Prágai Magyar Hirlap, 1935. április (14. évfolyam, 78-100 / 3630-3652. szám)
1935-04-30 / 100. (3652.) szám
4 Kiállások Irta: Kosztolányi Dezső Nem bírom tovább. Nem bírom, hogy minden áldott nwp többször megmentsék életemet s re^elente ünnepélyesen, egy kis hideglelős mosoly kíséretében közöljék velem, hogy éjszaka, mig aludtam, ismét elhárították fejem felöl a gázháboru veszedelmét, az emberiség végleges megsemmisülését s a földgolyó kettérepe- déset. Nem bírom, hogy ezek az ismeretlen tettesek az éjjel leple alatt orvnl jótékonykodjanak. Nem birom, hogy gyorssegélyt adjanak nekem gondolatokban. Nem birom, hogy helyettem álmodjanak lidérces álmokat s az én fejem fájditsák meg velük. Nem birom, hogy a remény zöld olajágát nyújtják át rércsekörroeikből. Nem birom, hogy sötét fellegekről, fenyegető vér- zivatarokról szónokoljanak, ha künn a tavaszi verő- fény ragyog, jácintok nyílnak s az embereknek láthatólag kutyabajuk sincs. Nem birom ezeknek az avult sióképeknek mü- kedvelőenbamba használatát. Nem birom, hogy ilyen őszintén tárgyaljanak egymással s szemem láttára nyílt tűzhelyen pirítsák a jobb sorsra érdemes emberiséget, mint az angol szakács az iiriicombot s visszasóhajtom a legtitkosabb diplomáciát, mely békében hagyott bennünket, legalább akkor, amikor béke volt, néha egy két emberöltőn át is s csak akkor kivánta, hogy megpukkadjunk és fölpuffadjunk, amikor itt volt az ideje. Nem birom a lelki lövészárok állandósítását, a kolera és haslövés intézményesítését, a rossz lelkiismeret iildöztetési tébolyát, mely rövid és egyetlen életünk hétköznapjaiból is poklot teremt. Nem birom azt a gondolatot, hogy mindenünkért, amink van, nem Istennek, vagy a Természetnek tartozzunk hálával, hanem őnekik, ezeknek az önzetlen jótevőknek, a világbéke e nemes és szerény, de folyton szereplő apostolainak, akik immár any- nyian vannak a föld minden pontján, hogy számon se tudjuk tartani őket. Nem birom ezt a silány és gyatra polythoismus-t. Nem birom, hogy őket kell imádnunk. Nem birom, hogy azt a magánügyet, minden teremtmény időleges jogát, hogy szivem percenként hatvanat ver s tüdőm percenként tizenhatot lélekzik, szigorúan közügynek tekintsék s a* ő kizárólagos érdemüknek. Nem birom fönn*héjázásukat. Nem birom a leereszkedésüket és alázatukat sem, hogy olyrkor szóba elegyednek egy pincérrel és kapussal, tüntetve azzal a meggyőződésükkel, hogy ők ! is csak olyan emeberek, mint az a pincér vagy kapus, holott a pincér és kapus sokkal különb náluk. _ ! Nem birom redőkbe vont, borús, keveset sejtető j és kifejezéstelen homlokukat. I t Nem birom nevető vagy röhögő arcukat sem, , amint egymásra vigyorognak a vonatablakban indu- ' lásuk idején, vagy pezsgős lakomákon, döntő tárgyalások után, olyan közvetlenül és igénytelenül, mintha semmit a világon el nem intéztek volna, ( noha a valóságban semmit a világon nem intéztek { el.