Prágai Magyar Hirlap, 1935. március (14. évfolyam, 51-77 / 3603-3629. szám)
1935-03-29 / 75. (3627.) szám
tBJTreXnqqpAoi neS|A gog fBddBjBq c u^Ajaq 39133 s *|r •jjojojazssp 39133 JfiXSa íSojqz im huj ‘íjjia aprny 7 •dB^BnqBzs sazsip bjíbj ‘pBiBzs U9jns ijjii [jaj *j !BfpuB|B>i !jjn j;0d IBjjb^Sboi b 00301 AjaiCu BÁBUI b £3oq ‘íib^hi? Jzb jj^b ‘30s9pnj jjbu -uB/\ *s; jb^ojbjjio] imojdiXSa zb 3aui 39jjal -faj ueojuoseh *J?3HJ 30jBijipj-BiCBin b luaj -faj 3pf3oj Sara jíainuizspreÁ j?ui Jsom u$f -dBjB íjauug qsuqaj^ S9 jasajfapj 9ZS bAbui uaAA3au ASajuira ajzaASafjoj aq^AAuosi 59 jjsf jzojj jj^Abui b u^jaSizs^j UBjBJjnf usq -pBZBze 31-91 b ‘zauioo ‘afozjazs jjauAiauiB JQSQJI 3JQÁQUI *$aS9s)aqai sí jaj? ‘uea sí ?sa uBqA^s Haj^s^in b uaqqg ’JJB} Sij9q )9n Bquzsf9 3AJ3[[{ ‘öeu \ *BqBzsf9 zb 59 jBddBU B q;zoqeji9A uanaazsAj^qBzs uOAB'jjBjBq b uaqajzaqjaAoq EspSzom o3iac! qauoAiaSnaj pSAjoq y qBUOAiBjBq piiqizs sauiu síuBAgn JZ03 BjEpjo iiaffa S9 íjBddBu oSAioq y *ja]9 jaqaj naAjauiB ‘ai?s Aga uba Éj nojnqjajv « ASoq ‘BiJojjdBiisSam zs?3 luojnqjaffl ‘juBqjpiq aJAAuoq loAuBds {391 Aga jjtn -ej iBquauiB qAan jbh J8°W Iosbajo 9q -qoj Bjpnj más rquas js^ji-bAbui b 59 Ijnjzsnd -ja Bf^jnjjnq b S9 d9u b za upjn asazapaj qoj Bquaiov ’qanajjaq jojBipposa sí Bm ibAu -?ApBJBin qiBjqozs ‘qiBiuoidinaj ‘qjBsojpA ‘uBqJoq9 zb'jb qapa j?inj[n3 sb3bui ubsoj -Bi9poS3 ‘3pjqoA 193BISO nfujupipuj Bquamy -d9zoyj q^Asui y ‘3J3U9JJOJ (I9U bAbeu b aA^jfaa qqoASBuSai qiAga spitjai^jiqj y e jjaqajlajBapi-BiQsa loguB A3a jsojq -uba 3apjq sbtujbt -joq 89 f9 soqqio Sara U9jaj qjspui B ‘qjpoq [Bin 39s§q HSJ9 W! 8 H0S 1?1®PI<> qjA3a zb qBsa Sipuiui jupazsa dB^[ y qnjoq aAjaSuaj jBfss b Sara pipjoj jazsASa azssopuim jjbjb Bfjn íjnjoqdEU sodsu 88 S9 i9jd-»M b uba uBqgpsiOA?; J8J9inonq 9HI!111 8S 5I®80 9* -Ajoq sjq « zg gai9 jaqai mán uo3bihso jn^ -jaj\i b ASoq íz® Sjppa qosypn* y d jaja ud/\ — m — •ajojaq jBqBAuaq a3saS9*pq ‘Bqmoq -miq Buizsjoqjq jjifijaq usSopioq isopq ip9g •aq9saaqaq jgqAupapq jzsajaq ‘cflozsBSnpaq *Bq9SoqAjnq 9q jpjoq íjnoajag 'Bqpfjjoq isapq Bujug d9jag *jJ9Joq qBuisopq 3op9g lBApj9g jBApfipjBq (oqnpuBq HBSopioq ipUBg 9Jig :af9«atn pScKpup sp;aqi-g Eupjy qajBZEg vHoa isoya vNava asatu o$opo(j- qpqAayAiZBfmtBgo'f -9B8LT9J b tjji íprapis jfaggsiKiflawa sogysjBf .mm jqApfpfiiaa 9 q^sfiBAfOföj ^iMpgoApzs v jojj.qjg -zaa-f rmon apai Jotuib ‘aqjQ3 J'pí gipipB soaráBd y TBfm fzzoq ji ASm 9 ja bíjeujbeájo quoa 9Sfoqn zb ^bso t^uaprara 9 jfi^ippAg'UQg -«q 'jBOJtdBid b