Prágai Magyar Hirlap, 1935. március (14. évfolyam, 51-77 / 3603-3629. szám)

1935-03-10 / 59. (3611.) szám

^^cm-Mag^arhirlap Kél amerikai tudós — mi telhetett tőlük? — finom rádiószerkezetet talált. fel, amelynek se­gítségével az emberi agy titokzatos hullámait fogják fel. Nem vizhullámokról van szó, még csak hanghullámokról sem, a tudósok szerint akarathullámok ezek, amelyeket most igyekez­nek megfejteni. Kétféle hullámot figyeltek meg eddig, „A“ hullámot és. „B" hullámot. Fémle­mezt erősítenek a vizsgálati alany fejére, meg­indítják a gépet és az akarat hullámai végig­remegnek a felvevő készüléken, váltakozó erős­séggel. aszerint, hogy milyen nyugalmi helyzet­ben van az agy. Ha a vizsgálati alany figyelmét zenével vagy egyéb küívilági behatással igény­be veszik, úgy az akarat hullámai gyengébbek, teljes nyugalmi helyzetben erősebbek. Már most ezt a készüléket tökéletesítik — ez a rádiókészülékek sorsa — nem csak az akarathullámokat, de a gondolathullámokat- is ,.közvetiteni“ fogják és megszületik a valóságos, csalhatatlan, exakt, tudományos gondolatolva­sás. Külön nyelve lesz a gondolatolvasásnak, ta­lán hangja is lesz ennek a nyelvnek, gondola­tainkat igy saját hullámhosszon, hangszóróval fogjuk közvetíteni. Eddig a metafizika körébe tartozott a gondolatolvasás, telepatikus tüne­mény, jól jövedelmező artistamutatvány, de mindennek vége lesz, ha a gondolatolvasás egy­szerűen lecsúszik a fizika megfogható világába, a villamosság felfedezései közé, akár a telefon vagy a televízió. A következmények beláthatatlanok. A titok őskori fogalom lesz, olyasmi, mint most a, pri­mitív törzsek tabuja. Lehetetlenné válik, minden bűncselekmény, a rendőrség mellőzi a kihallgatá­sokat, a gyanúsítottak fejére teszi a fémlemezt és az agytekervények vallanak. De talán csak egyszerűen beállítja a bűncselekmény hullám­hosszát és a bűnös agysejtjei sir! hangon jelent­keznek pontos névvel és lakáscímmel. Ha a ta­lálmányt tökéletesítik, úgy jaj neked, Vranszky Ottilia gyilkosa! De szenvedni fognak a bűnösen gondolkodók is. Földalatti üregekben, hullámfedezékekben fognak rejtőzni ezek, vastag ólomlemezek alatt, amelyeken nem hatolnak keresztül a gondolat- hullámok. Nem lesz többé szónoklat, mert a szavakat tulharsogják a gondolat harsogó hang­hullámai és nem lesz többé irodalom, ha a esi- nálmányok között megszólalnak az iró valóságos gondolatai. Csak a lírikus számíthat kegyelem­re, ha letette az őszinteség vizsgáját. Nem fog­nak beszélni a szerelmespárok sem, legjobban teszik, ha csak egymás kezét fogják és bedug­ják a fülüket vattával, nehogy meghallják a gon­dolat hanghullámait. Nem tartom kétségesnek, hogy az általános, egyenlő és titoktalan gondolatolvasás korszaka valóban el fog következni, ezért azt ajánlom, tartsunk már most edző gyakorlatokat az őszin­teségből. A reggeli tornagyakorlat után ajánla­tos tiz-tizenöí percig magános edzőgyakorlatot folytatni, például ezen az alapon: mi az őszinte véleményem sajátmagamróí? Továbbá: mi az őszinte véleményein közvetlen környezetemről? Családom tagjairól? Hivatalbeli kollégáimról? Ba­rátaimról és ismerőseimről? Polgártársaimról? Közéleti nagyjainkról? Ha a magános edzésbe jól begyakoroltuk magunkat, következhetik a második, nehezebb feladat. Üljünk le négyszem­közt