Prágai Magyar Hirlap, 1935. február (14. évfolyam, 27-50 / 3579-3602. szám)

1935-02-07 / 32. (3584.) szám

1935 fdbroár 7, csütörtök. 9 Szétugrasztották az Európában működő amerikai gangszterbandát Elfogták Stanleyt, az intellektuális bűnöző társaság vezérét ■ Leleplezték egy vidéki kastélyban a banda központját ■ Egy angol hajóskapitány „különös" utitársa vezette nyomra a rendőrséget P á r i s, február 6. A francia rendőrség nagy­szerű fogást csinált: sikerült letartóztatnia Róbert Stanleyt* az Eu­rópában működő amerikai gangszterbanda ve­zérét* Mióta Amerikában forró lett a talaj a banditák lába alatt, sokan Európába menekültek közü­lük, különösen olyanok, akik úgynevezett intellektuális módon, „bizalmi alapon" dolgoztak és fosztották ki áldozataikat. A rend­őrség feltevése szerint mintegy húsz tagból áll ez az Európában működő banda, amelynek tag­jai legnagyobb részt igen nagy vagyont hará­csoltak össze. A társaság fejét, Stanleyt, • egyik társának meggondolatlansága folytán, sikerült letartóztatni. A London-párisi gyorsvonaton Jahuár 17-ére virradó éjszaka a London-párisi gyorsvonat elhagyta Dieppe állomást, mikor kü­lönös események játszódtak le a vonaton. Az egyik elsőosztályu fülkében két ember utazott. Az egyik Glanville angol hajóskapitány volt, aki Velencébe készült, hogy ott átvegye egy hajó parancsnokságát. A másik utas mint ausz­tráliai bankár mutatkozott be utitársának. A két ember együtt utazott Londontól kezdve és út­közben egy üveg whisky mellett meleg barátsá­got kötöttek egymással. Dieppe után az angol hajóskapitányt a sok ital következtében elnyom­ta az álom, az ausztráliai bankár pedig egyedül ivott tovább, Glanville kapitány hirtelen külö­nös zajra riadt fel. Felugrott és látta, hogy utitársa az ő kofferjében kutat és éppen ki­vesz belőle egy hitellevelet, amely a kapitány útiköltségeit fedezte, Glanville azonnal meg­rántotta a vészféket, de az ausztráliai máris revolvert szegzett a mellének: — Ne csináljon ostobaságot, kapitány! Lát­hatja, hogy csak tréfáltam. Gratulálok, önnek nagyon éber álma van. Gyalus podgyász A vészjelzésre a vonat közben megállt és a kalauz bejött a fülkébe. Az angol kapitány ke­rülni akarta a kellemetlenséget, ezért azt mond­ta, hogy félreértésről van szó, ami az ital kö­vetkezménye. A párisi pályaudvaron a kalauz mégis előál­lította a két utast az állomási rendőrségen, át­vizsgálták az ausztráliai podgyászát és megle­petéssel látták, hogy rengeteg hamis hitellevél és valódi bankje­gyek közé burkolt papircsomók vannak benne, majd előkerültek a podgyászból mindazok a kellékek, amelyek a „bizalmi" tolvajok fegy­vertárához tartoznak. Az ausztráliai egyszerre kijózanodott: — A magunkfajta embernek nem szabad be­rúgni. Az alkoholnak köszönhetem a leleplezést. Az alkohol, a játék és az ópium nagyobb el­lenségeink, mint a rendőrség. Kiderült, hogy Georges Steersnek hívják az elfogott gangsztert, aki Melbourneben született. Steers tagadásra fogta a dolgot és azt állította, hogy sejtelme sem volt arról, hogy mi van a podgyászban. A bőröndöt Londonban bízták rá azzal, hogy adja át egy Reteler nevű embernek. Az elfogott ember tárcájában valóban találtak egy cédulát, a következő szöveggel: „Reteler, Stanley, 121 Maison Rouge, Comeil- les-en-Parisis." A nagy fogás A rendőrtisztviselők rögtön tudták, hogy kiről van szó. A megnevezett Róbert Stanley, mint említettük, az Európában dolgozó amerikai gang- szterek vezére, aki St. Louisból származik. 1913- ban kezdte meg működését Amerikában, ahol többizben elitélték. 