Prágai Magyar Hirlap, 1935. március (14. évfolyam, 51-77 / 3603-3629. szám)

1935-03-21 / 68. (3620.) szám

Róma és Belgrád Francia jegyzék Berlinben A népszövetség összehívását követeli Franciaország Laval elfogadja az orosz meghívást és Moszkvába utazik Francia és angol minisztertanács Simon berlini útja előtt és után háromhatalmi konferencia ül össze Parisban —aá— Prága, március 20, Olaszország uj oelgrádi követének barátságos felhívása a kerin- gőre valószínűleg nem talált süket fülekre Jugo­szláviában — és most már egészen komoly for­mában lehet számolni azzal, hogy Olaszország Balkán-politikájában gyökeres változások jön­nek. De nagyon valószínű, hogy ha Olaszország bizonyos engedményeket tesz a jugoszláv érde­kek javára a Balkánon, a középeurópai kérdé­sek rendezésénél fokozott mértékben fognak ér­vényesülni Róma szilárd és már többizben kel­lő nyomatékkai hangsúlyozott szempontjai. Ha pedig igy lesz, — aminthogy nem lehet kétsé­ges, hogy Olaszország nem adja fel minden vo­nalon jól kiépített diplomáciai hadállásait és fő­leg nem tántorodik el azoktól az alapelvektől, amelyek tiz esztendő óta irányítják európai po­litikáját s amelyekért a júliusi osztrák esemé­nyek idején olyan határozottsággal szállott sík­ra, mint talán egyetlen hatalom sem Európában, — nos, akkor minden emberi számítás szerint Középeurópa uj rendjének gazdasági alappillére csak a római egyezmény lehet. A római egyez­mény lesz a kiindulási pont és ekörül fog kije- gecesedni az uj helyzet. Aminthogy már kezdet­ben azzal az intencióval rögzítették le az érde­kelt hatalmak a római egyezményben Magyar- ország, Ausztria és Olaszország gazdasági és politikai boldogulásának alaptörvényeit, hogy utat és módot nyissanak valamennyi középeuró­pai hatalom számára a csatlakozáshoz. A francia-olasz megegyezésnek pedig termé­szetes következménye, hogy egyfelől Olaszor­szág, másfelől Franciaország a köréje csoporto­suló államokkal a közös európai érdekek oltal­mazására igyekeznek szövetkezni. Olaszországé az érdem, hogy kezdeményező lépést tett a kis- antant felé és pedig olyan ponton, amelyen ed­dig a legélesebben ütköztek ki a két érdekcso­port ellentétei. Az ellentéteknek gyökere még abba az időbe nyúlik vissza, amikor Olaszor­szág és Jugoszlávia közös nemzeti ügy szolgá­latában harcoltak a Duna-monarchia ellen, — s teljes tárgyilagossággal el kell ismerni, hogy eb­ben az időben is Olaszország volt az, aki a bé­kés megoldás érdekében nagy, — sőt igen nagy — áldozatokat tudott hozni. Amikor ugyanis ar­ról volt szó, hogy a nemzeti álmok teljesedése után Olaszországnak is, de Jugoszláviának is múlhatatlan szüksége van békére, nyugalomra, az eredmények kicsiráztatásához szükséges bé­kés napsütésre: Olaszország nagyhatalmi érde­kei rovására tett koncessziókat. Megszűnt szor­galmazni a londoni egyezmény valöraváltását és Rapalloban jelentékeny koncessziók árán hoz­zájárult a Balkán konszolidációjának müvéhez. Hiba lenne tehát éppen ebben a pillanatban el­feledkezni arról, hogy Olaszország kétizben is hozott áldozatokat azért, hogy a Balkánon hely­reálljon a rend és nyugalom. S ha most egy töb mint tízéves intervallum bizonyos kérdé­sekben élesen szembe is állította Olaszországot azzal a hatalmi csoporttal, mely a Balkánon a túlsúlyt kezében tartja, — nem lehet elfelejteni azt, hogy az irányzat, amelyet Olaszország a Balkán felé képvisel, mindig békés volt és főleg mindig szem előtt tartotta azokat a nemzeti ér­dekeket. amelyeknek csorbítatlan érvényesülése nélkül aligha lehetett volna tartós békét terem­teni a Balkánon. Olaszország most sem tesz egyebet, mint követi hagyományos Balkán-poli­tikájának irányelveit és megragadja az első olyan kedvező lélektani pillanatot a béke helyreállítása érdekében, amelyet számára a jugoszláv politi­kai rendszer enyhülése felkínál. Ne feledjük ugyanis el, hogy Olaszország a radikális és