Prágai Magyar Hirlap, 1935. április (14. évfolyam, 78-100 / 3630-3652. szám)
1935-04-16 / 90. (3642.) szám
4 'W«<^MAGtARH!RLXR 1915 április 16, fcttML rült sor. Közel harmincévi házasság után a spanyol exkirályné válik férjétő A volt királyné megunta a féltékenykedést és hazaköitözködik édesanyjához Angliába Paris, április 15. Alfonz spanyol exkirály, aki 1906-ban kötött házasságot Viktória Eugénia Battenberg hercegnővel, elhatározta, hogy elválik feleségétől. A volt spanyol király már meg is érkezett Párisba, hogy a válásával kapcsolatos formaságokat elintézze. ról-napra mélyültek a száműzetés évei alatt. Valóságos harc fejlődött ki Alfonz és felesége között* amikor gyermekeik házasságára keHázasságokra, amelyekhez az anya semmi szin alatt nem akarta beleegyezését adni, de amelyeket az apa beleegyezésével mégis megkötöttek. Az exldrályt nem érdekelték túlságosan a család ügyesbajos dolgai, vörös autójával végigszáguldozza Európát, hol itt, hol ott tűnik fel jellegzetes alakja. A királyné végre megelégelte ezt az életmódot, főleg a sok féltékenykedést, és elhatározta, hogy elválik és hazaköltözik Angliába édesanyjához. Tehát a válás gondolata nem az exkirálytól indult ki, hanem feleségétől, természetesen Alfonz, aki eleve mindenbe beleegyezik, ez ellen a terv ellen se emelt kifogást. Alfonz elhatározása beavatott körökben a legkevésbé sem okozott meglepetést, mert köztudomású volt, hogy a spanyol királyi házaspár már hosszabb idő óta különváltan él. Amikor 1906 május 31-én Alfonz spanyol király oltárhoz vezette Viktória Eugénia Battenberg hercegnőt, mindenki meg volt győződve arról, hogy kevés olyan jólsikerült frigyet kötöttek abban az esztendőben, mint amilyennek ez a fejedelmi frigy ígérkezett. Különösen a menyasszony édesanyja, Mária Krisztina hercegnő érezte boldognak magát, mert régi vágya teljesült, amikor leánya bevonult a madridi királyi palotába. A házasság valóban boldognak látszott: a szép angol hercegnő négy fiúval és két leánygyermekkel ajándékozta meg Alfonzt és a madridi királyi palota családi életéröl mindig a legszebbet és a legjobbat lehetett hallani — még azokban a körökben is, amelyekben általában csak rosszat beszélnek a királyi paloták családi életéről. Ahogyan azonban a gyermekek növekedtek,. mintha árnyék borult volna a királyi palota ragyogó családi égboltjára. Különösen a két nagyobbik fiú betegsége okozott sok fájdalmat a szülőknek és tulajdonképen el is idegenítette őket egymástól. A király, aki fiatal korában híres volt gáláns kalandjairól, házasságkötése óta azonban a példás családapa életét élte, újból visszatért régi kedvteléseihez és egymásután szövődtek alakja körül a regények. A királyné egészen a forradalomig tűrte a mellőzöttséget, a spanyol monarchia összeroppanása után mintha az ő életében is törés állott volna be. Az udvari pompához és fényűzéshez szokott királynénak nehéz volt elviselni a száműzetés kisebb-nagyobb megpróbáltatásait. A házastársak között az ellentétek úgyszólván napA magyar nemzeti párt komáromi körzete lelkesen üdvözli a közös listát Dr. Szeiff Géza a kereszlényszozialista párt dunaszeidaheiyi körzetének uj elnöke Komárom, április 15. A magyar nemzeti | párt komáromi és gyallai körzetének választmánya e napokban ülést tartott Ko-! máromban a párt helyiségében. Az ülést Koczor Gyula, a párt országos helyettes el-| nöke vezette, aki vázlatosan rámutatott az; általános politikai helyzetre, ismertette aj választások jelentőségét és ezzel kapcsolatban a nemzeti eszme jegyében való össze-1 fogást jelölte meg mint olyant, amely biztosíthatja a magyarság kisebbségi küzdelmének eredményességét. Az ülés részletesen megtárgyalta a törvényhozási, valamint az országos és járási választások ügyét és kimondotta, hogy a magyarság érdekében