Prágai Magyar Hirlap, 1935. március (14. évfolyam, 51-77 / 3603-3629. szám)
1935-03-24 / 71. (3623.) szám
tprxcai-A\ag^ar-hi bmb 1935 március 24, vasárnap. Tavaszi muzsika Irta: Kosztolányi Dezső Amikor utoljára jártam itt, olyan volt az erdő, mint egy hálószoba. Lefekvő neszeket hallottam, sóhajokat, köhé- cseles. A bokrok már mélyen aludtak, mint a kisgyermekek. Egyenletesen lélegzettek. Fák oldozgatták aranyszoknyájukat. Ledobták a kiégett gyöpre, a selyem suhogásával. A bükk bíbor királypalástja az avarra zizzent. Ámulva kérdeztem: — Mi történik itt? Varjak, hollók károgták. — Zárunk, zárunk. Most megint az erdőn ballagok. Motozást hallok, lázas tevés-vevést, az ébredés zaját. A patak vidám lármával a torkát Öblögeti, száját mossa. Fák öltik föl uj jelmezüket. Kócos mogyoróbokrok fésülködnek, kendőzik magukat, a víz tükrére hajolva. Amerre nézek, mindenütt ezer és ezer kis fülke. Olyan az erdő, mint egy öltöző. Megint ezt kérdezem: — Mi történik itt? Sárgarigók felelnek: — Nyitunk, nyitunk. Csodálkozom, hogy ebben a súlyos gazdasági válságban még van kedvük játszani s megjegyzem: — Titeket nem érdekelnek a világtörténelmi fordulatok, a komolyabb ügyek? Karban felelnek, kacagva: — Nem, nem, csak a rügyek, a rügyek. Előveszem irónom, jegyzőkönyvem. Tovább yallatgatom őket. — A darab dme? Egyszerre felelik: — Tavasz. De a csízek, a pintyek, a kenderikék magasabb hangnemben csipegik: — Kikelet, kikelet. Én pedig a hangnemben folytatom. — Mi a divat? Éles i-kkel felelnek: — Virág, virág. Vidám, világ. Vivát.vivát. A cseresznyefa: — Fehér fátyolszővet. A barackfa: — Bő rózsaszín szoknya. A som: — Egybeszabott, aranysárga, díszítés nélkül. Egyetlen harmatcsöpp gyémántjával a vállán. A tó: — Áttört, ezüst csillámruha. A pázsit: — Fűzőid, fűzőid. Az ég: — Marinakék, marinakék. * A régi temető észrevétlenül olvad össze az uccával, a gyöppel, az élettel. Rekettyeággal kezében sétálgat a csősze. Bogarak úsznak a levegőben. Nagy csönd van. Fejfák, sírkövek, melyek sokáig hiába vártak valamire, jeleket adnak. Az egyik kinyújtja két karját, mintegy keresve az egyensúlyt, hogy földre ne zuhanjon. Amaz hátrafelé dől, az égre ordít. Meddig tart még ez? Boldogabbak már azok, melyek már összetörtek. Itt ez a gyalogúira hullott, lapjával a földre. Nem látni rajta az aranyirást, csak a hátát. Mintha eltakarná arcát s a fájdalomtól részegen heverne a porban, szétvetett karokkal és sírna. Lenn gyermekek visonganak. Betörtek a temetőbe, elfoglalták. Hadműveleti állásokban helyezkednek el. Csatárok, pa- rancsőrtisztek rohannak. , Egy kripta a tüzérségi megfigyelő. Fehér sirlapján, melyet a nap lanyhit, végig- heveredik egy nyolcéves fiúcska. Kalapáccsal kopogtatja a márványt. — Halló, — mondja többször — halló. Telefonoz le a mélységbe. Fülét a sirlapra szorítja. Várja a választ. Ha késő éjszaka kilépek a színházból s künn holdas éj van, azt hiszem, hogy uj előadás kezdődik s egy másik színházba kerültem. „Színház után színházba megyünk.