im­perialista színezetű jugoszláv diktatúrával szem­ben egészen más helyzetben volt, mint Jeftics jelentékenyen mérsékeltebb és bizonyos mér­tékben demokratikusabb alapokra helyezkedő Páris, március 20. A francia kormány a szerdai minisztertanácson elhatározta, hogy a német védkötelezettség ujrabevezetésének ügyét haladéktalanul a népszövetségi tanács elé terjeszti. Kedden egész nap folytak a diplomáciai tárgyalások Páris, London és Róma között. Laval Campbellel, a brit nagykövetség ve­zetőjével utoljára este fél tizenegy órakor tárgyalt. A keddi tárgyalások folyamán a hatalmak elvben elhatározták, hogy Anglia, Franciaország és Olaszország még Simon berlini utazása előtt összejön és a nagyha­talmi konferencián tisztázza a helyzetet. A megbeszéléseket eredetileg egy északolasz­országi városban akarták megtartani, hogy Mussolini is részt vehessen rajtuk. A csü­törtöki alsóházi ülés és Simon londoni el­foglaltsága miatt ezt a tervet nem valósít­hatták meg. A konferencia valószínűleg Pá- risban fog lefolyni. Sir Simon talán szemé­lyesen jelenik meg, vagy ha ez lehetetlen, Edent küldi az értekezletre. Az olasz kor­mányt Suvich vagy Aloisi báró képviseli. Sir John Simon kedden délelőtt és dél­után többször fogadta Corbin londoni fran­cia nagykövetet és Grandi olasz nagyköve­tet, valamint Sir Georg Clerket, a London­ban időző párisi angol nagykövetet. Edén Majszkit, a londoni szovjetnagykövetet fo­gadta. A francia jegyzék A napok óta várt francia minisztertaná­csot ma délben tartották meg. A francia kormány fölülvizsgálta a Berlinbe küldendő jegyzék szövegét, amely udvarias, de rend­kívül határozott. A jegyzék hangsúlyozza, hogy a békeszerződések katonai határoza­rendszerével szemben. S ha Olaszország le is mondott a londoni egyezményben a javára kikö­tött területi eredményekről, valószínűleg nem volt hajlandó lemondani azokról az elvekről, amelyekre ez az egyezmény felépült s amelyek­nek latbavetése döntötte el annak idején Olasz­ország beavatkozását a világháborúba. Rapalloban Olaszország képviselője nagyon emelkedett szempontot képviselt Jugoszláviával szemben, amikor kijelentette, hogy sokkal na­gyobb értékkel bir Olaszország számára, ha sza­bad kijáratot talál egy békés szomszéd felé, mintha ellentétes érdekek drótsövénye veszi körül. Ezzel határozottan utalt arra, hogy nem akar a lengyel korridor mintájára Dalmáciában ütköző- falat emelni önmaga és a Balkán nagy szláv nemzete közé. Csakhogy sokáig viselkedett úgy Belgrád, mintha a fal, amiről Olaszország lemon­dott, mégis csak ott meredne az Adria partján. Pedig Olaszországnak nagy érdemei voltak a fainak egyoldalú felmondása a nemzetközi jog szempontjából törvényellenes cseleke­det volt. Németország ezzel a lépésével megszegte 1932 decemberében adott genfi szavát, amelynek értelmében a birodalom megígérte, hogy az egyenjogúságot mindig párhuzamossá teszi az európai biztonság megszervezésével. A jegyzéket a francia kormány azzal fejezi be, hogy mivel Német­ország cselekedetéről előre nem tudott, nem tekintheti azt fait accomplinak és nem te­heti az eljövendő tárgyalások alapjának. Páris, március 20. A brit kormány kívánságá­ra a három nyugati nagyhatalom március 23-án Párisban konferenciát tart Angliát Edén főpe- csétőr, Olaszországot Suvich államtitkár képvi­seli. Rómából érkezett jelentés szerint a szomba­ton megtartandó háromhatalmi konferencia elő­készíti Simon berlini utazását. A másik három- hatalmi konferenciára azonnal Simon Berlinből való visszatérése után kerül sor. Átnyújtották a francia jegyzéket A francia kormány délután két órakor elké­szült a Németországhoz intézendő jegyzék meg­fogalmazásával és Francois Poncet nagykövet azt szerdán délután át is nyújtotta Berlinben. Franciaország panasza a népszövetségnél a ver- saillesi békeszerződés 11., 164. és 213. cikke­lyére fog hivatkozni. Laval elfogadta a moszkvai meghívást A