Prágai Magyar Hirlap, 1935. április (14. évfolyam, 78-100 / 3630-3652. szám)
1935-04-04 / 80. (3632.) szám
1935 áprilk 4, csütörtök. m amely neon sóik eredményhez vezethet. Az Oeuvre ugyanezt az álláspontot osztja, amikor megállapítja, hogy a keleti paktumot Franciaország másként képzeli el, mint a lengyelek. Ab Eeho de Paris is óvatosságra int A stresai konferencia előkészítése 31 i ] á n ó, április 3. A stresai konferencia előkészítése javában folyik. Az üléseket a háromhatalmi konferencia alatt a Palazzo Bor- romeohen fogják megtartani az Iso-la Bellán. A miniszterek a zeneteremben jönnek össze, amely a koronaterem mellett fekszik, I. Napóleon lakásának közelében. A zeneteremből kivitték az antik hangszereket és a termet florenzi bútorokkal és génuai brokát szőnyegekkel díszítették föl. A szigeten lévő híres kertet a konferencia alatt minden éjjel kivilágítják. A város kék és vörös fénybe öltözik, a Stresába jövő külföldi hatalmak nemzeti színeinek tiszteletére. A hivatalos épületeken a három hatalom zászlója fog lengeni. A órásai program Prága, április 3. Edém főpecsét őr csütörtökiem reggel nyolc órakor érkezik a prágai Wilson-pályaudvarra, ahol ünnepélyesen fogadják. Az állomásról az angol miniszter a Thun-uccaii angol követség épületéibe megy. Tíz órakor megkezdődik Edén és Benes konferenciája a Czernin-palotában. Az ezt követő ebéd nem lesz hivatalos bankett-jellegü. A kora délutáni órákban Edén a gb^li repülőtéren repülőgépre száll és Londonba utazik. A varsói kommüniké Varsó, április 3. Edén főpecsétőr szerdán délelőtt folytatta konferenciáját Beck lengyel külügyminiszterrel. Délben, a megbeszélések befejezése után, Edén fogadta La- roche varsói francia nagykövetet, Dawtjan szovjetorosz nagykövetet, Bastianini olasz nagykövetet és végül Girsa varsói csehszlovák követet, akit a többi diplomatához hasonlóan tájékoztatott varsói megbeszélésének eredményéről. Girsával ezenkívül a prágai utazásról is tárgyalt az angol miniszter. Tizennégy órakor az angol nagykövetség palotájában fogadtatás volt Edén tiszteletére, majd 17 óra 10 perckor Edén elutazott a lengyel fővárosból. A varsói konferenciáról a következő hivatalos kommünikét adták ki: „Anthony Edén titkos gpecsétőr varsói tartózkodása alatt audiencián jelent meg Moszciski lengyel köztársasági elnöknél és Pilsudski marsallnál. Edén ezenkívül több megbeszélést folytatott Beck lengyel külügyminiszterrel és tájékoztatta az utóbbit berlini és moszkvai tárgyalásairól, amelyek a február 3-iki londoni kommüniké szellemében folytak le. A varsói megbeszéléseket az őszinte barátság hangulata jellemezte. Beck külügyminiszter tájékoztatta Edent a lengyel kormány felfogásáról azokban a kérdésekben, amelyek a londoni kommünikére és az általános nemzetközi helyzetre vonatkoztak. A két miniszter megállapodott abban, hogy informatív jellegű eszmecseréjük megvalósította azt, amit feladatul tűzött maga elé. A két miniszter ezenkívül azt is megállapította, hogy a politikai helyzet további fejlődésével kapcsolatban szükségszerű a szoros kontaktus további megőrzése," Angol körök információja szerint a békeprobléma pozitív megoldása a következő: A hatalmak vagy megkötik a keleti Locar- nót, amely hozzáférhetővé lesz Németország és Lengyelország számára, vagy pedig olyan békerendszert dolgoznak ki, amely valamennyi európai államot, igy Angliát is magában foglalja. Pílsudslci „tönkreuzta" a keleti paktumot London, április 3. A varsói Reuter-tudó- sitó Londonba küldött beszámolójában elmondja, hogy Pilsudski marsall valóságos katonai precizitással „tönkrezuzta" mindazokat a kompromisszumos javaslatokat, amelyeket Beck miniszter a keleti paktum kérdésének megoldására kigondolt, Nagy- británnia stresai magatartásának sarkalatos pontja az lesz, hogy mennyiben vállal Anglia garanciákat az európai biztonság megszervezésével kapcsolatban. Az Edén minisztert kísérő szakértők