Prágai Magyar Hirlap, 1935. április (14. évfolyam, 78-100 / 3630-3652. szám)

1935-04-14 / 89. (3641.) szám

2 1935 április 14, vasárnap vtmxTíST.M&dtanOTBT.x^ A stresai konferencia befejezése Ranner-féle személyes rendszer szerint." 1917-ben volt a krisztiániai és berni konfe­rencia, amelyeken megállapított program ki­mondja, hogy ,,minden fajnak joga van nem­zetiségét és nyelvét megtartani és művelni, kívánja a jogegyenlőséget és kimondja, hogy az alap- és szabadságjogok függetlenek legye­nek a származástól, nemzetiségtől és vallás­tól. Megadja a szabad szervezési jogot a ki­sebbségek részére az egyházaik és iskoláik tekintetében. Vallás- és iskolai ügyeket, vala­mint a választásokat a nemzeti kataszter alap­jaira helyezendőuek tartja és a nemzeti ka­taszterek az egyesek szabad önvallomása alapján létesítendők. Nemzetközi ellenőrző bizottságot kíván a kisebbségi jogok kiszol­gáltatását illetőleg és a jogok érvényesítése végett nemzetiségi törvényszékeket, ahol bi­zonyos törvényes keretek között a nemzeti kisebbségek is jogosultak fellépni!“ Az 1919. februári berni konferenciája az internacionálénak pedig azt kivánja, hogy a nemzeti kisebbségek védelme bizonyos jo­goknak minimuma által biztosittassék. ame­lyeknek alkalmazását a Nemzetek Szövetsége garantálja. A Nemzetek Szövetségének létesítésekor a nagyantant a fennálló nemzetiségi helyzetre való tekintettel szükségesnek találta a kisebb­ségek védelméről gondoskodni. Ezt a védel­met a kisebbségi szerződésben és részben a békeszerződésekben építette ki. A csehszlo­vák köztársaságban lévő nemzeti kisebbségek védelme csak a saint-germaini kisebbségi szerződésben, van lefektetve, mivel az hama­rabb lett elfogadva, mint a trianoni békeszer- ződés-s így az utóbbiban, -a saint-germaini szerződésben elfogadott alapelvek a cseh­szlovák köztársaságra . való vonatkozásban megemlítve nincsenek. A kisebbségi szerződések célját a békekon­ferencia elnöke. Clemenceau határozta meg TUDÓSÍTÁS ELEJE AZ 1. OLDALON, dást köt Oroszországgal a kölcsönös segély- nyújtásra vonatkozóan. Németország feltétele csupán az, hogy a két paktum egymástól független okirat legyen és ne egyetlen doku­mentum. Sir Simon bejelentése után a konferencián általánossá vált az optimizmus. Olasz illeté­kes helyről nyomban kijelentették, hogy a siker garantálva van. Az angol illetékes kö­rök is rendkívül fontos és örvendetes ese­ménynek tartották Hitler politikájának várat­lan megváltozását. Az egybegyiilt újságírók ugyancsak nagy örömmel vették tudomásul a fordulat hírét. Az esti órákban a delegátu­sok a lehető legnagyobb optimizmust árulták Stresa, április 13. A stresai konferencia ter­vezett utolsó konferenciáját szombaton délelőtt fél tízkor nyitották meg a bartolomeoi palotá­ban. A delegátusok a délelőtt folyamán a lehető legszorgalmasabban dolgoztak, de nem lehetet­len, hogy az összetorlódott anyagot igy sem si­kerül elvégezni és délutánra uj ülést kell Össze­hívni. Ilyen körülmények között a delegátusok hétfő előtt aligha hagyhatják el a konferencia városát. Hivatalos jelentés szerint a napiren­den ma következő fontos kérdések állottak: a Pa de r e tv szkyhez, intézett leveliben, amely­ben kimondotta: hogy ..a nagyhatalmak az uj államok keletkezésénél vagy egy már fenn­álló nagyobb területi gyarapodásánál ragasz­kodnak a tradíciókhoz s az uj államnak, illet­ve a nagy terület-gyarapodásoknak elismeré­sét ahhoz kötik, hogy az illető állam kötelezi- e magát bizonyos, a modern államok által váltott kormányzati alapelvek elfogadására, amelyek érvényes ülését úgy biztosítják, hogy elejét, veszik a kisebbségek elnyomatásának, ezek számára a többi állampolgárokkal egyenlőséget teremtenek és megadják kisebb­ségi nemzeti létüknek és fejlődésüknek 1 ég­nél külözh etet len ebb félté te 1 e i t. “ Kimondotta ez a levél annak a szükségét, hogy a „kisebbségi szerződésekben vállalt