Prágai Magyar Hirlap, 1935. április (14. évfolyam, 78-100 / 3630-3652. szám)
1935-04-14 / 89. (3641.) szám
17 ^935 április 14, vasárnap A pénz keletkezése és fejlődése Iria: Dr. Horváth Lajos (Kassa) A pénz első nyomai] visszanyúlnak az emberi társulás őskorába, amikor a javak forgalma még közvetlen csere utján történt. A gazdasági életnek e kezdetleges fokán a szükségletek szerények, mérsékeltek, egyöntetűek, az adásvételnek ős formája: a kézen-közön való csere, még lehetséges. — A forgalom fejlődésével, az igények megnövekedésével, a szükségletek elk'.ilönödésével és változatosságával, amikor a forgalom e célra szolgáló külön területen — vásárokon — bonyolódik le, lassankint kialakul egy uj helyzet, amelyben a cserélő felek már nem közvetlenül, hanem egy „közvetítő" tényező beiktatásával érik el céljukat. Az életviszonyok azonossága és az igények egyneműsége mellett ugyanis köny- nyen akad olyan dolog, amit szívesen elfogad minden vásáros az általa ajánlott áru ellenében abban a tudatban, hogy alkalomadtán ép oly könnyen becserélheti oly dologra, amire szüksége van. — Ez a közvetítő eszköz a tulaj- donképeni pénz. Nem végcélja, csak elősegi- tője a cserének. E „természetbeni“ pénz — Naturalgeld — a pénz első, ősformája. Lehet a legkülönbözőbb dolog aszerint, hogy az illető nép a művelődésnek milyen fokán van. Á vadászatból élő törzseké más, miint a pásztoroké. A földművelő, tanyai népnél más mint a városokban élő, ipart űzőknél. — A szöfejtés, — ötletesen nevezték a nyelvészét őslénytanának — a mai nyelvkíncsben is kimutatja a pénz „természetbeni" eredetét. A régi orosz nyelv a pénz kifejezéséire a „kuna" szót használta, ami tulajdonképpen nyestet jelentett. Az orosz a pénz fogalmát még abban az időben ismerte meg, amikor ősfoglalkozása a vadászat volt. A vadász törzsek pénze az állati bőr, a prém, Még ma is vannak Alaszkában indián vadásztörzsek, ahol prémben fizetnek. A művelődés haladásával, amikor a vadászatot az állattenyésztés váltja fel, pénzzé a házi állat lesz. A legkülönbözőbb időben, egymástól igen távol fekvő helyeken élt és élő pásztornépnél, ahol szó sem lehet arról, hogy ezt a szokást egymástól vették'volna át, megtalálni ezt a pénzformát, ami mutatja, hogy az nem •véletlen, hanem egy adott gazdasági helyzet függvénye, természetes velejárója. Az ősitáliai nomádok pénzegysége a juh és a szarvasmarha, — tiz juh tett ki egy ökröt. A latin „pecunia“ — pénz — szó minden valószínűség szerint a „peous“ — marha — gyökből származik. Az Ilias hatodik énekében olvassuk, hogy a görög katona vértje ércből tiz tulokba, aranyból száz tulokba került. A régi germán jog a pénzbüntetéseket és kártételeket marháiban szabja meg. Egyébként a „mar- ha“ kifejezés a régi magyar nyelvben kincset, gazdagságot jelentett — „vala néki sok arany marhája*4 — a „jószág** pedig még ma is úgy az állatállomány, mint általában a vagyon kifejezésére szolgál és jelzi, hogy a magyar, mint pásztor nép szintén ismerte az „állat- valutát**. Észak-Amerikában élő indián törzsek az állami földek után járó béreket ma is állatban fizetik. A természetbeni pénznek a fentieken felül azonban számtalan egyéb formája is van a szerint, hogy az illető kultur- vagy gazdasági fokon élő közösség tagjai mit tartottak