Prágai Magyar Hirlap, 1935. március (14. évfolyam, 51-77 / 3603-3629. szám)

1935-03-16 / 64. (3616.) szám

'X^CMMagÍíARHIRLAP 1935 márdta 16, aztwnhrt. P[ Bourbonok trónaspirációja húzódott meg a Sixtus=féle különbeké* akció hátterében Egy szempont, amelyet eddig elhanyagoltak ■■ Miért hiúsult meg már a kezdet-kezdetén a különbéke-akció és mi lett volna, ha nem hiusul meg? jjjiygl SZAPpItP^ Ara Ke 6 __// Főlerakat: D. ENGEL, Br atisiava, Venturská 12 és Masarykovo 6 Erősödik a munkáspárt az angol pőtválaszlásokon London, március 15. A tegnapi norwoodi pótválasztásokon a kerület megmaradt a nemzeti konzervatív párt kezében, de a kon­zervatívok többsége jelentősen megkisebbe­dett. Mig 1931-ben 30.851 szavazatot kap­tak, addig most csak 16.147-et. A munkás­párt a pót választáson 12.799 szavazatot ért el, mig 1931-ben csak 7217-et. A választá­son az arra jogosultaknak mindössze 53 szá­zaléka vett részt, azaz az érdeklődés rend­kívül csekély volt. hUt imok a (apók? VÁLASZTÁSOK KÜSZÖBÉN A LID. LISTY szerint kormányik örök bein wagy az ediégedetleinBég, hiogy a parlamenti bizottságok ©sok akkor ülnek össze, amikor a plé.mum is ülé­sezik. Ennek következménye, hogy a bizottságok nem készítenek elő munkaanyagot a pléwuan számára. Ezért a bizottságok most egy teljes hetet kaptak a mulasztottak pótlására. — A DEUTSCHE PRESSE szerint a március 21-i ülés a parlament utolsó ülése lesz. Ugyanezt állítja hatalmas címben a kormánypárti DEUTSCHE LANDPOST iis, bár egyelőre még kérdőjellel. — A LID. NOVINY szerint a választások idejét áp­rilis vége s június eleje között találgatják. Alapos kétségek vannak, hogy a parlament elintézheti-e a választások előtt a pártregisztrálási törvényt, a választási novellát s esetleg más politikai ja­vaslatot. A POLEDNI LIST szerint a parlament a választások jegyében álíL — A PRÁVO LIDU még mindig reméli azt. hogy az egyhetes parla­menti szünetben a bizottságok miég nagy munkát végezhetnek, nevezetesen elintézik az önkormány­zati novellát. De ez az utolsó optimista lap is beismeri, hogy „a parlamentben sokat beszéltek már választásokról s egyéb bűbájos dolgokról." — A NÁRODNI LISTY szerint kormánykörök sem számolnak már komolyan azzal, hogy ez a nemzetgyűlés intézné el az önkormányzati no­vellát, bár a koalíciós pártok • igen kellemetlen helyzetbe kerülnek, mert hiszen az önkormány­zati választások elodázása éppen azért történt, hogy előbb az önkormányzati testületek gazdál­kodását rendezzék. Az agrárpárt állítólag azzal is megelégszik, ha a jövő csütörtöki ülésen az álLatmonopóiium javaslatát a kormány benyújtja. A szociáldemokraták a 40-órás munkahetet akar­nák, de ebből már szintén nem lesz törvény a választások előtt. A nemzetgyűlés egyszerűen a küszöbönálló választások légkörében ék HENLEIN — STOUPAL A PRÁVO LIDU szerint a legutóbbi napokban Henleinnal beható tárgyalásokat folytatott Stop­pal briinnii agrárpárti tartománygyülési képvi­selő, az agrárpárt jövő vezérreménysége. Stoupal egy nyilatkozatot terjesztett aláírás végett Hon­iéin elé, melynek nyolc pontja közül első helyen áll az, hogy Henlein törvényhozói a parlamentben csakis jobboldali pártokat fognak támogatni és hogy szociálpolitikai kérdésekben soha semmit sem fognak cselekedni a cseh agrárok nélkül. Stoupal azt kívánja, hogy e nyilatkozatot a be­rnit'ront részéről Henleiinon kívül dr. Brandt és Sandner is inja alá. Henlein egyáltalán nem tart­ja már szükségesnek a Spinával való tárgyalást, sőt azt fölösleges idő vés zt égetésnek minősíti, azért tárgyal közvetlenül Stimpallal. — A lé­gionárius NÁRODNI OSVOBOZENI ezt írja: Meg­döbbentő. hogy Stoupal Henleinnail tárgyal A mi­(—aá—) Prága, március 15. A francia roja- listák lapja az osztrák államférfiak párisi látoga­tásával kapcsolatban talán nem egészen tapin­tatosan, de nyilván kikerülhetetlenül megpendí­tett egy kérdést, amely a világháború számos nagy problémája között valóban a legkevésbé tisztázott. Mi történt volna ugyanis akkor, ha sikerül az a bizonyos különbéke-kisérlet, ame­lyet Zita királyné két fivére kezdeményezett közvetlenül Károly trónralépte után — és a há­borúra úgy tesznek pontot a hatalmak, hogy nem jut szóhoz Amerika, és egyáltalán a szociá­lis forradalmak veszélye kisebb nyomatékkai esik a mérlegbe, ellenben a nagy európai di­nasztiák ismét előtérbe nyomulnak és egy közel évszázados pauza után Franciaország történe­tében a Bourbonoknak ismét szerepet juttat a sors? A kérdés történeti szempontból is izgató. Egy titkos trónaspiráns A hivatalos történet- és- memoáriróknak ne­hezebb a helyzetük és nem mutatnak rá olyan könnyen rejtett összefüggésekre, mint azok, akik regényesitett történetet Írnak. Ezért hivat­kozom Brúnó Brehmre, aki Károly királyról irt könyvében sok érdekes adatot halmoz fel (ame­lyeknek nagyrészét elég sajnálatos módon Werkmannból meríti), de aki sok mindent meg­ír, amit, hogy úgy mondjam, inkább kiszámítani lehet, mint tudni, ő az egyetlen például, aki nyíltan megmondja, hogy a francia kormányon és nem pedig a bécsi udvaron múlott, hogy nem sikerült a külön­béke, amivel rengeteg embervért lehetett volna megspórolni. Igaz, hogy a bécsi udvar gyenge volt és nem akadt senki, aki egész testtel fedezte volna a vállalkozást, különösen akkor, amikor a néme­tek előretörtek és úgy látszott, hogy az egész vállalkozás visszafelé fog elsülni; Czerninnek se volt más gondja, mint tisztára mosni magát és az egész jószándéku kísérletből egyetlen ember profitált: Clemenceau, aki nemcsak Becsnek adott egy kínos fricskát, hanem azoknak a fran­cia köröknek is, amelyek nem mindenben ér­tettek egyet a tigris harcmodorával és főleg cél­kitűzéseivel. A döntő ebben az egész kérdés­ben az volt, hogy Franciaország féltette a republikát a külön­békétől. Cambon félt attól, hogy a háborút ugyan meg­nyerné Franciaország, visszakapná Elszászt, de esetleg elveszítené a köztársaságot. Tudnüllik a harmadik köztársaság kormánya nem hunyha­tott szemet afölött, hogy az a fiatal belga had­nagy, aki nem győzi hangoztatni, hogy mennyi­re franciául érez egy Bourbon — tulajdonkép­pen titkos trónaspiráns. Egészen bizonyos, hogy voltak hátsógondolatai Sixtusnak, ami termé­szetes, hiszen elérkezettnek látta az alkalmat, hogy egy Bourbon olyan szolgálatot tegyen Fran­ciaországnak, amelyre döntő pillanatban hi­vatkozni lehet és gondoskodtak volna arról, hogyha a békét úgy kötik meg. hogy aki diktál, nem az ifjú de­mokráciák igehirdetője, hanem Európa legré­gibb dinasztiájának a képviselője, sőt egyene­sen patrónusa a dinasztikus eszmének — módja legyen a francia népnek megtudni: kik és ho­gyan vették le válláról a háború irtózatos terhét! Hogyan akarta Sixtus ietdarabotni Németországot ? S ha sikerül a két fiatal Bourbon akciója, ak­kor nemcsak úgy ért volna- véget a háború, hogy megszilárdul a Habsburg-trón és a. francia köz­társaság egére felnyomul a Bourbon-liliom ár­nyéka, hanem — s ez a legérdekesebb, mert ez az, amire hangosan hivatkoznak a szélső sovi­niszta francia publicisták: Németországot feldarabolták volna s ezzel legalább is évszázadokra „megszabadította volna magát Franciaország és vele Európa a német veszélytől". Az a terv, amit Sixtus Cambon elé terjesztett, legalább is azt bizonyítja, hogy az 1917-es bé­ke Németország feldarabolásával végződött volna. A főcél az lett volna, hogy Poroszországot visszaszorították volna a Rajna mögé, s nem elégedtek volna meg Elszász-Lotharingiá- val és „a Saar-vidék tízéves kizsákmányolásá­val", amivel az úgynevezett polgári köztársaság beérte, hanem Ney hazáját — amelyhez törté­nelmi jogokon kívül a kegyelet szálai is fűzték ezt a dinasztikus érzelmű francia sovinizmust — végleg bekebelezték volna. Az északi Rajna-völgyét a hesseni herceg kapta volna, aki sógora volt az orosz cárnak, Hannovert visszaállították volna tekintettel Angliára, s abban a reményben, hogy a kiéli niezberelnök urnák keltene világosan és határo- zottan megnyilatkoznia s állást fogalma pártja © jelentős tagjának a*on párttal való tárgyalásá­val szemben, amely pártnak számos tagját a kö­zelmúltban állam-élten es cselekmények miatt elítél­tek. A Bumd dér Lanidwirtie kebelében is egymást érik a/z extráin rák. Z-ienh-uit után most Hamreich tárgyal a saját szakállára Henleinnal arról, hogy az összes morvaonmági német gazdaszervezeteket egy csapásra átviszi Benleimhioz. VÁLASZTÁSI JELSZÓ A német keresztónyB-zocialista párt a DEUT­SCHE PRESSE jelentése szerint tegnap tartott elnöki értekezletén végleg úgy határozott, hogy a párt önállóan indul a választásba, azonban t-ovább is kitartón dolgozik a valamennyi párt német parlamenti egységéinek megteremtésén. E jelszó­val indulnak a német keres ztényszocialistálk a választásokba. MUNKAKÖLCSÖN A PRÁVO LIDU beszámol arról, hogy a pénz­ügyminisztérium képviselője a szenátusi költség- vetési bizottságban ModrAéek szenátor kérdésér© kijelentette, hogy a munkákötaeönből csak 944 millió fogyott el beruházási célokra. Mintán a köl­csön összege meghaladta a 2 málliárdot, a Právo Lidiu ama reményének ad kifejezést, hogy a meg­tevő egyinilliáidiot meghaladó összeg most dob­ható be a beruházási műnk álatokba. csatorna elveszíti porosz jellegét, Holsteint Dániához kívánták csatolni. Szászország is visszanyerte volna függetlensé­gét, Lengyelországgal pedig egy „orosz meg­oldást" képzeltek el. Csakhogy Európa határai­nak tologatása közben néhány körülményről Sixtus megfeledkezett. Az öreg Cambon gyana­kodva nézte a tervet s amikor Sziléziának Ausztriához csatolásáról volt szó, Cambon fi­gyelmeztette a herceget, hogy közben a sziléziai nemesség egészen elporoszosodott, mert, mint- ahogy Cambon halkan megjegyezte, — „a ne­messég könnyebben változtatja szineit, mint a nép". És hozzátette: Franciaország nem feledkezik meg arról, hogy Bajorországból és Württembergből Napóleon csinált királyságot, ha mindjárt a bajorok és svábok meg is feledkeztek róla. Sixtus azonban már ennél az első beszélgetés­nél csatát veszített. A terv, amelyet Cambon elé terjesztett, túlsókat árult el a legtávolabbi célokból és ez elég volt az öreg republikánus­nak ahhoz, hogy határozzon: Franciaország nem kér olyan áron a békéből, ha ezért esetleg a köztársaságot kell feláldoz­nia. A Bourbonok álmai A különbéke azonban megbukott abban a pil­lanatban, amikor először kopogtatott vele a francia miniszterelnök ajtaján egy Bourbon. Cambon pontosan informálva volt erről a fiatal hercegről, aki igen hatásos doktori értekezletet irt, amelynek célja az volt: bebizonyítani, mi­lyen jó franciák voltak a Bourbonok és hogy egy Bourbon soha nem lehet más, mint francia. Cambon azonban megfordította a maga számára a tételt: ha egy Bourbon azt mondja, hogy ő sors­szerűén és történelmi jogon csak Franciaor­szágé lehet, akkor ez alatt azt érti, hogy Franciaország sorsszerűén és történelmi jo­gon csak a Bourbonoké lehet* Ezért nem engedték meg azt sem, hogy a fiatal herceg belépjen a francia hadseregbe. A háború kitörésének pillanatában ugyanis a belga had­sereg fiatal hadnagya Igen ünnepélyes formá­ban felajánlotta kardját a francia hazának. A francia haza azonban azon az állásponton volt, hogy esze ágában sincs beengedni a tisztek kö­zé egy Bourbont, aki úgy befészkelheti magát a hadseregbe, — pláne háború idején, — hogy nem lehet tudni, merre fordulnak egy szép na­pon a fegyverek s nem ismétlődik-e meg Bas­tille ostroma ezúttal más tendenciával és más irányban? A francia kormány kezdettől fogva ezen a szemüvegen keresztül nézte tehát Sixtus kísérleteit és amikor felbukkant a különbéke-terwel, ak­kor sem láttak benne egyebet, mint merész kí­sérletet arra, hogy a Bourbon-névnek presz­tízst és propagandát csináljon a franciák előtt és jogot szerezzen magának a beleszóláshoz Franciaország dolgaiba. Van egy híres francia mondás, a nagy forrada­lom után következő évekből származik, amikor a nép lelkében legendák keltek szárnyra a ki­rályról és a királynéról, akiket vérpadra hur­colt a forradalom: „A királyokat le lehet fejez­ni, — de a királyok álmait tovább álmodja ma­ga a nép". Erre a mondásra gondolt Cambon, aki tudta, hogy ezeket az álmokat nemcsak a nép álmodja, de a királyok ivadékai is — s ezekre az álmokra vigyázni kell. Látta, hogy a különbéke-terv mögött is egy ilyen álom rejtő­zik — s a francia nép annyit vérzett már, hogy ezek az álmok valóra ne váljanak, tovább kell véreznie inkább, nehogy egy gyenge pillana­tában maga segítse ezeket az álmokat a meg­valósuláshoz. Hajnalig tartó cíáricíót csapott a munkanélküliek segélyéből a letartóztatott nagyszőllősi retérélis A munkanélküliek aláírását ráhamisitotta az eladott élelmiszerjegyekre Nagyszöllős, március 15. (Saját tudósí­tónktól.) Közöltük, hogy a csendőrség Hla- vacsek járási főnök feljelentésére letartóz­tatta Malec Jaroszlávot, a járási hivatal munkanélküli ügyeinek referensét a munka- nélküliek rovására elkövetett bűnös mani­pulációk miatt. Maiecet már beszállították a beregszászi ügyészség fogházába. Az esettel kapcsolatban a járási hivatal elren­delte az élelmiszerjegyeket átvevő kereske­dők szigorú ellenőrzését és kihallgatását is. A kihallgatott kereskedők súlyosan terhelő adatokat szolgáltattak a megtévelyedett hivatalnok üzehneiről. Malec kisebb sikkasztások után a Vöröskereszt bálja előtt helyezett el 50 darab élelmiszerjegyet egy kereske­dőnél ' azzal, hogy azoknak ellenében 500 koronát fizessen ki Kapuska péknek. Malec ugyanis a péktől kérte kölcsön az 500 koronát és nagy mulatságot csapott a pénzből a Vö­röskereszt bálján. A hajnali órákig tar­tott a dáridó és Malec még ki sem aludta mámorát, mikor a csendőrök letartóz­tatták. Még ötven darab élelmiszerjegyet találtak nála, amelyek Nagyszöllős község pecsét­jével voltak ellátva. Malec ezeket hivatali hatalmával visszaélve szerezte meg. Az élelmiszerjegyek között sok aláirt jegy is volt, amelyet maga Malec látott el hamis aláírással a munkanélküliek helyett. Egyéb visszaélések miatt is megindult a le­tartóztatott referens ellen a vizsgálat. így felmerült az a gyanú, hogy Malec büntető referensi korában a hozott Ítéletek közül néhányat busás díjazás ellenében megsem­misített. A járásbíróságon tovább folynak a kihallgatások és valószínű, hogy több nngy- szöllősi kereskedőre is kiterjed az eljárás. A természetes arcszfnt csodálják és irigyelik! xön is szert tehet harmatos, leá­I m 1 jjf— szerű módon. Ez jjlj | Í|^||^ _ £ már sokezer nő? IliPTN^fvas arcbőr bá­Szabály: ÁV1 Edénként mos­*J|\ sa arc(ít a Le­' w * ^ tón szappan krémszerü habjával. E gyengéden ható krémes habot hagyja arcán néhány másodpercig. Utána öblítse le bő melegvízzel, majd köz­vetlenül hidegvízzel. Ez az egész! Másnap reggel friss, bársonyosan üde arc fogja a tü­körben mosolyogva üdvözölni. Ez az eredmény a LETON szappannal érhető el. Kérje és használja kizárólag a Leton szappant. 4

Next

/
Thumbnails
Contents