Prágai Magyar Hirlap, 1935. március (14. évfolyam, 51-77 / 3603-3629. szám)

1935-03-17 / 65. (3617.) szám

ÉRSEKÚJVÁR ír fa : S zva iító Pál Egy hónapja annak, hogy lent jártam Szlovenszkó legjellegzetesebben alföldi, ma­gyar városában, csikorgó tél volt, tíz fok hideg, s aki meg is szokta a hegyek és erdők téli hóbirodalmát, érdeklődő szemmel nézte a fehér síkot, amely szikrázó cukortenger­hez hasonlóan ragyogott a tiszta, kék ég alatt, alig-alig némi változással felületén, egy faluval, egy házzal, egy fával, néha- néha ködmönös, feketesüveges, lassú embe­rekkel. Érsekújvár hivatalos jelzője is az, hogy „alföldi város". Házai alacsonyak, uccái eltulzottan szélesek és egyenesek. Építkezési remekmű kevés van benne, tör- zsökös lakosságának nagyrésze parasztere- detü. S amikor eljöttem Érsekújvárról, nagy, boldog élmény emlékét hoztam magammal. Magyar ifjúságot találtam ott, realista nem­zedéket, mely hordani tudja a sorsot, s vita- lizmusából messzevivő szárnnyal bontako­zik ki a magyar jövő. A város az elmúlt három-négy év alatt valóságos magyar központtá fejlődött ki, nemcsak kulturközponttá, hanem életköz­ponttá is, ahol számos kisebb-nagyobb ne­hézség ellenére a magyarok, főleg a ma­gyar fiatalok tudnak és akarnak élni, s biz­tos kézzel formálják egyéni és kollektív lé­tüket. Példaadás és mintakép lehet Érsekúj­vár. Sokáig gondolkoztam azon, hogy me­lyik délszlovenszkói város mutatja meg a legtisztábban a szlovenszkói magyarság ar­cát, azt az arcot, amely szembe néz a sors­sal, fiatal és életképes. Sehol nem találtam meg oly egységesen és oly széles körökben, amit kerestem, mint Érsekujvárott. Ha egy várost ki kellene építeni a magyar kisebb­ség centrumának, ahol élete és fejlődése meleg otthont talál, úgy elsősorban Érsek­újvár kerülne számításba, mert itt halmozó­dott össze a legtöbb fiatal magyar energia, a legtöbb kedv és lendület a feladat teljesí­téséhez. Tíz fiatalemberrel jártam az uccá- kat. Mesélték, hogy Érsekújváron könnyeb­ben mennek a dolgok, mint másutt. Harminc előadást rendeztek egyetlen szezon alatt, mindegyik tele volt. S a teremben nemcsak könnyes szemű nénikék, nyugdíjas bácsik ültek, hanem komoly fiatalemberek, akik minden egyes témát megvitattak és meg­emésztettek. Az érsekujvári diákok, akiket évekkel ezelőtt a pozsonyi és a prágai egye­temen ismertem, meglehetősen biztos pol­gári állásokban helyezkedtek el szerényen, de szívósan, s valahogy egy lóhosszal meg­előzték a megélhetési küzdelemben más vá­rosok velük egykorú diákjait. Amellett a magyar élet ápolásában is megelőzték őket egy fejhosszal, nem mondható tehát, hogy az eredményt politikai kompromisszumokkal érték el. Kétségtelen, hogy Érsekújvár Szlo­venszkó relatívan legegészségesebb magyar városa. Vibrál, mozog, kristályosodik benne a fiatal magyar élet, összetart, barátkozik, nem ismer társadalmi gátlásokat. A legrit­kább és a legértékesebb magyar tulajdon­ságot láttam megtestesülve e fiatalságnál: a józanságot. Magyar realizmus ! Hányszor idéztem e bűvös szót, amely alig-alig élvez vendégjogot a mi romantikus tájainkon. Érsekújváron megvolt. Szinte egyenruhás rendben sorakozott föl mindenkinél, akivel beszéltem. A Bafa-cipős magyar ifjúság ebben a városban felnőtt már, s úgy nőtt föl, hogy Bat’a-cipőjét néha már