Prágai Magyar Hirlap, 1935. március (14. évfolyam, 51-77 / 3603-3629. szám)

1935-03-08 / 57. (3609.) szám

Sjpzeq ipp|oujBsoja} b ajau^-ioj njouiozs faj Sosaoq Álig

joqaafiuoyjv/zpa puj zsynjyzsyu^j

•pnaj^rast «f-Jíoj Sara ubsojbuibii xíúaijasiq osjg qjozBj uoáSeu ap ‘uaqoSaAaj b bujoa xxojEqpBj •em 3iapj JJUU3Z8 s^zsjaj ÁSoq ‘axxaxuaiaj'i}! qjapaqzsaxa axpioj b ubssbJ sp bxxoxjáu -pj ^afpXuaap^ja uBqSpssBJBeiu jajpm 008 éSaxuiui [ojpxoj b 8 xjodBsaai Bjpfppin seb ÍTtSpA ‘popjis qqpAO) ípnxsi pfEin ‘jjazSpA sj ispjaAJjoJnq mojpq ‘poSnodBsa BJjfq •dJ9ia ‘BJjBpjo ‘piajIPi ?I3iai ‘jpspindaj Áipj.s b bazoub;ii uanq Sis?p9iBea B *xxapzaji jiqndaj ’BAjuoqpj HBÁujpzs JoqqB s jUBqnz jjajatn zpzsjpq Áfájúira Jozsgja qourBq9x3n zv" *BPBtfZ0UI JBAIBqpi S9 IBAJBrJEq S ajjaiISgja ZOqiEljBA B uqog JBJJBA'UjpZS V 'W -pjzsfq i9quozspAAujBzso|ndaj pajízsaj azoq qaxrajaqimumuiniB qEÁuxpzs v T?!® Wap -aqzsaja XBqqBlCujpzs 9[uo3Bq zoqÁujBzsjaAauap nSBsnzssoq ja;piu íBq s ipjdaSpjnd -aj ASa pojgnpi uuqgBssBSBiu jojaui jazaAgau papaui qosag uo^Abo !»Aa[ UBqiuenp Bpuojj b qoufBqpjSn soA'ujaojja saAp ZZ UM°S mBI3 TlRdax Ib^bAuj^zs jaqiua AJSa X3oq ‘uQjjQXjgxpsa ipiui ® Sara ÍU?JJ9» J9zs9Ia ®19 snJBqi s$ sniBpaBQ iiaqasaiu y

ifouftjqciptt soíuiboife <ípa

miíijpíjMBwy i\néaj immnXumzg

•„JWAA^ni nöApt TTKA 9t B^f’Bfd^pjJ •ApmAtr'pay yia-uipíi rppagBizeaT^ ’g“

ÁS; XB’puom aaiÁpq y ■ ,tóoq

‘9Z8 b ze ^ptBiBiuiToj ipqoSoAQzs qiaupAupAHfaj -Xzsaoiaox jjy soxuref Aioq ‘xjoa. zb BqpqpxfBS CfqiB«oqi«x(g'ay y •qíjfAiq qgn-uauiJEiuij uiou -Bq ‘spaujuiouirxBtnij iiie<n gppad ^sipqípj b ‘ioj-uugg masai jog imaureq ^ojtrnöq eA.au qiau^fgq -fpAg B11BA0JB3; y *eq xiozisroso BqnwxfBS qqqx Bqipuiyzs jji-c qieu'pfd'Bq 5{OJBÁ.oUfl erjj y

Nvavrdvn mohvaovw sím v MVaiHPXfVS

•gamu]twiBX xaraxati^x-W pAmre Q>ua[]eq nnaa xoqnspB tnanrBjj ‘AgoqeQ —

l ajjpaAtr^nr

•083 iSga b AS’sjl paoiryAijp Bxpiuay —

• •' nreqqpji-o^ J3AA9 oog Rrai)|9 tnaro gi yx^iar *qQ —

TVH9S

■n-BA azi uBÁyorPBA“Ti gypod

^enpqqpj 10 y»A% izaSpq ?;pí —

:i9Z9r?i pS^UBf 3Q

•qppeieAípd-pa Bxpwift jpsutio aqx^Aqgeq qqe^iqi^} y

•Jíaan pz»a

9 gttipod ytqqoy u ‘jpauApöqqoarq v pa? yoq.Ba -B.p 1—x I'sauBf ‘qqw^gíptó&i v aieiUBq ‘tyoso -jöthtuLo nzipl' b q9qiaaaAg b 5ppzs9Agtax^

