Prágai Magyar Hirlap, 1935. március (14. évfolyam, 51-77 / 3603-3629. szám)

1935-03-08 / 57. (3609.) szám

Sjpzeq ipp|oujBsoja} b ajau^-ioj njouiozs faj Sosaoq Álig joqaafiuoyjv/zpa puj zsynjyzsyu^j •pnaj^rast «f-Jíoj Sara ubsojbuibii xíúaijasiq osjg qjozBj uoáSeu ap ‘uaqoSaAaj b bujoa xxojEqpBj •em 3iapj JJUU3Z8 s^zsjaj ÁSoq ‘axxaxuaiaj'i}! qjapaqzsaxa axpioj b ubssbJ sp bxxoxjáu -pj ^afpXuaap^ja uBqSpssBJBeiu jajpm 008 éSaxuiui [ojpxoj b 8 xjodBsaai Bjpfppin seb ÍTtSpA ‘popjis qqpAO) ípnxsi pfEin ‘jjazSpA sj ispjaAJjoJnq mojpq ‘poSnodBsa BJjfq •dJ9ia ‘BJjBpjo ‘piajIPi ?I3iai ‘jpspindaj Áipj.s b bazoub;ii uanq Sis?p9iBea B *xxapzaji jiqndaj ’BAjuoqpj HBÁujpzs JoqqB s jUBqnz jjajatn zpzsjpq Áfájúira Jozsgja qourBq9x3n zv" *BPBtfZ0UI JBAIBqpi S9 IBAJBrJEq S ajjaiISgja ZOqiEljBA B uqog JBJJBA'UjpZS V 'W -pjzsfq i9quozspAAujBzso|ndaj pajízsaj azoq qaxrajaqimumuiniB qEÁuxpzs v T?!® Wap -aqzsaja XBqqBlCujpzs 9[uo3Bq zoqÁujBzsjaAauap nSBsnzssoq ja;piu íBq s ipjdaSpjnd -aj ASa pojgnpi uuqgBssBSBiu jojaui jazaAgau papaui qosag uo^Abo !»Aa[ UBqiuenp Bpuojj b qoufBqpjSn soA'ujaojja saAp ZZ UM°S mBI3 TlRdax Ib^bAuj^zs jaqiua AJSa X3oq ‘uQjjQXjgxpsa ipiui ® Sara ÍU?JJ9» J9zs9Ia ®19 snJBqi s$ sniBpaBQ iiaqasaiu y ifouftjqciptt soíuiboife <ípa miíijpíjMBwy i\néaj immnXumzg •„JWAA^ni nöApt TTKA 9t B^f’Bfd^pjJ •ApmAtr'pay yia-uipíi rppagBizeaT^ ’g“ ÁS; XB’puom aaiÁpq y ■ ,tóoq ‘9Z8 b ze ^ptBiBiuiToj ipqoSoAQzs qiaupAupAHfaj -Xzsaoiaox jjy soxuref Aioq ‘xjoa. zb BqpqpxfBS CfqiB«oqi«x(g'ay y •qíjfAiq qgn-uauiJEiuij uiou -Bq ‘spaujuiouirxBtnij iiie<n gppad ^sipqípj b ‘ioj-uugg masai jog imaureq ^ojtrnöq eA.au qiau^fgq -fpAg B11BA0JB3; y *eq xiozisroso BqnwxfBS qqqx Bqipuiyzs jji-c qieu'pfd'Bq 5{OJBÁ.oUfl erjj y Nvavrdvn mohvaovw sím v MVaiHPXfVS •gamu]twiBX xaraxati^x-W pAmre Q>ua[]eq nnaa xoqnspB tnanrBjj ‘AgoqeQ — l ajjpaAtr^nr •083 iSga b AS’sjl paoiryAijp Bxpiuay — • •' nreqqpji-o^ J3AA9 oog Rrai)|9 tnaro gi yx^iar *qQ — TVH9S ■n-BA azi uBÁyorPBA“Ti gypod ^enpqqpj 10 y»A% izaSpq ?;pí — :i9Z9r?i pS^UBf 3Q •qppeieAípd-pa Bxpwift jpsutio aqx^Aqgeq qqe^iqi^} y •Jíaan pz»a 9 gttipod ytqqoy u ‘jpauApöqqoarq v pa? yoq.Ba -B.p 1—x I'sauBf ‘qqw^gíptó&i v aieiUBq ‘tyoso -jöthtuLo nzipl' b q9qiaaaAg b 5ppzs9Agtax^ qaixBp-tiboi 9jT3[ Aga TpMiaAgaA ASoq ‘qiqa'u pre ;zu^d iqB qBqqn(i90i?qAgBn v qBWoqxVjBX ’ ’uxpan zb 1^x99 aqj8AXsa<x moa^yj uvzyavAOvw ,JTOB9-soingaui sí yB'UiB'gaj b x®a Rn'pqnAuy — ruaqizoq s^pscrai yBj *9zagaxa pqiiBix b n^ptizB paJágaa d-Btrappj •Bzzn-qfiq t^B ‘zoqiBDyq xoyqop « •qipzigpAya dmuis'^ra Agoq •jjB^p«nou]Jo<ai\[ ’B3 •O} jjjÁga zb xpoA Z890J qBU'O qyBfj 91^1 y ^a-sawaaaf ■upisjo'pu oajpaq b tuúo'n.piq Bfpxiiq an ASojj — (l'afoj ÁöBU tIBA[0 5fBCl -mqZí(>XO ZB ÓBA xxppui ‘Z3[0p«uog 'PPJH — •MaaiaaMivny zv iXiyppqiuiö-xq utjajbzs qpAiani ‘pn>9{j — ippx^qgam qax-aAS v aapui ‘uaqiaq v xbÖbut uopqja xsopí •BA.IBZS y — :B XX0 zb púi sg — •xraqax — Tipxgq — ^za XBpi? 0l?fipí — •xaraaqöx xpi xqz9pia qaxaAJo atjf Agg •N5H3X V xhqw •pitmaEg xaoxpj^aq b Bfgoj mán ja xe»wa*-SA&u uptrraa saApaqi B qBBO gpxn b qpAy-oj gpppB ’ uaqxeaa pzajpaaiyg •qaiij^jaso xad -aaaz-g’ ‘Big.res uBASnqBSO B Bg jBgj^S — :Xfp^rq xariza Aga ‘x^A-oö qppnzqq SojiSaui Bq iqB ‘xpm-9*s xqö'XOqaq b q’pfx^.igTiXpxqq qoaojf9X?f V •qauzaAatr qarannTze maAipai x]^ Agoq ‘Bfpnt au praazs XXQXQqáq b Agioq ‘Aoii aip ‘xygB’úi p azzai -au igjuniza Qzoquqjn-q bCSbx jqqqx gysBSJBj y -x^mávB goq^xTÍ qpAga zb eq qpsaqg 4A0VA ONIZS NaAlIW wiyr ‘l BOOfl-q*lIBJ3Xg ‘Bxoqjog-'oipji ‘l *o‘ -q.si •gpodl ni ‘xoqil Aq9zog jzsbaex d^zs AS^yzQApg jzsbabx dazs AágizoApu qp ‘BflO|Bp XZB JppBUI V ‘nfSosns ;zb gpxa zy q^x b zsax xaguaySpjiA ‘X^zs-bubzs X|aq ya»aia axapuqx zsbab; dgzs y •argyaAoq pBiaiBjfj iXBppuojoq aj ppaA ysoixi ‘XBpippunq pBpzpjiq xpj\[ 9JBqBX9q B pBAio 9dB[fx paiaa nays) lep izsBAei OOO T>J6 ’^T9! *S[oti *n ‘Bpi {Ag9IIZS juiazsa uipjoy na^ufAifaj ff| ‘luaiaSaz^uja puiuioaQ ‘ujoiBiBjiq xaqiASa Bg ‘uoSbija b qqBgopioq sau:^ •aio[pjBXPX qBSD axS^A 3t}H ‘nioi9q9Jd Agn ‘uioipq9Jd Agy ‘qoxBSojj xeq9iuosBg ‘q<HB3iBq9Jd£aui s; uibSe^í iuaxa33xraj xpAnaApfaji ‘uiajaSazau ‘iuoxbSsbaio ‘uiazsaA aqzaq Bq ‘qojnjQ ’uiaauaApaq b dBq jbASbj^ sj^ |QJQíf3jAU3AlpJ B |BQ jGseji >jojbá6bui si^j SS 88 Ék e^y&zer a földön ogy híres hegedü- kés-zilő. Ennek a hege Iükész;tőnek olyan szép hangú hegeiJíii voltak, hogy még a ma­darak is odajöttek, hogy hallhassák a he­gedűje hangjait. Mindenki szerette a város bán, mindenki tisztelte és a ezétpliamgu he­gedűk készítője még sem volt boldog. Be­teg volt a felesége. — Édes férjem, — mondta egy napon az asszony — érzem, hogy nemsokára itt kell hogy hagyjalak titeket Ezért kérlek, hogy teljesítsd a legutolsó kérésemet. — Bármit kérsz, megteszem! — fogadko zott a hegedűk észitő. — Csinálj nekem egy hegedűt, de olyant, amilyent még soha nem csőin áltál. Olyan legyen a hangja, mint a fülemüle éneke. — Meglesz! — mondta a mester és rög­tön munkához látott. Három nap és éjjel le sem hunyta a szemét, mindig csak a he­gedűn dolgozott. De amikor elkészült, ben­ne sirt, zokogott a vihar, benne csicsereg­tek a madarak, ott csobogott a patak és ott csilingeltek a tisztabangu üvegharangok. — Köszönöm! — suttogta az asszony. — Most add ezt a heged üt a fiiamnak és so­ha, soha el se vedd tőle. Hadid örülhessek vele ha örömtől dobog a szive s hadid sír­jak, ha bánata van. Azzal magához szorította a hegedűt, be- Mehelte a lelkét és meghalt. Telt, mu.lt az idő és a hegedűkészitő uj asszonyt hozott a házhoz. A fiatalasszony azonban nem szerette a mostoha/fiát. — Mindig csak hegedül, semmi hasznát nem lehet