legbizalmasabb, leghűségesebb emberünk­kel és tartsunk közös gyakorlatot: mondd meg, mit gondolsz rólam és én megmondom, mit gon­dolok. rólad. Ez a játék rendkívül tanulságos, de rendkívül nehez, ezért hosszú időn át folytatan­dó. Csak miután jól begyakoroltuk magunkat a harcmodorba, próbálkozhatunk meg hasonló játékkal kis intim körben, esténként, társasjáté­kok formájában. Itt már erősebben érvényesül­hetnek a modorbeli képességek is. A feladátot nem szabad, szem elől téveszteni: csak őszintén véleményt mondani a társaság tagjairól, semmi őszinte gondolatot el nem hallgatni, mindezt azonban a legelfogadhatóbb, legudvariasabb formában közölni. Lehet rögtönzött játékot is folytatni. Ha az ember például véletlenül találkozik egy ismerő­sével, akivel egyébként nehezen indul a beszél­getés, igy szólhat hozzá: — Beszéljünk egymásról. Mit tárt rólam? Rövid hónapok alatt meglepő eredményei mu­tatkoznának; az ilyen lelki tornának. Úgy, ahogy a testi tornától felfrissül a testünk, úgy frissül­ne fel lelkünk is egy kis egészséges őszinteség!' tornázástól. Sok ábránd hullna le rólunk, sok elhatározás ébredne bennünk. Ellenfeleim, akik nem állnak a tudomány leg­frissebb álláspontján, sok mindent felhozhatnak fenti tanácsaim ellen. Például: az egyéniség, a lélek formákba öltözködik, ahogy a test ruhát ölt magára. Nem mutatkozunk embertársaink előtt mezítelenül, annál kevebbé bírjuk el, hogy lelkünket vetkőztessük le, vagy éppen mások vetkőztessék le társaságban. Az ember csak az önmagáról és a világról szerzett határozott el­Udinéban a Mallé-posta fogadójában a két katonatiszt megmosakodott, átöltöző „t és reg­gelit hozatott fel magának a vendégszobába. Bármennyire is elcsigázottak voltak, a velük utazó hölgyek miatt mindig kifogástalan és előkelő eleganciával akartak mutatkozni. Az ezredes még most is lihegett az izgalomtól és keményen káromkodott. — Azon gondolkozom, vájjon szabad-e ne­künk ezzel az átkozott forradalmi nimberreí együtt utaznunk? A kapitány derékig meztelenül a tükör előtt ült és hullámos hajfürtjeit rendezgette, majd pelyhedző bajuszát illatos kenőccsel harciassá téve, rizsporral hintette be gyermekded mó­don mosolygós, napbarnított, kerek rózsaszín arcbőrét, amelyet, inasa roppant gondossággal simára borotvált. Most látszott, hogy a kapi­tány középtermetű, karcsú, de széles vállu, izmos karú íégényke, akit csak bozontos szem­öldöke, szúrós tekintete mutatott valamikép­pen katonai rangjához illő meglett férfiúnak. Hófehér fogai villogtak, füle piros volt az iz­galomtól, a friss viztől és dörzsöléstől, hom­loka felhőtlenül sima, széles és magas, amelybe a divat parancsa szerint apró csi­gákban hullott sűrű, vastag szálú haja. Kissé sovány volt, meglátszott rajta, hogy hat esz­tendeje terhes katonai szolgálatot teljesit, egyik csatából a másikba, egyik harctérről a másikra száguldva és eközben agyonhajszolva egy tucat drága paripát. Ahogy kinyitotta szá­ját, nyomban elárulta, hogy még valósággal önfeledt gyermek; bizonyára egyike a legbol­dogabb embereknek, aki tisztára vérmérsék­letének és lelkesedésének viharzásában él; azok közül való, akiknek a lelkűk nem fér meg testükben. Pajzánul és kissé hetykén be­szélt, nem anuvira tisztelettel, mint inkább testvéri bizalommal az egyforma származás és rang pajtáskodásával