Prágai Magyar Hirlap, 1935. február (14. évfolyam, 27-50 / 3579-3602. szám)
1935-02-07 / 32. (3584.) szám
1935 fdbroár 7, csütörtök. 9 Szétugrasztották az Európában működő amerikai gangszterbandát Elfogták Stanleyt, az intellektuális bűnöző társaság vezérét ■ Leleplezték egy vidéki kastélyban a banda központját ■ Egy angol hajóskapitány „különös" utitársa vezette nyomra a rendőrséget P á r i s, február 6. A francia rendőrség nagyszerű fogást csinált: sikerült letartóztatnia Róbert Stanleyt* az Európában működő amerikai gangszterbanda vezérét* Mióta Amerikában forró lett a talaj a banditák lába alatt, sokan Európába menekültek közülük, különösen olyanok, akik úgynevezett intellektuális módon, „bizalmi alapon" dolgoztak és fosztották ki áldozataikat. A rendőrség feltevése szerint mintegy húsz tagból áll ez az Európában működő banda, amelynek tagjai legnagyobb részt igen nagy vagyont harácsoltak össze. A társaság fejét, Stanleyt, • egyik társának meggondolatlansága folytán, sikerült letartóztatni. A London-párisi gyorsvonaton Jahuár 17-ére virradó éjszaka a London-párisi gyorsvonat elhagyta Dieppe állomást, mikor különös események játszódtak le a vonaton. Az egyik elsőosztályu fülkében két ember utazott. Az egyik Glanville angol hajóskapitány volt, aki Velencébe készült, hogy ott átvegye egy hajó parancsnokságát. A másik utas mint ausztráliai bankár mutatkozott be utitársának. A két ember együtt utazott Londontól kezdve és útközben egy üveg whisky mellett meleg barátságot kötöttek egymással. Dieppe után az angol hajóskapitányt a sok ital következtében elnyomta az álom, az ausztráliai bankár pedig egyedül ivott tovább, Glanville kapitány hirtelen különös zajra riadt fel. Felugrott és látta, hogy utitársa az ő kofferjében kutat és éppen kivesz belőle egy hitellevelet, amely a kapitány útiköltségeit fedezte, Glanville azonnal megrántotta a vészféket, de az ausztráliai máris revolvert szegzett a mellének: — Ne csináljon ostobaságot, kapitány! Láthatja, hogy csak tréfáltam. Gratulálok, önnek nagyon éber álma van. Gyalus podgyász A vészjelzésre a vonat közben megállt és a kalauz bejött a fülkébe. Az angol kapitány kerülni akarta a kellemetlenséget, ezért azt mondta, hogy félreértésről van szó, ami az ital következménye. A párisi pályaudvaron a kalauz mégis előállította a két utast az állomási rendőrségen, átvizsgálták az ausztráliai podgyászát és meglepetéssel látták, hogy rengeteg hamis hitellevél és valódi bankjegyek közé burkolt papircsomók vannak benne, majd előkerültek a podgyászból mindazok a kellékek, amelyek a „bizalmi" tolvajok fegyvertárához tartoznak. Az ausztráliai egyszerre kijózanodott: — A magunkfajta embernek nem szabad berúgni. Az alkoholnak köszönhetem a leleplezést. Az alkohol, a játék és az ópium nagyobb ellenségeink, mint a rendőrség. Kiderült, hogy Georges Steersnek hívják az elfogott gangsztert, aki Melbourneben született. Steers tagadásra fogta a dolgot és azt állította, hogy sejtelme sem volt arról, hogy mi van a podgyászban. A bőröndöt Londonban bízták rá azzal, hogy adja át egy Reteler nevű embernek. Az elfogott ember tárcájában valóban találtak egy cédulát, a következő szöveggel: „Reteler, Stanley, 121 Maison Rouge, Comeil- les-en-Parisis." A nagy fogás A rendőrtisztviselők rögtön tudták, hogy kiről van szó. A megnevezett Róbert Stanley, mint említettük, az Európában dolgozó amerikai gang- szterek vezére, aki St. Louisból származik. 1913- ban kezdte meg működését Amerikában, ahol többizben elitélték. 