Prágai Magyar Hirlap, 1935. április (14. évfolyam, 78-100 / 3630-3652. szám)
1935-04-02 / 78. (3630.) szám
2 *PRK<MMAfi%ARHlMiAEf 1935 április 2, kedd. kifolyólag, mint az állam. Ilyen körűimé" nyék között a művész nem juthatott szóró- sabb kapcsolatba azzal az egyetlen hata- lommal, amely hivatva van kifejlődéséről gondoskodni és amig végre elérte a kitűzött célt, rendszerint elfáradt és elfásult. Ha ez az uj magyar tanács valóban az az összekötő hid lesz művész és államhatalom között, ahogy Ugrón vázolta, akkor könnyen érkezhetik el a magyar művészet és tudomány aranykorához. A reneszánsz nagy tanulsága, hogy a művésznek feltétlenül szüksége van a világi hatalmasok vagy az egyház pártolására. Ami az olasz reneszánszban az egyház és a Mediciek nagy tette volt, az a magyar esetben a kormányzat tette lesz, ha úgy lát hozzá, mint ahogy ezt a reneszánsz idejében az egyház és a Mediciek vállalták és megvalósították. A keretek ma szélesebbek, a méretek nagyobbak és igy a feladat is nagyobb és felelősségteljesebb, de viszont ma egy ország hatalma is aránytalanul nagyobb, mint hajdan egy előkelő család hatalma volt. A magyar művészeti és tudományos világnak minden oka meglehet arra, hogy örömmel üdvözölje a magyar kormánynak ezt a kezdeményezését, amely ebben a súlyos jelentőségű formájában a legelső. A pápa titkos konzisztoriumot tartott Róma, április 1. Két évi megszakítás után XI. Pius pápa hétfőn délelőtt újból konzisz- tóriumot tartott. A bíboros-kollégium beleegyezett Fisher bíboros és Morus Tamás szenttéavatásába, valamint kinevezte Pa- celli bíboros-államtitkárt biboros-kamarássá, a római egyház Camerlengojává. A nyilvános konzisztóriumot a pápa csütörtökre hívta össze. Kun Béla Erdélyben járt! Bukarest, április 1. Lapjelentések szerint Kun Béla, a magyar tanácsköztársaság volt elnöke, néhány nappal ezelőtt rangrejtve Romániába érkezett szüleinek meglátogatására. Kun Béla vasárnap Bukarestbe utazott, ahol látogatást tett a szovjetkövetségen, majd elhagyta a román fővárost és visszautazott Moszkvába. Hivatalos helyen ezeket a lapjelentéseket még sem meg nem erősítették, sem meg nem cáfolták. A város öli (1) Nagyot csikorogva csapódott be Liza mögött a rácsajtó, a portásné még utánakiáltott valami jóindulatúnak érző közömbös útra való- szót, aztán megindult kissé bizonytalan lépésekkel az ucca tágan,mozgó életében, ahol oly rég nem járt már. Egy darabon előrenézett, az igazi, nagy ucca kissé távolabb kezdődött, de igen nagy volt és nagyon széles, minél messzebb nézett rajta előre, annál szélesebbnek látta, — valami csodálatosan szélesedő, percről percre táguló nagy szabadság volt abban, ahogy ő most nekiindul az uceának, nézeget, nekiindul és megy, előre. Nézeget és megy, megy szépen a sok ember között, — roppant sok ember volt itt mindenütt. És mindegyiknek volt valami dolga, mindegyik ment és sietett, úgy, hogy tudták is, hová mennek és miért. Különösen gondoLkozni- való dolog volt ez igy hirtelenében, az embereknek ez a valahová-sietése, hogy ez a sok ember közül mindegyiknek kell valahová mennie, valami nagy messziség van ebben, hogy nemsokára mindegyik már valahol máshol lesz és nem is lehet majd észrevenni, hová mentek olyan sokfelé. Jötték, jöttek és mentek, beszélgettek és nézegettek, mozogtak, éltek, övék volt minden, amit csak látni lehetett, a kirakatok, a házak, sőt a házak árnyékai. És milyen szabadon mentek egymás mellett! Csak úgy, mintha észre se vették volna az uccát, — mintha észre se vették volna, hogy uccám mennek, pedig már csak ez maga is valami különös nagy szabadságot dobott ki belőlük, amit úgy vittek tovább magukon, mint a külső formájukat, csak úgy,... mindegyik olyan, amilyen és valamennyi itt megy az uccán. Szép volt ez az