 5-iki 1508-75. sz. belügyminiszteri rendelet értelmében az egyesület működését ideiglenesen kifejtheti, ha a jóváhagyásra hivatott hatóság az alapszabályok beterjesztésétől számított 40 napon belül kifogást nem emel. *EF. ; ?-'-3aa A naqy kísérlet irta: Palásthy Marcell (0 Alig öt éve, hogy a lábát előszói' berette a klub bakka ra-tizobájába. Meg keli már egyszer néznie A sin od inak azt a mészáros-tőkéjét, amelyen emberi életek darabol- tatnak föl és pedig' elevenen, ahogy a pontyokat szokta fölszeletelni vagy a rákot és a halcsikot forrd vízbe vetni a kegyetlen szakácsiéit vészét. igen: a játék, mint élmény és látványosság izgatta az érdeklődését. Miért is ne tanulmányozná a jáiékcállatnak: az embernek ezt a járványoson elterjedt szenvedélyéi ? Ez a kísérlet semmi veszélyt nem rejt magában az ő számára. Ugyan! Még gondolni is ostobaság ilyesmire, Föl van ő vértezve a bölcsész étével és a józanságával minden kisértés ellen, amely tődbecsalja a gyarlót: a vagyona pedig megóvja attól, hogy a könnyű és gyors pénzszerzés bódulata magával ra- gadja, Lehet, hogy játszani is fog, ha ezt mulatságosnak találná mégis. Miért is ne játszana? Ez is veszélytelen kísérlet. Vágyott is rája. De- hogy játékossá váljék? Hogy kalandor-izgalmak hasis-evőjévé legyen? Az ördögbe is! Erről aztán igazán szó sem lehet! Garbócz Benedeknek a vérében volt, hogy az életnek titokzatos varázslatait kutassa és gyakran pepecselt azoknak a láthatatlan csapdáknak zárjain és slllyesztöknek szerkezete körül, amelyek alatto- in osan lesik a maguk áldozatait. Programszerűen, majdnem dogmatikusan hitte, hogy az embernek meg kell kóstolnia az élet minden izeit, hogy a dolgokon felülemelkedett, higgadt bölccsé válhasson. ő ugyanis erre vágyott. Közeli rokona akart lenni annak a bizonyos superman-nek, akii Nilzsebe Übermenschnek keresztelt el. Ez a bűvös, fenkölt és megkülönböztetett hang volt az ő életének álma, ahogy a felhizött kalmár a gazdasági főtanácsosságra vágyik. igen: ezt akarta. Nagyszert! érzés elkülönülni a .,csorda-ember“- tőj; az obejktiv világszemlélet magányos tornyából nézni az eseményeket, a csábítás kicsinyes varázslatával szemben felvértezetten állni « tudás bűvös körének közepén, vagy, — ha éppen ezt akarja —- alámerülni az élet rejtelmeinek mély vizeibe, amelyeket a filozófia világit át. Vonzotta ez a titokzatos mélység is, amelybe nem ugorhat fejest minden kófic anélkül, hogy a rongy kis életét ne kockáztatná. De ő bízvást megteheti ezt is. Hogy honnan vette Garbócz Benedek ennek a sajátságos sóvárgásnak, a különös formájú nagyratörésnek ezt az örökségét, azt oknyomozó módon bajos volna megállapítani. Az atyjaurának az volt a legnagyobb ambíciója, hogy minél szebbre szívja a tajtékpipáját. Ugyanaz a szenvedély volt ez, amely a nagyapját s az ükét is fűtötte, akik szintén végigpöfékelték az életüket. Közben mind ez ősei politizáltak persze a szabadság és haladás ábrándjai körül, — ami hiszen szintén csak pipafüst —- és a pagátot is kergették. Hogyne? És kvaterkázásaik végevárhatatkn során soha meg nem elégedett kritikát mondottak az időjárásról, a terméskilátásokról s a hatalomról, amely mindenkoron ,,átkos kormányának' is neveztet ék. Az italt és az élet minden nagy felbuzdulását biró őserőnek e várából hogyan is eredhetett volna útnak olyan ivadék, akinek a szénáját félteni kell majd nz életben? És anyai ágon sem volt kimutatható Garbócz Benedek családfáján a túlburjánzott szenvedelmeknek és a nagy rálátásnak legkisebb csirája sem. Az öreg nemzetes asszonyok a patyolataikra, befőttjeikre. rozsólis-pálinkájukra, orpington tyúkjaikra és mangalicáikra voltak csak büszkék isteniféle- lemben és tiszta életre nevelt magzataikon kívül. Mindez ékessége a jó anyáknak és jó gazdaez- szonyoknak, de amelynek semmi köze azzal az ördöggel, aki hírnévre szomjas, nagyralátó agyvelőkSCHMIDTHAUER-féle A VILÁG lc$!arfaliiutséabb és aesghaiéBianuabb természetes fteserfivize. Gyóguerfóhe megbecsülhetetlen? fl normális adag fél pohár (100—120 gramm*, de legtöbbször már 3—4 evőkanál is elegendő. Legmegfelelőbb reggel, éhgyomorra használni. Egy-kétórán belül fájdalommentesen és tökéle'esen kitisztítja a gyomrot és beleket Eltávolítja a betegségek baktériumait. flz Igmándi-keserűviz az egyedüli, amely a szokásos nagy üvegek mellett,0.35 literes kis üvegekben is kapható. Ez az újítás közkedveltségnek örvend az olcsóbb ár és kényelmesebb kezelés (utazásoknál, stb) miatt Használati utasítás és kútleirás minden üveghez medékelve. ben űzi az ö gonosz praktikáit. Garbócz Benedek mégis jóban volt ezzel az ördöggel e mert ez ördögnek, ■— akit ő fenséges szellemiségnek nevezett, — elhitt mindent, amit az ma- | gános óráiban onnan kívülről a fülébe sugdosott; — j elihette hát azt a tanácsát is: — Rajta, Benedek! Kóstold meg' a szerencsejáték izét is! S Benedek megkóstolta. J0- .. . Furcsa ital volt . . . I ^ A játékszoba életét, ezt •* lihegő, tébolyult, fülledt és zsúfoltan kavargó életet. — eleinte teái Ilimként fogta föl. Csúnya, izgalmas, veríték és bün- szagUySziujátéknak, de az aktoroknak, — e félelmes és mégis gyámoltalan gyászpojácáknak, — szorongást. és utálatot keltő ágálása érdekelte. A biblia farizeusának önmagasztaló, sunyi gőgje kerekedett felül benne eleinte: — Hála neked, Uram, hogy ueni vagyok a szenvedélynek olyan rabja, mint e nyomorultak! De meg kell ízlelnie ezt a mákonyi is! Nem, nem lesz azért'belőle kártyás, igazi, vérbeli, konok és fanatikus semmi esetre sem. Nem lesz olyan, mint akik csodatevő félistenkénr. merednek a kártyacsomagot rejtő szelencére, a ,,kopoi’6óra“. (Mily találó szó ez!) . Nem fog hinni a kártyalapok közt meghúzódó apró koboldokbau, akik kedvező pontszámokat festenek a baljóslatú kartonra, ha a kaballa titokzatos szertartásait alkalmazva elnyertük kegyeit. Nem, ez a veszély igazán nem fenyegeti öt. Hogy őt fenyegetné? Ugyan, kérem! Egyszerűen csak megpróbálja. És az első alkalommal nem nyert, ahogy ezt pedig. Asm ód i praktikái előírják. , Vészit ett. Még pedig sokat, még az ö fogalmai szerint is. (Fo ly tatása köve tkezik.) %
