Prágai Magyar Hirlap, 1935. április (14. évfolyam, 78-100 / 3630-3652. szám)
1935-04-17 / 91. (3643.) szám
4 ^I«GAlA\\GtARHlRliAI> 1935 április 17, szerda A magyar nemzeti párt győzelmesen hódit a magyar munkások közt Jaross, Fiissy, Hoiota, Koczor és Salkovszky voltak a párt népgyűiéseinek vasárnapi szónokai Komárom, április 16., A magyar nemzeti párt vasárnap folytatta fölvilágosító népgyülé- seinak sorozatát s mindenütt óriási hallgatóság sorakozott föl a párt zászlaja alá. A párt vezérei közül Jaross Andor országos ügyvezető elnök, tartománygyülési képviselő, Füssy Kálmán szenátor, dr. Hoiota János, nemzetgyűlési képviselő, Koczor Gyula volt nemzetgyűlési képviselő és dr. Salkovszky Jenő tartománygyülési képviselő mondottak több helyen programbeszédet. Az IpolyvölgySn Az ipolyvölgyi gyűlés-sorozat Ipolyságon vette kezdetét. Jaross Andor tartománygyülési képviselő már szombat délután érkezett Ipolyságra s este résztvett a párt ipolysági szervezetének taggyűlésén. A tagértekezletet dr. Salkovszky Jenő tartománygyülési képviselő nyitotta meg, majd Jaross Andor mondott több mint egy óra hosszat tartó beszédet. Megelégedéssel állapította meg, hogy hosszú hónapok óta tartó körútja, amelynek során Pozsonytól Ungvárig számtalan magyar helyet kere ett föl, nem volt hiábavaló, mert a magyarság legnagyobb része megértette az idők szavát s csodálatos lendülettel egy táborban szervezkedik, s a magyar nép tömegei egynek vallják magukat választott vezéreikkel. A beszédet, melyben a szónok valamennyi időszerű kérdéssel behatóan foglalkozott, nagy lelkesedéssel fogadták. Nagy tetszéssel nyugtázták dr. Schmidt Károly fölszó- Iaiását is, aki a keresztényszodalista testvérpárt üdvözletét tolmácsolta. A tagértkezelet ezután megejtette a járási jelöléseket. Vasárnap Jaross Andor Jády Károly titkártól kisérve Deménd községbe ment. Itt többszáz főr nyi hallgatóság nagy lelkesedéssel hallgatta a fiatal politikus programbeszédét. A magyar kisebbség a törvény alapján állva követeli jogait —- mondotta egyebek közt Jaross. — A kormánypártok azt hirdetik, hogy a magyar ellenzék politikája akadályozza meg a magyarság jogainak kivívását. Ez a kifogás nem állja meg a helyét, mert (3) Odament a kirakathoz, be akarta tenni az ajtót, de ugyanakkor egy divatos, lapos platinaórán akadt meg a szeme. Reszkető kézzel húzta ki a kirakatból és betette a mellényzsebébe. — Azért nem vagy tolvaj te, Marhunek, mert imponálni mégis csak kell annak a nőnek! — nyugtatta meg önmagát. — Teréz ... Tercsi... — gyakorolta be magát előre is a gyöngédségekbe. — Hogy fog engem szólítani? — gondolta magában és boldog volt előre is, hogy jól hajlítható neve van. Mert Tamásból könnyen lehet Tomi!... Tomi és Tercsi... — sóhajtott fel maga elé és két csókolódzó galambot látott holdkóros képzeletében. Öröm virult ki az arcán. Hirtelen a főnökre gondolt, aki ott haldoklik az Árok-uccában. Már akkor tudta, mi a teendője. Délután ott lesz a főnök közelében, a végső intézkedések körül vezetőszerepe lesz bizonyára és este félkilenckor el fog tűnni. — Micsoda véletlen, — sóhajtozott, — hogy éppen ma, amikor a főnököm meghal, éppen ma születik, meg a boldogságom. Kijött az