Prágai Magyar Hirlap, 1935. március (14. évfolyam, 51-77 / 3603-3629. szám)
1935-03-03 / 53. (3605.) szám
4 'pra:gaiA\a<Aar-hirlai> 1935 március 3, vasárnap. BESZÁMOLÓ írja: Sándor Imre A KÖLTŐ A költővel az elmúlt vasárnapon találkoztam Budapesten, pontosan azon a helyen, ahol közel húsz év óta mindig találkozni szoktam vele: a Kigyó-téren. A sors különös jóvoltából mindig a Kigyó-téren találkoztam vele, ha néha ötévi időközben is. Most is évek teltek el utolsó beszélgetésünk óta, de a költőnek, akivel húsz év óta csak annyi történt, hogy a du- naparti szállóból átköltözött egy körúti szállóba, meg se kottyant ez a kis időtávolság. — Mit szól a velszl herceghez? — kérdezte rögtön a kézfogás után, maga mellé vont és húzott a Duna-part felé, amerre mindig menni szoktunk. — Hát, Istenem ... — Nem csoda, hogy tetszik neki a város. Ez egy aranyos város, egy latinos város, micsoda levegő és micsoda nők! Az ember nem tudja, hogy hová nézzen igy tavasszal, az ember nem tud egy nővel se kikezdeni, mert rögtön más tetszik meg neki. Most is tetszik nekem egy nő, okos, elegáns, annyi vicc van benne, nehéz hozzáférni, hát inkább hagyom. Csak annyi giccs ne volna ebben a városban, ha legalább rendes szinház volna, ha minden tehetséget hagynának érvényesülni. Itt van ez a szerencsétlen X. igazgató, bemutatta a múltkor a hülye Y. darabját, a tehetségtelen Z. rendezte és az az ügy efogyott A. tervezte a díszleteket. Vertikális vonalakkal dolgozott, semmi levegője sem volt a színpadnak és akkor jön ez a becstelen akarnok B. és megdicséri az egészet, mert azt hiszi, hogy X. elfogadja majd a darabját. Nézze, milyen ízléstelen reklámok, hogy agyonnyomják ezt a finom, gyönyörű Váci-uccát, ez az egy, ez kivétel, ez egy finom portál, ez Angliában tanult, ez a másik, ez szintén. Nézze ezt a táskát, hogy van ez elhelyezve, micsoda apart dolog, ötlet és szin, nem Írja rá mégsem, hogy védett tervezés, mint az ostoba, pöffesz- kedö C. a Dorottya-uccában minden vacakra, amilyet már tíz évvel ezelőtt is csináltak a pesti iparművészek. Látta ennek a nőnek az arcát? Nagyon vicces volt És igen, azt akartam mondani. nem lehet komoly színészet abban a városban, ahol D., a legtehetségesebb színész, nem kap szerződést. És E., a remek rajzoló, teljesen el van hanyagolva. Látta már F. Gizit a H. darabjában? A nőt érdemes megnézni, abból egészen nagy színésznő lesz. A darab nem ér semmit, bár van benen két finom jelenet és hatalmas drámai feszültség a harmadik felvonásban. Ha én egyszer színházat csinálhatnék, uram! Alig kellene hozzá pénz, micsoda darabok feküsznek itt az uccán, micsoda színpadot lehetne csinálni, micsoda színészek és díszlettervezők vannak itt, uram! És mit lehetne könyvben kihozni, gyönyörű amatőrkiadásokat, finom metszetekkel, mennyi jó költő van itt (magamról nem beszélek), akik nem tudják méltó formában kihozni a könyveiket. Nincs pénz, uram, ez szörnyű, tele vagynuk tehetséggel és nincs pénz. Egy egész kicsiny színházat lehetne csinálni, vagy egy egész finom kabarét, költeményeket és igazán művészi krokikat, merész díszletekkel. Ilyenkor tavasszal megőrjít ez a város, nézze, micsoda kábulat, micsoda színek, micsoda levegő, micsoda távlat. Az emberek már kint sütkéreznek, pedig még hideg van, hát nem édesek? Előbujnak az első napsugárra, úgy akar élni mindenki, szinte hihetetlen. Nem lehet másutt élni, mint ebben a városban, aki egyszer itt élt, az visszajön ide. Sehol a világon nem találja meg ezt, uram, együtt, ennyi szépséget, változatos tehetséget és ilyen