oly hasznosnak, vagy kívánatosnak, hogy hajlandók voltak cserébe elfogadni az általuk nyújtott szolgáltatások ellenében. — így: sóban szegény vidékeken — Abesszíniában, Mexikóba — a só; rabszolgatartó népeknél a rabszolga; földművelő népeknél a mezőgazdasági termékek — pl. Norvégiában a rozs, az északamerikai angol telepeseknél a dohány még nem régiben — pénz gyanánt használtatnak. De nemcsak a testi szükségletek kielégítésére alkalmas javak, hanem a társadalmi megkülönböztetés, kitüntetések, rang, hiúság céljainak megfelelő tárgyak — csecse-becsék — is könnyen válhatnak fizetési eszközzé; igy ritka kagylók, — a haiqua Brit-Columbiában, a kauri Indiában, — a halfogak Fidzsi- szigeteken; vörös madártollak a Délitenger egyes szigetein és főleg a nemes fémek, amelyek sajátosságaiknál fogva különösen alkalmasak a pénz hivatásának betöltésére. A. kultúra s az ezzel járó forgalom fejlődésével e különböző természetbeni pénzek, amelyek csak egy bizonyos kulturfokon, egyöntetű életviszonyok között élő és azonos i" özön ség szükségleteinek és vágyaink meg, a pénz hivatását betölteni tovább nem képesek. A forgalom gócait, a vásárokat mind többen és többen keresik fel; változatos igényű, messze földről jött emberek, akik a zárt körű, különös rendeltetésű természetbeni pénzt felhasználni és értékesíteni nem tudják. — Általános érvényű, mindenkire egyforma vonzó erővel ható uj fizetési eszköz válik szükségessé. A fejlődő forgalom fokozottabb igényeinek kielégítésére alkalmas e fizetési eszközt a gazdasági élet a nemes fémekben találja meg. Mint egy nagyon erős társadalmi hajtó erő, a fényűzési vágy, a megkülönböztetésre való törekvés kielégítésére igen alkalmas eszköz mindenütt egyaránt kívánatos és élénk kereset tárgya s igy van állandó, kialakult árfolyama. Egyéb tulajdonságainál fogva is kitűnően megfelel azoknak mm muinammmmnm a követelményeknek, amelyek az ideális csereeszköz fogalmához fűződnek: egynemű, könnyén és vesztesség nélkül osztható és kívánatra újra egyesíthető, szóval „helyettesíthető**, „fungibilis**; értékéhez mérten súlya nem nagy, tehát könnyen száflitható; romlásnak, a légköri behatásokból szármázd káros hatásoknak — rozsdásod ás, oxidálódós — nincs kitéve, mint a nem nemes fémek, szóval értékálló, tartós. E tartósság természetesen csak viszonylagos: az aranyérmek kopását évenkint átlagban négy ezrelékkel számitva a világon forgalomban lévő arany évi kopását négy és félezer kilogramra becsülik. A nemes fém mint fizetési eszköz eleinte nyers formájában kerül forgalomba, még nem dolgozzák fel „érem‘*-mé, hanem súlyra mérik. A fizetésnek ez a módja már az egyiptomi feliratokon ás meg van örökítve. Szókincsünk a kulturfejlődésnek ezt a fokát is megőrizte és az etimológia felderítette. A magyar pénz szó a latin „,pensio**Jból van véve, amelynek gyöke: „pendere** annyit jelent, mint felfüggeszteni, átvitt értelemben: lemérni. A régi római jogban a tulajdonbaadás szigorú formaságok mellett: ,,/per aes et libram**, azaz fémnek lemérésével történt. Délázsia fél- művelt országaiban ma is nyers ezüstbén fizetnek: a finomsági fokot először „próbakövem** megái lapítják, aztán a kikötött súlyt levágják és lemérik. Az ősgermán vitézek a pénzüket a karjukon hordták ezüst karkötő formájában