Prágai Magyar Hirlap, 1935. február (14. évfolyam, 27-50 / 3579-3602. szám)

1935-02-24 / 47. (3599.) szám

TOWGM-Mag&AR-HIWiAIí

1935 február 24, vasárnap.

mányi tagok: Kovács István (nagy), ifj< Palásty Sándor, Nagy Jónás, Taliga Gyula, és Kálnay Gyula.

Vámosladányban a helyi szervezet távozó elnökét. Kovács Istvánt, Budaváry titkár búcsúztatta a párt nevében és köszönetét mondott neki másfél évtizedes odaadó, hü-v séges és kitartó munkásságáért.

Ágón: elnök Ondré Károly, alelnök Gál Gyula, jegyző Zinger János, pénztárnok Ondré Károly, ellenőr Horváth József. Kör-: zeti választmányi tagok: Ondré Károly, Urbán János és Gál Gyula.

Kassa, február 23. (Kassai szerkesztőségünk telefonjelentése.) A magyar nemzeti párt kassai kerületének, valamint a nagy- j kaposi és királyheímeci járások magyar községeinek meglátogatása céljából Jaross Andor tartománygyülési képviselő, országos ügyvezető elnök, dr. Törköly József nemzetgyűlési képviselő, országos politikai el-; nők, Füssy Kálmán szenátor és Krisíóff Sándor, a kassai pártkerület igazgatója a mai napon nyolc napra tervezett körútra indultak. A nagyszabásúnak ígérkező politikai körutat február 24-én, vasárnap délelőtt fél- tizenkét órakor Nagykaposon tartandó gyűlésen kezdik meg a magyar nemzeti párt ve- zérférfiai, amelyet még aznap délután a Nagyszelmencen tartandó gyűlés követ. E nép gyűléseket követő napokon a pártvezérek a nagyszalánci járás, valamint a bodrogközi kerületi pártszervezeteket látogatják meg. A körút március 3-án a Királyhel- mecen, valamint Kisgéres községben tartott népgyülésekkel fejeződik be.

Tóth Istvánban a község újonnan megválasztott községi biráját. — Szcsztán Terey András helyi elnök s Reste községben ifj.

Lucskay Ferenc helyi elnök vezetésével folyt le a pártértekezlet.

Mindegyik pártülésen Órián Árpád körzeti titkár kimerítően foglalkozott az aktuális gazdaságpolitikai kérdésekkel. A gabona- monopóliummal kapcsolatban többek között figyelmeztette a gazdaközönséget arra, hogy az átadásnál csak a megengedett levonásokat fogadják el s ha bárminémü panasz merül fel, azt azonnal jelentsék a pártirodának.

E pártértekezletek is

a magyar nemzeti párt örvendetes fejlődéséről tesznek tanúságot.

Nincsen a szepsi járásban egy község sem, ahol a pártszervezet növekvőben nem volna.

TisstuIHássk Dé'sz'ovenszkóa

Komárom, február 23. Délszlovenszkón is több helyen most tartották meg tisztujitá- sukat a magyar nemzeti párt helyi szervezetei. A lelkes hangulatú, népes pártgyülé- sek az egyes községekben a következő tisztikarokat választották meg :

Bősön : elnök Derzsi István, ügyv. elnökök Matula Tivadar és Jandura Boldizsár, alelnökök Bott János és Kuhn János, jegyző Máder István, pénztárnok Mészáros Lajos, ellenőrök Groff János és Bott Imre. Körzeti választmányi tagok : Bindics Gyula, Fekete Endre és Simon János.

Bajkán: elnök Major János, alelnök Haj- zer Lajos, jegyző Major András, pénztárnok Horváth Vilmos, ellenőrök Veress András és Veress Lajos, Körzeti választmányi tagok : Ondré Károly, Urbán János és Gál Gyula.

Vámosladányban i elnök ifj. Palásty Sándor, ügyv. elnök ifj. Loyda János, alelnök Gál Ernő, jegyző Szabó János (nemes), pénztárnok Kácsor János, ellenőrök Palásty Samu és ifj. Nagy Gyula. Körzeti választSerédí fcerceg&rtmés szemeli fel a bencések u! angliai templomit

Budapest, február 23. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) Az angliai dobersidi bencés-apátság nemrégiben uj templomot építtetett, amelynek felszentelésére az ottani apát dr. Serédi Jusztiniánt, Magyarország bíboros hercegprímását kérte föl. A hercegprímás a pápa kifejezett óhajára elvállalta a templomszentelési szertartás elvégzését, amely szeptember 12-én fog megtörténni.