-----------Nem bírom tovább. i i A legtöbb ideges ember néhány óra alatt meggyógyulhat, ha akar Mindenki érdeklődésére számíthat az a cikk, mely a newyorki The Modern Psycho- logiist cimü folyóirat legutóbbi számláiban jelent meg a lap egyik szerkesztőjének, Payne Frank Arthur doktornak tollából. Ez a cikk arról szól, hogyan szabad állhatunk meg az idegességtől. Nemrégiben levelet kaptam a következő tartalommal, — Írja Payme: — Igen tisztelt Doktor Ur, állandóan hallok és olvasok az idegbajokról, eddig azonban még senkit sem találtam, aki ilyen esetekben megmondaná, mit tegyen az ember. Tud ön rajtam segíteni? (Ezután a levélíró idegességének hosszú leírása következett.) Az ilyen levélre szívesen felelek, mégpedig a legnagyobb nyilvánosság előtt. Az idegességtől való megszabadulásra különböző utak vannak. A ideges ember gyakran magát gyógyítja meg. Ezt jó minden ideges embernek tudni, mert ha valóban meg akar gyógyulni, a legtöbb ember néhány órán belül meg is gyógyulhat. Ha azonban az ideges ember nem magára, hanem másokra hallgat és a mások által megállapitott idegesség! tüneteket nagyon komolyan veszi, bizony nem gyógyul meg. Az ismerősök és rokonok irántunk való magatartása igen nagyjelentőségű a gyógyulásban. Ha lehetséges az idegességet okozó körülményeket megszüntetni, gondoskodni kell arról is, hogy az ideges ember lelki környezetét is megváltoztassuk. Nemcsak testi levegőváltozás kell az embernek. Általában megfigyelhetjük, hogyha a bajok pontos okát nem tudják megállapítani, rendszerint idegességet mondanak. Az idegesség tehát igen tág fogalom, amelybe sok mindent belegyömöszölnek. Tapasztalatom szerint nagyon sok idegesség megszűnik valamilyen drámai tehermentesítéssel. Például baleset éri az embert, valakije meghal, gyermeke születik, vagy a házastársával összekülönbözik és elválik tőle. Ezek a gyógyszerek természetesen nem mind kívánatosak és nem is rendelhetők, ami azonban a bevehető, tehát valóságos gyógyszereket illeti, azok!ól iparkodom a hozzámfordulókat megvédeni, mert az a tapasztalatom, hogy több kárt okoznak, mint hasznot. Legfontosabb, hogy az ideges ember erős akaratával maga is meg akarjon gyógyulni. Akarata ellenére ugyanis egyetlen ideges embert sem sikerül meggyógyítani. Minél erősebben látja az ideges, hogy a családtagok, barátok és az orvosa érdeklődnek a baja iránt, annál makacsabbul megmarad idegesnek. Az öngyógyítás segítésére tizenkét gyakorlati tanácsot adok itt, tessék ezeket megpróbálni. 1. írja fel nyugodtan egy darab papírra minden tökéletlenségét és azoknak neveit, akikkel szemben kevesebbérőnek érzi önmagát. írja fel azt is, hogy miben érzi magát bizonytalannak. írja fel mindazokat az érzéseket, amelyeket képzettségének, társadalmi állásának és általában rátermettségének hiányai miatt érez. Ha mindent felirt, menjen végig a dolgokon és vegye fontolóra, hogy saját maga mennyiben oka valaminek. 2. írja fel teljes pontossággal, melyek azok a személyek, állapotok, berendezkedések, amelyeket gyűlöl. 3. írja fel, hogy kinek kívánná a halálát, ezzel nem gondolok szükségszerűen testi halálra, módosítsuk tehát oda a kérdést, hogy kiket tenne el szívesen az útjaiból. 4. Kik azok a személyek, akik iránt szerelmi gyűlöletet, vagy szeretettel vegyes gyűlöletet érez. Ilyen érzés számos asszonyban megvan az ura iránt. A gyermekek kilencven százaléka ezzel az érzéssel viseltetik szüleivel szemben. 5. írja fel azokat a személyeket, akikre hatni akar, akiket meg akar nyerni magának, azokat is, akik önre igyekeznek valamely szempontból hatni. 