venni! — panaszkodott az urá­nak. — Hadd játsszon, hisz olyan szépen ját­szik! — felelte a férje. A fiú játéka embert, állatot lebilincselt, még a felhők is megálltak az égen, hogy hallgathassák, csak az asszony nem szedet­te a heged ülését. Történt egyszer, hogy a király arany- ián tója végiggördült a városon. Amint el- hajtatott a begedükészitő háza mellett, csak megállította a hlntóját a fiú gyönyö­rű játékára. — Nálatok muzsikálnak? — kérdezte a hegedű készítő feleségét. — Igenis, felséges királyom. A fiam mu­zsikál, azaz nem is a fiam, hanem a hege dtije. — A hegedűje? Hát magától játszik a Vgedü ? — Nem éppen magától, — mondta az asszony, — de azért bárki venné kezébe a hegedűt, ugyani,gy szólna. — Meg akarom venni a hegedűdet! Azt, amin most játszott a fiad, -- mondta a ki­rály az elősiető h eg ed üké sz itőuefc. — Felséges királyom, azt a hegedűt nem adhatom el. megígértem a feleségemnek a halálos ágyán — mondta a hegedű készítő. — Annyit adok érte, amennyit akarsz! — mondta a király. — Nem adhatom. Ne kívánd tőlem! Szebbet csinálok, de ezt nem adhatom. Ekkor lépett elő sápadtam, támolyogva a fiú. — Itt van, királyom a 'hegedű. A hegedű az enyém, éu rendelkezem felette. Neked adom. A király elvitte a hegedűt és odaadta fiá­nak. A hegedű még hét napig szólt fájdal­masan, keseregve, de olyan csodaszépen, hogy meg remegett bele a hallgatók szive. A hetedik napon aztán hirtelen elhall­gatott. — Elromlott. — mondták az udvari em­berek és vittek hegedükészitőtől hegedü- készitőig, de senki sem tudta megcsinálni. így hát félretették és a lomtárba került. De egy napon hirtelen sajátmagától üreg- szólalt a hegedű. Ujjongtak, kacagtak a hangok és olyan öröm áradt ki a hegedű­ből, hogy aki csak hallotta, futott a lomtár felé. — Vájjon mi lehet az oka. — kérdezték az udvari emberek, a király, a királyfi, mind, aki csak ösezesereglett a hegedű körül. Ekkor hirtelen kitárult a száirnyasajtó és egy ifjú lépett a terembe. Letérdelt a ki­rály elé. — Királyom! — környörgött. — Add vissza a hegedűmet. Hét éve bolyongok a világban, de nem lelem helyemet a hege­dűm nélkül. Add vissza nekem, hiszen az anyám lelke sir abban a hegedűben. A király meghatottan felelt: — Vidd a hegdüdet, fiam. Téged illet az meg igazán. Mert hét éve hallgatott már, de most megérezve jöttödet, az öröm hang­jával köszöntött megint. Visszaadom, hadd Őrködjön fölötted továbbra is anyád lelke.. Hogy azonban hallhassuk mégis, te leszel az udvari zenészem. A fin igy ott maradt a király udvarában és reggel-este játszott a csodás hangú he­gedűn. MUKI ÉS MATYI KALANDOS UTAZÁSA A HOLDRAKÉTÁBAN — Irta í Vas János bácsi. — (4) Az alakja fogyva-fogy, a Hold pedig mind nagyobb, az arca már nem kerek, a ragyái : kráterek, szeme-szája : tengerek, hüledez a két gyerek. Az űrhajó száll vadul, jaj, mindjárt