1925-ben ismét elfogták, de az ekkor már dúsgazdag ember huszonötezer dollár kaució ellenében ismét szabadlábra került. Ekkor szökött át Európába és Zürichben kezdte meg virágzó működését. Egy hollandiai nagyiparossal ismerkedett meg és nagyszerű üzletek kecsegtetésével 180,000 holland forintot, körülbelül hét millió csehszlovák koronát sikerült tőle kicsalnia, 1927-ben Párisban elfogták és kiszolgáltatták Svájcnak. Később Németországban bukkant fel, ahol sikeres szélhámosságokat hajtott végre, majd a múlt év januárjában visszatért Párisba és itt 150.000 frankot lopott el egy kaliforniai farmertől. A hatóságok mindeddig hiába kutattak utána. A megtalált cim alapján a rendőrség emberei azonnal kiutaztak Corneilles-en-Parisisba. Itt megtudták, hogy minden nyolc-üz napban számos tagból álló amerikai társaság érkezik a községbe, a korcsmákban mulatoznak és billiárdoz- nak és Húsz esztendővel ezelőtt, egy ködös, rideg őszi reggelein szelidtekinbetü, fiatal férfi kopogtatott a swindoni mozdony mühely irodavezetőségének ajtaján. Háromszor kopogtatott, akkor beülről egy borostás hang kiszólt: — Szabad. A munkaskiilsajü fiatal férfi belépett a helyiségbe. Körüljár tatta a tekintetét a barátságtalan egyszerűséggel bútorozott irodán, illemtudóan köszöni, aztán nyomban bejelentette jövetele célját. — Uram, Alfréd Williams lakatos vagyok. Engedelmével munkára jelentkezem. Az irodavezető, aJki harminc év után kissé belepodvásodott az asztalmelleti görnyedésbe és régen elvesztette hallásának a finomságát, a megszokás gépies kurtaságával válaszolt: — A létszám teljes. Nem veszünk fel uj munkást. Alfréd Williams nyilván el volt készülve erre az elutasításra, mert egy árnyalattal nyomban megihalkitotta a hangját: — Uram, bármilyen sajnálatos mulasztást követtem is el, idáig nem tanultam egyebet a munkánál. Egyelőre erre vagyok utalva. Tegye lehetővé, hogy dolgozhassam, különben nem tudom fönntartani magamat. Az irodavezető föltekintett. Nyugalom és végtelenül szelid méltóság áradt az idegen szavaiból. — Hogy hívják? — Tisztelettel ........Miár bátor voltam.......... Al fréd Williams a nevem. — Az írásai rendben vannak? — Igen. — Mutassa. — Parancsoljon uram. Alfréd Williams átnyújtotta a munkakönyvét. Az irodavezető megnézte. A fölvételi lap után nyúlt. — C-mübely, VII. terem. Jelentkezzék munkára. A fiatal férfi némán meghajtotta magát és távozott. Estig dolgozott, amikor aztán kilépett az uccura, igy szólt magához: „Isten megsegített, rajtam a sor, hogy én is segítsek magamon." Megindult. Egy antikvárius boltja előtt állott meg. Bement. — Francia szótárra volna szükségem — mondta a boltosnak. — Van, uram — szólt az antikvárius. Alfréd Williams megfizette a könyv árát. Elhagyta az üzletet és vonatra ült, hogy otthonába térjen. LaJkása mintegy húsz kilométernyire volt a helytől, ahol most és ezentúl minden este vonatra kellett szállnia. Mire hazaért, tizenöt francia szót már tudott. Másnap — Jővet és menet — megtanult harmincat és félév múlva ismét megjelent a könyvesboltban. — Görög szótárra volna szükségem. — Vau, uram. Kezdődött az egész előliül. Hat hónap a „Maison Rouge" villában folytatják a tivornyát. A banda dúsgazdag tagjai néha hetekig is itt időztek, hogy kipihenjek fáradalmaikat. Kiderült, hogy a Maison Rougeban a mulatozásokon kívül az ópium gyönyöreinek is hódoltak az amerikai gangszterek. A detektívek többnapi várakozás után végre megtudták, hogy az amerikaiak ismét megérkeztek és az egyik kávéházban mulatnak. Kőrülrnultán sor került a latin szótárra is. Három év utón pedig kötetnyi