kötelezettségeket a Népszövetség garantálja s hogy azok a viták, amelyek előállhatnak e garancia körül, a nemzetközi bíróság elé lesz­nek vihetők, ami által a felmerülhető véle­ménykülönbségek kikerülhetnek a politikai cl és nem voltak többé oly tartózkodóak, mint eddig. Egyesek közülük kijelentették, hogy a keleteurópai helyzet ezentúl nyugod­tan ítélhető meg. Mintha a konferencia külső­ségei is megváltoztak volna a szerencsés fordulat után; az eddigi feszültség, az általá­nos tartózkodás, a spártai szigor eltűnt, min­denfelé mosolygó arcok jelentek meg, a dele­gátusok közlékenyebbek lettek és szívesen álltak szóba az újságírókkal. A hatalmas száz terítékes bankett, amelyet Mussolini a Bar­tolomeoi palotában a delegátusok és az olasz előkelőségek tiszteletére pénteken este ren­dezett, szinte szimbóluma lehet a megváltozott hangulatnak és az örvendetes kibontakozás örömének. t. Németország visszatérése a népszövet­ségbe. 2. Az osztrák, magyar és bolgár fegyverke­zésről szóló megállapodás kérdése. 3. A középeurópai és az osztrák paktum. Az olasz kormány a lehető leggyorsabban el­küldi Németországnak azt a definíciót, amely az osztrák kérdésbe való be nem avatkozásról szól. Mint ismeretes, Berlin régóta követeli e probléma pontos meghatározását. Ezenkívül számos más kérdést kell rendezni, igy a gazda­sági és a pénzügyi szankciók kérdését a béke­szférából és a jogiba juthatnak." A kisebbségi szerződések a kisebbségi jog-1 védelem főalapelvévé a jogegyenlőséget tet­ték és ez alatt értették: 1. a tárgyi jogrend azonosságát, 2. a tárgyi jogrend jogszabályai­nak egyenlő magyarázatát és egyenlő és tényleges alkalmazását és 3. mindezeknek egyenlő biztosítékait. Amint látjuk, tehát a kisebbségi jogok és azok védelme éppen úgy, mint minden a vilá­gon, az elmondottak szerint folytonos fejlődés alatt állottak. Ez a fejlődés a kisebbségi jog terén ma sem állott meg s az a minimális át­lagvédelem, amely a kisebbségi szerződések­ben stipuláltatott, csak keret, amely a belső közjog erejével belső jogszabályalkotás által kitöltendő. Ez a keret nem zárja le a további fejlődést a minimumtól a maximumig, esetleg még uj keretek alkotására nézve sem s nem zárja ki a kisebbségi szerződés hibáinak a ki­küszöbölését sem. A fejlődésre vonatkozólag útmutató van szerződések egyoldalú megszegésének eseté­ben. Mint jelentettük, a stresai konferencia már tegnap foglalkozott a békeszerződések jövőben történő egyoldalú megsértése esetén alkalma­zandó szankciók kérdésével, de a problémát nem síkerült végleg tisztázni. Franciaország és Olaszország arra kérte az angol delegációt* hogy tisztázza álláspontját a szankciók ügyé­ben. Az angol delegáció nem teljesítette a fran­cia-olasz kérést. Ennek ellenére a Reuter-iroda munkatársa valószínűnek tartja, hogy az a határozat, amelyet ebben a kérdésben a népszö­vetségi tanács hozni fog, kellőképen tisztázza a békeszerződések jövőben történő egyoldalú megsértése esetében alkalmazandó szankciókat. A konferencia köreiben biztosra veszik, hogy a tegnap délutáni fordulat után Németország és a népszövetség viszonyát is sikerül megja­vítani. A három nagyhatalom képviselői ebben az ügyben mindenesetre olyan megállapodást akarnak kötni, amely lehetővé teszi a biro­dalomnak a Genfbe való visszatérést. Az osz­trák, magyar és bolgár fegyverkezés kérdése, amely hivatalosan szintén a napirenden szere­pel, nem okoz túlzott nehézségeket. A nagy­hatalmak mindenesetre engedményeket tesznek ezen a téren, de végérvényes döntést a közép­európai lefegyverzett államok fegyverkezésé nek kérdésében csupán a hamarosan összehí­vandó középeurópai konferencia hozhat. I elég. így az idézett konferenciák határozatai. Az osztrák alkotmány idézett szakasza. Cle- mewceau levele. És a csehszlovák köztársa­ság Elnökének ama nyilatkozata, amely a ki­sebbségi jogok és védelme tekintetéiben utal a világháború előtti