Prágai Magyar Hirlap, 1935. március (14. évfolyam, 51-77 / 3603-3629. szám)

1935-03-31 / 77. (3629.) szám

MIWWIBSTMWBWWMBggMgJllWKnWimiWMIIWMMnnilllllllini Losonc uj gyorsított személyvonatjáratokat s prágai és bécsi közvetlen kocsikat kap a nyári menetrendben milyen estélyi rabat; de aztán elszégyeltük magiunkat, feszengtünk, vidékinek, idegen­nek, nem-odavalónak éreztük magánkat, s ftazasofflmpolyogtuak a Latin Negyedbe. A Luxambóurg-kert környékén éreztem csak otthonosan magam. Itt már ismertem néhány uccát, házat. Szerettem őgyelegni az Observa- toire körül, lesétáltam a rue Madame-on, vagy el a bonctani intézet mellett, amelynek nyitott ablakain át, a poshadt ősziben, kelle­mes, üdítő karbolszag áradt, az általános er­jedésben és piszokban valahogy jólesett az orvosságnak, a fertőtlenítőszernek ez a civili­zált. higiénikus1, megbízható jellegű szaga.... Színháziba egyáltalán nem mertünk elmenni. A franciák között éltünk, de nem ismertünk egyetlen franciát sem, a fogadó tulajdonosa sem állt szóba velünk. Féltem tőlük. Féltem, mert idegenek, „európaiak** voltak, s most már tudom, azért is féltem tőlük, mert ők voltak a győztesek. Abban az évben még minden franciának tele volt a szája a győze­lemmel. A politikában a nagy, háborús nem­zedék uralkodott. De a sarki szatócs is a „v i c t o i r e“-ról és a „g 1 o i r e“-ról paipolt, a pincérek is, az újságárus is. A Ruhr-meg- szállást a legtöbb francia személyes, családi ügyének érezte. Egyik kávéháziban megismer­kedtem gyermekkorom francia tanárnőjének, Kíementine kisasszonynak bátyjával, kövér francia ügyvéddel, aki, pipával szájában, öt év­vel a fegyverszünet után, minden délelőtt vérszomjas előadásokat tartott, s kévéséi te a boche-ok háborús veszteségeit. A győztes apák nemzedéke ezekben az években még feltűnően hangoskodott. Szomorú voltam és magányos. A másik Parisból, a „fény városá­ból** nem láttam semmit. S az igazi Páriából, az értelem, a csend, a mértéktartás, a sze­rénység és az élet kispolgári örömeinek vá­rosából az irodalom adott csak Ízelítőt. Egy­előre kivetetten éltünk, valamilyen primitiv és rosszindulatú városban. Minden héten elhatá­roztuk, hogy hamarosan odébbutazunk. (Jövő vasárnap folytatjuk.) Prága, március 30. A vasutügyi minisztérium közlönye a nyári menetrenddel kapcsolatban néhány lényeges újításról ad hirt. Eszerint a csehszlovákiai központi vasúti tanács legutolsó ülésén elhatározta, hogy május 15-től közvetlen kocsikat állít forga­lomba a Becs—Pozsony—Losonc közötti vo­nalon és a Zólyom—Losonc közötti szaka­Kassa, március 30. (Kassai szerkesztősé­günktől.) Kassa város képviselőtestülete pén­teken délután öt órakor Maxon Milán polgár- mester elnökletével tartotta rendes havi ülé­sét. Első tárgypontként a képviselőtestület egyhangúlag jóváhagyta azt a cserét, amely az I állam és a város között folyt le a régi és uj postaépület telkét illetőleg. A város kapja a régi postaépület beépített telkét, melyért egy üres telket adott az államnak annakidején az uj postaépület céljaira. A kettő értéke hozzá­vetőleg megegyezik. Ugyancsak egyhangúlag szavazta meg a képviselőtestület annak a két és fél millió koronás kölcsönnek a íel­szon az eddigi 526-525. számú személyvona­tok helyett Prága—Losonc és Bécs—Pozsony —Losonc jelzésű közvetlen kocsikkal gyor­sított személyvonatokat indít. A gyorsított személyvonatok száma 96-95 Lesz. A május 15-én érvénybelépő uj nyári menet­rend április hónap folyamán fogja elhagyni a sajtót. vételét, melyet a Zemská Banka folyósít a városnak a strandfürdő, a ravatalozó