kézirattal jelentkeaett Alfréd Williams egy könyvkiadónál* — Néhány klasszikus fordítást hoztam — mondta csöndes hangon. — Tekintsék meg, érdemesek-e kiadásra? — Megnézzük. Két hét múlva fáradjon el a válaszért. A két hét eltelt. Alfréd Williams jelentkezett, A kiadó arca ragyogott. Közölte az ismeretlennel, hogy remekműveket alkotott. Hajlandó valamennyit kiadni. Negyedóra alatt megállapodtak. A kiadó leült, hogy megírja a szerződést. — A neve... A nevét még nem is tudom, uram — mosolygott. Amaz bólintott. — A nevem Alfréd Williams. Lakatos vagyok. A swindoni mozdonynrühelyben dolgozóul. Nem szeretném, uram, a dolgaimat és | életemet komplikálni. Állapodjunk meg valami más névben. így történt. A fordítások megjelentek. A könyveket újabb kiadások követték, két kötet eredeti költemény és őt prózai mü. Az utolsón éppen megszáradt a nyomda- festék, amikor kitört a világháború. Másnap az irodavezető hivatta Williams-ot. — Önnek Indiába kell utaznia. Hadiérdekből ötszáz munkásunkat, köztük önt is, ottani műhelyünkbe helyeztük át. — Utazom, uram. Harmadnap már vitte is a hajó. Eltelt öt esztendő, s amikor Alfréd Williams ismét hajóra szállt, hogy visszatérjen Angliába, tökéletesen beszélt szanszkritül és ötszáz oldalas kézirata feküdt faládája' fenekén, mint tanulmány és ismertetés a szanszkrit irodalomról. Megjelent ez a munkája is. Akkor egy napon leült és számadást csinált. Megállapította, hogy vagyonkája bőven futja kisebb földbirtokra. Házat, harminc hold földet vásárolt Swinden határában. Három évig élt igy. Maga szántott, maga vetett, maga boronáit, maga aratott, közben három újabb müvet alkotott, — imignem most nyáron úgy érezte, hogy megfáradt. Most szeptemberig nézte a vonuló felhőket. Akkor egy este elmosolyodott, befordult a házba és lepihent. Reggel hiába költötték. Többé nem ébredt föl álmából. * Albert Mansbridge az angol felnőtt továbbképző intézet oxfordi értekezletén a közel múltban előadást tartott, amelyben leleplezte az elhunyt lakatost. Ismertette csodálatos, életét és kijelentette, hogy az elhunyt rendkívüli férfiúnak, aki az önképzés halhatatlan példája, valamennyi müve az angol irodalom remekei közé tartozik. Alfréd Williams, amíg dolgozott, mindig a két keze munkájából élt, jövedelme soha nem haladta meg a heti négy vették az épületet, majd váratlanul behatoltak a terembe. A társaság valamennyi tagja elmenekült, csak Stanleyt sikerült lefegyvereznie az egyik de- tektivnek, aki már régóta ismerte a gangsztert* Másnap Stanley jelenlétében házkutatást tartottak a Maison Rougeban és megállapították, hogy legalább húsz tagja van a gangszterszervezetnek, akik valamennyien dúsgazdag emberek* Stanley rendkívül rokonszenves, jó fellépésű ember, áld könnyű szerrel tud bizalmat kelteni maga iránt, de nagyvilági férfi a banda többi tagja is. Egyikük, akit már régebben elfogtak, több mint hétmillió frank vagyonnal rendelkezik, ez az ember a rendőrségen elmondta, hogy tízmillióra akarja növelni vagyonát, azután ,,visszavonul". — Családom van, — mondta a rendőrtisztví- selőnek, — és megszoktuk, hogy bizonyos jómódban éljünk. Nincs szörnyűbb átok, mint a szegénység. A banda szétugrasztott tagjai valószínűleg már elmenekültek Franciaországból. Egész Európa rendőrsége résen van, hogy a banditák európai működésének gátat vessen.------0----fon tot és egyszerű lakatos létére kiváló klasszikus tudós, Hngelméjü költő és iró volt. íme, a történet a tanlkok és halálsugarak korából.