f^najaso pza^aAG^ y -ptos ASa xtyzzoiq s j,agaÁQZ9 b pz^aSaxa zy -^Biti -yfp9zsiiaozs b BfpB qqtpAoj 99 jjoig ££o uoa -iidBd b jt i^xiapiEPj^ qB^ajftso.ndBd Auaqsa^ ‘ázstsoq ?zoqi iBÍgné^ gipsBSJBq b j^zs qumizs^Q syaisvsayx *iqj0iqT!A. BJ30S “ptn jtojpfB ‘^fqjiaqpa Bp&i -09901’b za ASoqjE ‘io[oz[bi pnq Agti sí jpjap -ama puseyAqrazfBJ 903 b B|j "B5fnn(ni óujyjig; •rafaj-3AJB«B^[ A^a ip^zfBJBZTuao’ q -o «3fno(]5 ifpdaiisiQ ^^^pjpjfaq pnxqBpvra qwuyC -dBq qoaBiAgBjv b ítojbAJobui 913 tobijo zy qjazapaoa ^'jii.'qyi^izfBJ OBqqodBia b b[ -0391 jaiofa pAjaAnraB^ jbÁSbui iBifOSOBiu y sbh||bi>jz[bj ie|o>js| 'O *m ’^l9! ^ *sofBg Azpqzaja ^ÍPTB^^S •mopmoai ^afpza^uapa zb ^buűb Sipmui 09 ‘^Bmícpapq v ipqospC pun ap AJooq ‘moqBq -gaoi J0<%uiy qpaoa qqtaAuaoq inas — Agp 99 pzioad b appaApa 99f psmqnsj y ■p'SpjBCpp'i zb jupspr^aoi OBSoptood Ap ptoipnp ueA^öq ‘p?3ííi b pópuB -p Bq ’pzu^cl b pza mopB paqao ‘pza^ — :pzzoq P19Z9 ASt 89 zoqispf -9j)a, TsnpBj b puauipa ‘pzuad 93SOBZ A£a j^q ppaA zoq^áBj^ -ps^iorpp] zb Bfjoíwfííani obs -oiuod üppui'Ui 13,b ‘loqxna AJSa 3P3Bf uBqtqBj ASa azssaoi toau ASoq ‘ppojní aq^ppj b 3B9D jaZaASg ‘pspl' b appaltJ093310 eoASbu oaAS -9Z9 y •pjogpi piuiB ‘3BOUB Í09PJQJ afpza30.ai -p zb OB9puBfp pp® eq 3BpjpA iuao iBs'pnaqf b BAfiOiUi ppi Aga ap ‘uib uaőj •BpiZB'ui|Bpn:i' -.ov>iu oog'EpzBg pjsza Appj]3 b '1300 sí pjn.i -031S iraqpa'P'Zia3 zg •psEjqíg'pi zb gaui bCjos -9f dBU oapuroi A^oq ‘Apjpq b BpfOSonBJBd -iteoi qoosoiöq y -sapq gaaq ASe pp uBqyji •«Apn m qaoiqB ‘Appirq Aga xaz6Aga p[o^ loasproai ovazvo v asaw •p -o *A1 qa ‘(aodBqAgiBjq) emsziug 39JIS •Eipn pinpuyjjg aqopia zb qunjBqj^RM 'BJfn qapjaqpaaAJQ ‘sí J9J Sapiq b qíinmig qazs9uaz qutjAizS ‘393J9PBIU b 3aui uypnzy •iag^puaA zsbabj ‘qojapuqp b 3auzaqa9Saw •bjSbjia zs93a zb BJ^qosuisu [ujoq 89 39^ •Ejpqostnaa zsaj ppi ‘zsbabj b uof ‘zsbabj b ugf ZSVAVX V NQf •p -o ‘ai *p ‘lAg Suijiadg ’iuajaA uiau Saul JJ939JIA B ‘oiajajazs A3n sigaui jJ9zy ■sopdBsa joASeu jbajbAuj^zs ‘soSBJBq Ajo 91JO3 U9A y *j9j más i3uas aq9jazo3 ‘393jisa spi B 33013313 bh •io3j3jinS3ni ‘3]iJ03gani Bq ‘OI3ZS3J 3JI9J J936?fOJ V naASa qifoj jaSSaj oapunn ‘jazíjSaoi I9f Ji9J9Aoa3 y •jaASa 3901 J93 s joASbo A3a disa ‘J3J3AU33 A3?i 139a 3opy *3ipo3zspnoj ‘jiuiui3S 19Z8 oian ^JZSSBJBq JJ9IUI ‘UJ3pJ9333lO bh •soSBJBq Ajo pSSaJ oapuiin ‘soSBQuapoaq ‘nioqnAj A3a óba WOMAAX M3 ZV 000 •(EíipqiBJBf) aquaq BjjBg •qBOj^jgn qBqAupjpq o3J3p;p upzaoi y ‘lUBZSj^f 3Bupnj ui3Q ‘qBuzpj qaqauuaAS y * "3EUJBA BAZ0J|-Bq9 BjpEJBSns Sajajv J13J19J b fpaqajaÁ JZsbabj ‘ssais ‘ssais •Eqjsq b jaSajui oaqaznj 9ioioq y ‘jiBfqBq ijsSjqso ‘jpaJqfjoj psidog y ‘BqjBj ’i9J9q H?