1925-ben ismét elfogták, de az ekkor már dúsgazdag ember huszonötezer dollár kaució ellenében ismét szabadlábra ke­rült. Ekkor szökött át Európába és Zürichben kezdte meg virágzó működését. Egy hollandiai nagyiparossal ismerkedett meg és nagyszerű üzletek kecsegtetésével 180,000 holland forintot, körülbelül hét millió cseh­szlovák koronát sikerült tőle kicsalnia, 1927-ben Párisban elfogták és kiszolgáltatták Svájcnak. Később Németországban bukkant fel, ahol sikeres szélhámosságokat hajtott végre, majd a múlt év januárjában visszatért Párisba és itt 150.000 frankot lopott el egy kaliforniai farmertől. A hatóságok mindeddig hiába kutat­tak utána. A megtalált cim alapján a rendőrség emberei azonnal kiutaztak Corneilles-en-Parisisba. Itt megtudták, hogy minden nyolc-üz napban szá­mos tagból álló amerikai társaság érkezik a köz­ségbe, a korcsmákban mulatoznak és billiárdoz- nak és Húsz esztendővel ezelőtt, egy ködös, rideg őszi reggelein szelidtekinbetü, fiatal férfi ko­pogtatott a swindoni mozdony mühely iroda­vezetőségének ajtaján. Háromszor kopogta­tott, akkor beülről egy borostás hang kiszólt: — Szabad. A munkaskiilsajü fiatal férfi belépett a helyiségbe. Körüljár tatta a tekintetét a barát­ságtalan egyszerűséggel bútorozott irodán, illemtudóan köszöni, aztán nyomban bejelen­tette jövetele célját. — Uram, Alfréd Williams lakatos vagyok. Engedelmével munkára jelentkezem. Az irodavezető, aJki harminc év után kissé belepodvásodott az asztalmelleti görnyedésbe és régen elvesztette hallásának a finomságát, a megszokás gépies kurtaságával válaszolt: — A létszám teljes. Nem veszünk fel uj munkást. Alfréd Williams nyilván el volt készülve erre az elutasításra, mert egy árnyalattal nyomban megihalkitotta a hangját: — Uram, bármilyen sajnálatos mulasztást követtem is el, idáig nem tanultam egyebet a munkánál. Egyelőre erre vagyok utalva. Tegye lehetővé, hogy dolgozhassam, külön­ben nem tudom fönntartani magamat. Az irodavezető föltekintett. Nyugalom és végtelenül szelid méltóság áradt az idegen szavaiból. — Hogy hívják? — Tisztelettel ........Miár bátor voltam.......... Al fréd Williams a nevem. — Az írásai rendben vannak? — Igen. — Mutassa. — Parancsoljon uram. Alfréd Williams átnyújtotta a munkaköny­vét. Az irodavezető megnézte. A fölvételi lap után nyúlt. — C-mübely, VII. terem. Jelentkezzék munkára. A fiatal férfi némán meghajtotta magát és távozott. Estig dolgozott, amikor aztán kilé­pett az uccura, igy szólt magához: „Isten megsegített, rajtam a sor, hogy én is segít­sek magamon." Megindult. Egy antikvárius boltja előtt állott meg. Bement. — Francia szótárra volna szükségem — mondta a boltosnak. — Van, uram — szólt az antikvárius. Alfréd Williams megfizette a könyv árát. Elhagyta az üzletet és vonatra ült, hogy ott­honába térjen. LaJkása mintegy húsz kilo­méternyire volt a helytől, ahol most és ezen­túl minden este vonatra kellett szállnia. Mire hazaért, tizenöt francia szót már tu­dott. Másnap — Jővet és menet — megtanult harmincat és félév múlva ismét megjelent a könyvesboltban. — Görög szótárra volna szükségem. — Vau, uram. Kezdődött az egész előliül. Hat hónap a „Maison Rouge" villában folytatják a tivor­nyát. A banda dúsgazdag tagjai néha hetekig is itt időztek, hogy kipihenjek fáradalmaikat. Kide­rült, hogy a Maison Rougeban a mulatozásokon kívül az ópium gyönyöreinek is hódoltak az amerikai gangszterek. A detektívek többnapi várakozás után végre megtudták, hogy az amerikaiak ismét megérkez­tek és az egyik kávéházban mulatnak. Kőrül­rnultán sor került a latin szótárra is. Három év utón pedig kötetnyi kézirattal