Prágai Magyar Hirlap, 1935. március (14. évfolyam, 51-77 / 3603-3629. szám)

1935-03-10 / 59. (3611.) szám

TMGAI/V\AG¥ARHIRIiM? 1935 tnárctas 10, vasárnap. volt. Az egész procedúra mintegy bioló­giai : az apák helyét nagyrészt átveszik a fiuk, harag és neheztelés nélkül. S mivel hirtelen nehéz és fiatalságot igénylő munka akadt: a magyar reformprogram megva­lósítása, a gyors munka szükségessége je­gyében azonnal s a rendes nyugdíjazást meg nem váró módon rá kellett bízni a teendőket az utódokra. A legörvendetesebb, hogy a régiek vezető elemei megértik e sür­gős szükségszerűséget, s nem veszik zokon a változást, mint éppen Bethlen nyilatko­zata mutatja. Ha tetszik a szó, s ,.krízisnek" kell ne­vezni a magyar belpolitikai helyzetet, úgy az csak — a fejlődés krízise lehet. Szükség­szerű krízis, egy nagy elhatározás lelki tusája, erőösszpontositás az esedékes pro­gram megvalósítása előtt. A magyar élet haladni akar. Korszerű reformokat vár. Senkit nem kiván megsérteni, irtózik az erőszak alkalmazásától, nem bánt tradíciót és nem rontja le azt, ami megvan és helyes. Htja az evolúciós ut: éppen a legális par­lamenti választás, a mérsékelt és tapintatos előrehaladás. Az elmúlt években egyre ha­tározottabban alakult ki Magyarországon az ország reális reformokat váró hangulata, s Gömbös miniszterelnök élére állt ennek az időnkint mindig esedékes s egyszerűen a kor által meghatározott hangulatnak. A magyar közélet fölött Széchenyi szelleme lebeg. Szekfü Gyula ',,Három nemzedéké­nek" intő utasításai, s a negyedik nemze­dék. amely az uj idők uj tanulságai között érett meg, folytatni akarja az apák épitő- munkáját. Senkit nem bánt, csak erőt össz­pontosít. Odanyujtja karját azoknak, akik hosszú éves tapasztalatokkal rendelkeznek és hajlandók bölcsen, de jóakaratuan mérsé­kelni az ifjúság hevét. S a megértő öregek nem zárkóznak el az uj felkerekedés elől. Nincs lényeges differencia, csak uj munka- vállalás. Az uj parlament jön, de a konstans- ságot és a stabilitást semmi nem zavarja meg. a régiek és az újak frontja máris fel­kínálja egymásnak az együttműködést, az egyetlen feltétel a Széchenyi realizmusának szelleméből fogant korszerű reformprogram megvalósitása. Az alapelvek változatlanok maradnak, csak uj erőket kapcsolnak be az áramkörbe. Ismétlem, a magyar krízis a fej- i lődés krízise, egészséges, szükséges, legális, békés és természetes krízis, a haladási vágy jele, amely nem hoz veszedelmes megráz­kódtatásokat, de meggyorsítja a nyugodt belső fejlődés iramát. A görögországi helyzet (TUDÓSÍTÁS ELEJE AZ 1. OLDALON.) Soha nem akarjuk megsérteni a vállalt kötele­zettségeket és szomszédainkkal békés egyetér­tésben és lojális, őszinte barátságban akarunk élni, A békét nem zavarjuk meg, akármi törté­nik egy más ország területén. Ez nemcsak a kormány szándéka, hanem az egész bolgár né­pé, A népszövetség tagjai vagyunk és bizunk a genfi intézményben. Nem sértjük meg alap­elveit és nem fogjuk elhagyni a genfi gyüleke­zetét, A csapatmozdulatokról és csapatösszevoná­sokról szóló hírek úgy keletkeztek, hogy a gö­rög események következtében szükséges volt a határőrséget megerősíteni és ezért a bolgár katonai hatóságok urja behívták a március 10- én hazaküldendő katonákat. A görög-bolgár ha­táron öt-hat kilométer hosszúságra 4—5 katona esik. A téli időben és az óriási hófúvások miatt állandóan le kell váltani a katonákat s a görög polgárháború következtében a határ őrzése amúgy is szigorúbbá vált. Nem csoda tehát, ha néhányszáz katona szolgálati idejét meghosz- szabbitották, Tfirik