*4 Kérem tartson velem. Mások is úgy megbecsülik a valóságot, amikor fölkelnek páholyukból s arcukba csap az ucca levegője? Majdnem megölelem az embereket, a tárgyakat. Csak gyermek érezhet ilyen őrömet, akit először visznek színházba, mint én, miután elhagyom a színházat. Végre egy Igazi kocsis. Végre- — —— . Or tást választéki Legolcsóbb árakJ Pausz T., Kosice Üveg — porcellán — villany csillárok! iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiN Modern képkeretezés, üvegezés IHllllllllilllllllllllillllllllllllllllllllllllliliilillllllllllilllllllllllllllllllllillliilllllllillllllllilllllllllliilllllllllllllllillllllltlIllltlIllllllilllllllllilUil Telefon 2423 Alapítva 1833-------------------------—. ■ ----------- . ~ 1 PE REG A DOB... Irta: Sebest Ernő I. — Ezt is a háború csinálta!... Ezzel szokott védekezni Vitelko Karcsi, valahányszor összezördült a feleségével iszákos természete miatt. Legelőször akkor kóstolt bele a rumba Vitelko, amikor hajnali rohamra indult tizenöt tavaszán a korodlukai magaslatok ellen ... Vitelko Karcsi sokszor elgondolkozott az életén s úgy találta, hogy nem is lenne érdemes hajnalban felkelni, ha nem várna rá a megszokott rum-adagja. Nem volt valami okos dolog a közelébe érni. Már a jellegzetesen vörös orra a gyanútlan embert is megállította. De az a jobbik eset, mert a gyengébb idegzefcüeket a kigőzölgés bizony sokszor elszéditette. Felesége most már csak sóhajtozni tudott. Eleinte próbálkozott a svádájával, de semmire se ment vele, legfeljebb egy pár tányér és pohár fizetett rá erre. Felelősségre vonni már nem lehetett Vitelkót, mert józanul nem igen lehetett vele beszélni... S majdnem permanenclá- ban volt a mámora. Az asszony eleinte arra gondolt, hogy eljár a felettes hatóságnál, mert Vitelko rendőrségi dobos volt. De az asszony ezt is meggondolta, mert még az állását is veszélyeztette volna ezzel a végzetes lépésével. Belenyugodva a sorsába, összeszoritott szájjal gondozta a házat s azt a nyúlfarknyi kis telket, amit szülei után örökölt. Vitelko nem törődött a gazdasági dolgokkal. „Rangján" alulinak tartotta, ö már „városi" ember volt s mint ilyen lenézte a „paraszti" munkát. Az italban is majmolni akarta a feletteseit, de nem bírta se az ízlése, se a zsebe. Megmaradt a rumnál. Idővel az orra már csak gőzölgő tömpe husdarabbá züllött. Ajkai is örökös szederjés leffedtségükkel még jobban eltorzították jobb sorsra érdemes arcát, melynek himlőhelyes, rücskös göröngyeit úgy lepte el valami beteges szin, mint szeszes pincék köveit a nyirok, ahol szívesen zöldéi a penész ... Ehhez az ábrázathoz nem is illett a „Karcsi" név. Vitelko már rég nem volt „Karcsi" ... Elhasznált rongy lett, amely fiatal éveit a felis- merhetetlenségig kente szét. De dobolni remekül tudott. Ezt is a háborúból mentette át, s ennek köszönhette, hogy a rendőrségen elhe- ly kedett. Állandóan nagy közönsége volt. Ha ebzárlatot hirdetett ki, úgy nézet át a bámészkodó em- bergyürün, mintha a hivatalos leirat, amit elég zavarosan s döcögő megállókkal olvasott föl, mind csak puszta ürügy lenne arra, hogy a tömeg az ő dobolásában gyönyörködjék. Előfordult nem egyszer, hogy már ott raj- zotta körül a kisváros minden mozgósítható gyereke, már kíváncsian lesték a hirdetményt s ő csak önfeledten pergette a dobot, olyan magától értetődő közönnyel, mintha sose akarná abbahagyni. De egyre gyakrabban azt is kellett észrevennie, hogy a pergés ritmusa sokszor mintha elájulna... Úgy nézett ilyenkor a kezeire, mint ahogy hűtlen árulókra szokás