Prágai Magyar Hirlap, 1935. április (14. évfolyam, 78-100 / 3630-3652. szám)
1935-04-26 / 97. (3649.) szám
4 M35 április 6, rhttk. Az osztrák szakszervezetek tízmillió sillinges pere a második intemacionále ellen A második intemacionále vezetősége nem engedi visszajuttatni az osztrák munkásoknak a szakszervezetek Svájcba sibolt pénzét Vanderveidé oltalma álé és onnan nem hajlandó beleegyezését adni az akció lebonyolításához, már pedig az ő beleegyezése néiíkiil Ilg nem adhatja oda aláírását és a pénzt nem lehet felvenni. Nem maradt más hátra, minthogy az osztrák szakszervezetek pert indítottak a második intemacionálé ellen, aminek nagy jelentősége abban van, hogy ezzel kezdetét veszi a munkások szakorganizációjának és politikai világszervezetiének teljes kettészakadása. Becs, április 25, Szenzációs pöi aktái fe- küsznek az egyik zürichi bíróságon. A per nem kevesebb mint tízmillió osztrák silling körül folyik és sz alperes nem jelentéktelenebb organizáció, mint a második internacionélé. Az ügy előzményei még a múlt év februári eseményeihez nyúlnak vissza, amikor az osztrák szociáldemokrata párt vezérkarának egy része elmenekült az országból és a két, a leghatalmasabb osztrák szakszervezetnek, a fémmunkások és az élelmiszermunkások szakszervezetének vagyonát — mintegy tízmillió osztrák sillinget — külföldre vitt. A tekintélyes összeg külföldre szállítása még a februári események előtt történt, mert a szociáldemokratapárt vezérkara felkészült arra, hogy esetleg emigrációba kell vonulnia. A pénzt több svájci bankban helyezték el, de egyelőre hozzáférhetetlen, mert Alois Bauer volt képviselő, azután a szakszervezetek két osztrák bizalmi emberének, Koglernek és Schafraneknek, továbbá a fémmunkások nemzetközi szervezete vezértitkárának, a svájci Ilgnek aláírása szükséges a pénz felvételéhez. Néhány hónappal ezelőtt híre járt, hogy a második intemacionálé vezetősége elhatározta, hogy uj, nagyszabású akciót kezd a mai osztrák kormány ellen és erre Bauer Ottó vezetése alatt külön bizottságot küld ki. A bizottságnak az osztrák szakszervezeti vagyonból mintegy másfélmillió svájci frankot bocsátott rendelkezésére a második interna- donálé, A hirt szociáldemokrata körökben akkor cáfolták, annyi azonban bizonyos, hogy kísérlet történt az emigrációban élő osztrák pártvezérek részéről a Svájcban lévő tekintélyes szakszervezeti vagyon megszerzésére. A kísérlet azonban sikertelennek bizonyult, mert Bauer és Kogler nem távozhatott Ausztriából és különben is az a nézet alakult ki a szakszervezeti vezetőség körében, hogy a pénz az osztrák szakszervezeteket illeti és nem a második intemacionálét. Ebben az irányban lépések is történtek és most már az osztrák szakszervezetek kezdték egyre erélyesebben visszakövetelni a külföldre sibolt milliókat. Most azonban Ilg nem mutatkozott hajlandónak aláírásával hozzájárulni a pénz felvételéhez. Végre is Alois Bauer és Kogler, osztrák detektívek és a szakszervezetek ügyvédjének kíséretében Svájcba utaztak, ahol tárgyalásokat kezdtek Ilggel és a második intemacionálé megbizot- taival. Létre is jött egy megállapodási formula, amely szerint a tízmilliót egyenlő havi részletekben visszaküldenek Ausztriába a szakszervezetek részére, hogy a pénz végre is azt a célt szolgálhassa, amire a munkások összeadták: az osztrák munkások munkanélküli és rokkantsági segélyezését. Itt azonban közbejött egy váratlan fordulat: a második intemacionálé titkára, Friedrich Adler elhagyta Svájcot és Belgiumba költözött Az osztrák szabadszakszervezetek szövetsége, — amelynek múlt év februárja óta egészen uj vezetősége van és régi elnöke jelenleg Prágában tartózkodik, — valamikor nemcsak a leghatalmasabb, hanem leggazdagabb szervezete volt egész Ausztriának. Nyolcszázezer tagja volt a