Prágai Magyar Hirlap, 1935. április (14. évfolyam, 78-100 / 3630-3652. szám)
1935-04-24 / 95. (3647.) szám
2 1935 április 24, szerda. hogy megválik az aktív katonai szolgálattól és nyugdíjba vonult Az uj kormány egyik első tette volt, hogy elrendelje a múlt héten deportált Can- kov és Georgiev volt mhnssterelnökők szaba- donbocsátását. Cankov és Georgiev sorsa Szófia, április 23, A mimsztertanócs ma foglalkozott Sztarikov és Georgiev szabadláfcza- helyezésével. E tényre vezethető vissza, hogy egyes külföldi távirati irodák azt a hiit közölték.. hogy Cankov és Georgievet már szabadlábra helyezték. Ez a hír nem felel meg a valóságnak. A szabadi ábrahelyezés legjobb esetben néhány nap múlva várható. A magyar pénzügyminiszter felavatta a fiumei magyar ffivámbivatait Fiume, április 23. Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter ma délelőtt avatta fel a fiumei magyar királyi fővámhivatalt. A miniszter gépkocsin érkezett Triesztből Revei olasz pénzügyminiszter kíséretében. Fiúméban ez alkalomból a budapesti és római pénzügyminisztériumok számos vezető tisztviselője, továbbá Weber Antal kereskedelmi kamarai elnök is megjelent. Fabinyi miniszter látogatása alkalmából Fiume közönsége lelkes ünneplést rendezett. A házakat olasz és magyar lobogókkal díszítették fel. Az uccá- kon mindenütt hatalmas tömegek éltették az olasz és a magyar minisztereket. A magyar fővámhivatal előtt Revei olasz pénzügyminiszter üdvözölte Fabinyit, majd hosz- szabb beszédben méltatta az olasz—magyar együttműködés ez újabb megnyilvánulását. Az üdvözlő beszédre Fabinyi miniszter a következőkkel válaszolt: —■ Rendkívül boldog vagyok, hogy részt vehetek ezen az ünnepségen, mely a magyar és olasz kormány közös célkitűzéseinek újabb megvalósítását jelenti. A két ország között fennálló barátságos kapcsolatok a mai napon újabb és döntő lépést tettek előre. — Egy vaskóronarendes zsidó százados provokálta Milotay Istvánt. Biudiaipieeitá szeinke sztősé- giünk j-etenti telefonion: A Hétfői Najpdó jelemtéee gizeipnit Bajcsy Fülöp zsidó vaMáeu. vaskioroma- rennles, r okik amit százados pirovokálta Milotay István főszerkesztőt az „Uj M'agyanság“ egyik zsidóellenes cikke miatt. Készülődés a jugoszláv választásokra Csak négy párt jelölhet ■ Macsek és Marseille I Beigrád, április 23. A belgrádi semmitőszék a május S.-i képviselőválasztásokhoz négy párt jelölőlistáját fogadta el. Összesen hat párt adott be jelölőlistát, de két ellenzéki párt listáját kisebh-na- gyobb alaki okok hó visszautasították. Az egyik To- palovies szociáldemokrata, a másik Hódiéra Szve- tiszláv néppárti listája. A választásokon tehát a kormánypárt vesz részt, amelynek első jelöltje Jef- ties miniszterelnök, továbbá az egyesült ellenzéki csoport (Macsek, Davidovies, Spahó és Jovanovics), végül Maximovics és Ljotics volt miniszterek két ellenzéki pártja. Jankovics Dragutin földművelésügyi miniszter vasárnap programbeszédet mondott. Élesen támadta az ellenzéket s kijelentette, hogy Macsek pártjának szellemi vezére az emigrációban élő Pribicsevics, aki ma is ad utasításokat a pártnak. Pribicsevics pedig a jugoszláv államegység megbontására törekszik. Jankovics szerint logikus kapcsolat állapítható meg Macsekék és a marseillei merénylők között, mégha ez a kapcsolat pontosan nem is bizonyítható. nem állott Ausztria-Magyarországnak hatalmában, hogy a háborút megakadályozza. A továbbiak során Berohtold kijelentette, hogy; a legnagyobb baj az volt, hogy Béce szándékait Bosznia és Hercegovina armektálásávaí kapcsolatban súlyos bizalmatlansággal fogadták. A bizalmatlanság baeillu6, amely megmérgezi a népek együttműködésének légkörét. A visszaemlékezés az akkori eseményekre önkéntelenül is felhívja a figyelmet Németország! mai politikájára, amelyet nyilatkozatai és tettei miatt bizalmatlansággal fogadnak az egész világon. Serédi hercegprímás Rámába utazott Budapest, április 23. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) Dr. Serédi Jusztinián biboros-hercegprimás vasárnap délután Rómába utazott. A hercegprímás római útját egyes lapok különféleképpen kommentálták, sőt az utazásnak politikai jelentőséget is tulajdonítottak. Ezzel szemben illetékes helyen kijelentették, hogy a magyar hercegprímás tisztán egyházi természetű ügyek elintézése végett utazott Befejezték a vizsgálatot a nagy csertészi véres események ügyében Harmincegy gyanúsított marad vizsgálati fogságban Kassa, április 23. (Kassai szerkesztőségünk telefonjelentése.) Annak idején részletesen beszámoltunk a szinai járásbeli nagycsertészi és felsőhábori véres incidensről, melynek következményeképpen 101 embert letartóztattak. A kassai vizsgálóbíró most fejezte be a vizsgálatot. Bécs, április 23. Fel tűnés tkelt,ő interjút közöl a bécsi „Sóim- und Montagszeitung“ Berch- told gróf volt osztrák-magyar külügyminiszterrel. Amint ismeretes, Berohtold, — akinek szerepléséről a világháború kirobbanása körül sok ellentétes hír van forgalomban, — mindeddig nem vett részt a vitában és noha a legilletékesebben szólhatott volna hozzá ehhez a fontos krédéshez. nem volt hajlandó nyilatkozni. Berehtold legutóbb befejezte memoárjait, amelyeknek legérdekesebb része még nem került nyilvánosságra. Ennek eredményeképpen hetven letartóztatottat ma délelőtt szabadlábra helyeztek, harmincegy gyanúsítottat tovább is fogságban tartanak. A fogságban hagyottak voltak egyrészt az események értelmi szerzői, másrészt olyanok, akiknél lőfegyvert találtak. A háborús felelősség kérdéséről tehát több mint húsz év után most nyilatkozott először a volt osztrák-magyar külügyminiszter. Berohtold az újságírónak arra a kérdésére, hogy Németország magatartása elhatározó ezerepet játszott-e abban, hogy a monarchia megüzente a háborút Szerbiának, a következő érdekes feleletet adta: — Hát ezt éppen nem akarom mondani, de nem tagadhatom, hogy Berlin magatartása mindenesetre jelentfteny hatást gyakorolt ránk. Az én nézetem szerint [ Rómába. Hetven kommunistát letartóztattak Budapesten Budapest, április 23. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) Hetekig tartó megfigyelés után a rendőrség politikai osztályának detektivjei nagyarányú kommunista szervezkedésről rántották le a leplet. Jolsvai Vilmos 31 éves vasesztergályos, aki már az 1919. évi proletárdiktatúra idején tevékenykedett, majd Németországba s onnan Moszkvába szökött, ^isz- szatért Budapestre, Bartos Béla álnév alatt jelentette be magát. Abban a házban, ahol lakott, a földszinten volt egy cipőüzlete, a cipőüzletében „tartott hivatalos órákat'*. Jolsvai-Bartos Vilmos kommunista lapot is szerkesztett és azt sokszorosítógépen állította elő. Legutóbb a cipészmunkások sztrájkja alkalmával a hivataloknak feltűnt, hogy a munkaadók és a munkások teljes megegyezését a munkások váratlanul szabotálták. Kétségtelenné vált, hogy a munkásokat valahonnan izgatják. Jolsvai-Bartos