Prágai Magyar Hirlap, 1935. április (14. évfolyam, 78-100 / 3630-3652. szám)
1935-04-18 / 92. (3644.) szám
1935 április 18, csütörtök. 2 rPRWai-AWAARHlRLSR A népszövetség «s Németország dcben leli. Tizenöt évig volt a szovjet Európa felforgató eleme. Tizenöt évig uszított a meglévő rend, a nemzetközi törekvések, a ,,policájbéke“ ellen, tizenöt évig akarta eszméinek meghódítani a világot. Tizenöt évig hangoztatta, hogy a szovjeteszme nem áll meg az orosz határnál, hanem elönti Európát és megsemmisíti a nemzeti államokat. S most Litvinov, hajdan a szocializmus és a forradalom dinamikus elvének hirdetője, odaáll a maradandó- ságot, a változatlanságot, a testi és lelki status quo-t óhajtó, konzerválni akaró, a megmerevedett társadalmi állandóságot védő szentszövetség közepébe, s a konzervatív ember bősz felháborodásával bélyegzi meg azt, aki „felforgatni akar“, „a meglévő állapotok ellen uszít", „veszélyezteti a világ szent rendjét". Az idők változnak. Újból megállapíthatjuk, amit mások is számtalanszor megállapítottak : a szovjet megöregedett. Meglévő vagyonkáját védi fösvényen és konzerválván, nem kíván újításokat. Megszűnt dinamikus erő lenni, csatlakozott a birtokon belül lévőkhöz, akik a sztatikái erőt képviselik. A dinamikus erő ma Németország. A nemzeti szocializmus átvette a bolsevizmus európai szerepét: ő az, amely folytonosan kiáradással, elboritással, nyugtalansággal, a lelkek megnyerésével fenyeget, ő az, amelynek forradalmasító, elsodró és változást akaró hatását bélyegzi meg a konzervatívok genfi szentszövetsége. Litvinov Metternich szerepében — nem éppen rossz kép. Még a hasonlatai is birtokon belül lévők, a burzsujok, a magánkapitalisták tipikus hasonlatai. Az angol és a francia bankárok harsány tapsorkánjai között arról az „elvetemült, sehonnai csavargóról" beszélt, aki besettenkedett a békés jólétben élő polgárok (igy mondotta : „polgárok") városába, s azzal fenyegetőzött, hogy kiűzi őket házaikból. E célból illegális utón fegyvereket szerez, tulteszi magát a törvényeken, s minden alkalmat megragad, hogy szándékát megvalósítsa. — Hát nem kell ez „individuum" ellen összefogni és tönkre tenni őt ? — fejezte be a hasonlatot a felháborodás hangján Litvinov, aki beszéde közben annyira beleélte magát a „háztulajdonos polgár" szerepébe, hogy észre sem vette, hogy hasonlatával csaknem az európai bolsevizmus törekvéseinek tizenötéves történetét mondotta el dióhéjban. Ilyenek után nehéz komolyan venni a genfi elveket és meggyőződéseket. TUDÓSÍTÁS ELEJE AZ 1. OLDALON. fegyvereket szerez, hiába tesz megnyugtató kijelentéseket, a lakosság bizonyára nem hisz többé neki. Litvinov ismételten fölveti a kérdést, vájjon ennek a támadásra éhes individiumnak békekijelentéseit komolyan lehet-e venni akkor, amikor már a fegyverek beszerzésével is megszegte a törvényeket. Litvinov végül kijelentette, hogy boldog volna, ha Németország Genfben Berlin, április 17. A Völkischer Beobachter közli, hogy a birodalmi kormány tiltakozni fog a népszövetségi tanács előtt Fraciaország, Olaszország és Anglia elfogadott határozata ellen. A lap szerint Németország ezek után aligha térhet vissza Genfbe, mert nem nyelheti le zokszó nélkül erkölcsi elitélését. A német birodalmi sajtó egyébként is a lehető legélesebb hangon foglalkozik a genfi eseményekkel. A Völkischer Beobachter szerint a határozat Versailles szellemének terméke és Németország nem hajlandó meghajolni az ítélet előtt A Deutsche Allgemeine Zeitung szerint Genf magatartása egyenlő a kihívással s ezek után kétséges, vájjon folytatni lehet-e az európai béke megszervezésének munkáját, A birodalmi őrséghez közelálló Berliner Börsen- zeitung szerint a határozati javaslatot úgy szö- vegezték meg, hogy általa lehetetlenné tegyék a Németországgal való kiegyezést. A Lokal- anzeiger szerint a népszövetség