Prágai Magyar Hirlap, 1935. március (14. évfolyam, 51-77 / 3603-3629. szám)
1935-03-28 / 74. (3626.) szám
Megtörtént Benes és Titulesca találkozása Egy nap világpolitika Pozsonyban A román külügyminiszter fogadtatása - Sziovenszkó fővárosa po itikai lázban ™ Íz elhangzott beszédek A délutáni tanácskozás a Az angol stilus —aá— Prága, március 27. A nagy polgári forradalom első követe Európában Franklin Benjámin volt, akiről Mária An- toniette, — akinek később olyan tragikus találkozása volt a forradalommal, — csak annyit jegyzett fel naplójában, hogy sohase hitte volna, hogy komoly államférfiu ilyen kalapban járhat. Franklin Benjámin az ifjú amerikai köztársaság párisi követe volt és állítólag fehér nemezkalapban járt ebben a rokokó udvarban, amelynek stilizált barlangjai és vizesései között az indusz- triális természetességnek ez az első tüneménye yalóban kínosan hathatott. Azóta Európa diplomáciai parkettjén egyre sűrűbben tűntek fel „gyanús alakok", formabontó jelenségek, mígnem eljutottunk odáig, hogy megtanultunk végleg lemondani minden külsőségről. A testi kiválóság egyre jelentéktelenebb szerepet kapott az európai sors intézésében, a szellem szinte pökhendien íittogtatta jogait és minduntalan orra alá dörgölte az emberiségnek kiváltságait. Megszoktuk, hogy sorsunk intézői nem szép emberek, nem sokat adnak külső formaságokra s ha betartanak yalamit a múlt illemszabályaiból, inkább csak kegyeletből, vagy csak azért, mert néha üresnek látszó formaságokkal sok mindent át lehet hidalni, amihez túlságosan költséges lenne minden esetben magát a lényeget mozgósítani. Az úgynevezett etikettről e leleplező kor embere sok mindent megtudott, ami keserűvé tette szájaizét és leszoktatta a stilus csodálatáról. Nemrégiben a prágai mozikban pergettek egy filmet, amelynek az volt a cime: ,,A magas iskola" — s nemcsak arról a cirkuszi lovasattrak- cióról szólott, amelyre a cim utal, hanem annak a magasabb, arisztokratikusabb életformának katasztrófájára is, amely az európai monarchiák jó részének összeomlásával bekövetkezett. Erről a „magas iskoláról", ezekről a nemes tartásu lipicaiakról és a hozzájuk idomított stílusról azonban nem mondta el a film azt, amit időközben a történelem, — hogy úgy mondjuk, — „kifecsegett" róluk. Hogy tudniillik e nemes ágaskodás mögött egy régi harcászati mozdulat rejlik és egy sereg kínos háborús adat: a nagy lovascsaták korában ugyanis a lovas azért ágaskodtatta lovát, hogy fedezéket találjon a ló nyaka mögött, ezért is pusztult el egy-egy ilyen csatában annyi rengeteg ló s ezért is szállott harcba a valamirevaló vitéz egyszerre több lóval. A találmány egyébként nem európai, hanem ezt is, mint egészen Napóleonig a modern harcászatnak majdnem minden nagy vívmányát, a mongoloktól tanulták az európaiak. Tehát ettől a nomád hordától, — mely ugyan csak keveset adott a stílusra, — tanulta el a magas iskola alapmozdulatait Európa. Dsingiz kán katonáinak két, sőt három lovuk volt és igy mentek a csatába. A lónak, mely később e magasabb iskolához szinte szervesen hozzátapadt, a régi világrend olyan megbecsülést adott, hogy a német császár például nem tűrte el, hogy más is lovasszobrot kapjon, mint akinek korona dukál a fejére. Úgy, hogy a porosz háborúk egyik híres lovastábornoljának gyalogosszobrot emeltek Potsdamban, pedig a derék ur soha életében nem járt gyalog ,.. A világháború, ugylátszott, végleg pontot tett a „magas iskola" korára, s a színpadra, később a filmvilágba száműzte a férfiszépséget, s kissé lekicsinylő mellékzöngét adott annak a bonviván attitűdnek, amely nélkül a régi -'világ diplomáciai életét például el sem lehetett volna képzelni. Az uj kor diplomatája Briand volt, hajlott hátával, rosszul szabott és nem egészen jól vasalt zakóival, sárga, nikotinos ujjaival, kócos bajuszával és világos, jól fésült agyával. És Stresemann, akinek merev keménygalléros kispolgári lénye Pozsony, március 27. (Pozsonyi szerkesztőségünktől.) Sziovenszkó