és egyéb befektetések céljára. Hosszabb vitát váltott ki a szociális ház ápoltjainak ellátási ügye. A szociális házat a Szent Keresztről elnevezett apácarend tartja kezelésében s a rend szerződése a várossal most lejárt. A tanács javasolta a szerződés meghosszabbítását azzal, hogy a város adjon a rendnek az eddigi deputátumok mellett két­ezer korona külön segélyt is erre az esztendőre különféle, eddigi fedezetlen kiadásokra. A jö­vő esztendőtől kezdve pedig a város magára vállalja ezeket a kiadásokat is. Az elvhüség csodálatos vargabetűi Kassa város parlamentjében Katolikus városaivá, aki az apácák érdekei eiien s sroc alis- táü, akik a munkanélküliek kilakoltatása maiiéit szavaznak Uj nap az égen Irta: Lörinczy György Már közeledett az alkony. Fullajtárja, a homály, •ott les kelődéit az ablakok körül.'A laboratóriumban a lombikok, tégelyek, forralók, csavarók és a gyúj­tók, szító s oltóké6zülékek, a többi ezerféle műszer­rel együtt boszorkánykonyha fantasztikus edényei­nek látszanak, amikben titkokat és csodákat {őz­nek. Közöttük árnyékok suhantak el, amiket csak a lélek sejt, a szem ötletszerűen keres, de sohasem lát: a kutatás kaján szellemei. Csupa bizonytalan-ág minden. A leiket megmarkolja a nagy boridat: az elmúlás elöérzete A szakadatlan világvált' zás gyötrelmes látványa és titka. Nagy sötét köpönyeg fenyegetően libben közelünkben. És mi nézünk, de semmit se iátunk. Folyton tűnődve kérdezzük: mi? Miért? Minden hallgat, eenkise felel. Ez a labora­tórium. A laboratóriumban hárman voltak, Mámor Mik­lós, a fiatal professzor és két asszisztense. Az egyik dr. Tavasz Margit, a hideg kandallóra könyökölt, olykor a vegyészasztalon babrált, és közömbösséget színlelt, holott minden idege csupa fül. Szinte lesi a szót, amint hallgatja a szőke kis tudóst. A másik asszisztens is fiatal leány, gyermekesen gyöngéd ar­cocskáját a tudomány kissé megkomolyilotta, dr. Kalász Emmy. Mindhárman összeillenek. A tudós hallgatag, Margit dr. pontos tisztviselő és a szép ■Emmy nagyon komoly. A szép Margit már fölvette kalapját és hosszú köpenyét, húzogatta keztyüjét ég indulni készült, de jóformán megállította az, amit Mámor dr. be­szélt. A szőke kis tudós hidegen, a tudósok szigo­rával fejtegette a maga igazságát és a két leány hallgatta a tudóst, aki imponált nekik, főképpen azzal, hogy sohase idegeskedett. Minden szava logi­kus volt, határozott.és szuggesztiv hatású. Mámor dr. hitt a maga tudományában, tehát hallgatói is hit­tek ő benne. Mámor dr. lassan, megfontoltan, tehát szenvede­lem, sőt majdnem hangsúly nélkül beszélt. A tudo­mány méltóságával ugyanis nem fér össze, hogy hangsúllyal adjon nyomatékot annak, amit mond. A tudomány nem ismer fokozatot jelentőség dolgá­ban és maga ad súlyt önönmagának; nem szorul hangsúlyra. A világon minden egyformán fontos. Lealázó volna-a tudományra nézve, ha valamit hang­súlyozna. A fiatal tudós különben is a fényről be­szélt. Tudományos körökben Mámor doktort a fény tudósának tartották s a tudomány komoly tréfájával agy ig hívták. A tudós előtt kis gép kattogott az asztalon, mint­ha az ablakon át beszélne valakivel, aki ott künn hallgatózik. Vagy monologizálna a világnak. Mámor dr. égjük kezét a gépre tette és hidegen pörgette közömbös elméletét. — Tulajdonképen az egész kérdés nem egyéb — szólt úgy, mintha ezzel be is fejezné előadását, — nem egyéb, csak a .fénytörés szabályozott játéka, amiben prizmáim és lencséim már megoldották a problémát , és most a gyakorlatban meg is valósí­tom azt. A fény tovaszállitja a tárgyak képét, melyek körvonalait