qaixBp-tiboi 9jT3[ Aga TpMiaAgaA ASoq ‘qiqa'u pre ;zu^d iqB qBqqn(i90i?qAgBn v qBWoqxVjBX ’ ’uxpan zb 1^x99 aqj8AXsa<x moa^yj

uvzyavAOvw

,JTOB9-soingaui sí yB'UiB'gaj b x®a Rn'pqnAuy — ruaqizoq s^pscrai yBj

*9zagaxa pqiiBix b n^ptizB paJágaa d-Btrappj

•Bzzn-qfiq t^B ‘zoqiBDyq xoyqop « •qipzigpAya dmuis'^ra Agoq •jjB^p«nou]Jo<ai\[ ’B3 •O} jjjÁga zb xpoA Z890J qBU'O qyBfj 91^1 y

^a-sawaaaf

■upisjo'pu oajpaq b tuúo'n.piq Bfpxiiq an ASojj —

(l'afoj ÁöBU tIBA[0 5fBCl -mqZí(>XO ZB ÓBA xxppui ‘Z3[0p«uog 'PPJH —

•MaaiaaMivny zv

iXiyppqiuiö-xq utjajbzs qpAiani ‘pn>9{j — ippx^qgam qax-aAS v aapui ‘uaqiaq v xbÖbut uopqja xsopí

•BA.IBZS y —

:B XX0 zb púi sg —

•xraqax —

Tipxgq — ^za XBpi? 0l?fipí — •xaraaqöx xpi xqz9pia qaxaAJo atjf Agg

•N5H3X V

xhqw

•pitmaEg xaoxpj^aq b Bfgoj mán ja xe»wa*-SA&u uptrraa saApaqi B qBBO gpxn b qpAy-oj gpppB ’ uaqxeaa pzajpaaiyg •qaiij^jaso xad -aaaz-g’ ‘Big.res uBASnqBSO B Bg

jBgj^S — :Xfp^rq xariza

Aga ‘x^A-oö qppnzqq SojiSaui Bq iqB ‘xpm-9*s xqö'XOqaq b q’pfx^.igTiXpxqq qoaojf9X?f V

•qauzaAatr

qarannTze maAipai x]^ Agoq ‘Bfpnt au praazs XXQXQqáq b Agioq ‘Aoii aip ‘xygB’úi p azzai -au igjuniza Qzoquqjn-q bCSbx jqqqx gysBSJBj y -x^mávB goq^xTÍ qpAga zb eq qpsaqg

4A0VA ONIZS NaAlIW

wiyr

‘l BOOfl-q*lIBJ3Xg

‘Bxoqjog-'oipji ‘l *o‘ -q.si •gpodl ni ‘xoqil Aq9zog jzsbaex d^zs AS^yzQApg jzsbabx dazs AágizoApu qp

‘BflO|Bp XZB JppBUI V

‘nfSosns ;zb gpxa zy

q^x b zsax xaguaySpjiA ‘X^zs-bubzs X|aq ya»aia axapuqx zsbab; dgzs y •argyaAoq pBiaiBjfj

iXBppuojoq aj ppaA ysoixi ‘XBpippunq pBpzpjiq xpj\[

9JBqBX9q B pBAio 9dB[fx paiaa nays)

lep izsBAei

OOO

T>J6 ’^T9! *S[oti *n

‘Bpi {Ag9IIZS

juiazsa uipjoy na^ufAifaj ff| ‘luaiaSaz^uja puiuioaQ ‘ujoiBiBjiq xaqiASa Bg ‘uoSbija b qqBgopioq sau:^

•aio[pjBXPX qBSD axS^A 3t}H ‘nioi9q9Jd Agn ‘uioipq9Jd Agy ‘qoxBSojj xeq9iuosBg ‘q<HB3iBq9Jd£aui s; uibSe^í

iuaxa33xraj xpAnaApfaji

‘uiajaSazau ‘iuoxbSsbaio ‘uiazsaA aqzaq Bq ‘qojnjQ ’uiaauaApaq b dBq jbASbj^ sj^

|QJQíf3jAU3AlpJ B |BQ

jGseji >jojbá6bui si^j

SS

88

Ék e^y&zer a földön ogy híres hegedü- kés-zilő. Ennek a hege Iükész;tőnek olyan szép hangú hegeiJíii voltak, hogy még a madarak is odajöttek, hogy hallhassák a hegedűje hangjait. Mindenki szerette a város bán, mindenki tisztelte és a ezétpliamgu hegedűk készítője még sem volt boldog. Beteg volt a felesége.