szervezetnek és sok-sok milliós vagyona, amelynek nagyrésze ingatlanokban és vállalkozásokban volt befektetve, nagyrésze azonban a bécsi ,,Munkásbank“ trezorjaiban feküdt jó értékpapírokban. A tranzakciót, amelynek során a fémmunkások és az élelmiszermunkások tízmillió sillingjét Svájcba sibolták, a „Munkásbank" hajtotta végre. A bank egyébként a múlt évi februári események óta felszámolás alatt van. A bankot a szakszervezetek alapították 1924-ben harmincmillió silling alaptőkével. Kommunisták kifosztották a murányi jegyzői hivatalt - röpiratokat sokszorosítottak az ellopott írógép és bélyegző segítségével Eddig egy letartóztatás Nagyrőce, április 25. Egy héttel ezelőtt ismeretlen tettesek éjnek idején álkulcs segítségével behatoltak a murányi jegyzői hivatal épületébe, az iroda irattárát feltúrták, a vezetőjegyző íróasztalát feltörték és abból három hivatalos és egy névaláírásos bélyegzőt, egy festékpárnát, posta- és okmánybélyegeket, valamint nagyobb összegű készpénzt vittek el, A hivatalból ezenkívül elhurcoltak egy S. C. Smith rendszerű írógépet is, A betörést hajnalban fedezték fel és a csendőrség azonnal széleskörű nyomozást indított. Már az első napon sikerült megállapítani, hogy a betörést kommunisták hajtották végre. Igazolta ezt a feltevést több körülmény is. Másnap levelezőlap érkezett a csendőrségre az eltűnt jegyzői bélyegzőkkel lepecsételve. A levelezőlapon durva sértegetések mellett halállal fenyegették meg a nyomozókat, ha a kutatást nem hagyják abba. Harmadnapra a lopott írógépen sokszorosított, kommunista tendenciájú röpiratok érkeztek a község lakói címére, amelyek ugyancsak a lopott bélyegzőkkel voltak lepecsételve. A csendőrség sorra vette a kommu- nistagyanus embereket, de még mielőtt házkutatásra került volna a sor, a tettesek a lopott írógépet és a többi holmit rongyokkal letakarva kitették az fcgyik mezei útra, ahol a községbeliek másnap hajnalban meg is találták azokat. A csomag mellett egy cédula hevert, melyen ax állt, hogy a lopott tárgyakat csak azért adják vissza, mert azok községi vagyont képeznek, nem igy járnának azonban el, ha az állam t«N lajdonáról lenne szó. A cédulán a csendőrség Goldschmidt Ernő munkanélküli aszfcalossegéd kezeirását vélte felfedezni, ezért lakásán azonnal házkutatást végeztek és az asztalos* segédet letartóztatták. Beszállították a nagyrőcei járásbíróság fogházába. Goldschmidt egyelőre konokul tagadja, hogy bármi része is volna az üzelmekben. Választási naptár Április 24—május 7. választási névjegyzékek közszemléje. Május 3, péntek 12 óráig benyújtandók a jelöltlisták száz ajánló aláírással, a kerületi pártmeghatalmazott megnevezésével, a szavazó lapok sokszorosításának költségei befize- tendők. Május 3-ig a belügyminisztériumba bejelentendő a pártmeghatalmazott s helyettese a központi választási bizottságba. Május 3., péntek 16 órakor külön meghívás nélkül összeül a kerületi választási bizottság. Május 4., szombatig a kerületi pártmeghatalmazottak vagy helyetteseik bejelentik a körzeti (szavazafgyujtő) választási bizottságok tagjait. Május 5., vasárnap 10 órakor meghívás nélkül összeül a központi választási bizottság a belügyminisztériumban. Május 7., kedd, a választói jegyzékek közszemléjének utolsó napja. Május 11., szombaton kifüggesztik a községekben a választási hirdetményt, mely közli, hogy az egyes községekben mikor kezdődik s zárul a szavazatok egybegyűjtése. Május 16-ig 1000-néI több lakossal biró községekben a választóknak kikézbesitendők a választási igazolványok és szavazólapok. Május 17-ig 1000-nél kevesebb lakossal biró községekben kikézbesitendők a választási igazolványok és szavazólapok. Május 18., szombat 14 órától alkoholtilalom kezdődik. Május 19., vasárnap a választók az urnákhoz járulnak. Május 19. a