6. írja fel azokat az egyéneket, akik életének megnyilvánulási formáját elnyomni, vagy megváltoztatni igyekeznek. írja fel azokat, akiket irigyel, akikre féltékeny, akik általában lekicsinyelni igyekeznék. 7. Vallja be nyugodtan önmaga előtt, hogy ideges, értesse meg önmagával a következőt: lehetetlenség, hogy nekem mindig igazam legyen és mások állandóan hibázzanak. 8. Nézzen az élet valóságainak a szemébe. Ne foglalkozzék többé azzal, hogy Kovácsné- inak uj bundája, vagy uij autója van. Ne legyen rájuk féltékeny. Ne is kísérelje meg, hogy Kovácsokkal versenyezzen. Vegye az élet valóságait úgy, amint az anyós veszi a vejét. Ahogy az emberek az anyósokra sok rosszat ráköltenek, úgy van az élettel is. Tudatalatti lényünkből sok helytelen életszemléletünk fakad. Tegye mindig a legjobbat, 1935 április 30, ke*£9* amit cselekedhet. Számoljon le azzal a tény* nyel, hogy túl van a negyvenen és ne felejtse el, hogy az élet tuÍjadonkóppen a negyvenes évekkel kezdődik. Rendkívül jól fogja magát érezni mindig, ha nem gondol a korára. Számoljon le azzal, hogy azok a személyek érdemlik meg valóban az előléptetést, akik azt maguknak remélik. 9. Szabadítsa meg magát minden aggodalmától. Egyszerűen felejtse el múltban elkövetett cselekedeteit, érzéseit és vétkeit. Írja szépen fel a papírra, hogy miért szégyeníti magát legjobban, gondolja át a dolgot és azután felejtse el teljesen. Ne higyjen a jövő bizonytalanságában, teljes mértékben éljen a mának, vagyis ne gondoljon a halálra, betegségekre és más kellemetlen dolgokra. 10. Próbálja megérteni embertársait. Legyen résztvéttel irántuk és gondoljon mindig arra, hogy a gyűlölet olyan méreg, amely elsősorban az embernek magának árt. Bőrünk színén meglátni a gyűlöletet, mert a gyűlölet a mellékveséket dolgoztatja. 11. Szabaduljon meg minden gátlásától. Gyónjon meg önmagának. Beszélje ki a gátlásait önmagából. Dobja ki azokat tudatalatti énjéből. 12. Vegyen részt a környező világban minden tekintetben. Törődjön minden érdekével. Bővítse ki énjét. Nőjjön meg lelkileg. Sose gondolja, hogy bárhol is teljesen jelentéktelen. Még a halála után is számos ember emlékezni fog önre, de azért nemi kell túlságosan sokat törődni a mások véleményével. Vegye a világot úgy, ahogy van, mert ez a világ már nagyon sok idővel megvolt az ön születése előtt és még nagyon sokáig meglesz az ön életének befejezése titán. Szedjen ki tehát ebből a világból mindén jót, amit kiszedhet és hagyja benn nyugodtan a rosz- szat. Úgysem változtathatja meg, bármennyire idegeskedik. — Május elsejétől nincs földhivatal. A földhivatal felszámolásáról szóló törvényes intézkedések' szerint az állami földhivatal április 30-án megszűnik s e naptól kezdve agendája a földművelésügyi minisztériumra száll át. A földművelésügyi minisztérium ezzel kapcsolatban felhívja az érdekeltek figyelmét, hogy oly ügyekben, amelyek eddig a földhivatal hatáskörébe tartoztak, a beadványok kizárólag a földművelésügyi minisztériumhoz intézendők s küldendők. A minisztérium címe: Földművelésügyi minisztérium, Praha-Tésnov. xx Autósok! Generál-javitott személyes teherautók állandóan raktáron garancia mellett legolcsóbban Autoservice