jelentkeaett Alfréd Williams egy könyvkiadónál* — Néhány klasszikus fordítást hoztam — mondta csöndes hangon. — Tekintsék meg, érdemesek-e kiadásra? — Megnézzük. Két hét múlva fáradjon el a válaszért. A két hét eltelt. Alfréd Williams jelent­kezett, A kiadó arca ragyogott. Közölte az ismeretlennel, hogy remekműveket alkotott. Hajlandó valamennyit kiadni. Negyedóra alatt megállapodtak. A kiadó leült, hogy megírja a szerződést. — A neve... A nevét még nem is tudom, uram — mosolygott. Amaz bólintott. — A nevem Alfréd Williams. Lakatos va­gyok. A swindoni mozdonynrühelyben dol­gozóul. Nem szeretném, uram, a dolgaimat és | életemet komplikálni. Állapodjunk meg vala­mi más névben. így történt. A fordítások megjelentek. A könyveket újabb kiadások követték, két kötet eredeti költemény és őt prózai mü. Az utolsón éppen megszáradt a nyomda- festék, amikor kitört a világháború. Másnap az irodavezető hivatta Williams-ot. — Önnek Indiába kell utaznia. Hadiérdek­ből ötszáz munkásunkat, köztük önt is, ottani műhelyünkbe helyeztük át. — Utazom, uram. Harmadnap már vitte is a hajó. Eltelt öt esztendő, s amikor Alfréd Williams ismét hajóra szállt, hogy visszatérjen Angliába, tökéletesen beszélt szanszkritül és ötszáz oldalas kézirata feküdt faládája' fenekén, mint tanulmány és ismertetés a szanszkrit irodalomról. Megjelent ez a munkája is. Akkor egy na­pon leült és számadást csinált. Megállapította, hogy vagyonkája bőven futja kisebb föld­birtokra. Házat, harminc hold földet vásárolt Swinden határában. Három évig élt igy. Maga szántott, maga vetett, maga boronáit, maga aratott, közben három újabb müvet alkotott, — imignem most nyáron úgy érezte, hogy megfáradt. Most szeptemberig nézte a vonuló felhőket. Akkor egy este elmosolyodott, befordult a házba és lepihent. Reggel hiába költötték. Többé nem ébredt föl álmából. * Albert Mansbridge az angol felnőtt tovább­képző intézet oxfordi értekezletén a közel múltban előadást tartott, amelyben leleplezte az elhunyt lakatost. Ismertette csodálatos, életét és kijelentette, hogy az elhunyt rend­kívüli férfiúnak, aki az önképzés halhatatlan példája, valamennyi müve az angol irodalom remekei közé tartozik. Alfréd Williams, amíg dolgozott, mindig a két keze munkájából élt, jövedelme soha nem haladta meg a heti négy vették az épületet, majd váratlanul behatoltak a terembe. A társaság valamennyi tagja elmenekült, csak Stanleyt sikerült lefegyvereznie az egyik de- tektivnek, aki már régóta ismerte a gang­sztert* Másnap Stanley jelenlétében házkutatást tartot­tak a Maison Rougeban és megállapították, hogy legalább húsz tagja van a gangszterszervezetnek, akik valamennyien dúsgazdag emberek* Stanley rendkívül rokonszenves, jó fellépésű em­ber, áld könnyű szerrel tud bizalmat kelteni ma­ga iránt, de nagyvilági férfi a banda többi tagja is. Egyikük, akit már régebben elfogtak, több mint hétmillió frank vagyonnal rendel­kezik, ez az ember a rendőrségen elmondta, hogy tíz­millióra akarja növelni vagyonát, azután ,,vissza­vonul". — Családom van, — mondta a rendőrtisztví- selőnek, — és megszoktuk, hogy bizonyos jó­módban éljünk. Nincs szörnyűbb átok, mint a szegénység. A banda szétugrasztott tagjai valószínűleg már elmenekültek Franciaországból. Egész Euró­pa rendőrsége résen van, hogy a banditák euró­pai működésének gátat vessen.------0----­fon tot és egyszerű lakatos létére kiváló klas­szikus tudós, Hngelméjü költő és iró volt. íme, a történet a tanlkok és halálsugarak korából.