Prágai Magyar Hirlap, 1935. március (14. évfolyam, 51-77 / 3603-3629. szám)
1935-03-19 / 66. (3618.) szám
A némel hadsereg és következményei (sp) Prága, március 18. # „Ha ezt a helyzetet is megússza Hitler", -— írja a német általános védkötelezettség ujrabevezetésével kapcsolatban a Neue Zü- richer Zeitung — „akkor presztízse óriásivá nő és a jövőben mindent megvalósíthat, amit akar." „Ezt is meg fogja úszni,/ ■—- válaszol kissé gúnyosan, kissé felháborodva az Iswestija, a hivatalos orosz lap, „mert a nagyhatalmak egyenetlenek s a győzelem már Hitler zsebében van." —• A két lapvélemény, egy objektív és egy kívülálló hang, a legtalálóbban jellemzi az állapotot, amely Hitler szombati bejelentése után keletkezett Európában s kétségtelenül az egyik legkritikusabb állapot a világháború befejezése óta. Az antantlapok a felháborodás és a harag paroxizmusában írnak. Megállapítják, hogy az a pillanat, amint Hitler egyoldalúan szakított a ver- saillesi békeszerződés katonai záradékaival és nyíltan bejelentette, hogy a birodalom teljes erővel hozzákezd a modern haditechnika legtökéletesebb vívmányaival felszerelt gigantikus teutón hadsereg megszervezéséhez, amihez a szerződés értelmében nem volna joga, a legnagyobb szakadást jelenti a háború utáni Európa francia, azaz ver- sillesi koncepciójában. De egyetlen mértékadó lap sem ir szankciókról. Nem mondja, hogy Hitler cselekedete casus belli volt. Óvatosan kerüli az erély és a kardcsörtetés tónusát. S ezzel körülbelül el van döntve, hogy Hitler —■ a jelen pillanatban — megússza a helyzetet, bármennyi jegyzék zuhan Berlinbe, bármennyire megkezdődik a szorgos külügyminiszterek lótása-futása Európán keresztül-kasul. bármennyire tart az egeket rengető lárma, amit a világsajtó csap. Azt mondottuk : ebben a pillanatban. Mert nyilvánvaló, hogy a francia koncepció nem nyeli le egyszer s mindenkorra a szörnyű kihivást. De válasza nem az lesz, hogy hadat üzen. mint a háború előtt sem volt az, amikor Vilmos császár egymásután kierőszakolta diplomáciai sikereit Algezi- rászban, vagy Delcassé megbuktatásánál. A válasz az lesz, hogy megindul a szolid és céltudatos munka Németország teljes katonai bekeritésére, miután valamennyi hatalom (francia felfogás szerint) most már látni kénytelen, hogy Németország bevonásával lehetetlen megszervezni a mai európai békét, amit eddig Anglia óhajtott, (mint a háború előtt 1905-ig), s amit állítólag Németország is hajlandó volt megtenni, ha megkapja a katonai egyenjogúságot. A békét csak katonailag lehet megszervezni — hangoztatja Páris, Németország kihagyásával és bekerítésével. A válasz egyszóval az lesz, amiről Jouvenel máris ir : a vezérkarok érintkezésbe lépnek, megszületik a francia—orosz és esetleg a francia—angol katonai szövetség, amely együttvéve mégis erősebb (erre precedens van), mint ha a birodalom kiépíti a világ leggigantikusabb hadseregét. Hiába számit Berlin Lengyel- ország és japán támogatására, — a kétszázmilliós német—lengyel—japán blokk nem oly erős, mint a vele szemben álló félvilág. Mit felelnek a németek e várható francia lépésekre? Azt mondják: tessék. „Semmi kifogásunk az ellen, ha a franciák orosz felbujtatásra megszervezik a világ leghatalmasabb katonai blokkját", amely azonnal közbelép, amint NémetA német védkötelezettség bevezetésének első következményei Megindult a jegyzékváltás a hatalmak között A világ a Versailles! békeszerződés katonai rendelkezéseinek egyoldali megkér ését látja a német hadsereg a íáieremtésének törvényében - Vihar a világsajtóban - Laval sürgősen Moszkvába utazik? - A szankciók kérdése - Feltételektől függ Sir John Simon berlini útja Az angol alsóház állást fogtál Hitler bejelentése ügyében Prága, március 