és valami katonás komolykodással az ezredes elöljárói tekin­télye és méltóságteljes öntudatossága iránt. Látszott rajta, hogy ez a fiatal tiszt egyfor­mán otthon vau a vágtában rohanó paripa há­tán, ágyutüzben, golyózáporban, karddal való páros viaskodásban, királyok és hadvezérek előszobáiban, a százada élén, szalonokban és a legkülönbözőbb rangú asszonyok hálószo­báiban. Ha szólt, nagyokat kacagott, saját ötle- t ess égének boldog mámorában, önmagának legjobb közönsége gyanánt és minden mon­datát groteszk és mulatságos fintorral kisérle. Fejbőrét, arcának minden izmát, szemöldökét és fülét külön-külön mozgatni tudta, homlok- redői akarata szerint összehúzódtak. szétsza­ladtak, felugrottak egész a hajzata tövéig és onnan hirtelen leereszkedtek a szempárká­nyokig. Amit előadott, azt arckifejezéssel, taglejtéssel, fejtartással, bozontos szemöldö­kével, ruganyos orrcimpáival, ajakéival és mozgékony állával meg is játszotta. Tökéletes ellentéte volt. merev és fenséget szenvelgő ezredesének, aki hosszú volt, mintha nyársat nyelt volna, egyenes, törhetetlen és korlátolt, mint a legtöbb fenséges ember. Mintha nem is hallotta volna, hogy az ezredes e pillanat­ban min gondolkozik, halkan füttyentve, csak úgy magamagának, többször egymásután elsóhajtotta: —- Azon gondolkodom, hogy ezt az asz- szonyt, ha addig élek is, a karjaim közé ka­pom és összecsókolom. Imádandó némber. •— De eszeveszett és ha nem csalódom, minket, valami felségsértési kalandba akar belekergetni — jegyezte meg a másik. — Az lehet. Egész életében azzal foglal­kozott. — Kémnő? — Diplomáciai Szibilla. Asszonydiplomata a cár zsoldjában. A herceg felháborodva válaszolt, — Nekünk nincs szükségünk ilyen diplo­képzeléssel tud dolgozni és alkotni. Ez az elkép­zelés változhatik, de nagyon óvatosan és csak belülről jövően. Még ha el is fogadjuk a külső véleményt, azt magunkban kell feldolgoznunk, átrágnunk, saját egyéniségünkhöz formálnunk, hogy hasznos legyen. Ez hosszú folyamat és ak­cióképességünk mehet tönkre a ránk zuhogó külső vélemény alatt, ha nem tudunk lépést tar­tani annak felső feldolgozásával. Kérem, igazuk van! Beszéljenek a két ame­rikai tudóssal, egyéb tudósokkal és feltalálók­kal, akik minden találmányukkal csak a külső véleményt erőszakolják ránk és egyre jobban kalapálnak belső egyéniségünkön, hogy szinte már alig bírjuk. Ma még azt mondjuk: a villany­lámpát akkor gyújtom fel, ha akarom, a rádiót akkor kapcsolom be, ha kedvem van hozzá. De matákra. A kapitány egyik szem öklökéi felhúzta egészen a homloka széléig. — Meg is látszik rajtunk.' — Áh . . . áh . . . oáh! — Kedves Frédy, ne tagadjuk, hogy Met­ternich is jó hasznát vette a diplomáciai kur­tizánoknak. Egy ilyen asszony felér öt nagy­követtel és egy hadtest katonasággal. Csak most nagyon el van keseredve Metternichhel szemben. Nem is csodálom. Öhercegsége há­rom hónap óta Recamier asszony hálójában egészen megfeledkezett gyermeke anyjáról. Ez felháborító. Az ezredes a fejét kapkodta. — Gyermeke anyjáról? Meg vagy bolon­dulva? Micsoda gyermekről van szó? A kapitány felugrott, odaszaladt a fogason lógó egyenruhájához s kabátja belső zsebéből kihalászott egy vörös szattyánt)őrbe kötött jegyzőkönyvecskét. Aztán feszes vigyázzállás­ba merevedve, harsány szolgálati hangon, mintha