nézni... n. Egy napon arra lett figyelmes Vitelko, hogy kezd apadni a tekintélye. Már a dobolása közben is ilyen megjegyzések röpködtek a feje körül: — Karcsi jól dobol, de sokkal jobban iszik ... Az ilyen és ehhez hasonló megjegyzések úgy dongtak a fülében, mint a szemtelen darazsak. Vitelko erre ösztönösen védekezett. Még erősebben verte a dobot, de egy hónap se kellett és Vitelkora már alig voltak kiváncsiak az emberek. A feleségének már nern is kellett a hatóságnál eljárnia ... Megérkeztek az első névtelen feljelentések... Vitelkot rapportra idézték s akkor esett meg egy igazi pálinkamérés. Végre egy igazi gázlámpa. Nézze csak, kibújt a hold. Azt tartja, hogy kissé magasra akasztották? Én úgy érzem, hogy szakasztott olyan, amilyennek lennie kell. Puha, könnyes, tavaszi hold, vázlatos, mint a hóvirág. Megint hasonlatokat mondok. Mit tehetek róla? Ami szép, az mindig máshoz hasonlít. Az ég olyan, mint a kék szem s a kék szem olyan, mint az ég. Csak a seprő hasonlít önmagához. Az jellem, az hasznos tagja a tárgyak társadalmának, az egyéniség, az mindig következetes. Ennélfogva mi is következetesek vagyunk hozzá. Eddig mindenki csak seprőnek nevezte, mert csak seprő, A holdat millió ember udvarolta körül s nehéz uj bókot mondani rá. Tiz ujjamon fölsorolom, mi minden volt már: 1. citrom, 2. tükör, 3. narancs, 4. hajó, 5. érdemrend, 6. lámpa, 7. gyöngyházgomb, 8. pénz, 9. bohócarc, 10. aranytányér. A tizenegyedikre már nem emlékszem. De az ezeregyediket elmondhatom, Nekem zöld, siralmas fénye az X-sugarakat hozza eszembe, melyek Röntgen-termekben betegek szivét, tüdejét, máját világítják keresztül, ő mindnyájunkat, igaz valónkban láttat. Kinyújtom a kezem s az áttetsző ködben lehull róla a hús, csak a csont látszik, mely szolgált eddig s ki tudja meddig szolgál még, húsz évig-e, öt évig, vagy addig sem. Miért nevezték hazugnak a holdfényt? A napfény a ha :ug. Annyi bizonyos, hogy a rendezés gyönyörű. Nem akarok senkit megsérteni, de el kell ismernem, hogy kevés Ilyen tavaszi holdat láttam, a vele évek után először, hogy úgy kelt föl hajnalban, hogy nem is nyúlt a rumhoz, Meglehetősen józanul s feszesen állott hap- tákban és stramm kiállása némi elnézésre hangolta az egyébként rideg kapitányt. — Utoljára figyelmeztetem — intett neki mutatóujjával. — Azaz, hogy először tetszik figyelmeztetni javította ki valami merev kedélyességgel a kapitányt Vitelko. Ezt annyi férfias bájjal kockáztata meg, hogy a kapitánynak önkéntelenül is felderült az arca. — Hát csak jó lesz vigyázni — s otthagyta. Vitelko úgy érezte, hogy ebből az első összeütközésből győztesen került ki. Ezt persze meg kellett ünnepelni. Azt az egynapi absztinenciát alaposan meg kellett bosszulni.,, De volt benne annyi zsiványbecsület, hogy aznap nem korcsmázott. Otthon rendezett egy kis dáridót. Az asz- szonynak erre is csak egy sóhajnyi válasza volt. És a mulatozás hevében o is leengedte — ha meggyőződése ellenére is — a torkán az áldást. Sőt: őmaga hozta a korcsmából az italt. Azt is egykedvűen vette tudomásul, mikor Zwillinger- né a vénasszonyok ingerültségével megmutatta neki a könyvet, ahol az ura adóssága első helyen volt beírva. — Ne tessen félni, szomszédasszony, az örökségből erre is futja . .. Mindenre ... Erre Zwiliigerné