egész. Milyen jó volt, milyen sok. Milyen nagy és könnyű ... Liza minderről igy, kifejezetten, kevéssé tudott számot adni magának. Csak azt érezte Rosdie Henleinnel, Bródy Hlinkával lép választási szövetségre ? Prága, április 1. A politikai közvélemény tele van találgatásokkal a leendő választási szövetségeket és Henlein sorsát illetően. A német honi front választási szereplése még mindig kérdéses, mert a kormány eddig nem hozott határozatot a párt életbenha- gyására vagy betiltására vonatkozóan. — A német gazdasági munkaközösség Rosche vezetése alatt álló frakciójának vezetősége vasárnap Prágában ülést tartott s Rosche előterjesztésére egyhangúlag azt határozta, hogy az idei választásokon nem vesz részt önállóan, tudomásul vette a Rosche és Henlein közt folyó tárgyalásokat és teljhatalmat adott Roschénak arra, hogy e tárgyalásokat végigvezethesse. Ez azt jelenti, hogy Rosche csoportja hajlandó a Henlein-párttal választási egyezségre lépni. A Slovensky Denik prágai értesülése szerint egy másik érdekes választási szövetkezés is készül. Kurtyák pártja állítólag kísérletet tett arra, hogy választási közösségre lépjen a szlovák néppárttal és a szlovák nemzeti párttal. A lap véleménye szerint a ruszin párt kísérlete aligha fog eredménnyel járni, mert a két szlovák párt nem nagy hajlandóságot mutat a szövetkezésre. Hanreích is csaflakosott a honi fronthoz? Prága, április 1. A Neue Morgenpost jelentése szerint a Hanreich képviselő és a Mayer József volt képviselő vezetése alatt álló Sude- tendeutscher Landbund tegnap Égerben végrehajtó-bizottsági ülést tartott s azon kimondta a honifronthoz való csatlakozást. Kilenc kommunista a prágai bíróság előtt A hadsereget az fitos seitrendszer aiap’án a áriák demoralizálni • Levele is a „fiatalság bája" jeligére portások és kórházi ápolónők utján Prága, április 1. A prágai kerületi bíróság büntető tanácsa ma kezdte meg egy nagyszabású kommunista bünpernek a tárgyalását. A vádlottak: Hamipl Ferenc szerkesztő s felesége Rózsa, Jasensky Rudolf műépítész, Ja- kabné női szabó, Lolhn Gusztáv, Kanpeles Frigyes kereskedő segédek, Vagenkneoht Ferenc joghallgató, dr. Liegelhaupt Leó ügyvédjelölt, Tatzel Ferenc Olmütz város főtitkára. Az első öt vádlottat az ügyész a köztársaság védelméről szóló törvény 15. §-ába ütköző bűncselekménnyel vádolja, vagyis katonai cselekményekre való felbujtással. A többiek a köztársaság védelméről szóló törvény 17. §-a alapján jutottak a vádlottak padjára, nevezetesen, hogy titkos szervezetet létesítettek az állam demokratikus köztársasági formájának megdöntésére. Tatzel városi főtitkárt végül a köztársaság védelméről szóló törvény 6. §-ába ütköző vétséggel is vádolják amiatt, hogy oly iratokat, amelyek hivatalból voltak reá bízva s amelyeknek az állam biztonsága érdekében titokban kellett volna maradniok, elárult. Bizonyos mozgósítási parancsok részleteiről volt szó. A terjedelmes vádiratból megtudjuk, hogy Hamipl szerkesztő már a múlt év elejétől működött annak érdekében, hogy a hadseregben a kommunista eszméket terjessze. Prágáiban több lakása is volt különféle nevek alatt. A Irta: Molnár Kata — de ezt csaknem a valószínűtlenségig felfokozva érezte, — boigy tüdeje tele van levegővel. Ugyanekkor határtalanul kicsinek érezte magát, de kicsiségében egészen pontosan megérezte önmaga valakiségét is. Ő is az uccán ment, az emberek elmentek mellette és ő elment az emberek mellett. És sütött a nap. Nagyon messziről sütött, egészen világos, híg aranyfénnyel, tavaszdélelőttösen, melegség nélkül; de ragyogott, hűvösen és vidáman és az ucca mégegyszer akkora lett tőle. Lehet, az emberek is azért voltak sokan, mert sütött a nap. Liza rájött, hogy eleinte sokkal többnek látszottak, mint amennyien pedig vannak, mert ő