Prágai Magyar Hirlap, 1935. március (14. évfolyam, 51-77 / 3603-3629. szám)
1935-03-28 / 74. (3626.) szám
4 tiv«vu-Macííar-him«» 1935 március 28, csütörtök. A keresztényszociaiista párt ipolyvölgyi gyűlései A pártszervezetek mindenütt lelkes ünnepléssel fosadták Esterházy Jánost Pozsony, március 27. Esterházy János, a keresztényszocialista párt országos elnöke vasárnap résztvett a párt ipolyvölgyi gyűlésein. Mindenütt kitüntető lelkesedéssel és ragaszkodással fogadták a pártvezért és nagy tömegek hallgatták. Esterházy Jánost e vasárnapi kőrútján elkísérte dr. Gürtler Dénes körzeti elnök, dr. Schmidt Károly körzeti alelnö'k és Reichel Kálmán körzeti titkár. Délelőtt 11 órakor Kőváron rendezett a párt népgyülést, amelyet Nászali Gábor nyitott meg, majd átadta a szót dr. Gürtler Dénes körzeti elnöknek, aki meleg szavakban üdvözölte a párt országos elnökét. Röviden foglalkozott a politikai helyzettel és a kékkői járásban lakó magyarság sérelmeivel. Általános éljenzés között emelkedett szólásra Esterházy János. Örömmel állapította meg, hogy az Ipolyvölgyében is nagy magyar tömeg sorakozik a párt zászlója mögé. Ez a vonzó erő, úgymond, — a propagandától függetlenül is, magában a keresztényszocialista programban és igazságban rejlik, amelyet a párt politikája képvisel és amelyet érvényesíteni törekszik. Pártunk olyan közállapotokat követel, amelyben mindenki egyformán megtalálja boldogulását. A köztársaságban élő magyarság jogait követeli és olyan politikát akar, amely nem farag le semmit sem ezekből a jogokból, hanem kielégít minket. A szónokok délután Csáb községbe mentek át, ahol a lakosság élén küldöttséggel és rezesbandával fogadta az országos elnököt. A csábiak nevében Balga István járási képviselőtestületi tag üdvözölte Ester- házyt és biztosította őt a község lakosainak törhetetlen ragaszkodásáról és hűségéről. A népgyülés a kulturházban folyt le, amelyet zsúfolásig megtöltött a lelkes hallgatóság. Balga István megnyitó beszéde után dr. Gürtler Dénes beszélt nagy hatással a keresztényszocialista célkitűzésekről. Esterházy János itt is kifejtette a párt állásfoglalását a politikai élet számos fontos eseményével kapcsolatban és tiltakozott az ellen, hogy gerinces ellenzéki politikája miatt államellenességgel gyanúsítsák a pártot. Esterházy János beszédét szűnni nem akaró éljenzés fogadta. Reichel Kálmán körzeti titkár buzdító szavaival ért véget a kitünően sikerült gyűlés. Este fél hat órakor Ipolybalog községben a szövetkezet udvarán rendezett a párt impozáns népgyülést, amelyen Esterházy elnökkel élén ugyancsak résztvettek a szónokok. Pásztor István helyi elnök üdvözlő beszéde nyitotta meg a gyűlést. Utána dr. Gürtler Dénes tárta fel hatásosan a magyarság egyházi, gazdasági és kulturális sérelmeit, amelyeknek sürgős orvoslására van szükség. A lakosság itt is lelkesen ünnepelte Esterházy pártelnököt, aki a gyűlés után meghallgatta az ipolyba- logiak kívánságait és biztosította őket a Nagyszőllös, március 27. (Saját tudósitónktól.) Nagyszőllősnek az államifordulat óta nincs magyar polgári iskolája ős annak létesítését sorozatos kérvényezgetés és közbenjárás ellenére sem sikerült biztisitaui. A római katholikus egyháztanács Bártfay Kálmán plébános, szentszéki tanácsos javaslatára igen életrevaló tervvel akar segíteni a tarthatatlan helyzeten. Elhatározták, hogy a Ferenc-rendtől néhány évvel ezelőtt meg vásárolt régi rendházat lebontatják és annak helyére egy modern emeletes iskolát építenek. Az iskola a tizenhatodik században épült ba- rokstilü templom mellett és a még régebbi korai gót templommal