határozottan azt az álláspontot képviselik, hogy Angliának vállalnia kell a felelősséget az európai béke megőrzéséért. Edén mai varsói és csütörtöki prágai tárgyalása valószínűen végérvényesen dönt Nagybritánnia állásfoglalásáról az európai politika kérdésének nagy komplexumában* „Vegyetek mandátumot, már csak rövid ideig kapható** Prága, április 3. A szociáldemokrata Ranní Noviny „Vegyetek mandátumot, már csak rövid ideig kapható" fődm s „Az iparospárt a fogtechnikusoknak 300.000 koronáért árul mandátumot" alcím alatt jelenti, hogy a cseh iparospárt írásban értesítette a fogtechnikusokat, hogy amennyiben parlamenti képviseletre reflektálnak, úgy ezt a kívánságukat megfelelő anyagiakkal is alá kell támasztani. A fogtechnikusok j ipartársulatában van ugyanis egy képviselő* ' önjelölt, áki minden áron mandátumhoz sze- | retne jutni. Az ipartársulat vezetősége körlevélben értesítette tagjait, hogy a parlamenti képviselet elnyeréséhez 300.000 koronára volna szükség. Ezt a pénzt mindenképpen össze kell hozni. Egy fogtechnikusra 250 korona esik. A Ranní Noviny szerint a fogtechnikusok aligha lesznek hajlandók fejenkint 250 korona áldozatra s igy az iparospárt elesik egy jó üzlettől. A választási novella és a Heimats-f ront ügye foglalkoztatja a koalíciót és a po!ii!!:ai minisztereket Csak kisebb változásokat enged a kormány a választási novellán • A közalkalmazotti szervezetek munkaköz£stáse a nem éti demokrata párt e fen foglalt állást Prága, április 3. A politikai miniszterek értekezlete ma délelőtt és délután a választási novella kérdésével és a Henlein-üggyel foglalkozott. Kiszivárgott hirek szerint a Henlein-ügy- ben legkorábban a pénteki miniszteri tanácson várható döntés. A koalíciós pártok parlamenti bizottsága tegnap éjjel foglalkozott a választási novellával. Különösen a második skrutiniumra vonatkozó előírásokat akarják módosítani, és pedig úgy, hogy a zsidó párt önállóan is boldogulhasson. A tárgyalásokon dr. Goldstein Angelo képviselő is részívesz. Szó van továbbá arról is, hogy az uj pártalakulatok, mint amilyen a nemzeti egyesülés pártja, szintén sorshúzás utján kapjanak listaszámot s nem úgy, hogy a választási csoportban részes pártok előző választásban elért eredményeit összeadnák. A tegnap éjjeli tanácskozások eredményét ma a politikai miniszterek tanácsa elé terjesztették, ezek azonban azzal válaszoltak, hogy a bizottság, illetőleg a parlament a választási novellán kisebb változtatásokat eszközölhet ugyan, de a törvény struktúrájához a kormány ragaszkodik. Prága, április 3. A koalíciós pártok tizenkettes közalkalmazotti bizottsága a közalkalmazottak szervezetének végrehajtó bizottságával, az exekutiva néven ismert intézménnyel közös értekezletet tartott. Az értekezlet elhatározta, hogy az állam „valamennyi közalkalmazottéhoz" kiáltványt intéz. A kiáltvány bejelenti, hogy a nemzeti demokrata párt vezetése alatt álló „közalkalmazottak nemzeti szövetsége" kilépett a közalkalmazotti szervezetek munkaközösségéből, az exekutiva a kilépést tudomásul vette, mert a nemzeti demokrata szervezet működése ártalmas volt a közalkalmazottak törekvéseire. Ez az akció nyilvánvalóan a nemzeti demokrata párt gyengítésére irányul. Most, hogy a nemzeti demokrata hivatalnokszervezet és az exekutiva között szakadás áll be, bizonyos, hogy a közalkalmazottak tömegesen ott fogják hagyni a Stribrnyvel egyesült nemzeti demokratákat. A közalkalmazottak végrehajtó bizottsága eljár a kormánynál egyes aktuális közalkalmazotti követelések teljesítése érdekében. így szó van arról, hogy az elsejei fizetéseket nem a hónap tizedik napján, hanem ismét a hónap első napján fizetnek. Nemkülönben az úgynevezett negyedik kategóriába tartozó öregnyugdijasok emelt nyugdijának folyósítása is sorra kerülne belátható Időn belül. (2) [ Nagyon sokáig tarlóit, mig felért az utolsó emeletre. A lélegzete elfogyott tőle, szive a füléből