fővárosa ma teljesen az előkelő román vendég látogatásának hatása alatt áll. A városi hatóságok széleskörű intézkedéseket tettek Benes és Titulescu szerdai találkozása külső rendjének biztosítására s a polgármester falragaszokban hívta föl a város közönségét, hogy a házakat lobogózza föl. Sokhelyütt, igy az országos hivatalion, a városházán, a volt megyeházán a csehszlovák lobogó mellett ott van a kék- sárga-piros román zászló is. Ugyanezek a lobogók lógnak a Carlton- szállón, a két külügyminiszter találkozásának színhelyén. A rendőrség nagyarányú előkészületeket tett a közbiztonság érdekében. Keddre virradó éjszaka razziát tartottak a detektívek. Több gyanús egyént, aki nem tudta személyazonosságát kellőképpen igazolni, előállítottak. Benes külügyminiszter, aki — mint tegnap jelentettük —- kedden délután indult el Prágából, este 22 óra 30 perckor érkezett Pozsonyba, ahol a pályaudvaron dr. Krno semmitől nem állott távolabb, mint attól a hajlékony, karcsú, választékos diplomata figurától, akit Bovaryné mohó képzelete rajzolt bele a múlt század irodalmi világképébe. Egyszer láttam egy kitűnő fotográfiát a Versailles! sorsdöntő tanácskozásokról és megpróbáltam áttolni a képet százévvel a múltba és rávetiteni ama másik Európa sorsát intéző kongresszusnak alakjaira: Metternich, aki akkor diktált, korának egyik legszebb embere volt és talán legelegánsabb embere is, — Talleyrand, aki akkor védekezett és kiparirozott, korának egyik legcsunyább, de nem kevésbé elegáns embere és főleg formatisztelő szellem, aki maga állította fel az azóta is halhatatlan tételt a stílusról, mely szerinte maga az ember. De még jóval később is, amikor régi formáiból kitépte magát Európa, a berlini kongresszus idején kik ültek a zöld asztalnál: Disraeli, Andrássy, Bismarck? Mindhárman kimagasló testi jelenség is, s ha van bennük valami, amit a köznapi mérték egzotikusnak talált, egészen bizonyos, hogy az a szellemi egyéniség, mely mélyen vájta bélyegét e korba, s élesen kiütközött viselőjük testi formáin is. A háború után egy nagy angol regényíró szerint már csak egyedül Anglia az az ország, ahol ahhoz, hogy valaki politikai karriert csináljon, szellem rátermettségen kívül — száz eset közül legalább nyolcvannál — szerepet játszik a szépség és elegancia is. Nemcsak a velszi hercegnek kell diktálnia a divatot, hanem az angol ál- lamférfiunak is. Angliában a politikai dobogót polgármester fogadta. Benes megköszönte az üdvözlő szavakat, majd a következőképpen válaszolt t — Remélem, hogy Titulescuval folytatott tárgyalásom hasznos lesz Csehszlovákia és általában Európa békéje szempontjából. A külügyminiszter autón a Carlton- szállóba ment, ahol a szálló halijában Prü- ger Miksa fogadta. Benes esti megérkezése után azonnal visszavonult első emeleti lakosztályába és többé nem mutatkozott. Az érkezés Szerdán délelőtt a hatóságok újabb intézkedéseket tettek Titulescu ünnepélyes fogadtatására. A pályaudvar környékét lezárták, az első- osztályú várótermet ünnepi fogadóteremmé alakították át. A pályaudvartól a Carltonig vezető másfél kilométeres útvonalra kirendelték a cserkészeket és az iskolai ifjúságot, igy többek között a magyar reálgimnázium ifjúságát is. Az útvonalon tiz-tiz lépésre rendőrök és tűzoltók állottak kordont. Titulescu román külügyminiszter felesémindig kicsit színpadnak látta a közvélemény, már pedig a színpadon csak kivételes testi jelenségek tudnak mély hatást elérni. Lehet valaki garabonciás testi mivoltában, ha egyszer az, amit hirdet, maga is kicsit garabonciás program, — mint például Lloyd George esetében. Ahhoz azonban, hogy valaki a király szocialistája lehessen, legalább olyan szép embernek kell lennie, mint amilyen MacDonald. Disraeli is garabonciás jelenség volt, ifjúkorában feltűnően élénk ruhákat viselt és egyenesen egzotikus hajzatot, — később, amikor programja szelídült és megfogadta hívei, sőt ellenfelei tanácsát és levágatta a haját, rövid utón miniszterelnök lett