kiütagjrarázfcodás Ankara, március 9. A török kormány kijelen­tette, hogy megütközéssel vette tudomásul a bol­gár vádakat, amelyeket a népszövetséghez inté­zett bolgár jegyzék tartalmaz. A külügyminiszter kategorikusan megcáfolja a trádai határ mentén történt csapatösszevonások hírét és kijelentet­te, hogy Törökország minden olyan megoldást elfogad, amelyet a népszövetség a világ közvé­leményének megnyugtatására elhatároz. Mint tegnap jelentettük, Görögország is jegy­zéket intézett a népszövetséghez és tiltakozik a j bolgár csapatösszevonások ellen. Valószínű, hogy a görög, a török és a bolgár népszövetsé­gi jegyzék csupán a túlzott idegesség és rémlá­tás jele, nem pedig a reális helyzeté. A ma ér­kezett hírek azt bizonyítják, hogy az idegesség tűnőben van. Olaszország semleges marad Róma, márdus 9. A Giornale d‘ Italia kom­mentárjában, amelyet bizonyára illetékes római j körök sugalmaztak, kijelenti, hogy Olaszország; a görögországi eseményekkel kapcsolatban szi- j goru semlegességet őriz meg. A görög vizekre küldött három hadihajónak kötelessége csupán az, hogy az olasz állampolgárokat megvédje.; Olaszország bizonyos nyugtalansággal veszi tu­domásul az Ankarából érkező híreket, amelyek harciasán hangzanak és kijelentik, hogy a Bal" kán-antant erőszakkal meggátol minden olyan törekvést, amely a jelenlegi helyzetet akarja megváltoztatni. Róma az ankarai nyilatkozat­ban figyelmeztetést lát Bulgária számára és re­méli, hogy a figyelmeztetésnek hatása lesz Szó­fiában. Kibékülés Genfben Genf, március 9. Antonoff, Bulgária népszö­vetségi delegátusa kijelentette, hogy a márdus 7-iki bolgár demars nem fog következményekkel járni. Bulgária és Törökország közvetlen tár­gyalásaikban megállapodtak és arra az állás­pontra helyezkedtek, mintha egyáltalán nem in­téztek volna demarsot a népszövetséghez. An­tonoff levelet intéz Avenolhoz, amelyben beje­lenti, hogy a népszövetség tekintse meg nem történtnek a március 7-iki demarsot. Megindul a várva-várt offenssva Athén, március 9. Macedóniában az időjárás megjavult. Kondylis a frontra utazott. Az álta­lános vélemény szerint a kormánycsapatok of- fenzivája a felkelők ellen még ma megkezdődik. A kormány türelmetlenül várja az akció meg­indulását. Ellentétes hirek Görögországból Athén, március 9. A kormánycsapatok offen- zivája szombat délután óta teljes erővel folyik. A kormánycsapatok megkísérlik, hogy bekerít­sék a felkelőket és meggátolják Bulgáriába való átszökésüket. Ugyanakkor meg akarják akadá­lyozni, hogy déli irányban Serres felé vissza­vonulhassanak. A Reuter-iroda azt a hirt közölte, hogy a fel­kelők hajói Athént bombázták és Csaldarisz kormánya lemondott. A londoni görög követ­ség megcáfolta ezeket a híreket. Milánói jelentés szerint Plastiras görög tábor­nok átutazási vízumot kért a jugoszláv kor­mánytól Bulgáriába. Rintelen és Habicht együtt dolgozott Dollfuu ellen? A Rinteien-dör uiabb fejleményei Becs, március 9. A Rintelen-pör ma dél­előtti tárgyalásán a Tirolból táviratilag Becs­be rendelt Reitlingőr nagyiparos tette meg vallomását. Reitlinger szerint Weidenliam- mer, a Müncheni Német Bank volt igazgatója és a júliusi puccs megszervezője, aki a puccs után Németországba menekült, a kritikus napokon többször találkozott Bécsben Rinte- lennel. Weidenhammer állítólag összekötte­tést tartott fenn Habicht és Rintelen között. A tanú elmondja, hogy julius 24-én délben találkozott az Imperial szálló folyosóján Weidenhammerral, aki Rintelen töl jött. Rin­telen kategorikasan tagadja, hogy Weiden- hammerrel valaha