szemben épül fel. Kiírták a tervpályázatot is, amelynek győztese Frenkel Elek, Budapesten végzett uagyszől- lösi mérnök lett és az ált a1 a készített terv alapján Egry János iparművész készítette el az épület modelljét. A nagy tetszéssel fogadott terv szerint egy modern, „cour cThonneur“ szerű beugrással készült párt támogatásáról. Esterházy János ipolyvölgyi kőrútjának sikere bizonyítja, hogy e vidék magyarságának jelentős része lelkes meggyőződéssel ragaszkodik a keresztényszocialista párthoz. A magyar nemzeti párt népgyülései Ungvár, március 27. A magyar nemzeti párt ruszinszkói sorozatos gyűléseit eddig soha nem tapasztalt érdeklődés kiséri. Vasárnap Beregsom községben tartott a párt nagyszabású népgyülést. A községháza színükig megtelt nagytermében Deme J. helyi elnök megnyitója után Egry György, a pártkerület népszerű elnökének, Egry Ferencnek fia köszöntötte a beregsomi magyarságot és fölolvasta a megjelenésben akadályozott édesatyja magyar érzéstől duzzadó levelét. Utána Köszörű Károly körzeti ügyvezető tartott terjedelmes politikai tájékoztatót, majd Kovalcsik József körzeti párttitkár mondott gyújtó hatású lelkesítő beszédet. Kassa, március 27. A magyar nemzeti párt kassai kerületének valamennyi körzetében élénk munka folyik Kristóff Sándor 120 méteres frontu, részint egy, részint kétemeletes palota fog épülni 14,000 köbméter beépített területtel. Az építkezés előreláthatóan másfél millió koronaköltséget igényel. A földszinten huszonöt üzlethelyiség lesz, az emeleten pedig az interuátussal egybekötött polgári iskola, a plébániaihivatal és a paplakás nyer elhelyezést. A tetőterraezony virágokért és játszótér lesz a gyermekek számára. Ezenkívül több bérlakás is marad az emeleti traktusban. Az építkezés valószínűleg hamarosan megkezdődik. A terv annyira megnyerte az egyháztanács tetszését, hogy hajlandó volna 3 millió korona költséggel járó építkezésbe is belemenni, ha sikerülne elérni, hogy a járásbírÓ6ági palotát ne a Széna-téren építsék fel és igy a város forgalma a katholikus egyházközség által építendő palota felé terelődne. Az uj iekola- épités nemcsak városszépitési, de szociális szempontból is nagy előnnyel járna, mert igy a munkanélküli épátőiparosok és munkások igen nagy számban jutnának kenyérkeresethez egy teljes éven keresztül. Hatalmas, modern iskolát épit a nagyszőilősi római katolikus egyházközség Magyar polgári iskola, ixiternátus, plébánia, 25 üzlethelyiség és lakások lesznek a milliós költség vetéssel épülő palotában PEREG A DOB... Irta: Sebesi Ernő (3) Gomolygó, rosszfényü felhők ereszkedtek a Szivére. Pedig a hivatali szoba ablakán át ser- cenő frisseséggel zuhant be a novemberi napsütés. Mindez, ahogy átgázolt a múltja mocsarán, egy perc munkája volt, de már megint nem bírta el a szédülést. Lefektették a pricsre, de most az asszony képe lopódzott a szivébe ... Valami tompán zsibbasztó derű melengette a szivét... Az ügyeletes egy pohár vizet nyújtott neki. Karjával tompán elhárította a szolgálatkészségét. — Adjon egy stamperlivel. — Egy stamperlivel? Vizet? — hüledezett az altiszt. — Fenét. Rumot akarok én ... És fáradt mosoly szégyenkezett helyette. Vagy két órát pihent a priccsen s akaratlanul is egy civilszabóra gondolt... A kapitány is besietett. Végignézett rajta, a szánalom és idegenkedés némán kiáltó keresztkérdésével a szemében. — Menjen haza, Vitelko. Maga beteg ... — És ha meggyógyulok? — kérdezte Vitelko. A kapitány nem válaszolt. De Vitelko megértette, hogy nem kiváncsiak rá többé. — Igenis, kapitány ur — ütötte össze a bokáit s tudomásul vette a