* »o »! ® J?8 ‘jqzs93 Jfui zsbabj b jjbjb BIJ91 b aa qoqraoj JBjBAjzpq S9 SsjsSjoj n?X JZ03 3pqj3j soSBJBq uBfdEO Bq9U-Bq9jq "1919q ® qíl-ipqaj bjjbx zs93a zb §9^1 •3IS93 39UI lOqEIBA ZSBABJ B 3901 UBA [OH ÁZSVAVX V 03W NVA 10H [esejj 5jOJBÁ6eui sj^j — 58 — PULIVIRTUS Fickó naplójából lemásolta: ANNA NÉNI Bű/succfie bolond világot éliink. Kutya sem okosodik ki belőle. Jómagam Fickó terelő puli eem, pedig'hát nem estem a fejem lágyára. Mioa.p is eldicsekedett velem a gazda: — Olyan okos ez a kutya. — mondotta — akár egy embeir. Mindent megért, csak éppen beszélni nem tud. — Nem-e? — vágtam el a szavát kutya- nyelven s hirtelen óben olyan cifra mondókat kanyarintottam, hogy a oigándi bÍTÓ is megirigyelhette volna, már pedig az ugyancsak értette a módját, kivált ha jó bor kotyogott kulacsában. De elmondom azt is, miért bolond e világ. Egy szép napon csöndesen kuporgok vackomban, a cserépkályba tőszomszédságában. ügy tettem, mintha szunyókálnék, inért vendéget látott házánál a gazda b olyankor — ő tudja miért — nem szereti, ha részt veszek a társalgásban. — Helyedre Fickó, — szokott inteni — ha olykor belekotttyantok mondókájába. Hát ahogy figyelem az emberek szavát, egyszer csak olyat hallok, ami szöget ütött buksi koponyámba. — Barátom — mondotta a gazda — becsületes ember maga keresi meg mindennapi kenyerét. Teningettét, majd elvakkamtottam magam, utolsó percben kaptam össze számat jó csattanósan. Nyilván azt hitték, dongóra vadászom. Hanem azt már senkifia meg nem tilthatta, hogy magamba ne morfondírozzak. — Mi a szösz — okoskodtam — akkor hát én nem volnék becsületes kutya. Mert — mi tűrés-tagadás, — én bizony nem mar gam keresem meg a mindennapi koncot. Eli- bóm rakják: nesze Fickó, egyél. No — szűkülök egészen csöndesen, hogy senki meg ne hallja — ezután másképp lesz. Nem hiába szabtak fürtös magyar gu.bát a testemre, igen kényes vagyok a becsületemre. Estenden, ahogy elibém rakják a mázas szűkét, elfordulok. Hej _ pedig be jó illata volt annak a fránya csdbelevesnek! Éhnyá- lám is kicsordult rá. Uramfia — csapja össze kezét Borosa né- ne, a sza.káosné — beteg ez a kutya, akármi legyek. Délben még kettő helyett lefetyelt. Lefetyelnék én most — gondolom magamban — osakhát nem engedi a becsület. Éhkoppon maradtam, ám bogá.rezemen) büszkén villant meg, ahogy elfordultam a teli táltól. Mert