udvarból és végigment a korzón. Máskor szerényen húzódott meg a sétálók között, ma ünnepélyesen aprózta a lépést. A sarkon megállt, kivette a lopott platinaórát és összehasonlította a toronyóra idejével. A városháza mellett lépcsők vezettek föl a járdára. Máskor aszthmatikus fuldoklás kínozta a meredek lépcsőn, meg kellett állnia, annyira szuszogott a lihegéstől, most könnyedén és elegánsan rótta végig a lépcsőket. Nem lehetett ráismerni, elnézett a korzózók feje föltt. Három fejjel magasabbnak. érezte magát, mint tegnap. A villanytelep karcsú kéménye most eregetik sűrű füstjét, mint .valami munkás, aki dolga a kormánypártoknak módjukban állt 15 év alatt olyan törvényeket hozni, amelyek a magyarság kívánságainak teljesítését jelentették volna* Ezt sürgetéseink ellenére nem tették meg s ezért a mulasztásért minden felelősség őket terheli. Követeli, hogy a Szlovák Liga a magyar falvaikban szüntesse meg működését. Szűnni nem akaró taps és éljenzés fogadta Jaross fejtegetéseit s Gábor Lajos biztosította a pártot a deméndi magyarok nemzeti hűségéiről. Jády titkár a kormánypártok kortesfogásait orstorozta. Délután Ipolyszakállos községben mondott Jaross népgyülési beszédet. Itt főleg gazdasági kérdésekkel foglalkozott s a gabonamonopóliumot bírálta. Végül a munkássághoz fordult, hogy sorakozzék föl a nemzeti gondolat zászlaja alá. Innen Jaross Lantóra ment. Lontó az Ipolyvölgy egyik legszegényebb községe, lakossága nagyrészt munkásokból áll. S az Ínséggel küzdő munkások kitörő lelkesedéssel fogadták a magyar nemzeti párt ügyvezető elnökét. Lichy Miklós megnyitója és Jády Károly párttitkár rövid beszéde után Jaross a munkáskérdéssel foglalkozott. Elmúlt az az idő, amikor a kisebbségi magyar nemzetet osztályalapon szét lehetne forgácsolni s az egyes társadalmi osztályokat egymás ellen '-’rditani. A hatszáz főt meghaladó munkás hallgatóság feszült figyelemmel és nagy lelkesedéssel hallgatta Jaross közel egy óráig tartó fejtegetéseit. Koczor Gyula, a párt országos helyettes elnöke, Salkovszky Jenő tartománygyülési képviselővel s Hegedűs Balázs körzeti párttitkárral ezalatt Egeg községbe ment, ahol a község lakossága és a szomszédos szalatnyai magyarok hatalmas küldöttsége fogadta a párt szónokait. Koczor beszédében a nacionalizmus és a szocializmus követelményeire mutat rá s azt fejtegeti, hogy a magyar nemzeti párt programjában szerencsésen kiegyenlitette e két világnézet ellentmondásait, mert a párt programja szociális s a párt érdekét képviseli mindenkinek, aki magyar. végeztével megengedheti magának az első sluk- kot. ő is cigarettára gyújtott és most büszkén, önérzetesen szembenézett a magas kéménnyel. Máskor szédülés fogta el, most biztosan állt a lábán. Mintha kicserélték volna, olyan volt most Marhunek Tamás. Aki tudja, mi történt vele az utolsó tíz percben, az nem csodálkozik rajta, hogy most egyszerre egy látszatból, mely fölért a semmivel, hazug világot teremtett magának és élni kezdte annak az idegen embernek az életét, amely eddigi lényétől távol soha nem álmodott boldogságra őbenne fölszabadult. IV. Az egytüdejü Brieger nem tudott meghalni. Amikor Marhunek belépett a betegszobába, kisirtszemü rokonok