-----Ili----­(• ) A komáromi református első énekkar hang­versenye. Koonáromli tnudósiiltómk jelenti: Komámom •a dalosok városa, szokatlan nagyszámai dalárdája vám, amelyek mind nagy lelkesedéssel s hozizá- értéssel ápoltják a magyair dalkultuirát. Nemes verseny fejlődött; ki a komáromi dalárdák között e e nemes verseny eredménye aiz. hogy egyre (kiválóbb teljesítményt nyújtanak a komáromi dal- egyesületek. A téli szezon hangversenyeinek 8 dalestéinek sorába méltóképpen illeszkedik bele a református gazdaénekkar legutóbbi fellépése. A Teleky Miklós karnagy által nagysoerüen vezé­nyelt e hozzáértéséé! irányított énekkar a Knlhup- palota hangversenytermében őszinte s maradandó sikert anartott. A nagytermeit teljeeen megtöltött*! a közönség, amely szívesen s élvezettel hallgatta az énekkar precíz, finom felfogású s minden mo­dulációban helytálló énekszámait. Beethoven, Gáspár, Lányi, Dürner, Siloher. Kircihner, Raka- lajnikov, Horváth szerzeményeket énekeltek, né­hányat jólsákerük vonós zenekari kísérettel, si­muló együttesben. A szólószámokat Móroez Péter, Nagy Sándor, Gulyáé József énekelték. A® ének­számok mellett Mészáros László zongorajátékának volt meleg sikere: Liszt- és MtShály-d&nabok&t ját­szott művészi érzéssel. (*) Lehár Pacsirtájának pozsonyi elő­adása. Tudósitónk jelenti: Lehár Ferenc bájos operettjét, a Pacsirtát a közeljövőben adják elő a pozsonyi Kiskárpátok cserké­szek a városi színházban. A jegyek nagy részét már előre lefoglalta a közönség, úgy hogy biztos a telt ház. Ülőhelyek még le­foglalhatok Csáder titkárnál (Cserkész­otthon. Landler-u. 1., I.). (*) A Kazinczy Társaság hétfői kulturestjét is Rákóczi emlékének szentelte. Kassai szerkesztő­ségünk jeleníti: A Kazinczy Társaság hétfőn este knl tűrés tét rendezett a Polgári Társaskör nagy­termében, melyet ismét II. Rákóczi Ferenc emlé­kének szeoifelt. A kulttiresit előadója a társaság ki­tűnő főtitkára, Gömöry János volt, aki Rákóczi ifjúságáról tartott érdekes és magas szán vonalú előadást. Gömöry János nemcsak kronológikus sorrendben adta. a fejedelem gyermekkori évednek, hanem ezeket az esztendőiket belehelyezte az ak­kori korszak történelmi folyamatába s főként azoknak az eseményeiknek a. sód rába, amelyek ki­alakító hatással bírtak a fiatal Rákóczira.. A Gö­möry János nagy történelmi tudásához méltó elő­adást, melyet a közönség végig feszült figyelem­mel kísért, Katona Gyuláné énekszáma egészítette ki stílusosan, ak.í magyar dalokat énekelt nagy sikerrel rimaszombati Oláh Kálmán kitűnő ciicrány- zeimekarának kísérete mellett. A kiulturest műso­rát Gönozy Gábor, a trásasá? ügyvezető elnöké­nek sza-vai vezették és fejezték be. (*) Bafa filmstúdiót épit Zlinben. Az Inter­nationale Filmschau jelentése szerint a Bat’a-cég nemsokára megkezdi Zlinben egy nagyméretű filmstúdió építését. Az atelié Bahnak-ban fog állni. Az uj stúdióban kizárólag a Bafa-müvek propagandafilmjeit fogják készíteni, de egy ké­sőbbi időpontra tervbevették, hogy a Bat’a stú­dió kulturfilmeket is termelne. (*) Eggerth Márta a „Három grácia" filmfőszerepében. Bécsből jelentik : Lehár Ferenc nagysikerű darabja, a Három grácia rövidesen filmre kerül. Bécsben kezdik meg a felvételeket Kari Lamacs rendezésében. A női főszerepet Eggerth Márta énekli. (*) Chaplin érdeklődik a „Hej rup" iránt? Egy angol folyóirat azt a szenzációs hirt hoz­za, hogy Chaplin érdeklődik Voskovec és W«- rich filmjének, a „Hej rup“-nak témája iránt. A nagy művész állítólag azon óhajának adott kifejezést, hogy ezt a témát a maga számára át­alakítsa. SzroHÁz-Könfrv-KabTORA Alfréd Williams, aki nem felejtette el, hogy embernek született Irta: Bihó Lajos

Next

/
Thumbnails
Contents