speciális humort. Az ember sokszor szidja Budapestet, de biztosan csak azért, mert muszáj szeretni. Valamikor sokat jártam Olaszországba, de a háború óta ki sem mozdultam innen. Minek? Ami Pesten van, azt nem találom meg másutt, ami másutt van, azt megtalálom Pesten. Nekem ne beszéljenek mélységről, itt izek vannak, uram, és zamatok, amiket nem lehet elfelejtek amikről nem lehet lemondani. Látta már a Margitszigetet hajnalban? Látta már a. Rózsadombot alkonyaiban? Nézze, mennyi ember van ott a Dunapalota előtt, miért nem hagyják békében azt a szegény velszi herceget, biztosan jól érzi magát, azért maradt négy napig, pedig csak egy napra jött. Miért ne érezné jól magát ebben a városban? Úgy látszik, mégis lesz itt idegenforgalom, egészen ügyesen csinálják, kell a pénz, borzasztóan kell a pénz. Mi az, nem jön a Duna- partra? A Vigadó előtt álltunk, a Hangli-kioszk sarkában. A költő megdöbbenve nézett rám, szé- leskarimáju fekete kalapja, kifogástalanul kötött sálja, remekül fekvő, széles kihajtásu átmeneti kabátja — úgy rémlett — ugyanaz volt, mint húsz évvel ezelőtt. Az arca is markáns, árkolt, nyúzott, értelmes és érdekes, mint sok évvel ezelőtt, mikor az annak idején leghíresebb táncosnő, a kimeszelt arcú Anita Berber, egész tengellyel, feltűnően utána fordult a Duna-korzón. — Nem mehetek a Dunapartra, — mondtam, i mihelyt szóhoz jutottam. — Ebédre vagyok hi- j vatalos. — Kellemetlen. Miért látni magát olyan ritkán? — Nem élek Budapesten. A költő szomorúan nézett rám. Sokáig gondolkodott, mondani akart valamit, talán valami megnyugtatót. Valahol a hegy derekán járok. Utitársam ? — Volt, ki elhagyott, Volt, kit megfogott az első árok. — Szelíd lankán egymagám vagyok. Hogyha kérdik, mért nem vágyom följebb ? — Az én célom nem volt vak rekord, Nem a he g y é r t hagytam el a völgyet, De a szépért, mit elémbe hord. Félúton túl ? Vagy talán még innen ? Mindegy, no ? Már följebb nem megyek. Fárasztó a hátizsákot vinnem, Azt se tudom, hogy ki tömte meg. Mi van benne ? Ni! Hiúság, —■ hírvágy, — Kincsremény ! Ez volt hát oly nehéz 7 Már leíeszlek ! Gazdátok most itthágy S könnyebbülten, vígan szeríenéz; Az emberi élet mai zűrzavarában kevés olyan szó akad, amely az általános frázisok hínárjai közt mint a buvárkacsa merülne a felszín alá, hogy körülnézzen odalent a lélek és erkölcs mélységeiben. Néha egy-egy főpapi szózat vagy pásztorlevél, olykor egy-egy irói munka jelentkezik, ezeknek azonban soha nincs a köztudatban átnyilaló erejük. A mai emberi szellemet a filmen a rádión, az átlagos irodalmon és a napisajtón keresztül olyan szempontok és szemléletek irányítják, amelyektől igazán senki sem várja a lélek és erkölcs megújhodását. Azokat, akik erkölcsjavitáson törik a fejüket, legfeljebb úgy veszik tudomásul, hogy elvégre ilyen emberekre is szükség van, a közszellem nem feltétlenül ragaszkodik hozzá, hogy agyonüsse őket, szerepük és jelentőségük azonban a semminél is kevesebb, mert a legtöbb esetben nevetséges. A való élethez semmi közük. Ahhoz a való élethez, amelynek tekintete a mi időnkben elsősorban az anyagra szegeződik, akármit értünk is anyag alatt, akár eladható árucikket, akár egy uj gép uj formáit, akár az anyag mai titokzatos istentiszteletét: a modern kémiát és fizikát. Annál meglepőbb, hogy ezúttal Róbert Milli- kan, a Nobcl-dijas nagy amerikai fizikus szól hozzá az olyan kérdésekhez, amelyek egy fizikus szájából legalább is szokatlanul hangzanak. Tanulmányában, amely most jelent meg Amerikában, alig akad .több mondanivaló, mint egy vidéki