Nagysikerű Díriértekezfeiek a szepsi járásban

Szepsi, február 23. (Saját tudósítónktól.) A magyar nemzeti párt szepsi körzetében élénk pártmunka folyik s a körzet titkára. Órián Árpád egymás után tartja meg az egyes községi pártszervezetekben a nagysikerű értekezleteket. Legutóbb Somodi községben idb. Prokop János helyi pártelnök vezetése mellett a magyar gazdaközönség együttérzésének jegyében folyt le ilyen pártértekezlet.

Csécs községben Szabó Bartkó Imre helyi elnök házában gyűltek össze a párttagok, s.ott az időszerű gazdasági és politikai kérdések képezték a megbeszélés tárgyát. — Komarócon Tóth István elnök vendégszerető házában folyt le a pártértekezlet. Itt a párthivek meleg szeretettel üdvözölték

A lesgpl vezért&si firJk meglátogatja a tsuPi ftadsersge’eí

Varsó, február 23. Gonsiorowski, a lengyel hadsereg vezérkari főnöke szombaton hivatalos látogatásra a balti államokba utazott. Rigában, Tallinnban és Helsinkiben az ottani vezérkarokat foggá meglátogatni.

A szovjet katonai attaséja Prágában

Prága, február 23. Szombaton este 20 óra 49-kor a prágai WiLson-pályauővarra érkezett Surik Vaeziljevics Emilianov Sándor, az uj orosz katonai attasé. Surik 1892-ben született és 1918 óta a vörös hadsereg tagja. 1927-ben a katonai akadémiát végezte és egy orosz hadtest vezérkari főnökének rangját érte el.

—o-::-o-::-o—

kezeimben, egészen más ember vagyok. Akikor hát induljunk. Legjobb lesz, ha átvágtunk ezen a dombon és azíán a határ felé igyekszünk egérutat nyerni.

Nekivágtak az útnak. Még csak keveset kellett kapaszkodóiok s már a tetőre értek. A tetőről be lehetett látni az egész völgyet. Munckendorf ernyőt formált a szeme elé és figyelmesen nézte végig a völgyön végigvezető utat. Semmi gyanúsat nem látott.

— Nem ériem! Hiszen ennek az útnak hemzsegnie kellene a gépkocsik tói és motorkerékpároktól. Olyan nyugodt minden, mintha csöndes vasárnap délelőtt lenne.

Szinte vidám hangulatban tették meg a dombon lefelé vivő utat. Széles fentérségre vezetett az. Már jó déltájra hajlott az idő, amikor az országúira értek. Szekerek haladtak mellettük, gépkocsik száguldoztak öl, forgalmas ut volt nagyon, de ők a minden mindegy vakmerő elszántságával haladtak rajta. Nemsokára déli harangszó hangját sodorta feléjük a tavaszi szél. Hirtelen gyárkémények tornyosultak fel előttük, város felé közelednek.

— Csak katonai térképem volna, vagy az iskolában gondosabban tanultam volna a földrajzot, — mormogott Munckendorf. — Sejtelmem sincs róla, milyen város felé közeledünk. Megkérdezni pedig nem merek senkit. Gyanút keltenék a német beszédemmel.

A gyárak szirénái süvöltve, visítva búgtak. Teherautók dübörögtek most mellettük, megrakva mindenféle gyári áruval. Végre az ut szélén jelzőtáblát láttak, amely autósok tájékoztatására szolgál. A jelzőtáblán nagy hetükkel vélt felírva:

„Kanna. Két kilométer."

Munckendorf olyan arcot vágott, mintha savanyu almába harapott volna.

— Minden ut Rómába vezet! — kiáltott fel. — Most más oldalról jutottunk be a fővárosba. Valamelyik elővárosa lehet, egy kxrgalimas gyár város.

—- Miit tegyünk? Mit tegyünk? — tördelte a kezét Juanita.