akárki mit mond, hőstett bizony fittyeit hányná a csibecaontnak, kivált ha püspökfalatja. Sebaj — mondok —> igy kívánja a pulivlrtus. Ekkor következett a nehezebbjei. Szörnyen korgott a gyomirocskám, amint hajrá, nekivágtam a nagyvilágnak, koncot keresni. Jó félnapot lihegek, loholok, mégsem akadt körmöm közé csupán egy hitvány mezei egér. — Sebaj — biztatom magam ujfent — sovány konc is becses, ha magad zsákmánya. Másnap jobban jártam. Ropogós, írass zsemlyét csentem a sarki fűszerestől. És mert igen ráéheztem, egy pár jó paprikás debreceni kolbászt is kerítettem mellé. Tyü, be dagadozott a keblem, ahogy emelt fővel inaltam a portékával. — Derék legény vagy, Fickó, — pislogtam sűrűn szimatolva, — megkerested * mindennapi kolbászt. Odahaza csak ámultak, bámulták hirtelen megcsappant étvágyamat. Haába raktak elibém izes falatot garmadával, ón csaik meglóbáltam kurta farbincámat, körülmyal- tam szájam szélét, ami azt jelenti: köszönöm a szives fáradozást, már én jóllaktam. A baj ott kezdődött, hogy csirkepecsenyére fájdult meg a fogam. — Upre Fickó, — biztatom magam, — csípjed nyakon azt a csipogó tollas jószágot. A tollas jószág békésen csipegetett lenn a kertvégi egresbokrok tövében. Meg sem rebben, ahogy uccu neki. harsány ceafcakiál- tássa-l ott termettem. Nyekkenni sem ért rá* oly hirtelen kiszorítottam belőle a szuszt Igen büszke voltam újabb hőstettemre. — Lám, lám — mondok, — igen becsületes kutya vagyok én, nemhogy a mindennapi kenyeret, de még a mindennapi csirkét is megkeresem. Hanem — okoskodtam — fityInget mm ér a dicsőség, ha véka alá rejtik. Egyet, gondoltam, kettő lett belőle, fogom a kókadfc- fejű tollas jószágot, viszem a gazdához. Leteszem elébe s lihegő nyelvvel, illegő-billegő farkincával várom a jói megérdemelt dicséretet. Hogy mi történt azután, arról kukkot sem szólok, annyit mondok csak, igen sajog a véknyam, ha rágondoilok. Elhegedülték a nótámat alaposam. Most, amialatt Cicfalvi Mióka Íródeákom szorgosam körmöli mondókámat. elmélázom e világ furcsa, csavaros bölcsességén- Jóra- való magyar puli ki nem okosodik Mőfat annyi bizonyos! Rémnagy szöcskék voltak ott, szelíd, kedves állatok, ők ráülnek hátukra, lovagolnak száguldva, mintha százan üldöznék, úgy székelitek a szöcskék. Hegyen-völgyön szöknek így. egy fekete tömegig, hát a tömeg nem egyéb : mint undok, kis törpe nép, majomképü kis törpék, nyüzsög tőlük a környék. Mint tengernyi sáska-had, a fiúkra rontanak, itt a puska sem használ, törpék kezén van az már, bőszen