S p i r a, Kosice, Flórián-ucca 6. Telefon 20—62. A KISFIÚ Ir^a: Farkas Isíván (20 Ezt igy mondja: a klopacskánái]. Száz évvel ezelőtt is igy nevezték ezt a nagy fakal apacsot, ma is igy mondják. — Persze, akkor szlovák iskolába jársz, ugy-e? — Igen, — mondja a fiúcska. — Selmecen csak szlovák iskolák vannak. — Anyukával otthon tanulo<k magyarul olvasni. Anyuka most kér először részt a beszélgetésből. Mindjárt el is pirul. Egyébként, a világért sem szólna, sőt a fejét is elfordítja, mintha nem is közöttünk lenne. Az utazó szlovákra tereli a szót. A kisfhi szemrebbenés nélkül, komolyan felel. Csupa szép, egyenletes szavakban e a mással hangzókat úgy pörgeti, mintha ö meg ü betűket gömböl yiteme a magyarban. Kétnyelvű gyerek, ha saját maga nem nyilatkoznék, bízvást a legtisztább szlováknak gondolná az ember. Most már mind a hárman szlovákul beszélünk. Az ősrégi eelmeci kálvária, a Ferenc Jó- zsef-sachta, a nagy füvészkert és a magányosan. .nézdegélö Leányvár ime, idekerült a motoros belsejébe. A vonat nagyokat zökkenve halad tovább. Üres tartók néhol fölszántva, néhol meg szántat Iául becsodálkoznak az ablakom Mintha kérdeznék: Hát ezek még ilyen munkaidőben is csak utazni tudnak? A pipacsok helyén néhol katáng ágaskodik. A sínek mentén húzódó árkokban uj fű sarjad özük. Lassan már ez is uj kasza alá érik. A kisfiú is sarjuhoz hasonlít, Uj szlovenszkói embertípus: kétnyelvű magyar. Aztán megint a másik kisfiú jut eszembe. Harmadikos gimnazista korában buzgó örömmel tanulta a németet. Májusban már tőmondatokban beszélt. Roppantmód örült, amikor a Dér Herr und dér Haushahr cimü olvasmány gyakorlatát kívülről is tudta. Később a Peri té en thaisz Thermopülalsz ma éhé című olvasmányt is megismerte. Vergi fiússal is úgy barátkozott, mintha csupa öröm lenne májusi hajnalokon csak azért fölkelni, hogy régen letűnt nemzetek hőskölteményeit tanulja egy su- dárba szökkent uj hajtás. Amikor Szolvenszkó- ország közjogi fogalommá vált, nehezen, de lassan mindjobban magába vette a csupa mássalhangzóé nyelvet. Egyszer Besztercebányám garammenti öregek el sem akarták neki hinni, hogy magyar. Aztán, amikor már egész emberré érett ée, régi vágyak álomképeit tudta vallóra váltani, könny szökött ki a szeméiből', amikor a Marme mentén nem nevettek rajta, amikor franciául 'beszélt, hanem szépem, illedelmesen megválaszolták 6 egész természetesnek vették, hogy részese a gall kultúrának is. Véletlenül vele egyfoglalkozásu embert szólított meg s volt miről Nancy-ig beszélgetniük. Ez a kisfiú mintha az utódja lenne annak a másik kisfiúnak. Szlovenszkói magyar. Nem külön ember, csak újfajta jelenség. Tálán a szemüveget is azért visefli, mert sorsában idő élőfet megöregedett. Keresztüleszi magát, a szomszédos népeik kultúráján, de azért hétesztendős korában már folyékonyan olvas magyarul és lehet, hogy Nagymaroson a nagymamával még németül is beszélgetnek. A kék Duna fölnevet rájuk és esténként Strauss édesbue keringőjét hozza, le magával Bécs városából. A kisfiú megszorította a kezemet. Talán egyet gondolturk. Még nem tudhatja, de már, I érezheti, hogy az én folytatásom, mindnyájunk folytatása. Eszembe jut, hogy egyszer, amikor a kisfiámat otthon