beszélt volna. A tárgyalás vezetője megállapítja, hogy Weidenhammer eredeti nevén vagy álnéven sokszor volt Bécsben, sőt Rómában is tárgyalt Rintelen­nel. Az Imperial-szálló személyzetét fogják kihallgatni, vájjon tudnak-e Rintelen % Weidenhammer tárgyalásairól. Kubában a diplomaták is sztrájkolnak Hawanna, március 9. Az állathhlratalno'kok min­denütt sztrájkolnak. A katonaság megszállta a köz­épületeket. A sztrájkhoz csatlakoztak a diplomaták és a konzuli testület tagjai Is, mén túl egy barátságos, kedves szobában ülünk majd egymással szemben és én szaba­don. tartózkodás nélikül beszélhetek. — Csupa titok, csupa rejtély vesz körül attól a pillanattól, hogy lekapcsoltak a kau- nai állomáson. — dohogott a porosz. — Pe­dig az én egyszerű, kommandóra dresgziro- zott agyam nem bírja ezeket a sötét, titok­zatos dolgokat. De ha igy akarja, belenyug­szom. Most pedig sietek az Alíhanubrálba. Ugyan szerződtetéseimből aligha lesz most már valami, mert a menedzserek nem igen szeretik a két-három heti késéseket, de talán április második felére műsorra tűznek. — Mielőtt az Alihamibrába megy. kedves fiam, maradjon csak veszteg, nyugodtan a helyén. Valami meglepetést tartogatok a maga számára. Feltárcsázta a szállodát, amelyben Wike- nas lakott és a 112-es szobát kérte. — Jő reggelt, drága. Megkaptam a virágot, nagy örömöt szerzett vele. Olyan szépek, harmatosak ezek a rózsák ... — Mint az érzelmeim, — felelte csendesen i a fiú. i — Készen van-e már? Fel van öltözve? | Igen? Nagyon jó! Akkor olyan gyorsan, | amint csak lehet, vágtasson az Imiperiálba. j Meg kell ismertetnem valakivel, vagyis össze , kell hoznom egy ismerősével, akinek bizonyá- , ra nagyon meg fog örülni. De hogy gondolja, drága. Most, amikor ! munkám befejezése előtt állok, csak nem találkozóim valakivel, aki ismerős és árulóm i lehet. — Csacsi! Tudhatja, hogy amit én csinálok, az jól van csinálva és maga nyugodtan enge- delmesked'hetik. Ez nyílt parancs, vegye úgy. mintha feljebbvalójától'kapná. Wikenas idegesen rohant az autóhoz, amely egy-két perc alatt a közelben levő Imperial- hoz szállította. Kopogtatás nélkül esett be Juanita szobájába. A másik pillanatban azon­ban meglepetten hőkölt vissza. Az igazi Munckendorf is olyan arccal emel­kedett fel székéről, mintha kisértetet látna. — Donnerwetter! Mi ez? A szemem káprá- zik, vagy valami ostoba játékot űznek velem! j — Csak nyugalom, öreg fiú, — tette karjá- i ra Juanita a kezét. — Engedjék meg, hogy bemutassam egymásnak az urakat. Pedig ez nehéz dolog, mert Isten úgyse, ha igy egymás mellett látom az urakat, magam sem tudom j hirtelen megállapítani, hogy melyik az igazi Munckendorf és melyik a talmi! Majd mosolyogva fordult Wikenasboz. , — Robinhood nagy mester, de elfelejtett egy jó tanácsot adni. óvakodjék a nőktől és ! ne nagyon forduljon feléjük profilban. A nők rendesen jobb megfigyelők a férfiaknál és egy olyan nő, aki az igazi Munckendorfot is- ! meri, mégis csak rájön arra, hogy melyik a 1 talmi. De Wikenasban háborgott az indulat. Csap­dát sejtett, összefonta karját és mereven né­zett Juanita szemébe. i — Tehát játszott velem és az volt a célja, hegy kitudja titkomat. Most már a kezében : van a szabadságom, az életem, a becsületem. Legyen boldog munkájának sikerével. Le- teritett engem. A zsebéhez kapott, de Juanita ebben a pil- i lanatban már hozzásimult és átkarolta a nyakát. — Milyen nagy szamarak maguk férfiak! Az orruknál lehet vezetni magúkat. Azért hívtam, drága, hogy mindent a legjobban elintézzek. Most Munckendorf pattant fel