drágábbra cserélheti. A fejlődés, a növekedés általá­nos, s ami a legfontosabb, uj magyar réte­gek kapcsolódnak be a kisebbségi életbe, a lentről jövő utánpótlás itt nem akadt el, mint sok más helyen. Érsekujvárott láttam a szlovenszkói uj magyar középosztály kifejlődését, s ez egyike volt a legérdekesebb kisebbségi vál­tozás-élményeimnek. Tulajdonképpen ez az, amiről beszélni akarok. A régi magyar kö­zéposztály sok helyütt legyengült, néha parlagiasodik. E középosztály sarjai hazul­ról megszokták, hogy sima jólétben éljenek, s akadnak közöltük, akik abban a pillanat-, bán, amint életnívójukat nem találják meg a kisebbségi sorban, elvesztik a talajt a lábuk alatt. Ezért van az, hogy a régi középosz­tály uj nemzedékének fejlődését aggodalom­mal figyeljük. Érsekujvárott valami más tör­Hitler bevezette az általános védkötelezefiséget Kiáltvány a német nemzethez - Tizenkét hadtestből és harminchat hadosztályból áll az uj áilandé hadsereg (Lapzártakor érkezett.) Berlin, március 16. Hitler kancellár pén­teken délután váratlanul megszakította be­tegszabadságát és visszatért Berlinbe. Pén­teken este és éjjel fogadta a kormány több tagját és megbeszélte velük a nemzetközi helyzetet. A tegnapi előzetes tanácskozások után szombaton délben 1 órakor német mi­nisztertanács volt, amelyen a kormány egy fontos törvényt határozott el és megszöve­gezte a néphez intézendő kiáltványt. A kora délutáni órákban már nyilvánvaló volt, hogy az uj határozatok korszakalkotó jelentő­ségűek. Hitler vasárnap délben résztvesz a berlini állami operában rendezendő gyászünnepsé­gen, majd visszautazik Münchenbe és foly­tatja betegszabadságát, A külföldi sajtó képviselői szombaton délután váratlanul a propagandaminisztériumba kérettek, ahol a propagandaminiszter a következőket kö­zölte velük: Németország bevezeti az általános védkötelezettséget. A törvény, amelyet ma dél­ben egy órakor határoztak el s amely Hitler és valamennyi birodalmi miniszter aláírását viseli, a következő három cikkelyből áll: 1. §. A véderőnél való szolgálat az általános védkötelezettség alapján történik. 2. §. A német békehadsereg létszáma tizenkét hadtestre és 36 hadosztályra oszlik, beleértve a csapatrendörséget. 3. §, A birodalmi hadügyminisztert felszólít­ják, hogy minél előbb mutassa be a birodalmi kormányban az általános védkötelezettség sza­bályozására szolgáló kiegészítő törvényeket A törvény közlésével egyidejűleg a kormány kiáltványt intézett a német néphez, amelyben ki­fejezi, hogy a versaillesi békeszerződés lefegy­verzési rendeletéit a volt antant-hatalmak sér­tették meg, amennyiben egyoldalúan fegyver­keznek és hallani sem akarnak az általános le­fegyverzésről. Paris, március 16. A francia kamara hosszú éjszakai vita után ma hajnalban 354 szavazattal 210 szavazattal szemben (helyes­bített jelentés szerint 350 szavazattal 196-tal szemben) bizalmat szavazott Flandin kor­mányának. azaz elfogadta a kétéves katonai szolgálat törvényjavaslatát. A bizalmi indít­ványt radikális szocialista részről tették meg. Az indítvány kifejezi, hogy a kamara helyes­li a kormányelnök nyilatkozatát és kifejezi bizalmát. A kormány ellen a kommunisták, a szocialisták és a neoszocialisták szavaztak, valamint a radikális párt bal szárnya és a jobboldali pártok néhány töredéke. Az éjszakai vita előtt valamennyi frakció megállapodott végérvényes állásfoglalásában. A vita mindvégig nyugodt lefolyású maradt. Feltűnést keltett Paul Reynaud-nak, a jobb­oldal egyik vezérének nyilatkozata, amely általánosítani óhajtotta a kétéves katonai szolgálatot, továbbá Franklin Bouillon radi­kális nacionalista képviselő tüzes beszéde, amelyben Németország fenyegető fegyverkezé­séről emlékezett meg. Daladier, a radikális párt bal szárnyának vezetője kifogásokat emelt a kormány javaslata ellen. Daladier- nek Herriot válaszolt, aki már a radikális párt klubülésén hevesen összecsapott a bal- szárny vezérével. Herriot nagy beszédben ecsetelte, hogy miért követeli a kormány és valamennyi felelős államférfin a katonai szolgálati idő meghosszabbítását. Szovjet- orcszország hadseregét 600.000 főről 940.000-re emelte. Miért nem tehetné meg Franciaország ugyanazt, amit a szovjet megtehet és szük­ségesnek lát? Herriot Anglia és a többi de­mokratikus állam példájára is utalt. Louis Marin, a jobboldal egyik legtekintélyesebb tagja rövid beszédében ugyancsak a kor­mányjavaslat mellett nyilatkozott. A szavazás előtt utolsónak Maurin tábornok, hadügy­miniszter és Flandin miniszterelnök folya­modott a képviselők jobb belátásához. Flandin érvelése A kamara tegnap délutáni ülésén Flandin miniszterelnök megtette régvárt nyilatkozatát a katonai szolgálat meghosszabbításának kérdé­sében. Kifejtette, hogy a kormány az április­ban bevonuló kontingens szolgálati idejét 18 hónapra óhajtja fölemelni, a jövő években be­vonuló kontingensek szolgálati idejét pedig két évre. így maradna 1939-ig. Azonkivül a szol­gálat-megkezdés korát fokozatosan 21 évről 20 évre akarják leszállítani és a tartalékosok gya­korlati idejét meghosszabbítani. Flandin első­sorban Németország példájával érvel. Kifejtet­te, hogy a birodalom 1936-ban 600.000 főnyi hadsereg fölött fog rendelkezni, ruig a francia hadsereg létszáma ugyanakkor 208.000 le6z. A szolgálati idő meghosszabbítását a gyenge ujoncévfolyamok is indokolttá teszik. A kor­mány nemzetközi utón óhajtja garantálni Fran­ciaország biztonságát, de addig, amig e célját eléri, hosszú idő múlik még el és igy gondos­kodni kell a belső' biztonságról is. Flandin beszédére elsőnek León Blum szo­cialista vezér válaszolt kétórás nyilatkozattal. Elvetette a kormány javaslatát, mert céltalan­nak tartja. Franciaország biztonságát szerinte egyedül a nemzetközi európai biztonsági rend­szer tudja garantálni, amelybe Hitler országát is be kell kényszeriteni. (FOLYTATÁS a 2. OLDAL ü. HASÁBJÁN.) Mai számunk a Képet Héttel 28 oldal - JCra 2'— KI Előfizetési ár» évente 300, félévre 150, negyed- # Szerkesztőség: Prága II, Panská évre 76, havonta 26 Ké„ külföldre; évente 450, SzlöVCTlSzkÓi és rUSZÍnSzkÓi mCLQllCLTSág alicel2, IL emelet • Kiadóhivatal: félévre 226, negyedévre 114. havonta 38 K£. • .. . ö Prága II., Panská ulice 12, HL emelet. R képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. politikai napilapja • • TELEFON; 303-11. • * Egyes ssám ára 1.20 KI, vasárnap 2.- KI. SÜRGÖNYCIM HÍRLAP. PRflHR. I francia kamara megszavazta a kétéves katonai szolgálati időt Herriot támogatja Flandint - A kormánymellett 354-en, ellene 210-en szavaztak - Az eredmény Isafása Berlinben

Next

/
Thumbnails
Contents