felcsavarva — Bauge — szaíblyá- jukkal levágván egy darabot belőle, amikor fizettek. Az orosz rubel gyöke a rabit] ige annyit jelent, mint vágni s úgy e kifejezés, valamint az ukrán pénz: a „karbovanyec", amely rovást jelent, a nyers fémben való fizetésre utal. Egyébként a rovás szó a magyarban is megőrizte e szokás emlékét: fizetni annyi mint „leróni**, azaz levágni. De a nyers fémben való fizetés az azzal járó körülményes eljárások: finomsági próbák, levágás, leimérés következtében nagyon nehézkes és időrabló. Epugy, amint a fizikai világban az erő a legkisebb ellenállás utján mozog, a forgalmi intézmények is keresik a leggyorsabb, legegyszerűbb utakat. A fejlődő forgalmi élet a leméréssel járó zavaroktól olykép igyekezett szabadulni, hogy a vásárit a- tóságok a nemes fémek felszeletelését, egyenlő darabokra osztását előkészítették s azok helyes súlyának és finomságának — „für Schrott und Korn“, mint a régi német város- jog nevezte, — hiteléül az egyes darabokra rányomta a hatóság pecsétjét. így jött létre az első tulajdonképpeni pénz: az érme. Lényegileg egy darab nemes fém, melynek bélyege — Egy kékszakáll Anglia írónján A könyv, amelyből Korda Sándor „Vili. Henrik magánélete" cimü világhírű filmjét készítette -Prága, április. Az utóbbi évek filimproduikcáó- jánaik tagadhatatlanul legnagyobb esemény© volt Korda hiree filmje „VIII. Henrik magánéletéről." Az első kosztümös film, amelyben nem jártak lelki kosztümben is a szereplők, hanem az élet ezer apró szán- és fényfoltja vibrált a filmnek minden kockáján. Felejthetetlen volt Laugibton alakítása és felejthetetlen, volt az a játékos hang, amely a történelem néha vaskos eseményei mögül ki csendült. Éppen ezért szabad talán néhány szót ejteni arról a könyvről is. amelyből ez a niagy film készült,. s amelyről általában kévését tud az európai közönség. A könyvet Angliában s© sokam ismerik, pedig a Makróig, Sfcracibey, Ernái Ludwiig fél© regényes biográfiák sorában valószínűleg a legelőkelőbb helyet érdemli meg Francié Hackett „VIII. Hem- rikje.“ Annak ellenére, hogy a könyv megírási módja rendkívül szellemes, sőt néhol egyenesen mulatságos, impozáns külső alakjánál fogva (lexikon-formájú 500 oldalas könyv) legalább egy heti zavartalan üdülésre van szüksége annak, aki el akar merülni ebben a könyvben. Az igazi VIII. Henrik De feltétlenül megéri. Mert az író nemcsak gazdag levéltári és irodalmi anyagot doldozott fel könyvében, hanem mint az angol léleknek biz- toskezü bomcolója olyan emberi mélységeket tár fel a száraz történeti adatok kapcsán, amelyekből egy egész korszak lelke bontakozik ki az olvasó előtt. Hackett sok fantáziával nyúl anyagához, soha nem száműzi magából az kőt, annak ellenére, hogy azt a hatalmas levéltári és irodalmi anyagot is úgyszólván maradéktalanul beledolgozta könyvébe, amely VIII. Henrik koráról az angol szerzőnek rendelkezésére áll. Ez pedig nem csekélység, ha meggondoljuk, hogy egyedül Henrik leveleinek gyűjteményes kiadása (Letters and Papeirs of the Reign of Henry VIH.) húsz kötetbe fűzött húszezer eüriin telenyomtatott oldal. Ezekből a levelekből meriti a szerző a könyv hihetetlenül eredeti és vakmerő dialógusainak nyelvét, azt a nyelvet, amely Korda filmjében is a legnagyobb hatást tette a