magamagával tölti meg. tehát a vil­lámnál gyorsabb hajtóerővel. A fényt, a kompri­mált sugárözönt olyan alakba öntöm, amilyenbe akarom. A fény tovaszáguld vele és a távolban a vi­lág házat lát, vagy elefántot vagy éppen . . . igen, nőt is. Angyalt vagy ördögöt. Szépet és tökéleteset. Akár magát a Szépséget. Az ideált — fényből. Dr. Tavasz Margit alig tudta a kicsinylés bosz- szus mosolyát elrejteni szép, szabályos ajka szögle­tében. Alig észrevehetően legyintett félig fölhúzott keztvüjével. .................... Rö geszme, kedves barátom, rögeszme! ön abból indul ki, hogy a láthatatlan erőknek minden lehet­séges. — Abból. — Tehát már a kiindulás is téves. Mert a vilá­gon minden kétséges, még a valóság is. És a két­séges veszedelmesen közel van a lehetetlenhez. — Éppannyira, amennyire a lehetségeshez. A szkepszisz még sohasem oldott meg, sohasem alko­tott semmit se. Én nem kételkedem. Én hiszek a ma­gam elméletében. — A tudomány majd kiábrándítja abból a hitből. Nem ábrándít ki. A Mindenség, a Végtelen a fény birodalma. A fény mindenüvé eljuthat. És ma­gává] viheti mindazt, amit rábíznak. — Bizonyos távolságig . . . — A fény útjában nincs gátlás, nincs akadály. A fény bejárhatja a Végtelenséget, A fénynek nincs távolság. Margit dr. mosolygott. — Ha a föld arasznyi légkörét végtelenségnek képzeli az ember . . . — Nem képzelem. De a fény tovább futhat a föld légkörénél. Szállító szerepét a határon a világűr más erői veszik át. Margit dr. vonogatta vállát.-- No, ez csak föltevés, hogy önámitást ne mond­jak. Én nem mernék rá megesküdni . . . — Én megmerek. Margit dr. már felhúzta keztyüjét. Arckifejezése bosszús volt, amint köszönt. Magában azt gondolta, hogy a tudósnak nem volna szabad ennyire irreális­nak lenni, amilyen Mámor doktor. Margit dr. után bezárult az ajtó. A laboratóriumban ketten marad­tak: Mámor Miklós és Kalász Emmy. A tudós maga is bosszús volt; bántotta a Margit dr. ellenvetése, melyben lázadást látott a maga tudománya ellen. Szellemi fügelemsértést, mellyel megsértették a tu­domány tekintélyét. Idegesen keresett valamit, ami­be beleköthetne s amiben megtalálhatná az ürügyet arra, hogy a Margit doktorral félbeszakadt vitát folytassa. Már többször megmozdult a szája, hogy Emmy doktort megszólítsa. De Emmy doktor elmé­lyedt a maga számmüvel elébe. A logaritmusok oda- huzzák szemét a papirosra. És Mámor doktornak a torkán akadt a szó. Kis gépe csak kattogott az ab­lak felé. Mint a házőrző kutya, szinte ugatott a kósza zaj felé, ami kívülről belopakodott. Mámor doktor végre is megunta a kétséget. Nem bírta elviselni, hogy Emmy doktor esetleg egyetért Margit dok­torral. — Maga ig rögeszmének tartja, Emmy? — törte meg végre a csendet. — Én? — mosolygott Emmy. — Én álomnak tar­tom. Én is azt álmodtam. De, az igazat megvallva, még nem gondoltam át egészen a kérdést. Mámor doktor félig hálásan, félig szemrehányóan nézett rá, éppen, mint ahogy Emmy beszélt, kétér­telműen. Kis gépén rugót nyomott meg. A gép kat­togása erősödött és gyorsult, ügy látszik, néha a gép is siet. A Mámor doktor hangja ellenben gyen­gült. A gépet úgy szögezte az ablaknak, mintha fegyver volna, amivel lőni akar, Emmy doktor ma­gába azt gondolta, hogy Mámor doktor megüzente I a háborút a világegyetemnek. Nem tudta, mi van a Mámor doktor kezében. De bizonyos volt benne, hogy olyan szerszám, amivel elméletét, törekvéseit és állításait akarja bizonyítani. Amivel a bűnös szkepsziszt megcáfolhatja és megalázhatja. A kis szőke tudós homlokán a gond redöje mu­tatkozott. És Emmy doktor gyanakodott, hogy