-----Ili----(• ) A komáromi református első énekkar hangversenye. Koonáromli tnudósiiltómk jelenti: Komámom •a dalosok városa, szokatlan nagyszámai dalárdája vám, amelyek mind nagy lelkesedéssel s hozizá- értéssel ápoltják a magyair dalkultuirát. Nemes verseny fejlődött; ki a komáromi dalárdák között e e nemes verseny eredménye aiz. hogy egyre (kiválóbb teljesítményt nyújtanak a komáromi dal- egyesületek. A téli szezon hangversenyeinek 8 dalestéinek sorába méltóképpen illeszkedik bele a református gazdaénekkar legutóbbi fellépése. A Teleky Miklós karnagy által nagysoerüen vezényelt e hozzáértéséé! irányított énekkar a Knlhup- palota hangversenytermében őszinte s maradandó sikert anartott. A nagytermeit teljeeen megtöltött*! a közönség, amely szívesen s élvezettel hallgatta az énekkar precíz, finom felfogású s minden modulációban helytálló énekszámait. Beethoven, Gáspár, Lányi, Dürner, Siloher. Kircihner, Raka- lajnikov, Horváth szerzeményeket énekeltek, néhányat jólsákerük vonós zenekari kísérettel, simuló együttesben. A szólószámokat Móroez Péter, Nagy Sándor, Gulyáé József énekelték. A® énekszámok mellett Mészáros László zongorajátékának volt meleg sikere: Liszt- és MtShály-d&nabok&t játszott művészi érzéssel. (*) Lehár Pacsirtájának pozsonyi előadása. Tudósitónk jelenti: Lehár Ferenc bájos operettjét, a Pacsirtát a közeljövőben adják elő a pozsonyi Kiskárpátok cserkészek a városi színházban. A jegyek nagy részét már előre lefoglalta a közönség, úgy hogy biztos a telt ház. Ülőhelyek még lefoglalhatok Csáder titkárnál (Cserkészotthon. Landler-u. 1., I.). (*) A Kazinczy Társaság hétfői kulturestjét is Rákóczi emlékének szentelte. Kassai szerkesztőségünk jeleníti: A Kazinczy Társaság hétfőn este knl tűrés tét rendezett a Polgári Társaskör nagytermében, melyet ismét II. Rákóczi Ferenc emlékének szeoifelt. A kulttiresit előadója a társaság kitűnő főtitkára, Gömöry János volt, aki Rákóczi ifjúságáról tartott érdekes és magas szán vonalú előadást. Gömöry János nemcsak kronológikus sorrendben adta. a fejedelem gyermekkori évednek, hanem ezeket az esztendőiket belehelyezte az akkori korszak történelmi folyamatába s főként azoknak az eseményeiknek a. sód rába, amelyek kialakító hatással bírtak a fiatal Rákóczira.. A Gömöry János nagy történelmi tudásához méltó előadást, melyet a közönség végig feszült figyelemmel kísért, Katona Gyuláné énekszáma egészítette ki stílusosan, ak.í magyar dalokat énekelt nagy sikerrel rimaszombati Oláh Kálmán kitűnő ciicrány- zeimekarának kísérete mellett. A kiulturest műsorát Gönozy Gábor, a trásasá? ügyvezető elnökének sza-vai vezették és fejezték be. (*) Bafa filmstúdiót épit Zlinben. Az Internationale Filmschau jelentése szerint a Bat’a-cég nemsokára megkezdi Zlinben egy nagyméretű filmstúdió építését. Az atelié Bahnak-ban fog állni. Az uj stúdióban kizárólag a Bafa-müvek propagandafilmjeit fogják készíteni, de egy későbbi időpontra tervbevették, hogy a Bat’a stúdió kulturfilmeket is termelne. (*) Eggerth Márta a „Három grácia" filmfőszerepében. Bécsből jelentik : Lehár Ferenc nagysikerű darabja, a Három grácia rövidesen filmre kerül. Bécsben kezdik meg a felvételeket Kari Lamacs rendezésében. A női főszerepet Eggerth Márta énekli. (*) Chaplin érdeklődik a „Hej rup" iránt? Egy angol folyóirat azt a szenzációs hirt hozza, hogy Chaplin érdeklődik Voskovec és W«- rich filmjének, a „Hej rup“-nak témája iránt. A nagy művész állítólag azon óhajának adott kifejezést, hogy ezt a témát a maga számára átalakítsa. SzroHÁz-Könfrv-KabTORA Alfréd Williams, aki nem felejtette el, hogy embernek született Irta: Bihó Lajos