küzd a két jó hős, de a sok lúd disznót győz. Rakétástól elvitték őket messze el innét a Holdkirály elébe, pecsenyének, ebédre, mert bizony a Holdkirály emberevő kannibál. Lángol a tűz, száll a füst, már javában forr az üst, táncol a sok törpe nép, lesz pecsenye, lesz ebéd, van mért ugrándozniuk : megfőzik a két fiút. De most már a két gyerek igazában pityereg, viszik őket a törpék, hogy az üstbe belökjék, ha a jó sors nem kegyes, mindkettőnek vége lesz. ^Folytatjuk.) MÓKA Misi: Itt a tavasz, ébred a természet! Jancsi: Persze, hogy fölébred, ha úgy kiabálsz. MI KELL HOZZA? — Mindenhez türelem kell, gyerekek, — magyarázza a nagymama a kicsinyeknek. Aztán megkérdi Pistit: — No, Pista, hát felelj, mi kell például a horgászáshoz? — Giliszta — vágja ki Pista. A KIS CSACSI Megkérdik egy kisgyerektől: — Hol lakói? Bölcsen felel a kis oktondi: — Otthon. Eltalálta A tanár igy szól Misi mamájához: — Tudja, nagyságos asszonyom, milyen kifejezést használ a fia a leggyakrabban az iskolában? — Nem tudom, — feleli Misi mamája. — Úgy van, asszonyom, eltalálta — állapítja meg a tanár. Az iskolában A tanfelügyelő bácsi felszólítja Erzsikét: — Mondd csők. kislányom^ hány nap van egy esztendőbenV Erzsiké felel: — Hétfő, kedd, szerda, csütörtök, péntek, szombat, vasárnap... a többit, kérem szépen, még nem tanultuk. KIS LEVELEK Minden kis magyarnak. Aki verset, mesét, vagy akármilyen alkotást küld közlésre, az mindig írja a neve alá, hány éves és hányadik osztályba jár. — Bledermann István. Büvrímeid már régiek. Száminejtvényedeb közlöm. Verset írni tudsz, de a. mostani he- lyett küldj mást. — Riedl Annus. Örömmel irtalak be a munkatársak közé és azt hiszem, a többi munkatársaik is örömmel veszik tudomásul, hogy már te is közéjük tartozol. — Izsák Géza. Ha rejtvényt csinálsz, küldd csak be! És ha ügyes lesz, bizonyára le is fogjuk közölni. — Rohács Gyula. A sarokrejtvénynek vízszintesen és függőlegesen ugyanaz az értelme. — Werner Dönci. Kész-e már a húsvéti nyuszi rajza? — Hla- vaty Feri. Számrejtvényekkel is el vagyunk látva bizony bőségesen. Azért hát ne légy türelmetlen, ha még eddig nem láttad viszont a beküldött szá.mrejtvényedet.. — Jankovich Imre és Médi. A múltkori rejtvényeteket a közölhető rejtvények közé tettem. Ha újabb, ötletes rejtvényetek van, csak küldjétek be ismét. —r Novák Katd. Hány éves vagy? % ‘BfdBiBq uba ‘sotnu 333133 :bjIbj jiSss jjju [J3d *£ — » — — 68 — MUKI és MATYI KALANDOS UTAZÁSA A HOLDRAKÉTÁBAN. — Irta: Vas János bácsi. — (7)