a felelősséget újra Németországra akarja tolni a helyzetért, azaz a háborús felelősség hazugságához hasonló uj jogdmeí akar kovácsolni a birodalom ellen. A határodat szövésé A népszövetség tegnap esti ülésén beterjesztett francia-angol-olasz határozati javaslat a következőket tartalmazza: 1. a nemzetközi szerződések kötelezettségeinek pontos betartása alapvető feltétele a nemzetközi életnek, 2. a népszövetség legfontosabb alapelve a következő: egyetlen állam sem mentesítheti magát a szerződésben vállalt kötelezettségek alól volna és megragadná az alkalmat, hogy bejelentené a revans és hóditási politikával való szakítást. Sajnos, az ilyen nyilatkozat megtételére nem lehet kilátás. Litvinov fulmináns vádbeszéde után Portugália, Ausztrália és Spanyolország képviselője beszélt, Az orosz népbiztos nyers és leplezetlen szavaival szemmelláthatóan erős benyomást keltett a tanácstagokra. és nem is változtathat a szerződések rendelkezésein, ha a többi szerződő fél ehhez nem jár- rul hozzá. 3. A német kormány 1935 március 16-án kiadott rendeletével megsértette ezeket az alapelveket. 4. Ilyen egyoldalú cselekedetekkel nem lehet uj jogot teremteni. 5. Ezek a cselekedetek ismét zavaró momentumokat vittek be a nemzetközi helyzetbe. 6. A népszövetségi tanács mgállapitja, hogy az angol és a francia kormány az olasz kormány hozzájárulásával ez év február óta olyan programot dolgozott ki, amely szabad tárgyalások utján megkötendő általános rendezéssel biztosította volna Európa békéjét. Az angol, francia és olasz kormányok a német kormány közreműködésével akarták az európai rendezést végrehajtani. 7. A népszövetségi tanács tudomásul veszi, hogy Németország egyoldalú eljárása nemcsak nem egyeztethető össze az európai biztonsági tervekkel, hanem éppen akkor következett be, amikor a biztonság megszervezésének ügyében megindult tárgyalások még javában folytak. Biztonság és szankciók I. A népszövetségi tanács ilyen körülmények között leszögezi, hogy Németország megsértette a nemzetközi közösség minden tagjára egyformán vonatkozó kötelezettségeket, amely abban áll, hogy tiszteletben kell tartani az aláirt megállapodásokat. A népszövetségi tanács elitéli a nemzetközi kötelezettségek minden egyoldalú félretolását. II. A népszövetségi tanács meghívja mindazokat a kormányokat, amelyek a folyó évi február 3-i programot kezdeményezték, vagy ahhoz hozzájárultak, hogy folytassák a megkezdett tárgyalásokat és igyekezzenek megkötni a népszövetség keretén belül tervbevett megállapodásokat, amelyek a népszövetségi alapszabályokban foglalt kötelezettségek tekintetbevételével szükségesnek mutatkoznak a február 3-i programban lefektetett cél: a béke fenntartása érdekében. III. A népszövetségi tanács, abból a mérlegelésből kiindulva, hogy a nemzetközi kötelezettségek egyoldalú fölmondása létében veszélyezteti a népszövetséget, kimondja, hogy ilyen egyoldalú szerződésfölmondásnak feltétlenül maga után kell vonnia az összes alkalmasnak látszó intézkedéseket, a népszövetség tagjai részéről és a népszövetségi alapszabályok keretében. A népszövetségi tanács bizottságot küld ki, amelynek feladata lesz, hogy megfelelő javaslatokat tegyen, amelyek hathatósabbá teszik a népszövetségi alapszabályokat a kollektív biztonság megszervezése tekintetében és mindenekelőtt pontosan megjelölik mindazokat a gazdasági és pénzügyi intézkedéseket, amelyeket alkalmazni kell olyan esetekben, amikor a jövőben akár a népszövetség egyik tagja, akár a népszövetségen kívül álló államok egyike a nemzetközi kötelezettségek egyoldalú fölmondásával a békét veszélyeztetnék. Sir Símen e'utazlk Laval francia külügyminiszter tegnapi számunkban ismertetett beszéde után Sir John Simon angol külügyminiszter beszélt a határozati javaslat érdekében, majd Beck lengyel külügyminiszter mondotta el fenntartásait, végül