most egészen nagydarab helyen ment egyedül és a napfény tetőtől talpig elborította, senkise vett el belőle annyit sem, amennyit a napvilágból egyik ember el szokott venni a másik embertől. Ahonnan jött, — benn. a menhelyen sohasem sütött a nap. Igaz, hogy tél volt, amikor bekerült oda, talán azért is halt meg olyan gyorsan a kicsi gyereke, mert nagy hidegben jött el a kórházból a menhelyre és csak egy kendő volt a kicsi gyereken, egy csikós kis kendő a pólya tetejűbe, amiről azt mondták neki, hogy olyan emberektől kapta, akik egyebet se csinálnak, mint csak jót tesznek másokkal. Óh igen, a pólyával jót tettek nagyon, de a kendő azért kevés volt és a kicsi gyerek sok nyűgös sírása után egészen ijesztően hamar meghalt, vékonyka kis szegény száját ellátottá, igy, és nem sirt többet, már csak Liza sirdogált azután utána. Nagyon kellett sajnálnia a kicsi porontyot, különösen, hogy szoptatta, ezt nem tudta elfelejteni; nagyon éhes volt mindig, kis puha fogatlan szája belekapott meleg mellébe, rátapadt csukott szemekkel, gyérenfakadó híg tejét mindig valami hálás mohósággal szívta, vékonyka ujjal elkaparásztak néha a sápadt bőrön, de hogy meghalt, kezecskéit széjjelejtette, kis csirkelábak lettek belőlük, hideg és mereven elgörbült kis sárga csirkelábak.... Lizának fájt az egész, hiányzott nagyon a kicsi gyerek, valami hely üresen maradt utána, különösen amikor már egészen elvitték tőle; majd egyszer meg fogja keresni, hogy hová is temették. — De megnyugodott később, hogy a menhelyről sem kellett elmennie, más csecsemők szívták a tejét; de nem volt sok a mellében s mert sokat tépelődött magában, a tejére adott csecsemők nem gyarapodtak s a melle kezdett egészen leapadni. — Mondták neki, hogy igy mégis csak el kell majd mennie, — — és ekkor kellett megint nagyon rágondolnia a kicsi porontya apjára, aki leszédült egy épülő nagy ház tetejéről alig egy héttel azután, hogy Liza nehezülő testében elsőt mozdult az életreindiuló kis egyszerűség. Úgy szédült le, hogy meg se mozdult többet ott az ucca kövén, riadtan kiáltozó emberek sereglettek köréje, malterral összefröcskölt nagy papirosokkal borították le hirtelen és a villamossínekre leszivárgó vére fölött értelmetlenül csengetett a kocsivezető, akinek fékeznie kellett a csődület miatt. ... A lány egy autósüzlet kirakata mellett ment el lassú gondolataival s most meg kellett állnia előtte. Valami szépet látott az óriási üvegablak mögött, nagy gumikerekek vastag szürkesége között karcsú üvegedényt, az üvegedényben fényesen bamahéju, rügy- gyel hasadozott friss tavaszi aknaágat. Alma- favirág... sűrű földszaggal integető üzenet messziről, a határból, a faluból, dültlhátu kertekből, szérümenti nagy, barnabarázdás otthoni földek szabad levegőjéből, kívülről, se- hová-lebbeut igazi világból... Valaki tavaszi földek mentén járhatott az éjszaka, gumitalpú fényes kocsijának kormánykereke mellett; az ut szélén törte le tán a sötétből felé- jefehérlő ágat és reggel kitette ide a kirakatba, apró zsenge rügyeivel a gépek fényűzésének úri gondbaboTultsága közé. Nem,... akkor nem almafavirág volt... talán nagy fehér tulipánok voltak akkor nem messzi, vagy jázminbokor bimbózhatott ott a népliget mélyén, amikor azon a vasárnapon Lizának az egész világból csak annál a kevésszámú, melegszemü, nehézölelésü emrendőrség Heller, Berger, Walter nevek alatt ismerte. Hamipl és társai 1934 elején földalatti munkásságuk központját a kommunisták képviselői klubjába tették át, s a komprom- mittáló anyagot oly személyek lakásán rejtették el, akik ugyan kommunisták voltak, de kifelé e meggyőződésüket nem nagyon hangoztatták. Amidőn Hampl szerkesztőt egyik prágai lakásán, ahol Novak név alatt volt bejelentve, letartóztatták, a detektívek észre vették, hogy valami papirt akart lenyelni. A papirt idejében sikerült megmenteni s ezen Hampl egy másik lakása cimét találták, ahol egy kézi sokszorosító gép volt elhelyezve, amellyel a „Vojak — Soldat — Katona'4 felirásu röpiratot készítettek. Ebben a lakásban hatalmas levelezést is felfedeztek, nemkülönben egy titkos írás kulcsát is megtalálták, melynek segítségével teljesen rábizonyították Hamplra, hogy kommunista eszméket akart terjeszteni a katonaság között. Tilos röpirataiból jó nagy mennyiséget úgy helyezett el, hogy „a fiatalság álma" jeligére fiatal katonák ismeretségét kérosté apróh'rde- tésekben és a jelentkező katonafiuk részére küldötte a kommunista röpiratokat. Hampl lakásán 300 újonc címét találták meg, annak pontos feltüntetésével, hogy illetők mennyire megbízható fogadalmi katonák, milyen nemzetiségűek és hogy tagjai e a kommunista testnevelő egyesületnek. Az agitációs anyag három nyelven készült. Hampl terve az volt, hogy az egyes csapattestekben úgynevezett ötös sejteket létesít, amelyeknek például az volt a feladatuk, hogy a katonáknak az élelmezéssel való elégedetlenségét kisebb-nagyobb forrongások szitására használják fel. Különösen a tavalyi, nagy hadgyakorlatokon kellett volna működésbe lépniük ezeknek. Hampl szerkesztőnek az egész köztársaság területén voltak bizalmi férfiai, akik jelentéseiket a legkülönfélébb címekre, oly emberekhez küldték, akiknek halvány fogalmuk sem volt, hogy tilos dolgot müveinek e posta továbbkézbe- sitésével. így a „Prager Tagblatt" portását és a Kreibich-kliníka egyik ápolónőjét is felhasználták iizelmeikhez. Az ügyész a vádirat felolvasása után zárt tárgyalást indítványozott, A bíróság az indítványnak nyomban helyt adott. A tárgyalás mintegy két napot vesz igénybe. bérnél volt a helye, aki a ringispil mellett kérdezte meg tőle délután, hogy miért egyedül nézeget és hogy melyik búcsúról van a kék kaláris a nyakában. ... Valaki meglökte a kendőt a karján, amint ott állt magaíeledt, elborult szemekkel az autóskirakat almafaága előtt. Liza rezzenten érezte meg a lökést, egy kala’pos-bundás úri- hölgy ment el mellette, ez lökte meg így; nem is haragosan, nem is sietve, csak elment mellette szépen, nem is akarta meglökni, de hát — hiszen Liza úgy tartotta a kendőt a karjában, mint egy pólyára-való kicsi gyereket, messzire kiállt a könyöke fölött, nem lehet ennyi helyet elfoglalni ott, ahol ilyen sokan sétálnak, kicsi gyerek sincsen benne, csak éppen, hogy igy tartja, mert igy jobb a kezének... Kezének, szivének; jobb ezt igy fogni, mintha még benne lenne... De az úri- hölgy erre nem gondolhatott, hiszen Liza se gondolt rá, csak most, hogy észrevette. Megfordította a kendőt, hóna alá vette, aztán benyúlt a másik kendője alá a nyakához, a blúza gombja mögé. Kotorászott kicsit a papirosért, amit még a menhelyben tett el igy magának, el is felejtette a címet, meg kell néznie mégegyszer. És joibban-sietni is illenék, urias házinál bizonyosan tudják már, hogy a menhelyről délelőtt eresztik ki a cselédlányt, még majd megvádolják, hogy sétálva áll helybe. Milyen szép szigorú-módra csillog a rendőrök sisakja mindenütt. Megismeri róla mindegyiket, mind rendőr, akinek ilyen van. Mindent tudnak, csak meg kell kérdezni tőlük, meg is mondják, mi van erre, mi arra; van olyan is, aki mosolyog, amikor valahol az emeleten kinyitnak egy ablakot és az üvegről a napfény belevág a szemébe. A második rendőrhöz fordult immár, szél) széles uecák során mutogatták az útját, mig helybetalált. Belépett a kapun; abban a pillanatban kivülrekedt mögötte a napsütés és megcsapta a nagy bérpaloták torkolatának hideg plncelevegője. — Negyedik emelet kettő, — küldte fölfelé a papírokról a cím és Liza nekiindult a lépcsőknek. (Folytatása következik.) %