18. Vasárnapi számunkban részletesen jelentettük, hogy a német kormány szombaton délben tartott ülésén elhatározta az általános védkötelezettség ujra- bevezsetését és Hitler a német nemzethez intézett kiáltványban megindokolja a vérsaille- si békeszerződés egyoldalú megbontásénak szükségességét. Mint várható volt, az erőszakos cselekedet a robbanó bomba erejével hatott a világ közvéleményében s első visszhangja az általános izgalom és felháborodás volt a németellenes európai lapokban. Egyelőre nem tudni, hogy diplomáciáikig milyen következményekkel jár Hitler bejelentése s vájjon a nagyhatalmak szinkciókat alkalmaznak-e vele szemben. Páris, London és Róma között a nézetek kicserélése természetesen azonnal megindult mindenfelé rendkívüli minisztertanácsokat hívtak össze, hogy kidolgozzák a megfelelő ellenrendszabályokat A nagyhatalmak igyekeznek higgadtan felfogni az eseményeket s a hivatalos kommentárok csillapítva kijelentik, hogy „Parisban, Londonban régóta várták az eseményt”. Pánik- hangulat egyelőre sehol sem jelentkezett. A háborús veszély kérdése itt-ott felmerül a lapok hasábjain, de az általános felfogás az, bőgj- a kényes helyzetet sikerülni fog diplomáciáikig és erőszakos beavatkozás nélkül megoldani. A hang, amit a lapok Németországon kívül alkalmaznak, a legtöbb helyen természetesen kemény és határozott. A birodalom egyelőre izoláltan áll és soha nem alkalmaztak vele szemben erélyesebb tónust Mint most, de szán kjei ókról senki sem beszél, csak jegyzékekről. Ugyanekkor a német birodalmi kommentárok váltig hangsúlyozzák, hogy Németországnak nincsen agresszív szándéka s hajlandó tovább tárgyalni az általános béke megszervezéséről. A védkötelezettség bevezetésével Berlin csupán egyenjogúságát akarta ki domborítani, semmi mást. Egyelőre lezárt véleményt lehetetlen formálni abban a tekintetben, hogy mi lesz a szombati bejelentés végső következménye. Meg kell várni a nagyhatalmak kancelláriáinak hivatalos állásfoglalását, meg kell várni a különböző jegyzékeket és egyéb diplomáciai lépéseket amelyek minden bizonnyal be fognak következni, meg kell várni a rájuk adott válaszokat és a világ közvéleményének végleges kialakulását, csak akkor mondható majd meg, hogy veszedelmes helyzetet teremtett-e Európában a váratlan német katonai aktivitás vagy sem. A nemzetközi politika mindenesetre izgatott napok, sőt hetek előtt áll s a német bejelentés hatása a legtávolabbi országokban is fellelhető lesz. A német proklamáció Abban a nyilatkozatban, amelyet Hitler szombaton a német nemzethez intézett, a kancellár mindenekelőtt megállapítja, hogy 1918 novemberében a német nép Wilsotn 14 pontjának igazságosságába vetett hittel szüntette meg az ellenállást és kötött békét. Senki nem várt annyi jót a népszövetség gondolatától, mint a német nemzet. A birodalom mindent teljesitett, amit a ország agresszív lesz. Semmi kifogás ellene, mert Németország nem akar agresszív lenni s igy a nagy védszövetség (amely a politikai adottságoknál fogva kizárólag védekezési célokkal jöhet létre s támadó célok esetén szétesik) nem talál okot, hogy közbelépjen. A birodalom csak egyenjogúságot akart, katonai szuverenitást, a lealázó inferioritás gyors megszüntetését, semmi mást. Ha ezt az uj német katonai törvény hallgatólagos elfogadásával a nagyhatalmak megadják és a versaillesi békeszerződés megsértése miatt nem alkalmaznak szankciókat, akkor tehetnek, amit akarnak, készülhetnek, szervezkedhetnek, ahogy jónak látják, a szuverén Németország csendesen figyelni fogja tevékenykedésüket s nem ad okot a továbbiakra. De a felfegyverzett Németországot felelőtlenül megtámadni nem ajánlatos akkor sem, ha világblokk alakult ellene. A francia lapok kommentáraiból látni, hogy az államkancelláriák tompítani óhajtják a német bejelentés- jelentőségét, mert nem kívánnak pánikhangulatot vagy háborús uszítást. Abban a pillanatban, amint azt írják a szombati események után. hogy „Hitler bejelentését rég vártuk,; nem lep meg" és „a hatalmak tanácskozni fog- j nak a béke fenntartása érdekében", nincs többé j közvetlen veszély s nem valószínű, hogy az eljövendő hónapok előreláthatólag óriási jegyzék- háborújában annyira elmérgesedik a helyzet, hogy a fegyverek beavatkozásától kellene tartani. Miért nem követhetik közvetlen szankciók a német bejelentést? Egyrészt azért, mert a hatalmak között nincs egyértelműség katonai téren, s Hitler elhatározása megelőzte az ellenfront militáris jellegű tömörülését (keleti paktum), ami kétségtelenül útban volt, s veszélyessé válhatott volna, ha a német bejelentés később jön, a „biztonsági szervezkedés" mai kaotikus állapotainak megszűnése után. Másrészt azért, mert a bejelentés nem a meginduló német fegyverkezés kinyilvánítása, hanem a meglévő állapot, a meglévő hadsereg legalizálása volt. Párásban jól tudják, hogy a 12 hadtest, a 600.000 katona, az 1500 repülőgép, amiről az uj törvény közvetve beszél, élő valóság és bármikor működésbe léphet. Azaz a „szankciók alkalmazása" ma nem beroasirozás lenne, amit esetleg a francia hadsereg egyedül elvégezhet, mint a Ruhr-megszál- láskor, hanem komoly dolog, ami meggondolandó. A német hadsereg legalizálása nem a. készülődés megkezdése, hanem fait accompli. A birodalom, szükség esetén, máris „alátámasztja" elhatározását, s ezért nem könnyű szankciókat alkalmazni. A birodalmat ma már nem lehet sarokba állítani, mint valami rossz iskolásfdut. Ez a helys'goru békeszerződés kimért rá és Je- fegyverez’te hadseregét. A nyilatkozat ezután részletesen elmondja, hogy miként teljesítette Németország a lefegyverzési rendeleteket. A békeszerződés azonban kimondja, hogy a német leszerelést a többi nép leszer< lésének kell követnie. Ezzel szemben mi történt? A birodalom leszerelt, de leszerelésv'zet, az azonnali szankciók elmaradása, viszont igazolja, mennyire igaza van a német kormánynak, amikor hangoztatja, hogy egész más súlyt és erőt jelent egy felfegyverzett ország Európában, mint egy lefegyverzett. Úti figura docet. Fegyveres konflagrációtól tehát közvetlenül nem kell tartani. A német tett visszhangja tul- lontul megfontolt és higgadt, semhogy azonnal baj történne. Természetesen azt, hogy mi történik később, lehetetlen megmondani, mert függ a fejleményektől. A német ökölcsapás mindenesetre véget vet a ma divó unalmas és hosszadalmas, kicsinyes és bonyolult diplomáciai tárgyalási módszernek, amely rengeteg szorgoskodással, utazgatással, konferenciázással, bizottságokkal, napidijszedéssel soha nem tudott eredményt elérni. Gyorsabb tempó következik. Kereskedelmi módszerek helyett katonai módszerek, erre el kell készülnünk. Mint ahogy a hitleriz- mus bizonyos fokig rányomta bélyegét az európai országok belpolitikájára, úgy rá fogja kényszeríteni a „coup de foudre" rendszerét a nemzetközi politika metódusaira is. Azt hisszük, a közeljövőben sok alkalunk lesz bővebben részletezni és fejtegetni e módszert s megvilágítani minden oldalról a szombati német bejelentés következményeit. Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negye* Szerkesztőség. Prága II, Panskí évre 76. havonta 26 Kt, külföldre. évente 450, szloVCTlSzkÓi és rUSZÍtlSzkÓÍ mOgUürság i * 1* * '«?’ d K **,1Ó „ V“** V félévre 226. negyedévre 114, havonta 38 Kt. • . 6 Prági II* Panská ultce 12, ül emelet fi képes melléklettel havonként 2.50 Kt-val több. politikai napilapja • • TELEFONI 30311 •• ■gyes szám ára 1.20 KA, vasárnap 2.— Ki. 8ÜRGŐNYCIM HiRLRP p R fi H fi