cseh-német viszonylatban megszerzett ausztriai tapasztalatokra, mint feltétlen irányitó tapasztalatokra s azt mond­ja: nem kívánjuk a kisebbségnek azt, amit nem kívántunk magunknak akkor, amikor kisebbség voltunk; — s amely kijelentést lo­gikusan igy lehet folytatni; s megadjuk nekik mindazt, amit mint nemzeti kisebbség Ausz­triában mi is megkaptunk és amit ezenfelül még követeltünk. Ezekben az útmutatókban megadott célkitűzésekben megtalálhatja Be- nes külügyminiszter a kisebbségi jogvédelem megvalósitandó alapelveit. A saint-germaini kisebbségi szerződésnek belső jogszabályalkotás által való keretkitöl­téséről folytatólag fogunk foglalkozni. A szombat délelőtti ülés Randevú a Palkovics-ban Irta; Sebesi Ernő (i) i. Kissé furcsán indult már az egész napja. Rosszkedvű, haragos felhők kergették egymást az égen és amikor a városházához ért Marhu­nek, feltűnt neki, hogy a háta mögött, körülbelül a konkurrens ékszerbolt tájékán, valami szokat­lanul erős, robbanásszerű lármával szaladt fel a redőny, holott még csak háromnegyed nyolcat mutatott a toronyóra. De rögtön látta, hogy té­vedésről van szó, mert azt a különös lármát a menydörgés okozta. Elég szokatlan volt ez, mert már november közepe felé járt. A meny­dörgésre, mint valami szigorú végszóra, ponto­san jelentkezett a zápor és Marhunek nagyokat lihegve besietett a kapu alá, mert a tanonc még nem volt itt s az üzletbe csak úgy lehetett be­menni, ha a tanonc már elhozta a kulcsokat a főnök lakásáról. Ez egyébként már három hete betegeskedett. Már csak öt perc hiányzott a nyolcórai nyi­táshoz, amikor elállóit a hirtelen jött zápor s pár pillanattal később ott volt előtte a tanonc és piruló bocsánatkérések között adta át a kul­csot. Marhunek Tamás még egy pár: percig el­tréfált a szomszéd üzlet segédjével, aztán kinyi­totta a boltot. Leült a kis asztalkához, ahol már várt rá a tegnap befejezetlenül hagyott munká­ja. Nagyon szerette a szakmáját. Ez a szeretet kétoldalú volt. Brieger, a főnöke, nagyon is megbecsülte Marhunek szorgalmát, hűségét és lankadatlan lelkiismeretességét, amely minden helyzetben pontosan működött, mintha ő maga is úgy volna fölhúzva, mint egy precíz zseb­óra. Órák hosszat el tudott babrálni a hajszál­rugókkal, a finom szerkezetű kerekekkel és mindazzal a sok-sok ravasz és fürge, gyöngéd holmival, mely hozzátartozott a szakmájához. Már tizennégy évet töltött ebben a Brieger-féle nagyon jóhirü ékszerüzletben és pozíciója már csak azért is volt felelősségteljes, mert Brieger- ; nek csak egy tüdeje volt és emiatt érthetően na- ; gyón is kímélte magát. Sokszor heteken át felé- j je se nézett az üzletnek. Ilyenkor a felesége is ! állandóan mellette volt, csak rövid félórákra szokott leszaladni az üzletbe, de később, mikor egyre jobban meggyőződött a Marhunek meg­bízhatósága felől, a Brieger-házaspár teljesen kikapcsolódott az üzleti ténykedésből. Régi, be­vezetett bolt volt és Marhunek a bevált tradí­ciók szellemében, ha lehet, még jobban felvirá­goztatta az üzletet. Főleg modorát kedvelték a Brieger-üzlet hűséges vevői. Marhunek modora itt finomult ki, mert eredetileg kissé érdes lénye volt és csak a finom és hajszálpontos műsze­rek kontaktusában alakult át elrozsdásodott, ke­mény lénye, úgyhogy egy szép napon arra éb­redt Marhunek, hogy egészen átszellemült. Fel­hagyott a korcsmázással és a halászatra vetette magát, rosszhirü nők helyett könyvekkel barát­kozott. Marhunek autodidakta volt, szerette a választékos kifejezéseket. Egy-egy graciózus óráról, egy légiesen könnyű karperecről, egy artisztikusan kecses nyakékről úgy tudott eldis­kurálni, mintha ezek a halott tárgyak legalább is élő személyek lennének. A kirakatot is olyan eleganciával rendezte be, hogy a hideg fénnyel csillogó ékszerek mögött mintha a dolgok rej­télyes lelke lüktetett volna. Mindezek dacára Brieger, a főnök mégis érez­tette vele, hogy ő csak segéd. Nem tudott tel­jesen feloldódni a kimértsége és talán a beteg­ségéből levezethető világfájdalma és morózus hangulata vont olyan élesen elválasztó falat kö­zéjük. Marhunek ezt a fagyos közönyt azzal magyarázta, hogy, Brieger, ha csak egy tüdeje is van, mégis büszke tartásu, magas férfi, ez­zel szemben ő akármilyen jó, sőt vidéki vi­szonylatban prominens munkaerő, mégis csak egy szánalmas, púpos kis figura. Púpos volt Marhunek és fatalista. Nyugodt egykedvűség­gel viselte a púpját és a sorsát. II. Egyáltalában nem törődött testi fogyatékossá­gával és a legnagyobb örömét abban lelte, ha az esti elszámolások egyre növekedő tendenciát mutattak, mert a pénztár is rá volt bízva. Ilyen­kor aztán boldogan dörzsölte keskeny, vézna kis ujjait, hogy nem csak a vevő, de a főnöke is meg van vele elégedve. Főleg a múlt héten voltak rekordbevételei. Ugyanis akkor vonult be négyhetes szezonra a színészet. A kirakat­ban csillogó ékszerek becsalogatták a színész­nőket, akiknek oldalán rendszerint a kisváros SCH M IDTHAU ER.féle Igmándi A VILÁG legtartalmasabb es leghaiéhonuabb természetes keserttvlze. (jyoguértéke megbecsttlhelellen* fl normális adag fél pohár (100—120 gramm), de legtöbbször már 3—4 evőkanál is elegendő. Legmegfelelőbb reggel, éhgyo­morra használni. Egy*kétórán belül fájdalommentesen és tökéletesen kitisztítja a gyomrot és bele­ket. Eltávolítja a betegségek baktériumait. Hz Igmándi-keserűviz az egyedüli, amely a szokásos nagy üvegek mellett,0.35 literes kis üvegekben is kapható. Ez az újítás közkedveltségnek örvend az olcsóbb ár és kényelmesebb kezelés (átázásoknál, stb.) miatt. Használati utasítás és kútleirás minden üveghez mellékelve. híres mecénásait és habitüéit lehetett észreven­ni. A szőke primadonna jött be egyre gyakrab­ban és Marhunek, aki addig kerülte a színhá­zat, ezentúl kizárólag az ő kedvéért pártolta a művészetet. Egy este valami régi, dohos ope- retett játszottak és Marhunek jóleső elégtétel­lel állapította meg, hogy az általa eladott nyak­ék nagyszerűen fokozza a primadonna szemé­lyes sikerét. A diadémnek pazar szikrázása va­lósággal fölfrissitette az elavult operettnek ex­humált muzsikáját és uj színekkel öntötte el a szövegkönyv elhervadt szellemességeit. Külön sikernek könyvelte el, hogy kizárólag az ő sze­mélyes közreműködése kellett ahhoz, hogy ez a diadém úgy ugráljon ott, azon a csokoládé­barnára égetett nyakon, hogy még a legközöm- bösebb nézőkben is felkorbácsolta az elfásult, langyos vidéki vért. Marhunek már az első fel­vonás szünetében is többet gondolt a prima­donnára, mint kellett volna. Kint a színház előtt végigsétált cigarettázva és úgy érezte, hogy még a cigarettája ize is egészen újszerű. Nem tehetett róla, de arra kellett hirtelen gondolnia, hogy annak a remek színésznőnek ugyanilyen izü lehet a csókja is. Azon vette magát észre, hogy önmagához beszél. Mert még mindig sé­tált, holott a közönség nagyrésze már besietett a második csengetés után is a nézőtérre, de ő még mindig sétált a színház előtti járdán és ra­jongott a nőért, aki ebben a pillanatban azt se tudta, hogy Marhunek a világon van. — Ez egy tizennégykarátos nő — lelkesedett érte önmagában és percről-percre jobban érez­te, hogy mennyire megzavarta őt eddig meg­szokott nyugalmában. Nem tudott tőle szaba­dulni. Marhunek most ott ült a boltban, javítások­kal bíbelődött az asztalkája fölött, de folyton a primadonna képe vibrált a szeme előtt. Hir­telen felállt és elővette azt a kazettát, ahonnan a primadonna nyakékét vette elő a múlt héten. Volt még belőle egy ugyanilyen példány és ami­kor gusztálni kezdte, mintha a hideg fémfogla­lat megsütötte volna a kezét. Hirtelen remegni kezdett a lába, úgyhogy le kellett ülnie és hiába jött most be egy vevő, ő folyton a csokoládé- barnára égetett nyakat látta, amelyen úgy ug­rált az a nyakék. (Folytatása következik.] r

Next

/
Thumbnails
Contents