ki Í6 zökkent a tudomány objektív nyugodtságából. Mámor doktor rápillantott, miközben gépén egyet csavart Várakozva az ablak nagy üveglapjára bá­mult, amelyet láthatatlanul rásugárzó derű árasz­tott el. Emmy doktor meglepődött. Fölállt az asztaltól s előbb az ablakra, majd kérdően a tudásra bámult. — Micsoda fény az? — Az? A tűz fénye. Felgyújtottam a világot. Hidegen mondta ezeket a lángoló szavakat is. Szinte alatómba mosolygott, hogy Emmy dr. ne ve­gye észre. De Emmy doktor, amint ránézett és sze­méből akarta kiolvasni érthetetlen szavai értelmét., meghökkent. A Mámor doktor szemében csakugyan különös tűz égett. A zavar tüze. Ami annál megle­pőbb volt, mert a tudós hideg szemében még so­hasem látott tüzet, hevületet. — Miklós, — szólt hozzá elfog ódra, — maga meg­őrült. A tudós szelíden megcsóválta fejét. — Nem. Csak a szivem örült meg. — A szive? — nevetett Emmy. — Ilyet sohase hallottam. — Én se. De hiszen az esze akárkinek megörül­het És az ész őrülete — utálatos. A szív őrülete — fönséges. Én legalább úgy érzem, hogy az ész min­den bölcsessége a szív őrültségében van. Az a világ­nak a szépsége. S a szépség az egyetlen igazi fény. Nap. Hold. Csillag. Egyszóval; tűz. Emmy legyintett kis fehér kezével. — Pislogás. Az ég pislog. Vagy a föld pislog. — A szépség nem pislog. A szépség lángol. Szikrá­zik. A neve: Szerelem. A halvány, közömbös leány szép arcát abban a pillanatban már elárasztotta a láng tüze. Érezte a lángot. Érezte, hogy két szeme tűzgolyóvá hévül. Hogy arcán rózsák égnek- Ifjúsága első korszakát ott élte, a tudomány fagyos levegőjében és most egyetlen szó egyszerre odaragadta lelkét a világ lángjának szikrázó kohójába. Talán először hallot­ta a szerelem félelmes szavát g azt érrzte, hogy maga a rejtelem bukkant eléje. Halkan, ön önmagá­nak susogta, ismételgetve *a szót Nem éltette, de mindent abba a szóba képzelt bele egyetlen pilla­nat alatt., ami szép, ami kívánatos. Ami vonz, hevít. Ami ismeretlen. És a kis közömbös, hideg tudós ott suttogott mellette, a fülébe és fülén át leikébe. — Az emberben csak a szerelem az, ami szép. Mert csak az igazi fény. A szépség fénye. A többi csak reflexió. És a szerelem te vagy, mert csak te vagy szép egyesegyedül. Azért vagy szép, mert fény vagy. Tűz vagy. Én gyújtottalak lángra. Mi csak ketten együtt lehetünk, csak együtt vagyunk az igazi fény: a szerelem fénye. Én. a szerelem, te a fény. Mi egymás nélkül kialudnánk a vágy bús éj­szakájában. 1935 március 31, vasárnap* A magyarság pártjai ötezer koronát javasol­tak rendkívüli segélyként az apácák részére s dr. Halmi Béla kimerítően meg is indokolta, ezt a, javaslatot. A képviselőtestület azonban, szótöbbséggel a tanács javaslatát fogadta el. Jellemző, hogy Magáth János Hlinka-pártl képviselőtestüle­ti tag a pártjával együtt az apácák érdekei ellen szavazott a csehszlovák többség többi pártjával. Viszont a kommunisták a magyarság pártjainak javas­latát tették magukévá. Jellemző ... A továbbiak 6orán jóváhagyta a közgyűlés a város szerződését Brept-a építésszel az északi elemi iskola építési tervének elkészítésére, valamint jóváhagyták a pénzügyi hatóságokkal kötött megyezést az uj pénzügyi palota építé­sével kapcsolatosan egy keskeny járdasáv át­engedésére. Nagyobb vitát keltett az, hogy a város felmondott a Malom-tér 3. szám alatt lévő régi városi malomban lakó szegény munkanélküli családoknak, a közmüvek munkásságának kívánságára. A. magyarság pártjai részéről dr. Halmi Béla szólalt fed a javaslat ellen és erélyesen kelt védelmére a szegény munka- nélküli