Prágai Magyar Hirlap, 1935. március (14. évfolyam, 51-77 / 3603-3629. szám)
1935-03-02 / 52. (3604.) szám
FARSANG (-aá-) Prága, március 1. Néhány éven keresztül valami kínos célzatossággal mellőzött bennünket Karnevál ledér hercege, s mit tagadjuk, meg is volt minden oka rá. Leszegényedtünk, a hajdani gavallérokból riadt és óvatos kispolgárokat gyúrt az idő, megszükült a szemhatárunk, mindenki kulcslyukon akarta kilesni a holnap nagy titkait, összehúztuk magunkat és bocsánatot kértünk. hogy élünk. Lehet, hogy ez az általános nagy összehuzózkodás annak a néhány extatikus évnek a reakciója volt, amelyet a háború után trottozott és pezsgőzött át az emberiség, s aminek kaccenjammere egyéni, családi és társadalmi katasztrófáknak egész sorát szabadította árva európai fejünkre. De az is lehet, hogy egyszerűen fejbekólintott bennünket a kenyérgond, amely máról-holnapra berontott a középeurópai ember portájára és számonkérte a léha perceket és hangos órákat, a derűs nappalokat és muzsikás éjszakákat. Mindenki magába fordult. Sok öngyilkosság esik ezekre az évekre, és aki túlélte a számadást, az is inkább lehor- gasztott, bűnbánó fejjel róta tovább útjait és eszébe se jutott kirúgni a hámból. Aki meg pláne világéletében élére rakta a garast, aki a tücsök és hangya párosjeleneté- ben a hangya szürkébb, de hálásabb szerepét verekedte ki magának a sorstól, az meg éppen összehuzózkodott és az egyetlen „juksz", amit megengedett magának, az volt, hogy kajánul becsapta az ajtót a tücskök nagy seregének orra előtt. Egyszóval, kinek jutott eszébe farsangolni ? Ki gondolt a régi nagy báli szezonokra, és ha motoszkáló ujjai valamelyik fiók fenekén régi jelmez csipkéi vagy rongyai közé tévedtek, sebesen becsapta a fiókot, mint ahogy a lelkiismeret jótékony csapóajtója becsukódik a feltolakodó vádak előtt. Ezek az évek ugylátszik varázsütésre elmúltak. Hogyan, hogysem, ki tudná ezt megmondani? Ki lát a tömegek lelkének mélyére ? Ki tudja az apró, szétszórt jelekből összefűzni egy nagy titok mozaikját ? Ki tudna megfelelni arra, miért szakadt erre a balsejtelmek között indult 1935-ös esztendőre ez a farsangolási láz, amely még a legjózanabb tömegeket is elkapta és előkaparta a legrégibb fiókok odvas mélyéről a már oszlásnak indult jelmezeket és frakkokat ? És olyan fényes fogadtatást rendezett Karnevál sokszorosan degradált hercegének, hogy aki ott szorongott a rendőrkordon mögött a bécsi Opera, vagy a budapesti Vigadó, vagy a prágai Lucerna kapujában és látta a felvonuló autó- sort, tátva maradt szeme-szája és ha akarta, visszaálmodhatta magát a legrégibb háború előtti évekbe. Mi, akik — sajnos — nem jutottunk be a báltermekbe, .— mert nem éreztük meg, hogy eljött az idő, amikor az ember frakkot vagy éppen jelmezt ölt és beleveti magát az önfeledtség tarka árjába és úszik, ki tudja hová, de úszik, valami könnyű és felhőtlen éjszakában, parfőmök között hulló konfettik záporában andalító tangó szárnyain, — bevalljuk, nem éreztük, hogy eny- nyire vagyunk. Tegnap még háborúval ré- mitgették az európai embert s alig hagytuk el azt a tanulságos kiállítást, ahol a légi támadások elleni védekezés módozatait mutatták be, s ma már mintha a legrózsásabb jövő leselkedne ránk, rophatjuk a táncot és törhetjük a poharat! Mi kívülről lestük csak meg ezt a tüneményt, a lapokból értesültünk, hogy Bécsben például tizenöt év A német birodalom átvette a Saar-vidéket Hitler meglepetéssel a Saar-visszacsatolás ünnepén Örömmámorban úszik a lakosság - SaarbrBckeefeen kitűzték a birodalmi lobogót ■ Békebeszédek ■ Bürckei megyefőnök átvette hivatalát Saarbrücken, március 1. A saarbrückeni kerületi rendi házban ma délelőtt tíz órakor ünnepélyesen lefolyt a Saar-vidék Németországhoz való visszacsatolásának aktusa. A népszövetség hármas bizottságától Frick birodalmi belügyminiszter vette át a Saar-területet, Az ünnepélyes ceremónián megjelent Aloisi báró, a népszövetségi hármas bizottság elnöke, továbbá Cantilo római argentínai nagykövet és Lopez OJívp" berni spanyol követ, a Saar-bi- zottság tagjai. Ezenkívül a dán Krabbe, a nép- szövetségi titkárság Saar-előadója is jelen volt, A kölcsönös bemutatkozás után Frick és Krab- I be aláírták a visszacsatolásról szóló jegyzőkönyvet. Az olasz Aloisi beszédében hangsúlyozta, hogy a Saar-vidék visszacsatolásával eltűnik a népek közül a nyugtalanság egy eleme. Utalt a simán lefolyt tárgyalásokra s megállapította, hogy az eddigi kitűnő eredmény az eljövendő béke és nyugalom kdevező előjelének tekinthető. Délelőtt negyedtízenegykor megtörtént a német lobogó ünnepélyes kitűzése a kormánybizottság épületére. A kormánybizottság épülete a jövőben ismét a központi bíróság épületévé válik. A zászló kitűzésénél jelen volt Göbbels, Frick, Himmler, az SS vezére és a trieri és a speyeri püspök. Féltizenegykor Frick megjelent a kormányépület mellett létesített hatalmas szónoki emelvényen és beszédet mondott, majd a nemzeti szocialista vezetők autóra ültek és végigkocsiz- tak a városon. A tegnapról mára virradó egész éjszaka tartottak az ünnepélyes fölvonulások. A város egész éjjel hangos volt. Éjfélkor, egy órakor, két órakor, három órakor és öt órakor nagy fáklyásmenetek vonultak át az uccákon, majd reggel trombitaharsogásra ébredt a lakosság, Saarbrückenbe egymásután érkeztek az SS és (sp) A várakozással ellentétben és szinte meglepetésszerűen Hitler kancellár is megjelent Saarbrückenben a birodalomhoz váló visszacsatolás ünnepélyes napján. A Führer bizonyára jelezni akarta gyors megjelenésével, hogy mekkora jelentőséget tulajdonit a Saar-terület visszacsatolásának. Az elhangzott beszédek és nyilatkozatok újból kidomborították a birodalmi kormány régi elvét, amely szerint a Saar- kérdés elintézése megnyitja az utat a két nagy nyugati nemzet, a német és a francia kibékülése előtt. A londoni konferencia utáni légkörben kétszeresen jelentősek a Saarbrückenben elhangzott beszédek, mert ha Hitler alig 10 kilométerre a francia határtól és a forrbachi hatalmas francia erődítésektől újból baráti kezet kínál a franciáknak, ez a konzekvens, szinte csökönyös és általános békeakarás nem találhat süket fülekre azoknál, akik jelenleg ellenségei a birodalomnak és bizalmatlanul szemlélik a német élet fejlődését* A Saar-vidék átadásával befejeződött a nép- szövetség életképességének egyik első nagyarányú és hosszantartó próbája. Megszűnt az első népszövetségi ellenőrzés alatt élő állam s arról, ami az elmúlt tizenöt év alatt a Saar-vidéken történt, úgy beszélhetünk, mint egy sikerrel befejezett kísérletről. Emlékezetes, hogy a Saar- kérdés legkritikusabb napja 1934 szeptember 27* volt, amikor Barthou kijelentette, hogy Franciaország a népszövetség Saar-bizoítságának kérésére hajlandó csapataival megszállni a területet. A francia csatapatok azonnal gyülekezni kezdtek a német-francia határon s valóban egyetlen meggondolatlan lépésre volt csak szülésig bog}* a konfliktus kitörjön. Tizenkét nappal e harcias bejelentés után Barthou merénylet áldozata lett. Utódja azonnal békülékenyebb irányzatot kezdeményezett s a fejlemények Barthou utódját igazolták. A népszavazás előtti propaganda s maga a népszavazás a lehető legnyugod- tabban folyt le. Hitler több mint 90 százalékos többséget kapott a plebiszcitumon s a birodalom jogát a Saar-vidékre ezek után senki kétségbe nem vonhatta. Még a népszavazás előtt a francia és a német kiküldöttek Rómában megállapodtak a Saar-vidéki bányák átvételének kérdésében, mert, — mint ismeretes, — ezek a bányák a békeszerződés értelmében francia tulajdonba mentek át s a németeknek vissza kell vásárolnsok őket. A birodalom 900 millió francia frankért vásárolta vissza a bányákat s ugyanakkor, araikor az érdekeltek megállapodtak a Saar-vidéken forgalomban lévő francia frank márkára való beváltásáról, megegyeztek a visszavétel árának folyósításáról is. A népszavazás rendjének biztosítására angol, olasz és holland csapatok szállták meg december végén a Saar-vidcket s felügyeletük alatt minden a legteljesebb rendben lebonyolódhatott. Az első nemzetközi megszállás, amelyet a népszövetség rendelt el, súrlódás ntikül az elmúlt napokban véget ért s megállapíthatjuk, hogy a népszövetségnek a nemzetköz! csapatok kiküldésével való kísérletezése is sikerrel végződött. Amikor elmúlt a népszavazás FOLYTATÁS A 2. OLDAL II. HASÁBJÁN. óta nem volt ilyen báli szezon, mint az idén, s hogy a legkisebb szlovenszkói városban is egymást könyökölték a vigalmak, társas mulatságok, álarcos bálok, kisebb és nagyobb farsangi cécók. Különösen Bécs hökkentett meg bennünket, hiszen Bécsben még el sem oszlott annak a puskapornak a füstje, ami a múlt évben ilyenkor és júliusban ropogott el Bécs uccáin. Tegnap még hajszálon lógott, hogy az egész város feje- tetejére fordul, csak imént volt, hogy az ország rokonszenves kancellárját hivatali szobájában agyonlőtték s a megtorlás nyomai sem száradtak föl még egészen. S máris úgy érezték az illetékesek, hogy elérkezett az idő, amikor meg kell tartani a nagy Operabált, még pedig a lehető legfényesebb külsőségek között, és Bécs város híres bálját, amelyet jó húsz évvel ezelőtt tartottak meg utoljára és a híres bohém-bált, amelyen a régi, léha és sziruposan szentimentális Bécs hangulata patakokban ömlik a pezsgővel, és ha valaki, a távolabbi nyugatról vagy közelebbi keletről betéved, hát elbódul ennyi édesség, ennyi bübáj kipárolgásától. S ez a színes gőz lassan ködbe vonja, álomcsipkével burkolja be a bécsi sebeket, amelyeket ugylátszik már nem lehet többé begyógyítani... Igen, valljuk be, erről van szó, az általános hejehujában mindenki mást keres : írt a sebekre, vagy megfeledkezést a holnapról. ködöt és homályt, kábulatot, édes, vagy keserű kábulatát italnak, szerelemnek, múltnak. A jelmezes bálok tömege is elárul valami nagy kivánkozást a más után. Mindenki ki akar bújni a bőréből és szívesen bújik, ha csak néhány önfeledt órára is valamilyen más bőrbe, ami elhiteti vele világgal: nem vagyok többé azonos! a nagy farsangolás inkább fájdalmas, mint örömteljes tünete a kornak; megmutatja* hogy az ember kerülő utakra szorult, a megújulás égető, fájdalmasan gyújtogató ingerét kénytelen kiélni néhányörás álarcos mókázásban. Amikor egészen, alaposan akarta átformálni azt a való világot, amely-! ben él, amelyhez munkája, nyomasztó ke-! nyérgondjai, hétköznapjai kötik, akkor ha-! talmas pofonokat kapott az élettől. Csak imént suhant át egy szakadék felett, amely-; ről hitelesen kiderült, hogy bele is zuhanhat tott volna, csak imént hallotta, hogy „könyökünkkel súroltuk a háborút'* s amit; maga előtt lát: csupa nagyvonalú, de ké^ tes jövőjű kísérletezés. Nem mintha ő, szegény feje, jobbat vagy többet tudna, mint: veictői, de egyre csikorgóbban vájkál benne a kérdés : mi lesz veled, mi lesz a holna-, poddal, mi lesz álmaiddal, mi lesz nagyfejj;* MajNa^yrádióm^IéM 52. (3604) szám • Szombat • 1935 március 2 Előfizetési ár: évente 300, félévre t50, negyed- Szerkesztőség. Prága II., Panská évre 76, havonta 26 Ké., külföldre évente 450, Szlo'VCTISzkÓi SS VUSZlTlSzlcÓl TYICLQ.IJCLTSCLQ alíce 12, II. emelet, • Kiadóhivatal: félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Kő. • ^ Prága II., Panská ulice 12, 111. emelet, fi képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. politikai napilapja ® ® TELEFON; 30311. © 0 Egyes szám ára 1.20 Kt, vasárnap 2.— Ki. SŰRGÖNYCIM HÍRLAP, P R fi H fi. A bevonulás Jelentősége nagy városaiban a Saar-vidék visszacsatolásának napján csapatszemlék voltak, amelyeken a | magasrangu tisztek beszéltek. SA különítmények, a munkásosztagok, a porosz és a pfalzi rendőrség, sőt Hitler gárdájának egyik százada is megérkezett. A birodalom