Olaszország és Csehszlovákia csatlakozott a javaslathoz. A spanyol delegátus szintén kifogásokat emelt, mire Tevfik Arras török külügyminiszter a vitát szerda délelőttre elnapolta. A népszövetség tanácsülését a határozat szerda déli elfogadása és a szankció-bizottság délutáni kiküldése után befejezhették. Sir John Simon angol külügyminiszter már délelőtt kijelentette, hogy legkésőbb szerdán este el akarja hagyni a népszövetség városát s ez a bejelentés tetemesen meggyorsította a munka folytatását. Törökország uj követelései Páris, április 17. Az: Echo de Paris londoni munkatársa úgy értesül, hogy Törökország, Ausztria, Magyarország és Bulgária katonai státusának esetleges rendezésével kapcsolatban azt követeli, hogy megszüntessék az úgynevezett lausanne-i korlátozásokat, amelyek a DarNémetország tiltakozik ■ (4) | — Annál jobb, — gondolta legalább nem zavar senki. Különben is informálva volt arról, hogy az utóbbi években a Palkovics-étterem meglehetősen el volt hanyagolva. Csak a színészek és vékonypénzü vendégek tartottak ki mellette. Most már meg is értette Tercsi intencióit, hogy miért rendelte őt éppen ide a Palkovicsba. Még mielőtt átlépte volna a találka küszöbét, mégegyszer felszikrázott előtte az a diadém, amit Tercsinek vásárolt az a habitüé. Egy pillanatra meghökkent és arra próbált emlékezni, nem-e túl olcsó áron adta el azt az ékszert és talán igy pusztán anyagi előnyök révén jutott a mai kellemes helyzetbe. De pontosan emlékezett rá. hogy a teljes árát kapta meg érte és ettől még jobban lángra lobbant az önérzete, mert egyre nyilvánvalóbb volt, hogy csakis ő maga, az ő személyes testi és lelki kvalitásaival provokálta ki ezt a mai találkát. V. Egy soha nem tapasztalt lelki felfrissülés érzetével lépett be a Palkovicsba. Nem a főbejáraton nyitott be, hanem az udvari ajtón a kapu félő1 ’-mben egyetlen vendég foglalt he' megismerte ezt az embert. A bor- • v ít, aki őt ma délután megszépítette. ■ :> r tudomást és leült a kályha mel- : . k egyikéhez. A pikkoló lesegitette a Tagyon szolgálatkészen történt ez, ■ bántotta, hogy a kis pikkoló, aki ' ■ olt, játszi könnyedséggel ért a hozta le róla a kabátot, yomta el felháborodását, hogy hiába vette fel a legmagasabb sarkú cipőjét. Rideg tekintettel átnézett a pikkolón, aki megérezte Marhunek rosszkedvét és szótlanul elsietett. Most jobban szemügyre vette a borbélysegédet. Vele már inkább volt megelégedve. Ez ugyanis még nála is alacsonyabb volt. Most, hogy egy kis asztalnál egyedül látta ülni, nagyon megesett rajta a szive. Sajnálta előre, hogy esetleg, ha nem megy el rögtön, ez a szegény borbélysegéd akaratlanul is tanuje lesz az ö nagy boldogságának (már negyedkilenc is elmúlt, Tercsi tehát rögtön itt lesz!) és az annál inkább fogja őt irigyelni, mert a borbélysegéd is véletlenül púpos volt. Közben a főpincér is odajött Mar- hunekhez, akit meglehetősen bántott, hogy nem rögtön jött ide személyesen, hanem csak a pik- kolót küldte hozzá. — Parancsol kérem? — hajlongott előtte a főpincér. — Várok valakire — mondta leereszkedően Marhunek. És a leereszkedés hangsúlya mögött érezni lehetett a büszkeségét. — Kétszemélyes teríték lesz? ■— érdeklődött tovább a főpincér. — Majd meglátja — utasította el magától és a körmét vizsgálta, mert először életében volt ma abban a manikürszalonban melyet csak egy függöny választott el a borotváló teremtől. Most kezdett csak igazán körülnézni és úgy látta, hogy nagyon jól választotta meg az asztal helyét. Valahogy úgy remélte, hogy Tercsi is innen, ebből az udvari ajtóból fog benyitni, ez úgy látszik a legdiszkrétebb sarok ebben az étteremben. Most átnézett a borbélysegéd felé. Nagyon sajnálta, mert az asztalán semmit sem látott. Abból indult ki, hogy a borbélysegédet anyagi viszonyai nem csábíthatják nobilis és költekező pozíciókba; ő