Prágai Magyar Hirlap, 1935. április (14. évfolyam, 78-100 / 3630-3652. szám)
1935-04-21 / 94. (3646.) szám
so t>mgaiA\mAarhirlap . lSportKissé sötétenlátó húsvéti cikk a szlovenszkói és ruszinszkói futbailsportélet válságának belső okairól A fizetett {áiékascfk és a dit/údácendszevének következményei 1 /áeiulca futbatlélet&en is az „ezüstsáv'' feltűnését III Prága, 1935. Husvét. Mig a gazdasági életben a krízis enyhüléséről és a régen óhajtott „ezüstsáv" jöttéről beszélnek, addig futballélet terén mindinkább elhatalmasodik egy belülről jövő válság-hullám. Az ezidei évad kezdetével, a klubok közgyűlésének lezajlása után egyebet sem hallottunk, minthogy szlovenszkói és ruszinszkói sportegyesületeink sem anyagi készleteiket, sem pedig játékos-tartalékaikat kiegészíteni vagy felfrissíteni nem tudják és olyan futballegyesületek is, amelyek va- mikor az élen futottak, ma beszüntetésről, korlátozásról Írnak és beszélnek. Ezek a szomorú hírek vonatkoznak úgy a magyar, mint a szlovák, sőt a történelmi országok cseh és német klubjaira is. Vannak futballegyesületek, amelyek már pályákat sem tudnak fenntartani, mert nincs meg rá a kellő fedezetük. Természetesen még kevesebb ama egyletek száma, akik hódolni tudnának a mai idők nagy vívmányának, „a fizetett játékosok" rendszerének és a szükséges jónak: a tréner tartásának. Ha a válság okát keresni akarjuk, talán éppen az előbbiben találjuk azt meg elsősorban. Valamikor régen a futballt, mint amatőrsportot a fiatalság önszántából, jókedvéből, szórakozásból és — végül — testedzésből űzte. Az idők folyamán lassanként lefaragódtak a futballjátékról a szórakoztató és altruista vonások és lön belőle sport, amely foglalkozást, élethivatást és megélhetést jelent. Az ifjúság a futballt most már nem a testedzésért magáért űzi, hanem azért, — mert megfizetik érte. Akit pedig megfizetnek, attól jót és tökéletest követelnek — és pedig kettős irányban. Jó és kitűnő futballt kíván a kenyéradó egyesület és tökéleteset kér a publikum, amely megfizeti az atrakció árát. Hogy ez valóra is válhassék, természetesen megfelelő ellenfél is szükséges, akinek vendégszereplése csalogató is legyen. Sajnos, ma már ott tartunk, hogy szinte keresni kell az ellenfelet egy-egy ünnepi mérkőzésre. Drága az utazás, sokba kerül az ellátás, nagy pénzt visznek el a különböző adók és szövetségi dijak, a játékosprémiumok és egy-egy nehezen összehozott nemzetközi meccs után marad az egyesület számára a keserű csalódás: a deficit és az adósság. Régente hasonló körülmények között mindig akadt egy önzetlen sportbarát, aki kinyitotta az erszényét és tiszta fanatizmusból kisegítette kedvenc csapatát az anyagi kátyúból. Ma már azonban nincsenek sportmecénások, mert hiszen az élet sok terhe és gondja másfelé viszi el az emberek pénzét. A mai világban a sportklubokra is vonatkozik a régi kö/mondás: „begits magadon és az Isten mrgspgiti!“; de mikor ez a segítség ma olyan távolálló fogalom, bizony az egyesületek nagyrésze csak halmozza az adóssá./. kát. Láttuk, hogv fizetett játékosok alkalmazása csak nagyon kevés egyesületnek volt ereje és később azt is láttuk, hogy éppen ezek az egyesületek küzdenek a legjobban a sport belső válságával. Szlovenszkón és Ruszinszkón igen kevés egyesület képes megfizetni a játékosait és így már nem vehet részt abban a külön versenyben, amit az uj rendszer jelent. A fent vázoltakon kívül a válság előidézésében sok bajt okozott a sportszempontból egyébként már az első évben bevált diviziós-rendszer. Azok a szerencsés csapatok ugyanis, melyeknek jobb teljesítményük révén sikerült, a „felsőbb osztályba fellépni, ma külön „faárkát" képeznek, mig a bajnokságban maradottak szinte egymásra vannak utalva. Látjuk ezt abból, hogy az egyes kerületekben az a csapat, amely az egyik vasárnap bajnoki mérkőzést játszott a másikkal, ugyanazzal az egyesülettel a következő szabadnapon barátságos mérkőzést vív. (Pl. LAFC—TMSC az elmúlt két héten.) Természetes, hogy e kettős, erősen lecsökkenteti sporteseményre nem kiváncsi a közönség és igy az érdeklődés is alaposan megcsökken. Sajnos, a divízió mai rendszere nem biztosítja a gyos felfrissülést és kicserélődést, mert hiszen legfeljebb csak két csapat jut előbbre és kettő vissza, mig a többi évekig mérkőzhet és játszhat a kerületekben egymással a bajnokságért, azt meg is nyerheti, de mégsem jut tovább. Az ünnepi alkalom nem alkalmas arra, hogy a válság okait mélyebben is taglaljuk. Mindössze csupán azt akartuk cikkünkkel elérni, hogy I a futballsport illetékes köreit figyelmeztessük a belső bajokra, amik súlyosabbak az anyagi válságnál is. A szezonnak hamarosan vége, lesz idő, alkalom és mód arra, hogy megbeszéljék a bajok orvoslását, megtalálják a megfelelő gyógymódot, amely a szlovenszkói és ruszinszkói futballsportot visszaviszi arra az útra, amelyen még nem is olyan regen haladt, — amikor még a futballklubokban virágzott a jókedv, a pályákon kiviritott az igazi sportszellem éltető ereje, benépesedtek a tribünök megelégedett nézők százaival és nem voltak a vezetőséggel elégedetlen szurkolók, hanem egyetértés, összhang és lelkes sportakarat vitte a futballt igazi utján előre S akkor hisszük, hogy a futballélet reneszánsza is bekövetkezik és feltűnik az az „ezüstsáv", amely meghozza a kívánatos haladást. JELLINEK FERENC. A világ legjobb hatvan úszója között csak nyolc az európai — Amerika és Japán csodauszóival szemben semmi esélyük nincs az európaiaknak ■ ■ A 100 méteres gyorsuszók erőlistáján Csik Ferenc a harmadik Prága, április 20. A nemzetközi nszókörökben nagy feltűnést keltett az uszósport egyik legnagyobb tekintélyű korifeusának, E. G. Drignynek nagy cikke, amely az európai uszósport szempontjából szenzációs, egyben azonban megdöbbentő adatokat és megállapításokat tartalmaz. Drigny az 1936. évi berlini olimpiász közeledtével seregszemlét tart a világ klasszis úszóinak táborában és elkeseredetten állapítja meg, hogy Európának az amerikai és japán uszó- íenoménekkel semmi reális kilátásuk sincs a sikerre. Átlekintetésében a tdz-tiz legjobb úszót veszi minden számiban és igy összesen hatvan úszó múlt évben elért legjobb eredményeit sorakoztatja fel. Ennek az összeállításnak reálitá- sáihoz ugyan némi szó fér, mert csupán az abszolút időt veszi tekintetbe és egyáltalán nem figyel a másik hasonlóan fontos szempontra, hogy minő méretű uszodáiban érték el ezeket az eredményeket és hogy tenger-, vízben-e, vagy édesvíziben aszták azokat, de tagadhatatlan, hogy végső konklúziói igazak. Ezeknek a konklúzióknak lényege az, hogy a hatvan klasszis úszó között mindössze nyolc európai szerepel és ezek közül sincs egyetlen egy sem az első helyen. Még a legtisztességesebb helyen fekszik az úszás klasszikus számában a magyar Ősik Ferenc, akinek idejét az Európa-rekordban, 58.6-ben állapítja meg Drigny, továbbá a német Schwarz a 200 méteres mellúszásban elfoglalt harmadik helyével és Sielas ugyanebben a számban negyedik helyével, míg a német Küppers hátuszáslban a negyedik helyet foglalja el. A franciák büszkesége, Tár is, csupán egyetlen számban, az 1500 méteres gyorsuszásban szerepel a világklasszisok listáján, de itt is csupán a 'hetedük helyen fekszik. Vannak számok, mint a 400 méteres gyors- úszás, a 200 méteres gyorsuszás, ami annyira fontos a 4 X 200-as staféta szempontjából, amelyekben európai egyáltalán nem is szerepel a világ legjobbjai között. 1 Nagyon szomorú kilátások ezek az olim- ' piász szempontjából az európai uszósportra I és annál keservesebb ez a megállapítás, mert már idő sincs arra, hogy az európai uszósport fejlesztése az olimpiászig olyan mértékben haladjon, hogy méltó versenytársai legyünk Amerikának és Japánnak. Bizonyos, hogy az európai uszószövelséget felelősség terheli, amennyiben Los Angeles tanulságain nem okult s nem gondoskodott arról, hogy szövetségeinek japán vagy amerikai trénert szerezzen és igy friss vérkeringést vigyen az európai uszosportiba. Majd Európának berlini kudarca után bizonyára gondolni fognak erre is. Most pedig nézzük Drigny szerfölött érdekes listáját. A 100 méteres gyorsuszásban egyetlen világnagyság sincs, aki ne uszná meg ezt a távot egy percen belül. Akii kívül esik ezen a mértéken, ma miár nem is kerülhet a klasszis- úszók tálborába, hiszen Amerikában és Japánban százával vannak úszók, akik egy percet, vagy annál valamivel rosszabb időt úsznak állandóan. A tiz legjobb: Fick (USA) 56.8, Yusa (Japán) 58 és Csik Ferenc 58.6 mp. A többiek: Livingstone (USA), Fisciher (német), Highland (USA), Sakoyami (Japán), Spence (Kanada), Takahasd és Toyoda (Japán). A 400 méteren legjobb az USA-beli Medica. Utána négy japán következik: Yokohama, Ishiharada, Makino, Negami. A japán sort az USA-beli Gilhula szakítja niég, aki után újból négy japán jön: Shimma, Kataoko, Kita- miura, Hori. A legrosszabb ideje 4.54.8. A 200 méteres gyorsban Japán vezet. Síhin- ma ideje 2.10.4. Spence, Livingstone, Medica után a japán Kataoko következik, majd Gilhula (USA) után megint a japán Sakoyami, Yusa, Toyoda, Oyokoti. Plechta. A legrosszabb ideje 2.15.8. Olyan stafétát lehet tehát kiállítani, melynek átlagideje 2.14.8, csaknem húsz másodperccel jobb a legjobb európainál. Az 1500 méteren a legjobb a japán Negami 19.16.6-tal. Következnek Medica, Makino, Haroda, Kitanmra, Ishiharada, Taris, Negami, 1935 április 21, vasárnap. Ryan és Pirié. A legrosszabb ideje 20.28.2. A 100 méteres háton az USA vezet az l.(X7.4-et úszó Van dér Weghe-vel. Következik Koykawa, Kawozu, Küppérs 1.08.4-gyel, Dantzler, Kiffer, a japán Irye, a norvég Bőiden, az angol Besford és Yosida. A legrosz- szabb ideje 1.11.5. A 200 méteres mellen Kőiké az első 2.36.4- gyel. Utána Spence, majd Schwartz 2.43.8, Sietas 2.44-gyel következik. A többiek: Hamura, Kasley, Ildefonso, Kellner, Higgins, Árasad. Japán ebben a számban csak az elsővel és utolsóval szerepel, kinek ideje 2.48. Azoknak, akik százat nem úsznak egy percen belül, akik a 100 méteres hátat nem abszolválják 1.12-en belül, a 200 méteres mellen 2.50-en túl van az idejük, a 400 méteren nem érik el a 4.55-ön belüli standardot, 1500-at nem úsznak 20 és fél percen belül, még csak helyezésre sincs kilátásuk Berlinben, állapítja meg cikke végén Drigny. A 4 X 200 stafétában Európa pedig külön versenyt fog úszni, melyen Amerika és Japán uszodával veri a magyar és német stafétát. * Drigny érdekes cikkének megjelenése Ma a kora uszószezón már számos meglepetést hozott az amerikai Medica és Kiefer személyében, akik — igaz ugyan, hogy fedettpályán — sorra döntik a fennálló világrekordokat. — A 100 és 200 méteres gyorsuszás világhegemóniájának kérdését hivatott eldönteni júniusban Peter Fick európai túrája. Az amerikai világirekorder ezen az utján megmérkőzik Csik Ferenccel, a legjobb német és holland sprintere'kkel. xx A „Cigelka“ jódos gyógyvizekről. Idősebb korú orvosaink javarésze bizonyára még em'ékezni fog egyetemi évei során a katedráról gyakran hangoztatott devizére: „Wenn mán nicht weiss. wie. wo, wanira. verordnet mán Jodkalium". És valósággal akkor is, ma is, a jódkáLium s annak tulajdonképpeni hatóanyaga, a JÓD volt az a csodaszer, az a pa- naoe, mely a legkülönbözőbb bántalmak ellen, a még oly rejtetten lappangó, jóformán ki nem dönthető kóros elváltozások ellen jó hatással volt. „A jód jót tesz!“ hangzott a jelszó. Ez az oka annak, hogy mig a gyógyszerek zöme a divat szeszélyeinek van alávetve, — emlékezzünk csak vissza a főfájás elleni szerekre, hol a ehrnin hajdani uralmát fölváltotta az antipirin, ma jd az aspirin, utóbb a py- ramidon, — ezzel szemben a jódkészitmények mai nap is dominálnak a gyógyhatás terén. És ha joggal mosolygunk is sok ásványvíz nagyhangú hirdetésen:, melyet tulajdonosa minden lehető és lehetetlen baj elen mint csalhat a,lan panaceat magasztal, mégsincs jogunk kétkedéssel fogadni a jódos vizeknek tulajdonított gyakorlatilag kipróbált, tapasztalatilag bevált szinte varázehatáeát a legkülönbözőbb betegségek ellen. Ki hitte volna vájjon, amíg csak Grossich fiumei orvos meggyőzően kimutatta, hogy a jódtinctura a leghatásosabb tertőtlenitő szer. úgyhogy még a hasfalat is ve- szélytelenü! megnyithatjuk előző jódecsetelés után, A múlt századnak egyik jóhimevü vegyésze bírókra akarván kelni a természettel, pontosan vegyelemezte a bor összetételét 6 azután művi utón, pontosan a nyert adatokat és adagokat fölhasználva, bort gyártott. De minő rettenetes izü és hatású kotyvalék volt ez a műbőr a terméseztes borhoz képest. Ugyanez a helyzet, ha . mesterséges és természetes tápanyagok között párhuzamot vonunk, avagy ha a mesterséges ásványvizeket összehasonlítjuk a természetesekkel. Amint nem kell szakembernek lennie valakinek, hogy belássa, miszerint bármely mesterséges ételnél szívesebben veszi be és dolgozza föl a gyomor például a rostélyost, vagy ropogósra sült kacsacombot, ugyanúgy nyilvánvaló, hogy a föld mélyében és mellében. szóval, a Teremtő Isten vegykonyhájában készült, tehát a Természet adta „CigelkaD jódos víz hatása biztosabb és célhoz vezetőbb, mint a vegyi gyárakban fabrikált jódsó oldat. Egyébként ..mindet Demosthenesnél szebben beszél a tett!" Minden reklám mögött, ugyebár, önérdek, sőt. haszonleső szándék lappang; ezért szkeptikus ma a nagyközönség mindennemű reklámma;! szemben. Ám, szívleljék meg akkor a szentirás ezen szavait: ,.Mindeneket megpróbáljátok 6 ami jó. azt megtartsátok!" Rajta tehát, próbálja meg az, kinek baja van a gyomrával, meszesednek az erei, duzzadtak a mirigyei, golyvája van. nem tiszta a vére, krákog a. gégéje, zihál a melle, hogy minő hatással lesz rá a „Cigelka“ jódos gyógyvíz fogyasztása. s tegyen azután a saját magán tapasztaltak alapján belátása szerint. — Dr. Austerlitz Vilmos, orvos, v. egyetemi tanársegéd. — A „C i g e 1 k a" gyógyvizek megrendelhetők: „CI G E L K A“, jódos gyógyforrások vállalatánál. C s e h y & W a c h 1.1 er, Bardejoov (Bártfa), Slovensko (CSR.) (1)