a Holdra hull, Muki, Matyi, vigyázz most, a hajót jól kormányozd, ellengőzt is adj néha : — lassít már a rakéta. Muki, Matyi vitézül kiszállásra fölkészül, búvár-ruhát öltenek, fegyvereket töltenek, s mélyén egy nagy ládának egy kis kutyát találnak. A kis kutya fut körül, bukfencezik, úgy örül, a fiúk tán még jobban, mert társuk lesz a Holdban, egy új pajtás, ó, mi jó 1 kész az expedíció. Lassan száll a rakéta, szinte meg is áll néha, egy nagy homok-sivatag fövenyére hullanak, s ajtaján kis házuknak hanyatt-homlok kibuknak. Két nagy mammut jön rájuk, jaj, itt a végórájuk ! De a fiúk nem lusták, eldurrantják a puskát, lelőttek egy mammutot, a másik meg elfutott. J Folytatjuk.), Ketíemeífen vadás2haíand A Kassa közelében levő Bőd község posta­mestere kellemetlen vad ász kalandot élt át nemrégiben. Petősziuye közelében a hegyeik­ben beesett egy hóval betemetett szakadék­ba. Mennél jobban erőlködött, annál mé­lyebbre 6Üppedt a hóba. Egyszerre csak sasok jelentek meg a feje fölött s nagy sivi- tozáesa! kerengve, közeledtek feléje. Tőrbe- eeett zsákmánynak vélhették, ezért támad­tak rá. A postamester kínos helyzetében több lövést tett, az egyik sast lelőtte. A többi sas aztán elállt a támadási szándék­tól. A vadász végre nagy nehezen kiszaba­dította magát kényes helyzetéből. KIS LEVELEK . Széchenyi Barna. Tehetséges fiú vagy. Rajzodat legközelebb közlöm. — Sto’ar.k Kornél. Te ie viszontlátod nyomtatásban Miikijeidet. Hány éves vagy s hányadik osztályba jársz? — Lackó Laci. Múltkori leveled nagyon ügyes volt. Azért is közöl­tük le. Az nem baj', hogy csak nekem szán­tad. Hadd lássák a többi pajtások is hogy mennyire a sziveden viseled a Kis Magya­rok Lapjának sorsát. Tévedsz, ha azt hi­szed, hogy az szégyen, hogyha azt mond­ják egy olyan bátor legényre, amilyen Te vagy, hogy megkönnyezett egy szép törté­netét. No de ha Te tiltakozol az ellen, hogy könnyeztél volna az Árva Misi történetén, hát ezennel tudathatom a többi olvasónk­kal. Igen ügyes elbeszélő vagy Laci pajtás. — Nagy Olivér. Nagyon örültem a verei- kédnek, de a rímeket jobban meg kell csi­nálnod. Fogsz te még ügyesebbet is írni. — Singer Blanka. Kiváncsi vagyok a raj­zodra. — Felkel Ervin. Képecskéidet na­gyon kedveseknek találom. Ha egyszer helyeim lesz a lapba.11 és jobb képeink nem lesznek, okvetlenül leközlöm. — Sók szor­galmas rejtvénykészitőnek. Annyi rejt­vényt. kapunk napról-nap-ra, hogy ha min­dent leközölnénk, nem is lenne más a Kis Magyarok Lapjában, csak rejtvény. Azért hát "nem is közölhetjük valamennyik De a szellemeseket, amint látjátok, mégis min­dig leközöljük. — Pénzes Joákim. Nagyon örülök, hogy Nagyapó lehetővé tette lin­ked a Kis Magyarok Lapja táborához való csatlakozást. % 34 ]%W ” se €ü»jt”®aE^ fg' A HEGEDŰ Irta: Lackó Márta. 30

Next

/
Thumbnails
Contents