föltétlenül szükségesnek tartja az országos keresztényszocialista párttal való együttműködést és a közös listák felállítását, úgy a törvényhozási, valamint az országos és járási választásokon és erre örömmel kész. A körzeti vezetőség az egész vonalon szükségesnek látja a pártok összefogását, melyre különben a törvényhozási választásoknál a törvény módosítása is készteti a pártokat és hibának tekintené, ha ez az egyöntetűség nem érvényesülne az egész vonalon. A párt körzeti választmánya ezután megtartotta tisztujitását, melyen elnökké Vörös j Zsigmondot (Csallóközaranyosról), alel- nökökké pedig Kürthy Benőt (Alsógellér- ről) és Fiissy Sándort (Keszeg faluról) választotta meg. A VereM'énjszotiaiista párt ’íCsvel, ülése Daastmdahe^en Dunaszerdahely, április 15. Az országos keresztényszocialista párt dunaszerdahelyi körzete ülést tartott, amelyen megjelentek az összes járási szervezetek elnökei és alel- nökei, több mint százan, s élénk részt vettek a közelgő választási teendőkről való megbeszélésekben. Furdanich Aladár titkár gyújtó hatású beszéde után az ülés egyhangúlag dr. Szeiff Gézát, a dunaszerdahelyi szervezet elnökét választotta meg körzeti elnökké, alelnökké pedig Pagács Pál pozsonyeperjesi lakost. A körzeti ülés ezután megejtette a jelöltek választását a közelgő járási válasz- j tásokra, s 24 jelöltet vett fel a járás keresztényszocialista listájára. —!-------TTTTm Hi tt Unok a topók? A POLGÁRI ISKOLÁKRÓL SZÓLÓ' JAVASLAT A POLEDNI LIST „A szocialisták komédiája a! választások előtt" című cikkében a következőket Írja: A kéipviieeíőház letárgyalta a körzeti pOlgáid iskolákról szóló javallatot. De még mielőtt a képvieelőház megszavazta volna a javaslatot, a szenátus elnöksége a szonátáiét berekeszt'tta A szociaLteták az agrárokat támadták meg. hogy a szenátus berekesztésével megakadályozták a polgári iskolai javaslat alkotmányos letárgyal á- gát, amely törvénynek annyira örült a közönség e a tanítói kar is. A képviselőházban a szocialista szónokok egész sora súlyos szavakkal ítélte el az agrárak szószegését és prepán tanóráját. Közben azonban kiderült, hogy jól összejátszott komédiáról van ezé. Dr. Souknp szenátusi elnök a tanítók szervezetének egy küldöttsége előtt kijelentette, bogy a koalíciós pártok között megegyezés jött létre, bogy a javaslatot egyelőre csak a képvise- lőbázban tárgyalják le és hogy a szenátus már csak a választások után fogja tárgyalni. Állítólag pénzügyi okokból történt a dolog igy. Ea szenzációs beismerés. Mire való hát ez a müfelháborodás ? Ugyanígy járt el a koalíció az ön- komnámyzatok szanálásával. Megszavazott egy törvényt, melynek pénzügyi fedezetéről majd a jövő nemzetgyűlés van hivatva határozni. A POLITIKAI MUNKA A LIDŐVÉ NOVINY szerint a koalíciós politikusok mindent elkövetnek a választási küzdelem minél simább lefolyása érdekében. Ezt a törekvést azonban nagyon gátolja és hátráltatja a honifront körül folyó vita. A tétovázó eljárás kellemetlen következményei most jelentkeznek. Természetesen közvetlenül a választás előtt nagyon neöiéz a döntés, A kormány teljes mértékben átérzi e felelősség súlyát, de a szocialista és a néppárti miniszterek a leghatározottabban elutasítják a felelősségvállalást. Az agrárok ugyancsak haboznak, hogy egyedül ők vállalják a felelősséget. Legfőbb ideje volt, hogy a kormány hivatalos nyilatkozattal kizárta a köztársasági elnök nevének a vitába való bevonását, ment » honi front az elnök nevét is be akarta vonni féktelen agihációjába. Bizonyos, bogy az elnök a kérdéses miniszterelnöki és külügyminiszteri látogatásnál csak arra intette a kormányt, bogy óvatos legyen elhatározásában, de az elhatározás a kormány feladatta s abba a köztársasági elnök hatékonyan nem avatkozott bele. A VENKOV azt írja,, hogy a miniszterek