— Bízzuk magunkat jószer enosénkre,

m |

—• A kémellluárátóé? — csodálkozott Munckendorf. — Donnerwetter! Hogyan juthattam én a kémelháoitóval kapcsolatba?

— Hosszú története van ennek. Nyugalmasabb pillanatokban majd egyszer elmesélem. Most inkább azon gondolkozzunk, hogyan jussunk tovább. Mert nemsokára vérebekkel lesznek a nyakunkban.

— Menjünk végig ezen a völgyön, majd csak elérünk valami falut. Ott a falu mellett valami rejtett helyen elhagyjuk a kocsit, átöltözünk. A faluban aztán valahogy eligazítanak bennünket.

Még egy félóráig tartott ez az őrült iramú vágtatás, amikor feltűnt a völgy szája, amelynek hosszában házak sorakoztak egymás mellé. Az útról jobbkézre mezei ut tért le, amely a völgy óldalfalán elterülő erdőségbe vezetett.

— Behajtok ebbe az erdőbe! — mondotta Munckendorf.

A lovak kissé elfáradían vonszolták a kocsit az egyre emelkedő utón. Mikor már az erdő sűrűjében voltak, . Munokendorí megállította a lovakat, — Itthagyhatjuk a kocsit. Mi pedig átöltözünk.

Amikor kés zen voltak, Mun ken dóri megfontoltan szólalt meg.

. — A maga terve nem jó, Juanita. Bizonyos, hogyha toronyirányában menekülünk, órákon belül a nyakunkon lesznek. A vidéken a legkönnyebben csípnek el bennünket.

— Hát akkor mi a teendő? — kiáltott fel

kétségbeesetten a leány. — Energiája elegendő volt ahhoz, hogy a szökést kieszelje és végrehajtsa, de ebből a helyzetből nem látott kiutat.

— Be kell mennünk a városba. Ott a legjobban lehet elrejtőzni néhány napig.

— A városba? Egyenesen Parpiras ezredes körmei közé?

— Nem látok más lehetőséget! Nincs-e valaki olyan ismerőse, akiihez bizalommal fordulhat, aki egy-két napra elrejthet bennünket és továbbszállításunkról gondoskodik?

Ilyen ismerőse? Van egy ilyen ismerőse, akinek a szolgálatában állott, akinek tulajdonképpen nagy szolgálatot tett és aki örömmel is fogadná, hogy a rábizott feladatot sikeresen megoldotta. A főnök segítene rajtuk. Csakhogy az ő segítsége azt jelentené, hogy újra a szolgálatába kell állania és a lelki gyötrelemnek az a borzalmas időszaka, amelyen már átment, s amit soha nem kívánt vissza, megint élőiről kezdődnék.

— Nem, neim. Ne menjünk a városba, ott menthetetlenül a kezükbe kerülünk, — sikol- •tott. — Hát jő, kerüljük el most a falut, járjunk uttalan utakon, hiszen csak valahogy elérjük a határt. Errefelé nincs messzibb hatvan kilométernél.

Munckendorf egykedvűen vállat vont.

— Jó, megkockáztathatjuk. Csak legalább valami fegyverem volna.

— Én gondoskodtam fegyverről. A villában

kerítettem két revolvert, az őr szobájából. Itt van a táskámban. i

— Miért nem mondta mindjárt? — vidult fel Munckendorf arca. — Ha fegyver van a1

[viszonozta a német és egykedvűen ballagott ' tovább.

XXIII.

Munckendorf tévedett, amikor azt hitte, hagy az őr ő utánuk lőtt. A majoros viselkedése semmi gyanút nem keltett az őrben, mert hiszen ezen a napon, amikor a kocsin a szennyest szállították ki a villából, a majoros engyenesen behajtott a városba, hogy gőzmosodába adja a fehérneműt. Nem volt abban tehát semmi rendkívüli, hogy a kocsi ez alkalommal sem fordult be a major udvarára, hanem egyenesen továbbrobogott a völgy felé, amelynek útja a városiba vitt le.

Más miatt estek a lövések.