csacska mesékkel szórakoztattam, egyszerre csak felült az ágyacekájá- bau, nagy komolyan legyint és azt mondja: — Ne ezt meséld, apukám, én ilyeneket tudok. Hát nem tudod, hogy én már egyszer éltem? Pedig akkor találta elébe friss fantáziám az uj mesét, Néztem a gyerek szemébe, megállt bennem a gondolat, de a gyerek állta a tekintetet. öreges, elnéző tekintet volt, most is be- iciborsódzik a hátam, ha rágondolok. A vonat nagyokat zökken. Nem egyforma, kocsikat kapcsolták egymáshoz és a mindig javításra szoruló, gyönge pályán nem öröm ilyen vonatban ülni. Sokan a kék nyílra gondolnak, de vicinális vonalon örül az ember, ha vonatot kaphat. Persze, Zéta is minket látott Attila táborában, kevésbé kulturált formánkban s a mi fejedelmünk temetését irta le. A vonat körül öreg Tiborcofc hajlonganak. A törökkői szemben éppen ezek a csillagos, református templomok állták a harcot e azok védték a magyar nyelvet. A lekéri apátságot is az ellenreformáció tudta megmenteni. Nagysalló síkján is mi harcoltunk. Mi szóródtunk szét a nagy világégésben is.., ■— Mi már nemsokára kiszállunk, bácsi, — figyelmeztet a kisfiú. Búcsúzni kellene a fiúcskától. Ahogy köszörülöm a torkom, hogy uj szavaikat keressek, fölbukkan előttünk a Jedikilile, amely valamelyik elhagyót toronybör tön ével ott vár a kisfiúra. Nem, oh nem a®. Füstjüket, temető kéményeik, egyszerű gyár. Csakugyan válnunk kell,, közeledik a® átszállás. Mi lesz belőled, kisfiú? Az első, öreges ránc már héteeztendŐ6 korodban ott jelentkezik a szemed körül. A mama kinéz az ablakon. Minden faluiban, minden állomáson a ti jövőtöket keresi. A mi jövőnk elmúlt. Most mindnyájan igy vagyunk: keressük a tieteket. Hátha? Belőled már teljesen megbízható, komoly ember- munkás válik. Odaülhetsz minden asztalhoz és nagyobb darab szívvel vehetsz részt a közös életből. A mi szivünkből már sokszor letörtek egy-egy darabot. Toldozott-toldozott, szomorú szív az, pedig ezerszer megdobogtattuk, ezerszer kiömlött belőle egy-egy csöpp vér s mi azt gondoltuk, hogy minden csöppje termékeny talajra hullott. Nem mindig mások voltak rosz- szak, néha mi is rosszak voltunk. De emberi gyöngeség volt s többször jobbak voltunk, mint rosszaik. Most már csöndes sarkot keresnénk, ahol lepihenhetnénk e ime. majd minden sarok el van foglalva. Éppen olyan nyugtalan, vágyakozó kisfiúk lettünk újból, mint. amilyenék a te korodban voltunk. Szeretnénk tanulni, esetleg tanitaui, hogy a magunk tiszta jóságát egyszer már mindenkivel elhitessük. Már a váltókban haladunk. Itt áll a cukorka- áruló kisleány is, az uj utasok türelmetlenül várják a vonatot. Egypár percet késtünk. Persze, minket, vitt a vonat, azért késtünk. Mindenütt le szoktunk késni, mintha nem tudnánk kivenni részünket a nagy tolongásból. A mama az öcsédet viszi. Te segítenéd a kosarakat levenni, de még nem bírod. Most rajtam a sor, hogy segítsek rajtatok. A kosarak már lent állnak katonás sorban. A marna mosolyogva köszön. Te hangosan, baráti módon kezelsz: — Isten vele, kedves, jó bácsi. A kedves, jó bácsi még akkor is rátok néz, amikor már csak elmosódó pont vagytok. Aztán semmi sem látszik belőletek e újra- kezdődik mindem. A kisfia a. 'bácsiban maradt... — Yége, %