harctéréin, vagy főhadiszálláson be­szélne, jelenteni kezdte: — Bagration Péter tábornok, aki elesett a borodinói csatában, 1800-ban vette nőül Skávronszki grófnőt, akit mi most Milánótól kezdve utitársnőnk gyanánt tisztelhetünk. Bagration herceg azóta természetesen nem látta ezt a szép meztelen angyalt. Ellenben látták azóta a következő urak . „ , Az orosz császár őfelségével kezdjem? — Ne beszélj bolondokat. — Pedig minden asszony ő vele kezdi. Húsz esztendő . óta vagy vele, vagy Napó­leonnal. — Oáh . , . micsoda összehasonlítás . . — Voltak, akiknek Napóleon jobban tet­szett. Az asszonyok ízlése kiismerhetetlen. Hagyjuk ezt rájuk. Bagration hercegnő azon­ban mór a következő évben felismerte Met­ternich Kelemen hercegben a jövő emberét, ami csak éles diplomáciai látását bizonyítja. Felismerte és a következő évben leánygyer­meket szült neki Bádenben, ami az ő részéről tagadhatatlanul nagy figyelem volt a német császársággal szemben. A következő évben Szentpétervárott Glocester hercegének karjai között töltött néhány hónapot, diplomáciailag előkészítvén az angol—orosz szövetség hatal­mas müvét. Ezernyolcszázötben KatarLna Pet- co vna Troppauban van és Gentz udvari ta­nácsost keríti hálójába. Ez valószínűleg azért történt, hogy Gentz gazdájának, Metternich hercegnek, aki ezalatt Napóleon udvarában Madame Junot-val, Abrantes hercegnőjével szeretkezett, méltó leckét adjon. Ez a viszony mindössze öt hónapig tartott. A hatodik hó­napban a hercegnő résztvett. a drezdai konfe­rencián és ott Lajos porosz herceget, tüntette ki kegyeivel. Gyönyörű volt ez a szerelem és annak csak a herceg halála vetett véget, amely az irigylésre mól ló embert a harctéren érte. Ezernyolcszázhétben Karlsbad, 1809-ben Wien, ugyanannak az esztendőnek őszén Prága, a következő évben ismét Wien a her­cegnő főhadiszállása. Ezeket a helyeket a würtembergi trónörökös, Humboldt és gróf Schullenburg, valamint újra Metternich tette neki felejthetetlenné. — Elég, elég — riadt fel a® ezredes és iz­zadó homlokát törölgette. — Atkozott fúria. A kapitány tovább böngészett a jegyző­könyvében. — A következő évben, amikor Bagration herceg Borodinónál hősi halált halt, Kata- riua hercegnő bécsi hálószobáját áttette Ma­gyarország területére. —- Ah, auh. Hercegem, e szomorú esztendő nyarán Esterházy Nickerl kismartoni udvarában ta­láljuk őt ismét Gentz udvari tanácsos társa­ságában. 1955 (Bércbe 10* tfaimimi > már megtörténik, hogy, ha nyáron végigmegyünk: az uccáh, a nagy nemzetközi futballmeccs lefo­lyását bömbölik felénk a rádiók minden lakás nyitott ablakán keresztül, pedig — előfordul.*— nem érdekel bennünket a futball.‘ És van mái ország, ahol az emberek kötelesek bekapcsolni a rádiót bizonyos események alkalmával, akár akarják, akár nem. Mindezek a találmányok már egy kicsit a fed­jünk köré feszítik a fémlemezt, a gondolatolvaső gép fémlemezét. Egy kicsit már szorosan. Egy­re szorosabban. Edződnünk kell, ha azt akar­juk, hogy kibírjuk. Félve rejtett belső egyénisé­günk egyre jobban fordul kifelé az egyre újabb gépek hatása alatt. Edződnünk kell, — mivel­hogy mégsem vándorolhatunk ki saját bőrünk­ből. — Undorító dolog. — Ne felejtsd el Frédy, hogy Kátarina Petrovna, aki hosszú és éppen nenj meddő diplomáciai múltja ellenére ma mindössze harmincegy éves, ez