— Édes férjem, — mondta egy napon az asszony — érzem, hogy nemsokára itt kell hogy hagyjalak titeket Ezért kérlek, hogy teljesítsd a legutolsó kérésemet.

— Bármit kérsz, megteszem! — fogadko zott a hegedűk észitő.

— Csinálj nekem egy hegedűt, de olyant, amilyent még soha nem csőin áltál. Olyan legyen a hangja, mint a fülemüle éneke.

— Meglesz! — mondta a mester és rögtön munkához látott. Három nap és éjjel le sem hunyta a szemét, mindig csak a hegedűn dolgozott. De amikor elkészült, benne sirt, zokogott a vihar, benne csicseregtek a madarak, ott csobogott a patak és ott csilingeltek a tisztabangu üvegharangok.

— Köszönöm! — suttogta az asszony. — Most add ezt a heged üt a fiiamnak és soha, soha el se vedd tőle. Hadid örülhessek vele ha örömtől dobog a szive s hadid sírjak, ha bánata van.

Azzal magához szorította a hegedűt, be- Mehelte a lelkét és meghalt.

Telt, mu.lt az idő és a hegedűkészitő uj asszonyt hozott a házhoz. A fiatalasszony azonban nem szerette a mostoha/fiát.

— Mindig csak hegedül, semmi hasznát nem lehet venni! — panaszkodott az urának.

— Hadd játsszon, hisz olyan szépen játszik! — felelte a férje.

A fiú játéka embert, állatot lebilincselt, még a felhők is megálltak az égen, hogy hallgathassák, csak az asszony nem szedette a heged ülését.

Történt egyszer, hogy a király arany- ián tója végiggördült a városon. Amint el- hajtatott a begedükészitő háza mellett, csak megállította a hlntóját a fiú gyönyörű játékára.

— Nálatok muzsikálnak? — kérdezte a hegedű készítő feleségét.

— Igenis, felséges királyom. A fiam muzsikál, azaz nem is a fiam, hanem a hege dtije.

— A hegedűje? Hát magától játszik a

Vgedü ?

— Nem éppen magától, — mondta az

asszony, — de azért bárki venné kezébe a

hegedűt, ugyani,gy szólna.

— Meg akarom venni a hegedűdet! Azt, amin most játszott a fiad, -- mondta a király az elősiető h eg ed üké sz itőuefc.

— Felséges királyom, azt a hegedűt nem adhatom el. megígértem a feleségemnek a halálos ágyán — mondta a hegedű készítő.

— Annyit adok érte, amennyit akarsz! — mondta a király.

— Nem adhatom. Ne kívánd tőlem! Szebbet csinálok, de ezt nem adhatom.

Ekkor lépett elő sápadtam, támolyogva a fiú.

— Itt van, királyom a 'hegedű. A hegedű az enyém, éu rendelkezem felette. Neked adom.

A király elvitte a hegedűt és odaadta fiának. A hegedű még hét napig szólt fájdalmasan, keseregve, de olyan csodaszépen, hogy meg remegett bele a hallgatók szive. A hetedik napon aztán hirtelen elhallgatott.

— Elromlott. — mondták az udvari emberek és vittek hegedükészitőtől hegedü- készitőig, de senki sem tudta megcsinálni.

így hát félretették és a lomtárba került. De egy napon hirtelen sajátmagától üreg- szólalt a hegedű. Ujjongtak, kacagtak a hangok és olyan öröm áradt ki a hegedűből, hogy aki csak hallotta, futott a lomtár felé.

— Vájjon mi lehet az oka. — kérdezték az udvari emberek, a király, a királyfi, mind, aki csak ösezesereglett a hegedű körül.

Ekkor hirtelen kitárult a száirnyasajtó és egy ifjú lépett a terembe. Letérdelt a király elé.

— Királyom! — környörgött. — Add vissza a hegedűmet. Hét éve bolyongok a világban, de nem lelem helyemet a hegedűm nélkül. Add vissza nekem, hiszen az anyám lelke sir abban a hegedűben.