szakbizottságai a nagyhét első bánom napiján i« szorgalmas® tartanak megbeszéléseket s a húsvéti szünet csak csütörtökön kezdődik, de csak busvéfi keddjéig tart, azután nyomban megkezdődik a választási harc. ni r* n . i Kancavu a ra:..ov.es jars Irla; SeVesi Ernő • (2); Gépiem.:: w... .a ki a vevőt, aki méltatlankodva hagy,a eí a boltot. Marhunek ismét leült az asztalkához és teljesen odaadta magát az emlékezésnek. A színházi előadás minden fázisát újból átélte. Pontosan emlékezett arra, amikor a görögtüzes második felvonás végén a finálé harsogó csinadrattájában a primadonna ismételten megjelent a tapsokra és ugyanakkor feltűnő szívélyességgel éppen őt tüntette ki és csaknem elájult a gyönyörtől, amikor a primadonna szokás szerint csókot dobott a közönség felé. De amikor az egyik csók őt érte, Marhunek szinte elkapta a fejét zavarában. Ehhez hasonló groteszk érzése volt már egyszer nagyon régen. Mikor életében először látott mozit, akkor is úgy elkapta a fejét, mert a vászonról egy cowboy lasszót vetett ki ugyanabba az irányba, ahol ő ült és éppen őt vette célba. De ezt a zavart főleg az tetézte, hogy a nézőtéri csillár is kigyulladt és igy az egész város volt tanúja az ő váratlan sikerének. Ez nem is maradhatott hatás nélkül. A szünetben sokkal drágább cigarettára gyújtott, az önérzete jelentékenyen megnőtt és sokkal határozottabb és öntudatosabb léptekkel mérte végig a járdát, mint eddig. Volt egy gondolata: nem-e kéne most hirtelen valami pazar virágot küldeni a primadonnának az öltözőjébe? De, szerencsére — csengettek a harmadik felvonáshoz és ő most azzal a boldogító nyugtalansággal sietett be a sötét nézőtérre, hogy most már nyakig merül el az ígérkező kéjek és gyönyörök tündértavába. És a színházban azt érezte, hogy itt minden csak staffázs, még a nézőtér is csak kulissza, bogy itt egyetlen ember számit. És ez ő! Csak érte van minden!1 És boldogan gondolt arra, hogy a szakmája mégse az utolsó. A harmadik felvonásban a primad<^jina már csak a lábával j énekelt, de Marhunek szemében csak egy káp- ! rázat csillogott, az, amely arról a csokoládé- ! barnára égetett nyakról az ő diadémjét szikráz- tatta át a sötét nézőtéren, pont az ő szemébe, amely úgy lobogott ebben az árva pillanatban, mint valami máglya. Ezen a máglyán egy pillanat alatt a múltját, sok társtalan éccakáját égette el. Most uj korszak kezdődött el az életében. És csakügyan, Marhunekben minden kicserélődött. Sokkal gyakrabban borotválkozott, mint eddig. Bajusza két sötét seprőből állott, most ez a seprő férfias erőt és önérzetet jelentett. Valahányszor a tükörbe nézett, káprázni czdett a szeme, és a tükör sarkában ott imbolygóit a primadonna arca. Abban a pózban látta maga előtt a színésznőt, ahogy feléje dobja azt a félreérthetetlen csókot, mint valami csóvát, amitől egészen lángra gyűlt. Ebben a pillanatban a főnök cselédje jött be és megindultam könnyek között jelentette, hogy haldoklik a Brieger ur. — Hald'Mik —- ágaskodott Marhunek száján a rémület. — Igen. Most pumpálják belé azt az ... És a cselédnek nyitva maradt száján meglátta a valót. — Azt az oxigént? — kérdezte Marhunek, — Azt, azt — erősitgette a cseléd és örült, hogy nem kell kimondania azt az idegen szót, mert abba úgyis megbicsaklott volna lomhajárá- su nyelve. — Csukás után jövök — mondta Marhunek és erre a cseléd kiment. Olyan részvét volt benne már előre is, hogy adós maradt a köszönéssel. Marhunek a pultnak támaszkodva állt és csak bámult a cseléd után. Gazembernek érezte magát, mert kipárolgott belőle a részvétnek ele- I mi fluidurna. A cseléd közlése dacára még min- 1 dig a piramdonnára gondolt. Egy pár pillanatra mégis a beteg szobáját látta maga előtt orvos- 1 ságos üvegekkel az éjjeli szekrényen, magába- roskadt hozzátartozók sokatmondó hallgatásával, de