templom értelmesebb vasárnapi prédikációjában, de külön hangsúlyt ad a mondanivalónak, hogy éppen ő mondja. Millikan tudvalevőleg a kozmikus sugarak kutatásával foglalkozik. Engem tehát legalább olyan mértékben érdekel a Millikan tanulmánya I az emberi lélekről és erkölcsről, mintha például •— Én sem lakom már a Carltonban, — mondotta végül. — Átköltöztem a Royalba. Lent a völgy : A gondba fúlt kis élet. — Többre vittem, mint a szürke nép ! —• Fent a csúcs : Ki fent van, messze nézhet, Ám a mélység szédíti szemét! Én megálltam. Felütöm a sátram. Szürke senki már nem lehetek, Be, ha jönnek fiatalok, bátran, Kiket csábít csúcs és meredek: Itt lelnek az önként vállalt poszton, Mint hűséges Szent-Bernáí-ebet, Mit útközben szedtem, mind elosztom: Bölcseséget, hitet, meleget. Meglehet, hogy lesznek, kik lenéznek, Mint aki a félúton megállt, Fittyet hányok aúnyoros beszédnek S vigasztal, hogy más — talán — megáld. Serédi Jusztinián a kozmikus sugarakról nyilatkozna. Lélektanilag már maga az is érdekes, hogy a nagy fizikus félretolja maga elől műszereit, számításait és szinte a szórakozott tudós ijedt tekintetével néz körül: igaz ... erről jut eszembe... vizsgálja valaki az urak közül az emberi lélek kozmikus sugarait? És ahogy ez a gondolat megragadja, mintha ugyanaz a lélek rezzenne m^g benn*, amely Ana- tole France-ot halála előtt térdrenyomta. Ő is azt érzi, amit Francé. A kozmosz titkai oly végtelenek, hogy az ember, miközben ostromolja őket, néha e végtelenségtől szivenütve hanyatlik vissza és arra gondol, hogyha tiz vagy százezer év múlva még csodásabb, még káprázatosabb fejlődést fog felmutatni a tudomány, az elért eredmények még mindig zéróval lesznek egyenlőek a fel nem derített titkokhoz képest. Millikan persze nem mondja, hogy törjünk össze mindent, amit eddig a tudomány alkotott. Tagadásba se veszi a tudományt, csak éppen feltekint asztala mellől, hogy vájjon azalatt, mig a technika előremegy, vájjon mi is történik a világban... Előveszi például a statisztikai évkönyvet és megnézi a kimutatásokat, amelyek arról számolnak be, hogy az elmúlt évben az autógyártás, az építkezés vagy az acélipar milyen eredménynyel zárult. A közszellem megnyugvással veszi tudomásul, hogy bizonyos javulás észlelhető. Ezek a kimutatások Millikan szerint csak arra jók, hogy megvakitsák az embereket. Hogy elterelték figyelmüket azokról a pontokról, amelyeken végeredményben az egész emberiség jövendője nyugszik. Szép, szép, amit a modern közlekedés rekordteljesitményeiről olvasunk, de hölgyeim és uraim, vannak más kérdések is,, amikre a statisztika nem ad feleletet, amikkel sem a rádió, sem a hangosfilm, sem a világsajtó, sem az államférfiak megnyilatkozása nem foglalkozik részleteiben. Egy ilyen kérdés például, hogy az elmúlt esztendőben az emberek mit és mennyit ettek! Angyalian naiv ember ez a Millikan. Nem veszi észre, hogy már az első mondatával véres demagógiát üz. Világtól elmaradt ember, aki nem tudja, hogy manapság minden demagógiának számit, amely bizonyos zárt körökön tul- pillant. De menjünk tovább. Ennyi és ennyi mérföldet tettünk meg az elmúlt évben autón. Elképesztő számok ahhoz képest, hogy száz évvel ezelőtt szinte még az egész emberiség lóval és barommal vont kocsikon mozgott. Millikan azonban tovább kíváncsiskodik, tovább kellemetlenkedik és azt kérdezi: mit láttunk és mit éreztünk, mialatt e megszámlálhatatlan mérföldeken át az autóban ültünk? Sorompók előtt várakozva mit gondoltunk azokról az idegenekről, akik egy másik kocsiban ültek? Volt-e