közönségre, s amelyből mindenki azt hitte, hogy szellemes írói kitalálás, holott tökéletes hűséggel tükrözi VIII. Henrik gondolkozásmódját és beszédmodorát. Az az emberileg megdöbbentő étess éggel megrajzolt, alak, amelyet a könyvön keresztül a filmből ismert meg az európai közönség, tökéletes hitelességgel ábrázolja a történelem VIH. Henrikjét, akinek groteszk alakja., sokszor szint© gyermekesen csökönyös ragaszkodása apró örömökhöz, kékszakál- las allűrjei, nyers realizmus a szerelmekkel és áLlamügyeikkel szemben, amély egyformán érvényesült, ha arról volt szó, hogy egy kívánatos asszonyt vagy egy jó tál ételt akart elérni vagy pedig egy világi őrt éneim! lépésire határozta el magát... Apák és leányaik Henrik szolgálatában Amikor Henrik világpolitikai okokból és a legfelsőbb és legtitkosabb kamarába nyomására elhatározta, hogy feleségül veszi a nála hat évvel idősebb Aragónia! Katalint, Artúr bátyja özvegyét, feltűnően szép rózsás ifjú volt. Henrik a trónuson ült, amikor Katalin megpillantotta őt: halványfehér szabályos arc, rövidre nyiirt vöröses haj és lágy, bár arányos formák, beszédraodora, tekintete pillanatok alatt elbűvölték a kiszemelt áldozatot. A varázslathoz hozzátartozott, a súlyos, dekoratív pompa is, amely Henriket az udvarban körülvette. Henrik menyegzői asztalánál a londoni udvar minden tekintélyes államférfija helyet foglalt, megjelent Sir Johann Seymour, akinek a leánya akkor még csak ötéves kislány volt, Sir Thomas Parr, akinek kiskora lánya még ugyancsak nem gondolhatott férjhezmenéshe*, Sir Thomas Boleyn, akinek Anna nevű kislánya akkor mégcsak nyolcéves volt és Edmond Ho- ward, akinek még meg sem született a lánya... Henrik egész zaklatott és végzetes szerelmi pályafutása már kirajzolódott e menyegzői aupztalt körülülő arcokon. Henrik azonban ekkor még boldogan él az első házasságban, amely rövidesen fiúgyermekkel ajándékozza meg, tehát a trón- öröklés kérdés© meg is lenne oldva. Csakhogy a gyermek hat hét múlva meghal és ez a fiatalok házasságát örökre megpecsétel!, Henrik elviselhetetlenül babonás s amikor fia meghal', egyszeriben élhidegül felesége iránt és máris körülnéz a nagypolitikában, hogy megfelelő hivatalos ürügyet találjon, amit maga elé tólihiat, amikor majd dönteni fog a válá6 fölött... Hogyan csinált SV Thomas Boteyn királynőt a leányából? Politikai ürügy pedig könnyen akad egy olyan udvarban, amelyben annyi tehetséges politikai lutrikus nyüzsög, mint az angol udvarban. Itt van mindenekelőtt az öreg Boteyn, aki ért ahhoz, hogy felismerj© ,a helyzetet és megszagolja a király titkos szándékait, és azonkívül valóban van egy megejtöen szép lánya, aki még fiatal ugyan, de máris ragyogó csillaga a francia ud- varhöLgyi koszorúnak. Boleyn lányain keresztül már közelébe férkőzött a királynak, kellő időben és kellő tapintattal hunyta le félszemét, mikor idősebbik lánya, Marié a király szeretője lett de másik mindig éber és ravaszul hunyorgó szeme még nyitva van és lesi a fejleményeket. S egy szép napon elérkezettnek látja az időt, hogy tlzenkilen elves lányát sürgősen visszarendelje a francia udvarból, ahol eddig nevelkedett. Ekkor vonul be a ragyogóan szép Boleyn Anna az udvarba és már első este feltűnik a királynak, aki nemcsak szemet vet a fiatal