választási aktus lezárását kővető egy óra elmúltával véget ér az alkoholtilalom. Május 21.. kedd 10 órakor kerületi választási bfc zottságok megejtik az első skrutiniumot Május 27., hétfő 10 óráig a jelöltlisták benyújtani dók a második és harmadik skrutinimn számára, legkésőbb a központi választási bizottság ülésének megkezdéséig. Május 27., hétfő 10 órakor a központi választási bizottság ülése a második és harmadik skro- tinium megtartása végett. (9)1 Ettől sokat, nagyon sokat várt Mert úgy számította ki, hogy körülbelül most jön ki a közönség az Olympia mozgóból és ha észre veszi ezt a hirt a kirakat redőnyén, akkor valószínűleg olyan rémüldöző nagy csoportosulás támad, mintha legalább is a statárium plakátjait olvasnák. És ezalatt módot nyújt szegény társainak, akik úgy ültek ott a Palkovlcsban, mint valami körülzárt várban, hogy a hátsó kijáraton távozzanak. Éppen úgy, mint ő. Útközben is hálával gondolt Briegerre, akinek neve mellett most szopogatta először azt a jelzőt, hogy: megboldogult. Volt már addig is valami homályos sejtése arról, hogy az ember halálával az illető sorsa még nem ér véget. Úgy hitte, hogy ez folytatódik. Legalább is közvetve másokra is. Briegerről azt tartották a városban, hogy arannyá válik a kezében minden, amihez csak hozzá ér. Ez érdekes, gondolta magában Marhunek. Most is milyen áldásosán szól bele az ő dolgukba... Mert azzal, hogy Brieger meghalt és ő jelzi ezt a hirt, egérutat enged szegény megszorult társainak. És egyre többet várt a halott Briegertől a jövőben is. Hisz Brieger mint halott még csak egy szerény kis kezdő, gondolt meghatottan gazdájára, és máris milyen jótékonyan lép közbe szelleme. Egy nyitott kapun, amelynek házmestere nyilván szintén a vihogó pofák közt lehetett, sikerült megközelíteni hátulról a Palkovics udvarát. Briegerre gondolt lelkesült és kegyeletes érzéssel s dobogó szívvel állt ott az udvari ajtó előtt. Óvatosan beillesztette a kulcsot és kinyitotta a reteszt. Be akart kukucskálni az ajtón, de léptekre lett figyelmes, erre szinte nesztelenül a hátsó kapu felé húzódott, melyet szerencsére még most is nyitva talált, s mint -valami tolvaj ki osont aZ Árok-uccára. Nyugodt lélekkel sietett Briegerék háza felé. Persze, ha tudta volna, hogy a szabaditó kulcsot későn illesztette a zárba, akkor távolról se lett volna olyan nyugodt. Közben a beugratott vendégek megelégelték a kínos várakozást és a bezárt oldalajtó miatt kénytelenek voltak a főbejáraton távozni és igy bele is rohantak a végzetükbe. — A zárórát megvárhatták volna, pénzük volt elég, de nem volt elég idegük ahhoz. Csak a facér pincér távozott fizetés nélkül, amit a főpincér a különös mellékkörülményekre való tekintettel nagylelkűen elnézett. Pechükre éppen akkor végződött a mozielöadás. Az első ember, akibe a vizsgáló- bíró ütközött, a törvényszéki elnök volt. A város legmogorvább embere volt ez, de amikor ez egy furcsa és félre nem érthető menet élén a kollégáját észrevette, akkor ez a váratlan látvány lefejtette márvány ridegségü álarcát s mintha nyomban elolvadt volna állandó fagyos közömbössége. Egy széles grimász fészkelte be magát a száján, de amikor a vizsgálóbiró mintegy felelősségre vonta megdöbbentő tekintetével, akkor a törvényszéki elnök magára szuggerált víziójával felégette a gúnyos mosolyát s az emlékezés pernyéje alatt egy még frissen tépő fájdalma szakadt föl: Hirtelen a kis fia haldoklását látta maga előtt. Ettől régi mogorva kifejezését nyerte vissza a rideg arc s a vizsgálóbiró most szinte megbékélve tért ki egy újabb találkozás elől. Egy nyitva talált idegen kapuba húzódott. Mögötte ott szorongott a többi „kolléga" is. Ugylátszik mégis csak Marhunekhez húztak, mert különben magára hagyták volna a vizsgálóbírót s akkor megúszta volna a botrány