Abban a pillanatban, hogy a majoros kocsija a major felé közeledett, az őr különös zörejre lett figyelmes. Tőle mintegy száz lépésnyire az ágak halk ropogását hallotta. Arrafelé nézett a fák sűrűjébe és valami sötét alakot látott mozogni. Elkiálotta az „állj, ki vagy!“-ot, de a settenkedő alak nem felelt, mire az őr lekapta puskáját és kétszer gyors egymásutánban rátüzelt. Egyetlen hang sem hallatszott. Az őr mesterlövő volt, mint ahogy minden katona, aki a Robinhood-válla környékén teljesített szolgálatot, mestere volt fegyverének. Gyors futással szaladt az őr abba az irányba, amelybeny a titokzatos leskelődöt sejtette. Amikor odaért, jóízűen felnevetett. Egy gyauutalan őzikét talált golyója, akit végzete a tilos területre vezetett. Amikor a fegyverropogásra figyelmessé vált legközelebbi őrszem társához érkezett, ő is jóízűen haiho tázott a baklövésen. Az őr annyira restelte magát, hogy a legközelebbi őrségváltáson, amikor fegyverét megvizsgálták és száimonkérték tőle a két kilőtt golyót, csak nagy vonakodva adta elő különös vadász- kalandljának históriáját.

Délelőtt tizenegy óra volt, amikor Parpiras ezredes autója felfelé robogott a Robinhood- villa felé vezető utón. Az őrök tiszteletteljesen szalutáltak az ismerős kocsinak, a kapuőr sietve nyitott a nagyhatalmai ur előtt

folytatása következik.)

%

P ijipil IjFIJIPIIUI

W I L L I A M C R O O KÍ K É M R E G É N Y E

2

központtal és a központ gyakrabbi érintkezési lehetőségét a fiókokkal. Lehetőleg három regionális központ állítandó fel. mert Szlovenszkó magyar nyelvterülete olyan földrajzi alakulat, mely egy központból nem vezethető. Külön munkamódszert a falvak és külön munkamódszert a városok közönsége részére. Nagyszabású kult.urpro- gramot, mely szabatosan időszakokra osztva volna megvalósítható. A magyar iskolaügy szakszerű, propagandától mentesített, de céltudatos felkarolását. A fiatal magyar nemzedék bekapcsolását a kulturmunkába, mely folyamat bizonyos mértékben máris megindult. Kerülni kell az egyesület vezetésében és életében minden olyan színfoltot, mely akár indokoltan, akár indokolatlanul, a napipolitika befolyását tükrözné, hogy minden kisebbségi magyar kenyérféltés nélkül állhasson be a tagok sorába.

Várja a magyarság a Sz. M. K. E.-tőI azt a munkakészséget, melyet a vállalt feladat nagysága és fontossága önmagában diktál, várja azt a szellemiséget, mely egyedül lehet alkalmas a vállalt feladat megoldására : a kisebbségi magyar öntudatos szellemiségét. Csak a nemzetileg öntudatosan gondolkozó kisebbségi magyar lesz az egyesületnek hasznos és buzgó tagja, mert tudja értékelni azon szellemi kincsek összességét, melyekből a magyar nemzeti lélek és a haladni kívánó emberi törekvés táplálkozik. A magyar nemzeti lélek és az emberi haladás gondolata nem ellentétei egymásnak, hanem egymás egészséges kiegészítői lehetnek, melyek szintézise : a modern magyar ember.

Ennek a magyar embernek a megmintázásához a Sz. M. K. E. hivatva van. Tudjuk, hogy átérzi ezt a hivatást és bízunk benne, hogy céltudatos munkával teljesíteni is fogja.

Babits Mihály mondja egyik Írásában : „Ahogy a szétterpedt banánfa ágai uj meg uj helyütt ereszkedvén a földbe, elfeledkeznek a százados törzsről s maguk szeretnek uj, kis törzsekké válni... Mégis : ez az erdő egyetlen fából lett és a gyökerek szövevénye egymáshoz simul...“ Legyen a Sz. M. K. E. szervezete egy ilyen banánfa- erdő, melynek minden fiókja önálló gyökérzettel biró kis törzs, de együttvéve csodálatos egységű, egygyökérzetü erdő.

Fakadjon minél több tetterő a vasárnap Komáromban elhangzó szárnyaló szavakból.

m muri i Hmm i ii i iipi n ii mi i—im 11 ii— ni un niminmi ihiiiihiiibi ■ n mmi mii'i iwi ■ bii in i '■■iiiihw

S^ovenszké-szerte lelkes hangúiét kíséri a párt szüléseit