alatt a tizenkét év alatt pillanatra sem szűnt meg Napóleon ellen iz­gatni az orosz, német, osztrák és angol kor­mányokat. — Hát akikor miért rajong mégis Napó­leonért? A kapitány arcán vitustáncot járt az illatos vizekkel pirosra áztatott és rózsaszín púder­rel kisimított bőr és szeme ravaszul hunyor­gott. — Napóleon bukása után a hercegnő Pa­risba rohant, hogy egyetlen igazi és halhatat­lan szerelme, Metternich herceg szivében újra elfoglalja az öt megillető helyet és ma­gát, mint Napóleon egyik legyőzőjét, a cár,,a porosz király, Sohwarzenberg herceg és Blü- cher mellett ünnepeltesse. —. Ah, oáh ... ez téboly. — Ha a Marseülaise fölért egy hadtesttel, akkor Bagration hercegnő megért nekünk legalább két hadosztályparancsnokot és az orosz cérnáik használt annyit, mint két kül­ügyminiszter. Ám Metternich akkor már észre sem akarta venni régi fegyvertársát. — Kit, Ka tar ina Petrovna Bagration her­cegasszonyt? — Stefierl, te már huszonhárom esztendős vagy . . . Úristen, mikor fogsz te megkomo­tyogni? — Ha Isten segít, soha. — Félek. Jobb volna, ha mellettem marad- nál és rólam vennél példát. — Parancsodra, drága ezredesem. De te azt kérdezted tőlem, hogy mi a lélektani ma­gyarázata Bagration hercegnő Napóleon-imá- d a tónak. Hát most tudod. A hercegnő most. gyűlöli Mettérnichet és mindenkit imád, akit ő gyűlöl. A hercegnő most átmenetileg jako­binus forradalmár, lázadó amazon, bosszú­álló angyal, világfelforgató, alvilági démon. De nem szabad őt komolyan venni. Most egyébként rendes, megbízható, hü diplomata. A mienk egészen. Most egy kicsit kitombolja magát. Metternichet duzzogva otthagyta Pa­risban és barátnőjével, valamint komprnájá- >val kocsira ült, hogy Becsben szolgálattételre jelentkezzék. Útközben kirabolták, kocsiját, lovait elszedték és Turiu és Milánó között az országúton hagyták. Átkozott olasz karboná­rok. A világ legszebb asszonyával ily gyalá­zatosán elbánni, — nos, ezért nem volt érde­mes Lombardiát felszabadítani a korzikai uralma alól. Ámbár nekünk ez a gaztett csak szerencsét hozott. Éneikül aligha töltöttünk volna hat teljes napot ezzel a tündöklő asz- szonnyal. Hercegem, én bevallom, soha ilyen szerelmes nem voltam életemben. Vetted észre, milyen sejtelmes, milyen hipnotikus, milyen tulvilági tekintete van ... Herce­gem, ez a Metternich valóban agyalágyült fickó. Én is láttam Récamier asszonyt. Nem mondom, az is elsőrangú szépség. Szép. szép, mint egy Ca nova-szobor, de semmi lélek benne. Okos, de hideg. Esküszöm, hogy fo­galma sincs a szerelemről. Ha a férfiak őr­jöngve nem vonaglanának a lábai előtt,:, ő maga bizonyára azt sem tudná, hogy fiu-e, vagy lány. És Metternich sem tudja Ezer aranyba fogadok, hogy erről még halvány sejtelme sincs és mégis elhagyja érte Bagra- tiont. Égbekiáltó ostobaság. Mindem csepp vérem fellázad az ilyesmi ellen. Az ezredes nem tudta, hogy nevessen-e, vagy bosszankodjék a bozontos szemöldökű és gyermekes mosolyu kapitány léhaságán. — StefferI, StefferI, belőled sem lesz soha az életben komoly ember. A két katonatiszt, egyikét. WiudisohgrStz Alfréd hercegnek, a kapitányt.Széchenyi Ist­ván grófnak hívták. QTFFFFDT-A JL* JL Jl^iL jLjf Irías Surányí Miklós BESZÁMOLÓ írja: Sándor Imre Gondolatolvasás 6 ___

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents