Prágai Magyar Hirlap, 1935. április (14. évfolyam, 78-100 / 3630-3652. szám)
1935-04-19 / 93. (3645.) szám
4 ^^©a-MAcfcsRHTraim Gyöngyéletük van Newyorkban a kutyáknak Külön kórházuk* temetőjük, balesetbiztosításuk és sétáltatójuk van — mig 7 millió 400.000 gyermek éhezik az Unió területén Newyoík egyik külvárosának. habárában, a Boston Mé .vezető otrezáguit mellettit van. egy vaskerítéssel körülzárt temető. Benne vak.itó flelhér, még egészen uj, apró sírkövek. Az ember első látásra rendes temetőinek nézné, de a kapu felett levő felirat máét mutat. A Caníne Cemetery, a kutya-temető ez a (hely. Majdnem 'hangosan elkacagtam magamat, amikéi- először megláttam. Hogyan? Hát ilyen is van? Van bizony, nem is egy, hanem számtalan Amerikában. S olyan gondozottak, olyan rendteizettek ezek a „temetők", hogy sok élő 'emiber is megirigyelhetné e csendes nyugvó helyet... A domboldalon egyenes mt vezet fel a , .tőrkor t- be“ és a g'ondosan ápolt zöld gyeppázsiton Jobb- ról-'balról sorakoznak a „sírhelyek". Virágok között, — valóságos virágoskertben pihennek itt békés egyetértésben a hű ebek s gazdáik márvány sírköveket állíttatnak sírhelyük fölé. Ezeken ékes feliratok hirdetik, hogy itt nyugszik a „Hűséges Fiü — élt 8 évet", vagy a ^Felejthetetlen Great Dean — legjobb barátunknak.-. Az amerikaiak túlzott áltafkultuezának egyik szörnyű kinövése ez a hely. És ebben is Neiwyork vezet ma. Régen Konstantinápoly volt, ma New- york az ebek eldorádója. A nagy kozmopolita metropolisban ugyanis nemcsak a legkülönbözőbb nemzetiségek, hanem a világ mindem kutyafaja is I képviselve van és pedig olyan arányban, hogy m J felülmúl minden emberi képzeletet. A múlt évi hivatalos kimutatás szerint ugyanis 300.000 különféle eb volt regisztrálva a newyorki városházám. Ami annyit jelent, hogy Newyorkban minden ötödik családnak van kutyája. Nem házőrző ebek ezek, melyeket a farmokon bőven találhatunk, hanem luxus-kutyák, melyeket nem szükségből, hanem csak kedvtelésből tartanak az emberek. A hatalmas termetű Bernáthegyi kutyáktól kezdve a kis kínai Pekiogese ölebig a pincsiknek. moppszlikmak, ratlereknek és kópéknak összes nemei és válfajai itt megtalálhatók. Egyedül a német tacskó (Dáxiie) van közöttük gyér számban képviselve, ezeket ugyanis a háború alatt, a németek iránti gyűlöletből, fcipusztitották az amerikaiak... De van helyettük aztán annál több más és -más faj, melyek minidig kelendő portékák. így az ebtenyésztés és árusítás ma már egészen jövedelmező iparág lett Amerikában. A Kannel Clubon kívül, mely évenként kiállításokat rendez a nagyobb amerikai városokban, számtalan emlber foglalkozik hivatásszerűen az ebtenyésztéssel és idomitással. A nemesebb és ritkább fajokról külön leírásokat hoz időnként a Kennel Gazette^ mely hetenként jelenik meg Newyorkban és mely kizárólag az ebek tenyésztésével, idomitásával, eladásával stb. foglalkozik. Ebtenyésztő farmok és kutyavédelem A nagyob bvárosokban, igy Newyorkban ás az •ebtenyésztőknek külön üzleteik vannak, melyek kirakatában az eladásra szánt kutyák naponként nagy számban láthatók. Sőt újabban a farmerek szárnyasok, sertések és borjuk tenyésztése mellett kutyatenyésztéssel is foglalkoznak és kölyökkutyákat az országutak mentén kalitkákban állítják ki eladás céljából és gyakran szép pénzt keresnek ebből az arra haladó autósokból... A kis kutyák jól járnak, előkelő házakba jutnak el, „családtagok" lesznek és az Igénytelen kis farm-őrkutya máT néhány hónap múlva büszkén sétál gazdája mellett a ragyogó Fiifth Aveniuan, vagy a gyönyörű Parik Avenuen Newyonkiban. Az ebek jótartásáról és védelméről a S. P. C. A. (Socíety fór t’be Preventiom. of Cnuslity te Animiails) gondoskodik. Ez az állatvédő egyesület, melyet a polgárháború után alapított Henry Bergh, tulajdonképpen a lovak kínzása ellen létesült, de miután az autó kiszorította a lovakat a forgalomból, az S. P. C. A. ma már úgyszólván az ebeknek viseli gondját. Elsősorban is ügyel a hontalan, gazdátlan ebekre. A társaságnak e célra Newyorkban 50 autója van, melyekkel naponként összegyűjtik az uecán a gazdátlanul csavargó kutyákat, (múlt évben 50.000-et fogtak el) és ugyancsak ők veszik gondozásukba az uocáu megsérült állatokat is. Az S. P. C. A. mentőfcoiosija — .miután az autók sok ebeit gázolnak el naponta, — éjjel-nappal üzemben van és a sebesülteket a Dog Hospiitalba (a toutyakóribázba) szállitjájk, ahol modemül fefee'- relt mütő és röntgenező és gondos orvosi ápolás várja azokat. Vannak ezenkívül nagy számban, magánkórházak (Private Dog Hospitals), ahol 2— 3 dollár napi díj mellett vesznek fel „betegeket". Ugyancsak az állatvédő egyesület gondoskodik az „elaggott'4 vagy „gyógyi'tibatatiianul beteg" I ebekről is. Egyszerű telefonhívásra megjelennek a háznál a társaság emberei, akik dijtataeui elszállítják a város határában levő bekerített poandra 'az állatokat, ahol a sintérek gyorsan ölő gázzal kiwégzifc azokat, hogy trailajdonosaiknak nagyobb 1935 áprÖfe 19, péntek. | szivifájdalmat ne okozzanak. Ezrével vannak itt összegyűjtve a gazdátlan és kóbor ebek, melyeket azonban kivégzés előtt olcsó áron meg lehet vásárolni. Azonban az átadás nem megy végbe egyszerre. Az S. P. C. A. előbb kiküldi embereit, hogy személyesen meggyőződjenek arról, hogy az „adoptáló" tényleg jó otthont tud-e biztosítani az. „adoptálásnak" és valóiban módjában ált-e eltartásáról gondoiskodnia, vagy pedig csak üzleti célból vásárolja meg csupán. Ha a társaság ilyenformán meggyőződést szerzett a vásárló jóhiszeműségéről, akkor azonnal kész a vásár és a kiválasztott ebecs- ke. ily módon szerencsésen megmenekül a biztos kivégzéstől az utolsó árában. Hát nem nagyszerű ország Amerika, ahol még az ebekkel is ily „humánusan" járnak el? Kutyasétáltató vállalat Azonban még jobban kifejezd az amerikaiak jószívűségét az ebek iránt az az uj vállalat, amely a napokban alakult meg Newyorkban. Az uj üzleti vállalatot James Daley A West 74-ik ucca 16. számú apartmenjének 'felügyelője alapította többeizer dollár alaptőkével, a riewyoriki kutyák naponkénti •sétáltatása céljából. Január 5-én jelent meg Mr. Daley első hirdetése a New-York Times hasábjain: „Daily Dog Mulking Service Inc. Napomként sétára visszük kutyáját. Havi bérletjegy 5 dollártól feljebb. Telefon: Trafalgar 7—5707". Öt dollár-' fejében a társaság emberei egy meg* beszélt órában, naponként 20—25 perere sét ára viszik pórázon az ebeket, (hosszabb séta külön dija* zással jár), amely idő alatt lopás és baleset ellen: 'biztosítva vannak. Ezen csekély ellenszoigálat dacára máris nagyszerűen 'bevált a kutyasétáltatás eszméje. Ugyanis alig néhány hónapja, hogy a társaság megkezdte működését és máris 3000 előfizetője van. M,it mutat ez? Azt ugy-e, hogy mennyire szivén viselik a jó newyorkiak kedvenc öleibük drága egészségét? De ugyanakkor egy másik híradás is megjeleni ugyanabban a lapban. Véletlenül ugyanazon az oldalon. Arról van szó ebiben, hogy az amerikai gyermekvédő liga (National Oonference fór Needs of Obildnem) a Hotel Pensylvánliábain tartotta évi közgyűlését. Itt Mise Katheriue F. Lemroot arról számolt be, hogy hét millió négyszázezer 16 éven aluli gyermek számára kell az idén kenyérről gondoskodni, hogy éhen ne vesszenek. Vájjon e felszólítás olyan visszhangra talál-e majd Newyorkban, mint Mr. Daley hirdetése? Vájjon azok, akik oly nagy részvéttel vannak ölebeifc iránt, megszánják-e a szegény éhező gyermekeket, akiknek sajnos Amerikában még kenyérre sem jut akkor, mikor jó otthonuk, kórházuk, temetőjük, sőt még kölün sétáltatójuk ie van az ebeknek. Dr. Sz. J. Harmadára csökkent a komáromi kikötő forgalma Komárom? április 18. (Saját tudósítónktól.) A komáromi járási kereskedelmi grémium Hoff- man Simon elnökletével közgyűlést tartott s ezzel kapcsolatban az elnökség helyzetjelentést adott a komáromi és vidéki kereskedelem mai állapotáról, főleg arról a szomorú pangásról, amelybe a kereskedelem a vámviszonyok s a gazdasági válság következtében jutott. A legközvetlenebb szomszédokkal fennálló vámháboru arra vezetett* hogy a határmenti kereskedelem teljesen pang* míg a komáromi kikötő forgalma 1930-ban 52 és fél százalék volt* addig 1934-ben 17 százalékra csökkent? Ezzel szemben a pozsonyi kikötő forgalma ugyanez idő alatt 47 százalékról 86-ra emelkedett. A komáromi kikötő elsősorban a szén és koksz tranzitójára van utalva. A mai állapot 80 százalékos visszaesést mutat ezen a téren. Kiderült, hogy a lengyel szén szállítása Kattowitzból a Fekete tengeren keresztül kevesebbe kerül Magyarországra a szállítónak, mint a rövid szárazföldi utón, Csehszlovákián keresztül. A komáromi kikötő bizonyos mértékben a tarifapolitika áldozata. Ugyancsak pang a gabonaszállitás is. A komáromi kikötő felszerelése nincs használatban. A kereskedők panasza az is, hogy a kereskedők terhei nem igen találnak meg* értésre. A mai súlyos helyzet javítására legfőbb teendőnek tartják a kereskedők a termelés értékesítés rendszerének sürgős átszervezését* az elzárkózás gazdasági politikájával való szakítást* rendes kereskedelmi szerződések kötését a külfölddel* de legelébb a legközelebbi szomszédokkal. A közgyűlés egyébként a napirend szertat folyt le, Soltész Pál iparhatósági biztos jelenlétében. (5) Egy másik cikk, mely a gazdasági krízist nagyon népszerű stílusban tárgyalta, nagyon megnyerte a tetszését, annál is inkább, mert a szegény Briegernek bármely percben esedékes és bekövetkezhető halálával ő szinte védve tudta magát a krízissel szemben. Mert hiszen egyre valószínűbb kontúrokban bontakozott ki előtte a társascég megoldásának a lehetősége, ahol neki sokkal kevesebb lesz a rizikója.. Mert ő csak a tudását adja majd az üzletbe, amit semmiféle krízis nem tehet tönkre, míg a pénzt az özvegy. Kissé elrestelte magát, hogy még igy gondolatban is kívánja szegény Brieger halálát, de most sokkal sürgetőbben vert a szive, most mintha szárnya nőtt volna mindannak, ami a jövőjével összefüggőt, mert most olyan motor fütötte a számításai gépezetét, amelynek neve: Tercsi... Közben kétszer is megnyikorgott az ajtó, de ö oda se figyelt. A nyikorgás mögött mintha bocsánatkérés lett volna, de ő arra nem reagálhatott, mert a cikk nem hagyta. Figyelme továbbra is lankadatlanul reagált arra az érdekes okfejtésre, amely ezt a krízist méltatta a kézenfekvő érvek egész sorozatával és boncolta a megértés meggyőző érveivel. Egy hosszabb kikezdés végre lélegzethez juttatta és akkor ösztönösen is az ajtó felé pillantott, mert már a virág miatt is kezdett türelmetlenkedni. De a pikkoló még nem volt látható. Ellenben két vendég lépett be az étterembe. És neki akaratlanul is mosolyognia kellett. Mert mind a két vendég púpos ember volt. Ezeket is ismerte, de csak látásból; eddig még sose beszélt velük. Az egyik az uj vizsgálóbíró volt, ^ut nemrég helyeztek ide. A másik egy kataszter i hivatalnok, futólag már találkozott vele is. '^Bndketten meglehetősen nagyképüeknek látI szottak. Ezt a nagyképűséget még csak fokozta I a nagykeretü otromba pápaszem. Széllel bélelt, vékonydongáju két ember volt. És az egyetlen fixpont rajtuk éppen az a pápaszem. Mintha ez tartotta volna össze törékeny testüket. Marhuneknek szája körül még egyre ott ült a mosoly, mégis kénytelen volt a két emberre nézni. De azok se hagyták magukat. Viszonozták a Marhunek tekintetét, de mintha ezek nem csináltak volna titkot abból, hogy kissé fur- csálják ezt a véletlen találkozást. Marhunek ezt a két embert is sajnálta már jóelőre is az irigykedésük miatt, amely rögtön kitör majd abban a pillanatban, amikor Tercsi melléje ül. Pedig ő diszkréten és igazán szerényen gondolta el a nagy-nagy élvezetet. De azért pár pillanattal később mégis sokkal köny- nyebben és szelidebben égő fájdalommal fogják elviselni az ő lobogó örömét, mert mégis csak ketten vannak s igy arányosan oszlik meg a szomorúság, amellyel majd az ő napsugaras jókedve árnyékosra mázolja az ő bánatukat. Hirtelen felszisszent mosolyogva: — Nahát, ezt a véletlent! — motyogta a fogai közt és kezdett ezzel a magyarázattal megbarátkozni. Arra gondolt, hogy az utóbbi hetekben, amikor a pénztelenség egyre meztelenebb rongyokban mutatta magát, előfordult, hogy sokszor napokon át egyetlen vevő se lépte át az üzlet küszöbét, máskor viszont egyetlen óra leforgása alatt három jegygyűrű kelt el. Hát most is igy van ... Ki tudja, mióta várták itt a szegény unatkozó pincérek a vendégeket, és most egyszerre három ilyen jött be ... Arra a délutánra különös élénkséggel emlékezett. Nem is csoda. A jegygyűrűre nagyon is neheztelt. Ellenséges cikknek tartotta, önző okból tartotta annak, ő ugyanis sose gondolt arra, hogy neki jegygyűrűre lehet még szüksége... I De most a mai levél vétele után már megbocsátott a jegygyűrűnek minden kellemetlen és kíméletlen reminiszcenciát. Hirtelen arra gondolt, hogy a platinaóra helyett egy pompás gyűrűvel kellett volna meglepni Tercsit... — aki még mindig késett. De azért mégse haragudott rá. Ebben a pillanatban jött vissza a pikkoló és bármily ügyesen és diszkréten hozta be a virágot, a többi vendég rögtön meglátott mindent. Mintha a papír zizegése mögött az ő csodálkozásuk szisszent volna föl... Marhunek a virágot az asztalról egy erélyes mozdulattal — amely sehogyse illet az ő gyöngédségéhez — a mellette levő üres székre tette és továbbra is elmerült az újságban. A krízisről szóló cikk egyre jobban érdekelte, bár most a legnagyobb kapitalistának érezte magát, akinek nincs mitől tartania s akinek a szeme előtt oly érthetetlenül vibrál az infláció fogalma, mint a parton sétáló ember előtt az elmerülés veszedelme. Most már szinte habzsolta a betűket. A pikkoló elállitotta a ventillátort és Marhunek nyakán izzadságcseppek gyöngyöztek fel. Hirtelen táncolni kezdtek előtte a sorok, mintha káprázni kezdett volna a szeme, a fülében sűrűn visszatérő furcsa motoszkálás járt. Határozottan rosszullét fogta el. Fel kellett állnia a helyéről és széket cserélt. És ekkor mintha meg- tántorodott volna. Most hirtelen világosan látta, hogy a furcsa motoszkálás mögött mi is van? Ajtónyikorgás. Ez alatt az idő alatt jött be szabálytalan közökben újabb hat vendég. Már helyet is foglaltak. De ahogy jobban szemügyre vette őket, a szája körül az iménti mosoly megint feltámadt, de most ráfagyott arra a két seprőre, amely mint valami kerítés elválasztotta a száját az orrától. Ez a két seprő most egyre szigorúbban, sőt fenyegetőbben mered erre a hat újabb vendégre, de a saját érdekében kénytelen volt ezt a szigorúságát lebágyasztani egy oly nézés segítségével, amely a megdöbbenés és szánakozás piruló kereszteződéséből kelt életre. Nem is tudta miért, de hirtelen eszébe jutott, hogy állítólag a fronton a halálos lövés pillanatában is mosoly árnyékolja be a kihűlő arcot. Mert ő is halottnak hitte magát... És Marhunek most már végleg nem ncveI tett... Még hírmondó árnyalat se volt látható mosolyának... VII. A három régi vendégen kívül ez a hat újabb vendég — önmaga se akarta elhinni, de úgy volt— az is mind egytől-egyig púpos volt!... Most érezte életében először a saját bőrén* hogy a nevetségesség csakugyan öl... Most már nem tudott hinni a véletlen szeszélyében, most már nem kapaszkodott a babona kusza indáiba, most már nem bástyázhatta el magát* mert már a telitalálat itt feküdt a szivén, — most itt állt félig ájultan, hogy erősen meg kellett fogózkodnia a székbe, mert felfordult volna. A környékező ájulás dacára úgy rémlett neki* mintha egy sose járt helyen volna, ahol a kaján gonoszság álarcában a sátán rálehel az öröm kacagó tükrére és most mérges párák görcsös mosolyba torzítják a nyugalom és boldogság merev fintorát. Most hirtelen világos volt előtte, hogy miért nem fogyasztott semmit az a szegény lesajnált borbélysegéd? Mert ő is várta, hogy kettesben vacsorázzék azzal, a „Valakivel"... Az újság már kiesett a kezéből. Az a „Valaki" tehát egy aljas, sötét és Istentől elrugaszkodott senki, akinek förtelmes szivében a pokol kékköves tüzei lángoltak. És ő még virágot is vett, sőt még platinaórát is lopott! A szembenlevő tükörről visszaverődik az arca. Nem ismert magára. Eltakarta az arcát. Magat se tudta, hogy meddig ült igy fejbe- kólintva a gonoszság öklétől. Csak azt tudta, hogy az öröm függönye hirtelen lezuhant az élete színpadán és most a gyász és szomorúság redői fészkelik be magukat az arca ráncaiba, amelyeket a mai délután simára vasalt a reménykedés. Hirtelen egy suhanc süvítő hangjára neszeit fel; — Nézzétek csak, hisz ezek itt szervezkednek! Ez a hang kintről betódult az étterembe, mint valami bomba éis arcukba kergette a vért. Ez a hang a legdurvább röhejbe volt csomagolva; (Folytatása következik.) Randevú a Palkovics-ban Irta; Sebest Ernő