borús arcén egy árnyalattal olvadni kezdett az aggódás. — Azt mondja, hogy mindenre? — Azt, hát. Vitelko feleségének a^szülei után maradt valamije. A hagyatéki tárgyalás megtartása minden pillanatban esedékes volt. S ez most a korcs- márosnéval szemben erősebben a sarkára állította az asszonyt. — Mer, hogy furcsákat locsognak a népek — védekezett a büszkélkedő Vitelkonéval szemben a korcsmárosné. Az felvette a harcot. — Mi az, hogy furcsákat locsognak? Egy pillanatra meghökkent. De ez csak any- nyi volt, hogy egy másodpercnyi zavar állt be a pletykaüzemben. — Hát csak azt hallottam,- hogy a férje fizeti a kelengyéjét annak a finom személynek... lanyha párák, a fák, az olvatag hegyek hátterében. Le kell rónom hálámat a csodálatos díszletért annak, aki nekem színház után is színházat mutat, melyben el-nem-kopó kellékek vannak, nem változó szerepek. Ezen az utón is mélységes bámulatomat fejezem ki az Örökkévaló Rendezőnek. Tamás Lajost Panaszkodjt a hegy Nem zsupszalma, de vörös cserép fedi a Háztetőt Kövér autók és cingár biciklik korzóznak Délelőtt Nagy ablakok, nagy szemek, berek gomb A kalap. Az ősök már a temetőben nyugodtan Alszanak. Antenna, drót, beton, aszfalt, száguldó Villamos. A folyó is, a folyó is olajtól Zavaros. A víz megáll, a hegy fölsir — a teste Csupa seb, —: — Nyújtózni és lélekzeni egyszer Engedjetek. — A* erdőimet lenyirfák, csillog mindenStt A rend. Sötét tárna lett a Mivem te, a Mivem Idebent. — Miféle személynek? — nyilait bele Zwil- llngerné gúnyolódásába az asszony felgerjedt haragja. — Hát a Dubovszki-lánynak, annak a cifra szemétnek — adta meg a felvilágosítást, jobban mondva, a kegyelemdöfést Zwillingerné. Most már valóban sajnálta, hogy kinyitotta a szegény asszony szemeit. És rádöbbent arra az igazságra, hogy mindig a közelállók tudják meg a legkésőbben a dolgokat... Vitelkoné még csak most tért magához. — Miket beszél itt? — hüledezett az asszony s letette az italt a bádogpultra. — Üljön csak oda, a kályha mellé, mindent elmondok. — Jobb, ha tőlem tudja meg, mint mástól... — gondolta a korcsmárosné. A korcsmában alig lézengett pár vendég. S korcsmárosnéból igazi asszonyi részvéttel csurgóit a pletyka... , Vitelkoné pár perc alatt megtudta, hogy a várva-várt, büszke örökségre már rég be van kebelezve a divatkereskedő, a varrónő meg a szőrmés... És felvillant a képzeletében a Dubovszki- frajla azzal a szőrmés télikabátíal, amiért olyan nagyon megirigyelte, mikor először a szeme elé került... Szóval ő öltöztette s a férje vetkőz- tette ... A korcsmárosné szánakozva nézett az asz- szonyka után. Talán lelkifurdalást is érzett, de rögtön felmentette magát. Arra gondolt, hogy amióta kihullott az utolsó foga, még jobban, szinte feltartózhatatlanul szalad ki az üres száján a pletyka. Gondolt arra Is, hogy egy szép fogsort illeszt be a szájába, de ez az álma oly messze volt a valóságtól, amíg ilyen adósai lesznek, mint ez a Vitelko ... Támolyogva került haza Vitelkoné. De a kompánia addig úgy el volt ázva, hogy friss és tájtékzó dühét magába préselte másnapra. A leszámolásra ... III. De erre nem került sor. Undorodott a férjétől s a konyhában töltötte az éccakáját, álmatlanul vergődve s csak hajnalban könyörült rajta az álom. (Folytatása következik.) % 4