cselédeknek. Resatkó Endre építész viszont azt a közvetítő indítványt tette, hogy a város építtessen a köz­müvek munkássága részére uj épületet. A ta nács javaslata ellen szólaltak fel egyes cseh­szlovák pártok képviselői is, úgyhogy a közgyűlés nagy többséggel elvetette a ta­nács javaslatát s igy a város nem fog fel­mondani a szóbanforgó szegény munkanél­külieknek. Enné! a pontnál is jellemző volt-, hogy a szociáldemokraták és a cseh nemzeti szo­cialisták a munkanélküliek kilakoltatása mellett szavaztak. A közgyűlés ezután még több kisebb jelen­tőségű ügyet intézett el Már magával mgadta képzelgése lángoló vilá­gába. Emmy magafeledten suttogta vissza, — Én ragyogni akarok. —• Velem? — Veled. Már akkor együtt lángoltak. Együtt ragyogtak. A lángot érezték, a ragyogást nem látták. Egyálta­lán semmit sem hallottak és nem láttak a való vi­lágból. Képzelgéseik, érzéseik, káprázataik szikrái izgató gondolatokban váltották, valóra vágyaikat; a lelkűk foszfor eszkált. Fény és tűz sugárzott szét belőle. Ahol az a tűz és az a fény kilobban, minden egyéb elillan. A lélek nem bírja el a szerelem gyö­nyörét. A lángoló üdvösséget és a lángoló elkárho­zást: a félébredt szerelem első pillanatát, első hangját, első döbbenését. Az égő pokolt és sugárzó menyországot. A Mámor Miklós titokzatos gépe csöndesen kat­togott, mint az óra, közömbösen s hidegen morzsol­va a perceket, miközben a láthatatlan láng már fel­gyújtott mindent. Semmit se láttak és semmit se hallottak, noha a gép szakadatlanul kattogott és az ablakot s lassanként az ablakon át a- világot is fény árasztotta el. Sajátságos fény, mintha a levegő gyűlt volna meg. Mámor doktor is és Emmy doktor is szinte megsemmisült abban a fényben, vagy ta­lán egyesült, összeolvadt vele úgy, hogy mindket­ten a szerelem álhitatos fohászának érezték a tüzet, mely ereikben lüktetett. Szemük osztönszerüen, ellenállhatatlan kénysze­rűséggel követte az ablakon át ki- és besugárzó fényáradatot.' A lángoló világból eltűnt a nap; aa egész világ nappá változott, mely lángolt, égetett, perzselt és tüzelt. A hömpölygő fény- és lángőzöu magasságában fantasztikus uj nap ragyogott föl az égen. Merőben uj és merőben más, mint amilyet akár a világrend, akár a képzelet álmodhatott Áss uj nap gyönyörűen tökéletes szép nőalak, melynek körvonalai közül a fény, mint tüzes és tömör anyag, hihetetlen fényt sugározva szét a Mindenségre. A szépség szobra — fényből. A legszebb női álom* kép. Alakja, arca egyaránt észvesztő. Ég, lángol, vi­lágit. És mindez a szépség a fény sugárzásában tö­kéletes hasonmása az Emmy elragadó szépségének. Igen, ő maga a magasság ragyogó, sugárzó uj nap- ja.Az Emmy szépsége. Az ideál. A női szépség bű­bájos eszményképe, melyet a Mámor doktor titokza­tos gépe varázsolt az égre, hogy az égről széj.jelsu- gározzék a végtelenségbe. A fényálom az álom hall­gatag csöndjében. Száll egyre följebb és följebb. Ta­lán kevés neki az ég, uj eget keres. — Lángol a világ, — lihegi Emmy kissé aléltan. —- Te gyújtottad lángra. Mámor Miklós tiltakozik. — Nem én. Te. A te szépséged. — A világ uij napja. A végtelenség napja. — Én átadóim benne szépségedet a Végtelenség­nek Hogy átragyogja azt és mellette elhalványul jen minden. Mert csak egy fény van a világon: V szerelem szépséges fénye. Emmy doktor karját odafonta a Mámor Mikid nyaka köré. — A szerelem! — susogott, — A Végtelensé szerelme. Vagy a szerelem végtelensége. A mi szí relmüuk. A fény. Az örök fény. Az uj nap. A ií napunk. *-i Vége, % 8

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents