Prágai Magyar Hirlap, 1935. március (14. évfolyam, 51-77 / 3603-3629. szám)
1935-03-05 / 54. (3606.) szám
Görögország sp) Prága, március 4. A forradalom magábanvéve nem igen érdekel bennünket. Messzi dolog, s Görögország ugyanúgy félreesik a nagy európai eseményvonulások országújából, mint Délamerika vagy Északafri- ka. A görög déli nép, megszoktuk, hogy minduntalan államcsinyezik, mint a spanyol vagy a mexikói, s tudjuk, hogy a több-kevesebb szenvedélyességgel és sajnálatos áldozatokkal egybekötött forró zendülés hamarosan elviharzik, S nem ragályos, mint — teszem fel — általában a középeurópai kilengések. A szomszédok nem félnek tőle. A lázadás mélyén nincsen fertőző világnézeti mag. A tábornokok szórakozása az egész. — Érdeklődéssel legfeljebb az európai hadászok és stratégák fordulnak az Égéi tenger eseményei felé, mert tanulni akarnak a tomboló csatákból, az uj fegyvernemek alkalmazásából. Vérlázitó viviszekció az újfajta párbaj, ami a problematikus görög Potemkin-hajók és az üldöző bombavető repülőgépek között folyik. Az európai vezérkarok és flottaparancsnokságok leplezetlen kíváncsisággal figyelik a valódi, komoly harcot, hogy az eddig csak elméletileg kipróbált fegyverek, a repülőgépbombák és a re- pülőgépelháritó-ütegek között megállapítsák a használhatóbbat és megtudják, ki lesz a győztes. Tud-e támadni a repülőgép és védekezni a hajó, mit ér a modern taktika és az uj tengeri stratégia? Ez a flottaparancsnokságok ügye, bennünket nem szórakoztat. Ellenben kíváncsian felvetjük a kérdést, hogy mi van a görög forradalom mögött, s kik azok a kétségtelenül meglevő erők, amelyek mozgásba hozták? A nemzetközi helyzet és fejlődés szempontjából ez már lényeges kérdés, mert ha sikerül feleletet találni, ismét uj bepillantást nyerhetünk a kulisszák mögé és következtetéseket vonhatunk le a jövőre vonatkozólag. Nem lep meg, ha a görög forradalommal kapcsolatban máris sok név kerül forgalomba a jelentésekben. A két legsajátosabb „tip“, ami évek óta az ilyenféle forradalmasdiban holtbiztosán fölmerül — a kommunista agitáció és a nemzeti szocialista felbujtás keresése — ez egyszer mintha nem mozogna az előtérben. Sokkal határozottabban halljuk Mussolini és az angol hadiipar nevét, úgyhogy joggal megvizsgálhatjuk e feltevéseket — Tény, hogy a görög politika az utóbbi években váratlan fejlődést futott be. Amióta Zaimis elnök, Csaldarisz miniszterelnök, Maximos külügyminiszter s Kondylis hadügyminiszter intézi az elég naggyá és gazdaggá nőtt hétmilliós Görögország sorsát, a helyzetet ott a megalkuvó konszolidáltság állapota jellemzi. Az ország nem akar semmit, csak venni és eladni. Athén milliós város lett, a görög idegen- forgalom bámulatosan fellendült, a krízis sem viselte meg olyannyira az országot, mint a többi Balkán-államot. Sorra kapjuk a szép előmenetelt jelző statisztikákat Athénből. A polgári lecsillapodás fejlődésének legnagyobb eredménye a Balkán-blokk megkötése volt. Megtörtént a csoda: Görögország százszázalékosan kibékült évszázados ősellenségével, a törökkel, akivel kilenc háborút viselt száz év alatt, s akivel két- három évvel a világháború előtt épugy viaskodott, mint két-Károm évvel a világháború után. Délkeleteurópai viszonylatban ez a kibékülés legalább ugyanannyit jelent, mintha Németor- ország és Franciaország esküdne egymásnak örök hűséget a reimsi katedráidban. A helyzet ismerői a fejüket csóválták a balkáni blokk megkötése után: a görög nép egy része, s főleg azok a külföldi hatalmasságok, amelyek mögötte állnak, aligha nyelik le simán a pilulát. A blokk óta Csaldarisz ellen egyre erősebbé yált az agitáció. Köztudomású, hogy Gömböt uj kormányt alakított Az ui belügyminiszter: Kozma Miklós Az uj kereskedelmi miniszter: Bornemissza Géza Az uj pénzügyminiszter: Fabinyi Tihamér Gömböt: Ui reformkorszak kezdődik Magyarországon Budapest* március 4. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) A magyar kormány tagjai ma délelőtt féltizenegy órakor Gömbös Gyula miniszterelnök elnökletével minisztertanácsot tartottak* amelyen a kormány Gömbös Gyula javaslatára elhatározta lemondását. Az elhatározást Gömbös Gyula miniszter- elnök azonnal bejelentette a kormányzónak* áld a lemondást elfogadta és az uj kormány megalakításával ismét Gömbös Gyula miniszter- elnököt bízta meg. A dezignált miniszterelnök nyomban megkezdte kormányalakítási tárgyalásait. A kormányt lemondására az a szándék késztette, hogy az utóbbi hónapok során mesterségesen szított politikai nyugtalanságnak és az ezáltal előállott politikai bizonytalanságnak — amely bizonytalanság az ország köl- és belpolitikai érdekeit hátrányosan érintette — véget- vessen, és egyben módot adhasson a kormány arra* hogy a megalakítandó uj kormány az államfő bizalmának birtokában az ország érdekében olyannyira szükséges egységes és céltudatos politikai vonalvezetést biztosítson* mégpedig mind a külpolitikai tárgyalásokon, mlndpedlg a belpolitikai vonatkozású problémák megoldásánál. Percek alatt elkészül az ui kormánylista Gömbös Gyula miniszterelnök a kormányzónál történt bejelentés után azonnal megkezdte az uj kormány megalakítására vonatkozó tárgyalásait. Egymásután tárgyalt gokkal a személyiségekkel* akikkel az uj kormányt megalakítani óhajtotta. Elsősorban Kánya Kálmán külügyminiszterrel, majd Fabinyi Tihamér pénzügyminiszterrel* Darányi Kálmán földművelésügyi miniszterrel és Lázár Andor igazságügy- miniszterrel tárgyalt* majd külön fogadta Kozma Miklós felsőházi tagot, a Magyar Távirati Iroda elnökigazgqtóját és Bornemissza Gézát* akik a miniszterelnök kérésére időközben a miniszterelnökségre érkeztek. Az uj kormánylista úgyszólván percek alatt készült el és Gömbös Gyula már félegy órakor magával vitte bemutatás céljából a kormányzóhoz. Két uj miniszter: Kozma és Bornemissza Az uj kormányból csak K ereszt es-Fischer volt belügyminiszter maradt ki. Utóda Kozma Miklós lett. A kereskedelmi tárcát Bornemissza Géza vette át, mig Fabinyi Tihamér eddigi kereskedelmi miniszter és ideiglenes pénzügyminiszter pénzügyminiszter lett. Az uj kormány holnap délelőtt tíz órakor teszi le az esküt, majd utána minisztertanácsra ül össze. Kedden délelőtt tizenegy órakor az nj kormány bemutatkozik a nemzeti egység pártjában, majd délután öt órakor a képviselőháziján. Gömbös Gyula miniszterelnök a kormányzótól visszatérve fogadta Antal István sajtófőnök jelenlétében a lapok tudósítóit és a következőket jelentette ki előttük: — Megtettem előterjesztésemet a kormányzónak a miniszteri tárcák uj betöltéséről. A kormányzó előterjesztésemet mindenben elfogadta, Ezután a miniszterelnök közölte az uj kormánylistát, amely az eddigi összetételt mutatja Kozma Miklóssal, Bornemissza Gézával és Fabinyival. — Anti az uj kormány programját illeti, — folytatta ezután Gömbös Gyula. — hangsúlyozom, hogy ez is a nemzeti munkaterv célkitűzései alapján áll. A meginduló kormány- munka is ebben az irányban fog haladni, úgyhogy a már előbb lefektetett programpontók végrehajtása lesz a cél a kül- és belpolitikában, a pénzügyi és gazdasági politikában egyaránt. Fel vagyunk készülve a külföldi államokkal folytatandó tárgyalásokra s azokon a többi államokkal együtt szolgálni és előmozdítani akarjuk az európai béke ügyét, de emellett természetesen önérzetesen képviselni fogjuk a magyar érdekeket. Reméljük, hogy ezeken a tárgyalásokon egyes külföldi államok kipróbált barátságára számíthatunk. FOLYTATÁS A 2. OLDALON. Olaszország annakidején, főleg Pangalos diktatúrája alatt, nagy befolyással rendelkezett Görögországban s Athént állandóan kijátszotta Belgrád ellen. A balkáni blokk megkötése véget vetett e befolyásnak. Rómát nem annyira a török-görög kibékülés érdekelte, mint inkább Athén és Belgrád közeledése s közös blokkba tömörülése. Plastiras segítségével nyomban a blokk megkötése után megkezdődött az olasz ellenakció, amelynek kilátásai abban a pillanatban reálisaknak tűntek, amint csatlakozott hozzájuk — természetesen más s inkább egyéni inditó- okokból — a görög politika enfant terribleje, Venizelos, a vén szélkakas, aki volt már mindenpárti s a hatalom kedvéért kibékült az előbb gyűlölt olasz befolyással is. A görög forradalom tehát egyesek szerint kísérlet arra, hogy Görögországot eltérítse a balkáni blokk, illetve a török-jugoszláv véd- és dacszövetség politikájától s a franda-orosz érdekek helyett ismét az olasz-angol érdekek szolgálatába állitsa. Az angolokat nyugtalanítja a fölény, amit az orosz szövetséggel Frandaország ért el a kontinensen. Tágítani akar rajta, ahol tud. Szivesen látná, ha olyan kormány kerülne hatalomra Athénban, amelyben Csaldarísnál jobban képviselve volna az angol érdek, főleg a gazdasági. amelyet elsősorban a jelenleg háttérbe szorított angol-görög kereskedő-dinasztiák képviselnek, a Zaharovok, Rallisek, Argentiszek, Rhodokana- kiszek, Potrokokinoszok, s a nemzetközi fegyverkereskedelem más nagyjai, akik különösképen, többnyire görögök. Venizelos elsősorban az angol politika szekerét tolja, s talán igy érthető, hogy találkozni tudott az olaszbarát Plastirasz- szal, s közös harcot viv vele a görög politikai és gazdasági világspekuládót megnehezítő kis- poigáriasan merev Csaldarisz-kormánnyal, mely a Zaharov és Venizelos-szerü hagyományos görög vabanqueörök szemében nem elég fürge, mozgékony és ravasz, amennyiben többre becsüli a jelentéktelen nyugalmat, mint a ragyogó hazárdpolitikát. Csaldarisz szemmelláthatóan egyelőre erősebb, mint Venizelosz. Hogy erősebb lehet, hadügyminiszterének, a mogorva és tiszta Kondy- lisnek köszönheti, aki tizenöt év óta valóban a seprő és porszívó szerepét tölti be a görög közéletben. A görög forradalom két kegyetlen és elszánt katona harca: Kondyliszé és Plasztiraszé. Két egyformán ragyogó hadfi, fölékesitve a katonai erények valamennyiével, — s mégis két egymástól alapvetően elütő jelenség ez a kettő, akinek különbségében benne van a görög lélek és politika előbb jelzett különös kétfélesége. Plastirasz a görög hazardőrök típusához tartozik, mint Venizelos és Zaharov, olyan katona 6, ahogy Pierrefeu jellemezte Ludendorffot: játékos, aki elsősorban taktikus, s gyakran egyetlen merész ötletre, azaz a sorsra bízza győzelmét. Kondylis a stratéga, a szervezőerő, nyugodt, higgadt, de kemény, elszánt és kérlelhetetlen népkatona, mint Foch volt, vagy a szívós és kötelességvállaló Hindenburg. A condottiere lélek és a várkapitány lélek ütközik össze a görög forradalomban, a hazárd, a ragyogás, az izgató lavirozás vágya a status-quo kispolgári józanságának megszervezett ösztönével, — vájjon melyik fog győzni? Nem érdekelhet bennünket úgy a görög forradalom, mint annakidején Byronékat érdekelte Hellasz szabadságharca. Krétának, az európai kultúra bölcsőjének sorsa sem férkőzik tulközel szivünkhöz. De kíváncsian várjuk, ki győz: Plasztíras vagy Kondylis, Venizelos vagy Csaldarisz, az angol-olasz érdek, vagy a franda- orosz befolyás. S bárki győz, annyit máris megállapíthatunk, hogy az akdó megindult Görögország elszakitására a balkáni blokktól s Bar- thou nagy délkeleteurópai müvének meggyengítésért. | - - u_^„ Előfizetési árs évente 300, félévre 15a negyed- $*erkasztőség: Prága II, Panská évre 76, havonta 26 Ki., külföldre évente 450, /[ SzlovenSzkÓÍ és rUSZÍTlSzkÓi magUOrság ‘ C* J Cm*,*t * K V#t“ ** félévre 226. negyedévre 114, havonta 38 Ki. • #. d Prága II, Panská ulica 12. Ul emelet A képes melléklettel havonként 2.50 Ki-val több. DOlitlkai napilapja • • T E l E P O H i J03-11 •• Egyes sxám ára 1.20 KI, vasárnap 3. - Ki. SÜRGÖNYÖM HÍRLAP, P R A H A.