uccai epilógusát. Nagynehezen elszakadtak egymástól s az őket bámuló tömegtől. Hosszú orral igyekeztek haza. Senkinek se köszöntek és amikor már végre otthon voltak, azon tűnődtek a vigasz balzsamával, hogy egy csoda csak három napig tart, még vidéken is, legfeljebb ennyi ideig fognak rajtuk is hahotázni. Csak egy kérdőjel tüskézte őket: Ha legalább kiderülne a találka értelmi szerzője, aki annyira elsózta a kedvük levesét. Legkésőbb a kataszteri hivatalnok került haza. Annyira szivére vette a megszégyenítést, hogy rettenetes bosszúra határozta el magát, annál is inkább dühöngött, mert nem is volt perfekt púpos. Csak úgynevezett magas háta volt. Fel akarta gyújtani a Palkovics házát, de meggondolta, mert ezzel az értelmi szerzőt úgy se nyomozta volna ki. Belátta, hogy soha jobb időben nem kérhette az áthelyezést, mint a hónap elsején és előre örült annak, hogy ennek a vár- rosnak utoljára mutatja meg rövidesen a hátát, azaz a púpját. A vizsgálóbiró majdnem félholtan került haza, annyira felizgatta ez az aljas merénylet. Gnóm- szerü alakja kísértetiesnek tűnt most annál is inkább, mert bozontos szemöldökei mögül rémes nyilakat löveltek vérbe forgó szemel. Csupasz arcát két torzonborz oldalszakáll nőtte körül és dühös kitörésének sziszegéseitől most úgy felborzolódott ez a két oldalszakáll, mint egy viharzó nádas. Rögtön ruhástul lefeküdt. Féléimában ott látott maga előtt egy magas férfit, amint baromi röhögéssel csapkodta a hasát a Palkovics étterem ablaka előtt. Valami előérzete azt súgta neki, hogy ez az a gazember, akit eddig soha nem látott és csakis ez lehetett a randevú rendezője. Még egy ideig tartott a nevető görcse, aztán, mikor már le akarta szakítani gonosz tréfájának érett gyümölcséit, mikor valósággal kigyulladt a röhögés tüzében a feje, úgyhogy aro* vonásait se láthatta tisztán s nyalkán hurkákká dagadtak meg az erek, akkor hirtelen úgy omlott össze tehetetlenül, mint valami zsák. Nyilván a guta ütötte meg. Ebben a pillanatban felébredt a vizsgálóbiró és nagyon bosszankodott á naiv álmán, mert jogászember létére nagyon is jól tudta, hogy az alattomos bűnösöket nem ilyen gyorsan éri utói a végzet, mert az igazság malmai — sajnos — nagyon lassan őrölnek. És újból lefeküdt. Ablaka alatt most szélroham loholt sürgőő tempóban, mint valami elzüllött éjjeli alak, aki kapuzárás után igyekszik haza. Hisztérikusan felviharzó kacagásával, mintha a szél is nevette; volna ezt a naivitást, amely egyre bosszantóbban úgy csurgóit az álmából, mint a viz a nyitva felejtett csapból. XI. Ezalatt Marhunek a Briegerék háza elé ért A ház előtt megállt. Most egyszerre olyan mesz- szinek tűnt az egész incidens, amely félórával ezelőtt még inzultusnak tetszett. Arra gondolt hogy most egy harcból jön, ahol sebeket kapott Igaz ugyan, hogy orvul támadták meg őt abban a harcban, de itt, a ház előtt, a halál közvetlen szomszédságában, csak itt fogta föl igazán a maga mélységében az élet magasztos. ér* telmét, hogyha fogyatékos testtel is, de erős lélekkel állni kell minden támadást, minden méltó és méltatlan küzdelmet és gáncsvetést. Megint kihúzta magát és megcsukló vállal úgy ment be a ház felé, mintha mi se történt volna. Mintha nem is tudna arról, hogy ebben a kisvárosban létezik egy étterem, amelynek Palkovics a neve. Csak azt tudta, hogy bojkott alá veszi a színházat, addig, amig Tombor Teréz (most már nem volt Tercsi) lesz a primadonna. Sok rációt nem látott ebben a hirtelen fogadkozásán bán, mert hiszen a primadonna igazán ártatlan volt ebben... Hát aztán? Marhunek még ártatlanabb volt és mégis úgy szenvedett, hogy soha életében nem felejti el. — Szenvedjen más is, — gondolta magában szigorúan és engesztelhetetlenül. (Folytatása következik.) % Randevú a Pallcovics-ban Irta; Sebesi Ernő