lányra, hanem azonnal heves ostrom alá is fogja. De következik az első meglepetés Vili. Henrik életében: a fiatal lány ellentáll a király csábszavainak és hideg marad, mint egy jégcsap. A király ettől a perctől .kezdve nem mozdul a fiatal lány nyomából, mindenütt ott van, ahol a tizenkilencéves, túlságosan temperamentumos, kedives és ragyogóan szép Anna, megfordul. A fekete lányban lobog az életkevd, játszik, kergeti a/z örömöket, de szemmel láthatóan kedve sincs ahhoz, hogy a király szeretője legyen. A király ekkor már nyegyvenéves és valósággal belebolondult a lányba, rajongó kamasz®zeneiemmel. Reszkető kézzel ir szerelmes leveleket a szép Annához: „Esküszöm neked, mindemre, ami szent előttem, hogy nekem semmi nem olyan fontos a világon, mint a te szerelmed. Tudnom kell végre, hogy mit akarsz, mert még ma sem vagyok biztos benne, hogy a szerelmi nyíl, mely ezelőtt egy évvel sziventalált. milyen érzésekből fakadt nálad s hogy van-e szivedben hely számomra? Ha nem akarsz nekem írásban válaszolni, jelöld meg a helyet, ahol szóban átvehetem válaszodat és én egész égő szivemmel várni fogók rád.. Erre a forró szerelmes levélre Boleyn Anna egy ugyancsak forró, de igen ügyesen és hűvös céltudatossággal megírt levélben válaszolt. Megírta, nyilván az öreg Boleyn sugalmazásár ra, hogy az fí szive is Henrikért lobog, de csak akkor lehet az övé, ha már szabaddá tette magát... A levél pontosan beletalált Henrik érzelmeinek közepébe, azonnal válaszolt, áradozó hangon remegő kézzel, a levél alá pedig szivet rajzolt, a szerelmesek örök monogramját. VIH. Henrik utolsó „ajándéka“ Boleyn Annának ... Három évvel később, amikor Boleyn Anna ■holt gyermeknek adott életet, ennek a valamikor lángoló szenvedélynek utolsó parazsa is kihunyt, Henriik pedig egy másik uidvanhölgy után forgatta most már ősz szakálla! tarkított rótt fejét. Az uj áldozat Johanna Seymour volt, Henrik egyik bizalmasának a leánya... Az öreg Boleyn és az öreg Seymour párbaja ezzel mintha el is dőlt volna, a párbaj, amelyet a két intrikus lányaik szépségével vívott... Henrik már nem irt Annának szerelme® leveleket, régen megunta már, mint valamikor Katalint, de nem gondolhatott válásra, mert az első válás izgalmai és bonyodalmai még mindig ott vibarzotfak trónja körül, radikálisabb megoldás után kellett nézni, lxa szabadulni akart a megunt asszonytól. A „nagy“ mü kiviteléről Cromwell gondoskodott, a házasságtörési perhez pedig az udvar ezer kémje és besúgója bőven szállította az anyagot. Először állítólagos szeretőjét és fivérét fogták perbe, azután valószínűleg olyanok is sorra kerültek, akiknek nem sok közük volt ehhez a véres udvari komédiához. A Towerben Anna ablakai alatt öt fiatalembert végeztek ki, másnap pedig Annát, várta a hóhér ugyanezen a vérpadon ... A király egyetlen kegyet adott meg hajdani nagy szerelmének, nem a hóhér közönséges bárdja ütötte le szép fejét, hanem külön e célra készített és fent kard. A szép Boleyn Anna szürke prémmel szegélyezett damasztruhában jelent meg a hóhér előtt. Egyetlen komor ágyulövés tudatta London népével, hogy az ítéletet végrehajtották a Tower udvarán. Ugyanebben az órában Henrik Seymour Johannához hajókázott, hogy néhány boldog órát töltsön el vele bizalmas, meghitt kettesben ...