Vilmossal egyidejűleg hetven más kommunistát tartóztattak le. Valamennyien beismerték, hogy az ipari munkásság körében sejteket építettek és~ hogy céljuk az újabb diktatúra kikiáltása volt. „A monarchiának nem állott hatalmában megakaááifoiní a háborúi" Berehtold gróf feltíinéstkeltfi nyilatkozata ET (7)1 A rendőr csak egy krigli sört hajtott föl. Gyorsan fizetett és kifelé tartott, de meg nem állhatta, hogy egy helyén való mosolyt meg ne kockáztasson. De a mosolyt elvetélte, mert ahogy jól megnézte ezt a különös társaságot, úgy érezte, hogy a biztonságérzete is veszélyben forog ... Úgy ültek ott ezek a szegény emberek valami baljós tehetetlenségben, valósággal odaláncolva az asztalukhoz és a lábaik a levegőben lógtak, mintha még csak gyerekek volnának, akiket valami csinytevés miatt idezártak. De a tehetetlenségük oly félelmetes arányokba szökött, hogy a hatalmas, tagbaszakadt rendőr, véres korcsmái verekedések rettegett hőse és rendcsinálója, most szinte gyáván sompolygott ki a vendéglőből. Marhunek észrevette ezt és jólesett neki az a felfedezése, hogy az ártatlan szenvedésnek milyen óriási a respektusa. De ez nem segített rajtuk. Mikor a vacsorával majdnem egyidőben készültek el, Marhunek felállt az asztaltól és határozott, nyugodt léptekkel odaült a vizsgálóbíró asztalához. A többiek mind odanéztek. Eddigi mozdulatlanságuk után ezt valósággal kitüntetésnek vette Marhunek, aki ettől még több bátorságot vett magának. Nem is kért engedélyt, hogy helyetfoglaljon. Nem is üdvözölte, hisz ő abból indult ki, hogy ők itt egy banketten vesznek részt, amelyet a gonoszság rendezett nekik. Olyan bankett ez, ahol mindenki külön-külön ül és vacsorázik, mert el van foglalva a közösség fájdalmával. És aztán a testi hasonlóságból merítette azt a jogot, hogy ’<gy beszéljen vele, mint egyenrangú ember. A vizsgálóbíró meghökkent ezen a tolakodáson, de nem szólt hozzá. Egy kenyérmorzsával játszadozott és egy gombócot gyúrt olyan magától értetődő buzgalommal, mintha nem lenne más dolga és más gondja ezen a világon. A társadalmi kasztoknak itt most elmosódtak a határai. Marhunek is felszedett az asztalról egy-két morzsát és most versenyeztek egymással abban, ki tud közülük keményebbre gyúrni egy ilyen gombócot. A vizsgálóbíró nem csinált titkot abból, hogy fel van háborodva ennek az embernek a szemtelenségén, de mégis megfékezte magát, mert arra gondolt, hogy Marhuneknek ez a viselkedése gyerekjáték ahhoz a gazsághoz képest, amit velük egy ismeretlen, titokzatos gazember elkövetni merészelt. És hirtelen kutatni kezdett az emlékezetében egy titkos haragosa után, de ő se akadt senkire. Végeredményben mindenki gyanús volt neki, aki él és az, aki nem púpos. Vagy talán egy púpos-kollégája követte el vele szemben ezt a bosszút, de akkor miért nem egyedül ővele? Miért szenvednek a többiek is? De tapogatódzásának ebből az irányából rögtön visszafordult, mert hiszen teljes létszámban voltak itt jelen ... A szeme felvibrált és csupa lángoló kérdőjel táncolt előtte a levegőben. És tekintete most lesiklott Marhunekről a többiekre. Szánalom nyitott magának utat az egyes asztalok között. Most meg tudta volna váltani őket, bármit kívántak volna tőle a többiek. De ez a melegség csak egy pillanatig öntötte el. Mert amikor a tekintete horgán megint fennakadt Marhunek, ez már érezte, hogy le fog vele számolni a vizsgálóbíró, pedig olyan ártatlan, mint ez vagy a többiek. — Vizsgálóbíró