néma elutasítást. Most már biztosabban érezte, hogy az egyenruhája le akar válni a testéről. Nem hiába gondolt eddig Is a civilszabóra,,, V. Kijött a városháza elé. Az emberek összesúgtak a háta mögött. Furcsa, óvatos mozdulattal tértek ki előle az ismerősök. Egy üvegesbolt kirakata előtt megnézte magát a tükörben. Meg volt magával elégedve. Arcát a régi pir futotta el azzal a kékes árnyalással, ami minden alkoholistát jellemez. Csak a füle színe nem tetszett neki. Égett a füle, mint akit megszégyenítettek. A járókelőkre furcsán bámult. Úgy jártak azok, mint holmi mozgó kémények. Az éles, meztelen kárpáti levegőn a lélegzet füstszerii párává sűrűsödött. Vitelko figyelte a saját lélegzetét s hirtelen úgy rémlett neki, hogy ő már csak egy füstölgő rom... De ez csak pillanatig tartott. Kidüllesztette a mellét s a bizakodás hulláma felbirizgálta eddigi zsibbadását. Hirtelen a posta felé fülelt. Dobszó ütötte meg a fülét. — Ez a Puzder dobja — gondolta és meg- szaporázta a lépteit. Lihegve ért oda. Már útközben is mintha a fülébe kúszott volna a neve. ... ő is ott van a listán, öt is licitálják. Dobra került ő is. Útjában fellökte a járókelőket, nagyon is sietős volt az útja. Puzder ezalatt tovább került az adóhivatal felé. Tizenegy órát harangoztak éppen, az iskolák kapuin kitódultak a nebulók, nyüzsgő gyerekseregtől tarkállott az ucca. A dob megint megszólalt s már csak ötven lépésre volt tőié. Végre ott állott ő is az embergyürü hulámzó vetésében. Puzder észrevette őt, de gyorsan elkapta a szemeit. A jelenléte nagyon is feszélyezte. Sajnálta Vitelkot, mert nagyon jó cimborája volt. Most fátyolos rekedtséggel kezdte olvasni a névsort. Mikor Vitelko nevéhez ért, tüsszenteni kezdett. Szándékosan tette s csak ügyetlenül, félig sikerült a mesterkedés, de legalább igy akarta elsikkasztani a nevét. Tapintatból... Kollegialitásból ... De akkor hirtelen behorpadt az embergyürü. — Hát az én nevembe hogy mersz beletüsz- szenteni? — villogtak a Vitelko szemei. Puzder próbálta csillapítani. Belekarolt Vitelkoba s fülébe súgott valamit. — Mi vagyok én? — üvöltött föl Vitelko. — Kivétel vagyok én? Azt már nem! Azzal megragadta a dob szijját, egyetlen rántással leszakította Puzder válláról s a saját nyakába akasztotta. Megint a régi dobos volt. A tömeg rosszat sejtve oszladozni kezdett. Egy pár suhanc felröhögött. Vitelko pergette a dobot, valami vad megszállottság úszott a szemében. — Ez megőrült — vezette el gyorsan egy gondos apa a gyerekét. — Gyerünk innen — siránkoztak a többi gyerekek. Vitelko semmivel sem törődve egyre csak dobolt. A meglepett és tehetetlen Puzder kezéből kitépte a listát. — No nél Itt vagyok én isi — ujjongott a részeg hangja. — Le akartál tagadni? Ilyen szégyent hozni a fejemre? Azt már nemi Közben egyre vadabbul pergett a dob s csaknem megrepedt afölötti dühében, hogy ennyi ütést kellett ártatlanul eltűrnie. Puzder próbált közbelépni, de Vitelko szemeiben vad tűz villant meg. — Add ide a dobot, Karcsi — kérlelte a másik. — Micsoda? — kacagott !d szilajul Vitelko. kassai pártigazgató vezetésével. Vasárnap a párt Nagykaposon 11 község gazdáinak részvételével nagysikerű népgyülést rendezett H. Kiss István elnökletével. Papp Mihály körzeti elnök hosszabb beszédben is-< mertette a politikai helyzetet, Haraszthy György körzeti párttitkár pedig a párt tevékenységéről adott beszámolót. Igen szép sikert könyvelhet el a párt Pány községben is. Itt a magyar nemzeti pártnak eddig nem volt szervezete. Gondos előkészítés után a párt hívei vasárnap megalakították az uj helyi szervezetet. A szervezet vezetőiül a következőket választották : elnök Komjáthy G. Ferenc, alelnök N. Komjáthy József, jegyző Komjáthy József, pénztáros Komjáthy Géza. <— Itt említjük meg, hogy a magyar nemzeti párt március 31-én Tiszasalamon községben és Csapon rendez népgyülést. Mindkét helyen a következő szónokok fognak fölszólalni: dr. Halmi Béla, a párt orsz. alelnöke, Kristóff Sándor pártigazgató, Helyei Gyula kassai alelnök és Papp Mihály, a nagykaposi pártkörzet elnöke. A sebestyénfalvai milliós tűzkárnak aüg tizedrésze térül meg biztosítás révén Zsolna, március 27. (Saját tudósítónktól.) A vágbesztercei járásban fekvő Sebestyémfal- ván, mint részletesen jelentettük, megsemmisítő tűzvész pusztított, amelynek negyvenkét lakóiház esett áldozatul. A tűzoltók dr. Schur- mann járási főnök irányítása mellett valóban emberfeletti munkát végeztek, inig a tüzet hajnalban lokalizálhatták. Az Ínséget nagy mértékben növeli az, hogy a tavaszi vetésre szánt magvak nagyrésze is elpusztult. A járási főnök a maga hatáskörében azonnal megindította az inségakciót és a ’akosságot ellátta a legszükségesebb élelmiszerekkel. Egyben távirati jelentést tett az országos hivatalnak és sürgős segítséget kért a nagy ínségbe jutott lakosság részére. A kár az eddigi becslés szerint meghaladja az egymillió koronát és nagyban súlyosbítja a csapást az a körülmény, hogy a szegény lakosság nem biztosította be kellőképen házait tűz esetére, úgyhogy a kárnak alig egy tizedrésze fog megtérülni. — Exotikus kiállítása Zsolnán. Tudósítónk jelenti: Bairtyik kiszucabelyi gyógyszerész tanulmányúton volt az egyenlítő környékén és útjáról rendkívül érdekes anyagot hozott. A gyűjtemény darabjait a gyógyszerész a Trávnicsek-féle könyvikereskedés kirakatában állította ki. Különféle mérgezett nyilak és ijjak, az egyenlítő vidékéről származó konzervált emiberfej, különféle hangszerek, kulacsok, evőeszközök, fegyverek, egy ararai papagály, ezenkívül érdekes és értékes fény- képfelvételek és olajfestmények képezik a kiállítás anyagát, amely két hétig látható. j Hogy engem, a fődobost, egy ilyen kezdő ki- doboljon?! Soha! — és várta a tömeg helyeslését. — így könnyű volna! Csak a mások szerencsétlenségét dobra verni! Én éppen olyan nyomorult ember vagyok, mint a többi. Mint te is, meg mindenki! Mert a végén mindenki úgyis ide kerül!!! — A háborgás csak tájtékzott a száján. Megsemmisítő fölénnnyel nézett le Puzderre, a dobot csak verte, egyre vadabb ritmussal. — Tessék, kérem — kiáltotta túl a pergést, — rögtön megcsináljuk a licitálást. Ledobta a dobot a földre. — Ki ad többet? Tessék! Itt a zubonyl Csillag a galléron! — Tessék! Ki ad többet?! Szóljanak már, na!!! Leszakította a zubbonyát, már a mellényét is gombolta, amikor a nyüzsgő tömegből két markos legény hátulról átkarolta. Vitelko nem hagyta magát. Folyton kicsúszott a kezükből. Már az ingét is felszakitotta. Eszelősen felsóhajtott s táguló szemei vedrét bemártotta a kíváncsiság tüzében lobogó népségbe. Kit akart még megmenteni ebből a kavargó pokolból? A Dubovszki-lány buja s tartalmas testét, vagy tán eltiport aszonyának szelíd türelmét, amely- lyel végleg elodázta a leszámolást?! Ki tudja? Talán a rumban elmerült s korán megfulladt fiatalságát?!... A rendőrök már közben futva közeledtek. A tömeget szétszórták. Vitelko még tombolt. Alig tudták lefogni. Most a mentőkocsi is odaért. A tömeg messzebb sodródott. Nyüzsgése erőtlen hullámokban csapódott ide. A zsibongás hirtelen elpárolgott s a hirtelen megnőtt csend olyan éles, hogy meg lehetne fogni. De Vitelko füleiben még egyre pereg a dob... (Vége): %