jöttek elébe. Tőlük tudta meg, hogy Briegernek az az egy tüdeje még rettenetes erőfeszítésekkel áll ellent a fullasztó halálnak. Az asszony már most úgy viselkedett, mint egy özvegy. Ismételten arra kérte Marhu- neket, hogy ezekben a nehéz órákban továbbra is tartson ki mellette; ő nem lesz hálátlan. Marhunek további törhetetlen ragaszkodásáról biztosította Briegernét és hazament. Ez félháromkor történt. Azóta sok mindenen ment keresztül Marhunek. Legelőször elment a gőzbe, innen a borbélyhoz. A bajuszát alaposan rendbehozta, sőt még divatos, ferdevonalu barkóról is gondoskodott. Hazaérkezve nagy szemlét tartott cipői között. Természetes, hogy a mai találkára a magassarku cipőjét vette fel. Külsőségekben is akart imponálni Tercsinek. (Ezentúl csak igy becézve gondolt rá.) Mikor felöltözködött ünneplő ruhájába, ledőlt a díványra, annyira fáradtnak érezte magát. Nem is lehetett tőle rossz néven venni. A sok izgalom, főnökének haldoklása, a találkára való készülődés izgalmai erősen kikezdték fogyatékos testi szervezetét. Különben is ez Nagy lelkesedéssel fogadott beszéde után Salkovszky tartománygyülési képviselő mondott hosszabb programibeszédet s a kormány gazdasági intézkedéseit tette a kisgazda szempontjából bírálat tárgyává. Rámutatott arra, hogy a kormánypártok 15 év alatt rengeteget Ígértek már a választónak, de alkotásaik, amelyekkel dicsekszenek, legtöbbször nem váltották be a hozzájuk fűzött várakozást. A nagy figyelemmel hallgatott és tapssal fogadott beszéd után Hegedűs Balázs pártitkár a munkáskérdéssel foglalkozott. Alsószemeréd községben mintegy négyszáz főnyi hallgató gyűlt egybe a magyar nemzeti párt szónokainak meghallgatására. Ficsur István helyi elnök megnyitója után Koczor és Salkovszky tartalmas programbeszédet mondtak, majd Gyerk községbe mentek át. Itt a hallgatóság többsége munkásokból rekrutálódott. Koczor rámutatott arra az örvendetes tényre, hogy amióta a magyar nemzeti párt megalakította munkásszakosztályát és kiadja a Magyar Munkás című lapot, a magyar nemzetiségű munkások ezrei jelentkeztek a párttagok sorába. A magyar munkásság kiábrándult a marxista pártok ideológiájából. A nagy helyesléssel fogadott beszéd után dr. Salkovszky Jenő beszélt. Főleg külpolitikai kérdésekkel foglalkozott. A nagysikerű beszéd után Bállá Simon mondott köszönetét a szónokoknak. A nyelvhatáron Füssy Kálmán, a párt népszerű szenátora Morvay Jenő körzeti párttitkártól kisérve a Szene körüli nyelvhatáron Rété, Boldogfa, Du- naujfalu, Dunatornya és Zoncz községeket látogatta meg. A körút első állomása Rété volt. Sándor Károly üdvözlő és Horváth Károly megnyitó szavai után Füssy Kálmán hosszabb beszédben ismertette a magyarság politikai helyzetét és feladatait Éles szatírával ostorozta a lélekkufárokat, akik az üres ígéretek értéktelen üveggyöngyeivel akarják megbontani a magyarság politikai egységét A szenátor végül a nőkhöz fordult, kérte őket, hogy gyermekeiket magyar szellemben s vallásos érzelemben nevolt az egyetlen módja annak, hogy a mai délutánt eltussolja. Mert ha a kávéházban megjelent volna, ösmerősei nekiestek volna a kíváncsiságukkal, egyesek bizonyára már holt hírét költötték volna főnökének, ezt pedig nem akarta. De a legfőbb oka az otthonmaradásnak az volt, hogy esetleg egy pár intim barátjának eldicsekedett volna váratlan sikerével. Ezt pedig nem akarta. Marhunek csak az eredményről akart beszámolni. Órákhosszat feküdt a díványon. Gazdasz- szonya többször benézett, hogy uzsonnát ajánljon fel Marhuneknek, de ő kerülni akart minden diskurzust és lehunyta a szemét, hogy alvást szinleljen. Ez mindenképpen jólesett neki. Behunyt szemmel jobban látta a nőt. A nyakáról eszébe jutott a diadém és ezzel kapcsolatban Marhunek lelkifurdalást kezdett érezni. Ugyanis egy pillanatra úgy érezte, hogy lovagias férfi, módjára már az első találkozáskor is valami méltó ajándékkal kellene kedveskedni egy ilyen tizen- négykarátos nőnek. De ezt a gondolatot elvetette, mert meg volt róla győződve, hogy ott a helyszínén majd feltalálja magát és kipótolja ezt az ékszert. Lelki drágakövekre gondolt homályosan az elégtételnek azzal a keblet feszitő boldogságával, amit főleg olyanok éreznek, akik veleszületett testi hibák folytán a sors igazságtalansága miatt háttérbe szorultak eddig. De most már úgy érezte, ütött az órája. És hirtelen a boltban tudta magát, a boltban, ahol vagy százhúsz óra dallamos kongással üti az ő boldogságának a megérkezését. Belenyúlt a mellényzsebébe. Nyolcat mutatott az óra. Felpattant a díványról. Legfőbb ideje volt, hogy elinduljon. Még egyszer elolvasta a levelet. A levélpapír aranyszegélye nagyon meghatotta. És az az egyéni illat valósággal elbűvölte. Végigment a korzón. Hétköznap lévén, feltűnt volna az ö szokatlan eleganciája, lefordult hát az úttestre, nehogy egy pár ismerőse megállítsa. Az úttesten meglehetősen nehezen jutott előre. Az úttest aszfaltja rettenetesen fel volt szakítva, vályuszerü árkok és mélyedések között bukdácsolt. De ebből is haszna volt, mert a rima, egyenletes aszfalton fi kis figurát ma-, véljék. Percekig tartó éljenzés fogadta a szenátor programbeszédét. Morvay Jenő a munkás- kérdéssel foglalkozott szép hatással. Boldogfán Szabó Árpád megnyitója után Füssy a magyal nemzeti párt politikáját ismertette. Beszéde végén lelkesen ünnepelték a népszerű szenátort, Morvay titkár a munkáskérdésről beszélt. Du- naujfalun a szövetkezet nagytermét szinültig megtöltötte a hallgatóság. Stiglitz János, a helyi szervezet elnökének megnyitója után Füssy, aki elsőizben látogatta meg ezt a községet, nagyhatású beszédben fejtette ki a magyar nemzeti párt célkitűzéseit. Dunatorony községbe este 10 órakor értek a szónokok. A vendéglő nagytermét szinültig megtöltötték az érdeklődők. A gyűlésen a szomszédos Zoncz község lakosai is szép számmal képviseltették magukat. Vincze György elnök üdvözlő szavai után Füssy közel egyórás beszédben ostorozta az agrárpárt gazdasági politikáját. Utána Morvay beszélt s a gyűlés éjjel fél 12-kor ért a leglelkesebb hangulatban véget. A bfisi gyűlés Felejthetetlen hatású népgyülést rendezett a párt Bős községben. A párt kiküldött szónokait, dr. Hoiota János nemzetgyűlési képviselőt és Varecha Józsefet, a párt munkásszakosztályának központi titkárát 25 tagú magyarruhás lovasbandérium fogadta a község határában. A szónokok a bandériumtól kisérve a községi rezes banda zenéje mellett vonultak be a gyűlés színhelyére, ahol mintegy 1500 főnyi tömeg várt rájuk. Itt a magyarruhás leányok csoportja élén Bot Ilonka szívhez szóló köszöntővel és virágokkal kedveskedett a párt képviselőjének. Matus Tivadar helyi elnök megnyitója után Hoiota képviselő megköszönte a felejthetetlenül lelkes fogadtatást, s azt hangoztatta, hogy a lelkesedésre szükség van különösen ma, amikor a magyar kisebbségi politika uj határkőhöz érkezett. Nekünk mindenkor résen kell lennünk, sorainkat még szorosabbra kell kovácsolnunk, hogy megvédelmezhessük sorainkat és érdekeinket. Reméli, hogy a választáson a magyarság a komoly időkhöz méltó komolysággal fog az urnákhoz járulni, hogy szavazatával erőt és eszközöket adjon a magyar kisebbségi politikának. A nőkre is fontos nemzeti hivatás vár ennél, meg van győződve arról, hogy a magyar nők egy szálig a magyar ellenzéki politikára adják szavazatukat. A hosszantartó éljenzéssel fogadott programbeszéd után Varecha József a magyar munkásság helyzetét ecsetelte meggyőző példákkal és jellemző hivatalos statisztikai adatokkal. A nagy helyesléssel fogadott beszéd i után a szónokok Baka községbe vonultaik át, ! ahol a szövetkezet nagyterme zsúfolásig megj tatott volna, igy pedig, amikor egy árokból fel- j verekedte magát, hirtelen legalább is egy fejjel j nőtt meg. A kassai gyors ilyenkor érkezik és eb- ; ben az időpontban nagyon felélénkül az autó- ! forgalom s rémülettel gondolt arra, hogy egy vigyázatlan sofőr még el is gázolhatná. Erre elmosolyodott. Fájdalom árnyékolta ezt a mosolyt. Arra gondolt, hogy senki se gyászolná. Talán csak a haldokló gazdája, ha még esetleg öntudatnál lenne. Hogy a nő meggyászolná, erre nem is gondolt, mert — akármilyen furcsán hangzik (ebben a pillanatban éppen a városi színház mellett haladt el) — olyan messzinek tűnt fel előtte a primadonna. Akaratlanul is meghökkent. Hidegen kezdte mérlegelni a valószínűségi lehetőségét ennek a találkának és nem tehetett róla, de úgy látta, hogy az egész ábrándozása rögeszmévé fajult. Valami hűvös és józan hullám siklott végig az agyán és megütközve konstatálta, hogy hovásodorta őt ezzel a gondolattal való játék. Erős akart lenni, de már késő volt. Még mindig ott állt a városi park kerítése mellett és olyan pesszimisztikus hangulat terpeszkedett el rajta, hogy jobbnak látta visszafordulni és kitérni az egész kérdőjeles találka elől. De ekkor az ujja véletlenül a platinaórához ért és ettől uj bátorságot merített. — Nem lehet a féllejtőn megállni — bíztatta önmagát. És nem tudni miért, de mindent rózsaszínben kezdett látni. Mosolya most már tisztán vibrált az ajka körül; még egyszer gyöngéden lekefélte a bajuszát. Kis zsebtükre is előkerült és igy menésközben is úgy érezte, hogy belé kell magát vetnie ennek az ígérkező boldogságnak a karjaiba, még ha meg is üti magát és ha el Is keli ájulnia a gyönyörűségtől. Majd Tercsi ügyi* feltámasztja... Annyira tele volt az elképzelés minden Ids részletével, hogy észre se vette a Palkovics-ét- terem zöldrefestett nagy kirakatszerü ablakrár máit. Innen kintről ugylátszott. hogy üres az étterem. (Folytatása következik^ Randevú a Paikovics-ban Irta; Sebest Ernő