bizonyára csak egy korsó sört fogyasztott eddig, a legjobb esetben egy spriccert és most, hogy elfogyasztotta, nem meri megujrázni. Talán fel kéne ajánlani segítségét, de erről szó sem lehet, mert közben minden pillanatban itt lehet Tercsi és akkor kész a botrány, mert egy ilyen pazar tizennégykarátos nőt mégse lehet ilyen lehetetlen idenemvaló társasággal kompromittálni. A pikkoló közben odahelyezett az asztalára egy pár képes újságot, de ő nem nyúlt utánuk. Marhunek inkább terepszemlét tartott. Oly izgalmasnak találta az egész találkát, hogy fontosnak tartotta, hogy a helyiség legérdektelenebb berendezéseit is szemügyre vegye. Szuggerálni akarta a halott tárgyakat, hogy ezek mind tanúi lesznek az ő óriási boldogságának. A szoba négy sarkát közvetlenül a mennyezet alatt négy elég terebélyes agancs szegélyezte. Oly sürti volt rajta a porréteg, hogy csaknem szikrázott rajt a patina. És Marhunek stílusosnak találta ezt a banális, de egyszerű díszítést, mert ő ezt az éttermet itt egy kellemesen zsongó erdőnek tartotta, ahol minden pillanatban terítékre kerülhet a világ legnemesebb vadja: Tercsi! A pikkoló most elindította a ventillátort. És Marhunek ropant hálásan vette ezt tudomásul: mert a boldogságnak akkora atmoszférája nehezedett a szivére, hogy csaknem megfulladt itt ebben az étteremben. Kellett is a szelep, mert már csaknem beleizzadt a bizonytalan várakozásba és a következő pillanatban már felkapta a lepedőformáju képeslapot és elkezdte magát szellőztetni. Mikor kissé felfrissült és az óra most se mutatta még a fél kilencet, (valahányszor a lopott órához nyúlt, mindig szivszorulást érzett egy pillanatra) elővette az egyik újságot és belenézett. Közömbösséget színlelt és érdektelenül merült el az egyik hasábon, amikor egy cikk érthetően érdekelni kezdte. Odaadta magát egészen annak a cikknek és mikor a végéhez ért, eszébe jutott, hogy virágról is kell gondoskodni. Odaintette a pikkolót és feladta a rendelést. A pikkolónak a kezébe nyomott megfelelő pénz-' összeget, amelybe már a borravaló is bele volt értve. — Fehér rózsákat hozon! Megértette?! — kialálta utána. A pikkoló már kint volt az uccán és helyette inkább a borbélysegéd vette fel a rendelést. Úgy találta, hogy a virágok színét jól eltalálta. ízléstelenség lett volna rögtön ajtóstul a házba rontani; a piros rózsákra csak később kerül a sor, lehet, hogy csak a jövő héten, de az sincs kizárva, hogy már holnap... Minden a körülményektől függ ... De még egy hátsó gondolata volt ennek a virágrendelésnek. Ezzel diszkréten jelezni fogja annak a szegény borbélysegédnek, akit percről-percre jobban sajnált, hogy hagyja őket magukra, már mint őt és a Tercsit, ha majd megjön... Ezt annál is inkább remélhette, mert a borbélysegéd semmi ambíciót sem mutatott abban az irányban, hogy sokáig akar itt maradni, hisz a sört se duplázta meg. És Marhunek nyugodtan visszatért az újságjához. — Azt a pár percet — gondolta — legokosabb igy agyonütni. Annál nagyobb lesz az öröme, mikor a napi- hirek kellő közepéből ott fog előtte kivirulni a legújabb és legnagyobb újság: Tercsi... VI. Egy időszerűtlen politikai fejtegetés ütötte meg a szemeit, de őt az egyáltalán nem érdekelte. Sokkal jobban izgatta őt, hogy azon a csokoládébarna nyakon hol is végződik a demarkációs vonal, amelyen túl a finom habszerü fehérség kezdődik. Arra gondolt, hogy ott, ahol a feketeség meghal, már az ígéret hegye csillog titokzatos makulátlansággal, ahová ő égő ajkaival, mint valami mindenre elszánt előőrs, fog felkuszni azokra a forrón lihegő dombokra és az álomszerűén pihegő halmokra a vágy zugó ciklonjától kergetve, ahonnan már csak kéjes lehelletnyire terül el a menyország és a paradicsom, hogy birtokba vegye azt is, mint valj^ mi szent zsákmányt. (Folytatása következik.) Randevú a Palkovics-ban Irta; Sebesi Ernő