belőle. Nem kétséges azonban, hogy azzal a hajzattal és azokkal a nyakkendőkkel nem lehetett volna Anglia miniszterelnöke. Az angol diplomácia most ismét feladott Európának egy olyan kérdést, amelyre csak egy felelet van: az angol politikusnak nem elég, ha okos és szellemes, hanem szépnek és jómodoru- nak kell lennie. Már régen kérdezgetik hangosan, félhangosan vagy csak néma, de csodálkozó fejvetéssel: mit tud ez a harminchétéves, jóképű angol fiatalember, ez a különös méltóságú ur, aki jön, megy és mosolyog Európában s mig borsódzik a hátunk a gondolattól, hogy holnap ott ébredünk-e még fel, ahol tegnap lefeküdtünk, ő elintéz korszakos kérdéseket és összebékit korszakos ellenfeleket. Mit tud? Majd elválik, egyelőre annyi bizonyos, hogy tud valamit, amit a legkevesebben tudtak azok közül, akik a háború után Európa diplomáciai parkettjén siklót-, gével és Raicoviceanu meghatalmazott miniszterrel délelőtt 10 óra 45 perckor érkezett Belgrádból Pozsonyba. A miniszter Budapesten át utazott a menetrendszerű gyorsvonattal, amely egy perc késéssel futott be a pozsonyi pályaudvarra. Az előkelő vendéget rendkívül szívélyes fogadtatásban részesítették. A pályaudvarra már fél tizenegykor kijött Benes külügyminiszter, magántitkárával, dr. Kucserával, majd egymásután jelent meg Emandi prágai román követ, Országh József, Sziovenszkó országos elnöke az országos hivatal vezető tisztviselőivel, dr. Krno Vladimir, Pozsony polgármestere, dr. Vojta hadosztály-tábornok az országos katonai parancsnokság képviseletében és a pozsonyi helyőrség tisztjeivel, továbbá a szlovenszkói országos képviselőtestület tagjai, a hatóságok képviselői, a szokolok, az orolok, a munkástornászok, a parasztlovasok, a Síráz Slobody, a 2uvena nőegylet népviseletben lévő képviselői, valamint nagyszámú közönség, amely a pályaudvar előtti tér szélén helyezkedett el. Megjelent többek között a magyar „Masatak. Tud rokonszenvet kelteni maga és nyilván az ügy iránt, amit képvisel. Ő a kellemes, diszkrét és halk ur, aki nem tesz nagy kijelentéseket, soha nem hallott tőle senki hangos szót, mindig elegáns, mindig mosolyog, mintha örökké vigasztalna, mintha hivatalból sugározná a végleg elcsüggedt beteg köré az optimizmust. Ö az a fiatal asszisztens az európai kórteremben, aki a professzorok komor arca mögött derűsen és biztatóan rámosolyog a nagybeteg páciensre. Az „Europe Nouvelle"-ben olvasható róla egy kedves leírás, természetesen hölgy tollából, eszerint: „Harminchétéves, szép, intelligens és hosz- szu szempillái vannak, továbbá tengerzöld szeme, kifogástalan modora, elegáns mozdulatai (például úgy tud egy széket odébb tolni, hogy ebben a mozdulatban az izommunkának leghalványabb rezdülése sincs benne). A legnépszerűbb ember Genfben, otthon kedvence a munkáspártnak, a konzervativek pedig a jövő reménységét látják benne, huszonegyéves korában Anglia legfiatalabb kapitánya volt, mikor visszatért a háborúból. A Foreign Office-beli hivatalában francia festők képei lógnak a falon, vendégeit kitűnő cocktaillel kínálja csak akkor beszél politikáról, ha nagyon muszáj és kedvenc moziszinésznője Anabella ..." íme: ez az, amit Edén tud. S amire, ugylát- szik, a sok szomorú lényeg mellett mégiscsak szüksége van Európának, — egy kevés stílusra, ami tompítja a dolgok élét és elviselhetővé teszi az emberek számára a történelmet. Ma: Képes melléfelet * . 16 °Idal ápa K6 i-2o MiKgfU I XIV. évf 74 (2626) szám • Csütörtök • 1935 március 28 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed' Szerkesztőség. Prága II., Panská évre 76, havonta 26 Ké., külföldre évente 450, SzloVenSzkÓÍ és rUSZÍTlSzkÓÍ mCLQlJCirsáQ alléé 12, II. emelet • Kiadóhivatal: félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké. • ^ Prága 11., Panská ulice 12, III, emelet. R képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több, politlKCÚ TlCLpÍi(ip]Cl •• TELEFON; 30311 *>9 Egyes szám éra 1.20 Ki, vasárnap 2.— Ki. SÜRGÓNYC1M HIRLRPPRRhr.