összetűzésünk az ut alatt és milyen szavakat használtunk? Úgy viselkedtünk-e, mint az idegrohamban lévők vagy mint nemes lovagok? Hány Ízben ajánlottuk fel kocsinkat aggastyánoknak, sántáknak vagy nyomorékoknak? Ezek mind olyan kérdések, amelyek szorosan összefüggnek az autóipar fejlődésével, ezek az adatok azonban, sajnos, a részvénytársaságok kimutatásaiban nem szerepelnek. Hányszor történt meg, hogy autónkat magányos dombtetőre vezetve, a csendben néhány percig az önmagunk és embertársaink sorsán gondolkoztunk? A kérdés rendkívül szerény, mikor a dombtetőnél marad, mintha csak arra emlékezne, hogy tavaly az egyik nagy angol lap szerkesztőjének különös ötlete támadt. Vasárnap délelőtt szétkiildte munkatársait London összes templomaiba, hogy állapítsák meg, hány embert találnak a templomokban. Az eredmény lesújtó volt. De nézzük, mikre kiváncsi még Millikan. Az emberi gondolatok közlési lehetősége kábelek, telefondrótok, rádióhullámok utján a civilizáció óriási fejlődését mutatják. De hogy tisztán lássuk önmagunkat, meg kellene már egyszer alaposan vizsgálni: milyen szavak és gondolatok repülnek szét valamely nap huszonnégy órájában a technika csodálatos szárnyain? Fel kellene például titokban, gyorsírással jegyezni egy mai nő telefonbeszélgetését reggeltől estig, pontosan minden szót, aztán mérlegre tenni az egész napi beszélgetést, különválasztva benne, ami jóság, gyöngédség és emberszeretet van a szavak között, mindattól, ami irigység, gyűlölet, hazugság, emberszólás és pletyka volt őnagysága telefon- locsogásában. Lerögzíteni egy üzleti vagy hivatali telefon napi beszélgetését. Szentséges ég, mi zug naponta egy telefónkönyv nyomtatott betűi mögött! Mi azonban csak arról veszünk tudomást, hogy a technikának ez a vivmánya évente újabb és újabb tereket hódit. Vagy például meg kellene vizsgálni a világ összes táviratainak és kábeljeinek szövegét. Az emberiség lelkiségének melyik része az, amely nem tűr késedelmet s amely az elektromos áram gyorsaságával rohan és árad szét naponta a világban? Szóval végeredményben: nemcsak az a fontos, hogy a modern jármüvek kerekei milyen gyorsaságot értek el az elmúlt esztendőben, hanem hogy az ember szellemi, erkölcsi és testi mibenléte hány fokkal jutott előrébb vagy hátrább. Nem az a fontos, hogy milyen uj motorok kerültek forgalomba, hanem hogyfpz emberi élet belső motorja milyen állapotba jutott Millikan azzal fejezi be fejtegetését, hogy az 1934-ik esztendőben ismét nagyjelentőségű sztratoszféra-repülések gazdagították a fizika tudományét, — ezt ő tudja legjobban — viszont érzése szerint ugynebben az esztendőben a legkisebb eredmény sem mutatkozott és komoly kísérlet sem történt a világon arra, hogy az emberi erkölcs sztratoszféráiba csak valamennyire is feljebb emelkedjünk. A középkor embere ezen az utoj> sokfoJ magasabbra jutott SZIKLAY FERENC: FÉLÚTON Mert pihenni tárva áll a sátram. Aki vágyik győzni a hegyet, Mind betérhet, szeretettel vártam: Vágyam egy maradt, hogy — jó legyek! Megszólal egy fizikus Irta: Zilahy Lajos % óriási választéki Legolcsóbb áraki Pausz T., Kosice • • Üveg — porcellán — villany csillárok! uiiiiiinfimiiiiiiiiiiiniiHiiiniiiiiimHniiiiiiiHiimíiiUHianiiiiiiiiiiiiiinitiiiiiiiiHiiiiiiuiiuiiiiiniiiiHimiiiiuiimmHnmmiiimiumuimi Modern képkeretezés, üvegezés iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiittiiiiiiiiiiiiniNiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiDin Telefon 2423 Alapítva 1833 ^wwtOM——— fwurwii wri»i»f-íirrritirn^irin«<nt«»*f n >,. ■ < >■■■> m m. ■■ ■