A király meghatottan felelt:

— Vidd a hegdüdet, fiam. Téged illet az meg igazán. Mert hét éve hallgatott már, de most megérezve jöttödet, az öröm hangjával köszöntött megint. Visszaadom, hadd Őrködjön fölötted továbbra is anyád lelke.. Hogy azonban hallhassuk mégis, te leszel az udvari zenészem.

A fin igy ott maradt a király udvarában és reggel-este játszott a csodás hangú hegedűn.

MUKI ÉS MATYI KALANDOS UTAZÁSA A HOLDRAKÉTÁBAN

— Irta í Vas János bácsi. —

(4)

Az alakja fogyva-fogy, a Hold pedig mind nagyobb, az arca már nem kerek, a ragyái : kráterek, szeme-szája : tengerek, hüledez a két gyerek.

Az űrhajó száll vadul, jaj, mindjárt a Holdra hull,

Muki, Matyi, vigyázz most, a hajót jól kormányozd, ellengőzt is adj néha : — lassít már a rakéta.

Muki, Matyi vitézül kiszállásra fölkészül, búvár-ruhát öltenek, fegyvereket töltenek, s mélyén egy nagy ládának egy kis kutyát találnak.

A kis kutya fut körül, bukfencezik, úgy örül, a fiúk tán még jobban, mert társuk lesz a Holdban, egy új pajtás, ó, mi jó 1 kész az expedíció.

Lassan száll a rakéta, szinte meg is áll néha, egy nagy homok-sivatag fövenyére hullanak, s ajtaján kis házuknak hanyatt-homlok kibuknak.

Két nagy mammut jön rájuk, jaj, itt a végórájuk !

De a fiúk nem lusták,

eldurrantják a puskát, lelőttek egy mammutot, a másik meg elfutott.

J Folytatjuk.),

Ketíemeífen vadás2haíand

A Kassa közelében levő Bőd község postamestere kellemetlen vad ász kalandot élt át nemrégiben. Petősziuye közelében a hegyeikben beesett egy hóval betemetett szakadékba. Mennél jobban erőlködött, annál mélyebbre 6Üppedt a hóba. Egyszerre csak sasok jelentek meg a feje fölött s nagy sivi- tozáesa! kerengve, közeledtek feléje. Tőrbe- eeett zsákmánynak vélhették, ezért támadtak rá. A postamester kínos helyzetében több lövést tett, az egyik sast lelőtte. A többi sas aztán elállt a támadási szándéktól. A vadász végre nagy nehezen kiszabadította magát kényes helyzetéből.

KIS LEVELEK .

Széchenyi Barna. Tehetséges fiú vagy. Rajzodat legközelebb közlöm. — Sto’ar.k Kornél. Te ie viszontlátod nyomtatásban Miikijeidet. Hány éves vagy s hányadik osztályba jársz? — Lackó Laci. Múltkori leveled nagyon ügyes volt. Azért is közöltük le. Az nem baj', hogy csak nekem szántad. Hadd lássák a többi pajtások is hogy mennyire a sziveden viseled a Kis Magyarok Lapjának sorsát. Tévedsz, ha azt hiszed, hogy az szégyen, hogyha azt mondják egy olyan bátor legényre, amilyen Te vagy, hogy megkönnyezett egy szép történetét. No de ha Te tiltakozol az ellen, hogy könnyeztél volna az Árva Misi történetén, hát ezennel tudathatom a többi olvasónkkal. Igen ügyes elbeszélő vagy Laci pajtás.

— Nagy Olivér. Nagyon örültem a verei- kédnek, de a rímeket jobban meg kell csinálnod. Fogsz te még ügyesebbet is írni.

— Singer Blanka. Kiváncsi vagyok a rajzodra. — Felkel Ervin. Képecskéidet nagyon kedveseknek találom. Ha egyszer helyeim lesz a lapba.11 és jobb képeink nem lesznek, okvetlenül leközlöm. — Sók szorgalmas rejtvénykészitőnek. Annyi rejtvényt. kapunk napról-nap-ra, hogy ha mindent leközölnénk, nem is lenne más a Kis Magyarok Lapjában, csak rejtvény. Azért hát "nem is közölhetjük valamennyik De a szellemeseket, amint látjátok, mégis mindig leközöljük. — Pénzes Joákim. Nagyon örülök, hogy Nagyapó lehetővé tette linked a Kis Magyarok Lapja táborához való csatlakozást.

%

34

]%W ” se €ü»jt”®aE^ fg' A HEGEDŰ

Irta: Lackó Márta.

30