székéről. — De az ördögbe is. Megmagyarázzák-e vétgre, hogy mi történik itt? — A magyarázatot, öreg fiú, huszonnégy óra múlva tudja meg, evvel be kell érnie. De hogy kíváncsiságát némileg kielégítsem, egy­két dolgot elmesélek. Csak nyugodtan hall­gasson meg és főleg ne kiabáljon! Üljenek le-' Olyan parancsoló volt a hangja, hogy a férfiak szó nélkül engedelmeskedtek. Juanita kettőjük között foglalt helyet. — Kedves Munckendorf, — fordult a po­rosz felé — ez az ur itt egy titokzatos idegen, • de nekem igen jó barátom. — Mit törődöm ezzel? Mit járkál itt az én maszkomban ? (Folytatása következik.) % 2 rózsából és a csokorhoz kis levélke volt mellékelve: „Minden pillanatban magára gondolok, pe­dig életemnek talán legválságosabb pillana­tai ezek. Délelőtt itthon vágyóik és nagyon megörvendeztetne, ha felhívna. Remélem, kedves ébredést szereznek a virágok." Kiugrott ágyából, becsöngette a szobalányt és felhozatta reggelijét. A virág hatalmas vázában ott állott előtte a reggeliző asztal­kán. Alig fejezte be az étkezést, újból a szoba­lány lépett be. — Látogatója vau a kisasszonynak. Egy ur i keresi, aki most érkezett vidékről. Azt mond- I ja, a kisasszony tudja már, hogy kicsoda. ; Munckendorf van itt, a kedves, Önfeláldozó ' cimbora. Talpra állott tehát a derék, jó fin i és első útja hozzá vezette. — Kéretem az urat. Pár pillanat múlva himbálózó járásával a ‘ hatalmas porosz állított be. Karját kissé ne­hezen mozgatta, de látszott rajta, hogy a se­besülést már kiheverte. Jókedvű volt és har­sány kiáltással felkapta Juanitát székéből s úgy szorította magához, hogy a leánynak i szinte ropogtak a csontjai. — Halló, kis lány. Itt vagyunk hát baj uél- i kül! Már alig vártam ezt a találkozást Most azután elmondani szépen mindent sorjában, , ahogy megígérte. Azt mondta, hogy az első nyugalmas órában. Nos hét az első nyugalmas óra itt van. — Oh, ha tudná kedves Munki. hogy meny­nyire nem nyugalmas órák. ezek.. De Ígérem . magának, hogy huszonnégy órán belül maga 1 is mindent megtud. Amikor minden veszedel­(42) És most boldog volt, tavaszi öröm töltötte el a szivét, amikor arra gondolt, hogy csillant fel a fiú szeme meglátásakor, milyen bizalommal volt hozzá az első pillanatban is, amikor még nem tudta, hogy mint ellenség, vagy mint barát közeledik, mint nyílott meg a szive és milyen forrón, bensőséges szavak­kal vallotta be érzelmeit. Csak akkor borult el jókedve, amikor arra gondolt, hogy a megpróbáltatásoknak, vesze­delmeknek, bajoknak még nincs vége, sőt talán ez a nap, ez az éjszaka hozza a legkri­tikusabb pillanatokat. Vakmerő feladatra vállalkozott szerelmese és éppen úgy, mint a harcban álló katona, minden pillanatban szabadságát, életét veti kockára. Istenem, ha rávehetne arra, hogy hagyjon itt mindent és meneküljenek el együtt, boldogan, semmivel és senkivel sem törődve, csak szerelmüknek élve. De tudja, hogy minden ilyen kísérlete meddő lenne, hogyan is hagyná ott a bátor katona őrhelyét, ahová küldték, hogyan szök­hetne meg a veszedelmek elől, mikor egész egyénisége a kötelességteljesitésnek szinte heroikus kimintázásában alakult ki? Nem, Wikenas egy tapodtat sem tágít, inig felada­tát végre nem hajtotta és az ő kötelessége most, hogy csekély erejével igyekezzék meg­könnyíteni a fin dolgát, segítségére lenni, bátorítani és az akadályokat elhárítani az utjából. Nemsokára halkan kopogtattak szobája ajtaján és a szobalány nyitott be. Hatalmas virágcsokrot hozott, csupa fehér és vörös i mmmjuea ur i W1LLIAM CROOKE KÉM REGÉNYE I DÜH IWMMM m

Next

/
Thumbnails
Contents