ur, kétem, — kezdte el Mathunek, miután végighordozta nézését a többiek előtt, hogy mintegy felhatalmazást kapjon tőlük a közös akcióra. — No, mi az, kérem? — csapott rá a vizsgáló- bíró éles hangja. — Hisz ön a végzetben? — szegezte a mellének ezt a furcsa, impertinens kérdést, mintha legalább is joga lett volna ehhez a bizalmas kérdéshez. A vizsgálóbíró összehunyoritotta a szemeit és levette a pápaszemét. Ezzel a mozdulattal jelezni akarta csodálkozását, hogy milyen jogon kérdezi ezt tőle ez az ismeretlen alak. De azért érezte, hogy válasz nélkül nem hagyhatja, mert ezzel veszélyeztetve lenne a fölénye — s könnyedén vetette oda, majdnem személytelenül: — Túl vagyok ezen. • — Már nem hisz benne? — lepődött meg a másik. — Én már ott tartok, hogy ő hisz énbennem, — akarta mondani a vizsgálóbíró hirtelen, de meggondolta, annyira méltatlannak tartotta ezt a vitát. Most kinyujtózott, hogy külső tekintélyével is még jobban leszerelje Marhunek tolakodó közeledését. De Marhunek szándékosan félreértette a hallgatását s nyugodtan folytatta: — Akkor tessék ezt kinyomozni! — és hanyag ivet irt le a kezével, mindnyájukra célozva. — Mit? — Ezt a gazságot. •— Miféle gazságot? — No, ne tessék adni a bankot! —• Beszéljen rendesen, vagy különben legjobb lesz, ha hallgat! — Én nem ijedek meg magától — emelte fd a hangját Marhunek.-— Miféle hang ez? — Rögtön meglátja, — és Marhunek felállóit, ha nem is fenyegetően, de erélyesen, minden továbbira készen. — Mit akar tőlem? — és most szinte védekezett a vizsgálóbíró. — Mondtam már, tessék ezt a gazembert kinyomozni. Nem a magam nevében beszélek. Itt 2 mindnyájunkról van saói — Maga ugylátszik be van rúgva — kiáltott fel a vizsgálóbíró, aki most hirtelen abahagyta a gombóegyuró-mutatványt. — Úgy látszik, de csak attól a bortól, amit ön ivott. — És felmosolygott. Még mielőtt válaszolt volna a másik, megint nekitámadt. — Nean fog rámijestzeni, kedves vizsgálóbíró ur. ön hiába tetteti magát, hogy semmiről néni tud. Önnek ugyanilyen levél van a zsebében* mint nekem, vagy a többi urnák. És ezzel benyúlt a tárcájába s meglobogtatta azt a bizonyos aranyszegélyü, randevúra hivó levelet. A többiek erősen figyelték őket. Elvégre a bőrükről volt szó. A pincérekben volt annyi tapintat, hogy csak a söntés hátteréből nézték ezt a jelenetet. Talán része volt ebben annak a körülménynek, hogy a vendégek egyike véletlenül az a facér pincér volt. A vizsgálóbíróban még csak most tájtékzott föl a düh: — Fogja be a száját! — Ön csak elölről vizsgálóbíró, hátulról éppen olyan púpos maga, mint én, vagy a többiek! Mikor kimondta ezt, önmaga csodálkozott a legjobban a merészségén. De most már úgyse lehetett a félúton megállni. . . Sőt újabb erőre kapott: — És maga éppen ezért úgy bedült ennek a levélnek, mint mi! He-he-he! — És csufondáro- san röhögött föl torkaszakadtából. Rögtön megbánta, de mégse tudott uralkodni magán. — Tessék intézkedni. Ezt már ordítva mondta és csapkodta az asztalt. $ — Vagy van szolidaritás, vagy nincs! És helyeslést várt, tapsot, elismerést, mint valami szónok, de egyetlen tenyér nem mozdult. Ettől a csendtől viszont a vizsgálóbíró kapott bátorítást. Ö is felállt s mintha a hivatalában lenne és Marhunek csak egy didergő és megszeppent vádlott volna, élesen rárikácsolt az órássegédre: — Ha nem takarodik az asztalomtól, rendőrt hivatok! (Folytatása, .következik.) % Randevú a Palkovics-ban Irta; Sebesi Ernő