ez a színhely hirtelen ordító reflektorok tüzében egy operett káprázatos és forró színeit csillogtatta a szeme előtt, ahol a részvét első könnyei voltak már készenlétben és mikor pár perccel később a napi elszámolást készítette, hirtelen arra gondolt, hogy ez az utolsó elszámolás, mert nincs kizárva, hogy a szegény haldokló Brieger özvegye talán társulni fog ővele, mint öreg, bevált segéddel és már látta maga előtt a cimfestőt, amint az uj megváltozott cégtáblát beszéli meg vele. III. Dél felé járt az idő és tompán érezte, hogy talán a család óhajának tesz eleget, amikor lemond a délutáni nyitásról. Nincs értelme annak, hogy mikor a cég főnöke az utolsó korty levegőt nyeli, akkor még egy láncot vagy esetleg még egy órát adajnak el. A hátsó helyiségből előre jött a tanonc és mozdulatot tett arra, hogy a redőnyt belülről lehúzza. Ugyanakkor egy hordár dugta be a fejét, s majd hogy be nem verte a redőnybe. — Marhunek urnák levelet hoztam — mondta az öreg hordár. — Egy hordár van itt levéllel —- továbbította a jelentést a tanonc Marhunek felé, aki éppen egy kazettát nyitott ki. A hordár a pultra tette a levelet és a bejárat fölött lehajolva kiment az üzletből. Köszönése már csak kívülről hallatszott be. — Nekem? levelem? — csodálkozott Marhunek és azzal a levél után nyúlt. A tanonc csak nézte Marhuneket. aki fülig elpirult. Idegesen felszakitotta a borítékot és ugyanakkor finom és diszkrét illat ért az orrához. A levélben ez állott: „Kedves Uram, szivszorongva várom Magát ma este fél kilenckor a Palkovics éttermében. Eperjes, november 14. .Valaki". Szálkás, karcsú betűkből összerótt, arisztokratikus irás volt. Már ez is tetszett neki. Mikor újból is elolvasta, lázas iramban kiugrott az üzletből, hogy a hordártól megkérdezze, ki küldte a levelet? De a hordár már akkor rég I eltűnt a déli korzózók tömegében. Visszajött az üzletbe és ujját hálántékába fúrva, egyre azon rágódott, hogy ki lehet az a titokzatos „Valaki"? Ugyanakkor a szinlapon akadt meg a szeme. A primadonna nevét kereste rajta, de Tombor Teréz neve sehol se volt. Most megint elolvasta a levelet, leült az asztalkához és most már meg volt róla győződve, hogy ez a Valaki nem más, mint Tombor Teréz, a primadonna. Az ő primadonnája. Csakugyan, sok körülmény szólt amellett, hogy csakis ez lehet, A legfontosabb az, hogy ma este nem lép fel a színésznő, tehát szabad estéje van. És mi sem természetesebb, mint az, hogy ezt a szabad estéjét vele töltse el. Vele, aki úgy imádja, úgy rajong érte ismeretlenül, mert az a rideg üzleti szóváltás úgyse számit. Igaz ugyan, hogy a nőre még igy is volt hatással, mert különben hogyan magyarázná meg azt a csókot, anjely azóta egyre jobban perzseli. A tanoncot még jobban érdekelte a levél írója, mint Marhuneket. Marhunek észrevette az érdeklődés mögött meghúzódó tapintatlan kíváncsiságot és rögtön intézkedett. — Majd személyesen viszem el a kulcsot. — Akkor én mehetek? — Bizony mehet, Isten vele! — és könnyedén intett neki a kezével. — Alásszolgája, Marhunek ur — viszonozta mosolygó huncutsággal a köszönést a tanonc. Marhunek egyedül maradt a boltban. Már akkor le volt huzva a redőny. Az órák tizenkettőt ütöttek és Marhunek ebben a csengő és zenélő zűrzavarban, melybe reménytelenül belefulladt az órák ketyegése, a szivét úgy hallotta dobogni, mint még soha. — Hisz ez egy tizennégykarátos nő! — ujjongott fel Marhunek és amikor a tükör visszaverte az örömét, megijedt önmagától. Mert egy egészen más Marhunek nézett rá vissza a tükörből. Leült a tükör elé és figyelte magát. Meg volt magával elégedve. A bajusza most már végleg nem volt seprő, hanem impozáns, dísze egy sikerekkel dicsekedhető férfiarcnak. — Délután megfürdöm és újból megborot- válkozom — rendelkezett önmagával. (Folytatása következik.)