francia minisztertanács elhatározta, hogy elfogadja a szovjetkormány meghívását és La­délszláv egység megvalósításában is, sőt abban is, hogy a horvátok és szerbek között támadt ellentéteket az első esztendőkben nem egyszer sikerült elsimítani. S amikor Pasics és Trumbics sehogysem tudták megérteni egymást, — mert Pasics nem tudta megemészteni Trumbics „osztrák mentalitását", Trumbics pedig Pasics „orientális módszereitől" húzta fel az orrát, — az olasz kormány megbízottja szoktatta egymás­hoz tapintattal és csökönyös, szívós rábeszélés­sel a feleket. Az olasz sajtó tehát nem minden ok nélkül beszélt hálátlanságról Rapallo után, amikor a nagylelkű gesztusok nyomán nem sok elismerés fakadt és a délszláv imperializmus egyre élesebb hangokat kezdett pengetni. S persze, néha Ju­goszláviának is volt oka a panaszra, amikor az olasz diktatúra keményen lépett fel és éreztette erejét épen azokon a pontokon, ahol az uj dél­szláv állam bizony mindig elég gyenge volt De­A kamara állásfoglalása Francia parlamenti körökben valószínűnek tartják, hogy a kamara már pénteken foglalkozni fog a helyzettel. Franklin-Bouillon összegyűjtötte a megfelelő aláírásokat, hogy keresztülvigye in­terpellációjának azonnali letárgyalását. A szená­tus szerda délutáni ülésén három interpelláció foglalkozott Franciaország nemzetvédelmének problémájával és a versaillesi békeszerződés megsértésével. A kormány nevében Fián din mi­niszterelnök válaszolt az interpellációkra. val a közeljövőben Moszkvába utazik. Az ut időpontját egyelőre még nem határozták meg. Két konferencia lesz London, március 20. A brit kabinet ülése ma csaknem két óra hosszat tartott. A miniszterek kizárólag külpolitikai kérdésekről tanácskoztak. Az ülésen megjelent Edén főpecsétőr is. A brit külügyi hivatal közli, hogy a közeljövőben a három nagyhatalom Párisban két konferenciát tart. A március 23-iki konferencián, amely Si­mon berlini utazása előtt fog lefolyni, Edén képviseli az angol kormányt, aki még szomba­ton este visszautazik Londonba és vasárnap Si­monnal együtt Berlinbe utazik. A második kon­ferenciát Sir John Simon Berlinből és Lord Edén Moszkvából és Varsóból való visszatérése után tartják meg a három nagyhatalom képviselői. Németország örömmel üdvölí a háromhatalmi konferencia tervét Berlin, március 20. A német diplomáciái levelező hivatalosan nyilatkozik a szombatra Edén, Laval és Suvich párisi konferenciája *KV,V Ma: Képes melléklet » 16 oldal, ára Ki 1.20 j| Ja 1 XIV. évf 68 (3620) szám • Csütörtök • 1935 március 21 Előfizetési árt évente 300, félévre 150, negyed* Szerkesztőség: Prága II., Panská évre 76, havonta 26 Ki* külföldre: évente 450, SzloVCTlSzkÓi és TUSZinSzIzÓl magUarság allcel2, IL emelet • Kiadóhivatal: félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Kfc. • S Prága II, Penské ultce 12, III emelet R képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. politikai napilapja • • TELEFONI 30311 •• Egyes szám ára 1.20 KC, vasárnap 2.- Ki. 8ÖROÖNYCIM HIRlflP PRflHR. hát a történelem eseményei bebizonyitották, hogy az ellentétek soha nem voltak konstitucio- nális természetűek és csak a politikai atmoszfé­rának kellett megváltozni ahhoz, hogy az eredeti barátságos elgondolás ismét átvegye a koman- dót. Dehát természetesen soha nem elég az egyik fél engedékenysége és toleranciája. A múlt ezer és egy példája igazolja, hogy minden bajnak a forrása az. volt, hogy az egyik fél gyengeség­nek fogadta a másik fél engedékenységét. Elmu­lasztotta alkalmazni az átfogóbb és nagyobb szempontokat s mindig a legközvetlenebb napi távlatba akarta beszorítani az egész történelmi világképet. Ez nem megy, ebből soha nem szü­letett egészséges kezdeményezés és az ilyen mód­szer nem alkalmas arra, hogy az egymásrautalt népek felismerjék közös érdekeiket és felsora­kozzanak a közös cselekvés platformjára. —///-----

Next

/
Thumbnails
Contents