kalapálta fejetetejét, — egy fulladt percre neki támaszkodott a folyosó rácsának. Valami sötétet látott ekkor maga alatt, előrehajolt, hogy jobban belenézzen és erre egyszerre végigfutott a hideg a hátán. Lenn, egészen mélyen, mint egy üresen tátó kútnak a fenekét, ferde vizszintben látta maga alatt a főidet, ahonnan felkerült ide: az udvart, sárga kőlapokkal riasztó simán kirakva. — Ahonnan lenézett s amit látott, az emelet és az udvar feneke között a szédület tengelye keringett, mint egy önmagát orsózó fekete oszlop, forgott veszett csavarodással s legalul, ott lenn az udvaron most keresztülment valaki, egy férfi talán, ferdének látszott és egészen rövidnek, igy felülről a törzset elnyelte a feje meg a Iáiba, nem is ment talán, inkább elúszott ott lenn, valahogy úgy, mintha valami vastag halott-vízben mászott volna. Liza szemei előtt elfeketedett az üresség, amibe lenézett. Hátralépett hirtelen a rácstól, egészen ösztönösen; szálja megreszketett, mintha a keringő oszlop a gyomrán táncolt volna át. — Valahol nagyon magasan vagyok — csak ennyit tudott gondolni, de nagyon homályosan megértett valamit abból, hogy a magasságban a mélység is benne van. Ennyi emelet kútba néző hegytetejéről még sohasem tekintettek le sik távlatokhoz szokott szemei. A budai kis földszintes házban, ahová először kommen dáliák sváb tejesasszonyok s ahonnan később a kicsi gyerekének még láthatatlan kezeintegetésén fel’háíbo- ror*a zavarta el az erényes özvegy úrnő, megnyugtatón a földhöz közel maradt minden. Lizának, ha a budai kis ház uccáTanéző ablakait tisztogatta, mindig vigyáznia kellett, hogy a vidám sapkáin péklegény a ház előtt elhaladtában bele ne akassza a szoknyája aljába emeletes hátikosara karimáját. A kosárban szőkearou zsemlyék voltak mindig, napvitágosan barátságosak, szépek voltak és melegek is néha, mint egy váratlanul lelket- simogató kedvesség, akár alig-emlék... — Liza végigcsusztatta kezét a rácson, úgy ment előre, megkereste a kettes ajtót. Fiatal úrnőhöz került és egy gyermekihez, akinek mosolygó csigákba gyürüződött a barna haja hátul, zsenge kis nyaka fölött. Az úrnő széip volt, önállóan élt és parancsoló hangjában annyi határozottság volt és any- nyi kiszámíthatatlanság, hogy Lizának még később is sokszor megakasztotta a lélegzetét, ha váratlanul megszólította valamiért. De azért szeretett itt lenni, megszerette a nagy, szép lakást és szívesen takarított; mert szépeu tudott vasalni és megdicsérték érte, megszerette úrnőjének temérdek lelielet- könhnyü ruhaholmiját és megszerette a gondjaira bízott kisfiút is, mert ez szívesen sétált vele. A szakácsáé az első két nap elteltével teltette magát Lizán, nem talált ambíciót abban, hogy különösebben dirigáljon neki, úgyis megtett mindent. így rendben ment minden és Liza egy vasárnap tanácstalanná ijedt meglepődéssel hallgatta, hogy a jóindulatú úrnő ma délutánra kimenőt adott neki; meühelyi lányokat tovább szoktak még otthon tartani, de ő csak menjen el valamerre és este pontosan jöjjön haza., A népligetben bimbóztak a jázmiubokrok és beljebbről, a fák közül sántán ki-kiugrott a ringispilesek verklijéből egy-egy csukló- hangu nekikanyarodás. Lizának a kék kaláris volt a nyakában, selyemszőttes kék kendő a fején és melles fehér kötény a ringó szoknyái fölött. Kezében nagy pirosbetüs zsebkendőt tartott, ahogy illik vasárnap délután; de a ringispil mellől vissza kellett fordulnia, mert blúzát szorosnak érezte hirtelen, valami halványan felrém lő ismerős zsibongást érzett mellében, mint amikor mé«? apró csirkeláb- kezek kapirgálták gyűlő tejének sápadt- j meleg tömlőit; és belülről, valahonnan fejé-* | nek a belsejéből valaki megkérdezte tőle, hogy miért egyedül nézeget és melyik búcsúról van a kék kaláris a nyakában. És erre a kérdésre, amelyet nagyon jól hallott, nem volt kinek felelnie; visszament a jázmin- bokrok alá, leült a földre csöndesen, szétterítve szoknyáját, mint otthon a templomlépcsőn, husvételőtti kálváriáig litániák után; aztán, hogy a csőszt látta közeledni, szép zsebkendőjével megtörülte mégegyszer szemét meg orrát és hazament. Reggel a szőnyegeket Liza takarította az emeleti rácsnál; rojtjainál fogva amint rázta a szőnyeget, nyakán halkan megcsörgütt a tegnapról rajtafeledt kaláris. A szőnyegnek súlya volt s Lizának sokszor eszébe jutott már, hogy ha egyszer kicsúszik a kezéből, megindul és esik, borzasztó gyorsan esik, esik lefelé, míg lepuffan a sárgaköves mély udvarra, elterül és akkor ottmarad. Liza nyakán megcsörrent a kék kaláris, a lány merevülő ujjakkal érezte, hogy a szőnyeg húzza kezeit, karjait, húzza derekát is a rács fölött, már egészen előre kellett hajolnia, a szőnyeg húzta, a lány lábai alól elcsúszott valahová az egész gang és az udvar feneke fekete szájjal egyszerre fölásitott hozzá az emeletre. — Jézus,..! — dőlt hátra elfehéredett szájjal, bele markolt a szőnyeg rojtjaiba, visz- sza rántotta és futott be vele az ajtón. Ettől kezdve irtózott a rácstól. Nem a magasságot érezte többé és nem a mélységtől félt, — a rácstól félt, amely — egyszerre rájött — nem óvja őt, csak derékig. Mióta ezt tudta, egyre arra kellett gondolnia, hogy a rács éppen csak odáig ér, ahol teste hajlik s kettéosztódik — s ha erre gondolt, érezte, hogy élő valója két külön darabra válik egymáson. a felső elkezd nőni, megnő rémüle- tesen, aztán meghajlik szegletiben s aztán már csak el kell engednie magát, éppen csak előredőlni... és dől mindeD, az egész élet nyekkenve egy fekete ágyba, nyekken egyet, elterül, meg se mozdul, — ottmarad... A gondjaira bízott gyermek, a mosolygó kisfiú szerette a gangot. Ha kiszökött a folyosóra. kidugta arcocskájának orros részét a i rács vaslécéi között, vagy végigiramodotl a ‘ rács mentén körbe és hangosan kacagott, [hogy Liza rohanvást utánaered. így, kacagó futtában elb ötlött egyszer, térdreesett s a mögötte megtorpant lány amint megkapta, érezte, hogy a rács megrendül, — végig az egészen végigfut egy gyors remegés, — a rács tehát nem elég szilárd, a rács megingott, — a rács tehát nemcsak alacsony, hanem valahol laza is. Most már gyűlölködve irtózott a rácstól. Úgy nézett rá, mint aki egyedül tudja csak, hogy ez a védelem, amely körbefogja itt a magasságban élőket, hamisan lapulva sunyit és alattomiban valami szörnyű gonosztettre készül. Amikor sétálni indult a gyermekkel, a fal mellé szorult vele, hogy meszesek lettek mind a kelten. Ezen a délutánon eső zudult rájuk váratlanul az uocáo. Liza ölébe kapta a kisfiút és egy kapu alá menekült vele, de mert huzatot érzett, megoldotta álla alatt a kendője csomóját s a kisfiú fejére borította. Álltak az idegen kapu alatt, az eső zuhogott a feketére sötétült égből, a gyermek átfogta két kis karjával a lány nyakát és elaludt. Liza érezte, hogy vállán elnehezedik a ráborult gyermek, de hogy elaludt, nem vette észre, csak hátrább tolta arcocskájából a lecsúszott kendőt, hogy lássa, mit csinál. És ekkor egyszerre átfutott testén- lelkén valami tágranyitott szemű, rémülten nagy melegség. Nézte az öntudatlan kisgyerekfejet, a bizalom mélységes nyugalmában lélegző ezt a zsenge életet, amelynek most ő a legteljesebb oltalom; és egyetlen megrá- zóan fölriadt, pillanat alatt megérezte — először érezte meg, a saját tején táplált apró lelkeken keresztül is csak most először — egy idegen gyermekben a saját gyermekét. Megreszketett az érzés ijesztő váratlanságától, úgy borította el hirtelen, mint egy óriási hullám, amelyben el kell vesznie; nyögni tudott volna és összegörnyedni, akkora sulival nehezedett rá ez a hatalmas áradás. Szenvedve és óvatosan, szomian és egyszerű alázattal megcsókolta a gyermek arcát — ezt is először, eddig sohasem érezte vágyát ennek, — aztán ráborította fejkendősét. — most már a magáét óvta. ■ , .... (Folytatása következik.) % 1 A város ölt |rt°: M°|n^r Kqt° I
